Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-15 / 5. szám

90 radván a’ többi táblabiráknak is megjelenhetési’s tanácskozhatási joguk, óhaj­tanák jövőre hogy legalább ezen ülnökök titkos szavazattal választatnának ’s vá­lasztatásuknál pártérdek ne munkálkodjék,annyival inkább,mivel a’főbb itélőszé­­kek helyétől olly meszsze levő megyénkben,’s többnyire nem nagy tárgyú pörök­­ben, a’ megyei törvényszék ítélete ritkán változtatik meg, ’s alig találkozik eset, midőn megyénkből a’ k. táblát polgári perrel terhelnők. Nem lehet nem említenem még egy különös ellenmondást, nevezetesen egy közméltánylást érdemlett alszol­­gabiró bizonyos vallásos tárgyban a’szóban forgó lelkész előadására általányo­­san roszszaltatott hasonlítást tevén, noha ő azt visszahúzta,visszahúzásakor magát meggondolatlansággal mentve e’kifejezéssel élt­ én sem vagyok csalhatatlan, mint a’ római pápa sem­ az‘, ezen két kifejezése ellen a’g.e. egyház jelenlevő két elöl­­járóji más­nap ellenmondást nyújtottak be, de a’ megye látván hogy az ellenmon­dásnak alapja nincs,azt viszszaadatni határozta.—A’nemesek’s azok java öszsze­­irása bejövén, szerinte családfő van Mármarosban: 4­846, mivel pedig az előbbi öszszeirásban 6500 fő volt, e’ kettő közötti különbségnek oka az, hogy most egy háznál,bár 6 gazda lakjék is,csak egy íratott öszsze,egyébiránt 3­3 ezer nemes sze­mély van megyénkben, — a’ kúriák száma 4882, egész megyei jövedelem csak 261,593 ftra megy, a’só­ jövedelmet a’m­egye az öszszeirásba nem tétette, e’sze­rint a’ beszedendő öszveg 12619 frt tevén,esett egy főre 30 kr.egy kúriára 20 kr. egy ft. után 2 kr. A’ vontatások iránt lehető csalások elkerülése tekintetéből, me­gyénk egy kiküldött választmány javaslatára határozattá téve, hogy a tisztvise­lők ezután naplójokba minden hivatalos útjokat följegyezvén, tegyék ki: mellyik utat miféle alkalommal tették, magokéval­­,vagy valamelly adózó alkalmán, midőn adózó neve is kiteendő, ezen napló fog ellenőrül szolgálni a’ tisztviselők által bea­dott fuvarjegyzék és általok kiadott nyugtátokra nézve.—Megyénkben a’közgyű­­­lési munkák annyira megszaporodtak, hogy ez évben a’ tisztviselőket számoltató gyűlést 3 ‘/sítét alatt sem végeztethetvén be ennek folytatása 1842 év január 24- kére tétetni rendeltetett. Szőllösy Balázs: (Törvényszéki táblabirák válasz­­a­tási ügye’­ módja. A Biharvgyében a törvény­széken bíráskodó tbiráknak, az 1613 : 24. t. értelmében választása iránt tett indít­vány folytán a’ tbirák kinevezésire ’s a’ törvényszéki tagok kiküldetésire nézve ré­gibb időkben divatozott megyei szokás kitudása ’s időrül időre mikénti változásá­nak előadása , ugyszinte az indítvány gyakorlati részének bővebb kifejtése s al­kalmazási módjának előterjeszthetése végett választmány küldetvén ki, ez munká­lata első feladatának tekintette megvizsgálni a’ tbirák kinevezését ’s választását tárgyazó, ’s küldöttségi tag levéltárnok Jakab Mihály ur által pontos szorgalom­mal kikeresett levéltári adatokat, hogy azokból az idézett törvény keltétől jelen­korunkig lejövő gyakorlatról tudományt szerezhessen ’s azt kiküldetése czél­­jához képest a’közgyűlés ekibe terjeszthesse. Vizsgálatának eredvénye köv.­lön­ Az 1613 . 24. t. alkotásakor ’s azt közvetetten követett időkben , a’ szőnyegen levő tárgyra nézve miként állott a’ megyei gyakorlat, a’ 47 darab iratból ki nem tet­szik, mert az 1688 évet megelőzött idők történeteinek levéltárunkban nyoma nin­csen, világos azonban ezen adatokból, hogy 1688tól kezdve egész 1774ig a’ megye idei többnyire, tisztújító néhány esetben pedig más közgyűlésben is tblabirakat min­den főispáni kijelölés és befolyás nélkül az idézett törvény szellemében , és a meg­­nem jelenőkre kiszabott törvényes büntetés terhe alatt magok neveztek, választot­tak, sőt a 711ik év május 6-án tartott közgyűlésekben még azt is határozták , hogy ha az akkor választott táblabirák a­ törvényszékről elmaradnának , helyettük más törvénytudó férfiak is szavazati joggal lehessenek jelen. 1774 ben van első nyo­ma a’Adek által addig kirekesztőleg gyakorlott jogba történt főispáni befolyás­nak, mert ekkor mondatik legelőször a’ jegyzőkönyvben , hogy a’ főispán többeket megyei táblabiráknak nevezett. Különös figyelmet érdemel azonban ezen jegyző­könyvi czikkelyre az akkori levéltárnoknak Írásban tett azon észrevétele, hogy ,,e hely nem jegyzői, hanem idegen kéz által íratott“ — miből azt kell következtet­nünk, hogy az érintett jegyzőkönyv tartalma vagy nem volt a’idek tudomására, vagy megegyezésük hozzájárulása nélkül szerkeszt­etett, és ez annál bizonyosabb , mivel a’ következő 1775. évben főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlés alkalmá­val hivataláról leköszönt főügyvéd Deli Miklósra nézve , a’jegyzőkönyvben nyil­ván kitétetik, hogy táblabiróvá a’ megye közönsége által választatott. 1777 él 1782ig előfordul ugyan ismét a’ főispáni kinevezés, de mindenütt olly hozzátétellel, hogy a tbirák a’ Adek által elfogadtattak. 1782 és 1783ban az elfogadás megemlítése is elmarad, 1785ben pedig a’ főispán­­által kijelöltek közül választanak a’ Rdek t. bírót, m­ig végre 1790. febr. 4én tartatott közgyűlésökben a’ tbirói választásba a’ Rdek magokat ismét visszahelyezik, ’s miután nyomtatásban is megjelent jegy­zőkönyvünkben illy szavakkal határoznak: „mivel mind a’ természet, mind hazánk törvényei azt kívánják, hogy valamint a’király a’maga hatalmát az ország statu­saitól vette, úgy a’ magistrates is a’ statusoktól vegye , ’s nincs is semmi illendőbb annál, mint hogy a’ szabad magyar nemzet valamint az ausztriai ház választásával maga tett magának első m­agistratust azaz királyt, úgy birót is a’ mindennapi dol­gok elintézésére maga válasszon magának; ezen határozat után ugyanakkor min­den kijelölés nélkül, későbben pedig azon év mart. 15én az első alispán ajánlásá­ra több­­birót választottak , de ez volt egyszersmind a’ Adek által gyakorlott u­­tólsó választás , mert ezentúl jogaikat elhanyagolva lelépnek a’ kü­zdtérről ’s az addigi tbirói választás helyett szakadatlan főispáni kinevezés jó gyakorlatba. Nem czélunk itt bővebben fürkészni az okokat, miért mulasztók el a’ sarkalatos jog­­gali élést illy huzamos idő alatt eldődnik; lehet hogy a’ főispáni kinevezéstől , mint az idegen jogokbai becsuszások­ alkalmával többnyire történni szokott, kez­detben távol voltak a’visszaélések, ’s ennélfogva mi sem kényszerűé a’­rdeket, hogy nyomozzák a’ törvény ellenére gyakorlott jog alapjait, tisztán megvagyunk azonban győződve, hogy azért, mert 51. év óta megyei táblabirót mindig a’ főis­pán nevezett, a’Bdek pedig soha sem választottak, a’ világos törvény holt betű­vé nem válhatik ’s bár tövében metszetett-re a’ viruló törzsök, de éltető nedvet a’törvényből szívó gyökereinek sarjadékait ótalmazni, uj erőre nevelni, a’ Rdiknek nem hatóságában, de ha lehet illy kitétellel élnünk, hazafi kötelességé­ben is áll, ’s midőn a’ meggyőződést valljuk a’ t. kir. és édek előtt, magunké­nak­ tesszük ezt, megfontolása után azon ellenvéleménynek, melly a’ hármas könyv lóik és Ilik czikkére támaszkodva az ellenkező szokás által lerontottnak állítja a’ törvényt ’s ennél fogvást azt tartja , hogy az 1613 : 24 törv. czikk felelevenitése a’ Rendek hatáskörén kívül fekszik. ’S mi igaznak mondanék ezen véleményt, ha a’ kérdéses törvényt azok közé lehetne számitaunk, mellyeket mi­vel életet nem leheltek a’ hazai alkotmányba, a’ nemzet sarkalatosaknak soha sem tekintett, igaznak — ha a’ szokásnak tulajdonított ama magyarázat nem in­kább az elévesülés törvénye alá eső magán- mint az azt nem ismerő közjogi kér­dések megfejtésire volna alkalmazható ’s ezekre nézve a’ szokásnak olly szé­les értelemben vételét az 1715: 3, 1741 : 7 és 15 és az 1790: 1zik­­. czikke­­lyek nem korlátozzák ; de miután ezen több mint másfél százados gyakorlat ál­tal szentesített törvényt, mint a’ bírák szabad választását biztosítót az 1681: 10. törvénynél fogva a’ kir. hitlevélbe iktatás által az alkotványt kiegészítő törvé­nyek sorába emelte a’ nemzet, következőleg annak, mint sarkalatosnak fentar­­tására fels. fejedelmünk is magát esküje által különösen kötelezte, mi a’ felho­zott véleménnyel ellenkezőleg azt hisszük, hogy a’ kérdéses törvény feleleveníté­sére szükség nincs, mert az a’ fejedelmi szent szóban élve csak nyugodott, de örökre nem halt el. Hisszük, hogy tekintessék bár a’ táblabiróság akár megtisz­­teltetési czimnek és az idegenekre nézve polgári jog-ajándékozásnak, akár pe­dig eredeti rendeltetéséhez képest bíráskodásra megbízatásnak, az érdem megjutalmazásában és a’ kitűnő hazafiak keblesitésében —­ a főispánok,— kik­nek ebbeli hatóságuk csak gyakorlaton, és nem törvényen alapul, a’ Ren­deknél — kik .mellett mind az alkotványos törvény, mind a’ másfél szá­zad alatti gyakorlat áll, több joggal nem bírhatnak, szabad választásukban pedig ugyanazon törvény világos szavainál fogva, a’Bdeket annál inkább nem akadá­lyozhatják, mivel különben az alkotványos jogok között, szinte első helyen, tün­döklő bírói szabad választásnak csak árnyékát birnák akkor a’ idek, ha ezen joggal egyedül az első bíróságot gyakorló tisztviselők választásukban élhetnének; ellenben a’ megyei felsőbb itélőszéknek, melly a’ bűnbeli tárgyakban élet és ha­lál felett ítél, a’ polgári ügyekre nézve pedig szinte végső bíróságot gyakorol, mert ítéletei a’ tetemes költség és fáradság miatt felette ritkán jutnak felsőbb vizsgálat alá, ezen mostani perlekedési rendszerünk hiánya miatt annyira fon­tos itélőszéknek kiegészítése róluk nélkülük történhetnék. Ezekhez képest tehát abban pontosul vé­leményünk, hogy a’ tbirói kinevezés, miután annak gyakor­latától a’ megyei főispánok csak a’ törvényhozási úton lennének elmozdíthatók, közöttük és a’ édek között olly formán oszlik meg, hogy tbirákat magok a’ idek is közgyűlésük alkalmával nevezhetnek, a’ törvényszéki bíráknak azonban min­den főispáni kijelelés nélkül a’ többször idézett 1613: 24 világos értelménél, és azon alapult megyei gyakorlatnál fogva törvényes kifogás alá nem eső tör­­­vénytudó egyedekbeli szabad választása, ha mindjárt azon egyedek a’ főispán­vagy Adek által kinevezett tbirák között nem foglaltatnak is, egyedül a’ Rendeket illeti, önként értődvén, hogy az illy egyednek törvényszéki bírás­kodása az alább kijelölt idő után megszűnik, de választatásánál fogva a’ táb­labirák sorába iktatottnak. Ami végre a’ választás tényleges oldalának kifej­tését illeti, azt a’ következőkben látjuk megállapitandónak: 1­­48 egyed­nek mint inditványoztatott, választását, szükségtelen, és majd kivihetlennek lát­ván 16 rendes ülnök és 4 elnök választását javasoljuk, 2) mivel alkotványunk szelleme, és a’ vele egykori törvények, a’ választási módot szabad felkiáltás­sal határozza, a’ törvény szavaitól el nem térve ez után óhajtja a’ közgyűlés első napján eszközlendőnek ; 3) Ha pedig a’ többséget ez után kivenni nem le­hetne, akkor köteles legyen az elnök, a’ választást szavazásra bocsátni, melly szavazat az e’ végett kinevezendő küldöttség előtt az országgyűlési követekre gyakorlatban levő szavazathoz képest fog végbe menni; 4) választás alá esik lege­lőbb a’ négy elnök,kik közül az alispánok — mint rendes és hivataluknál fogva már választott elnökök — akadályozása esetében kettő a’ polgári, kettő pedig a’ büntfe­­nyitő törvényszékekéin elnökségre választatik, ezután választatik előbb a’ polgári azután a’ büntfenyitő törvényszékeken bíráskodandó hat hat táblabiró; 5) az igy megválasztottak bíráskodási hatásköre egy esztendőn t ul, hacsak újra meg nem választatnak, nem terjed. 6) Ezen tbirák a’ választás elfogadása esetében tbirói czimok és hatóságuk elvesztésének terhe alatt kötelesek a’ tvényszékeken jelen lenni, hacsak törvényes akadály által nem gátoltatnak, melly esetben az első alispán fog helyettük a’ rendes tbirák közül valakit, e’ törvényes akadály meg­szűntéig bíráskodásra alkalmazni;7) az elősorolt pontok szolgálván sikermérté­­kül, a’ választás mindig az év végével tartatni szokott közgyűlések alkalmá­val történjék, és a’ tisztújító székekre soha se halasztassék. Ezen küldöttségi jelentés felolvastatván a’közgyűlésben, annak tartalmában meg nem nyugvást jelen­tő igen kevés nyilatkozott, ellenében szó szavat váltott fel a’ küldötségi munkálat pártolására, ’s miután a’ vitatások során bővebben is kifejtetett, miként érvé­nyes szokást, ugyancsak a’hármas könyv 10-ik czikke 1­ső szakasza szerint csak az alkothat, ki törvényhozásra jogosítva van, a’törvényt pedig­ az 179 Oki 12 ik czikk tartalmánál fogva ismét csak a’törvényhozó hatalom törölheti el, ’s miután terjedelmesebben kimutattatok az is , hogy valamint azon jog, mellyel a’ Rendek 1613tól fogva 790ig minden megszorítás nélkül éltek, akkor sem a’ megyei rend­szerrel nem ellenkezett, sem­ az igazság törvényes kiszolgáltatását nem veszélyez­tette, úgy az alkotvány elveibe szőtt ezen szabad bírói választásjognak föleleveni­­tése a’megyei rendszerbe zavart most sem hozhat, és az igazság kiszolgáltatására nézve káros nem lehet; és miután többnyire illy értelemben szinte két óráig legna­gyobb Hiedelemmel folytak a’ tanácskozások, ingos főisp. helytartó ur eddi°i hallgatását félbenszakasztván, felszólitá előbb a’ Rket, hogy a’ főispáni jogokba ütköző ezen tárgy fölötti tanácskozással hagynának fel, mire a’Adek részéről vá­laszul adatván, hogy a’ főispánoknak a’ trirói kinevezésbe csúszott gyakorlata a’küldöttségi munkálat szerint törvényhozás útján kivántatván megszüntetni a’ edek a’ főispáni gyakorlatot nem sér­tik, hanem azt jelenlegi állásában hagy­ván, ré­szükre csak azt, mit világos törvény egyenes jogaik közé számlál, törvényesen követelik, ingos főispáni helytartó úr kijelenté, hogy a’ Adeknek sem túl’abirói kinevezési sem választási jogukat el nem ismerheti, hanem azon már egy ízben tett nyilatkozatához, miszerint a’*jogaiba ütköző tanácskozások ered­vényét ki nem mondhatja, ragaszkodva, a’ teremet oda hagyja, ’s végezzenek bár mit a’ Rdek, határzatuk ellen maga utján fog orvoslást szerezni, melly nyilatkozás u­­tán eltávozván, a’ Rdek első alispán ur azon felszólítására, ha kivánnak-é a’ tárgy felett tovább tanácskozni, a’ tanácskozás folytatásának szükségét elvér­­telmüleg nyilványitván, miután még többen, kik a’ főispán-helyettes ur eltá­­voztakor szólásra várakoztak, értelmüket a’ küldöttségi munkálat elfogadása mel­lett és némellyek ellene is kimondották, első alispán ur által a’ küldöttségi mun­kálat általán­os elfogadása, a’ nevezetes többséghez képest végzésnek jelente­tett , olly hozzátétellel, hogy a’ t.­széki tbirák választásából a’ nemességet kire­­keszteni nem lehetvén, a’ helybenhagyott küldöttségi szabályok szerint a’köze­lebbi rendes közgyűlés alkalmával, midőn az uj sz.bírák is választandók lesz­nek, fog megtörténni a’ válasz­ás ; mire nézve azon közgyűlés idejének ezen tárg­y megemlítésével is leendő meghirdetése járásbeli fősz.biró uraknak meghagyatott." (Magyar nyugpén­zintézet.) A’ legf. helybenhagyást nyert magyar nyug­­pénzinintézet választmánya Lovász Endre magyar kir. helytartósági tanácsos és kanczellária-igazgató elnöksége alatt folyó évi janu­nkán tartván félévi gyűlését, 1841 -dik félévi munkálatai eredményit általán­os tudomásul, különös tekintet­tel az intézet tagjaira, ekkér terjeszti elő: a’ korábbi 1016 tagjunius végéig befizetett ------ 271,122 fr. 32 kr. tőkéjét 7 uj tag - 1,689­­­44 szaporitá; hamindazáltal ezen - - - 272,812 16 üszszegböl 1 Slag halála,5 nyugalmaztatása 3 kilé-

Next