Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-07-21 / 58. szám

- 237 - igetlen nagy szárazság miatt nagyon megromlottak, réteink alig termének ne- srész szénát, mi marháink tartására nézve nagyon aggasztó. De tengerink szép , hogy alig lehet gazdagabb termésre emlékezni. Az élet ára tavasz folyvást csökken, mi sok gazdának, ki t.i. termését olcsón vesztegetni nem ta, számítását, ’s reményit igen megcsalá. A’ tömérdek hernyó a’ gyű­möl­­eket, ’s tölgy-erdőket tavaszkor egészen lepusztitá elannyira, hogy május­­a’ fák valódi téli alakban valának, némelly tisza - ’s borzsaháti hely­­k kertjeiben azonban szilva mutatkozik. Szőlőhegyeink közép termész­ű­­­ek, de gazdáink belőle 18 tiki­ncolárt reménylenek; annyi igaz, hogy lén a’ szőlő most a’ tenyészés azon fokán van, mellyen tavaly auguszt ! felé alig volt. Az egészségi állapot tűrhető, nyár elején sűrűn haltak a’ émekek himlőben , ’s hellyel közzel serdültek, sőt férfiak is , kik beoltva is meghimlőztek. A’ szomszéd megyékben mindenütt tisztujitást remény­­k Ugocsában auguszt közepén, Mármarosban, Ungban, Szabolcsban ezen égén, vagy a’jövő elején, eredvényre legérdekesb lesz a’ mármarosi. Léváról, Szomszéd Nyitramegyében bizonyos Hurban Milosz , segéd-lelkész nyomtatott jelentése szerint ki a­d­n­i szándékozik egy­­ik­ a “ czim­ü szláv zsebkönyvet ’s ennek pártfogására minden ■ far és szomszéd országi szlávot felszólít. E’ czimet hihetőleg csak azért azta, hogy a’ belföldi szlávokat arra figyelmeztesse, miszerint a’ Nyitra­­rci szlávok azok, kik a’ magyarosításnak ellensúlyul szolgálandnak, mi­nt bérczein tenyészik Minervának azon óriási madara, mellynek véd szár­­alatt menedéket találandnak Szvatopluk ivadéki ’s mellynek dicső vezér­­alatt ezek uj diadalok felé indulandnak. Nyitrának lelkes fiai örömükben olandnak, hogy megyéjük a’ sors által olly fellengős színhelyül jelölte­­ki! Erre igazságos előjoga lett volna Tátra azon vidékének, hol honunk tulápinak egyike az ág. hitüek köztisztel, főfelügyelőjének nemzetiségünk sztésében fáradhatlan törekvésit vette epés bonczkése alá. Verebélyi. — (Egy két szó a’ Pesti Hírlap 50 számára. *) Kezembe jővén ezen ív, álmái­ra látám, hogy az eczet dolga benne egy lapnak ké­t rovatát majd egészen be ’s nemcsak azért álmélkodva, mivel ez a’ 38ik szám alatt helyes itélet­­ugy a’ mint újságba való, már kimerítve volt, hanem azért is, mivel Koz­­áborszky Alajos úrtól nem várt modorba van az öntve. Nemcsak a’ megyei rést illeti az a’ gúny, hanem a’megyei gyűlés’ közönségét is, mert ha ollyan duchio, „hogy rajta tébolyodni kétszer, okosodni azonban egyszer sem lehet,e­i nem fejezte ki elégül ellenségét a’ gyűlés ? sőt maga a’ közlő, — akkor vi­­gyozó ur dús hatásával miért nem igazította ? Ha csendes pillanatiban visz­ont , eszébe juthat, hogy figyelemből én magányosan híttam meg a’ vegy­­vizsgálatra, aztán megkérdeztem: meg van é elégedve a’ végzéssel ’s ne­­igennel felelt. Azonban a’ki elolvassa az egész orvosi jelentést **)’s nem­egy részét elforgatva tépegeti, könnyen általláthatja, hogy „szép jövendőt ítve, nyugalmas ágyat vetve“ feszített prológusa, úgy polypot és reprodu­­. extraordinaria vist, ’s még Columbus tojását is értelem nélkül rakásra tö­­rpilogusa, nincsenek helyén: a’ nagy közönséget ezen szavaknak , vagy a’ nősvágyó kitűnő egyedeknek fejtegetésivel még inkább terhelni nem akár­csak azt említem, jövendőre minden illyes utáni feleseléstöl óvakodva, hogy in első alispán ur üdvözölvén a’ KK- és RRket utána tüstint nagy feneket ke-­i azon prológust elmondó az indítványozó ur, három fontos tárgyat ígért, íban csak eczet, a’ terembeni székek’ és asztalok’ máskint rakatása, és egy törvényes javaslat (melly azonban megbukott) következvén, sokan mondták iiuriunt montes, nascitur ridiculus mus ;“ épen mint most is ezen czikke­­t mondják, kik viszonyunkat nem ismerik is , hogy abban személyeskedés ang. Bizonyára illett ’s jobb is lett volna, ha nem érté jelentésemet, a’hely én megyei közönségünk elött megkérdezni, hol különben is e’ tárgyhoz tül­­szóltak ’s én szóval világositást bővebben adtam, úgy az eczetnek külön­­nemeit ’s a’ hamisítás ’s viszszaélés’ fogalmát a’ KK. és RR. megelégülésökre újra kifejtettem, a’ mennyire azt szószaporitás nélkül szükségesnek véltem­­végzés igen czélirányos, mert hivatalos utasításul van adva, hogy az oll// /, melly csak növényekből készül, szabad, amaz pedig, mellybe ásvány­sá­­g jön, tilalmas. Én ugyan magány-véleményem, tudományom és tapasztalá­­szerint, most is azt mondom, hogy olly felosztásban, diluttióban, mint ná­­l volt (mert most már ha hoznak is ollyan ásvány-savanyos eczetet szom- 1 megyékből árulni, megvizsgálván viszszautasitjuk, a’ magunkéit pedig szó­­vizsgálat alatt tartjuk) ha viszszaélések nem történnek vele , nem mérges, mert a’ Hírlapban említett szerek csak mintegy eczetanyául szolgálnak, ’s azok (mit a’ közlő elhallgat) gyártás alatt 25—3 lakó Vizzel vegyíttetnek ; de ha már hivatalosan előfordul , ha az indítványozó úr a’ közönség nyugalmát felriasztás sőt azt kiabálá: „óhajtanám, hogy a’ nercet a’ tisztviselők ide a’t. KK. és RR. eb­be hoztak volna, ha táblabirói hitelességgel mondja, hogy attól több ember ’s cseléd betegültek meg (ámbár post hoc, sod non propter hoc) ha az alispán ur ál­tal jelentett’s már tett rendelkezésben meg nem nyugszik, akkor a’ történhető viszszaélések miatt az orvos, igy megkülönböztetve, a’ mint van, mondhatá„jó lesz megtiltani“ és a’ megye végzése a’köznép egészségire nézve, épen úgy mint birtokára ügyelési jogból és kötelességből őrködhetik, tilthat ***) mint p. o. ed­dig is tiltotta az éretlen gyümölcsök áruitatását, a’ czinczellen, vagy rosz mázu edények’vásárlását, némelly mesterséghez, kalapossághoz, asztalossághoz szük­séges szereknek, patkányétetöknek boltokban tartását­ Ha közlő úr nem tudja, hogy a’ méreg és ártalmas közt különbség van, arról az orvos nem te­het, azonban utasítom tudálékos bölcseségét Frank, Schraud, Rene, sőt Orfila munkáikra, — vagy ha tetszik, kérdjen meg itthon, megmagyarázom, — mint azt is megmondom, mit jegyzésében kérd, hogy zsongátlan az orvosoknál közön­séges és régi szó, de az akadémiai szótárban is ben van: zsongere, Tonkraft, deákul: vis lonica. Ezek után tehát „zsoltári rövidséggel“ mert ezt jobban is sze­retem , mint a’ szó­ millionari bőséget ’s kivált hivatalos tárgyalásban több iga­zat tartok a’ socratica methodusban, mint a’ hozzánk beharapozott szónoklatban, mondom zsoltári rövidséggel bátor vagyok állítani, hogy kinek öt érzéke van, de mind az öt ép és egészséges ’s ki hozzá csak középszerű elmével de józan­nal bír, hol a’ képzelő erő az ítélő tehetséget nem nyomta el, az bizonyosan el­igazodik, hanem orvos is, véleményemen, csak szíveskedjék egész jelentése­met fogulatlanul elolvasni. Még egyet, mi a’ dologra tartozik: ha egyik vagy másik közlő nálunk, hol a’ censura olly igen engedékeny, illyes gúnyt ir, vagy személyesen ad által, mint talán Záborszky Alajos úr, ki 22—23 napján nyár­ elő havának, midőn a’ kérdéses tárgy sajtó alá jött, Pes­ten mulatozott, mondom ha illyes gúnyt ir, melly a’vármegyéknél végzésbe ment dolgot kíméletlenül rázza, akkor a’ szer­kesztetöségtöl, kivált Kossuth úrtól mél­tán várnok, hogy a’ vármegyék’ municipalis tekintetét sülyeszteni ne segítné ’s levelezőit jól választaná meg, kik ha ’s nem mint Somogyiul többször történt, fer­de közléseket adjanak, vagy épen azért, mivel tisztelt barátja Záborszky Alajos ur, eszébe juttatná, hogy a’ nyilványosságban is, a’ szólásszabadságban is van határ. Est modus in rebus sunt certi denique fines, Quos ultra cilraque nequit consistere rectum. Róma elfoglalt coloniájának, szövetségesinek provinciáinak is meghagyta a’ municipalis jogokat; hát nálunk, hol egy megye a’ másiknak nem zsákmánya, hol a’ független egyetértés, illendő tisztelet alkotványunk’ is­­tápja, hol a’ vármegyék’ tekintete t­ar­tj­a fen az üdvös sulyegyent — jó­l a’ közhivatalban levőket ’s a’ megyék’ végzéseit most már a’ nép kezén forgó hírlapokban nevetségessé tenni? az illyesböl, ’s ha egyes ember ok­­tatóúl, vezetőül, arguszul egy megyében, sőt az országban fellép? lépcsőnkén­­ti kifejlődést vagy más valamit várhatunk é?? erre illik a’franczia statusbölcsnek mondása: les mauvaises exemples sont pires, que les crimes. Haza! közös édes anyánk meddig engeded, hogy gyermekeid két élű fegyverrel a’ nép tömege közt, gondolatlanul forogjanak, ’s békés szalmás gmiy­yóink közt meztelen világgal bo­lyongjanak !­ Qui autem parti Civium consulunt, pariera negligent, rem perni­­ciosissimam in civitatem inducimt, sedilionem atque discordiam­. Cicero. — Ka­­posvárott julius 18-án 1841. Csorba József s. k. Győré (Tolnában.) Egész század hanyatlott az örök semmiségbe viszsza, mióta helységünk egy, valaha állott kath. egyháznak csak romjaira emlékezvén, szüntelen epeszre bennünket azon buzgó óhajtás, hogy az Isten házát kebelbeli híveink számukra ismét újra felépithetnek; a’ szegénység részünkről, az ez előt­ti földesuraságok által pedig több ízben teljesítésre nem juttatott ígéret, már re­­méllhetnie is alig engedő jámbor közönségünknek, midőn mostani főpásztorunk és földesurunk m. n. kéri Scitovszky János, egyszerre és mintegy varázsolva hely­ségünk közepén, ottan t. i. hol a’ régi templom állottnak mondatik, egy izl­sre nem kevésbbé, mint nagyságra ékes egyházat teremtetett. F­ évi jun. 24ét­ választván a’ tisztelt alapitó mind helységünk, mind uj egyházunk uj ünnepévé, szokott egy­házi szertartások közt ugyan tisztelt föpásztornak tette le az épület első kövét, egyszersmind a’ mindenek urának a’ már felemelt falak közt az első áldozatot bemutatván , a’ bérmálás-szentségben is számos hívet részesitett­ A’ zöld ágfák alatti szabad teremben adott lakomát jeles vendégkoszorú diszesilvén, a’ haza leg­jobb atyja drága élleért emelt legelső poharat a’ kegyes alapitó. Mire úgy vél­néd, hogy a’ taraczkok durrogásit is felülhaladták azon éljen­ kiáltások, melye­ket a’jobbágyi hódolás és szeretetnek elragadtatott érzelme sokszorozva ismététt. Helységünk jámbor lakosit, kiknek buzgóságuk ’s fáradhatlan munkásságuk nem kevésbbé nevelte a’ vállalat létrehozását, sem hagyhatván a’ kegy.­alapí­tó említés’s méltánylás nélkül, szinte azokra is elköszönté áldomáspoharát, kik az irántok tanúsított jótékonyság hálájától elfogulva, örömkönnyek közt, egyszerű szavakkal ugyan, de olly érzéssel nyilványiták köszönetjöket, millyeket csak a’ mesterkélellen őszinteség hagyott a’ természet emberének tulajdonául. A’ hely­ség lakosai közt kiosztandó 10 akó bort, a’ helység ügyes bírája csak köv. va­sárnap mérette ki, egyszersmind ág. vallású lakostársunkat is minden különb­ség nélkül részesítvén az örömáldomásban. t. J. (Ipar-é s törv­érü­g­y)- Újabb bécsi levél szerint jul.­­ Írül az olly jó hírben állott ház megbukása, mint Geymüller és társ, még jobbadán kirekesz­tő tárgya a’ városi beszédnek. Bár még arról bizonyos tudomásunk nincs : mennyire megy a’ terhelő adósság értéke, annyit még is tudunk, hogy az sokkal felülmúlja azon öszveget, mellyel mások neki tartoznak, ’s igy a’ nagy veszteség elkerülhetlen. A’ nemzeti bank igazgatósága jul. 1 Okén tartott ülésében el­határozta, hogy a’tőle kielégített (escomplict) Geymüller -féle váltókért, mel­­­lyek körülbelül 2 millió ftra mennek, nem szorítja egyszerre a’forgatókat, ha­nem idejök kiteléséig vár,hogy ezutóbbiaknak érkezésük legyen azokat kész­pénz­re változtatni. Ezen határzat minden tekintetben kellő méltánylást érdemel, mivel ez által sok további zavarnak, és talán a’ további komoly következményeknek, legczélszerűbben eleje vételik. Ezen kívül az érintett ülésben az is határozha­tott, hogy az iparvállalati papirosokra, azaz a’ belföldi vasutrészvényekre meg­­határzott arányban 5 millió ftig előlegeznek. (Eddig elén a bank csupán status­­papirosokra előlegezett.) Uly tetemes öszvegnek keringésbejutása által hatha­­tósan leend segítve azon pénzszükségen is, melly itten régóta uralkodik. Ez annak legközelebb oka, miért emelkedőnek ’s üdülőnek föl a’ vasutrészvények a’bukás által a’ tőzsérházban kapott sebből. A’ Geymüller-ház buktának oka főleg az i 83 Oki politikai eseményekben van , mellynek azon idő óta tulajdon­ *) Ezt ezelőtt már két héttel megküldöttem I. Kossuth úrnak, hogy hírlapjába, annak he­lyén s idejében vegye föl; de mivel még eddig (mi oknál fogva? — nem tudom) mind a­ dolog, mind személyem elmellőztetett, a’ Jelenkor szerkesztőjét, kit rész­rehajlás vétkétől mindenkor tisztának ismertünk, kérem , szíveskedjék kívánságom minél előbb teljesitni. Csorba József m. k. ►) Orvosi Jelentés : — F. észt. május hé­lső napján tartatott n. gyülésbenjV­­, és várme­gye közönsége előtt feladatvan szóval hitelesen, hogy a’ megyében több helyen, név­­szerint Fajszon és Kovácsiban mérges eczet készül és árultatik; azonnal rögtön a­ járásbeli főbíró úrral együtt nyert ide czélzó kiküldetést kapván. lször is még azon napon megvizsgáltam ugyan a’ tisztelt főbíró úrral Kaposvárott többféle eladó ecze­tet, név szerint Feldreich zsidótól, a' két freisznertól, Polák Izsáktól, Szigetvá­ritól— öszsze hordatván, e’dolgot Csalay Imre patikáriussal törvényes bizonyság, 's több urnák jelenlétökben, 's úgy találtam a' cheraiai próbáló és kisértő szerek, sőt magának a szaglás és kóstolás érzékének segítségével is, hogy mind ezen eczetek (a’ mint ezt az eczetkészitö Feldreich esküvése alatt is megmondja) 's mint azt főbíró úr bejelentette, növényekből, u­m. szalmából 's venyigéből, sok víz­zel kevés eczetet és pálinkát vegyítvén a’ meleg’ befolyása alatt savanyosodás, for­rás által készülnek, és nem ártalmasak, ’s annyival kevésbbé mérgesek, vagy mér­gek. 2szor Megérkezvén Kovácsiból (mert F­aj­szón most nem készítenek) öt akó eczet, ugyanezt is a’ chemia tudománya szerint törvényes bizonyság, sőt több ven­dégnek’ s magának a'feladó és indítványozott táblabiró urnak jelenlétökben próba és kisérlet alá tettem, "s úgy találtam, hogy ebben a' növény-savanyon kívül, bár kis mennyiségben is, p.o. egy font 20—30 akóban ásvány-savany, név szerint só- és bü­döskő-savany (aeidum muriaticum és sulphuricum) máskép közönséges neves vitriol— savany van; kerestük a'talán készítés által vagy alatt bejöhetett vas, ólom vagy réz részt, de ezt nem találtuk; pedig kimutató vegytani szereink (reagentia chemica)név szerint a'solutio acetatis plumbi, a’ferroso cyan, kálium (solutio prussiati ferri) a’ so­­lutio nitratis argenti, a tinctura gallarum ezt bizonyosan megmutatták volna. De ize is megmutatja, hogy ezen eczetnek valami öszszehuzó fanyarusága van, ’s végre azon zsidó írást lefordittattam, mellyet I. Vice-ispán ur’kezéből kaptam , és ez is, de a’ ko­vácsi zsidónak, ki ezen eczetet készité, ön vallomása is azt bizonyítja. E’ szerint orvosi vélekedésem az , hogy ezen eczet ugyan (t. i. a’jelentésemben levő 2dik szám alatti) nem mérges , de a’ viszszaélések miatt ártalmas lehet,­­ sőt mivel a­ chemia szerint az eczet’ tudományos fogalmából következtetve is, idegen részszel kevert eczet (no­ha elegendő vigyázattal, réz, ólom, edénytől óvakodás mellett, nem ártalmas, nem méreg, sőt zsongátlan szegény népünknél nyári melegben ajánltatni szokott szer) azért ezt jó lesz mégis megtiltani, amazt pedig az első szám szerint megengedni , hogy mind az, ki azzal tisztán bánik, élelmét kereshesse — mind a’ népség olcsó áron eczetet kaphasson. Cs. J. ) Vármegyéink ennek gyakorlatában vannak, ’s még a’ régi Roma uralkodása alatt is találhatni nyomaira egy bíróságnak , melly napjaink „municipalis politiájához*­ ha­sonlít részben: a'köz egészségi állapot — — — ügyébeni szabályok’ álthágóinak megfenyítése ’stb. Tudománytár.

Next