Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)
1844-05-23 / 41. szám
az állat is kétségbe vehető volna, mert épen akkor,midőn a’ mohácsi nagy katastropha lecsapta nemzetünket úgy szólván lábairól, a’ mohácsi veszély öszszeköttetésben volt volna az akkor minden évben tartatott országyülésekkel. Mondhatom, sokat hallottam, hogy miért húzott a’magyar rövidebbet; én részint Zápolya irigy fondorkodásának tulajdonítom azt ’s némileg talán Tomory igen nagy hevességének, sőt mint mondják, az ország nagyai tökéletes elpuhultságának, miszerint szekereken, vagy akkor még csak kocsin, mentek azok ütközetbe ; más részről tulajdonítom a’ török akkori, mondhatni, ellenállhassan bátorságának ; de azért, mert minden évben országgyűlés tartatott, hogy ez lett volna a’ veszély oka, mondhatom,soha nem gondoltam. ’S most is mondom, hogy jóllehet én—bátran kijelentem ’s értsük egymást — hogy panaceát nem ismerek , de valamint egy nagy stalusférfi azt mondá Angliában , hogy maradjon meg csak a’sajtószabadság’s minden feláldozhatnak, mert kivisz mindent, mi hátra lenne, ’s minden rövid idő alatt azon helyen leend hol előbb állott; igy mondom én : csak tanácskozhassunk szabadon, sokszor és rendesen , és én kész vagyok még az adó kérdését is feláldozni,pedig ezt én nem szívesen tenném, most főkép , midőn egy igen nagy, legalább felfogásom szerint igen kedvező symptoma mutatkozik nemzetünkben,melly egykori jövendőnk jobb létét, nemzetünk egykori nagyságát némileg sejteti, legalább azon kebellel, melly még reményleni szeret, hogy t. i. mi épen ellenkezőleg a’ lengyelekkel, kik sok esetben a’ legnagyobb barátságban jöttek öszsze országgyűléseken, és hosszas vitatkozások után, úgyszólván, mindig harczban távoztak el egymástól, mi pedig ellenkezőleg jövünk az országgyűlésre, ’s bizton mondhatom, elég hosszasan játszuk a’ macska- ’stb. komédiát, ’s végre azután megbékülünk ’s tanácskozásunk eredménye mindig az jön, hogy az orgyűlés berekesztésével közelebb állunk egymáshoz , mint az elött állottunk, és bár csupa orsz .gyűlésektől bizony nem is fog támadni nemzetünk felvirágzása, kivált simpla orgyűlések tartásával nyerni sokat nem is fogunk,de azt tartom, hogy a’ minden esztendőben tartandó országgyűlés épen azon effectussal fog bírni,mint egy jól elrendelt officinal eine gute Arbeitsstube oder eine gute, nem is tudom hogy mondják,Werkstätte/ mellyböl ki fog kerülni minden. Tegnap azt hallám, ’s rá ismertem azon általam igen sokszor használt gépre, hogy bár egy jóllehet sokkal jobb gépből kivenni egy karikát ’s azt a’ régi gépbe illeszteni, mert akkor ez nem forog, hanem egy egészen összefüggő gépet kell venni egyszerre; de mondhatom a’ rendes tanácskozás nem azon gép, hanem épen „die Werkställe,a mellyböl a’gépnek ki kell kerülnie. Azt hallottam és hittem, hogy az eddigi systema ellen van irányozva ezen indok,hogy nem tudom 74 vagy 89 hónapig tanácskoztunk,és azután eredmény mégis kevés volt.Ebből azt következtetem,hogy ha ezen systema mellett még 89 hónapig sem volt siker, valami más országgyűlés után kell csengnem , látván hogy ennek haszna nincs.Az mondatik tovább , hogy az évenkinti országgyűlés jó lesz egykor,midőn az országgyűlés el lesz rendezve,az utasítások megszűnnek és provisio történik hogy a’ közigazgatás ne lankadjon azon idő alatt, mig az országgyűlés tartatik, hogy az igazság-kiszolgáltatás is rendében legyen, „majd akkor lesz annak ideje!“ de Istenért, ez azon circulus vitiosus , mellyböl nincsen kibúvás, mellyet annyiszor ezer formában hallottunk : ,,a’ köz népet emeljük magunkhoz, engedjünk neki szabadságot.“ Lehetetlen , mondják mert nem képes a’ szabadságot élvezni. „Neveljük tehát előbb.“ Jó, tehát neveljük; de akkor ismét azt mondják: nem kell az embereket nevelni, boldogak ők igy ’stb. Mindig úgy vagyunk, hogy a’ vizbe csak akkor megyünk, midőn már jól tudunk úszni. A’ minden évben tartandó tanácskozás ott is szükséges, hol már egy nagy regeneratiónak mutatióján állalesett egy nemzet; hát kérdem, ott, hol még minden a’ teendő,ott nem volna , az szükséges? Egy példát hozok fel: a’cambium mercantile ellen sok embernek most, miután megszületett, kifogásai vannak; méltóztassanak elhinni, hogy annak idejében midőn a’ világra jött, mindazok kik fáradoztak körülte és sokan, kik igenigen fáradoztak körülötte, kiket itt ez országgyűlésen tisztelni nincsen szerencsénk,velem együtt igen átlátták, hogy milly éretlen’s hogy egészen nincsen megfőzve,és hogy még tovább kell főzni rajta; de akkor azt mondották, hogy ha a’ dolog el nem fogadtatik úgy mint áll,mit fog mondani a’ nemzet? nem ironice mondom : a’ többség a’ dologhoz nem ért és azt hiszi,hogy ezen cambium mercantile, mint tegnap mondatott, panacea; voltak sokan, kik azt mondották, ha nem ment volna keresztül azok akaratából, kik átlátták, hogy nincs eléggé kifőzve, ’s kik ezt a’legjobb intenzioval lelték volna,bizonyosan a’sokaság azt mondotta volna: im ezen emberek nem kívánják, és azon gyanú kenetert volna reájok, hogy azért játszák a’valóságos alkotványos embereket, mert egyenesen a’ kormány nevezi ki a’ váltó-intézetekhez tartozó egyedeket, és azon gyanú terjesztetett volna az országban, hogy önzés miatt háttérbe tették a’ haza javát. ’S mi történt? épen az,mi a’szegény katonával, akkor midőn reá ütnek, de étke még meg nem főtt. Mit tegyen, félig nyersen lenyeli étkét,mert azt gondolja: tudja isten , mikor lakhatom ismét jól. Három év egy nemzet életében, hol a’ leendők száma olly roppant, mint nálunk! Az ember ekkor nem scrupulizál annyira,’s rá áll ollyanokra is, mik azután a’ közvárakozásnak meg nem felelnek ; ha pedig minden évben rendes országgyűlés tartatik, akkor természet szerint e hónap leforgása alatt az ember egy kissé koplalhat’s bevárhatja a’ végzések hatását, mert 8 hónap után ismét viszszakapja az alkalmat; ’s épen akkor azon sokaság, melly rész szándékot és tulságot állított,meggyőződik utoljára , hogy mégis becsületes emberek voltak, kik a’ dolgot jobban kifőzték, hogy jobb izű legyen, és minden ember a’ cambium mercantilét most jobb izűnek találná, ha igy mentek volna a’ dolgok ; ellenben, fájdalom, sok magyar embernek csömört okozott, mi természet szerint mostani rendszerünknek elkerülhetlen következése. Igen sokat tudnék mondani, hogy mi hasznos, ha az ember rendesen tanácskozhatik és kivált tanácskozhatik akkor,midőn saját dolgainak súlyát némileg elvégezte,mert köztünk többet kevesebbet mindenki azon állapotban van hogy a’haza előtte néha nem a’ legelső , családi ’s más körülményei vannak,mellyeket az ember el nem hagyhat. Ha tehát a’ nyári, tavaszi és őszi hónapokban elrendeljük a’magunkét,mindjárt nagyobb kedvvel fogunk munkálkodni ollyasokkal,mik azután ellentétbe nem jönének saját érdekinkkel. De van még valami, mi ezen mindenévi országgyűlés- tartást igen ajánlja, t. i. azon psychológiai körülmény, hogy igen jó, kivált kissé életbe vágó dolgok közül,mikép az ember magát kissé kialudja. Hogyan jövünk az országgyűlésre? Cerimonia egy nagy része, és azután mig megismerkedünk, gyanúsítjuk egymást, czivakodunk pártérdekek körül’s legtöbb időt elvesztünk egyik a’ másikat rágalmazva, noha olly gyengék vagyunk,hogy közvállalatok által alig tudnék mindnyájan elbírni a’ haza szükségét;’s mégis szakadások vannak köztünk ’s ez az , mi az egészet zsibbasztja ’s legyünk igazságosak, illy körülmények közt legtöbb idő pereg le. Már most csak supponáljuk a’ jelen esetet, ha még két vagy három hónapig, ad summum, tart ezen országgyűlés,némi födolgokat, mint a’k. városok elrendezése kérdését, elvégzendjük , és bocsánatot kérek , de minthogy ez indiserelióban benne vagyok , kimondom hogy akármiként állunk szemben egymással, mint ellenségek vagy barátok, igaz marad, hogy a’ magyar hazafiak csak eszes kézfogás által fogják eszközölhetni hazánk virágzását, pártoskodások’s pártszellem által pedig,olly bizonyos mint kétszer kettő négy , lesülyedünk. Többször mondottam, szomjazom vérem és fajtám nemesebb és kifejlettebb létét, de ha bukik, én „mitgefangen mitgehangen“ sem kívánok más sorsot mint a’ többinek lesz. De ha az országgyűlés most két vagy három hónap alatt véget érne, ’s előre tudnók télre, miután mondjuk ki, unalmas itt ülni mindig, (medicina pejor morbo) ’s alig várja mindenki hogy kimenjen az Auba, főkint most,midőn a’ szép napok jönek (még midőn rosz idő volt,könnyebben lehetett dolgozni) ; de ha az ember előre tudja, hogy nyolcz hónap múlva ismét öszsze fog jöni, azt mondja az ember: egyet és mást per Bausch und Bogen ne vigyünk által a’ Rubiconon; főzzük a’ dolgot ki jól, mert olly nemzet, melly a’ török igának magára hagyatása óta (nem egészen maga hibája által,hanem intra et extramuros) 150 évig pangott és most iparkodik, hogy egy kissé helyre jöjön, épen ezen állapotban van nemzetünk, és az axióma , hogy nagy pangást mozgás váltja fel, ’s ha ezt mérsékelni nem lehet, ismét valami lázba megy által a’nemzeti test, melly szintolly veszélyes. Mi a’panaceát illeti, magam is sokszor estem azon hibába, ha t. i. egy rész valamiből igen sokat vár, hajlandóbb vagyok azt panaceának tartani, ha t. i.azon rész azt gondolja , hogy azzal minden absolválva van ; úgy tegnap azt hallám,hogy a’ minden évi országgyűlés tartásával sok ember azt hiszi, hogy minden bajnak vége van, és azon kérdés intéztetett hozzánk:azt gondoljuk, hogy ha 4 hónapig minden évben országgyűlés lesz,akkor egyszersmind minden bajnak vége leend? Ezt m.FORR, senki nem gondolja. Az mondatott,hogy ezt olly orvosságnak veszszük, melly kiurálja minden betegségét a’ nemzetnek , ezt nem gondolja senki, hanem azt én is gondolom,hogy olly officina lesz, mellyben az orvosságok készíttetni fognak, mellyek azon nagyszerű beteg és bágyadt testületet helyre fogják állítani. Azt hallottuk tovább,hogy koordinálni kell némellyeket, tudja isten mit ; de kérdem, hát jövő országgyűlésen a’ fák nem úgy fognak é állani, hacsak ki nem vágják, mint most ? A’ promenade nem épen úgy lesz e lámpákkal kivilágítva mint ma , ’s akkor minden mint a’ harmat magától az égből fog hullani? Reményem hogy általunk fog történni ezen coordinate , velünk vagyis legalább nélkülünk nem, és természetesen hol fog történni ? Itt az országgyűlésen, a nemzeti officinában,másutt nem is történhetik,de mellyik officinában fog ezen coordinate sikeresebben eszközöltetni ? 3 évről három évre történt országgyűléseken, hova mindig új tagok jönek, hol annyi idő fecséreltekkel , vagy minden évben tartandó és munkálandó officinában? de természet szerint nem panaceaképen mondom én ezt, de a’ minden három évben tartandó országgyűléseknél is tudjuk, mikint megy a’ dolog, lassan forog a’ gépezet, és az utolsó hónapban , midőn a’ praeclusi terminus jó, és az országgyűléstől meg kell válni, az többnyire olly helyzet szokott lenni,mint a’ hajótörésnél , hol mindenki mindenfelé kapkod és iparkodik,hogy paklijával meneküljön. Én m. FORR.! igen sokat tudnék még erről szólani,hanem engedjék most meg, hogy komolyabb oldalát vegyük a’ dolognak; mert hogy a’ dolog így áll, azt egy kissé nehéz volna tagadni, és még annyi argumentum van! hanem azoknak úgy is igen nagy hasznok nem lévén,kár lenne azokkal a’ m. FöRR. figyelmét fárasztani.Mint practicus emberek mi,azt mondjuk in thesi, mert sokszor hallom: A’ minden évben tartandó országgyűlés ha nem is panacea de olly officina, hol készülni fog egy és más is, ’s ismételve bátor vagyok a’ m.FöRRket emlékeztetni azon gyönyörű symptomára, mellyet hazánkra nézve tapasztalunk, miszerint a’ lengyel nemzet rendszerint kibékülve jött az országgyűlésre; azonban ott kardot rántottak egymás ellen,és olly állapotban oszlott el az országgyűlés;mi pedig körmökkel jövünk egymás ellen ide, és azután mig az országgyűlés eloszlik, kibékülünk egymással. Ezt én a’ jó intentio legnagyobb symptomájának tartom. In thesi, mondom, mindenki átlátja, hogy a’ tökéletes szabadsággal végbeviendő tanácskozásoknak ez olly kelléke,mellynek legalább én minden többi kérdést alávetek. Vegyük a’ dolgot gyakorlatilag : miként akarjuk ezt elérni ? ’S most bocsánatot kérek , hanem én igen vigyázni fogok mit mondandók, ’s lehetetlen hogy azokat, ha igazán a’ dolog velejébe akarunk hatni, el ne fogadjuk. Már miután a’ kormány ’s egyenesen a’ fejdelem fölkent személyének jóváhagyása ’s hozzájárulása nélkül ezen törvényt, melly most még egészen becsében áll, hogy három évről három évre országgyűlés tartassák, egy évre lenni nem lehet. Most méltóztassanak megengedni, de úgy tapasztaljuk,hogy nem ugyan rész intentióból, mert ezt senkiben föl nem teszem, hanem tudja isten milly okból, itt a’ kormány emberei erősen megtámadtatnak. Vegyük fel csak a’ kir. előadásokat; mi régibb emberek tudunk arról ítélni,mert 20 — 25 évvel ezelőtt sok keservink, sok nyomoruságunk közt csak ennyit sem álmodtunk.’S mondhatom, azon megtörhetlen türelem volt az, mi annyira birá a’ kormány,hogy lassan kint átlátván jobb érdekét, alkotványosság- és nemzetiséghez kezdett hajolni;mondom,látván a’kormány emberei,hogy itt vakmerőn támadtatnak meg, és a’ megtámadó személyek , mint tegnap is láttuk, köztetszést nyertek, mi azonban bennem legnagyobb szomorúságot okozott,ne várjuk,psychologice véve föl a’ dolgot,azt hogy évenkinti országgyűlés tartását óhajtsák ők,kik kir. szolgálatban őszültek meg,’s mégis kinpadra vonatnak és meg nem emésztett szavakkal sértetnek; ne higyük, hogy keresztül fogjuk vinni, mi most sok embernek keserű medicina, az országgyűlés minden évben tartását. És ez oka a’ bágyadt argumentumoknak; mert azokat inthe is alkalmazzák. Mélt. FORR.! tiszteljük egymást; mert addig, mig itt bizonyos része a’ mostani nemzedéknek, mert távol vagyok attól, hogy mindnyáját kárhoztatni akarnám, úgy szólván censurálni akarja az országgyűlést, egyiknek fényes fáklyás zenét, másiknak macskamuzsikát csinál, illy körülmények közt mikint lehessen a’ kormánytól várni, hogy azt, mi valósággal némileg scandalum, annyiszor repetálja , és erre nézve három év is sok, és ne legyek rosz próféta, ámbár a vak sokaság járjon holt tetemeimen keresztül,azt mondom,hogy ebben hazagyilkolás van. Mi magunk igen jól tudjuk, hogy ez semmi Jól tudjuk, hogy ez olly tanácskozás között, hol 500 ember van , lesznek többen , kik meg nem gondolván mit mondanak , lerontják könnyelmüleg azt, amiért mi annyi éviglen becsületesen fáradoztunk, és könnyelmüleg eldöntik, leszaggatják egyszerre azt,mit sok forró jellem épített. De vegyük összefüggésünket, az illyeseknek nem nagy hatása szokott ugyan lenni nemzetünkre,hanem illyegyes kifejezésekről, mellyeket magaméivá tenni nem akarok’s mellyeketvis?- 242