Jelenkor, 1842. január-december (11. évfolyam, 1-104. szám)

1842-08-20 / 67. szám

519 alakiránt, kik a’tűzveszély körüli minden haszonnal ajánlkozó kézimunkát lelkesen megragadva , 's másokat is hason iparra szóval es tettel lelkesítvén, az emésztő elemet a’ fenyegetőzött nem csekély szól ellenére elfojtani hatályosan segítették. Cs. J. ^ , iTItirlm* tőle^ lolopas megakadályoztata^a ngyeben.*) Magyarországban, különösen az alföldön annyira elterjedt a’marha- kivált lólopás, hogy a’lovat csak néhány perez időre is éber felvigyázat nélkül hagyni félelmes. Alig olvashatni hivatalos körlevelet, mellyben marha- kivált lólopások ne hirdettetnének, nincs hónap, különösen nyaranta, hogy az illető kárvallottak által ellopott marhák keresése végett kényes szemekkel ne kéretnének utilevelek. Kinek alkalma van ezen sírva panaszokat hallani, lehetetlen, hogy meg ne induljon szíve ’s e’ kártételek megakadályoztatásáról ne elmélkedjék. Én is elmélkedvén e’ felől, egy mód jutott eszembe, melly igénytelen véleményem szerint e’ részben hathatós gátul szolgálhatna. Mielőtt azonban előadnám, a’következőket bocsátom előre. Legelőször azon kérdést tevém magamnak megfejtés tárgyal, hogy ,,a’ mostan gyakorlatban levő marháslevelek menynyire hatnak a’ marhatolvajlás meggátlására? s mi oka, hogy a’ marhás vagy is—jegylevelek divatozása mellett is olly sok marha- kivált lólopás történik? E’kérdés fejtegetésében a’ jegylevelek melletti most gyakorlatban levő eladásokat láttam szükségesnek tekintetbe vétetni, mellyek nálunk Szabolcsban 's talán más megyékben is imígy történnek: a’marhát vagy lovat árulni szándékozó az illető hivatalnál kér marhás jegy-levelet (közönségesen úgynevezett régiét) részére kiadatni, mit is a’ nélkül, hogy sajátságát hitelesen bebizonyítaná, vagy talán ez iránt csak fel is szólittatnék, legfélebb eladandó marhája vagy lova megtekintése után kap ; már pedig, hogy lopott jószág ne árultassék, mulhatlanul szükséges lenne a’jegylevél kiadójának azt hitelesen megtudni, hogy a’ lovat hol’s kitől vette legyen? mert különben lopott marhára is kérethetvén jegylevél, az azt kiadó tisztviselő pedig nem ismerhetvén minden ember marháját, ha ennek kellő megvizsgálása és hiteles tudása nélkül ad jegylevelet, így annak kiadásával mintegy törvényesittetik a’ lopás, 's a' tolvaj, vagy orgazdája illy biztosítás mellett törvényesen árulja az általa lopott, vagy kezéhez adott lovat. És milly rész következményei vannak a’ lopott marhák eladásának ? a’ törvényes tulajdonos előbb-utóbb lopott marhájára ismervén törvényes próbáji tanúsítása után birtokába visszaadatik, az pedig, kitől a’ ló elvétetett, szavatásához, a’kitől vette t. i., 's ez ismét tovább utasittatik; már pedig mind ez annyi sok fáradság, időtöltés és költséggel jár, hogy sokszor a kérdéses marha sem ér annyit, és még utoljára, az, kitől a’ ló törvényesen elvétetett, utasíttatik a’ szavatos bírája által, hogy a’ tőle elvétetett lovat, melly már talán tizedik megyében is van, azonosítás — identificatio — végett állítsa elő. Tehát ismét a’lóért kell menni? ’s kérdem, ott mint saját jószágát tartozik é kiadni az uj birtokos? de ha kiadná is, hátha több szavatos van, ’s mindegyik kívánná a’kérdésben forgó lovat látni, mindegyikhez kellene é azt elvezetni? ez csak puszta szertartás volna, a’ kárvallottak költségin teljesítendő, ámbár némelly esetekben—nem tagadhatni—szükséges. Megtörténhetik továbbá az is, a’mint már tudtommal történt is , hogy lopottnak vélt ló több tanú hiteles vallomása mellett sajátittatik vissza a’ vélt tulajdonos részére, ’s az, kitől elvétetett, ismét még több tanút állitván, egyéb adatokbal is megbizonyitja , hogy a’ kérdéses ló vagy nála neveltetett, vagy az állított elveszés előtti időben is birtokában volt, ime az eskü megtörésével is támad egy új zavar; valóban olly sok következményei vannak a’ marhalopásnak, hogy könyvet lehetne erről írni, ’s habár mindez tudva van is közönségesen, alábbi tervem czélszerűségének felvilágosítására nézve még is szükségesnek láttam e’ pár esetet rövid töredékben megemlíteni. Mi továbbá a’marhalopás meg nem akadályoztathatását illeti, annak egyedüli oka csekély véleményem szerint, mert a’ fentebbi mód szeriint lopott lóra is eszközöltethetvén ki jegylevél, az tehát úgy jegylevél mellett, mint több helyen a’ nélkül is eladathatik , meg nem szüntethetik továbbá a’ kérdéses lopás azért is, mert a’ki egyszer annak adta magát, míg rajta nem kapatik, lop; ’s ha rajta kapatván tömlöczbe jut is, onnan visszakerültével senki sem akarja szolgálatba fogadni, magának pedig sem mestersége sem vagyona nem lévén, mintsem a’ meggyőzhetlen ellenségnek , az éhségnek megadná magát, ismét folytatja a’lopást, és igy az illyen embert lopástól sem deres, sem egyéb más büntetés nem rettentheti el.—Meg kell tehát a’ lopott lónak eladhatását úgy gátlani, hogy az illy lovat senki, ha csak tolvajsági gyanú alá esni nem akar, ne vehesse meg. Mire nézve véleményem következőkben központosul : a’ marhalopás meggátlása megyei rendszabályok által nem eszközöltethetik; mert egyik megyében illyen, másikban amollyan a’ rendszabály, egymással meg nem egyeznek, ’s igy a’ mit egyik javítana, a’ másik, mint heterogeneum, ’s azzal nem mindenekben megegyező, ronthatná. Országos törvény kell tehát, melly az egész országot kötelezze, ’s ezeket foglalná magában: 1) minden város és helység hatóságánál tartassák e’ czélra egy rovatozott könyv, mellynek minden lapján legyen az első rovattérben folyó szám, azután a’ birtokos neve, ti. ki a’ marhát vette, ’s kinek nevére jegyeztetett be, utána kitől vétetett a’marha, továbbá a’ marha termetes leírása, utána a’ bélyegek minősége , ’s végezetre a’ bejegyzés napja, így minden birtokosnak ’s marhának följegyzése egy vonalon foglaltatnék. (CVége köv.) Hirlap- felvonat. A’ .«IV*ti Hir lap“ 162dik számában „közvetlen feladatunk“ czlra alatti vezérczikk írója A. B. fejtegeti, mikép nemzetiségünket megóri jó tisztünk, ’s e’körüli gondosságunknak minden reformon végig kell terjednie. ’S azért ajánlja, hogy az alkotmány áldást azokra , kik még jelenleg nem élvezik, csak olly föltét alatt terjesztessenek ki, ha magyarul megtanulnak. — A’ •Száxadlinih'“ 56dik számában ,,A’ bot“ czim alatt ,,a’ mérsékelt, a’ szendebb , emberekhez illőbb akrimi testi büntetés ellenségei“ ellen hat sürü hasábot tölte be K—u értekezése. Ila nemet olvasná e’ czikket, az alulirás után aligha a’ nőstés k grül a’ hím nem jutna eszébe. — Századunk, Századunk! a „Vilas“ 5ödik számában „Czél és eszköz“ czimü értekezés áll. Néhány oldalvágás után , mi de style el nem maradhat, elsoroltatnak a’ kereskedés emelése tekintetéből több megyében tett indítványok. „Mindez, úgymond a’ czikk, nyilván tanúsítja, mikép a’ nemzet józanabb nagy része igenis átlátja, hogy a’jelenben igen érezhető pénzszükséget elháritnunk máskart alig lehet, mintha a’ kereskedést lebilincselve tartó akadályokat rendre elhárítni iparkodunk.“ „Ila akartok kereskedést, ’s akartok létesít ni minden tényezőt, melly azt emeljik, akarnotok kell szinte azt is , mi nélkül az mai pangásából egy tapodtat sem mozdulhat, a/tíz akarnotok kell a’ közterhekbeni részvétet minden kiváltság, minden különös személyes kedvezés nélkül , akarnotok kell mindenekelőtt az egyenes adót, melly bizonyosan pénzt hozzon, ’s melly őszzigyűjtse azon tömérdek milliókat, mik nélkül nem építhetni sem vaspályát, sem csatornát, de még egy jóra való tördelköves vagy kavicsos töltést sem. Mintha hallanék válaszotokat; honnan vegyük; mi— kint fizessük a’sok milliót mi szegény magyarok? De hát nem lehetne étt hat milliót közczélokra előteremtni vagyonosdjainknál,midőn a’minden esetre szegényebb néposztálytul két három millió évenkint csakugyan beszedetik ? — Egy másik forrás lehetne az országos kölcsön. ,,A’kölcsön alapja csak a’köz egyenes adó lehetvén, egy pár milliónyi kölcsön vét által sem óhatnak meg szűz vállalókat. ’S így ha már fizetnünk kell, mielőtt a’kölcsönhöz folyamodnánk , kísértsük meg magunkat: tudunk , vagy sem pontosan fizetni, s ha vájjon az mit igy fizetünk , pultosan, ’s gazdaságosan kezeltetik é vagy sem. Ha láttuk, hogy mind kettő a' legszebb renddel mén, akkor ha saját évenkinti milliónk nem elégséges a’nemzeti vállalatok tümérdek költségei födüzésére, folyamodjunk orsz. kölcsönhöz, ha kevés év alatt 's minden hiányinkat egyszerre pótolni akarandjuk. — Az Hírasló egyik számában ,uri szolgálatok ’s datiákkaul értekezik Kovács Lajos. Ezek szoros meghatárzását annál szükségesebbnek tartja , minthogy a’jobbágyokat biztosítandó haszonvétfusufructixtiomnietniem adatott. Értekező nem tartja elégségesnek az országos választmány javaslatát, miszerint „hol az 1796ban kelt és 1791: 27. által ideiglen elfogadott felsőbb rendelet mértékénél kedvezőbb úri szolgálat van gyakorlatban, azokat semmi szin és ürügy alatt növelni nem lehet, ellenben hol terhesb szolgálatok léteznek, azok talánt ezen mértékre leszállítandók.“ Ugyanis a/. 1769diki rendelet szerint a’ jobbágy (akkor még örökös jobbágy) két.i munkával négy napot, marhával pedig hármat, vagy ha mással dolgozik együtt négyet szolgál, ellenben a’zsellérek (szabad költözhetésüek) ha belső telket bírnak, hetenkint csak egy napot tartoznak kézi munkával szolgálni, ha pedig külső appertinentiájok is van , hetenkint akár marhával, akár kézi munkával két napot. Az 1791 : 26. az örökös jobbágyságot eltörlé, a’ 27dik czikk pedig az érintkt rendeletben foglalt úri szolgálat mértékét ideiglen törvényesité. „Mi az örökös jobbágyság értelmét betű szerint vettük, ’s nem neveztük többé adózóink, örökös jobbágyoknak ; de az úri szolgálat tekintetében a’ régi állapot maradott azoknál, kik lakhelyükhöz, ’s tett beépitéseikhöz ragaszkodva ősi telkeikrül nem költöztek. Ez vala az ok , melly miatt az 1819iki kir. biztosság a’jobbágyok és zsellérek közti különbség megszüntetésit mondá ki.“Azért tehát nem elég az 1796diki rendeletet bővebb meghatározás nélkül ráegujitni, hanem határzottan ki kell jelölni az úri szolgálatok maximumát. ’S mondassék ki világos törvény által , hogy miután az örökös jobbágyság törvény által eltöröltetett, a’ vele járó teher is megszűnt, és a’ szabad költözésü zsellérekre szabott szolgálati állapotnak lesz csak helye. —.Egy sulyosb neme az úri szolgálat növekedésének abban állott, hogy az állományok sokfelé oszlottak, ’s minden telektöredékért az egész szolgálat igényelteték. A’ földesur e’ szerint egy jobbágyálul két napnál többet nem követel, de telkét megosztja, ’s felétül szintúgy megveszi a’ két napot, mint az egésztől. Tudnánk példát előhozni olly telekről, mellyen az eredeti két napos szolgálat most harminczegy külön család által teljesítetik, ’s igy az egykor két napot szolgált telek után hatvankét napi szolgálat teletik.“ (!) „Nem lehet végre figyelem nélkül hagyni a’daliák azon nemeit is, mellyek 1769 ben fels. rendelet, 1791 ben világos törvény által eltöröltetve máig is fenállnak. Az idézett törvény csupán a’ törvényekben világosan kifejezett adósságokat hagyja meg, a’ többit zsarolásoknak bélyegzi; illyenek a’ torma-gomba— mogyoró— ’sat. dalia (!) illyen a’kerti vélemények dézmája. — Értekező ezeket is a’jelen törvényjavaslatba kívánja soroltatni, mivel az egész űrben kidolgozásával nincsenek kapcsolatban s igy haladékot nem követelnek. — A’ Hírlapi 163 ik számának vezérczikkében.,Magyarország ’s népei“ A. B.fül hisztériái vázlat közöltetése után elmondatik, hogy a’ „Drávaiul ’s adriai tengeriül a’ fekete tengerig terjedő földdarabon mindenütt olly népek laknak , mellyek nyelv és vallás által mintegy természetes kapcsokkal vannak Oroszországhoz kötve „mellynek fegyverrel és szerződésekkel kivívott protectoratusa a’ szlávok sympathiájának hozzájárultával olly befolyást ad e’ részekben ,mellynek eredménye egy európai confiagratio esetében nem lehet kétséges. Ila tehát ama’ szláv nép fajokban van erő, az nem a’ civilisatio mellett vivand, hanem ellene fog fordulni. “ ’S ezért ,, nemcsak minérdekünk , hanem Europa, a’ civilisatio, sőt magoknak a’ keleti szlávoknak érdeke kívánja, hogy itt a’ Duna ’s Tisza két partján egy ellenerő támadjon, mellynek súlypontja a’magyar nemzetiségben középülvén, ez épen úgy védfalul szolgáljon Európának Oroszország ellen , mint lehetségessé tegye a’civilisatio terjedését ott, hol most az önkény’s ázsiai despotismus forgatja a’ század ’s emberiség fiyalázatára ostorát. Íme a’ világesemények olly stadiumán állunk , mellyen minden lépésnek nagy eredménye lehet, ’s mikint hajdanas történet felhiva bennünket kelettel szövetkezni, úgy nyűgöt mint Ázsia délczeg hóditóji ellen, szintúgy fölhív most is szövetkezni a’civilisatioval a’vadság és önkény ellen.“ Ugyan e’ szám Értekezőjében Csendes folytatja „czira nélküli lévé legolusát“ ’s az urbériség megváltásárul szól. „Ila a’ helyett hogy mondjuk az úrbéri tartozások megváltása, mondanék: a’feudális adók átváltoztatása a’ szendebb kor és nemzeti kifejlődésünk föltéteinek ’s követeléseinek megfelelőleg — tán előbb jutnánk eredményhez “ mond értekező. — „Ila tagadhatatlan az erők összitésének szüksége, ha közös az érzet, hogy nemzeti erőt teremteni kell, és kötelesség: ott van azon hatszázezer családatya, a’ mostani telkes jobbágy; itt az eszközlendő feladat, ’s ha szem előtt tartjuk a’számtalanszor ismételt és elismert tényt,hogy az ország ereje a’ földbirtok hogy gazdagsága a’ földművelés , nyilván lesz előtünk, hogy a földművelő osztály nem áll jelenleg azon polezon, mellyel részére viszonyaik k tűztek.“ — Három felpörés követeli most az urbériség tulajdonát. A’ földesúr , a’jobbágy ’s az adózási alap. Az úrbéri föld tehát mindenkié és senkié mindaddig mig a’nemzet a’kérdést ketté nem vágja, egyszerűen kimondván, hogy nemzeti vagyon, ezután rendelkezendik ’s a’ freeholdereket előhozhatja, különben fontolva maradunk.“— „Elvárom, hogy kegyed megmondandja mi lesz abbul a’ parasztbul , ha földesurátul kiváltotta magát. „Jobbágy marad é az uriszék alatt ideiglen vagy örökre ? Kié lesz az általa megfizetett föld ?“ — Az „erő a’jobban“ értelmének alkalmazása igen illenék reánk akkor is, ha az ismeretes hangok erkölcstelenséget rivalnának.^ — ,,Ila képes honunk javakat nyújtani lakosinak, ha képes ■ezek boldogságát elömozdítni, terjessze ki adományait valamennyire ’s egyenlőn ; hogyha a’magyar nemzetiség erős , elnémul minden morálphilosophia, mert »'lettnek áll elő győzelme.— A’házi adónak átvéte a’nemesség által tetemesül elősegélendi az úrbéri váltságot, ’s a’paraszt terheit könnyítendő“ Az örök váltság az adóval szoros kapcsolatban van. Ila a’szabályozás az egész országban végrehajtsuk 5 vagy hatszázezer telek fog kikerülni, mikhez kiadandó legelőmennyiség meglehetős morzsa, mi az adózó-alap javára lepottyan a’ földbirtokos asztalárul. — Itt panaszkodik értekező, hogy hiteles adatok hiányában legérdekesb közügyeinkre nézt sem tehetünk biztos számítást. Nagyon úgy van , ’s ezen csak az segíthet, ha mint e’ lapban többször említők, statistikai bureaunk lesz. Illában a’ szám ellenállhatatlan meg- és legyőző hatalommal bír. — Builiti még Csendes , a kép Már tavalyi Jelenkorunk is közlött e’ tárgyban egy derék javaslatot. A szerk.