Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-06-11 / 46. szám
rosban egy törvényszék fogna lenni csak, ’s így a’ hatóságnak legjelesb, legjártabb, legtörvénytudóbb egyedeit lehetne itélőszék tagjaiul megválasztani, miután ahot az elnökön kül nehezen alkalmaztatnék 6 — 8 tagnál több. Azonban ez ajánlatos okra az általunk föltett elözvények után azon észrevét fordul elő, hogy mostani bonyolult törvényünk nagy tanultságot igényel a’ bíróban, de, ha rendszeres ’s világos törvényünk leend, nem fog kivántatni nagy tudományos képzettség, hanem a’ gyakrabban található józan itélőtehetség mellett leginkább az igaznak érzete, ’s részrehajlatlanság, melly bizonynyal a’ felek által választandó (compromissionalis) bíróságban sem fog hiányozni. És im ez egyik ok, melly a’mellett szól, hogy mikint eddig a’világos öröködési, úgy ezentúl más polgári ügyekben is a’felek által választassák a’ bíróság, annál is inkább, minthogy a’ törvényszékek tagjait a’ közönség fogná fizetni; már pedig aligha van elégséges ok közadóztatásra alapítni valamelly intézetet, ha az anélkül is czélszerűn fönállhat.Régibb törvényink legalább, úgy látszik, szinte elven nyugodtak. Tudva van, hogy Mária- Theréziáig a’ megyei tisztviselőknek fizetésük nem volt. Régi törvényink a’ megyei bíráknak fizetést nem rendeltek, hanem határoztak igenis perdijakat (bírságokat). Zsigmond 6dik törvényének 3dik czikke például azt mondja „de birsagiis autem sedium comitum parochialium ad portionem judiciariam cedentibus comites parochiales et judices nobilium aequam inter se divisionem teneantur i duas partes.“ Már: mi a’ bírságokat rendelő törvények alapja? Nézetünk szerint nem egyéb, hanem ez: Péternek Pálnak ügye van, minek elitélésére biróság szükséges, fizesse tehát Péter, Pál a’ költségeket, mik e’ végre kívántainak, vagyis a’ közönség száz tagja közül például kettő pörlekedik, tehát a’ kilenczvennyolcz, kinek pere nincsen, a’ kettő miatt ne adóztassák meg, hanem csak ama kettő,’s ha máskor ama kettő nem pörlekedik, hanem a’ kilenczvennyolcz közül mások, ekkor ismét e’ kettő, kinek az idő szerint bíróra szüksége nincs, ne fizessen, hanem járuljon majd akkor annak jutalmazásához, midőn ügyében fáradoz. Igaz, miszerint azért állottunk társaságba, hogy azon czélokat, miket egyes ember maga nem érhet el, a’ közönség egyített erővel valósítsa, ’s ezért méltó, hogy öszszesen járuljanak olly intézetek alapítása ’s fentartásához, mik egyesek tehetségi körét fölülmúlják. Ugyde csak is ollyasokra alkalmazzuk a’ közerőt, csakis olly intézetekre adóztassunk mindenkit, mik különben czélszerűen fön nem állhatnak. Ha tehát ügyeink helyes elitélését anélkül is elérjük, hogy evégett a’ közönségre adó rovassák, csakugyan a’ köz költséggel hagyjunk föl. És ezen elv nekünk olly igazságosnak látszik, hogy azon esetre, ha a’ törvényszékek jelöltetnének ki bíróságokat, perdijakat óhajtanánk törvény által szabatni, mik a’ pör tárgyához volnának arányzandók ’s miket a’ vesztes fél fogna fizetni. Egy további ok arra, hogy a’ felekre bízassák a’ biróságválasztás, imez: Köztapasztalásból tudjuk , hogy legtöbb ember unatkozik hoszszabb időig vagy folyton másik dolgaival foglalkozni. Ellenben a’ legtöbb ember egyes esetekben szívesebben fordítja fáradságit mások dolgai elintézésére, ’s illyenkor kedvtelten, minden vonakodás nélkül, ’s következve nagyobb buzgalommal is járul a’ munkához; figyelme, mi pedig ítélésnél fődolog, élzékenyebb ; röviden, szívvel lélekkel lát föladatához. Már pedig a’ munka sükere, nagyon mozgonyi cselekvést tán kivéve, leginkább attól függ, hogy az, ki valamiben eljár, abban örömét találja ’s meleg részvéttel csüggjön működése tárgyán. Ezekhez járul még azon tekintet is, hogy, ha a’ felekre bízatnék birájaik választása, a’ tisztujitásoknáli pártoskodás majd egészen meg fogna szűnni. Mert ugyan miért költ György vagy Lajos a’tisztujitáskor a’ választók vesztegetésire? Mert a’ tisztikar most biró is, és az enyim ’s kédrül ítél. És, ha a’ politikai dolgok elválasztanának a’ törvényes ügyektűl ’s amazok tisztviselőkre, ezek a’ törvényszékre bízatnának : ugyan mire fogna György és Lajos költeni? Tán a’ tisztviselők választására? Nem; de arra erőködnék vinni a’ választókat—rábeszéléssel vagy vesztegetéssel—hogy törvényszéki tagokul azokat válasszák, kiknek kedvezésiben inkább bízhatik. Hogy a’hamis mértékkel mérőt ki marasztalja el 1 2 vagy 100 ftban , vagy , ha a’ bot a’ század gyalázatára tovább is megtartatnék, a’ 12 pálczaütésben,’sőt, a’magányhasznot kevésbbé érdekli. És azért bizonyosak lehetünk abban, hogy a’ tisztán politikai tisztek választására nem fog költeni senki; de költ most is, és fog költeni ezentúl is sok arra, hogy jó embere legyen bíróvá. Ha tehát akép intézkedhetünk, hogy az igazságszolgáltatás hátramaradása nélkül a’ biróságválasztás pártoskodásra alkalmat ne nyújtson, kétségbül fölötte nagy szolgálatot teszünk a’ hazának, megszüntetvén mindama lélekvásárlást, ’s erénytelenitést (demoralisation mi a’ választó tömegek megvesztegetéséből ered. (Folyt. köv) Országgyűlési közlemény. X. Kerületi ülés, jun. 2án. Az elnökség azon jelentéssel nyitá meg az ülést, hogy a’ kér. ülések naplója 3 ülésről már elkészült. Olvastatott azután a’ tegnapi határzat következtében Nádori Fens a’ fenyitő rendszerbeli orsz. küldöttség munkálatinak közöltetése’s árultatása iránt bocsátandó üzenet, melly után vele kapcsolatosan a’ dunaszabályozási ’s katonaélelmezési választmányok munkálata is kikéretni inditványoztatott, mi ellenzésre nem találván, azonnal a’ felírás szövegébe illeszteték Jelenté meg az elnökség, mikép a’ nyitrai káptalan követe az orsz. gyűlésre megjelenvén, iránta minden további nehézség megszűnik. Indítványt ten ekkor egy megyei követ, mikép a’ kereskedési választmányhoz, a’ városok részéről a’ tegnapi határozat ellenére hat tag rendeltessék, az újabban hozzájárulandó két tag által a’ bánya- és horvátországi városok leendvén majd képviselve. E’ kívánság hosszas vitatkozásra szolgált alkalmul, mi közben a’ tanácskozási rend ’s elöhaladás szellemével összeférhetlennek mondák többen, hogy a’többségnek határzati erőre emelkedett kijelentése újra ostrom alá vétessék ’s megváltoztassék; mások ellenben azon nézetből indultak, hogy az alkotmányosság egyik legnagyobb jótékonysága abban áll, miszerint a’ körülmények változtával az előbbi rendeletet bármikor tetszés szerint változtathatja a’ többség; továbbá, hogy itt a’ városok részéről minél nagyobb utat kell nyitni az intelligentia működhetésének, mert tagadhatlan, hogy a’ kereskedés és műipar dolgában városiaknál keresendő az értelmi túlnyomóság, ’s kívánatosnak mondaték, hogy valamint más országokbeli törvényhozó test,mi úgy se szégyeneljük tárgyhoz értő embereket tanácskozásokba vonni, legyenek bár azok országgy. tagok vagy nem ; ’s állittaték, mikép honunk képviseleti testének lenagyobb hiánya az , hogy itt az értelmiség minden ága képviseltetve nincs. Többrendű nyilatkozat után szavazati eredményül a’ városok részire megadott hat szavazat jön. Figyelmezteté ezután a’ kérőket egy követ, mikép az általa tegnap szőnyegre hozott ’s többek által gyámolított indítvány a’ nagy font, népnevelés tárgyában kiküldendő választmány miatt határozat nélkül maradt, ’s igy arra nézve kér határozatot. Melegen pártolá azon ügyet egy szónok különösen ama mellőző nyilatkozat ellenében , melly ezt nem napirendre tűzött tárgynak mondván lenni, a’ kitűzettet kérte fölvétetni. Több élénk szózat emelkedik az ügy ’s a’ választmány szükségének kinevezése mellett,javasoltatván egyszersmind, hogy Deák Ferencz ezen választmányhoz is tagul keressék, mi elfogadtatván, a’ megyék résziről kerületenkint 4, a'városokéról 4, a’ káptalanokérúl 2, a’ sz. kerületekérúl 1 tag-választás rendeltetett. E’ szerint annyi válaszmány lévén már kiküldve , hogy a’ kér. elnökség mindannyinál nem elnökösködhetik: szóba hozaték, ki ’s mikép legyen a’ választmányok elnöke, ’s e’ részben , ismét huzamos vita után megállapittatott, hogy jövendőre minden választmány maga adjon önmagának elnököt. Előadaték tovább az egyháziak résziről azon kívánat, hogy a’ népnevelési választmányhoz hat, vagy legalább is négy tag járulhasson a’ káptalani követek közül, kívánságuk azonban teljesittetlenül maradt. Szőnyegre került most Turopolya grófjának a’ horvátországi követválasztásban részesüléstől elmozdiltatás miatt benyújtott panasza. E’tárgy iránt a’ vélemények kétfelé ágazának, egyik: azt, mint vagy petikot, vagy verificationalis kérdést itt egyáltalán tárgyalás alá nem vehetőnek állitá;másik azt ö fels. intézendő felírás által kiegyenlittetni kiváná, melly felírásban egy uj tartománygyülés megrendelése keressék Horvátországban, melly gyűlésen a’ turopolyaiak sérelme orvosoltassék ’s ők jogaik gyakorlatába helyeztessenek, mi, több érdekes szónoklat ’s a’ horvátországi viszonyokat felvilágosító adatok elszámlálása után, végzéssé is jön. Szőnyegre jött végre Pozsony város követeinek választatása ellen benyújtott óvása 03 választópolgárnak. Egy szónok az érdeklett követek választatását helytelennek mondá, reményét fejezvén ki, hogy a’ köv. urak magok találandnak módot e’ tárgynak véget vetni. Az illetők azonban előterjeszték, mikép ezen tárgy és a’ turopolyai gr. résziről előterjesztett panasz között igen nagy különbség van, a’ mennyiben itt magányos egyedek, amott pedig egy hatósági testület képviselője által létetett lépés; kimutaták továbbá, hogy itt a’ választás az eddigi törvényes gyakorlat szerint volt intézve ’s hogy a’ jelen volt de önkint eltávozott választótestületi tagok jog- és kötelességmulasztásáért, azokon kívül, senki mást nem érhet feddés vagy felelősség, ’s hogy ők épen törvényes választatásuk tudatában ’s önérzetük tisztaságában egyszersmind pedig állásuk törvényességében nemcsak megnyugtatást, hanem biztosítékot is találnak. Illy értelemben valának többen, ’s miután e’ tárgy országos sérelemnek nem tekinthető, legtanácsosbnak itélék azt egyszerűn maga helyére orvoslás végett utasítani, ’s ebben történt a’ megállapodás. XI.’s XII. Kerületi ülés, jun. 3 ’s 6án. A’ magyar nyelv ügyében leendő felírás iránti tanácskozás a’jun. 3. ker.ülésben megszakasztatván a’ közbejött pünkösti ünnepek miatt csak ma folytathatók. Felolvastatván az 1839iki orsz. gyűlésnek a’ nemzeti nyelv ügyében kelt felirata, előadók némelly megyék követei, mikép keblekben a’ magyar nyelv iránti hű vonzalom olthatatlan lánggal ég, ’s el is követtek mindent, mi hatóságaik tehetségében állott, hogy az érintett feliratban kifejezve levő nemzeti kívánatnak eleget tegyenek ; a’ kitűzött czél elérése azonban olly eszközök használhatásától függvén, melly a’ hatóságok egyes erejét felülmúlja, kérték a’ kér. Rendeket, hogy nyelvünk kiterjedését különösen iskolák fölállittatásával mozdítsák elő. Hasonló nézetből indulva szólt egy más követ is, arra figyelmeztetvén a’itt, milly szomorú állapotra mutat az egy nemzetnél, midőn nyelvének fentarthatása iránt országgyűlésenkint kell tanácskoznia, ennélfogva itt lenni mondá valahára az időt, hogy minden intézkedés megtétessék, miszerint ezen, természettörvényen alapuló tárgyról többé országgyűlésinken szó se legyen, és ez intézkedéseket Horvátországra is kivánó kiterjesztetni. Igen természetes, hogy nem találkozott egy is ellenkező értelmű, nyelvünk felvirágoztatásának ügyét illetőleg; valának azonban kiknek véleménye a’ mód és eszközök használatában eltére. Egyes szónokok nem szigorúan az intézkedés tárgyául szolgáló ügy miképi előmozdithatásának körében maradtak , hanem azon okok fürkészetébe is bocsátkoztak, miknek sajátlag tulajdonítható, nemzeti nyelvünknek annyi küzdelmek után is csak jelen állapotra emelkedettsége ; felhozák azon gátokat, mellyek fejlődése és terjedésének legrégibb idők óta egészen a’jelenig ellenszegültek , megrótták a’ rosz akaratot, melly a’ nyelvnek mint nemzetiségünk egyik legfőbb tényezőjének szilárdítása iránti buzgalmat félremagyarázó, gyanusitá ’s kárhoztató; rosszalák az egykedvűséget’s hanyagságot, melly a’ nemzet önkeblében egész maiglan létezőnek mondaték ; visszaútasiták a’ nemzet keblében ellenkező pártok által koholt alaptalan kifogásokat, mintha e’ hon törvényhozó testületének valaha csak legkisebb szándéka lett volna is, e’ hazában lakó idegen ajkunkat erőszakosan megfosztani anyanyelvűktől, vagy mintha követelte volna horvát atyánkfiaitól, hogy ők, nyelvüket az önkeblit igazgatás és család- ’s társalgási élet házias körében megtagadják; ők és alapnélkülinek nyilványtták ennélfogva, ha valóban léteznék is, a’ visszahatást, melly nem valódi tények, hanem ábrándos fejek és szerencsétlen elmék által képzelt elnyomatási rém , vagy elérni szándéklott világbirodalma nemzet képzelt dicsősége iránti féltékenységből származhatott. Egyetemes volt azon meggyőződés, hogy nyelvünk és általa nemzetiségünk szilárdítása végett semmi erőszakos intézkedéshez nyúlni nem szabad; mindazáltal diplomatikai méltósága fentartására mindazon eszközt szükség használni, mellyek annyi orsz gyűlésen kifejezett óhajtásit a’ nemzetnek valahára betöltsék. ’S ezen eszközök alkalmazása iránt hazánkat illetőleg alkalmasint egyértelműben valának az első napi szónokok. Horvátországra nézve azonban különböztek a’ nézetek , mennyiben t. i. némellyek a’ teendőket minden időhaladék nélkül , mások pedig csak bizonyos számú évek Hjárta után kívánták foganatba vétetni, ’s ez utóbbiak különösen azon szempontból , minthogy a’ bajt nem reactionak tulajdoniták, mellyre sem a’ törvényhozó test, sem a' nemzet egyetemileg okot nem adott, hanem igen régi —még a’ török háború bevégeztekor keletkezett mélyen fekvő bajnak ismerték , melly csak lassan kint orvosolható ;s ha volna is igazi ok nélkül támadt reactio , annak ellenkező ok nélkül önmagában kelljen megszűnni, mellynek eszközléséi’ * az engedékenység legbiztosabban vezet. A’ felső vidéki k otajku lakosok s a’ horvátországiak közt egyébiránt igen lényeges különbséget állitanak fel, ott a’nemzeti nyelvnek iskolák által népéletben is terjesztését , itt pedig csupán magyar hazánkkali viszonyokhoz képest törvényhozás és közigazgatásbeli nyelvjártasságot láttak szükségesnek eszközleni. Ugyanaz irány mutatkozék a jun. Gai vitatkozásokban, mellyek némelly mágnások meg nem hivatása miatti’ mull (jun. idikai) ker. ülésben határzott felírás felolvastatása után megkezdettek. A'rögtön vagy bizonyos idő mulvai intézkedésen kívül egyébiránt sok *) Tajszó. A Tisza mentén több helyütt divatom 230