Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)
1842-01-15 / 5. szám
90 radván a’ többi táblabiráknak is megjelenhetési’s tanácskozhatási joguk, óhajtanák jövőre hogy legalább ezen ülnökök titkos szavazattal választatnának ’s választatásuknál pártérdek ne munkálkodjék,annyival inkább,mivel a’főbb itélőszékek helyétől olly meszsze levő megyénkben,’s többnyire nem nagy tárgyú pörökben, a’ megyei törvényszék ítélete ritkán változtatik meg, ’s alig találkozik eset, midőn megyénkből a’ k. táblát polgári perrel terhelnők. Nem lehet nem említenem még egy különös ellenmondást, nevezetesen egy közméltánylást érdemlett alszolgabiró bizonyos vallásos tárgyban a’szóban forgó lelkész előadására általányosan roszszaltatott hasonlítást tevén, noha ő azt visszahúzta,visszahúzásakor magát meggondolatlansággal mentve e’kifejezéssel élt én sem vagyok csalhatatlan, mint a’ római pápa sem az‘, ezen két kifejezése ellen a’g.e. egyház jelenlevő két elöljáróji másnap ellenmondást nyújtottak be, de a’ megye látván hogy az ellenmondásnak alapja nincs,azt viszszaadatni határozta.—A’nemesek’s azok java öszszeirása bejövén, szerinte családfő van Mármarosban: 4846, mivel pedig az előbbi öszszeirásban 6500 fő volt, e’ kettő közötti különbségnek oka az, hogy most egy háznál,bár 6 gazda lakjék is,csak egy íratott öszsze,egyébiránt 33 ezer nemes személy van megyénkben, — a’ kúriák száma 4882, egész megyei jövedelem csak 261,593 ftra megy, a’só jövedelmet a’megye az öszszeirásba nem tétette, e’szerint a’ beszedendő öszveg 12619 frt tevén,esett egy főre 30 kr.egy kúriára 20 kr. egy ft. után 2 kr. A’ vontatások iránt lehető csalások elkerülése tekintetéből, megyénk egy kiküldött választmány javaslatára határozattá téve, hogy a tisztviselők ezután naplójokba minden hivatalos útjokat följegyezvén, tegyék ki: mellyik utat miféle alkalommal tették, magokéval,vagy valamelly adózó alkalmán, midőn adózó neve is kiteendő, ezen napló fog ellenőrül szolgálni a’ tisztviselők által beadott fuvarjegyzék és általok kiadott nyugtátokra nézve.—Megyénkben a’közgyűlési munkák annyira megszaporodtak, hogy ez évben a’ tisztviselőket számoltató gyűlést 3 ‘/sítét alatt sem végeztethetvén be ennek folytatása 1842 év január 24- kére tétetni rendeltetett. Szőllösy Balázs: (Törvényszéki táblabirák válaszatási ügye’ módja. A Biharvgyében a törvényszéken bíráskodó tbiráknak, az 1613 : 24. t. értelmében választása iránt tett indítvány folytán a’ tbirák kinevezésire ’s a’ törvényszéki tagok kiküldetésire nézve régibb időkben divatozott megyei szokás kitudása ’s időrül időre mikénti változásának előadása , ugyszinte az indítvány gyakorlati részének bővebb kifejtése s alkalmazási módjának előterjeszthetése végett választmány küldetvén ki, ez munkálata első feladatának tekintette megvizsgálni a’ tbirák kinevezését ’s választását tárgyazó, ’s küldöttségi tag levéltárnok Jakab Mihály ur által pontos szorgalommal kikeresett levéltári adatokat, hogy azokból az idézett törvény keltétől jelenkorunkig lejövő gyakorlatról tudományt szerezhessen ’s azt kiküldetése czéljához képest a’közgyűlés ekibe terjeszthesse. Vizsgálatának eredvénye köv.lön Az 1613 . 24. t. alkotásakor ’s azt közvetetten követett időkben , a’ szőnyegen levő tárgyra nézve miként állott a’ megyei gyakorlat, a’ 47 darab iratból ki nem tetszik, mert az 1688 évet megelőzött idők történeteinek levéltárunkban nyoma nincsen, világos azonban ezen adatokból, hogy 1688tól kezdve egész 1774ig a’ megye idei többnyire, tisztújító néhány esetben pedig más közgyűlésben is tblabirakat minden főispáni kijelölés és befolyás nélkül az idézett törvény szellemében , és a megnem jelenőkre kiszabott törvényes büntetés terhe alatt magok neveztek, választottak, sőt a 711ik év május 6-án tartott közgyűlésekben még azt is határozták , hogy ha az akkor választott táblabirák a törvényszékről elmaradnának , helyettük más törvénytudó férfiak is szavazati joggal lehessenek jelen. 1774 ben van első nyoma a’Adek által addig kirekesztőleg gyakorlott jogba történt főispáni befolyásnak, mert ekkor mondatik legelőször a’ jegyzőkönyvben , hogy a’ főispán többeket megyei táblabiráknak nevezett. Különös figyelmet érdemel azonban ezen jegyzőkönyvi czikkelyre az akkori levéltárnoknak Írásban tett azon észrevétele, hogy ,,e hely nem jegyzői, hanem idegen kéz által íratott“ — miből azt kell következtetnünk, hogy az érintett jegyzőkönyv tartalma vagy nem volt a’idek tudomására, vagy megegyezésük hozzájárulása nélkül szerkesztetett, és ez annál bizonyosabb , mivel a’ következő 1775. évben főispáni elnöklet alatt tartott közgyűlés alkalmával hivataláról leköszönt főügyvéd Deli Miklósra nézve , a’jegyzőkönyvben nyilván kitétetik, hogy táblabiróvá a’ megye közönsége által választatott. 1777 él 1782ig előfordul ugyan ismét a’ főispáni kinevezés, de mindenütt olly hozzátétellel, hogy a tbirák a’ Adek által elfogadtattak. 1782 és 1783ban az elfogadás megemlítése is elmarad, 1785ben pedig a’ főispánáltal kijelöltek közül választanak a’ Rdek t. bírót, mig végre 1790. febr. 4én tartatott közgyűlésökben a’ tbirói választásba a’ Rdek magokat ismét visszahelyezik, ’s miután nyomtatásban is megjelent jegyzőkönyvünkben illy szavakkal határoznak: „mivel mind a’ természet, mind hazánk törvényei azt kívánják, hogy valamint a’király a’maga hatalmát az ország statusaitól vette, úgy a’ magistrates is a’ statusoktól vegye , ’s nincs is semmi illendőbb annál, mint hogy a’ szabad magyar nemzet valamint az ausztriai ház választásával maga tett magának első magistratust azaz királyt, úgy birót is a’ mindennapi dolgok elintézésére maga válasszon magának; ezen határozat után ugyanakkor minden kijelölés nélkül, későbben pedig azon év mart. 15én az első alispán ajánlására többbirót választottak , de ez volt egyszersmind a’ Adek által gyakorlott utólsó választás , mert ezentúl jogaikat elhanyagolva lelépnek a’ küzdtérről ’s az addigi tbirói választás helyett szakadatlan főispáni kinevezés jó gyakorlatba. Nem czélunk itt bővebben fürkészni az okokat, miért mulasztók el a’ sarkalatos joggali élést illy huzamos idő alatt eldődnik; lehet hogy a’ főispáni kinevezéstől , mint az idegen jogokbai becsuszások alkalmával többnyire történni szokott, kezdetben távol voltak a’visszaélések, ’s ennélfogva mi sem kényszerűé a’rdeket, hogy nyomozzák a’ törvény ellenére gyakorlott jog alapjait, tisztán megvagyunk azonban győződve, hogy azért, mert 51. év óta megyei táblabirót mindig a’ főispán nevezett, a’Bdek pedig soha sem választottak, a’ világos törvény holt betűvé nem válhatik ’s bár tövében metszetett-re a’ viruló törzsök, de éltető nedvet a’törvényből szívó gyökereinek sarjadékait ótalmazni, uj erőre nevelni, a’ Rdiknek nem hatóságában, de ha lehet illy kitétellel élnünk, hazafi kötelességében is áll, ’s midőn a’ meggyőződést valljuk a’ t. kir. és édek előtt, magunkénak tesszük ezt, megfontolása után azon ellenvéleménynek, melly a’ hármas könyv lóik és Ilik czikkére támaszkodva az ellenkező szokás által lerontottnak állítja a’ törvényt ’s ennél fogvást azt tartja , hogy az 1613 : 24 törv. czikk felelevenitése a’ Rendek hatáskörén kívül fekszik. ’S mi igaznak mondanék ezen véleményt, ha a’ kérdéses törvényt azok közé lehetne számitaunk, mellyeket mivel életet nem leheltek a’ hazai alkotmányba, a’ nemzet sarkalatosaknak soha sem tekintett, igaznak — ha a’ szokásnak tulajdonított ama magyarázat nem inkább az elévesülés törvénye alá eső magán- mint az azt nem ismerő közjogi kérdések megfejtésire volna alkalmazható ’s ezekre nézve a’ szokásnak olly széles értelemben vételét az 1715: 3, 1741 : 7 és 15 és az 1790: 1zik. czikkelyek nem korlátozzák ; de miután ezen több mint másfél százados gyakorlat által szentesített törvényt, mint a’ bírák szabad választását biztosítót az 1681: 10. törvénynél fogva a’ kir. hitlevélbe iktatás által az alkotványt kiegészítő törvények sorába emelte a’ nemzet, következőleg annak, mint sarkalatosnak fentartására fels. fejedelmünk is magát esküje által különösen kötelezte, mi a’ felhozott véleménnyel ellenkezőleg azt hisszük, hogy a’ kérdéses törvény felelevenítésére szükség nincs, mert az a’ fejedelmi szent szóban élve csak nyugodott, de örökre nem halt el. Hisszük, hogy tekintessék bár a’ táblabiróság akár megtiszteltetési czimnek és az idegenekre nézve polgári jog-ajándékozásnak, akár pedig eredeti rendeltetéséhez képest bíráskodásra megbízatásnak, az érdem megjutalmazásában és a’ kitűnő hazafiak keblesitésében — a főispánok,— kiknek ebbeli hatóságuk csak gyakorlaton, és nem törvényen alapul, a’ Rendeknél — kik .mellett mind az alkotványos törvény, mind a’ másfél század alatti gyakorlat áll, több joggal nem bírhatnak, szabad választásukban pedig ugyanazon törvény világos szavainál fogva, a’Bdeket annál inkább nem akadályozhatják, mivel különben az alkotványos jogok között, szinte első helyen, tündöklő bírói szabad választásnak csak árnyékát birnák akkor a’ idek, ha ezen joggal egyedül az első bíróságot gyakorló tisztviselők választásukban élhetnének; ellenben a’ megyei felsőbb itélőszéknek, melly a’ bűnbeli tárgyakban élet és halál felett ítél, a’ polgári ügyekre nézve pedig szinte végső bíróságot gyakorol, mert ítéletei a’ tetemes költség és fáradság miatt felette ritkán jutnak felsőbb vizsgálat alá, ezen mostani perlekedési rendszerünk hiánya miatt annyira fontos itélőszéknek kiegészítése róluk nélkülük történhetnék. Ezekhez képest tehát abban pontosul véleményünk, hogy a’ tbirói kinevezés, miután annak gyakorlatától a’ megyei főispánok csak a’ törvényhozási úton lennének elmozdíthatók, közöttük és a’ édek között olly formán oszlik meg, hogy tbirákat magok a’ idek is közgyűlésük alkalmával nevezhetnek, a’ törvényszéki bíráknak azonban minden főispáni kijelelés nélkül a’ többször idézett 1613: 24 világos értelménél, és azon alapult megyei gyakorlatnál fogva törvényes kifogás alá nem eső törvénytudó egyedekbeli szabad választása, ha mindjárt azon egyedek a’ főispánvagy Adek által kinevezett tbirák között nem foglaltatnak is, egyedül a’ Rendeket illeti, önként értődvén, hogy az illy egyednek törvényszéki bíráskodása az alább kijelölt idő után megszűnik, de választatásánál fogva a’ táblabirák sorába iktatottnak. Ami végre a’ választás tényleges oldalának kifejtését illeti, azt a’ következőkben látjuk megállapitandónak: 148 egyednek mint inditványoztatott, választását, szükségtelen, és majd kivihetlennek látván 16 rendes ülnök és 4 elnök választását javasoljuk, 2) mivel alkotványunk szelleme, és a’ vele egykori törvények, a’ választási módot szabad felkiáltással határozza, a’ törvény szavaitól el nem térve ez után óhajtja a’ közgyűlés első napján eszközlendőnek ; 3) Ha pedig a’ többséget ez után kivenni nem lehetne, akkor köteles legyen az elnök, a’ választást szavazásra bocsátni, melly szavazat az e’ végett kinevezendő küldöttség előtt az országgyűlési követekre gyakorlatban levő szavazathoz képest fog végbe menni; 4) választás alá esik legelőbb a’ négy elnök,kik közül az alispánok — mint rendes és hivataluknál fogva már választott elnökök — akadályozása esetében kettő a’ polgári, kettő pedig a’ büntfenyitő törvényszékekéin elnökségre választatik, ezután választatik előbb a’ polgári azután a’ büntfenyitő törvényszékeken bíráskodandó hat hat táblabiró; 5) az igy megválasztottak bíráskodási hatásköre egy esztendőn t ul, hacsak újra meg nem választatnak, nem terjed. 6) Ezen tbirák a’ választás elfogadása esetében tbirói czimok és hatóságuk elvesztésének terhe alatt kötelesek a’ tvényszékeken jelen lenni, hacsak törvényes akadály által nem gátoltatnak, melly esetben az első alispán fog helyettük a’ rendes tbirák közül valakit, e’ törvényes akadály megszűntéig bíráskodásra alkalmazni;7) az elősorolt pontok szolgálván sikermértékül, a’ választás mindig az év végével tartatni szokott közgyűlések alkalmával történjék, és a’ tisztújító székekre soha se halasztassék. Ezen küldöttségi jelentés felolvastatván a’közgyűlésben, annak tartalmában meg nem nyugvást jelentő igen kevés nyilatkozott, ellenében szó szavat váltott fel a’ küldötségi munkálat pártolására, ’s miután a’ vitatások során bővebben is kifejtetett, miként érvényes szokást, ugyancsak a’hármas könyv 10-ik czikke 1ső szakasza szerint csak az alkothat, ki törvényhozásra jogosítva van, a’törvényt pedig az 179 Oki 12 ik czikk tartalmánál fogva ismét csak a’törvényhozó hatalom törölheti el, ’s miután terjedelmesebben kimutattatok az is , hogy valamint azon jog, mellyel a’ Rendek 1613tól fogva 790ig minden megszorítás nélkül éltek, akkor sem a’ megyei rendszerrel nem ellenkezett, sem az igazság törvényes kiszolgáltatását nem veszélyeztette, úgy az alkotvány elveibe szőtt ezen szabad bírói választásjognak fölelevenitése a’megyei rendszerbe zavart most sem hozhat, és az igazság kiszolgáltatására nézve káros nem lehet; és miután többnyire illy értelemben szinte két óráig legnagyobb Hiedelemmel folytak a’ tanácskozások, ingos főisp. helytartó ur eddi°i hallgatását félbenszakasztván, felszólitá előbb a’ Rket, hogy a’ főispáni jogokba ütköző ezen tárgy fölötti tanácskozással hagynának fel, mire a’Adek részéről válaszul adatván, hogy a’ főispánoknak a’ trirói kinevezésbe csúszott gyakorlata a’küldöttségi munkálat szerint törvényhozás útján kivántatván megszüntetni a’ edek a’ főispáni gyakorlatot nem sértik, hanem azt jelenlegi állásában hagyván, részükre csak azt, mit világos törvény egyenes jogaik közé számlál, törvényesen követelik, ingos főispáni helytartó úr kijelenté, hogy a’ Adeknek sem túl’abirói kinevezési sem választási jogukat el nem ismerheti, hanem azon már egy ízben tett nyilatkozatához, miszerint a’*jogaiba ütköző tanácskozások eredvényét ki nem mondhatja, ragaszkodva, a’ teremet oda hagyja, ’s végezzenek bár mit a’ Rdek, határzatuk ellen maga utján fog orvoslást szerezni, melly nyilatkozás után eltávozván, a’ Rdek első alispán ur azon felszólítására, ha kivánnak-é a’ tárgy felett tovább tanácskozni, a’ tanácskozás folytatásának szükségét elvértelmüleg nyilványitván, miután még többen, kik a’ főispán-helyettes ur eltávoztakor szólásra várakoztak, értelmüket a’ küldöttségi munkálat elfogadása mellett és némellyek ellene is kimondották, első alispán ur által a’ küldöttségi munkálat általános elfogadása, a’ nevezetes többséghez képest végzésnek jelentetett , olly hozzátétellel, hogy a’ t.széki tbirák választásából a’ nemességet kirekeszteni nem lehetvén, a’ helybenhagyott küldöttségi szabályok szerint a’közelebbi rendes közgyűlés alkalmával, midőn az uj sz.bírák is választandók lesznek, fog megtörténni a’ válaszás ; mire nézve azon közgyűlés idejének ezen tárgy megemlítésével is leendő meghirdetése járásbeli fősz.biró uraknak meghagyatott." (Magyar nyugpénzintézet.) A’ legf. helybenhagyást nyert magyar nyugpénzinintézet választmánya Lovász Endre magyar kir. helytartósági tanácsos és kanczellária-igazgató elnöksége alatt folyó évi janunkán tartván félévi gyűlését, 1841 -dik félévi munkálatai eredményit általános tudomásul, különös tekintettel az intézet tagjaira, ekkér terjeszti elő: a’ korábbi 1016 tagjunius végéig befizetett ------ 271,122 fr. 32 kr. tőkéjét 7 uj tag - 1,68944 szaporitá; hamindazáltal ezen - - - 272,812 16 üszszegböl 1 Slag halála,5 nyugalmaztatása 3 kilé-