Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-08-14 / 65. szám

Pest, szombat, aug. 14. FOGLALAT Magyarország és Erdély (kinevezések ’s előléptetések; budapesti napló „A­ kelet népe nyugaton“ F­á­y Andrástól, válasz hírlapi kollegánk egy gyanúsítására , ’s a’ „Kelet népe“ ügyében, budai tűz, játékszíni krónika, ’s a’t.. megyegyülések . Marmur mmegye: tisztujitási eredmény, a’ cor­­teshal némelly kicsapongásai, ’s a’t.. nyavalyatörés gyökeres orvoslása; borzasztó eset Magon, Erdélyben; vakhit szomorú példája Alsó-Porumbákon, Kosaras vidékén; észrevételek a’ falusi iskolák ügyében; Suum cuique; Bát­aszéken magyarodás iskolai új rendezés ’s pécsi püspök alapítványtö­kéj Milos­vályné látog . . .. nyilatkozványa; ’s a’tó külföldi elegyhir. lalagyatyország cz .Erdély-A’ rm. m. kir. Helytartó-Tanács’ kebelbeli kiadó hivatalánál Holczer József halála által megürült hites jegyzői hivatalra Frenreisz­­­ínezét, ezen hivatal Járulnokát, ennek előlépte által ürességbe jött járulnoki hivatalra pe­dig Pyber Sándor kebelbeli dijnokot alkalmazd. Továbbá szinte. A’ nm. m. helytartótanács keblebeli számvevő hivatalában néhai Vavra Ferencz halálával megürült számvevőtisztségre Sebessy János volt számjegy­zőt; számjegyzővé Magossy Péter volt járulnokot; járulnokká Kuka Athanáz volt díjas gyakornokot; díjas gyakornokká pedig Dercsik Antal volt dijata­­lan gyakornokot méltóztatott kegyesen kinevezni. (hiv. tud.) Budapesti napló. Most jelent meg „Kelet népe nyugoton" Fáy Andrástól 81. 32­­. Bírálata helyett e’ jeles munkának, melly különösen adó­zásunkról nagybecsű észrevételeket foglal magában, szabad legyen tiszta szel­leme ismertetéséül belőle egy pár rövid idézetet közlenünk. 2dik lap: „Gróf Széchenyire nézve pedig ezt súgom minden korán kárhoztatónak fülébe: em­lékezzék , mint készítek egykor még törvényhatóságok is Hi­teljének a’ máglyát, azon könyvnek, mellyért később őt csaknem istenitek.“ A’ 4 -6dik lapon minden magyarnak szivébe vésendő eszmék foglaltatnak a’ hazai teen­dők központosításáról, és azoknak előkészítő szerepeiről. Hely szűke miatt esik azt közöljük kivonatban, mit a’ lelkes szerző a’ hírlapoknak szab ki szereposztályul a’ hazai teendőkre nézve, ’s ez igy hangzik: „Jóakaratos ki­­békitést, erőköltést és azon közhasznú tárgyaknak előkészítését vinné ezen szerep, mik már létező törvényeink körében, szabadelműhala­dás kivonatához képest, egyesek, testületek, sőt törvényhatóságok által is kivihetők.“ Jődik 1.: „Modorját a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének, bár nem is javallom ezt egészen, minthogy könnyű félreértetés által csökkentheti a’pol­gári pietásokat, nem hajlom olly hibásnak tartani, mint azt, hogy a’fentebb érintettekhez képest, olly tárgyakat is vett fel hírlapjába, mik annak szere­pébe , nézetűn szerint „nem tartoznak.“ úgy hiszszük, hogy e’ pár sorból is kitűnik Fáy Andrásunk jeles polgári lelkülete, ’s egyszersmind a’ könyv főbb vezérelve. Egyébiránt pedig az egésznek érdekessége is kiviláglik e’ rövid ismertetésből ’s benső meggyőződéssel ajánljuk azt tiszt. Olvasóink éber figyelmébe. — A’ „P e s t­i H­i­rl­a­p “ múlt szerdai száma azon véleményt nyílványitja, miszerint mi „nem mindig legjobban vagyunk értesít­ve egy vagy más dologról“; ez azonban nem nagy baj, ’s mi édes megnyug­vással mondhatjuk­­. Collegánknak, hogy e’ részben sokkal nagyobbak a’ P. H. érdemei a’ mieinknél, mert nézze csak végig bárki részrehajlatlanul a’ P.H. hét hónapi számait, hasonlítsa aztán azokat öszsze a’ „Jelenkor“ számaival, és a’ P. H. sok „igazítása“ és „viszszavonása“ meg fogja őt arról győzhet­­ni, hogy a’ P. N­. sokkal többször „nem volt a’ legjobban értesítve egy vagy más dologról,­ mint mi. Azonban még ez sem baj, mert még eddig az egész ismert világban egyetlen lap sem létezett, melly mindenkor „legjobban“ lett volna értesítve a’ közleti eseményekről. De mi itt a’ baj? Kollegánk, mult naplónkra vonatkozva, elmondja, mikép neki az Ismerettárról többet kell tudnia, mint mi tudhatunk, ’s mi roszul voltunk értesítve, midőn azt írtuk, hogy Heckenast ur eleinte az Ismerettár pótlékköteteit akarta csak kiadni, ’s aztán e’tervét megváltoztatá’s független magánálló munkával szándékozik föl­lépni, mert H. ur terve nem változott. Hogy a’ roszul értesültség vádját ma­gunkról legördíthessük, nyíltan kell szólanunk. Egy barátunk meglátogata ben­nünket ’s munkás részvételre szólita föl az Ismerettár írásában, mondván,hogy a’ kiadó csupán pótlékköteteket szándékozik ugyan kiadni; de Kossuth úr és több e’ végre megszólított dologhoz értő e’ tervet roszalják ’s arra törekszenek őt bírni, hogy, némileg a’ Staatslexicon mintájára, egészen független’s magánál­ló munkát adjon ki. Ez csütörtökön történt délután, melly időben e’ naplót rendesen írni szoktuk. Monda továbbá a’ barátunk, hogy az Ismerettárt Kos­suth úr föfelügyelése alatt Gyurmán úr fogja szerkeszteni; mi természetesb tehát, mint hogy a’ kellemes újdonsággal a’ magyar olvasó közönséget, melly igen érezhetőn nélkülöz olly munkát, azonnal meg akartuk lepni, és már elkezdett naplónkban, habár nem „tartalomdús“, de legalább jó szándékból eredt véle­ményünkkel együtt köztudomásra juttattuk a’ közhasznú tervet, mit annál biz­tosabban véltünk tehetni, mivel e’ barátunk, kit ha kollegánk kivánsadja, meg is nevezhetünk, olly igen közel áll Kossuth úrhoz, hogy szavait a’ legjobb kút­főből származottaknak hihettük. Ezután szombaton ismét szerencsénk volt azon barátunkhoz, ki mondá, hogy Kossuth úr és barátai a’kiadót már csakugyan rábírták, hogy ne pótlékköteteket, hanem magánálló munkát adjon ki, minek kihirdetését kérte tőlünk barátunk. Mi tehát a’legközelebbi naplóban kívánsá­gát teljesítettük. Szavaink forrását most megneveztük, ’s ehez még csak azt csatoljuk, hogy Heckenast nemcsak szándékozott pótlékköteteket kiad­ni , hanem e’ pótlékkötetek fordítását már mégis kezdete, ’s e’ for­dításból meglehetős csomó már készen is van, következéskép most, mi­dőn e­ megkezdett munkát félben hagyja, és egészen uj irányút kezd meg, ak­kor korábbi tervét csakugyan megváltoztatta. Tagadja ezt, a’ ki bírja! Alkalmasint meg fogja már most engedni kollegánk, hogy mi csakugyan nem voltunk roszul értesítve, hanem ő lökte el kissé a’ sulykot! Mi azon bará­tunkat böcsülni tanultuk, és Collegánk is böcsüli el, és azért szavait a’ P.H. furcsa tagadása ellenére is folyvást valóknak hiszszük, ’s ezen kis gyanusit­­tatásunkat örömest megbocsátjuk Collegánknak. Még egy állításunkat tartja megróni tanácsosnak a’P. Hírlap. Mi ugyanis mondottuk, hogy a’ „Kelet népe“ csak magyarul jelenvén meg, nem méltányos a’ védiratot németül is kibocsá­tani, ’s ezt úgy hiszszük „harezbirói arcz“ nélkül is elmondotta volna minden egyszerű igazságszerető ember. Azonban egyszersmind érintők, hogy e’ kis gáncsunkat örömest előre is viszszavonjuk, ha a’ vedirat is csakugyan németre fordittatnék. Most Collegánk, ki mindenről legjobban látszik értesülve lenni, azt mondja, hogy a’vádiratot hárman fordítják németre ’s hogy Kossuth úr nem ellenezheti vádirata lefordíttatását, mit csak akkor venne igen kedvetlenül, ha a’ vádirat a’ vádirat előtt jelennék meg németül. Kezet ide, tisztelt kollegánk, épen ez a’ mi véleményünk is, és e’ szerint egyikünknek sincs oka egymás elleni haragra. Jelenjék meg bízvást a’ vádirat is németül, de a’„Kelet népe“ német kiadása után. De ezt, ha egyenlő fegyverrel akarunk küzdeni, jó lesz bevárni, nem pedig a’ védiratot majd egyszerre magyarul és németül kiadni, mikép a’ Tage­blatt hirdeté. Egyébiránt mi azt illeti, hogy magyarul kikölt munkájának né­metre fordíttatását egy szerző sem gátolhatja, az nálunk­,­hol az írói tulaj­dont még nem igen otalmazzák törvények, büntetlenül történthetik ugyan meg talán, de azért mi mégis azt hiszszük, hogy a’ szerző komoly ellenmondása e­­setén kevés olly gyöngédtelen érzésű fordító fog találkozni, ki a’ szerző aka­ratja ellen illy erkölcsi erőszakot nem pirulna elkövetni. Meggyőződésünk erő­sen áll, hogy az erőszakos lefordítás nem igen kisebb vétség az utánnyoma­­tásnál, ’s e’ hitünk mellett Széchenyink e’ sorai is küzdenek, miket a’ „Ma­gyar játékszínről“ irt munkája végén olvashatni: „Ezen értekezésnek németre fordítását legkisebbé sem tartom szükségesnek, mert az egyedül a’magyar pub­­licumnak azon részét illeti és illetheti, melly magyarul úgy is tud, vagy leg­alább tanul; a’ minél fogva —■ valamint N. N. u­r­n­a­k ezen munkácska né­­metréi fordítását kereken megtagadóm, (tehát a’fordító szabad­ságot kért a’ fordításra, ’s azt nem kapván meg a’ munkát nem forditá le) úgy mindenkit — kinek akármi okból is hasonlót tenni, tán kedve jöne — ezennel barátságosan figyelmeztetem és intem „hagyna fel“ azzal, meily kívánságomnak teljesítését annál biztosabban várom, minthogy nem reménytem, hogy ebéli sajátomhoz kötött igazomat akárki is kér­désbe vehetné vagy venni akarná.“ Eddig a’ ns gróf, ’s ehez még csak azt toldjuk, miszerint mi, ha valaha olly munkát sikerülne írnunk, mellyet lefordittatásra méltónak tartana kiadónk, annak megengedéséhez vagy megta­gadásához szoros jogunkat fognók tartani, ’s ha törvények utján nem sike­rülne jó jogunk kiküzdése, akkor legalább komoly ellenmondó óvásra a’ saj­tóhoz folyamodnánk. Azonban mellőzve ez elv további fejtegetésit, ismételve mondjuk, hogy a’ „Kelet népe“ német kiadásának megjelenése után igen méltányos és szükséges leszen, hogy az arra készülő vádirat is szinte jőjön ki németül; ámbár mi is kénytelenek vagyunk megvallani, mikép azt kollegánk is teszi, hogy sokkal jobban szeretnék, ha e’ harcz csupán magyar nyelven küzdetnék ki, mert a’ fenforgó kérdést félig meddig Magyarország házi vagy családi ügyének szeretjük tekinteni, ’s valamint a’ belső családi viszonyok nem tartoznak nagy közönség elibe, úgy, csekély véleményünk szerint, hazánk e’ családi kérdése sem tartozik Europa színe elibe. Záradékul még e’ szavait kell érintenünk Collegánknak: ,,A’ dologban (az Ismerettár dolgában) még semmi sem fejlődött azon fokig, hogy hirlapi közlésre alkalmas volna.“ E’ ki­fejlődés tetőpontját bajos meghatározni, ’s igen kevés újdonság jön e közön­ség eb­be, ha azon tetőpontra jutását a’ dolgoknak mindig hoszszasan kel­lene vizsgálgatni; ezt eddig a’ P. H. sem igen tévé, valamint mi sem tet­tük, főleg illy főben nem járó dolgokra nézve, ’s alkalmasint más sem fog­ja tenni, a’ ki szereti vagy követi a’ „Pesti Hírlap“ ezen vezérelvét és sokszor elmondott jelszavát: „ Ki a’ napfényre, uraim! “ Vagy csak mi szól­hassunk kedvünk szerint másokról, rólunk pedig mások csak akkor, midőn mi azt jóvá hagyjuk? Az illy szabadelmüségtöl isten mentsen bennünket, ’s hiszszük, hogy e’ részben Collegánk is egyértelemben van velünk. Tegnap­előtt Budán, Tabánban, regg. 9 óra tájban tűz támadván egy ház elhamvadt. Ná­dorunk e fens, azonnal a’ hely­színére méltóztatott sietni, ’s buzdító magas jelen­léte kétszerezett szorgalomra lelkesité az oltókat. E’ törekvésnek ’s a’ mély szél­csöndnek köszönhetni, hogy a’ pusztító elem több kárt nem okozott. Egy kis em­bertelenségnek is tanuji valánk ez alkalommal; a’ szomszéd ház födelének leron­tására ugyanis kapára lévén szükség, egy közel ácsorgó kapás e’szókkal vona­kodott átadni kapáját: „De ki fizeti majd meg káromat, ha kapám nyele eltörik?“ Az oltásban több budai kir. tisztviselő is munkás részt vett. — Buda főváros ta­nácsa köv. árszabást határzott a’ bérkocsisokra nézve : a’ várból vizi és krisz­­tinavárosba 24 kr, császárfü­rdöbe 30 kr, újvárosba 36 kr, Óbudára 48 kr, a’ várban akárhová 12 kr; Pestre, ujpiaczig vagy zöldkertutczaig 36 kr, mész­ 1841. 65 dik szám.

Next