Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)
1841-05-12 / 38. szám
- 153 ok miatt száműzött és földi javaikat elkoboztatá. — Biscaya, Alava és Guiuscoa tartományok juntáji marsz. 121kétől ápriliseig gyűléseket tartván a g vernicai tölgyfa alatt, kihallgaták biztosaikat, kiket a’ szabaditékok ügyében Madridba küldöttek. Azon biztosak előadása szerint a’ madridi kormány ezért kívánja: 1) mind a’ 3 tartomány vesse alá magát az általányos katonai szszeiásnak; 2) az egész partvidéken vámházak lógnak fölállittatni; 3) a jzségi választások Spanyolország jelen alkotványa szerint intéztessenek; 4j adót ’s elosztását a’ központi kormány fogja meghatározni; 5) a’ joggyanrlat hasonló leend Spanyolországéval; 6) az eddigi szabadizéki biztosságok ,ndes tartományi küldöttségek által váltassanak föl. A’ kormány e’ határzati íjos elégületlenséget szültek, ’s a’jelenvoltak egyhangúlag nyilványiták, hogy ikább életükről mondanak le, mintsem jogaikat igy megsemmíltetni engednék. gyűlés fölirást határra, mellyben szilárd hangon tudatja a’ kormányzóságat, hogy szabadszékit fegyveres kézzel fogja ótalmazni a’ 3 tartomány. A' viták e’ határzat után állandóknak nyilatkoztak. — Anssia (Nyílt vélemény Cardigan ezredesről. Elegy.) Londonban, april 28ikán: Cardigan gr. huszárezredes, embertelen magaviseletére koronát tűzött föl azon csapongások által, mikről elhíresült. Angliában büntetlenig ugyan maradni Cardigan ezredes gaztette, de azért legalább a’ nyilványos tjtó teljes mértékű súlyos elégtételt vesz rajta, így például a’ tory Times, elly különben minden toryt vakon szokott imádni, ezeket mondja most Cargan tory ezredesről: „Szégyelljük, hogy egyik laptársunk által meg hagyik magunkat erőztetni azon jogszerű boszuság kifejezésiben, mellyel Cardian 1. borzasztó tette, mit husvétvasárnapon a’ hounslow- lovaglóiskolában a követe, minden kebelben ébreszte. Ámbár ezen úgynevezett nemesember illeme már eléggé ismeretes, még sem hittük, hogy a felső hadserginél olly mber szolgáljon, ki készakarva épen vasárnapot, mégpedig az év valamennyi asárnapjai közül különösen husvétvasárnapot, választhatja olly büntetés végehajtására, melly mindennap ’s minden körülmény közt utálatos és vad marad ; s még magával a’ gyalázatos büntetéssel sem érte be, hanem egész ezredét szszetrombitáltatá, azon helyre, hol fél órával az előtt isten-imádásra volt szszegyüjtve, és ott vereté meg a’ katonát. Mind ezt Cardigan lord tévé! A keresztyénség legszentebb, legünnepélyesb napján, Megváltónk föltámadásannepén , azon napon , melly minden bűnös lélekben kegyelem , béke ’s bosánat érzelmit ébreszti föl, illy napon azon nyomom gazember, kit az emerek nemesnek neveznek, ki böcsületről merészel szólni, ki úgynevezett öcsületét pisztollyal boszulgatja, ki egy keresztyén királyné hadsergébenzredes, ki egyszersmind a’ királyné férjének képviselője azon ezrednél, nem józott az isteni tisztelet szent helyén egyik embertársán azon legundokabb üntetést véghez vitetni, mellyet a’ törvény századunk gyalázatára még most eltűr. Nem hiszszük, hogy azon 1841. év alatt, mióta azon nagy eseményt usv. ünnepük, illy borzasztó kegyetlenség történt volna. Card, lord bánásmódit egyenesen ördöginek kell bélyegeznünk. Testi büntetések már máskor is jajtattak ugyan végre Angliában vasárnapokon némelly rendkívüli körülmények közt, de husvétvasárnapon még soha! Kérdjük: mit fog most tenni a’miniserség ’s magas vezérkar ? Mi fog történni ezen megátalkodott gonosztevővel, zen gaz szemetével az angol hadseregnek, ki csak azért látszik létezni, hogy a’ közvéleménnyel daczoljon és rész hírbe hozza azon oktalan kegyességü elnézést, melly öt jól megérdemlett meggyaláztatás után hivatalába ismét viszszahelyzé, mellyre őt vérmérséke és jelleme egyiránt alkalmatlanná teszik ? ali lord napiparancsa annyira mennyire nem rész ugyan; de Hill 1. puszta ,csodálkozása*' és „nemhelyeslése“ a’ közönséget épen nem fogja kielégittetni. Biztosan reményijük, miszerint az alsóház egyik független tagja első mutatkozó alkalommal ketté fogja e’ csomót vágni, és fölirást inditványozandó felségéhez, hogy ezen igen nemes Cardigan gróf ur ezredesi méltóságától mlahára fosztassék meg.“ A’ közönség mindenütt annyira föl van ingerülve Cardigan ellen, hogy bizonyosan megfogja büntetni az undok gonosztevőt, ha t. i. az illető hatóság kielégitőleg nem boszulandja meg ezen,mind istent mind emberiséget egyenlőn sértő gyalázatos kicsapongást. — Napier folyvást egyedüli hőse a’ napnak, minden körben csak marasztalása viszhangzik; a’ liverpooli lakomán többi közt mondá a’ derék tengerész , miszerint a’ törökök eleinte nem igen derekasan viselek magokat az angol katonák soraiban; de utóbb annyira vérszemet kaptak, hogy mint bátor férfiak állottak meg a’ harcztéren. — Sir Walter nottinghami követté választatott, mi nagy örömre lobbantá a’ torykat, a’ whig jelölt önként viszszalépett. — Az april 2iki alsóházi ülésben Russell nyilványitá, miszerint Howiek 1. módositványát az izlandi választásjavitási törvényben a’ kormány elfogadá, mivel az nem dönti föl a’ 8 font sterlinges választó képességet, hanem inkább pártolja azt ’s csupán határzottabban fejezi ki. E’ nyilatkozat után tory és whig lapok egyértelműleg hiszik, hogy a’ ministerség sem lemondani nem fog, sem a’ parliamenti nem oszlatja el.** — (A’ ministerség sorsa még nincs eldöntve. Elegy.) London, april 36ikán: „Russell tegnapelőtti nyilatkozatára, miszerint a’ kormány hajló Howick módositványát magáévá tenni, Howick csodálkozását nyilványitá, hogy a’kormány az előtt mégis olly hevesül támadá meg a’ kérdéses módositványt, mire Peel megjegyzé, mikép e’ módositvány daczára is folytatni fogja a’ kormányinditvány elleni harczot. O’Connell el kiváná a’ további vitatást napoltatni; de előadásában forma elleni botlás történvén, kivánata nem teljesülhete, ’s igy tegnap újra szőnyegen volt a’ kérdés; ha a’ ministerség most is kisebbségben marad, úgy általányosan hiszik, hogy azonnalié fog mondani. A’ toryk e’ heves ellenzésit a’ túlzó toryk nyomos unszolásiknak tulajdonítják, kik kereken kimondák Peelnek, hogy végkép elállnak tőle, ha határzottan ’s életre halálra nem lép föl a’ ministerség ellen. Innen származott a’ whigek minapi csatavesztése is, mert legalább 30 párthivök távol volt szavazáskor, minthogy a' toryk olly határzott füllépendését épen nem gyanithatók. — Múlt év végin Angliában 819,612, Skócziában 82,690 és Izlandban 154,687 választó volt öszszeirva. — President gőzös elsülyedése már minden kétségkivülinek látszik; az apriliki levelek Ujyorkból semmi hirt nem hoztak róla. A’ még fönlevő csekély remény most már csupán a’ Nyugatindiából érkezhető híreken nyugszik. Londoni lapok azon indítványt teszik , miszerint gazdag lordok, kik gyors sétahajókkal bírnak, menjenek az elveszett vagy eltévedt, gőzös keresésbe az Azorok felé. Egyébiránt habár elveszett is e’ szép gőzös, azért még épen nincs ok idegenkedésre a’ gőzhajózástól tengeren, mert annyi bizonyos , hogy a’ gőzösek minden esetre nagyobb biztosságúak bármelly vitorlahajónál a’ tengeren. Vannak példák, hogy a’legnagyobb’s legerősb vitorlahajók is hasonló szomorú sorsra jutának hasonló körülmények közt; így 1807- ben Madagascar sziget előtt Blenheim SO álgyus sorhajó 700 emberrel merült el, ámbár Nelson kedvencz kapitánya vezérlelte, ki legfényesb tanújeleit adó tengerészeti jártasságának; 1811ben pedig St. George 94, és Defense 74 álgyus sorhajók vesztek el ’s 1500 emberből csak IS szabadult ki a’hullámok közül. Lordok és gróffiak akkor is vesztek el, 's a’ halak bizonyosan azok iránt sem viseltettek kímélettel. Bermudai hírek szerint ott még ápril 1- sején sem tudtak semmit President gőzösrül, ’s így a’ végső reménysugár is enyészni kezd. — Jozelga viscount, Roden gr. legidősb fia, Palmerston 1. mostohalyányával házasságra lépett. —Plymouthban ápril 22-kén Halsted hajóvezér meghalt, ki 40 évig szolgált az angol hajóhadnál ’s már 1782 ben is jelesül tünteté ki magát a’ francziák elleni tengeri csatában. Több lap szerint a hollandi király még nem veszte el minden reményét az angol trónra juthatás iránt, mert St. James palotában továbbra is meghagyatni parancsoló bútorait, és csupán azon tárgyakat szállíttatja Hollandiába, miket Auguszta hgnő hátrahagyott vagyonábal vásárlóit. — Azon kereskedők választmánya, kik Khinával közelebb viszonyban állnak, neheztelésit fejezvén ki Palmerston előtt Elliot békekötése ügyében, azt nyeré válaszul, hogy e’ tárgyban végkép még semmi sincs eldöntve.“ — Francziaország. (Villéle röpirata. A’ párisi erősitvényekről. Elegy.) Paris, april 30 ikén , „Villéle“, a’ restauratiószak egykori ministere, röpiratot bocsáta közre az egyedárusságról, és Francziaország jelen pénzügyi állapotjáról. Szerinte Franeziaország legnagyobb baja jelenleg a’ választási rendszerben létezik. A’ restauratio alatt a’ választói képesség 300 frankra lévén határozva, Francziaország az akkori 94 ezer választóval jobban boldogult, mint most 200 fr. képesség mellett 200 ezer választóval,s azonnal költségei sem voltak olly nagyok az országnak. 8 millió választó, véleménye szerint sokkal szerencsésb eredményeket fogna szülni. Legitimistától illy vélemény méltán lep meg mindenkit, mert általányos szavazásjog mulhatlanul rendbomlást fogna maga után vonni, vagy legalább a’ királysági rendszert alapjaiban renditné meg. — A’ mindig jó kedvű Charivari april 26iki száma jó adag elménetséggel mulattatja olvasóit azon németek rovására, kik most a’ párisi erősitvényeken dolgoznak. Bevezetésül „Londoni tanácskozások“ czim alatt Palmerston és Brunnow igen uriasan paczkáznak a’ többi követeken . Brunnow Szibériába indítványozza küldetni Alit, hol 16ezer versenyi téren eleget sétálhatna. Palmerston: „Nem Brunnow, mi ne mutassuk magunkat irgalmatlanoknak. Francziaország, a’ csinos Francziaország mégis csak érdemel némi kis tekintetet. Porosz Fridrik mondá, ha ő királya volna azon szerencsés országnak, tudta ’s megegyezése nélkül egész Európában egyetlen álgyulövésnek sem lenne szabad eldurranni; azt akarom én, hogy az egész világon egyetlen mystificatio se történjék, mellyben első szerepet ne játszok Francziaország.“ Mind a’ két követ végre abban egyezik meg, hogy Ali bízvást angol basának mondhassa magát, azon naptól fogva, mellyen a’ szultán magát moszka alattvalónak fogja nyilványitani. A’ sik czikk igy hangzik : „Rajnai Porosz-’s Bajorország tömegestül hagyják el határikat. E’ kivándorlók nem mindnyájan az újvilágba költöznek, hanem Paris felé, hol azon milliókból részt akarnak magoknak kapargatni, miket megerősittetésére a’ kamrák olly bőkezűleg ajánlottak meg. Egész falvak egyetlen ember gyanánt állnak föl, ’s kapával és targonczával Paris felé sietnek. Az éjszaki utak boritvák ezen emberekkel, kik franczia napszámosink szájából a’ kenyeret ki akarják venni. A’ német mészkeverők énekelve jőnek felénk, vigan harsogtatva Körner, vagy a’ halhatlan Becker Miklós, vagy más franczia evő német költőnek hazafius dalait. Mi a’ Charivari olvasóinak kedvéért lefordítottuk azon német barkitust, de vájjon ki fog nekünk a fáradságunkért ezer tallért ajándékozni? Azon dal czime németül „Der Tapieunklag“ Mondják, hogy az erősitvények ellenünk vannak intézve , Az őrültek’! Az erösitvények minket meg fognak gazdagítani; mi mind azon pénzt kunyhóinkba hozzuk, mibe azok kerülnek. Telkeinken nyomor uralkodik, jó szomszédink boldogságot fognak oda szállítani. A’ franczia napszámosok éhen fognak elveszni; de mit törődünk mi azzal ? csak mi jól élhessünk, és mondhassuk: „Heug! heug! der Tapfernklag.“ (Látszik, hogy a’ Charivari nem tartá érdemesnek a’ német nyelv megtanulását.) Sik vers : „Mit akarsz, hogy neked hozzak, édesem ? Mit akarsz, hogy neked hozzak, szép menyasszonyom ? Kendőcskét fehér vállaidra, vagy czukros kenyérkét Rheimsből? Nem , nem, szivemet hozom én neked viszsza , szivemet és forintokat, száz soust számítva egyre. Megelégszel ő ezzel, Krédlim ? Én megyek , de „vergist mein nicht!“ könyvim folynak. „Heug! heug ! der Tapfernklag.“ 6ik vers: „Megyünk, ’s elveszszük a’ Rajnát; de ők azért nem kapják ám meg a’mi folyónkat. Nem, ne kapjanak meg téged szeretett Rajna, Rajna, Rajna, bor, bor, bor! Az erösitvények hínak bennünket; mészkanalam vágytól remeg már, „Heug! Heug! Heug ! der Tapfernklag.“ ’s a’t. Egy német lap erre azt jegyzi meg, hogy a’ németek kézimunkával akarják most visszaszerezni azt, mit a’ francziák hajdan Németországban ellopogattak. Ugyan a’ Charivari szerint egy német báró nagy pénzöszszegben fogadott, hogy l)