Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-02-19 / 14. szám

PEST»­ vasáru, febr­. 1 Okán.Jelenkor 1843. Alk­otz­ám. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk lapjainkból. Ezt válaszul több rendű tudakozásra. Ezek elfogyta után csupán azon számtól kezdve küldhetjük meg azokat, mellynek nyomtatásakor ír megrendelés szerkesztő hivatalunkhoz érkezik. A’ JELESKOR és TÁRSALKODÓ szerkesztősége. FOGLALAT. Magyarország és Erdély:­­előléptetések; névma­­gyaritás; halálozás; Wesselényi és Kossuth. X. gr. Szé­chenyi Istvántól; budapesti napló (gőzhajózási társaság köz­gyűlése; országgyűlésünk az Alig. lapok szerint máj. lőérei Pannónia észrevéte; lánczhidi munkák elkezdve; irodalmi újdonságok, színházi krónika, Vieuxtemps ’s a’ nemz. szín­ház igazgató közti szerződés); Aradmegyei közgyűlés (az ő­siség ’s ebbü­l származó perek, majorátusok és seniora­­tusok jövendőre eltöröltetnek; nemesi javaknak telekkönyvi­­leg összeiratása, úrbéri tartozások kényszerűen megváltása, nemtelenek hivatalképessége, házi adónak a’ nemesség általi aránylagos elvállalása meghatározhatott. Erdélyi or­szággyűlési hírek, az erdélyi országgyűlés febr. 4bén be­­rekesztve. Spanyolország: zavargási hírek Barcelonából, választási harcz; Anglia: parliament megnyitása, trónbeszéd, a’ válasz­felirat módositvány nélkül elfogadtatott. ■ Francziaország: növekedő ingerültség a’ spanyol és fran­­czia kormány közt, a’ követkamrai válaszfölirat már általvíve. Értesítő. Magyarország és Erdély. Ö cs. ’s ap. kir. felsége Frantz Ignácz gyulai fű­­szerárusnak vezetéknevét Ferenczyre változtathatni kegy. megengedte. A’ m­n. magy. kir. udv. kamra a’ megürült oláh­­láposi k. bányászkamrai tiszttartóságra Stand Bálint ottani ellenőrködő ispánt, a’ felsőbányai helyettes bá­nyásztörvényszéki tollnokságra pedig Zankó Károly maluzsinai helyettes bányásztörvényszéki tollnokot alkalmazá.Loidl Mihály bányász-gyakornok Molda­­ván a’Bánságban ideig, bánya-aknásszá,Otto Kár.Szö­rényi 30dos pedig sz. Cosmos 30 adossá neveztetett.— Spindler Ignácz nagyszombati harminczados megha­­lálozott.— Fodróczy Zsigmond a’zágrábi kerületi tábla ül­nöke, több megyebeli táblabiró ’s Buccari város pa­tríciusa f. he­lén meghalálozott. Az erdélyi országgyűlést f. febr. 4én berekeszté a’ királyi biztos betegeskedése mellett is teljes ünne­péllyel. — Wesselényi és Kossuth, .. Kis de őszinte tanácsom, mellyet, mint az utolsó számban érintem, a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének szí­ves figyelmébe ajánlani bátorkodom, ím ez: A’ barátság kötelékei emberek közt tán legszen­tebbek; és háromszorosan boldog az, ki teljes hiede­lemmel mondhatja: ,Van barátom/ Ne bánjék könnyű szerrel ennélfogva, és ne éljen vissza a’ Pesti Hírlap szerkesztője azon barátságos hajlammal, mellyel iránta Wesselényi viseltetik. A’ barátságnak legfőbb tiszte, legfőbb köteles­sége, barátot minden olly állással, ’s ha szükséges volna, akaratja ellen is, hünmegóni, mellyben őt bár­­milly homály érhetné. Nincs nehézség, mellytül visz­­szarettenne, nincs áldozat, mellyet örömmel nem vi­selne hű barát, nehogy barátja illy visszás helyzetbe sülyedjen. ’S valljon a’ barátságnak e’ legelső, leg­­gyöngédebb törvényét teljesité-e Wesselényit illetőleg a’ Pesti Hírlap szerkesztője mindenkor? Nem ismerem közelebbről azon viszony részleteit és phasisait, melly­ben élnek, ’s ekkér szeretném hinni, mindig a’ lehető legnagyobb gyöngédséggel őrködött a’ Pesti Hírlap szerkesztője Wesselényi hír és neve fölött, miszerint de csak legtávolabbi árnyék és homály se illethesse őt. igen, fölötte szeretném ezt hinni, ’s hiszem is; egy esetet azonban kivéve. ’S ezen eset az, mellyben academiai beszédemet illetőleg Wesselényivel együtt a’ legméltatlanabb állásba zavará a’ Pesti Hírlap szer­kesztője maga magát.Mert ez esetben nemcsak nem ója meg Wesselényit az időelőtti itélethozás, ’s e’ szerint az igazságtalan megtámadás, majd megint, mielőtt el­lene egy szót emelt volna valaki, teljes csüggedelmi elgyengülés vajmi kellemetlen gyanujától, sőt tudja Isten micsoda informatioi — mit egyébiránt, jóllehet máskép alig foghatni meg a’ dolgot, nem akarok erő­sítői, mert bizonyos tudomásom erről nincs — de min­den esetre kimondhatlan rögtönzése által még ő állítja Wesselényit, a’ helyett, hogy vele, ki távollétében nem ítélhet az itteni körülményekről, efféle kelepczé­­ket kikerültetve, az ezt nem teszi; de, mint mon­dom, még ő állítja különös ügyügykedéssel Wesselé­nyit a’ primae informationis , szaporán felingerlelt, éppen olly szaporán ítéletet hozott, mint szaporán tet­tét ismét megbánt ’s magát a’ csatatérrül—hova leg­elsőben ő lépett — visszavonult gyengék és követke­zetlenek sorába; holott szavamat merem adni. Wes­selényi, mint én ismerem őt, mind ezt elkerüli, ha itt van, vagy itt olly levelező-helyettest bír, ki vak­bevében nem használja őt mint dorongot, mint hámori nagy pörölyt ellenének lesujtására, és saját nézetinek győzelmet szerzése végett, hanem ki felfogta a’ ba­rátság legelső tisztét, legszentebb kötelességét, ’s ezt e’ szerint, kivált olly jóakarót tekintve mint Wesse­lényi, kinek Vállaira ollyannyira súlyosultak az idők, soha nem is képes bár az egész világ kincséért ? bár a­’ határtalan egyetem hírkoszorújáért, csak egy pilla­natig is szembül szalasztani. Lássa a’ Pesti Hírlap szerkesztője, jóllehet én, mint tudtomra nem egy, távolról sem merek azzal kérkedni, hegykélkedni, mintha tényeim soha elveim körén túl nem csapongnának—mert noha legtisztább a’ szándék, felette gyarló az emberi természet—azért még is jót merek állni magamért, bizony máskép­vi­selem Wesselényi átellenében a’ barátság szerepét a’ felhozott esetben, ha véletlenül a’ Pesti Hírlap szer­kesztőjének helyén állok. Bármilly erősen lettem vol­na felingerelve, ’s bármilly fényes győzelmet reméll­­hetek vala olly tekintélynek csatatérre hozása által mint Wesselényi, elleneim fölött kiküzdhetni, eskünni merek, de még akkor sem felejtem magamat el annyi­ra, mihez képest Wesselényit olly éretlen, olly idöe­­lötti ’s majd olly szánakozást gerjesztő színben állít­sam a’ nyilványos nagy község előtt­i Videntiába, mint azt a’ Pesti Hírlap szerkesztője megmagyarázhatlan rögtönzésében tenni nem átallá. Nem nem, még ak­kor sem felejtem el magamat annyira, ’s illyest min­den bizonynyal nem viszek végbe — mert inviolabilis és szent előttem a’ barátság törvénye—habár Wesse­lényi legtisztább, leghatározottabb parancsát, nem , de még barátságunkat koczkáztató sőt kardélre állító parancsát veszem is e’ lépésnek elmulhatlan teljesíté­se tekintetében.--------milly eretetésnek egyébiránt, azt hiszem, a’ Pesti Hírlap szerkesztője alkalmasint nem volt kitéve egy cseppet is, hanem éppen ellenke­zőleg ő látszik—minden körülményt fontolóra véve— megfoghatlan viszketeggel barátját üstökénél fogva a­­zon kelepczébe rántani, mellybe azonban szerencsére Wesselényi minden méltányosb itélő elött éppen nem sülyedt, hanem abba egyedül a’ Pesti Hírlap szerkesz­tője csipé megtisztelt, de ez egyszer méltánylag saját maga által vajmi keményen megbüntetett személyét. Mi a’ kérlelhetlen Nemesisnek közbejöttével vajmi sok­szor, ’s néha előbb mint gondolnék, meg szokott tör­ténni e’ világon, t. i. a’ készakarva vagy könnyelműen megsértett barátság legott ’s magával a’ ténynyel bo­­szulja meg saját magát. Mit e’ szőnyegen levő eset, még azon hozzáadással, kérdésbe­ nem vehetőkép bizo­nyít, mikép nemcsak a’ megsértett barátság, de a’ megfertöztetett igazság is néha tüstént ki szokta víni örök jogait; mert a’ helyett, hogy a’ Pesti Hírlap szerkesztője könnyelműsége által Wesselényi jó nevét csorbította, vagy tulcsigázott hazaszereteténél, illír borzadalmánál, vagy személyemet illető tartalék-gon­­dolatjánál fogva, nekem ártott volna, e’ helyett egye­dül saját fejére nőtt a’ gondolat, ’s mi több: a’ tény. Mert nem hiszem, volna egyetlen egy ,részrehajlatlan, ki ez esetben Wesselényit tökéletesen nem mentené ki; mert nem lévén itt, sem a’ fenforgó körülmény­ről kellőleg nem értesíttetvén, vétke nélkül jutott azon kellemetlen helyzetbe, mellybe a’ Pesti hírlapi gyen­géd barátság segíté őt, ’s egyedül tán abban hibázott, hogy olly határallan ’s feltétlen bizalma volt a’ Pesti Hírlap szerkesztőjének egyszeri hallás utáni csalhat­­lan felfogásához és kivált barátságos őrködéséhez, mi­dőn, mi engem illet, nekem legalább úgy látszik, a’ méltányos­ rész előtt sokkal nagyobb mértékben ár­tott a’ Pesti Hírlap szerkesztője saját magának , a’ mint mondám, mint ártott vala nekem; ’s pedig, ér­tsük egymást, nem azon okból, hogy valljon helyes , helytelen volt-e académiai előadásom—mert ez egé­szen más kérdés, mellyet a’ jelenlegivel nem szabad összekeverni — hanem csupán azon méltatlanságnál fogva, mellyhez képest fejem fölött eltöré a’ palozát, mielőtt csalhatatlan világban állott volna előtte a’ tény. — ’S ugyan mi indítható a’ Pesti Hírlap szerkesz­tőjét a’ barátság szent tisztének illy magyarázhatlan megfertöztetésére; mi körül, azt hiszem, legjobb a­­karóji sem képesek őt nem hibáztatni? Ugyan mi? Tán az, hogy barátsága Wesselényihez nem volna ő­­szinte ’s mélyen érzett, hanem csak színlelt és fel­színes? Távol éltül! Nem nem, illy alacsony kétszínű­séget, illy gyáva hypocrisist senkiben e’ nagy világ terén feltenni nem tudok, ’s ekkép a’ Pesti Hirlap szerkesztőjében minden bizonynyal nem, kinek őszinte, érzékeny és hü kedélyérül, ismételve nyilványítom , nekem legalább legjobb véleményem van. ’S hogy le­hetne éppen ö ’s éppen Wesselényinek átellenében, ki őt hajlamával megtisztelé, és kit a’ nem legkedve­zőbb sors vele szorosb érintkezésbe hoza, olly önző és olly kevés méltánylatu? Ez lehetetlen, ’s ekkér tel­jesen meg vagyok győződve, hogy ö Wesselényit ,szántszándékkal bizonyosan nemcsak nem a­­karta legtávolabbrul is compromittálni, sőt kész volna érette tüzbe vízbe ugrani. Tehát ugyan minek lehet a’ Pesti Hírlap szer­kesztője részérül azon, ha úgy mondhatni: „barát­­ságruli megfelejtkezését“ tulajdonítni, mellyel Wes­selényit legközelebbről érinté, mert azt csak senki nem fogja tagadhatni, hogy ez academiai előadásom tekintetében a’legvisszább állásba iktatta legyen. Ugyan minek lehet tehát ezt tulajdonítni? Megmondom, mi­nek. Nem egyébnek, mint azon felingerlett állapotnak, valóban szinte lehetne mondani: somnambuli maga magát felcsigázta fascinatiónak, mellyben létezik a’ Pesti Hírlap szerkesztője, ’s mellyhez képest nem bír­ta csak azon egyszerű kis conclusiót is előre kicombi­­nálni, hogy személyemnek időelőtti, vagy minden e­­setre éretlen birálgatása in ultima analysi nem nekem, hanem saját magának fogna ártani, — Wesselényinek indiseret és fölötte esetlen felhozása pedig szinte nem rám nézve fogna lenni sajtó , hanem a’ retaliationak törvénye szerint éppen ellenkezőleg, természet sze­rint ’s mulhatlanul arra fogna visszahatni előbb utóbb a’ kettős csapás, ki az igazság ’s barátság rendsza­bályit megsérté, azaz: egyedül saját fejére. Ezen baj —mikép t. i. észre nem vette, de csak nem is sejté, miszerint mind­ennek mulhatlanul be kell következ­ni, sőt azon édes hiedelemben ringatá magát, hogy ezt majd senki nem fogná észrevenni, annál keveseb­bé szőnyegre hozni, sőt talán még meg is fognák di­csérni ’s tapsolni őt—ezen kis baj is, mondom, ha­­sonlag azon kutföbül ered, mellybül politikai aberra­­tióji veszik eredetüket, ’s mellyhez képest úgy lát­szik: a’ Pesti Hírlap szerkesztője szintolly szerencsét­len a’ barátság viszonyai közt, valamint a’ politika me­zején nem ritkán éppen ellenkezőjét érni el annak, a’ mire czélzott ’s mire szorgoskodott, buzgókodott va­la. És ez természet szerint a’ velőnek felette abnor-

Next