Jelenkor, 1843. január-december (12. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-26 / 85. szám

.‘Sütöd. October 26kán &*58fc. n z­ám. i ’e kiadó tulajdonosnál úri utc^a 4.03dik birodalomba vagy más külföldi tartom­á­­mindenféle hirdetvény fölvétetik FOO^ALAT : Magyarország ds Érd. (kinevezések: ,,Két ga­ras , XV-‘ gr. Széchenyi Istvántól, országgyűlési közle­mény : két viták a’ polgári képesség fe­lett; Szatmárme­­gye: uj követválasztás) Aradmegye: viták a büntető tör­vénykönyv javaslat körül, magánytanítási viszszaélés gazdasági egyesület) sa­t.) Spanyolország: (Almeria meghódolt; Barcelonából az idegenek kitiltattak. Anglia (O' Connell válaszra Grey gr. felszólitására.) Francziaország (Anmale­lig készületei, Ledru-Rollin vád alól fölmentetett.) G­ö­r­ö­go­r­s­z­á­g (athénei viszonyok.) Oroszország (a' ez a­n csal­ád Mo­szkváb­a utazott, uj mi­nister­­­­endelet.) Egyiptus (az alkirály iszonya szükség idején is pazarol.) Törökország (Albánia fölzendült.) Értesítő, és Erejéig k­in­elenések. A nm­. m. k. udv. kanna Steiger Auguszt rónaszéki kir. sóbányai tisztet szlatinai sóm­ázsamesteri ellenőrré, és Jezerniczky György király völgyi sóm­ázsálói ellenőrt tisza-ujlaki sóhivatali irnokká,­­ az óhegyi bányakam­arai erdősz­­állomásra pedig Knapp János végzett erdészgya­­kornokot és hites mérnököt nevezte ki. 14 ét gara­s. *2 XY. Miután nem óhajtok semmit annyira, mint tervem rectificatióját, vagy ha erre az teljességgel nem volna képes, valami más olly terv szőnyegre hozatalát ’s é­­letbe léptetését, mellynek lényege ’s alkalmazása a’ gyakorlati élet nagyobb szabású alapjaira állítná ,ezer tennivalóink­ hosszú sorát; miután mondom ezt szom­jazom, ezt sóvárgom, ’s egyáltaljában nem tud termé­szetem megbarátkozni azon fejletlen, azon aljas léttel, melly közt vérünk olly nyomorultan pang : felkérem ezennel a’ nyájas olvasót, lökjön magátul előítéletet, elfogultságot ’s párt és személy iránti minden vonzal­mat vagy ellen-hajlamot, melly bírálatát ködbe burkol­ni sőt meghamisítni volna képes , és kisérje telekdíji eszmém tárgyalását azon igazságos hangulattal, melly nem kedvez ugyan egy résznek is , de viszont egy rész iránt sem mélytányatlan. A’ dolog mélyebb ’s minden oldalú kikutatása vé­gett többször felszólitam a’ tisztelt közönséget, czáfol­­ná meg állitásimat ’s gördítne nehézségeket tervem ki­vihetősége ellen , mert csak így fogna salakjaibul ki­bontakozva feltűnni a’ való. Lett is sikere felhívásomnak, ’s tán több helyütt, mit nem tudok; de tudtomra többek közt a’ ,Jelenkor­ melletti ,Társalkodó* I. évi 7 -ik számában Morion név alatt, — és a’,Pesti Hírlap* 286.’s 287dik számaiban ,egy ismeretes de nevét csak utolsó czikkében nyilvá­­nyítni akaró mágnás* részérül is. Legyen ennélfogva szabad, elmélkedésem felvett fonalát félbenszakasztanom, ’s a’tervem ellen felhozott nehézségeket egyenesen bonez alá vennem ; mert bár így bár úgy: elmesurlódás által valamikép elvégre mégis csak ki fog fejlődni a’dolog, sőt hihető: ezélszerűbben és szaporábban történendik ez, ha hosszadalmas fejte­getések helyett legott iparkodom eloszlatni a’ tervem ellen felhozott nehézségeket. Illyést azonban hadd tegyek logikai rendben ’s e’ végett hadd lépjek vissza a’ Pesti Hírlapnak 2­7 -ik szá­mában már auguszt.­­ Cikén nyilványított azon „Adó“ alatti észrevételeire, mellyek által Balogh János ur né­zeteit illustrálva, jónak hitte — t. i. az érintett lap — eszmém fölött kimondani bírálatát, ’s pedig lehető leg­igazságtalanabb, leggyűlöletesb ’s minden tartalék nél­küli bírálatát, 's mielőtt­ időt és alkalmat ha­gyott volna csak féligmeddig is kizárhat­nom tervem főlényegét. Éppen két hónapja ma, mikor e’ sorokat írom , hogy kezeimhez jutott ezen hírlapi—ugyan minek is ne­vezzük azt? Valóban nem tudok rá találni alkalmas kitételt, mert minden jobb érzelmimre fagyos vizet ön­tött! Nevezzük tehát kímélettel — nehogy mérget mé­reggel , darázsfalánkot darázsfalánkkal viszonozzunk — egyedül hírlapi elhamarkodásnak. Igen, éppen ma két hónapja hogy kezeimhez jutott a’ felhozott 2­72dik számú pest-hírlapi elhamarkodás, és én máig hall­gattam, ’s ma is hallgatok, ha a’ Pesti Hírlap 286dik számában nem mutatkoznak ismét bizonyos symptomák, mellyekhez képest a’ Pesti Hírlap hajlama, nem, de még őszintesége is tervem iránt, legalább nekem, kétséges­nek látszik. Bonczolgassuk tehát — habár hosszadalmasnak mutatkoznék is e’ műtétét—az egészet egy kissé rész­letesebben , és mennyire lehet, mélyebb gyökeriben ; mert valóban—és e’ körül ne csaljuk magunkat—ha­ladásunk minden kérdéses, ha t. i. nem czélunk az e­­gész status gépezetét teljes szétbomlásra hajtani ’s en­nek romjain valami egészen uj épitvényt emelni, egye­nesen két garasos eszmémnek, modificatis modificandis, életbe léptetésétül vagy illyféle aequivalenstül függ­nek; ’s ugyanis, mivel bár akarjunk építni debreczeni, fiumei, dunabalparti, nagyszombati vasutakat, vagy e­­zek jövedelmét csak hitelezni is; bár akarjunk elren­dezni jobbszerű fogházakat, népiskolákat,polytechni­­cumokat; bár akarjuk vízcsatornákkal egybekötni ho­nunk minden folyóit és tavait; bár akarjuk Budapestet, honunk szivét Europa legelső városainak sorába emelni, ’s nemcsak országházzal de a’ civilisatio minden kellé­keivel ellátni; szóval: bár akarjunk szellemit bár anya­git, bár ezt bár amazt, minek egy kis nemzeti látszata volna, életbeléptetni, — és mindenütt megakadunk , ha milliók, ’s pedig sok és szapora milliók nem állnak rendelkezésünkre. Vessen ennélfogva, ismétlem, a’ nyájas olvasó minden elfogultságot ’s párthajlamot magától, mellyhez képest a’ hazának nem egy fia, fájdalom, de csak hallani sem akar, ’s annál kevesebbé olvas ellenvéleményt, mi­kép aztán természet szerint vagy nem lép életbe semmi, vagy csak egyoldalú és csak emésztetten assimilálja ma­gát a’nemzeti testtel, ’s ekkép vagy szünetlen pang, vagy lázba keveredik a’hon. Az, ki vérének valódi híve, ’s e’ szerint nem ál­dozza fel honunk javát mellékes nézetinek, azaz vagy saját hasznának vagy dicsvágyi szórajának, ’s e’ felett lángoló honszeretetének daczára, viszont illusiók nél­kül képes megbírálni jelen körülményinket, az, bármilly nagy ellenzékben legyen is egyébiránt bárkivel és bár­mi körül, egyben legalább köteles kezet fogni, vállat vetni, és ez nem egyéb mint az „Adó** kérdése. ’S u­­gyanis, mert honunk, ha készakarva ’s legotrombábbul nem akarjuk magunkat elszédítni’s csalálmakba ringat­ni , napról napra aggasztóbban közelít valami feneket­len csödperféle örvényhez, mellyben a’ magyar vér ’s magyar alkotvány alkalmasint örökre elmerül, és mel­­lyet ekként minden áron távol tartani kell; úgy hogy az, ki sehogy sem kíván illyeshez járulni, azaz ki sem így sem amúgy nem akar kitelhető fillérével hazája bukásával legszentebb kötelességileg szembe­szállni , minthogy csödper ellen nincs más gyógyszer mint,pénz* vagy , hitel,*—az, ábrándjai közt vagy nem tudja, mit tesz ’s vízbe fuladóhoz hasonlít, ki nem látja a’ mentésére siető bárkát, de e’ helyett szalmaszálak vagy fényes buborékok után kapdos, vagy—nem átal­lom ezennel kimondani—egyenesen gyáva here, kinek a’ haza soha nem volt egyéb mint privát élelemház ’s csak önmagát illető kincstár; vagy nyomorult hypocri­­ta, ki a’ haza szent nevét, magasztos kísérőivel egye­dül eszközül használja saját ocsmány czéljai elérésire! A’ conservativ és haladó — mint egyik előbbi „Két Garas** czikkemben érintem—helytelenül külön­böztetett pártoknak daczára,Adózók* ’s ,Nem-adózók*­­ra oszlott is ennélfogva honunk kiváltságos lakosa, igen, ennélfogva ; mert bárki mit mondjon , sok becsületes magyar ember, melly még van, tisztán felfogván vagy legalább sejdítvén nemzeti diagnosisunk aggasztó létét, késznek érzé magát, habár nehezen esnék is, csekély töredékével még­is és akárminő társaságban kiállni a’­­gátra, csakhogy vére, csakhogy szabadsága ne bukjék. Hozzuk emlékezetünkbe a’ legközelebb történte­ket, ’s nem fogjuk tagadhatni, hogy az adó kérdése a’ legelágzóbb politikai nézelűeket úgyszólván egy pontba hozá.Mihez azt vagyok ragasztani bátor—’s itt különös figyelemért esedezem — hogy még sokkal többet ’s al­kalmasint a’ nagy többséget egyesité vala egy pontba, ha bizonyos párt, ’s meg akarom engedni szent, de Is­ten tudja, szerencsétlen buzgalmában nem sorozza mind azokat keverten és leggyűlöletesebben a’ nem­adózók gyáva ’s valóban megvetést érdemlő osztá­lyába, kik szintúgy buzogtak ’s buzognak áldozni a’ honért, mint bármilly magyar ,Exaltador, csakhogy olly modorban, és olly formák’s olly biztosítékok közt, millyeket az úgynevezett ,haladó­, de jobban mondva ,adót buktatói párt látott kitűzni jónak, adózni nem a­­kartak ’s nem akarnak. Nem nem! Magyarországban—’s én nem szere­tek a’nemzet nevében szólni, de arról tökéletesen meg vagyok győződve—sokkal kevesebb, szavazattal biró kiváltságos van, ki egyáltaljában semmihez járulni nem akar, mint létezik kiváltságos, ki illyes vagy ollyas a­­lakban de őszintén kitelhető tehetségével hona javáért a’ gátra kiállani volna kész. Ha ki a’ vármegyei kezelés eddigi örvényeibe ’s a’ igéikül hogy látszata lenne, pénzét lökni nem hajlandó , abból még nem következik, hogy azért a’ ,Nem-adózó* gyűlöletes szégyennevet már rája sütni szabad volna. Az adó kérdését illetőleg némi tekintetben három osztályra szakad a’ magyar kiváltságos közönség. Az egyik osztály kirekesztőleg a’ domestica egy részének elvállalásában látja vagy legalább látta eddig elé azon módot, mellyhez képest honvirágoztatólag és alkotvá­­nyilag járulhatna az adóhoz a’ maguk­ kiváltságos ; a’ másik ellenben a’ domesticábani részesülés nélkül is gondol járulhatni ’s akar is járulni honunk kifejtéséhez; a’ harmadik osztály végre, ha tán nem mondja is ki,vagy tán éppen ellenkezőt állít, sem a’ domesticában sem más bármi nemű teherben egyáltalján részt venni nem akar, ’s e’ szerint tulajdonkép, mint fentebb érintém, két fő vonásra szakadott és szakad a’ magyar kiváltsá­gos közönség, úgymint,adózni akarók, és ,adózni nem akarók­­ra, azaz dolgozó méhekre és herékre, vagy más szavakkal ,tény-hazafiakral és ,száj-hazafiakra”, mert én legalább egy cseppet sem vonakodom minden czikornya nélkül itt egyenesen herének keresztelni azt, ki mennyire tehetsége bírja , nem volna kész így vagy amúgy de valamikép egy kis töredéket vinni a’­haza­ fel­virágoztatására , midőn alig létezik olly ,szerencsétlen, ki egyenesen megvallani nem pirulna, hogy ő a’ hazát csak fejős tehénként tekinti, a’ haza szent nevét pedig egyedül mellékes czélainak elérhetése végett pengeti pompásan. Mármilly arányban létezik nálunk ezen két osz­tály, t. i. mellyik számosabb, a’ száj-hazafiak vagy a’ tény-hazafiak osztálya-e, azt nem vagyok apodiclice számszerint meghatározni képes; annyit azonban fen­tebbi állításomhoz hasonlólag mondhatok , hogy becsü­letemen és lelki üdvömön kívül kész lennék mindenem­mel kezeskedni, ha illyes eszközölhető volna, mikép az adózni akarók száma, honunk kiváltságosai közt ha­­sonlithatlanul nagyobb, sőt az adózni sehogysem aka­róké vajmi kis töredék, ha — minden hyperconstitu­­tionalis phrasisok nélkül szólva —­­) az illetők elött tudva volna, mellyik azon számmennyiség, mellyen fe­lül őt megterhelni senkinek kényétül kedvétül nem függ­ne ; és 2) ha valami remény is mutatkoznék , hogy az uj teher után uj haszon vagy legalább uj kellem is fejük. És most lépjünk pillanatilag a’ mindennapi élet vi­szonyainak gyakorlati mezejére ’s kináljank meg ezen valakit subscriptióval. Gonosz munka, tudja az ég; volt benne untig tapasztalásom, és bizony mondom nehéz — némelly lelkeseket, kik előtt honunk felvirágzása minden, és némi szeleseket, kik mint legyek mindenbe belé toppannak, kivéve — a’nagyobb részt valamire bírni, ha tudva van is előtte 13hogy csak ,ennyi ’s n­e­m t­ö­b­b­e­t* fog legroszabb esetben fizetni és­) ha olly kecsegtetőnek mutatkozik is a’ járuléka utáni egybeházasitott önhaszon és hazai dísz, mikép azon kételkedni még a’ legtamásabb sem képes. Még ezen e­­setben, vagy inkább , ezen két feltételnél fogva sem

Next