Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-06-11 / 46. szám

rosban egy törvényszék fogna lenni csak, ’s így a’ ha­tóságnak legjelesb, legjártabb, legtörvénytudóbb egye­­deit lehetne itélőszék tagjaiul megválasztani, miután ahot az elnökön kül nehezen alkalmaztatnék 6 — 8 tag­nál több. Azonban ez ajánlatos okra az általunk föl­tett elözvények után azon észrevét fordul elő, hogy mostani bonyolult törvényünk nagy tanultságot igényel a’ bíróban, de, ha rendszeres ’s világos törvényünk leend, nem fog kivántatni nagy tudományos képzettség, hanem a’ gyakrabban található józan itélőtehetség mel­lett leginkább az igaznak érzete, ’s részrehajlatlanság, melly bizonynyal a’ felek által választandó (compromis­­sionalis) bíróságban sem fog hi­ányozni. És im ez e­­gyik ok, melly a’mellett szól, hogy mikint eddig a’vi­lágos öröködési, úgy ezentúl más polgári ügyekben is a’felek által választassák a’ bíróság, annál is inkább, minthogy a’ törvényszékek tagjait a’ közönség fogná fizetni; már pedig aligha van elégséges ok közadózta­tásra alapítni valamelly intézetet, ha az anélkül is czél­­szerűn fönállhat.Régibb törvényink legalább, úgy látszik, szinte­ elven nyugodtak. Tudva van, hogy Mária- Theréziáig a’ megyei tisztviselőknek fizetésük nem volt. Régi törvényink a’ megyei bíráknak fizetést nem ren­deltek, hanem határoztak igenis perdijakat (bírságo­kat). Zsigmond 6dik törvényének 3dik czikke például azt mondja „de birsagiis autem sedium comitum paro­­chialium ad portionem judiciariam cedentibus comites parochiales et judices nobilium aequam inter se divi­­sionem teneantur i­ duas partes.“ Már: mi a’ bírsá­gokat rendelő törvények alapja? Nézetünk szerint nem egyéb, hanem ez: Péternek Pálnak ügye van, minek elitélésére biróság szükséges, fizesse tehát Péter, Pál a’ költségeket, mik e’ végre kívántainak, vagyis a’ kö­zönség száz tagja közül például kettő pörlekedik, tehát a’ kilenczvennyolcz, kinek pere nincsen, a’ kettő miatt ne adóztassák meg, hanem csak ama kettő,’s ha más­kor ama kettő nem pörlekedik, hanem a’ kilenczven­nyolcz közül mások, ekkor ismét e’ kettő, kinek az idő szerint bíróra szüksége nincs, ne fizessen, hanem járuljon majd akkor annak jutalmazásához, midőn ü­­gyében fáradoz. Igaz, miszerint azért állottunk tár­saságba, hogy azon czélokat, miket egyes ember ma­ga nem érhet el, a’ közönség egyített erővel valósítsa, ’s ezért méltó, hogy öszszesen járuljanak olly intéze­tek alapítása ’s fentartásához, mik egyesek tehetségi körét fölülmúlják. Ugyde csak is ollyasokra alkalmaz­zuk a’ közerőt, csakis olly intézetekre adóztassunk mindenkit, mik különben czélszerűen fön nem állhat­nak. Ha tehát ügyeink helyes elitélését anélkül is elér­jük, hogy evégett a’ közönségre adó rovassák, csaku­gyan a’ köz költséggel hagyjunk föl. És ezen elv ne­künk olly igazságosnak látszik, hogy azon esetre, ha a’ törvényszékek jelöltetnének ki bíróságokat, perdija­kat óhajtanánk törvény által szabatni, mik a’ pör tár­gyához volnának arányzandók ’s miket a’ vesztes fél fogna fizetni. Egy további ok arra, hogy a’ felekre bízassák a’ biróságválasztás, imez: Köztapasztalásból tudjuk , hogy legtöbb ember unatkozik hoszszabb időig vagy folyton másik dolgaival foglalkozni. Ellenben a’ legtöbb ember egyes esetekben szívesebben fordítja fáradságit mások dolgai elintézésére, ’s illyenkor kedvtelten, minden vonakodás nélkül, ’s következve nagyobb buz­galommal is járul a’ munkához; figyelme, mi pedig íté­lésnél fődolog, élz­ékenyebb ; röviden, szívvel lélekkel lát föladatához. Már pedig a’ munka sükere, nagyon mozgonyi cselekvést tán kivéve, leginkább at­­tól függ, hogy az, ki valamiben eljár, abban örömét találja ’s meleg részvéttel csüggjön működése tárgyán. Ezekhez járul még azon tekintet is, hogy, ha a’ felek­re bízatnék birájaik választása, a’ tisztujitásoknáli pár­toskodás majd egészen meg fogna szűnni. Mert ugyan miért költ György vagy La­jos a’tisztujitáskor a’ válasz­tók vesztegetésire? Mert a’ tisztikar most biró is, és az enyim ’s k­édrül ítél. És, ha a’ politikai dolgok el­választanának a’ törvényes ügyektűl ’s amazok tiszt­viselőkre, ezek a’ törvényszékre bízatnának : ugyan mire fogna György és Lajos költeni? Tán a’ tisztvise­lők választására? Nem; de arra erőködnék vinni a’ választókat—rábeszéléssel vagy vesztegetéssel—hogy törvényszéki tagokul azokat válasszák, kiknek kedve­­zésiben inkább bízhatik. Hogy a’hamis mértékkel mé­rőt ki marasztalja el 1 2 vagy 1­00 ftban , vagy , ha a’ bot a’ század gyalázatára tovább is megtartatnék, a’ 12 pálczaü­tésben,’sőt, a’magányhasznot kevésbbé ér­dekli. És azért bizonyosak lehetünk abban, hogy a’ tisztán politikai tisztek választására nem fog költeni senki; de költ most is, és fog költeni ezentúl is sok arra, hogy jó embere legyen bíróvá. Ha tehát akép intézkedhetünk, hogy az igazságszolgáltatás hátrama­radása nélkül a’ biróságválasztás pártoskodásra alkal­mat ne nyújtson, kétségbül fölötte nagy szolgálatot te­szünk a’ hazának, megszüntetvén mindama lélekvásár­­lást, ’s erénytelenitést (demoralisation mi a’ választó tömegek megvesztegetéséből ered. (Folyt. köv) Országgyűlési közlemény. X. Kerületi ülés, jun. 2án. Az elnökség azon jelentéssel nyitá meg az ülést, hogy a’ kér. ü­­lések naplója 3 ülésről már elkészült. Olvastatott az­után a’ tegnapi határzat következtében Nádor­i Fens a’ fenyitő rendszerbeli orsz. küldöttség munkálatinak közöltetése’s árultatása iránt bocsátandó üzenet, melly után vele kapcsolatosan a’ dunaszabályozási ’s ka­tonaélelmezési választmányok munkálata is kikéretni inditványoztatott, mi ellenzésre nem találván, azonnal a’ felírás szövegébe illeszteték Jelenté meg az elnök­ség, mikép a’ nyitrai káptalan követe az orsz. gyűlésre megjelenvén, iránta minden további nehézség megszű­nik. Indítványt ten ekkor egy megyei követ, mikép a’ kereskedési választmányhoz, a’ városok részéről a’ teg­napi határozat ellenére hat tag rendeltessék, az újab­ban hozzájárulandó két tag által a’ bánya- és horvát­országi városok leendvén majd képviselve. E’ kíván­ság hosszas vitatkozásra szolgált alkalmul, mi közben a’ tanácskozási rend ’s elöhaladás szellemével össze­­férhetlennek mondák többen, hogy a’többségnek ha­­tárzati erőre emelkedett kijelentése újra ostrom alá vétessék ’s megváltoztassék; mások ellenben azon né­zetből indultak, hogy az alkotmányosság egyik leg­nagyobb jótékonysága abban áll, miszerint a’ körülmé­nyek változtával az előbbi rendeletet bármikor tetszés szerint változtathatja a’ többség; továbbá, hogy itt a’ városok részéről minél nagyobb utat kell nyitni az in­­telligentia működhetésének, mert tagadhatlan, hogy a’ kereskedés és műipar dolgában városiaknál kere­sendő az értelmi túlnyomóság, ’s kívánatosnak mon­daték, hogy valamint más országokbeli törvényhozó test,mi úgy se szégyeneljük tárgyhoz értő embereket ta­nácskozásokba vonni, legyenek bár azok országgy. tagok vagy nem ; ’s állittaték, mikép honunk képvi­seleti testének lenagyobb hiánya az , hogy itt az ér­telmiség minden ága képviseltetve nincs. Többrendű nyilatkozat után szavazati eredményül a’ városok ré­szire megadott hat szavazat jön. Figyelmezteté ezután a’ kér­őket egy követ, mikép az általa tegnap sző­nyegre hozott ’s többek által gyámolított indítvány a’ nagy font, népnevelés tárgyában kiküldendő választ­mány miatt határozat nélkül maradt, ’s igy arra nézve kér határozatot. Melegen pártolá azon ügyet egy szónok különösen ama mellőző nyilatkozat elle­nében , melly ezt nem napi­rendre tűzött tárgynak mondván lenni, a’ kitűzettet kérte fölvétetni. Több élénk szózat emelkedik az ügy ’s a’ választmány szük­ségének kinevezése mellett,javasoltatván egyszersmind, hogy Deák Ferencz ezen választmányhoz is tagul ke­ressék, mi elfogadtatván, a’ megyék résziről kerüle­­tenkint 4, a'városokéról 4, a’ káptalanokérúl 2, a’ sz. kerületekérúl 1 tag-választás rendeltetett. E’ szerint annyi válaszmány lévén már kiküldve , hogy a’ kér. elnökség mindannyinál nem elnökösködhetik: szó­ba hozaték, ki ’s mikép legyen a’ választmányok elnöke, ’s e’ részben , ismét huzamos vita után megállapitta­­tott, hogy jövendőre minden választmány maga adjon önmagának elnököt. Előadaték tovább az egyháziak résziről azon kívánat, hogy a’ népnevelési választ­mányhoz hat, vagy legalább is négy tag járulhasson a’ káptalani követek közül, kívánságuk azonban tel­­jesittetlenül maradt. Szőnyegre került most Turopolya grófjának a’ horvátországi követválasztásban része­süléstől elmozdiltatás miatt benyújtott panasza. E’tárgy iránt a’ vélemények kétfelé ágazának, egyik: azt, mint vagy petik­ot, vagy verificationalis kérdést itt egy­általán tárgyalás alá nem veh­etőnek állitá;másik azt ö fels. intézendő felírás által kiegyenlittetni kiváná, melly fel­írásban egy uj tartománygyülés megrendelése keres­sék Horvátországban, melly gyűlésen a’ turopolyaiak sérelme orvosoltassék ’s ők jogaik gyakorlatába he­lyeztessenek, mi, több érdekes szónoklat ’s a’ hor­vátországi viszonyokat felvilágosító adatok elszámlá­­lása után, végzéssé is jön. Szőnyegre jött végre Po­zsony város követeinek választatása ellen benyújtott óvása 03 választópolgárnak. Egy szónok az érdeklett követek választatását helytelennek mondá, reményét fejezvén ki, hogy a’ köv. urak magok találandnak mó­dot e’ tárgynak véget vetni. Az illetők azonban elő­­terjeszték, mikép ezen tárgy és a’ turopolyai gr. ré­sziről előterjesztett panasz között igen nagy különb­ség van, a’ mennyiben itt magányos egyedek, amott pedig egy hatósági testület képviselője által létetett lépés; kimutaták továbbá, hogy itt a’ választás az ed­digi törvényes gyakorlat szerint volt intézve ’s hogy a’ jelen volt de önkint eltávozott választótestületi ta­gok jog- és kötelességmulasztásáért, azokon kívül, senki­ mást nem érhet feddés vagy felelősség, ’s hogy ők épen törvényes választatásuk tudatában ’s önérze­tük tisztaságában egyszersmind pedig állásuk törvé­nyességében nemcsak megnyugtatást, hanem biztosí­tékot is találnak. Illy értelemben valának többen, ’s miután e’ tárgy országos sérelemnek nem tekinthető, legtanácsosbnak itélék azt egyszerűn maga helyére or­voslás végett utasítani, ’s ebben történt a’ megálla­podás. XI.’s XII. Kerületi ülés, jun. 3 ’s 6án. A’ magyar nyelv ügyében leendő felírás iránti tanácskozás a’jun. 3. ker.ülésben m­egszakasztatván a’ közbejött pü­nkös­­ti ünnepek miatt csak ma folytathatók. Felolvas­tatván az 1839iki orsz. gyűlésnek a’ nemzeti nyelv ü­­­gyében kelt felirata, előadók némelly megyék követei, mikép keblekben a’ magyar nyelv iránti hű vonzalom olthatatlan lánggal ég, ’s el is követtek mindent, mi hatóságaik tehetségében állott, hogy az érintett feli­ratban kifejezve levő nemzeti kívánatnak eleget te­gyenek ; a’ kitűzött czél elérése azonban olly esz­közök használhatásától függvén, melly a’ hatóságok egyes erejét felülmúlja, kérték a’ kér. Rendeket, hogy nyelvünk kiterjedését különösen iskolák fölállittatá­­sával mozdítsák elő. Hasonló nézetből indulva szólt egy más követ is, arra figyelmeztetvén a’itt, milly szo­morú állapotra mutat az egy nemzetnél, midőn nyel­vének fentarthatása iránt országgyűlésenkint kell ta­nácskoznia, ennélfogva itt lenni mondá valahára az időt, hogy minden intézkedés megtétessék, miszerint ezen, természettörvényen alapuló tárgyról többé or­szággyűlésinken szó se legyen, és ez intézkedéseket Horvátországra is kivánó kiterjesztetni. Igen termé­szetes, hogy nem találkozott egy is ellenkező értelmű, nyelvünk felvirágoztatásának ügyét illetőleg; valának azonban kiknek véleménye a’ mód és eszközök hasz­nálatában eltére. Egyes szónokok nem szigorúan az intézkedés tárgyául szolgáló ügy miképi előmozditha­­tásának körében maradtak , hanem azon okok fürké­­szetébe is bocsátkoztak, miknek sajátlag tulajdonít­ható, nemzeti nyelvünknek annyi küzdelmek után is csak jelen állapotra emelkedettsége ; felhozák azon gátokat, mellyek fejlődése és terjedésének legrégibb idők óta egészen a’jelenig ellenszegültek , megrótták a’ rosz akaratot, melly a’ nyelvnek mint nemzetisé­günk egyik legfőbb tényezőjének szilárdítása iránti buzgalmat félremagyarázó, gyanusitá ’s kárhoztató; rosszalák az egykedvű­séget’s hanyagságot, melly a’ nemzet önkeblében egész maiglan létezőnek monda­ték ; visszaútasiták a’ nemzet keblében ellenkező pár­tok által koholt alaptalan kifogásokat, mintha e’ hon törvényhozó testületének valaha csak legkisebb szán­déka lett volna is, e’ hazában lakó idegen ajkunkat e­­rőszakosan megfosztani anyanyelvűktől, vagy mintha követelte volna horvát atyánkfiaitól, hogy ők, nyel­vüket az önkeblit igazgatás és család- ’s társalgási é­­let házias körében megtagadják; ők és alapnélkülinek nyilványtták ennélfogva, ha valóban léteznék is, a’ visszahatást, melly nem valódi tények, hanem ábrán­dos fejek és szerencsétlen elmék által képzelt elnyo­­matási rém , vagy elérni szándéklott világbirodalma nemzet képzelt dicsősége iránti féltékenységből szár­mazhatott. Egyetemes volt azon meggyőződés, hogy nyelvünk és általa nemzetiségünk szilárdítása végett semmi erőszakos intézkedéshez nyúlni nem szabad; mindazáltal diplomatikai méltósága fentartására mind­azon eszközt szükség használni, mellyek annyi orsz­­ gyűlésen kifejezett óhajtásit a’ nemzetnek valahára betöltsék. ’S ezen eszközök alkalmazása iránt hazán­kat illetőleg alkalmasint egyértelműben valának az első napi szónokok. Horvátországra nézve azonban külön­böztek a’ nézetek , mennyiben t. i. némellyek a’ teen­dőket minden időhaladék nélkül , mások pedig csak bizonyos számú évek Hjárta után kívánták foganatba vétetni, ’s ez utóbbiak különösen azon szempontból , minthogy a’ bajt­ nem reactionak tulaj­donit­ák, mellyre sem a’ törvényhozó test, sem a' nemzet egyetemileg okot nem adott, hanem igen régi —még a’ török há­ború bevégeztekor keletkezett mélyen fekvő bajnak ismerték , melly csak lassan kint orvosolható ;s ha vol­na is igazi ok nélkül támadt reactio , annak ellenkező ok nélkül önmagában kelljen megszűnni, mellynek eszközléséi’ * az engedékenység legbiztosabban vezet. A’ felső vidéki k otajku lakosok s a’ horvátországiak közt egyébiránt igen lényeges különbséget állitanak fel, ott a’nemzeti nyelvnek iskolák által népéletben is terjesztését , itt pedig csupán magyar hazánkkali viszo­nyokhoz képest törvényhozás és közigazgatásbeli nyelvjártasságot láttak szükségesnek eszközleni. U­­gyanaz irány mutatkozék a­ jun. Gai vitatkozásokban, mellyek némelly mágnások meg nem hivatása miatt­i­’ mull (jun. idikai) ker. ülésben határzott felírás felol­­vastatása után megkezdettek. A'rögtön vagy bizonyos idő mulvai i­n­t­é­z­k­e­d­é­s­e­n kívül egyébiránt sok *) Tajszó. A Tisza mentén több helyütt divatom 230

Next