Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-03-27 / 25. szám

Pest, szombat, mártz. 27. 1841 FOGLALAT: Magyarország és Erdély (kinevezések; budapesti napló; szerencsétlenségek a’Dunán, Hunyady Mátyás szobra iránti határzat, nemzeti játékszín; ’s a’t. pestmegyei közgyűlés további eredménye; sárosmegyei határzat a’ vegyes házasságok ügyében; magyar dolgok az All. Zeitban; tőzsérügy) Spanyolország. (Esparterot egyedüli kormányzónak akarják; ’s a’t.) Anglia (alsóházi vita Szyria és M. Ali ügyében; a’ moszkák nem akarnak Francziaországgal szövetkezni; ’s a’ t.) Francziaország. Krakó. Németország. Külföldi elegyhir. Legújabb. — ___._==ag=s=5=g=s= ........"in" ------------ r~- _ .— magyarország és Jerdély. Ő cs. ap.kir. Fels, az esztergomi fökáptalanban megürült kanonokságokra Prybila József pozsonyi kanonokot, Bakay János perbeli plébánost és Jaross Vincze verebélyi plébánost, Végh Antal bold. hétszemélynök helyébe, a’ nm. Hétszemélyű Tábla váltóügyekbeni ülnökévé Gyurcsányi Gábort kinevezni ’s különös kegyelemből Pekarik Imrét, a’ pesti városkapitányhivatal tollnokát a’ dunai vizáradáskor szerzett érdemeinek elismeréséül szalagtul függő polgári kisebb arany-érdempénzzel feldíszíteni méltóztatott. — Budapesti napló. Martz. 191ke Budapest számos családját mély szomorúságba dönté ’s az egész lakosság kebleit fájdalmasan rendité meg. Múlt heti naplónk hu rajzban tünteté elő azon kevés rendet, melly a’ csolnakokon eszközöltetni szokott közlekedés körül fővárosunk közt uralkodik, ’sime, mintha jósszellem vezérlette volna tollunkat: aggályunk teljesült, ’s a’ megrótt gondatlanság ’s czélszerűtlen rendelkezés számos hasznos polgártársaik életébe került ! Az érintett napon esti nyolczadfél óra után ugyanis a’ pesti parton szokás szerint megrakodván egy csolnak útnak indult Buda felé, mint a’ megszabadultaktól hitelesen tudjuk, mintegy 28 — 30 emberrel, az öt révészt ide nem számítván, ’s a’ budai part közelében a’ 3dik hidhajóba ütközvén fölfordult. S minek tulajdoníthatni e’ borzasztó eseményt ? A’ megszabadultaktól tudjuk, hogy a’ Duna tökéletesen csöndes vala és „Erős“ gőzös mintegy 30 perczczel korábban már horgonyán nyugvék, következőleg legtávolabb okot sem szolgáltathatott a’ szerencsétlenségre, mellynek megfejtésére köv. adatok szolgálhatnak kulcsúl: a’ vásár a’ pénteki (martz. I9iki) hétivásárral véget érvén a’ árókkelők száma annyira növekedett, hogy a’ csolnakokat szaporítani kellett volna; mi azonban nem történt meg, mert a’ hidbérlő a’ hajóhídon dolgoztáért, ’s erre a’ révészek közül is annyit használt, hogy a’ megmaradtak vadban legjobb akaratjok daczára sem felelhettek kötelességüknek egészen meg; eggeltöl estig ugyanis annyi időhez is alig juthatának, hogy félórányi pihenéssel újíthatták volna meg erejöket, hanem szakadatlanul evezniük kelle, mert nind a’ két parton annyi ember csoportozott, hogy csak addig nyugodhattak, mig az emberek a’ csolnakból kitakarodtak, ’s helyüket rögtön mások fogtaák el. Oly úgyszólván emberi erőt haladó munka mellett természetesen tájhoz is folyamodtak, hogy idegzetük rendkívüli fölizgatása által lankadtságukon erőt vehessenek, miből aztán az származott, hogy estefelé majd valanennyi nem vala többé birtokában azon tiszta eszméletnek , melly révészeknél semcsak kívánatos, de mellőzhetlenül szükséges is. Hogy illy esetben a’ ráadtaknak pihent emberek általi fölváltatásukról kellene gondoskodni, főleg ijjel azt bővebb mutogatás nélkül is bizonyosan mindenki hinni fogja ’s igy íz egész szerencsétlenséget egyedül e’ szükséges rendszabály elmulasztásának kell tulajdonitani, annyival is inkább, mert még sötétséggel sem menthetni azt, aiután a’ felső állomáson horgonyzó gőzösek görög tűzzel valának világítva táborunk e cs. kir. fegsége névnapja tiszteletére, a’ görög tűz pedig olly fényt riasztott a’víztükörre, hogy a’kormányosség idején megláthatá vala a’ hidtajóhoz közeledést, ’s egy két mozdulat által a’ két hajó közt átfuttathatta volta a’ csolnakot, ha lankadtság ’s bor okozta eltompultság által kellő megöntolásra ’s okoskodásra alkalmatlanná nem vált volna. A’ csolnakon volt emerek közül, mikép azt hitelesen tudjuk, ezeket ék halálukat a’ hullámok őrt: Schlegl Antal, kamrai számvevő hivatali ingressista; Smolek zongorász; John, kalmárlegény; Szabó, uraságszolga; Schaeffer, óráslegény; Mayer, lötüszedő ; Triebl N., budai puskamüves lyánya; Korber, özvegyasszony; Ihnmacht, levélhordó; Wampel, tanácsbeli Pozsonyból; Friedrich, buda- tabáni polgár; Bietschanszky, napszámos; Besch, kalapos; Lederer zsidó tautó, ’s egy ismeretlen napszámos asszony; a’ szigorú rendtartás, és fölvigyázati hiánya tehát tizenöt emberéletbe került! E’ néhány szó hangosan kiált, hogy bízón reménybetni, miszerint illy siralmas intés csakugyan fölébresztendi az ilető hatóságokat ’s olly rendszabályokról fogja gondoskodtatni, mellyek ezennl a’ bajt gyökeresen orvoslandják, ’s minden illy eseményt lehetlenítendnek haláltól megszabadultak: Réthy, gyakornok; Sattler, gyógyászattanuló, ez szerencsére egy evezőt kapott meg ’s azzal addig tartá fen magát a’ viz fölvetén, mig kiszabaditák; az előbbi pedig a’ hajóhid horgonylánczába kapaszkodott, ’s lábait két szerencsétlen társa ragadt meg, kik ez által szinte kiszabadultak; Kohner, kalmárlegény; Gruber N., polgárlyány; Thomaszta aszszony; Várady, opticus; Müller, gyógyszerész; Bosan, kalmárinas; Tolly, gránátos; Shally, mészáros; Krachni, budai lakatos lyánya és az öt révész. Csak másnap reggel kezdék a’ szerencsétleneket keresni, holott mindjárt este áklyáknál hihetőleg még többet lehetett volna viz alól kiszabadítani, tanussta ez állításunkat azon esemény, miszerint harmadnapra huzák ki Wampel holttestét ugyanazon helyen, hol pénteken a’ csalnak fölfordult! Ha tehát még akkor rögtön gondosan keresték volna, úgy talán meg most is élne! Hosszain szólunk talán e’ tárgyról; de nem bírunk tőle megválni, a’ nélkül, hogy ezt még egyszer és ismételve ne ajánlanék mind azok emlékezetébe, kihálásuknál fogva jövendőre nézve illy gyászos eseményeket lehetlenekké tehettek. Vegyék figyelembe az elmaradt özvegyek és árvák keserves könyvit, képzeljék magokat a’ szerencsétlenek szomorú helyzetébe, ’s bizonyosan vetélkedő buzgalommal fognak elkövetni mindent, mit e’ tekintetben az emberiség szent jogai kívánnak’s követelnek! A’ szerencsétlenség utáni napon Nádorunk e cs. kir. fegsége azonnal legczélszerűbb intézkedéseket méltóztatott rendelni a’ szerencsétlenültek fölkerestetése és hátrahagyottak vigasztaltatása iránt; igy például Triebl buda-halászvárosi puskaműves lyánya körül, ki Tétény körül fogatott ki a’ Dunából, mindent elkövettete, hogy életbe hozathassák, mire csakugyan volt is némi remény, mert a’ lyány csak szunnyadni látszék, ’s teste egész hajlékonyságát megtartá, színe és szemei pedig életben sem voltak elevenebbek. Ere megnyittatván a’ lyánynak, abból vér folyt, mi szinte emelé a’ reményt fölélesztelhetése iránt,’s ezért két orvos szünet nélkűl körülte viraszta’s működék , ’s országunk tisztelt főorvosa Stáhly is többször látogatá meg a’ szerencsétlent, sőt személyesen vezérlé az orvosi kísérleteket; azonban, fájdalom, a’ legbuzgóbb törekvés is minden siker nélkül maradt, ’s a’ szerencsétlen áldozatot csakugyan el kelle temetni! Béke a’ kiszenvedett áldozatok fölött! — F. hó 2 ükén tartá gyűlését azon társaság, melly Ferenczy pártoltatására öszszeállott, ’s ez okból Hunyady Mátyás dicső királyunk emlékére általa lovagszobrot határra készíttetni. Kimondok már egyszer véleményünket, miszerint az e’ czélra megkivántató 100ezer pgó forintot hazánkban szabad ajánlatok utján alig lehetene öszszegyüjteni, ’s hogy azért kívánatos lett volna előbb az egész összegnek vagy legalább felének begyülését bevárni,’s csak akkor kezdeni munkához, midőn alaposan lehetendő már reményleni, hogy az egész összeg bizonyosan begyülend. Ez azonban nem történt meg, ’s a’ társaság egy pár ezer forinttal azonnal munkához fogott, nem gondolván meg, hogy az adakozók nem annyira Ferenczy fölsegéllése végett, hanem Hunyady lovagszobrára adták pénzöket. Mi olly méltányos tisztelőji vagyunk Ferenczy művész hazánkfiának, mint bárki más, ki hazánk fejlődését szivén viseli ; de azért azt soha nem fogjuk helyesleni, miszerint Hunyady lovagszobra csak azért hozaték indítványba, hogy a’ művésznek munkája legyen. Ha ez utóbbi volt a’ főczél, úgy ollyan társaságot kellett volna inkább alakítani, melly önkéntes ajánlások utján művészünknek bizonyos évdíjt fogott biztosítani, hogy művészetének gond nélkül élhessen, ’s hazáját jeles művekkel gazdagíthassa. Ez aztán őszinte ’s tiszteletre méltó vállalat tett volna. De mi történt most? Eddig 173 gyűjtő csak 10561 fr. 9 krt. és 29 aranyat bírt beszerezni, ’s ebből 5692 fr. 21 kr. már elköltetett. Mit reménylhetni még ezentúl ? A’ lelkesülés első heve már elmúlt, ’s az egész tárgyat több lapban anynyira fölvilágositák, hogy az egész 100ezer igőnyi öszszeg egy negyedének begyülését sem igen reménylhetni. Ezt több lelkes hazánkfia, kik közül elég legyen a’ köztiszteletü Fáy Andrást és Kiss Károlyt említenünk, annyira átlátta ’s méltányolta, hogy az érintett gyűlésben oda nyilatkoztak, miszerint most, miután a’ begyült adakozások fele már elkölteték, ’s igy visszaadásról többé szó nem igen lehet, az egész öszszeg begyülését, ’s igy a’ lovagszobor fölállítását a’ tervezett minta szerint nem reménybetni , czélszerű lenne nagy királyunknak csak szobrát készíttetni el, ’s azt nem nyilványos helyre, például múzeumba állíttatni. Az ellenkező rész azonban Nyáry Pál úr indítványa szerint győzött, ’s határzatta jön, hogy a’ művész csak dolgozzék, a’ meddig a’ begyülendő pénz engedi, habár csak egyetlen basreliefet létesíthetne is. Mi e’ különös nézethez sok szerencsét kívánunk a’ társaságnak, de ismételve kijelentjük azon nézetünket, miszerint lovagszobrot kellett volna készíttetni, ha arra kértünk adakozást. ’S ugyan mit mondhatnánk arról, ki 20O ezer forintra tervezett házat kezdene építtetni annak reményében , hogy a’ bécsi sorshúzásban majd 200 ezer forintot fog nyerni? ’S vájjon mennyivel nyugszik biztos alapon az önkéntes adakozás a’ sorsjátéknál ? — Virágvasárnapon Frankenburg literariai és zenészeti estélyt adand a’ városi nagy tánczteremben a’ gyermekkórház javára, melly alkalomkor többi közt Garaynak egy uj balladája fog szavaltatni, Kossuth és a’ vállalkozó úr pedig magyar fölolvasást tartandnak, melly körülmény, párosultan a’ czél jótékonyságával, nagyszámú közönséget reményhet. — Nemzeti színpadunkon f. hó 19ikén „Moori vásár“, vigj. 3 felv., Blum után Kiss Iván; 20ikán „Lignerolles Luiza“, dráma 5 felv., Dinaux és Legouvé után Tompa; 2ikén ,,A’ gyámság“ vigj. 2 felv., Gerle és Horn után Ecsedy; ezt követé ,,A’ molnárok“, tánczs. 1 felv., 22ikén bérszünettel először „Devereux Róbert“ dalmű 3 felv., Donizettitől, szövegét ford. Jakab István; e’ dalmű Donizetti leggyöngébb műveinek egyike, Láng Paulina (Erzsébet királyné) hangja nem volt olly erős , hogy fárasztó szerepének megfelelhetett volna; 23 ikán „Korona és vérpad“, dráma 5 felv., Jerman után Jakab István; 24-ikén „Két ur szolgája“, vigj. 3 felv., Goldoni után Sághy; a’ kedvelt Telepy a’ czimszerepben mint vendég lépett föl, ’s zajos tapsokkal fogadtatott , mit szeszélyét játéka bőven megérdemlett; 2 mikén ünnepi zárnap. — Hajóhidunkat 4 napi (!) lassúskodás után f. hó 2okén délutáni 4 óra tájban valahára csakugyan elkésziték, ’s Nádor öregsége, János fhg kíséretében azonnal látogatásával szerencséssé Pestet; alig kocsizhatott azonban végig néhány utczán ’s egy nagy hajó már a’ hidba ütközött ’s 4 hidhajót anynyira megrongált, hogy azonnal ismét minden közlekedés megszűnt, mit még az is nehezíte, miszerint a’ révészek, a’ terhes munka után, majd mind tova szélyedtek, a’ hid elkészülte és szép idő pedig igen számos embert csakt egyik városból a’ másikba. A’ zavarnak ’s futkozásnak vége hoszsza nem volt, ’s e fegségök is kompon kényszerűltek Budára viszszatérni. ’S e’ bajt ismét »360.diktor szám.