Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-04-13 / 29. szám

nem lehetne­­ például hozni a’ kir. városok kérdését, melly felett irt czikkeiket a’ hirlapisták úgy vezérsza­vazzák, mintha nemzetünk „lenni vagy nem lenni“je épen e’ tárgytól függne. Én csekély belátásommal haj­landó volnék hinni, hogy ha átalakulásunkat a’hir­lapisták vezérlendik, ha mi csakugyan megérjük , és az átalakulás utáni Te Deumon jelen leszünk, nehezen találandjuk ottan többé kardosan a’ szabad kir. városi elemet, melly földünk hátáról épen úgy letünendett, mikép a’ czéhek ’s többi szabadalmas polgári állapotok is feledésbe sülyednek. Vagy azt gondolja nyájas olva­sóm, hogy a’ hirlapisták átalakulást vivandottak ki, mellynek nincs elvei közt a’ törvény előtti egyforma­ság? Vagy a’ hirlapisták átalakulván ’s a’ törvényelőtti egyformaságot is behozván in statu quo fogják hagyni ama jurisdictionalis zagyvalékot, melly mellett közön­séges tehetségű ügyvédnek egész lista kell, miszerint eltalálja: várjon hova kell keresetet, hova apellatió­­ját benyújtani—és melly jurisdictionalis zagyvalék nem egyéb mint különböztetéseket, szertehozásokat, szer­­teértéseket hizlaló természet-ellenes beteg állapot ? Nem, nem, uraim! mi még a’ szabadelmüség kezéből is kecsegtetőbb képet várunk az uj alakról, mellybe nem­zetünk jövőjét átalakítva képzeljük ; annál inkább a’ hirlapistákéból, kik amazok elitjeiből képesültek. Ha mi szegény ellensulyisták hivatva tudnék magunkat arra, hogy Magyarországban a’ mozgalmat tüzeljük, mi nemcsak a’ kir. városok kérdésének, hanem az egész jurisdictionalis zagyvaléknak egyszerre véget vetni i­­gyekeznénk’s pedig úgy, és a’ képen, hogy egyszerre ’s egy vágással olly törvényt is alkotnánk, melly ré­sze lenne az uj alaknak, mellybe átváltozni átalakulni óhajtanánk, p. o. igy. Átalakulási Codex e­lső fejezet. Hazánk testére nézve: bevezetés. Alapul vévén a’ tör­­vény előlli egyformaságot határoztuk: 1. §. Az ország és a’ hozzákapcsolt részek mindenhatóságai commas­­sáltatnak. 2. §. Az ország igy commassált egész teste ötven­­ mértföldes kerületekre osztatik. 3. §. Minden kerület határvonalain a’ nemzet magának négy hold földet elsajátít. 4. §. E’ földre nézve minden birtokos közadó útján kármentesittetik. 5. §. E’ földet a’ kerü­leti lakosság tartozik felárkolni ’s fával beültetni. 6. §. E’ törvény kihirdettetése után tiz év múlva a’ melly helységnek lakossága trágyáját elégeti v. hévízi ország­­utra kihordatja, annak bírója , bár szolga vagy nem szolga------de talán a’ 25 pálczát mi is kihagynék. Illy czikkelyek természetesen a’haza uj alakjáról ad­nának képet,’s tán kecsegtetőbbek volnának, mint ama czifra generálisok, mikben a' P. H. szerk. híveit az enyészet mélysége fölött késfoknyi padlón sétáltatja, vagy mint törlesztő politikátok, mellynek végczéljánál nincs más alak, mint egy letarolt mező , mellyen kö­veteléseitekkel egyedül állótok. Illy czikk vonzaná az igaz népbarátot, mert benne a’népboldogulási elem szűzen és minden kaján felpislogó vágytól menten áll; vonzaná a’ nemzetiség barátját, mert a’ székes városok és kerületi gyűléshelyek mindannyi tűzpontok, mikből a’ nemzetiség terjedése kimegy ; vonzaná a’ befolyással biró urakat, kik uj mezőt uj kört nyernének reményeik számára; vonzaná a’ nemzeti gazdálat barátját, mert ha illy után száz millió fát gyökeresitnénk 2­5 év múl­va, mindenegy fát csak ezüst húszasra becsülvén, száz millió húszassal gyarapitanák a’nemzeti gazdaság tő­kéjét; vonzaná a’ népnevelés a’ haladás és javítások igaz barátját; mert a’ haladás és javítások eszméjét ’s világos példáját egyszerre ’s a’ legnagyobb felszínre terjesztené el; vonzaná a’jurisdictionalis morálnak ba­rátit, mert ez úton legtöbb undokság és petrificált szenny ’s örökre begyökeresitett baj mozdulna egyszerre helyéből; vonzaná az emberiség barátját is; mert az emberiség érzelme hős árnyékban pihenve kép­zelné a’ munkás embert ’s barmot, ki most nyár-hő­ségben tikkadva vonól égető sugarak és pogány legyek csípései között rongyos szekerének silány árnyékába. Maga hazánknak újjászületett földje ünnepi örömmel hozná áldásit, s a’legzöldebb mosollyal fogadna kö­belére titeket, jó fiait. Merész eszméket diktálok?Me­rész eszmék jól állnak mozgalom embereinek, csak c’ tulajdonokkal bírjanak, hogy barátinkat örvendeztes­sék; nem barátinkat kecsegtessék; ellenink által pedig meg ne gunyoltassanak. Mi szegény emberei a’ meg­fontolásnak mosolyogva „csücsülnénk“ az illető asztal­hoz ’s azt mondanék: fellegvár, fellegvár! de jó, de jó. Terjeszszen a’szikra az átalakulás eszméjéről tisz­ta fogalmat, ’s legyen jelensége annak, hogy ébren vagyunk. Jablanczy. ( Szatmár megye múlt dec. közgyűléséről)• Szatmármegye többnyire dec. gyűlésén szokta ősi alkot­ványát megmenteni mond egy lapirónk. Igaz nekünk töb­bek közt már két decemberi gyűlésünk vala históriai nevezetességű, az utóbbiról ólmosbotok diadalmát meg is énekelték a’ muzák, minek egy kis hatása csak még is vala. Az ügy a’személyek bár ledorongolva, egykor talán ismét felifjodnak. De nem igy amaz előbbi sokkal szomorúbb emlékű decemberi csillag­­gyűlés, mellyhez annyi fájdalom annyi orsz.­sérv vala csatolva, egy tö­meg (bortól) kábult nép iszonyú rivalgási közt két fér­fiút láttunk állani órahosszant szóhoz nem juthatólag,... egyik a’követ, az eszféra, ki többé nincs, elhunytál a’ haza megkönyezé, a’ másik derék férfiú, ki most idegen földön senyved betegen... elvégre szóhoz jutának de hasztalan beszélnek a’ nyers tömeghez olly üdvösen az örök megváltás felöl, a’ követ elvéhez hű, melly mellett küldött részéről olly buzgón vitt az orsz.gyűlésen — ott áll most elhagyottan ’s elkeseredve vitatkozik, kér és rimánykodik : lenne hü és következetes a’ megye ma­gához .. hasztalan .... kimondatik a’ végzés ,,a’ követ­nek revocalni kell az örök megváltás mellett eddig tett nyilatkozatát... és utána feláll az ősz, egy halvány kép , sima fején alig néhány öszfürt, mintha egy halott jöne föl a’ sírból, képén semmi emberi szenvedély — minden földi salaktól megtisztulva áll mint valamellyégi fény még egyszer szóhoz jutandó — és a­ felek lecsen­­desültek , — de mit mondok felek? — hiszen ő alig 3 szólótul pártoltatva felekezet nélkül áll — igen neki most semmi felekezete nem vala — lecsendesül a’ nép­tömeg — jön siri csend — és mintha sírból csöndülne meg egy ezüsthang , elmondja az ősz búcsúszavát — lemond a’követségről, egy irományt vesz ki kebléből mintha vele minden földi örömét keblének kitépte vol­na — és átnyújtja. Az iromány követtársával Eöt­vös Mihállyal együtti lemondás vala!! — ama mennyei beszéd hatása mondhatatlan vala — megrázkódtatja a’­­zöld asztalnál ülőket, láttunk sápadt képeket elérzé­­kenyülve kényezni, az elnök is kendőjével fedi képét ’s könyezett, és látnátok mos­t mikint az egész te­rem két rimánykodik, és a’ nyers tömeg is ordít és ri­val „ne mondjon le, nem fogadjuk el“ és mintha az ősz ajkain a’ szó elhalt volna, áll mintegy érezszobor, mint egy élő halott!! semmi kérés őt nem indíthatta meg többé ,sohű maradt magához, mind végiglen­* utoljára szól az elnök „ha nem ösmerném e’ férfiú szilárd és tán­toríthatatlan jellemét, én is a’ megye egyetemével kér­ném ’s rimánykodnám —de már mind hasztalan — a’ gyűlés eloszlott — a’ szelíd ősz körülöveztetik kérők és rimánykodóktól, kiket azelőtt meg nem indithata, most egy férfiú közelit hozzá, keményen dörgé­l félre tőle, nem látok itt hozzá méltót, ki őt kivezethetné és körül­karolva távozott vele, a’ még mindig élő halottnak látszó ősz férfiúval, a’ férfiú bajnok, ki mint előbb mon­­dok, egyedül állott és vívott vele, e’ férfiú b. Wesselényi Miklós—igy lépett le Kölcsey Ferencz követi pályá­járól , hol még olly üdvösen munkálkodhatott, volna. Kilencz év múlva ugyan decemberi gyűlésen ugyanazon vezér által ismét egy nyers tömeg ólmos botokkal meg­rakva vitetik a’ tanácskozási terembe , és az isméretes 12 pont ledorongoltatik, —­ és most a’vezér másod­szor menté meg az úgynevezett ,,ősi nemesi alkot­­ványt.­‘ Midőn most a’ közelebbi decemberi gyűlésről vázlatot adok, e’ két emlék ujula meg előttem , pedig most a’ gyűlés olly néptelen és puszta volt mikint Mo­hács tere, — semmi inger semmi nesz. A’tanácsko­zás szokott formaságok után megkezdetvén , a’tárgyak érdeke mellett alig egypár hang: kisgyű­lési jegyzőkönyv felsőbb rendeletek felolvasta után b. Vécsey Miklós fő­ispán mint kir. biztos a’ Szamos-szabályozásról tudósi­­tá a’ Rdekel, közölvén a’ szabályozási tervet, e'tárgy­­nál egy kis élénkség, mintha mi is élnénk , vagy akar­nánk élni ezentúl. Két nevezetes hajózható vize van e’ megyének ,Tisza és Szamos­ idővel szabályozva mennyi élet, mennyi mozgás eszköze, milly élénk kereskedés nyílnék rajtok egykor,ha a’ jó közkereskedési tárgy len­ne, most pedig kereskedés nélkül feneketlen sarakhoz vagyunk lebilincselve, lefontolva­ ezután jöttek a’ me­gyei levelek, Veszprém levele Zsoldos Ignácz kéziköny­vével szívesen fogadtatott. Zalának az illyr pánszláv mozgalmakról írott levelére mi is alkotványos érzéssel panaszolánk fel, ismét Zalának gyászlevele fájdalmas részvéttel fogadtatott. —M­ennyi a’ dec. közgyűlésről­­ az azóta történtekről jövő számban. Zala-Egerszegi közgyűlés. April 3 — 5-ig. Nem kezdjük közlésünket jeremiádokon , mert tudjuk hogy a’ t. olvasó közönség feszült figyelem­mel várja , mi történt azon lelkes megyében, melly magát munici­­palis tekintetben már átalakulásunk korszaka elött az elsők közé fölküzdötte ? mi sors jutott itt a’ kenyértö­réskor a’legéletbevágóbb kérdések egyikének, a’ házi - adó ügyének? Ki kell mondanunk az egész nemes haza színe előtt, hogy az nem ugyan systematice, hanem amúgy szokás szerint megbukott. Megbuktatta pedig, a kedvencz kifejezés szerint—az úgy nevezett nyers erő, vagy ha inkább tetszik, a’magasztalt ősnépgyű­­lés megtestesült mása, a’ nos universitásnak közneme­si osztálya. Fölül volt ezren a’ fölizgatott köznemes­ség száma; fölizgatottnak mondjuk, mert izgatások csakugyan történtek,nem csoda tehát ha a’ nemfizetésre buzdítok győzedelmet arattak. Fölösleg volt itten min­den ékesszólás, fölösleg egyik táblabiránknak mint protestansnak egyedül hitsorsosihoz intézett buzdítása , mert habár előadása szerint szüntelen igazság után só­­várogis felekezete, ezen egy esetben nem látott igaz­ságot. Egyébiránt akár a’ köznemességet kormányzó egyedeknek akár pedig annak tulajdonitsuk, hogy a’ jelen esetben csupán a’ maga erszényére támaszkod­hatott — jóllehet némellyek, mint a’következés meg­mutatta, rejtett öldöklő fegyverekkel is voltak ellátva, —­ minden szónoklatot nevezetesb kitörések nélkül ki­hallgatott, mert egy bizonyos szónokot is egyedül azért akasztott meg beszédében , mivel épen délre harangoz­tak , de egész illedelemmel, ’s pedig két ízben kije­lentette hogy imádkozni akar. — Megbukott tehát a’ legkorszerűbb kérdések egyike Elnök első alispánunk kimondotta — talán éltében — a’legfájdalmasb határo­zatát a’ nevezett többségnek; — kimondotta a’ „nem fizetünk'­' varázserejü jelszavát a’ „Balaton mente hires nem lesz paraszt a’nemes"nek;de letűnt egyuttal Zalának fénycsillaga is,mert [habár diplomatice nem mondhatjuk is, aligha nem vesztettük el a’ köz életbül századunk nagy férfiját, kiben egész magyar haza méltán büszkél­kedik. Megállapittatván a’ semmiltsem fizetés elve, a' köznemesség a’többi tárgyat figyelemre sem méltatva , seregesen haza tódult. Mind ezek f.hé­skén a’ szabad ég alatt tartott közgyűlés alkalmával történtek. Másnap a’ választmányi vélemény nyomán az ösiség, majorá­tusok és incapacitás eltöröltettek, az országosházi­ a­­dó is, a’mennyire majd mások fizetik, a’ kimondott elv­hez híven —elfogadtatott­ íveket tölthetnénk ezen gyű­lés folytáról, kivált azon classicus előadásokról, mely­­lyekkel lelkes Deák Ferenczünk a’ honi ipar és keres­kedés tárgyában köztanácskozásunkat elősegítette. Va­lóban bámul a’ hallgató ’s a’teremtőnek buzgó imádásá­­ra gerjed, ki mindenhatóságának erejét illy egyes te­­remtvényébe öntött isteni szikrájával egész mértékben érezteti. De ezeket ez úttal elmellőzzük , mert egy borzasztó eset áll elöttünk , mellynek hallására min­den jobb érzésű kebel elrémül: azon osztályfelekezet egy része, a melly jelen municipalis rendszerünknél fogva a’ legéletbevágóbb kérdések eldöntésében is túl—­nyomóssággal bir,a’ köznemesség közül mintegy 3­5ten Kehidán Deák Ferencz ur birtokán keresztülutazván, a’ ,,nem adózunk aegisze alatt elsőben tüzes taplókat szór­tak szét, és a’ tisztelt ur lakházára irányozva több lö­vést tettek; az örök által ütött lármára a’ helység bé­kés adózó lakosi öszszeseregelvén, midőn ezen hallat­lan vétkes kicsapongásokat meggátolni törekednének, a’ nemesség közükbe tüzelt, és egy adózót keresztül­­lött­ erre a’ lakosok rajtuk erőt vevén, minthogy többen is megsebesittettek, közülök ötöt letartóztattak A’választmányi jelentés olvasásakor f. hó­­dikén lepte meg a’ Béket ezen borzasztó hir, melly olly méltó in­gerültséget szüle, hogy a’ lecsilapitás egyedül azon nagy férfiúnak sikerülhete, kit ezen rémitő eset legkö­­zelebbrül érdekelt. A’ szoros nyomozások már megren­­deltetvék, mellyek eredményérül majd annak idejében. Küvösválasztási gyűlésünk f. hó 2 -re van kitűzve, de kik lesznek követeink ? a’ kétes jövendőt nagy homály födi — Csanáilügyei követutasitó gyűlés. Mart. hóban tartatott közgyűlésen mindenek előtt tárgyalás alá vé­tetett az országgyűlési utasítás tervezésére megbízott választmány munkálata, mellybűl a’jegyzőkönyv szá­mai során köv. utasítások ’s határozatok keletkeztek : I) (Vasutak, csatornák ’s nemzeti bank) Pestmegyé­­nek a’ dunabalpark­ egy pest-debreczeni vasút, Soprony megye ’s városnak a’ bécs-trieszti vasút, Tolnának színtérről, úgy az előbbi, és pest-fiumei vasútról, ’s egy nemzeti bankról értekező leveleik tárgyaltatván, mindazok a’bécs-trieszti kivételével, elökelőleg pedig a’pest-fiumei ’s debreczeni,nemkülönben Szerém levele a’ duna-szávai csatorna iránt pártoltatnak; nehogy a­­zonban a’fejledező nemzeti szorgalom’s ipar elnyoma­tását eszközöljék, minden, magányosak vagy ollyanok­­ból álló társaságok nyerészkedéseiktől mentté tétetve, közállomány költségűi építtessenek, nemzeti bank lé- 144

Next