Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-04-02 / 27. szám

9­18412 Szombat april. 2. 2 d­k szám» ^Ofili­iliAT : Magyarország és Erdély­­kinevezés­­ ő fels. ajánlata a’ fiumei kikötőre; budapesti napló: aunkaház dologtalan csavargók számára; irodalmi újdonságok, játékszini krónika ’s a’­­.. budapesti énekiskola; Szúcs megye (a’ főpénztárnok befogatása elhatároztatott, selyemtenyésztési ügy, élelmi czikkek árszabása, ’s a’ t.); Győr megye (a’ Lisztujitás tavaszátó­lükére határoztatott, felírás a’ magyar nyelv ügyében, helytartótanácsi feddő körlevél, husárszabás , ’s a’ t.); Erdélyi országgyűlés, dunagözh­ajózási jegyzőkönyv— folytatásd;­­s.i­ t.) Portugália, Spanyolország (a’ carlospárti katonatisztek a’ franczia határszélekről eltávolíttatnak; ’s a’ (.) Anglia ( Peel nyilatkozata a’ jö­vede­lemadó beszedésmódja iránt; ’s a’ t.) Francain ország (ellenzése a’ czukorügy elh­alasztatásának ; ’s a’ (.) Egypius. Értesitő. _____________________________________ — Erd­ély. Ő cs. ’s apost. kir. fels. Mész Jánost a’ am.m.kir. udv. kamara fogalmazó gyakornokát díjtalan fogalmazóvá méltóztatott legkegy. kinevezni. Ő cs. és ap. kir. felsége f. évi febr. lsejéti kelt legfelsőbb határzatánál fogyást e­ Ty Fiu­mén épittetendö kikötő költségei födözésére , betudatván az er­re szükséges hely­megváltási, valamint a’ kikötő tisztítására megkíván­tató gőzerőmü épittetési kiadásokat is, a’ só fölemelt árából 1­17,199 fr. 4 a ki­t. kirendelni kegy. méltóztatott azon meghagyással , miszerint az emlitett kikötő 3 év alatt mulhatlanul készüljön el. fiSi­dilltesti sti&pBó. (II. Munkailáz dologtalan csavargók számára.} Mi ezen eszme létrehozását illeti, arra nézve szükség olly nyilványos épület, mellynek alkalmas részei elég helyt adjanak a’ munkásoknak , műszereknek ’s anyagoknak, tér és udvara vagy kertje pedig — melly utolsónak műveltetése szinte czélszerü ’s jövedelmes ipar­ágat tenne —az egészség fentartása végett kívánatos szabadban­ mozgásra szolgálna alkalmuk Nem szükség mutogatni, mikép ha valahol, itt bizonnyal szigorú rendtartásnak kell uralkodnia; részint erkölcsi szempontból, részint azon tekintetből , hogy annál inkább igyekez­zenek óvakodni a­ befogatástól, mi az intézetnek egyik részletes czélja. Ugyan­azért az igazgatónak hatalma legyen büntetni ’s huzamos javulási jelenség nél­kül senkit el nem ereszteni. Életem ’s ruházat egyszerű de egészséges legyen, mit nem kevéssé mozditna elő (mennyire az intézet czélja engedi) az udvaron v. kertben szabad ég alatti mozgás, magában értetvén, hogy ez, mindig mun­kával egybeköttetendő. Tekintve az erköltsiséget, alig szükség emlitni, mi­szerint látogatások igen ritkán ’s csak szigorú felügyelés mellett engedhetők , nehogy a’ gyökerezni kezdő jó szándék, mielőtt lehető szilárdságra vergődnék, a’ hajdani romlott élet czimborái által újra semmivé tétessék; úgy azt is, hogy val­lásos oktatás ’s a’ kisebbeknek iskolaszerű taníttatása történjék. Szükség továbbá az éjjeli elkülönzés, tekintvén a’német’s életkort, úgy a’ romlottság v. javulás lépcsőjit is. Nem szükség ellenben a’szerény ’s illő beszélgetést eltiltani, mivel a’ büntetés ezen neme csupán jobbulást föltételező intézetünknek iránya nem lehet. Hogy azonban az intézeti szabályok gyümölcsözzenek, erre nézve meg­­kivánjalik , mikép a’ letartóztatás huzamosb időre terjedjen , ’s annak megí­télése: kit, ’s mikor bocsáthatni el ? ne a’ külsőre’s közvéleményre , hanem a’ javuló egyediségére alapittassék. Azért soha sem kell meghatározni előre a’ munkaházban töltendő időt, akár a’ rendőrség fogja be a’ csavargót, akár íté­let által büntetés-pótlékul küldessék valamelly tettes az intézetbe. Említek más úttal, hogy annak, ki az intézetből javulva bocsáttatik el, érdemlett munkája árá­ból némi kis öszveget már azért is szükség adni, nehogy élelem és munka­­hi­ány miatt újra előbbi életmódjára vetemüljön, most még ezt óhajtanák—• bár talán sok előtt túlfeszített jámborságunak tessék is kivánatunk — miszerint neki, kibocsáttatása esetére, a’ mennyiben eszközölhető, munkahelyről is gon­doskodnék az intézet, mi­előbbi tartózkodás­ helyétől jó tova essék, már csak azért is, mivel sok különben okosnak tetszeni ldvánó.Jő sem ment azon elő­ítélettől, mi az illy szerencsétleneket örökös megvetésre kárhoztatja. Mi az intézetek számát ’s helyét illeti, azt a’ népesség ’s ennek miveltségi állapotra határoznák meg; nagyon óhajtható azonban, bár minden népesb városban v. lega­lább megyében léteznék egy egy, magában értetvén, miszerint olly helyeken, hol a’ megye széke királyi vagy nagyobb népességű városban van,a’kettő együtt fogna kezet az intézet létesítésében. Hogy pedig az illy munkaházak többféle jó ered­­ménynyel dicsekn­essen­ek, igen ezélszerű­ lenne, ha az egyszersmind önkéntes dolgozóknak*) is szolgálna munkahelyül. Ezek után már amaz igen fontos kérdés fordul elő: hol vegyünk pénzt illy intézetek létesítésére, miknek felállítása — bár később a’ legszükségesb költségek jó gazdálkodás mellett a’ munkaárból födözhetendők — szép öszveget kíván. Szabad ajánlásokbul, kéregetést­ mnt ko­runkban még a’ hevülés első perczeiben sem sokat reméllhetni, annál ke­­vesbet, ha fizetésre kerül a’ dolog; mi hogy még akkor is ráklábon halad, mikor törvény szigorúsága sarkal bennünket, a’ mindennapi tapasztalás szomorún igazolja. Pedig be szép volna azon sommácskát, mivel a’ tisztválasztások alkal­mikor a’ szabad nemességén vagy polgári választók jellemén egyet biczczenle­­nek, hasznos vállalatok alapjául szentelni! Igaz, ekkor nem igen dicsekhetnék senki, hogy markában v. zsebében hordozza a’ tisztviselőséget, de ennek szá­jában sem fajulna ám gúnynyá a’ közbirodalom szent neve ; mig a’ szent czélra ajánlott pénz másfelől nem három évig virágoznék, de örök időkig termene gyümölcsöket. Vájjon nem czélszerűbb volna e főispáni ’s egyéb beigtatáso­­kat eféle hasznos intézetek alapításával örökíteni ? hiszen a’ valódi hála ’s hódolat érzetét dús lakomák, czifra öltönyök ’s t. e. f. nélkül is valóban me­legen nyilványithatni. Hátha a’ mészáros ezédeket szállná meg a’ jó lélek ’s azon néhány ezer stot, mit az év szakaiban, főleg őszszel ’s tavaszszal mint mondják ide ’s oda forditnak , egy munkaház alaptőkéjéhez csatolnák, pedig azért lehetne modus in rebus, fenmaradván itt ott az ingyen hasadás ’s a’limi­­tálóktól nagy áron vásárolhatás joga; mert terhelni a’ különféle, egyenes ’s közvetett fizetés alatt nyomorgó adózó népet talán a’ philantropia esküdt ellenei­­ sem hagynák, mi pedig királyi ’s nagyobb városokban — hol az intézet haszna tettleg ’s közvetlen háramolnék a’ lakosokra mégis méltányost lenne, mint pél­dául megyei munkah­ázra az egész megyei adózónép terheltetése. E’ tekintet­ben azt hiszem, az országgyűlés oldhatja meg legczélszerű­bben a’ csomót; addig is pedig — bár jövedelemforrást különböző helyen ’s vidéken másmás után ’s kútfőkből nyithatni, bár az emberszerető nemes kebel, hol lehet és tud, minden tisztes alkalmat megragad a’közjó előmozdítására — véleményem sze­rint legártatlanabb ’s mégis sikeres pénzforrás lenne a’ pecsétár, miszerint t­i. minden olly esetben, hol szerződés csere v. készpénz utján forog fen, száz­tól bizonyos rész, p­l. száz fiol egy garas v. kevesebb fizettessék, a’ szerint jelesen , mint kisebb v. nagyobb terjedelmű lévén valamelly község , ritkák vagy gyakoriabbak, kisebb v. nagyobb tárgyuak az illy szerződések; magá­ban értetvén, hogy mivel a’ pénz , liszt ’s méztermészetü, az öszveg kezelé­sére szigorú felvigyázat fordittatnék , ellenében amaz alföldi városoknak, hol bizonyos titkos c­ássák (mint hinni szeretik) a’ tisztviselőknek kötelez­vény­ nélküli kölcsönre mindig nyilvák , mig a’ nép nagy részének betenni való falatja is alig van. — Az evang.’ vallást követők Budán iskolát és templo­mot építtetnek, melly ezért Buda főváros 50 öl kővel és 50 ezer téglával kívánta előmozdítani.­ A’budai tud. egyetemi könyvnyomó intézet, mellyet nyom­tatási csínra nézve még egy hazánkbeli könyvnyomó műhely sem birt megha­ladni , ismét egy gyors sajtóval (már a’ harmadikkal) gyarapult, Helbig és Müller bécsi műtereméből. E’ sajtó 4500 pge forintba került, ’s czélszerűsé­­givel egy bécsi és pesti sajtó sem vetélkedhetik. — Budán a’ tud. egyetem be­tűivel megjelent: ,,Dajkakönyv Kunoss Endrétől, 8r. 49­­., és a’ csecsemők testi és lelki nevelését tárgyazza. Igen’korszerű­ e’ munka, most, midőn a’ di­vatnak hódolva legszentebb kötelességüket lábbal szeretik tapodnni az anyák! —A’napokban jelent meg’s Eggenberger és Geibel könyvárusoknál Op.krért (hal­latlan olcsóság) kapható:,Szépítő szerek"czimü értekezése Török Jós. orvos-doc­­tornak. Reméllh­ető , hogy szépeink vetekedve veendik e’ mindenféle testi kel­lemetlenséget távolitó munkácskát, mert nemde szeretne mindegyik, ha an­nál szebb is, még kellemesb lenni; ’s mindezt 20 po­ktért! —A’ színházi igaz­gatóság múlt évi szabad jegyeit másokkal cserélé föl, de némelly quasi-biztos uraktól azokat elfogta. Mondják, hogy e’ miatt végveszély fenyegeti az intézetét, mivel azon uracsok némellyike ezentúl a’ német szinházbajárand pedig—egy szót sem tud németül. — Játékszini krónika, mart. 28án .,Enzersdorfi postaregény“bo­­h­ózat 3 f.“Revne k. a. a’ budai német színházt, mint vendég; 29. Megyeri jutal­mára bérszünettel először „Fehérek“ dráma 5 felv.; Malefille után francziából for­­ditá Egressy Benj. a’ magyar tud. társ. költségin; 30 ikán „Alvajáró“ dalját. 3 felv.; 31 kén „Aggszinész és leánya“ vigj. 5 felv.; Szerdahelyi Nelli Serena szerepében első színi próbáját tette. Balzac Párizsban „Quinola” czimű vigjá­­tékát hozandja színpadra jutalmul, fölemelt belépti díj mellett, az első há­rom előadás egész jövedelmét kapja, mi 60, az­az hatvanezer váltó forin­tot hozandhat be ; pedig Balzac még egy színművet sem irt, melly magát színpadon föntartotta volna. És milly jutalmat kap a’ magyar drámairó ? Az első előadásból semmit! A’többi háromból pedig egy egy harmadot, mi ösz­­szesen 200 (kétszáz) váltó forintra sem igen mehet. És ez egyik fő oka, hogy nincs és nem lehet jó eredeti drámánk , mert olcsó húsnak hig a’ leve. — Hús­véthétfőn a’ sz. Gellért­hegyi Emmausz nem volt olly népes, mint más években, mert nemcsak erős fanyar szél dideregtette az oda felkalandoztakat, hanem egy kis korig tartott hófergeteg is hamarább hazatérésre zaklatta őket. Énekiskola. A’ pestbudai hangászegyesület igazgatása alatti nyilvá­nyos énekiskola részvényesei közgyűlésének, melly m. Festetics Leo gr. el­nöklete alatt i. e. mart. 20 án tartatott, fő tárgyai ’s eredményei ezek : I) jelente­tett, hogy f. iskolai esztendő első felében az intézetnek 104 növendéke volt (47. ifjú 57. leány). — II) A’ múlt évi számadásokból kitetszett , miszerint az intézetnek 1841 ki jövedelme (adományok, évenkénti gyámpénzek, iskola­dijak, kamatok, vegyes kisebb bevételek ’s befizetett régibb tartozások után) 1965. ft. 48 krra, a’ még követelendő adósságok 158 ftra, a’ költségek pe­dig 1088 ft. 20’s­kra terjedtek ezüstb. Készpénz maradt a’ főpénztárban 87­7 ft. 28 kr., mi az 1840ben fenmaradt 600 ft. 54 krral, ’s a’ fenemlitett kö­vetelendő adóssággal együtt, mint az intézet pénzbirtoka, 1636 ft. 22. krra terjed. III) Minthogy ez intézet gyámolitáji ’s részvényesinek első három esz­tendőre aláirt kötelezvényeik folyó 1842ben megszűnnek; e’ jótékony intézet további fentartására, melly minden birtokával együtt a’maga idején Pesten fel­állítandó Nemzeti Cons­ervatorium­nak engedtetik által, nemcsak a’ hazai közönségnek újabb felszólítása rendeltetett, hanem uj nyomtatott aláí­rási ivek is létettek folyamatba. IV) A’ középosztálybeli közönségnek kön­nyíteni kívánván az egyesület a’ részvényesek sorába léphetést, határoztatott, hogy 19 43 tól kezdve az évenkénti részvény 6 pengő forint legyen ’s a’rész­vényes minden további iskoladij nélkül ingyen járathassa saját gyermekét is az énekiskolába. V­ a’ legalább 100 pengő ftra terjedő alapítványt tevők ezen egyesület örökös tagjai közé soroztattak. VI) Az intézet növendékei iránt czél­­irányos módosítások ’s ovások tétettek a’ szabályokban. VII) Méltó köszö­nettel fogadtattak az intézetnek múlt közgyűléstől (1841. dec. 5) fogva nyuj­ V.) Erről más alkalommal.

Next