Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-02-19 / 14. szám
PEST» vasáru, febr. 1 Okán.Jelenkor 1843. Alkotzám. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból. Ezt válaszul több rendű tudakozásra. Ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat, mellynek nyomtatásakor ír megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JELESKOR és TÁRSALKODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély:előléptetések; névmagyaritás; halálozás; Wesselényi és Kossuth. X. gr. Széchenyi Istvántól; budapesti napló (gőzhajózási társaság közgyűlése; országgyűlésünk az Alig. lapok szerint máj. lőérei Pannónia észrevéte; lánczhidi munkák elkezdve; irodalmi újdonságok, színházi krónika, Vieuxtemps ’s a’ nemz. színház igazgató közti szerződés); Aradmegyei közgyűlés (az ősiség ’s ebbül származó perek, majorátusok és senioratusok jövendőre eltöröltetnek; nemesi javaknak telekkönyvileg összeiratása, úrbéri tartozások kényszerűen megváltása, nemtelenek hivatalképessége, házi adónak a’ nemesség általi aránylagos elvállalása meghatározhatott. Erdélyi országgyűlési hírek, az erdélyi országgyűlés febr. 4bén berekesztve. Spanyolország: zavargási hírek Barcelonából, választási harcz; Anglia: parliament megnyitása, trónbeszéd, a’ válaszfelirat módositvány nélkül elfogadtatott. ■ Francziaország: növekedő ingerültség a’ spanyol és franczia kormány közt, a’ követkamrai válaszfölirat már általvíve. Értesítő. Magyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. felsége Frantz Ignácz gyulai fűszerárusnak vezetéknevét Ferenczyre változtathatni kegy. megengedte. A’ mn. magy. kir. udv. kamra a’ megürült oláhláposi k. bányászkamrai tiszttartóságra Stand Bálint ottani ellenőrködő ispánt, a’ felsőbányai helyettes bányásztörvényszéki tollnokságra pedig Zankó Károly maluzsinai helyettes bányásztörvényszéki tollnokot alkalmazá.Loidl Mihály bányász-gyakornok Moldaván a’Bánságban ideig, bánya-aknásszá,Otto Kár.Szörényi 30dos pedig sz. Cosmos 30 adossá neveztetett.— Spindler Ignácz nagyszombati harminczados meghalálozott.— Fodróczy Zsigmond a’zágrábi kerületi tábla ülnöke, több megyebeli táblabiró ’s Buccari város patríciusa f. helén meghalálozott. Az erdélyi országgyűlést f. febr. 4én berekeszté a’ királyi biztos betegeskedése mellett is teljes ünnepéllyel. — Wesselényi és Kossuth, .. Kis de őszinte tanácsom, mellyet, mint az utolsó számban érintem, a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének szíves figyelmébe ajánlani bátorkodom, ím ez: A’ barátság kötelékei emberek közt tán legszentebbek; és háromszorosan boldog az, ki teljes hiedelemmel mondhatja: ,Van barátom/ Ne bánjék könnyű szerrel ennélfogva, és ne éljen vissza a’ Pesti Hírlap szerkesztője azon barátságos hajlammal, mellyel iránta Wesselényi viseltetik. A’ barátságnak legfőbb tiszte, legfőbb kötelessége, barátot minden olly állással, ’s ha szükséges volna, akaratja ellen is, hünmegóni, mellyben őt bármilly homály érhetné. Nincs nehézség, mellytül viszszarettenne, nincs áldozat, mellyet örömmel nem viselne hű barát, nehogy barátja illy visszás helyzetbe sülyedjen. ’S valljon a’ barátságnak e’ legelső, leggyöngédebb törvényét teljesité-e Wesselényit illetőleg a’ Pesti Hírlap szerkesztője mindenkor? Nem ismerem közelebbről azon viszony részleteit és phasisait, mellyben élnek, ’s ekkér szeretném hinni, mindig a’ lehető legnagyobb gyöngédséggel őrködött a’ Pesti Hírlap szerkesztője Wesselényi hír és neve fölött, miszerint de csak legtávolabbi árnyék és homály se illethesse őt. igen, fölötte szeretném ezt hinni, ’s hiszem is; egy esetet azonban kivéve. ’S ezen eset az, mellyben academiai beszédemet illetőleg Wesselényivel együtt a’ legméltatlanabb állásba zavará a’ Pesti Hírlap szerkesztője maga magát.Mert ez esetben nemcsak nem ója meg Wesselényit az időelőtti itélethozás, ’s e’ szerint az igazságtalan megtámadás, majd megint, mielőtt ellene egy szót emelt volna valaki, teljes csüggedelmi elgyengülés vajmi kellemetlen gyanujától, sőt tudja Isten micsoda informatioi — mit egyébiránt, jóllehet máskép alig foghatni meg a’ dolgot, nem akarok erősítői, mert bizonyos tudomásom erről nincs — de minden esetre kimondhatlan rögtönzése által még ő állítja Wesselényit, a’ helyett, hogy vele, ki távollétében nem ítélhet az itteni körülményekről, efféle kelepczéket kikerültetve, az ezt nem teszi; de, mint mondom, még ő állítja különös ügyügykedéssel Wesselényit a’ primae informationis , szaporán felingerlelt, éppen olly szaporán ítéletet hozott, mint szaporán tettét ismét megbánt ’s magát a’ csatatérrül—hova legelsőben ő lépett — visszavonult gyengék és következetlenek sorába; holott szavamat merem adni. Wesselényi, mint én ismerem őt, mind ezt elkerüli, ha itt van, vagy itt olly levelező-helyettest bír, ki vakbevében nem használja őt mint dorongot, mint hámori nagy pörölyt ellenének lesujtására, és saját nézetinek győzelmet szerzése végett, hanem ki felfogta a’ barátság legelső tisztét, legszentebb kötelességét, ’s ezt e’ szerint, kivált olly jóakarót tekintve mint Wesselényi, kinek Vállaira ollyannyira súlyosultak az idők, soha nem is képes bár az egész világ kincséért ? bár a’ határtalan egyetem hírkoszorújáért, csak egy pillanatig is szembül szalasztani. Lássa a’ Pesti Hírlap szerkesztője, jóllehet én, mint tudtomra nem egy, távolról sem merek azzal kérkedni, hegykélkedni, mintha tényeim soha elveim körén túl nem csapongnának—mert noha legtisztább a’ szándék, felette gyarló az emberi természet—azért még is jót merek állni magamért, bizony másképviselem Wesselényi átellenében a’ barátság szerepét a’ felhozott esetben, ha véletlenül a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének helyén állok. Bármilly erősen lettem volna felingerelve, ’s bármilly fényes győzelmet reméllhetek vala olly tekintélynek csatatérre hozása által mint Wesselényi, elleneim fölött kiküzdhetni, eskünni merek, de még akkor sem felejtem magamat el annyira, mihez képest Wesselényit olly éretlen, olly idöelötti ’s majd olly szánakozást gerjesztő színben állítsam a’ nyilványos nagy község előtti Videntiába, mint azt a’ Pesti Hírlap szerkesztője megmagyarázhatlan rögtönzésében tenni nem átallá. Nem nem, még akkor sem felejtem el magamat annyira, ’s illyest minden bizonynyal nem viszek végbe — mert inviolabilis és szent előttem a’ barátság törvénye—habár Wesselényi legtisztább, leghatározottabb parancsát, nem , de még barátságunkat koczkáztató sőt kardélre állító parancsát veszem is e’ lépésnek elmulhatlan teljesítése tekintetében.--------milly eretetésnek egyébiránt, azt hiszem, a’ Pesti Hírlap szerkesztője alkalmasint nem volt kitéve egy cseppet is, hanem éppen ellenkezőleg ő látszik—minden körülményt fontolóra véve— megfoghatlan viszketeggel barátját üstökénél fogva azon kelepczébe rántani, mellybe azonban szerencsére Wesselényi minden méltányosb itélő elött éppen nem sülyedt, hanem abba egyedül a’ Pesti Hírlap szerkesztője csipé megtisztelt, de ez egyszer méltánylag saját maga által vajmi keményen megbüntetett személyét. Mi a’ kérlelhetlen Nemesisnek közbejöttével vajmi sokszor, ’s néha előbb mint gondolnék, meg szokott történni e’ világon, t. i. a’ készakarva vagy könnyelműen megsértett barátság legott ’s magával a’ ténynyel boszulja meg saját magát. Mit e’ szőnyegen levő eset, még azon hozzáadással, kérdésbe nem vehetőkép bizonyít, mikép nemcsak a’ megsértett barátság, de a’ megfertöztetett igazság is néha tüstént ki szokta víni örök jogait; mert a’ helyett, hogy a’ Pesti Hírlap szerkesztője könnyelműsége által Wesselényi jó nevét csorbította, vagy tulcsigázott hazaszereteténél, illír borzadalmánál, vagy személyemet illető tartalék-gondolatjánál fogva, nekem ártott volna, e’ helyett egyedül saját fejére nőtt a’ gondolat, ’s mi több: a’ tény. Mert nem hiszem, volna egyetlen egy ,részrehajlatlan, ki ez esetben Wesselényit tökéletesen nem mentené ki; mert nem lévén itt, sem a’ fenforgó körülményről kellőleg nem értesíttetvén, vétke nélkül jutott azon kellemetlen helyzetbe, mellybe a’ Pesti hírlapi gyengéd barátság segíté őt, ’s egyedül tán abban hibázott, hogy olly határallan ’s feltétlen bizalma volt a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének egyszeri hallás utáni csalhatlan felfogásához és kivált barátságos őrködéséhez, midőn, mi engem illet, nekem legalább úgy látszik, a’ méltányos rész előtt sokkal nagyobb mértékben ártott a’ Pesti Hírlap szerkesztője saját magának , a’ mint mondám, mint ártott vala nekem; ’s pedig, értsük egymást, nem azon okból, hogy valljon helyes , helytelen volt-e académiai előadásom—mert ez egészen más kérdés, mellyet a’ jelenlegivel nem szabad összekeverni — hanem csupán azon méltatlanságnál fogva, mellyhez képest fejem fölött eltöré a’ palozát, mielőtt csalhatatlan világban állott volna előtte a’ tény. — ’S ugyan mi indítható a’ Pesti Hírlap szerkesztőjét a’ barátság szent tisztének illy magyarázhatlan megfertöztetésére; mi körül, azt hiszem, legjobb akaróji sem képesek őt nem hibáztatni? Ugyan mi? Tán az, hogy barátsága Wesselényihez nem volna őszinte ’s mélyen érzett, hanem csak színlelt és felszínes? Távol éltül! Nem nem, illy alacsony kétszínűséget, illy gyáva hypocrisist senkiben e’ nagy világ terén feltenni nem tudok, ’s ekkép a’ Pesti Hirlap szerkesztőjében minden bizonynyal nem, kinek őszinte, érzékeny és hü kedélyérül, ismételve nyilványítom , nekem legalább legjobb véleményem van. ’S hogy lehetne éppen ö ’s éppen Wesselényinek átellenében, ki őt hajlamával megtisztelé, és kit a’ nem legkedvezőbb sors vele szorosb érintkezésbe hoza, olly önző és olly kevés méltánylatu? Ez lehetetlen, ’s ekkér teljesen meg vagyok győződve, hogy ö Wesselényit ,szántszándékkal bizonyosan nemcsak nem akarta legtávolabbrul is compromittálni, sőt kész volna érette tüzbe vízbe ugrani. Tehát ugyan minek lehet a’ Pesti Hírlap szerkesztője részérül azon, ha úgy mondhatni: „barátságruli megfelejtkezését“ tulajdonítni, mellyel Wesselényit legközelebbről érinté, mert azt csak senki nem fogja tagadhatni, hogy ez academiai előadásom tekintetében a’legvisszább állásba iktatta legyen. Ugyan minek lehet tehát ezt tulajdonítni? Megmondom, minek. Nem egyébnek, mint azon felingerlett állapotnak, valóban szinte lehetne mondani: somnambuli maga magát felcsigázta fascinatiónak, mellyben létezik a’ Pesti Hírlap szerkesztője, ’s mellyhez képest nem bírta csak azon egyszerű kis conclusiót is előre kicombinálni, hogy személyemnek időelőtti, vagy minden esetre éretlen birálgatása in ultima analysi nem nekem, hanem saját magának fogna ártani, — Wesselényinek indiseret és fölötte esetlen felhozása pedig szinte nem rám nézve fogna lenni sajtó , hanem a’ retaliationak törvénye szerint éppen ellenkezőleg, természet szerint ’s mulhatlanul arra fogna visszahatni előbb utóbb a’ kettős csapás, ki az igazság ’s barátság rendszabályit megsérté, azaz: egyedül saját fejére. Ezen baj —mikép t. i. észre nem vette, de csak nem is sejté, miszerint mindennek mulhatlanul be kell következni, sőt azon édes hiedelemben ringatá magát, hogy ezt majd senki nem fogná észrevenni, annál kevesebbé szőnyegre hozni, sőt talán még meg is fognák dicsérni ’s tapsolni őt—ezen kis baj is, mondom, hasonlag azon kutföbül ered, mellybül politikai aberratióji veszik eredetüket, ’s mellyhez képest úgy látszik: a’ Pesti Hírlap szerkesztője szintolly szerencsétlen a’ barátság viszonyai közt, valamint a’ politika mezején nem ritkán éppen ellenkezőjét érni el annak, a’ mire czélzott ’s mire szorgoskodott, buzgókodott vala. És ez természet szerint a’ velőnek felette abnor-