Jelenkor, 1841. január-december (10. évfolyam, 1-104. szám)

1841-09-04 / 71. szám

FOGI vénye • örvendetes adat a’ magyar nyelv diadaláról Pozsonyból; Nógrdmegye erdélyi részek viszszakapcsoltatása sürgettetik ; ’sa’t. Temetmegye­ pótlékát’­­ kai adatok a’ pozsonyi ág. hitv. lyceumról; a’ pápai főiskolai képzőtársasá ipar-’s tőzsérü­gy; ’sa’t.) Spanyolország­­polgári diszrend alapítása; ‘ botrány az alaisi színházban; ’sa’t.) Oroszország. Külföldi elegyhir­ak M­agyar­ország és Erdély ; cs. kir. Fels. báró Bornemisza János erdélyi kormányszéki tiszt, titoknokot ’s gr. Teleki Miklóst az erdélyi kir. ítélőtábla valóságos ülnö­keivé; Gál Jánost és Bar­an­y­ai Györgyöt, ezen ítélőtábla eddigi tiszte­leti ülnökeit,­­ valamint S­z­a­l­á­n­c­z­i József Küküllő­ megyei főjegyzőt és Nagy Samu maros-széki alkirálybirót ugyanazon kir. Ítélőtábla számfeletti ülnökeivé kinevezni; Offner Leopold duna-vecsei kir sóárnokot pedig és Niki Ferencz nagy-mihályi kir. sómázsájót legkegy. nyugalmazni méltóztatott A’ am. m. kir. udv. Kamra a’ dunavecsei megürült sóárnok hivatalra L­a­­k­i­c­s György ugyanott ellenőrködő sómázsa mestert , helyébe R­a­s­z­k­ó Fe­rencz bocskói kir. sótisztirnokot, a’ mehádiai sómázsamesteri hivatalra L­i­n­c­z Károly ugyanottani mázsálót, helyébe báró Tronmüller Ferencz m­­orsovai kir. 3oad-felügyelőt , a’ nagymihályi mázsáló-hivatalra K­o­n­r­á­d János ugyanottani sópajtaört, helyébe Gogh József tokaji sótisztségi gya­kornokot , a’ homonnai sópajtnőr - hivatalra pedig nyugat­­élt Dragoner Mihály sószámvevőt alkalmazá; továbbá Trux László sugatagi sóaknai tiszttartót hasonló rangban Rónaszékre helyezte; b. Geramb Ferencz ró­naszéki k. számvivőt Szlatinára és Geyer Kár. szlatinai számvivőt Sugatagra sóakna-tiszttartókká, valamint Braun József önkéntes gyakornokot sugatagi sóakna-tisztségi fizetéses gyakornokká mozdítá elő; végre a’ lubodinai kam. pénztárnoki hivatalra Grillusz Alajos hrádeki kam. pénztárellenőrt al­kalmazá. Görög nem egyesült karloviczi érsek Stankovics István belső titkos tanácsos, a’ magyar nyelv ’s irodalomnak (mellynek Karloviczon tanítására ren­des oktatói széket alapított) ’s minden szép törekvésnek lelkes pártolója, a’ sze­gények nagylelkű jóltevője aug. 12-én, rövid láz következtében gutaütés által, éltének legvirulóbb korában meghalálozott. Jövő kedden sept. 7kén délutáni ötödfél órakor fog a’ pesti gymnastica­­iskolában az ez évi próbatét a’ testgyakorlásban mind két nemű növendékeivel tartatni, mire a’ teljes czimü részvényesek és szülők tisztelettel meghivatnak. Perlaky Sándor m.k. az intézet jegyzője.­­Budapesti napló. A’ János fövételi pesti sokadalomnak vége; kereskedési sikerét az alant elsorolt árkeletböl láthatni.—E’ napokban jelent meg ,,Kelet népe és pesti Hírlap“, irta Eötvös Józs. b., nov. 1201., ára egy pro forint. E’ munka a’ Hírlap védelmét tűzte ki magának­ czélul, ’s félreismér­hetlen nyomait viseli a’szerző ritka elmetehetséginek; de mégis őszintén meg kell vil­lanunk, hogy épen e’ ritka tehetségnél fogva nagyobb várakozásra érzők magun­kat jogosítva, ’s ezen várakozásunk nem teljesült egészen; mert nagy sietsé­get árul el a’ munka, ’s hoszszu idézetekkel van elárasztva, mellyek megczáfo­­lása többnyire rövidebb , hogy sem tökéletes meggyőződést szülhetne. Az illy nagy fontosságú tárgy több időt ’s ezentúl több politikai és élettapasztalást igé­nyel, miket jó szándék, szorgalom és szép elmetehetség nem mindenkor bir egészen kipótolni. — Kuthy Lajos is bevégzé már rokon tárgyú röpiratát, ’s rö­vid idő múlva sajtó alá bocsátandja azt; munkája hihetőleg két kötetre fog ter­jedni. — Garay János a’„R­égés­ő“foly­tathatása iránt a’ legf. engedélyt már megkapó’s jövő januárban lehető legnagyobb csínnal inditandja meg e’ divatla­pot, mellynek részletes programmáját rövid idő múlva közre bocsátandja. —■ Kuthy Lajos is divatlapért folyamodott. — Kossuth védirata is megjelent, melly­­rül jövő alkalommal bővebben szólandunk. — A’bécsi „Humorist“ hiteles kut­­föbül azon furcsa eseményt közli, miszerint Schodelné Londonban sehogy nem bírván kiküzdeni magának azon rendkívüli kegyelést, mellyel nálunk elhalmoz­­tatott, koszorút csináltatott ’s megvásárlótt ember által színpadra dobatá azt, hol aztán azonnal fölkapá a’koszorút és szokás szerint keblére szorongatá; ámde John Bull nem ért az illyesekben tréfát, ’s rögtön az egész földszinti közönség zajosan kívánta, hogy a’ koszorút az érdemesb Staudiglnak adja át, minél fog­va Schodelné kénytelen­ volt azt Standiglnak átadni. Londonban tán csaknem voltak opera-ellenségek és drámakedvelő „tudósok“, kik a’ művésznőnek e’ sértő intermezzot késziték? Egyébiránt hogy Schodelné Londonban nem olly igen fényes sikert vitt ki magának , mikép azt némelly hazai lapjaink olly hangos trombítaszóval kürtölék, azt az augsburgi Alig. Zeitung egyik közeleb­bi száma is tanúsítja, mellyben Schumann igazgató iparkodása és társasága tag­jainak érdemei hoszszasan méltányoltatván, Schodelnéról csak igen röviden az jegyeztetik meg, hogy hangja nem eléggé gördülékeny, ’s játéka többnyire hely­telen, minélfogva általányos tetszést nem is nyerhetett. Ezt csak azok megnyug­tatására véltük közlendőnek, kik azt hivék , hogy Schodelnén kívül nincs üd­vösség a’ magyar operaégen, ’s kik őt minden tekintetben legtökéletesb mű­vésznőnek tárták.—A’„Közlemények“ tegnapelőtti számában ezt olvashatni : ,,A’ nemzeti színházban aug. 27k én ,Egy pohár viz£, vj. 5 felv. Seribe után Nagy Ignácz a’ m. t. t.költségin.—A’ magyar tudós társaság költségin fordított színda­rabok felöl csekély tudomásunk abban pontosul, hogy azok a’ netán megrendelő vidéki színész- társaságok számára bizonyos pénzmennyiség fizetéséért az aka­démia által adatnak ki, — ’s a’ bejött mennyiség az academia haszna, — már valljon ki fogja a’jelen mű­t az akadémiától megvásárolni, miután nyomtatásban Nagy Ignácz úr szinműtárában kétszeri kiadásban megjelent, — következéskép az academia elől ő szedi az epret. E’ körülmény iránt óhajtanék felvilágosittatni magunkat.“Erre megnyugtatásul ’s a’ légből kapott gyanúsítás elhárításául rövi­den csak azt válaszoljuk, hogy a’ tudós társaság a’ fordított színműveknek csak kéziratát veszi meg a’pesti magyar játékszín számára,’s lemásoltatását minden szinésztársaságnak ingyen engedi meg, az illető fordítónak pedig minden­kor fönmaradjoga forditványát nyomtatásban kiadhatni, mert az akadémia buz­galmának czélja a’ magyar szinésztásaságokat jó forditványokkal ingyen ellátni, ’s egyszersmind az írókat és fordítókat buzdítani. E’ tiszta czélnak olly gálád elferdítése miatt méltán megrovást érdemel a’ „Közlemények“ szerkesztője, mi­után az akadémia hírlapi jelentéseiből is olvashatá az itt elmondottakat, ’s igy vagy tisztátlan szándékból törekvők a’magyar tud. társaságot és a’ Szinműtár kiadóját gyanúsítani, vagy pedig azt tanusitja , hogy szerkesztő létére a’ ma­gyar lapokat nem olvassa , a’ mi már magában is elég öreg hiba. Még egyet:­eprészni minden ember szeret, ’s mi sem vagyunk az eprészésnek ellenségei; de valamint saját jogainkat mindenki ellenében mindenkor szilárdul főn fogjuk tar­tani, úgy másnak jogait a’ világért sem sértenők meg, következéskép az akadé­mia elöl sem szedjük el az epret, mert annak tekintetét’s jogait mindenkor tisz­telni ’s egyszersmind csekély erőnkhöz képest őrteni fogjuk. Reményijük, hogy a’ „Közlemények“ ezen „óhajtott felvilágosítást“ legközelebb közleni fogják, ’s ezentúl mások böcsületét illy alaptalan ráfogással nem gyanusitandják. — Nemzeti színpadunkon augusztus 27k én „Egy pohár­ viz “ vigj. 5 felv. adaték, Lendvay Bolingbroke szerepében mint vendég lépett föl; a’ közönség igen nagy kíváncsisággal siete a’szinházba,de némileg csalatkozott vá­rakozásában, mert Lendvay a’ szívtelen de annál eszesb ’s hidegvérű kormány­férfit, ki a’ kitűzött czél elérésire minden eszközt szentnek tart, több helyen némi érzelgéssel ’s nem olly elevenül adá,mikép azt Egressy G. olly helyen szok­ta személyesíteni; 28 kán Lázár a’ pásztor“színj. 5 felv.; 29 kén „Partiés néma“ dalj. 5 felv. 30 kán „Alvajáró“ dalj. 2 felv.; sept­lsején először ,,A’ gyám­ok“ szinj. 3 felv., Louvestre Emil után francziából ford. Csepreghy Laj. a’ m. tud. társ, költségin. 2 kán „Belizár“ szomorul. 5 felv.; ezen vásár színházunknak meg­lehetősen gyümölcsözött.Az Athenaeumban legközelebb egy kis vita támadt Máhr és Színészi közt, az első minden áron fölfogadtatni kívánja Carl Henriettet, imez pedig ellenkezőt tanácsol, ’s mi is ez utóbbival fogunk kezet, mert tapasztalás tanítja, hogy a’ rendes énekesnők sokkal több elrekedésnek ’s egyéb kis vi­szontagságnak kitétetvék, mint a’vendégek, ’s mi igen helyesnek találjuk, hogy a’jeles énekesnők csupán akkor húzzanak jeles fizetést, midőn énekelnek, ’s ne essenek az intézet terhére, midőn utazgatnak, vagy rekedtek lenni méltóztatnak. Németország apróbb ’s nagyobb székvárosaiban szélűben divatba kezd az jőni, hogy rendes fölfogadott primadonnát nem tartanak, hanem vendégnőket, kiket aztán minden föllépésért rendesen jutalmaznak. ’S milly üdvös ennek eredmé­­nye ! Egy német székvárosban, mikép azt a’ lipcsei Theaterkronik írja, nem rég az történt, hogy ugyanazon énekesnő, ki múlt évben rendes tagja volt az ot­tani színháznak, ’s kinek kötelessége lett volna minden héten kétszer énekelni, a’sok rekedtség ’s egyéb apróbb bajok miatt alig énekelt 4 — 5ször havonkint, ’s most egy hétben ötször is énekelt mint vendég, ’s akár mindennap is örömest énekelne, csakhogy több fizetéshez juthasson. Az illy dolgok némi kis figyel­met érdemlenek. Carl Henriette nemzeti színpadunkon minden föllépteért a’jö­vedelem felét kapá, ha tehát mindenkor ezer for­ volna képes a’ színházi pénz­tárba varázslani, akkor valóban nagyon is megelégedhetnék, mert habár csak egyszer énekelne is hetenkint, egész éven át 2­6 ezer forintot szerezhetne ma­gának, mit hihetőleg a­ világ egy színpadján sem fogna kapni, mert, valljuk meg őszintén, az ő hangja ifjabbulni többé nem fog, csak egy kis egészségi változás kell,és ő hónapokig nem fog énekelhetni. Mint jeles vendégnőt nyereségnek tart­juk őt, de rendes tagjává tenni színházunknak mindenesetre fölösleg, idővel pe­dig még káros is lehetne. N. I. (Döbrentei Gábor erdélyi útja nyelvemléki tekintetben.) Buda-kerületi or­szágos főbiztos Döbrentei Gábor aug. utolsóján érkezett Budára viszsza Gyer­­gyóba Borszékre egészsége tekintetéből julius és aug. tett utjából, mellyen, a’ magyar akadémia elnöke gr. Teleki József, koronaőr­s excja megbízásánál fog­va, mint Régi m. nyelvemlék-szerkesztő, 1600 előtti magyar iratok keresése vé­gett egyszer’smind megvizsgálta Hunyad vármegye levéltárát, hol Nopcsa Lász­ló főispán és gr. Gyulai Lajos segítették­ meg Fogaras vidékeét, Brassó váro­sáét, Három­­szék, Csíkgyergyó és Kászon­szék, Udvarhelyszék, Segesvárszék levéltárát ’s következő hazafiui készséget lete ’s intézkedéseket tett: 1) A’ szász nemzet grófja Wachsman János, rendelést ada Schuller professzornak, hogy Nagyszebenben a’ szász nemz. levéltára e’ tekintetből szorgalmasan megvizsgál­tassák , ’s a’ találandók lemásoltassanak. 2) Hamar István Fogaras vidéke fő­jegyzője ígérte a’nemes családoknál magyar iratok keresését. 3) A’ Brassó vi­déke és városa levéltárában talált legrégibbeket Trausch József tanácsos azon­nal másoltatni kezdette. 4) Háromszékre nézve az utánajárást Barabás Farkas

Next