Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-06-11 / 47. szám

szombat, junius FOCIffiASiArI '' im'ii ni­a r m— ■ ' i i......................''...~ Magyar'oi^Kiíg és Ő os. s up. k. föls. We­ich­art János váltó- ’s fiók bankpénztári ellenőrt 40 évesnél hosszabb szolgálata tekintetéből egész díjjal nyug. méltóztatott.— B2Qiflli!j!ftCSil a»ai»fió. (Törvénykezési rendszerünk.) Nem tagadhatni, mikép kedvezőbb fordulatot nyert rournalistikánkat az ég megbecsülhetlen a­­jándékának tarthatjuk; uj szakot teremtett ez az irodalom, különösen társas éle­tünk korában ; sok sötét képet állított a’ község nyilványos tükre elé, hogy intő ’s tanító példákul szolgáljanak; kíméletlen kezekkel ránta fel a’ visszaélések s les­­pedés bánálmaiból, mert jól tudá, hogy gyönge ringatás a’mámorost még mé­lyebb álomra szenderíti. Újnál újabb, fontosnál fontosabb szavak hirdetik hogy nem oktalan állat az ember,ha születése után hosszú czimeknek’s tömérdek előjog­nak nem jön is érdemtelen birtokosa; meg kezdjük ismerni hogy a’honnak minél több javaiban részesül valaki, annál több áldozatot köteles annak oltárára nyúj­tani; ’s ha ezen hiedelmünkben ólmos botokkal ottan-oltan megimbolygatnak is,re­­méllhetj­ük, hogy az 1­764i országgyűlésnek hasonmása, száműzendő azt, ki a’ szabaditékos osztály renyheségit’s közterhek alól kibúvását megfeddi, korunkban aligha leend. Rámegyünk, ha tapogatózva is azon csalhatlan igazságra, hogy a’ status a’ tettest nem boszuból bünteti ’s hogy a’ büntetés czélja nem megtorlása a’ tettnek hanem javítása a’ bűnösnek ’s helyreállítása a’ megzavart morális rendnek; hinni kezdjük/ mikép e’javítás inkább könyört és szánakozást mint társaságból­­kilöketést föltélez, ha a’ philanthropismus mindent testvéri karokkal ölelő kinövé­­sinek hódolunk is,’s ha mondanók, miszerint a’ javulás varázs-erejét mogyoró­­szálak deresen eszközük, szánakozás legméllőbb tárgyiul tennék ki magunkat ’s legfölebb is az ó világ egy pár nczamodott értelmű maradványa igenlő korhahotása közt. Elmúltak az idők, midőn polg. társaságban sem vala személybátorság’s a’ törvény bábjátékul szolgált az önkénynek. Feledjük az uj keresményi biztosság gyűlöletes korát: hisszük, hogy honunk minden inquisitionak csak eszméjétől is visszaborzad ’s a’ társas életet nem ol­y folyamnak tekinthetjük már, mellyben­ na­gyobb hal kisebbekkel él. Illy édes képeken nyugvók képzetem, midőn egy vád­levél akadt kezeimbe. Nem veszem itt taglalás alá az igazság emberének — az il­lető tiszti ügyésznek — felette ócska modorban szerkesztett vádját, nem hozok jellemére ’s büntetésröli fogalmára szomorú következtetést azon kitételért, melly­­ben az igazságot boszuállónak, stb fonákitja ’s kielégittetésit sürgeti; mert hiszem, hogy illyesmik a formákhoz szokott hanyagság következményi, csak a’ tényt em­lítem röviden,azon tényt,minek következtében egy eddig becsületes ember börtön­be vetteték, hogy ráiisssék a’ vétek gyalázatos bélyegét; hogy az alvilág rohadt gyümölcsitöl elpenészkedjék egészsége szine. A’dolog ebből áll: sejté egy va­laki hogy könyvvivő legénye gyarapodik és szemét szúrá e’ körülmény; a’ gya­­nakodás és irigység mérge mesterkélt hálókat készít az irányul tűzött áldozatnak, ki évek óta bírta ura bizalmát, de álfogásokat legyőz a’ becsület ’s az álnokság tiszta kebelre pattantott nyilai eltompulva hullnak szét. Egyszer azonban néhány ftyl C30-40) föltételes vásárlást ami mindenesetre hiba)nem jegyez naplójába.E­­zen lett,mi az elött is többször fordult elö’s főnökétől soha sem roszaltaték,most al­kalmat nyújt váddal lépni föl a’ hű szolga ellen;azt befogatni, mindenét zár alá ve­tetni;k­ellene fenyite pert eszközölvén körülbelül ezer ft haladó vagyonából, azért, mert 40 főnyi föltételes vásárlást— mi még megmásítható vala— föl nem jegyzett, a’ főnökéiül lopottnak állitottbul kivetkeztetni! Egy furcsa ’s nem mindig alapta­lan elv van itt felállítva, ez t. i., hogy ki jövedelméhez aránylag nagyon gyara­­poszik vagyonban, ennek birtokához tisztátalan uton jutott. Ugyan mit monda­nak erre azon becsületbeli hivatalnokok, kiket hivatal­nók czime és csupán ez, nem megvetendő vagyonkában részesített; szeretném hallani azon uradalmi ügyvédek véleményit, kik 3 — 400 ftnyi évi fizetés’s néhány mérő termesztményből három év alatt 5 — 600 birkán kívül még házat, stb. készpénzért vettek, vagy azon gaz­dasági tisztet, ki csupa 3 ezer ft. évi üzetés mellett évenkint 6 — 10 ezer ftnyi jö­vedelemmel dicsekszik; mint tetszik ez azoknak, kik 6 — 800 forintnyi évi fizetésekbül 3 — 4 év alatt sok ezekre rugó telek-vásárlásokat tesznek? Pe­dig bizony bizony mondom nektek hogy ezen urak közül igen sokat nem 40 ftnyi gyanú ’s nem is olly látszólag terhelt mint ama vasba­ vert legényt. És kinek jutott valaha eszébe illy’s hasonló szerzőket megtámadni,vallatni azért, hogy mikép ju­tottak földi kincshez ? Vagy ez is a’kiváltságos osztály előjogai közé tartozik? Valóban sajnálhatni ott a’személy ’s vagyonbátorság állapotját,hol az illy anomá­liáknak van kitéve ; szomorú dolog, ha a’kiváltság nélküli osztály tagját pusz­tagyanúra befoghatni’s kérdőre vonhatni azért hogy vagyonkáját hol szerzé. Ki­nek nem jut itt eszébe a’törökös modor? A’statusgazdaság elve : szorgalmat ébreszteni,’s az ipar munkásság sokfelé ágazó hajtásit segíteni, tagjainak ’s igy az egésznek jóllétét,boldogságát eszközleni;irtani a’kárhozatos hanyagságot, renyhe tespedést, szellemi’s anyagi káreredmény-szülő dologtalanságot. ’S mellyik köz­­igazgatás maximája az, melly büntetést csap a’ polgár fejéhez azért, hogy nem lebzselt el zsebbe dugott kezekkel isten-adta napokat? hanem ha azé, melly ural­kodását népszegénységre ’s ostobaságra szilárditjal! Eszme-társulat utján egy kis törvénykezési fonákság, mondhatni igaztalanság ötlik itt előttem fel: s)hogy a’nemtelent minden apró bűntetti perben is mindjárt befogják, a’nemest pedig csak bizonyos esetekben; olly közfal, melly a’ két osztályközti különbséget a’ sze­lídülő kor daczára is igen érezhetővé teszi. Szabad lábon ótalmazhatja magát a’ nemes, némelly körülményt kivéve, ha birtoka van; mert nem félhetni megugrá­sától. Miután a’ törvény engedékeny lelke a’ nemtelennek is tulajdoni jogot adott, vagy ha a’ puszta gyanú alá vett martaléknak állásához képest nem megvetendő vagyona már különben is birói kéz alatt van, kivált mostani börtönrendszerünk mellett, — miszerint a’jobbithatatlan gonosztevők mirigyes czimboraságába taszít­ják a’ még alig tettest is, hogy lassan lassan akasztófa czimerének készíttessék — minek akkor a’ befogatás ’s m­áre’ szerint büntetés, addig mig nem tudjuk: kell é ’s mikép büntetni? ’S ha egy pár év múlva, mit a’ uscalalusban könnyebb lepipáz­ni mint a’ földalatti penészes lyukban átszenvedni, az ártatlanság csakugyan nap­­fényre jut: mi az alaptalan szenvedés jutalma? hol az elégtétel a’méltatlan bá­násért? nemde illyforma szavakban (köszönd hogy szabadulhatsz“ szép emel­tyűje a’ nép morális életének, hathatós lépés népnevelés előmozdítására ! 2) Fo­nákság szerintem vagy tán helyesben igaztalanság az is, hogy a’ nemtelen fenyi­tö pőrét— egykét esetet kivévén— rendesen nem viheti fölebb. Ellensége vagyok ugyan a’ törvénykezés csür-csavarásinak ’s igy mindazon szertartásnak , mik az igazság-kiszolgáltatást késleltetik, következőleg a’ per valamennyi törvény­­széken­ keresztül hurczolásának is kivált polgári perekre nézve, mikben annyi a’ perorvoslás, bűntetti perekben azonban máskép áll a’ dolog ’s midőn nemesek él­hetnek általányosan ’s bármi nemű ügyeikben a’fölebbvitel jótékonyságával, miért tagadjuk azt meg nemtelenektől ? Ha fölteszi a’ törvény hogy nemes­ elleni íté­letben hibázhatik a’bíró, ugyanezt nemtelen iránt ugyanazon bíróiul nem gon­dolhatja ? vagy hiszszük, hogy a’ megyei törv szék­es atyafiai iránt tán engedéke­nyebb? vagy a’születés részesít itt is előjogokban? ’s különösen olly előjogban, melly mig egyikre nézve nagyon természetes, másik iránt olly természetelleni’s mostoha, melly újra csak a’ gyűlöletes elszigetelést ’s különködést eleveníti föl, mig másfelől, tekintve akár a’ tettest akár ellenfelét, sok visszaélésre nyújt alkalmat; mert nem tagadhatni, hogy a’ biró is csak ember, és szinte gyarló mint más ! Ki­pótolja ugyan némileg a’fölebbvitel hi­ányát a’legfelsőbb helyrél folyamodás, ■— de csak akkor,ha a’ perbeli irományok is felkivántatnak , pedig az eljáró bíróság véleménye szükséges, ’s reméllhető­­, hogy ez ítélete alapjával ellenkező tudósí­tást tesz? — Jun. 7 én délutáni 2 órakor örvendetes ünnepélynek valánk tanuji; lánczhidinnkon ugyanis megkezdők a’ dolgozást a’ suly-emeltyüvel (travelling crane), m­ellynek segélyivel 2 ember 400 mázsányi emelhet, ’s a’nagy gránit­köveket könnyen ’s biztosan a’ különösen e’ czélra épített vasúton a’ dunapartról a’ zárgátba szállíthatja. Nádorunk ő cs. kir.fegsége ez ünnepélyt magas jelenlé­tével diszesitni méltóztatott, ’s a’ munkások által számos üdvlövéssel fogadtatott. Jelen volt továbbá Széchenyi István gr. és Sina b., számos főrangú úrral együtt, ez alkalommal 3 gránitkövet szállítottak le a’ 4—5 lábnyi vastag czement - ré­tegre, ’s azóta e’ munkát rendkívül gyorsan folytatják. Sina b. gazdag ajándék­kal örvendezteté meg a’ szorgalmas munkásokat. — Majerlky Ferencz, itteni pol­gár ’s táblabiró 100 pengő ftnyi értékű vas pénzládát ajándékozott az itteni pol­gári kórház számára, Bischovszky József festő pedig ingyen föstötte azt meg, ’s egyszersmind az adakozó nemesi czimerével diszesitette. Hild építészt kinek mű­vei olly szép díszére szolgálnak Pestnek,a’ város tanácsa tiszteletbeli polgárrá ne­­vezte ki. — Medárdnapi sokadalmunknak vége, ’s mondhatjuk, hogy ehez ha­sonló rész eredményü vásárra alig emlékezünk; vidéki kereskedők nagyobb része még ut­iköltségeit sem kapta be eladott áruiból. Külföldi vevőt csak néhányat le­­hete látni ’s azok is igen óvakodva vásároltak. Egyébiránt közelebbi eredményét e’ vásárnak az alább köv. árkeletből láthatni. — Petricsevics Horváth Lázár By­ron fordításának 21k kötete is megjelent. — Játékszini krónika: Mochonaky Amá­lia, mint hírlik, színpadunkat csakugyan elhagyja, Láugh Paulinát pedig az Ör­dög elvitte azaz Eördög Emil úr­nőül vette, e­ szerint már most énekesnő nélkül marad színházunk. Nem ártana megkísérteni, hogy váljon Mayer Karo­lina Bécsből, a’ karin­tti­­ kapu melletti színháztól, nem akarna­k árva dalszinészetünkön könyörülni. Ez énekesnő egyszer már kínálkozott hozzánk, most tehát meglehetne őt talán kisérteni, mert magyarul tud, ’s hangja és éneke ollyan, hogy akárki is meghallgathatja őt, midőn N­­a­ss er­t-B­a­r­t­h­o­t vagy Lutz­ért nem hallhatja. — Nemzeti színpadunkon f. hó­dikén: „Báj­­ital“ dalj. 2 felv.; 6kén: „Egy színész élete“ dráma 4 felv. Okán „­Fekete Do­mino“ dalj. 3 felv.; Okén „Egy pohár viz“ vigj. 5 felv.; Okán bérszünettel, föl­emelt belépti dijak mellett Bishop assz. és Bochsa hangversenye; 9kén „A’ fe­hérek dráma 5 felv.; főkén „Marino Faliero“ dalt. 3 felv.; Corradori Teréz, mint vendég, Ellena szerepében lépett föl. Kréin hosszas betegsége után ismét meg­­kezdendi vendégjátékinak sorát. 1­3kán bérszünettel Lendvayné javára bérszü­nettel először „Senneterre marquisne“ vigj 3 felv. Írták Melevillé és Duvergier. a’ Tudtán kívül kémszerzőji,francziábul for.Egressy Benj. a’m.tud.társ. költségin. S­sabólegény-zavargás. A’ napokban küllemet­len, de főváros­ban nem­ igen szokatlan zavargás háborító meg egyébkint csendes belvárosunk nyugalmak­ Számos rajongó nép csoportokban állja el jun. 1­. 's i­dén a' sz. feren­­c/.ick térét, 's mi itt történik, a’jövő, menő­­s hon ülő ember mind arról beszél és regé!. Természetes, hogy az nfc/.ai beszédek szerint a­ dolog valódisága h­ain sereon színeként változik, minélfogva úgy hisszük, nem egészen érdek­telen dolgot teendőnk, ha az ügyet a­ benne előfordult adatok szerint ter­­jesztendjüik a' közönség ele­ be. A’ szabólegények ugy­an's ruin' másak ím a­ leg­felsőbb helyről kiadott czéhbeli czikkek rendeleténél fogva bizonyos c$$?eget fizetnek a» polgári kórház részére olly czélból, hogy azért a’ m­egbete^tő legények ápoltatást nyerjenek. Ezen összeget a’ 41. czéhi czikk 15 vkrra szab­­ ár* ♦ i m 4'^,k számítr

Next