Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-26 / 85. szám
.‘Sütöd. October 26kán &*58fc. n zám. i ’e kiadó tulajdonosnál úri utc^a 4.03dik birodalomba vagy más külföldi tartomámindenféle hirdetvény fölvétetik FOO^ALAT : Magyarország ds Érd. (kinevezések: ,,Két garas , XV-‘ gr. Széchenyi Istvántól, országgyűlési közlemény : két viták a’ polgári képesség felett; Szatmármegye: uj követválasztás) Aradmegye: viták a büntető törvénykönyv javaslat körül, magánytanítási viszszaélés gazdasági egyesület) sat.) Spanyolország: (Almeria meghódolt; Barcelonából az idegenek kitiltattak. Anglia (O' Connell válaszra Grey gr. felszólitására.) Francziaország (Anmalelig készületei, Ledru-Rollin vád alól fölmentetett.) Görögország (athénei viszonyok.) Oroszország (a' ez an család Moszkvába utazott, uj ministerendelet.) Egyiptus (az alkirály iszonya szükség idején is pazarol.) Törökország (Albánia fölzendült.) Értesítő, és Erejéig kinelenések. A nm. m. k. udv. kanna Steiger Auguszt rónaszéki kir. sóbányai tisztet szlatinai sómázsamesteri ellenőrré, és Jezerniczky György király völgyi sómázsálói ellenőrt tisza-ujlaki sóhivatali irnokká, az óhegyi bányakamarai erdőszállomásra pedig Knapp János végzett erdészgyakornokot és hites mérnököt nevezte ki. 14 ét garas. *2 XY. Miután nem óhajtok semmit annyira, mint tervem rectificatióját, vagy ha erre az teljességgel nem volna képes, valami más olly terv szőnyegre hozatalát ’s életbe léptetését, mellynek lényege ’s alkalmazása a’ gyakorlati élet nagyobb szabású alapjaira állítná ,ezer tennivalóink hosszú sorát; miután mondom ezt szomjazom, ezt sóvárgom, ’s egyáltaljában nem tud természetem megbarátkozni azon fejletlen, azon aljas léttel, melly közt vérünk olly nyomorultan pang : felkérem ezennel a’ nyájas olvasót, lökjön magátul előítéletet, elfogultságot ’s párt és személy iránti minden vonzalmat vagy ellen-hajlamot, melly bírálatát ködbe burkolni sőt meghamisítni volna képes , és kisérje telekdíji eszmém tárgyalását azon igazságos hangulattal, melly nem kedvez ugyan egy résznek is , de viszont egy rész iránt sem mélytányatlan. A’ dolog mélyebb ’s minden oldalú kikutatása végett többször felszólitam a’ tisztelt közönséget, czáfolná meg állitásimat ’s gördítne nehézségeket tervem kivihetősége ellen , mert csak így fogna salakjaibul kibontakozva feltűnni a’ való. Lett is sikere felhívásomnak, ’s tán több helyütt, mit nem tudok; de tudtomra többek közt a’ ,Jelenkor melletti ,Társalkodó* I. évi 7 -ik számában Morion név alatt, — és a’,Pesti Hírlap* 286.’s 287dik számaiban ,egy ismeretes de nevét csak utolsó czikkében nyilványítni akaró mágnás* részérül is. Legyen ennélfogva szabad, elmélkedésem felvett fonalát félbenszakasztanom, ’s a’tervem ellen felhozott nehézségeket egyenesen bonez alá vennem ; mert bár így bár úgy: elmesurlódás által valamikép elvégre mégis csak ki fog fejlődni a’dolog, sőt hihető: ezélszerűbben és szaporábban történendik ez, ha hosszadalmas fejtegetések helyett legott iparkodom eloszlatni a’ tervem ellen felhozott nehézségeket. Illyést azonban hadd tegyek logikai rendben ’s e’ végett hadd lépjek vissza a’ Pesti Hírlapnak 27 -ik számában már auguszt. Cikén nyilványított azon „Adó“ alatti észrevételeire, mellyek által Balogh János ur nézeteit illustrálva, jónak hitte — t. i. az érintett lap — eszmém fölött kimondani bírálatát, ’s pedig lehető legigazságtalanabb, leggyűlöletesb ’s minden tartalék nélküli bírálatát, 's mielőtt időt és alkalmat hagyott volna csak féligmeddig is kizárhatnom tervem főlényegét. Éppen két hónapja ma, mikor e’ sorokat írom , hogy kezeimhez jutott ezen hírlapi—ugyan minek is nevezzük azt? Valóban nem tudok rá találni alkalmas kitételt, mert minden jobb érzelmimre fagyos vizet öntött! Nevezzük tehát kímélettel — nehogy mérget méreggel , darázsfalánkot darázsfalánkkal viszonozzunk — egyedül hírlapi elhamarkodásnak. Igen, éppen ma két hónapja hogy kezeimhez jutott a’ felhozott 272dik számú pest-hírlapi elhamarkodás, és én máig hallgattam, ’s ma is hallgatok, ha a’ Pesti Hírlap 286dik számában nem mutatkoznak ismét bizonyos symptomák, mellyekhez képest a’ Pesti Hírlap hajlama, nem, de még őszintesége is tervem iránt, legalább nekem, kétségesnek látszik. Bonczolgassuk tehát — habár hosszadalmasnak mutatkoznék is e’ műtétét—az egészet egy kissé részletesebben , és mennyire lehet, mélyebb gyökeriben ; mert valóban—és e’ körül ne csaljuk magunkat—haladásunk minden kérdéses, ha t. i. nem czélunk az egész status gépezetét teljes szétbomlásra hajtani ’s ennek romjain valami egészen uj épitvényt emelni, egyenesen két garasos eszmémnek, modificatis modificandis, életbe léptetésétül vagy illyféle aequivalenstül függnek; ’s ugyanis, mivel bár akarjunk építni debreczeni, fiumei, dunabalparti, nagyszombati vasutakat, vagy ezek jövedelmét csak hitelezni is; bár akarjunk elrendezni jobbszerű fogházakat, népiskolákat,polytechnicumokat; bár akarjuk vízcsatornákkal egybekötni honunk minden folyóit és tavait; bár akarjuk Budapestet, honunk szivét Europa legelső városainak sorába emelni, ’s nemcsak országházzal de a’ civilisatio minden kellékeivel ellátni; szóval: bár akarjunk szellemit bár anyagit, bár ezt bár amazt, minek egy kis nemzeti látszata volna, életbeléptetni, — és mindenütt megakadunk , ha milliók, ’s pedig sok és szapora milliók nem állnak rendelkezésünkre. Vessen ennélfogva, ismétlem, a’ nyájas olvasó minden elfogultságot ’s párthajlamot magától, mellyhez képest a’ hazának nem egy fia, fájdalom, de csak hallani sem akar, ’s annál kevesebbé olvas ellenvéleményt, mikép aztán természet szerint vagy nem lép életbe semmi, vagy csak egyoldalú és csak emésztetten assimilálja magát a’nemzeti testtel, ’s ekkép vagy szünetlen pang, vagy lázba keveredik a’hon. Az, ki vérének valódi híve, ’s e’ szerint nem áldozza fel honunk javát mellékes nézetinek, azaz vagy saját hasznának vagy dicsvágyi szórajának, ’s e’ felett lángoló honszeretetének daczára, viszont illusiók nélkül képes megbírálni jelen körülményinket, az, bármilly nagy ellenzékben legyen is egyébiránt bárkivel és bármi körül, egyben legalább köteles kezet fogni, vállat vetni, és ez nem egyéb mint az „Adó** kérdése. ’S ugyanis, mert honunk, ha készakarva ’s legotrombábbul nem akarjuk magunkat elszédítni’s csalálmakba ringatni , napról napra aggasztóbban közelít valami feneketlen csödperféle örvényhez, mellyben a’ magyar vér ’s magyar alkotvány alkalmasint örökre elmerül, és mellyet ekként minden áron távol tartani kell; úgy hogy az, ki sehogy sem kíván illyeshez járulni, azaz ki sem így sem amúgy nem akar kitelhető fillérével hazája bukásával legszentebb kötelességileg szembeszállni , minthogy csödper ellen nincs más gyógyszer mint,pénz* vagy , hitel,*—az, ábrándjai közt vagy nem tudja, mit tesz ’s vízbe fuladóhoz hasonlít, ki nem látja a’ mentésére siető bárkát, de e’ helyett szalmaszálak vagy fényes buborékok után kapdos, vagy—nem átallom ezennel kimondani—egyenesen gyáva here, kinek a’ haza soha nem volt egyéb mint privát élelemház ’s csak önmagát illető kincstár; vagy nyomorult hypocrita, ki a’ haza szent nevét, magasztos kísérőivel egyedül eszközül használja saját ocsmány czéljai elérésire! A’ conservativ és haladó — mint egyik előbbi „Két Garas** czikkemben érintem—helytelenül különböztetett pártoknak daczára,Adózók* ’s ,Nem-adózók*ra oszlott is ennélfogva honunk kiváltságos lakosa, igen, ennélfogva ; mert bárki mit mondjon , sok becsületes magyar ember, melly még van, tisztán felfogván vagy legalább sejdítvén nemzeti diagnosisunk aggasztó létét, késznek érzé magát, habár nehezen esnék is, csekély töredékével mégis és akárminő társaságban kiállni a’gátra, csakhogy vére, csakhogy szabadsága ne bukjék. Hozzuk emlékezetünkbe a’ legközelebb történteket, ’s nem fogjuk tagadhatni, hogy az adó kérdése a’ legelágzóbb politikai nézelűeket úgyszólván egy pontba hozá.Mihez azt vagyok ragasztani bátor—’s itt különös figyelemért esedezem — hogy még sokkal többet ’s alkalmasint a’ nagy többséget egyesité vala egy pontba, ha bizonyos párt, ’s meg akarom engedni szent, de Isten tudja, szerencsétlen buzgalmában nem sorozza mind azokat keverten és leggyűlöletesebben a’ nemadózók gyáva ’s valóban megvetést érdemlő osztályába, kik szintúgy buzogtak ’s buzognak áldozni a’ honért, mint bármilly magyar ,Exaltador, csakhogy olly modorban, és olly formák’s olly biztosítékok közt, millyeket az úgynevezett ,haladó, de jobban mondva ,adót buktatói párt látott kitűzni jónak, adózni nem akartak ’s nem akarnak. Nem nem! Magyarországban—’s én nem szeretek a’nemzet nevében szólni, de arról tökéletesen meg vagyok győződve—sokkal kevesebb, szavazattal biró kiváltságos van, ki egyáltaljában semmihez járulni nem akar, mint létezik kiváltságos, ki illyes vagy ollyas alakban de őszintén kitelhető tehetségével hona javáért a’ gátra kiállani volna kész. Ha ki a’ vármegyei kezelés eddigi örvényeibe ’s a’ igéikül hogy látszata lenne, pénzét lökni nem hajlandó , abból még nem következik, hogy azért a’ ,Nem-adózó* gyűlöletes szégyennevet már rája sütni szabad volna. Az adó kérdését illetőleg némi tekintetben három osztályra szakad a’ magyar kiváltságos közönség. Az egyik osztály kirekesztőleg a’ domestica egy részének elvállalásában látja vagy legalább látta eddig elé azon módot, mellyhez képest honvirágoztatólag és alkotványilag járulhatna az adóhoz a’ maguk kiváltságos ; a’ másik ellenben a’ domesticábani részesülés nélkül is gondol járulhatni ’s akar is járulni honunk kifejtéséhez; a’ harmadik osztály végre, ha tán nem mondja is ki,vagy tán éppen ellenkezőt állít, sem a’ domesticában sem más bármi nemű teherben egyáltalján részt venni nem akar, ’s e’ szerint tulajdonkép, mint fentebb érintém, két fő vonásra szakadott és szakad a’ magyar kiváltságos közönség, úgymint,adózni akarók, és ,adózni nem akarókra, azaz dolgozó méhekre és herékre, vagy más szavakkal ,tény-hazafiakral és ,száj-hazafiakra”, mert én legalább egy cseppet sem vonakodom minden czikornya nélkül itt egyenesen herének keresztelni azt, ki mennyire tehetsége bírja , nem volna kész így vagy amúgy de valamikép egy kis töredéket vinni a’haza felvirágoztatására , midőn alig létezik olly ,szerencsétlen, ki egyenesen megvallani nem pirulna, hogy ő a’ hazát csak fejős tehénként tekinti, a’ haza szent nevét pedig egyedül mellékes czélainak elérhetése végett pengeti pompásan. Mármilly arányban létezik nálunk ezen két osztály, t. i. mellyik számosabb, a’ száj-hazafiak vagy a’ tény-hazafiak osztálya-e, azt nem vagyok apodiclice számszerint meghatározni képes; annyit azonban fentebbi állításomhoz hasonlólag mondhatok , hogy becsületemen és lelki üdvömön kívül kész lennék mindenemmel kezeskedni, ha illyes eszközölhető volna, mikép az adózni akarók száma, honunk kiváltságosai közt hasonlithatlanul nagyobb, sőt az adózni sehogysem akaróké vajmi kis töredék, ha — minden hyperconstitutionalis phrasisok nélkül szólva —) az illetők elött tudva volna, mellyik azon számmennyiség, mellyen felül őt megterhelni senkinek kényétül kedvétül nem függne ; és 2) ha valami remény is mutatkoznék , hogy az uj teher után uj haszon vagy legalább uj kellem is fejük. És most lépjünk pillanatilag a’ mindennapi élet viszonyainak gyakorlati mezejére ’s kináljank meg ezen valakit subscriptióval. Gonosz munka, tudja az ég; volt benne untig tapasztalásom, és bizony mondom nehéz — némelly lelkeseket, kik előtt honunk felvirágzása minden, és némi szeleseket, kik mint legyek mindenbe belé toppannak, kivéve — a’nagyobb részt valamire bírni, ha tudva van is előtte 13hogy csak ,ennyi ’s nem többet* fog legroszabb esetben fizetni és) ha olly kecsegtetőnek mutatkozik is a’ járuléka utáni egybeházasitott önhaszon és hazai dísz, mikép azon kételkedni még a’ legtamásabb sem képes. Még ezen esetben, vagy inkább , ezen két feltételnél fogva sem