Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-12 / 38. szám

- 153 ok miatt száműzött és földi javaikat elkoboztatá. — Biscaya, Alava és Gui­­uscoa tartományok juntáji marsz. 121kétől ápril­iseig gyűléseket tartván a g vernicai tölgyfa alatt, kihallgaták biztosaikat, kiket a’ szabaditékok ügyében Madridba küldöttek. Azon biztosak előadása szerint a’ madridi kormány ezé­­rt kívánja: 1) mind a’ 3 tartomány vesse alá magát az általányos katonai szszei­ásnak; 2) az egész partvidéken vámházak lógnak fölállittatni; 3) a jzségi választások Spanyolország jelen alkotványa szerint intéztessenek; 4j­­ adót ’s elosztását a’ központi kormány fogja meghatározni; 5) a’ joggya­­nrlat hasonló leend Spanyolországéval; 6) az eddigi szabadizéki biztosságok ,ndes tartományi küldöttségek által váltassanak föl. A’ kormány e’ határzati íjos elégületlenséget szültek, ’s a’jelenvoltak egyhangúlag nyilványiták, hogy ikább életükről mondanak le, mintsem jogaikat igy megsemmíltetni engednék. gyűlés fölirást határra, mellyben szilárd hangon tudatja a’ kormányzóság­at, hogy szabadszékit fegyveres kézzel fogja ótalmazni a’ 3 tartomány. A' viták e’ határzat után állandóknak nyilatkoztak. — A­n­ss­­­i­a (Nyílt vélemény Cardigan ezredesről. Elegy.) Londonban, april 28ikán: Cardigan gr. huszárezredes, embertelen magaviseletére koronát tűzött föl azon­­ csap­on­gások által, mikről elhíresült. Angliában büntetlen­ig ugyan maradni Cardigan ezredes gaztette, de azért legalább a’ nyilványos tjtó teljes mértékű súlyos elégtételt vesz rajta, így például a’ tory Times, elly különben minden toryt vakon szokott imádni, ezeket mondja most Car­­gan tory ezredesről: „Szégyelljük, hogy egyik laptársunk által meg hagy­­ik magunkat erőztetni azon jogszerű boszuság kifejezésiben, mellyel Cardi­­an 1. borzasztó tette, mit husvétvasárnapon a’ hounslow- lovaglóiskolában a követe, minden kebelben ébreszte. Ámbár ezen úgynevezett nemesember illeme már eléggé ismeretes, még sem hittük, hogy a felső hadserginél olly mber szolgáljon, ki készakarva épen vasárnapot, mégpedig az év valamennyi asárnapjai közül különösen husvétvasárnapot, választhatja olly büntetés vég­­ehajtására, melly mindennap ’s minden körülmény közt utálatos és vad marad ; s még magával a’ gyalázatos büntetéssel sem érte be, hanem egész ezredét szszetrombitáltatá, azon helyre, hol fél órával az előtt isten-imádásra volt szszegyüjtve, és ott vereté meg a’ katonát. Mind ezt Cardigan lord tévé! A k­eresztyénség legszentebb, legünnepélyesb napján, Megváltónk föltámadása­nnepén , azon napon , melly minden bűnös lélekben kegyelem , béke ’s bo­­sánat érzelmit ébreszti föl, illy napon azon nyomom gazember, kit az em­erek nemesnek neveznek, ki böcsületről merészel szólni, ki úgynevezett öcsületét pisztollyal boszulgatja, ki egy keresztyén királyné hadsergében­zredes, ki egyszersmind a’ királyné férjének képviselője azon ezrednél, nem józott az isteni tisztelet szent helyén egyik embertársán azon legundokabb üntetést véghez vitetni, mellyet a’ törvény századunk gyalázatára még most­­ eltűr. Nem hiszszük, hogy azon 1841. év alatt, mióta azon nagy eseményt usv. ünnepük, illy borzasztó kegyetlenség történt volna. Card, lord bánásmód­it egyenesen ördöginek kell bélyegeznünk. Testi büntetések már máskor is jajtattak ugyan végre Angliában vasárnapokon némelly rendkívüli körülmények közt, de husvétvasárnapon még soha! Kérdjük: mit fog most tenni a’minis­­erség ’s magas vezérkar ? Mi fog történni ezen megátalkodott gonosztevővel, zen gaz szemetével az angol hadseregnek, ki csak azért látszik létezni, hogy a’ közvéleménnyel daczoljon és rész hírbe hozza azon oktalan kegyességü elnézést, melly öt jól megérdemlett meggyaláztatás után hivatalába ismét visz­­szahelyzé, mellyre őt vérmérséke és jelleme egyiránt alkalmatlanná teszik ? ali lord napiparancsa annyira mennyire nem rész ugyan; de Hill 1. puszta ,csodálkozása*' és „nemhelyeslése“ a’ közönséget épen nem fogja kielégit­­tetni. Biztosan reményijük, miszerint az alsóház egyik független tagja első mutatkozó alkalommal ketté fogja e’ csomót vágni, és fölirást inditványozand­ó felségéhez, hogy ezen igen nemes Cardigan gróf ur ezredesi méltóságától mlahára fosztassék meg.“ A’ közönség mindenütt annyira föl van ingerülve Cardigan ellen, hogy bizonyosan megfogja büntetni az undok gonosztevőt, ha t. i. az illető hatóság kielégitőleg nem boszu­­landja meg ezen,mind istent mind emberiséget egyenlőn sértő gyalázatos kicsa­pongást. — Napier folyvást egyedüli hőse a’ napnak, minden körben csak ma­rasztalása viszhangzik; a’ liverpooli lakomán többi közt mondá a’ derék ten­gerész , miszerint a’ törökök eleinte nem igen derekasan viselek magokat az angol katonák soraiban; de utóbb annyira vérszemet kaptak, hogy mint bá­tor férfiak állottak meg a’ harcztéren. — Sir Walter nottinghami követté vá­lasztatott, mi nagy örömre lobbantá a’ torykat, a’ whig jelölt önként visz­­szalépett. — Az april 2­iki alsóházi ülésben Russell nyilványitá, miszerint Howiek 1. módositványát az izlandi választásjavitási törvényben a’ kormány elfogadá, mivel az nem dönti föl a’ 8 font sterlinges választó képességet, hanem inkább pártolja azt ’s csupán határzottabban fejezi ki. E’ nyilatkozat után tory és whig lapok egyértelműleg hiszik, hogy a’ ministerség sem lemondani nem fog, sem a’ parliamenti nem oszlatja el.** — (A’ ministerség sorsa még nincs eldöntve. Elegy.) London, april 36i­­kán: „Russell tegnapelőtti nyilatkozatára, miszerint a’ kormány hajló Howick módositványát magáévá tenni, Howick csodálkozását nyilványitá, hogy a’kor­mány az előtt mégis olly hevesül támadá meg a’ kérdéses módositványt, mi­re Peel megjegyzé, mikép e’ módositvány daczára is folytatni fogja a’ kor­­mányinditvány elleni harczot. O’Connell el kiváná a’ további vitatást napoltat­­ni; de előadásában forma­ elleni botlás történvén, kivánata nem teljesülhete, ’s igy tegnap újra szőnyegen volt a’ kérdés; ha a’ ministerség most is ki­sebbségben marad, úgy általányosan hiszik, hogy azonnalié fog mondani. A’ toryk e’ heves ellenzésit a’ túlzó toryk nyomos unszolásiknak tulajdonítják, kik kereken kimondák Peelnek, hogy végkép elállnak tőle, ha határzottan ’s életre halálra nem lép föl a’ ministerség ellen. Innen származott a’ whigek minapi csatavesztése is, mert legalább 30 párthivök távol volt szavazáskor, minthogy a' toryk olly határzott füllépendését épen nem gyanithatók. — Múlt év végin Angliában 819,612, Skócziában 82,690 és Izlandban 154,687 válasz­tó volt öszszeirva. — President gőzös elsülyedése már minden kétségkivüli­­nek látszik; az april­­i­ki levelek Ujyorkból semmi hirt nem hoztak róla. A’ még fönlevő csekély remény most már csupán a’ Nyugatindiából érkezhető híreken nyugszik. Londoni lapok azon indítványt teszik , miszerint gazdag lordok, kik gyors sétahajókkal bírnak, menjenek az elveszett vagy eltévedt, gőzös keresésb­e az Azorok felé. Egyébiránt habár elveszett is e’ szép gőzös, azért még épen nincs ok idegenkedésre a’ gőzhajózástól tengeren, mert an­nyi bizonyos , hogy a’ gőzösek minden esetre nagyobb biztosságúak bármelly vitorlahajónál a’ tengeren. Vannak példák, hogy a’legnagyobb’s legerősb vitor­­lahajók is hasonló szomorú sorsra jutának hasonló körülmények közt; így 1807- ben Madagascar sziget előtt Blenheim SO álgyus sorhajó 700 emberrel merült el, ámbár Nelson kedvencz kapitánya vezérlelte, ki legfényesb tanújeleit adó tengerészeti jártasságának; 1811ben pedig St. George 94, és Defense 74 álgyus sorhajók vesztek el ’s 1500 emberből csak IS szabadult ki a’hullá­mok közül. Lordok és gróffiak akkor is vesztek el, 's a’ halak bizonyosan azok iránt sem viseltettek kímélettel. Bermudai hírek szerint ott még ápril 1- sején sem tudtak semmit President gőzösrül, ’s így a’ végső reménysugár is enyészni kezd. — Jozelga viscount, Roden gr. legidősb fia, Palmerston 1. mostohalyányával házasságra lépett. —Plymouthban ápril 22-kén Halsted ha­jóvezér meghalt, ki 40 évig szolgált az angol hajóhadnál ’s már 1782 ben is jelesül tünteté ki magát a’ francziák elleni tengeri csatában.­­ Több lap szerint a­ hollandi király még nem veszte el minden reményét az angol trón­ra juthatás iránt, mert St. James palotában továbbra is meghagyatni paran­csoló bútorait, és csupán azon tárgyakat szállíttatja Hollandiába, miket Au­guszta hgnő hátrahagyott vagyonábal vásárlóit. — Azon kereskedők választ­mánya, kik Khinával közelebb viszonyban állnak, neheztelésit fejezvén ki Pal­merston előtt Elliot békekötése ügyében, azt nyeré­ válaszul, hogy e’ tárgyban végkép még semmi sincs eldöntve.“­ — Francziaország. (Villéle röpirata. A’ párisi erősitvényekről. Elegy.) Paris, april 30 ikén , „Villéle“, a’ restauratiószak egykori ministere, röpiratot bocsáta közre az egyed­­árusságról, és Francziaország jelen pénzügyi állapotjáról. Szerinte Franezia­­ország legnagyobb baja jelenleg a’ választási rendszerben létezik. A’ restau­­ratio alatt a’ választói képesség 300 frankra lévén határozva, Francziaor­szág az akkori 94 ezer választóval jobban boldogult, mint most 200 fr. ké­pesség mellett 200 ezer választóval,­­s azonnal költségei sem voltak olly na­gyok az országnak. 8 millió választó, véleménye szerint sokkal szerencsésb eredményeket fogna szülni. Legitimistától illy vélemény méltán lep meg min­denkit, mert általányos szavazásjog mulhatlanul rendbomlást fogna maga után vonni, vagy legalább a’ királysági rendszert alapjaiban renditné meg. — A’ mindig jó kedvű Charivari april 26iki száma jó adag elménetséggel mulattat­ja olvasóit azon németek rovására, kik most a’ párisi erősitvényeken dolgoz­nak. Bevezetésül „Londoni tanácskozások“ czim alatt Palmerston és Brun­­now igen uriasan paczkáznak a’ többi követeken . Brunnow Szibériába indít­ványozza küldetni Alit, hol 16ezer versenyi téren eleget sétálhatna. Pal­merston: „Nem Brunnow, mi ne mutassuk magunkat irgalmatlanoknak. Fran­cziaország, a’ csinos Francziaország mégis csak érdemel némi kis tekintetet. Porosz Fridrik mondá, ha ő királya volna azon szerencsés országnak, tud­ta ’s megegyezése nélkül egész Európában egyetlen álgyulövésnek sem len­­ne szabad eldurranni; azt akarom én, hogy az egész világon egyetlen mystifi­­catio se történjék, mellyben első szerepet ne játszok Francziaország.“ Mind a’ két követ végre abban egyezik meg, hogy Ali bízvást angol basának mond­hassa magát, azon naptól fogva, mellyen a’ szultán magát moszka alattvalónak fogja nyilványitani. A’ sik czikk igy hangzik : „Rajnai Porosz-’s Bajorország tömegestül hagyják el határikat. E’ kivándorlók nem mindnyájan az újvilág­­ba költöznek, hanem Paris felé, hol azon milliókból részt akarnak magok­nak kapargatni, miket megerősittetésére a’ kamrák olly bőkezűleg ajánlottak meg. Egész falvak egyetlen ember gyanánt állnak föl, ’s kapával és targon­­czával Paris felé sietnek. Az éj­szaki utak boritvák ezen emberekkel, kik fran­­czia napszámosink szájából a’ kenyeret ki akarják venni. A’ német mészke­­verők énekelve jőnek felénk, vigan harsogtatva Körner, vagy a’ halhatlan Becker Miklós, vagy más franczia­ evő német költőnek hazafius dalait. Mi a’ Charivari olvasóinak kedvéért lefordítottuk azon német barkitust, de vájjon ki fog nekünk a fáradságunkért ezer tallért ajándékozni? Azon dal czime németül „Der Tapieunklag“ Mondják, hogy az erősitvények ellenünk vannak intézve , Az őrültek’! Az erösitvények minket meg fognak gazdagítani; mi mind azon pénzt kunyhóinkba hozzuk, mibe azok kerülnek. Telkeinken nyomor uralko­dik, jó szomszédink boldogságot fognak oda szállítani. A’ franczia napszá­mosok éhen fognak elveszni; de mit törődünk mi azzal ? csak mi jól élhes­sünk, és mondhassuk: „Heug! heug! der Tapfernklag.“ (Látszik, hogy a’ Charivari nem tartá érdemesnek a’ német nyelv megtanulását.) Sik vers : „Mit akarsz, hogy neked hozzak, édesem ? Mit akarsz, hogy neked hozzak, szép menyasszonyom ? Kendőcskét fehér vállaidra, vagy czukros kenyérkét Rheims­­ből? Nem , nem, szivemet hozom én neked viszsza , szivemet és forintokat, száz soust számítva egyre. Megelégszel ő ezzel, Krédlim ? Én megyek , de „vergist mein nicht!“ könyvim folynak. „Heug! heug ! der Tapfernklag.“ 6ik vers: „Megyünk, ’s elveszszük a’ Rajnát; de ők azért nem kapják ám meg a’mi folyónkat. Nem, ne kapjanak meg téged szeretett Rajna, Rajna, Rajna, bor, bor, bor! Az erösitvények hínak bennünket; mészkanalam vágy­tól remeg már, „Heug! Heug! Heug ! der Tapfernklag.“ ’s a’t. Egy német lap erre azt jegyzi meg, hogy a’ németek kézimunkával akarják most vissza­szerezni azt, mit a’ francziák hajdan Németországban ellopogattak. Ugyan a’ Charivari szerint egy német báró nagy pénzöszszegben fogadott, hogy l)

Next