Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-06-20 / 49. szám

lomása szerint néhány percznél tovább nem tartott, az élettől megvált. Az elillant Toronyi István elfogalására már minden rendelés megtétetett, Sopronyba , mint tar­tózkodásának legvalóbb szinti helyére, városi őrbiztos küldetett, Vecsera Bernát városkapitány pedig , kinek ez ügyben kifejtett rendkívüli buzgóságát s ügyességét a’ nm. elnök dicsérve elismerte, nemcsak Magyarország minden törvényhatóságihoz, hanem az ausztriai kor­mányszékek megkérése mellett az ausztriai tartományok minden városihoz, minden ezred parancsnokságához a’ gyilkos személyes leírását elküldötte. Soprony vmegye alispánjától már meg is érkezett a’ válasz , melly a’ go­nosztevő megragadatására biztos reményt nyújt.A’holt­­test feltalálására , melly a’ gyilkos vallomása szerint egy nagy kofferbe rakva a’ katonai laktanyának Duná­ra szolgáló kapujánál valamivel feljebb a’ két czinkos által máj. 22­. éjjel a’ folyóba vettetett,szinte leghatha­­tósb rendelések tétettek, ’s 8 halász legény ’s más ha­jósok folyvást dolgoznak ’s e’ végre a’ buvárharang is fog használtatni, hogy megtörténvén a’ gyászos eset, a’ szerencsétlen áldozat hűlt tetemei legalább méltó el­takarítást nyerjenek (megilletödés); megtartván a tör­vényesen megtartandókat semmi sem fog elmurasztalni, hogy törvényes után is a’ megsértett közbátorság teljes elégtételt nyerjen , miről a’t.RR. hasonlón folyvást ér­­tesittetni fognak. Engedelmet kért azután a’ nm. elnök , hogy e’ szomorú eset jelentése után, komoly szót intéz­hessen a’gyülekezethez, úgy mutatták az eddig véghez­vitt bírói vizsgálatok, hogy az országgy. testület szol­gálatában álló legénység a’ morális romlottság legal­sóbb fokán áll. A’ befogott gonosztevő szinte együgyü paraszt legény volt, ki csak itt romlott meg rosz társa­ságban , es annyira, hogy végre illy borzasztó gonosz­­testre velemült. A’ henyeség mind ezen rosznak fökutfe­­je ’s innen származik azután a’ tilos mulatságok utáni vágy , a’ rész helyek meglátogatása, az a’ végre majd elkerülhetlen tolvajság ’s még nagyobb gonoszlettek. Összejőnek a’hason romlottságu legények’s ferde kép­zeteikkel a’ társaságos viszonyokrul minden hallottat félre magyarázván ezen társaságokból erednek a’mo­rális romlottság legundokabb kifolyásai. Mind ezen nép­­osztály tulajdon érdekében, mind a’ közbátorság tekin­tetében szükséges, hogy ezen rész ellen leghathatósb intézkedések tétezvén, ezen emberek a’ legébrebb vi­gyázattal kísértessenek. Főbb figyelmet érdemelnek e’ tárgyban a’ számos kóborló, szolgálatnélküli inasság, kik az uraságok tudta nélkül a’ cselédségnél tartózkod­nak , ’s a’ salvus conductuspaizsa alatt legrémitőbb ki­csapongásokat követnek el. Legközelebb e’ tekintetben hathatós rendelések fognak létetni, mellyek kétség kí­vül ezen tábla tagjai által is gyámolittatni fognak. (He­lyeslés.) Jelenleg is már a’ késő éjszakán kóborló ina­sok a’korcsmákból ’s utczáról legott elfogatni rendeltet­tek. (Helyeslés . Most a’ tegnap e’tárgyban már felszó­lalt jegyző újra fölemelő szomorúságtól elfogott hang­ját: Villámcsattanásként rázta fel figyelmünket egy gyá­szos történetről az ő exc. tegnap vett ’s ma ismételt hír­adás. Megdöbbenve jajdulánk fel annak hallásán, hogy Ung megye jeles követe Orosz Elek, a’ nemeslelkü Orosz Elek, nincs többé az élők közt. Neveli közös fájdalmunk mértékét, hogy említett néhai társunk és barátunk, nem a’ halandóság természeti rendes útján múlt ki, ’s nem valamelly nyavalya olta el életét, mert hiszen, baráti karjainkkal ápoltuk volna őt betegségében, ’s ha meg nem tarthatók , nem fájt volna annyira sírba költözése. ’S ime gyilkos kezek okozták kora halálát, ’s rajta olly undok vétek követtetett el, mellynek hallására maga is elsáppad a’ legvakmerőbb gonoszság, fellázad minden emberi józan érzelem, sir a’ legkeményebb szív is , ’s csak a’pokol örül, egy sötét keblében koholt rettene­tes merény sikerültén ’s a’ büntető igazság karjaitól sújtandó gonosztevőinek poklokra leendő taszittatásán. De fáj búslakodó sziveinknek még az is, hogy elhunyt barátunk meghűlt tetemeit sem kisérhetjük sírjához; a’ Duna hullámi fedezik valahol holttestét, ’s annak mély­ségeiből kiált fel egy megölt Abel vére az igazsághoz és Istenhez hoszuállásért. Mi­nm, elnök úr, olly barátot, Ungmegye olly képviselőt veszi le el Orosz Elekben, ki nem játszani, hanem lenni szeretett és szokott, kinek nemes szive ’s erkölcsei, pallérozott műveltsége, szi­lárd és tiszta jelleme a’ közszeretetet és becsülést, eré­nyeivel megnyert tulajdonává tette, ’s kit mindnyájan élni óhajtottunk ; de ő már nincs többé. Közmagaszta­­lással fogadjuk ’s köszönetet mondunk excádnak azon sikeres és czélszerű rendeleteiért, mellyeket mint ezen és a’ kir. táblának is e­l­n­ö­k­e, az elkövetett gonoszság napfényre hozatala eszközlésére tenni’s tétetni méltóz­­tatott, ’s e’ rettenetes gyilkosság kinyomozásában jele­sen tanúsított ügyességéért’s hivatalos buzgókodásáért Pozsony városa kapitánya is fogadja el a’ nemzet kép­viselőinek e’ szent helyen kimondott egyesült köszöne­tét. Egyébiránt semmit sem kételkedvén, hogy a’ kir. tábla, hazánk e’ főtörvényszéke bírói eljárásában telje­síteni fogja mind azt, mit tőle a’ törvény és az igazság szorosan megkívánnak; excádat arra kérjük, hogy e’ szomorú dologban ezentúl is mindazon intézkedéseket, mellyek még szükségesek lehetnek, megtenni és tétetni ’s azokról és további eredményeikröl, jelesen pedig meg­gyilkolt társunk holttestének történhető feltalálásáról, hogy annak a’ temetési végtisztességet elhunyt bará­tunkhoz illetőleg megtehessük, bennünket értesíteni méltóztassék. Ezután egy megyei követ méltó magasz­­talással emelvén ki elnök ő excell. ez alkalommal is ta­núsított tiszta érzelmét, ki midőn e’ t­á­b­­­á­t valamelly szerencsétlenség éri, nem választja el magát a’ testü­lettől , a’ gyülekezet e’ nyilatkozást leghangosb helyes­léssel magáévá tette; mire a’ szeretve tisztelt elnök e­­lőbbi ígéretét ismétlé, hogy mindent elkövetend, hogy e’ szomorú esemény körül semmi ne mulasztassék el. Je­lenté egyúttal a’ táblának, mikép Gömör és Kraszna me­gyék ellen is már befejeztetett a’ m­e­g nem jelenésük miatt lefolyt per az illető t.hatóságok elmarasztaltatá­­sával. Gömör követe ezen elmarasztalás ellen e’ helyütt csak azt vélte felhozandónak, hogy a’ vád a’ k. meghívó­levél megvetésére lévén alapítva , a’ megye bebizonyí­totta , hogy már országgyűlés kezdete előtt egy hónap­pal megtette a é­rvényes rendelkezéseket, a’mellyek vég­rehajtásától azonban keblében uralkodott ármányok által visszatartva , mihelyt azoktól megszabadult, azon­nal törvényes kötelességének sietett eleget tenni. Egy másik okot az elmarasztalás ellen abban talált szónok , hogy a’ vádlevél olly törvényekre van alapítva, mellyek nemcsak elavultak és homályosak, hanem tulajdonképen egészen másról rendelkeznek, t.i. meg nem jelent prae­­latusok és mágnások megbüntetéséről ; minthogy pedig minden országgyűléstől ’s igy a’ jelenleg lefolyótól is számos főpap és mágnások el szoktak maradni, a’ nél­kül hogy perbe idéztettek ’s elmarasztaltattak volna , illy határtallan törvények alkalmazása könnyen fegy­verül szolgálhatand az önkénynek, mellyel corpus jus­sunknak anomáliákkal teljes tömkelegében könnyen viszszaélhetend. Általmenvén azután napirendre, az előbbi kerületi ülésből átküldött, a’követválasztási ki­hágásokat tárgyazó záradék olvastaték , ’s a’ kerületi tanácskozásoknak némelly utóhangjai emelkedése után elfogadtatott. Felolvasó azután nádori itélőmester a’ mart. 2­5ki k. k. válasz következtében szerkesztett üze­netet ’s fölirási javaslatot. Személynök önm. megvallá, hogy ezen, a’ vallásos kérdésnek kétségtelenül legfon­­tosb tárgya, már annyira ki van merítve mindkét oldal­ról , hogy újat mondani szinte lehetetlen. Azért is csak azon általányos észrevétellel elégedék meg, hogy mind a’ jelen, mind az első k. kir. leirata’nemzet általányos kívánságának,melly mindig csak a’vallásos szabadság ’s viszonosság, csakugyan teljesen eleget telt, mivel ezen elvek a’jul 5. k. válaszban világosan’s határzottan ki­mondanák. Ezzel a’ t. R­. meg nem voltak elégedve,at­­tól tartván , hogy majd a’ reversalisok megmaradnak ’s erőszakoltatások következendnek. Ezt a’törvény ren­delete ellenére föltenni már magában is bajos, de min­den aggodalom megszüntetésére . Feli, utolsó k. vála­szában a’szülők szabadságát legfőbb pontra emeli, mi­után senkit, ha ebeli gondolatait megváltoztatja, kény­­szeritni nem lehet, kimondván a’ k. válasz , hogy a’ fél szabad akkor,midőn a’ szerződést köti, szabad akkor is midőn tőle eláll, ’s igy csak az történt, mi kivántatott ’s minek történnie kelle. A’ többség ezen elnöki előadást maradjonnal viszonozván, néhány káptalani követ itt is, valamint a’ kér. ülésben a’ k. k. leiratot a’ kath. hit el­veivel ellenkezésben lenni állitván,minden jobbágyi hó­dolatuk mellett azt részükről el nem fogadhatónak nyi­­latkoztaták. Egy b. ’s fökápt. követ ekép nyilatkozók : Én minden hódoló tisztelet mellett, mellyel fels. urunk rendeletit fogadni köteles vagyok, a’ leiratban foglalt szabályokat a’ katholicismus elveivel nem tudom mege­­gyeztetni; meg lévén győződve, hogy miután a’ k. k. lei­rata’ megszegést kötelességül nem parancsolja,erkölcs­telenség vádjával nem illettethetik; de én a’ leiratot az­ért nem pártolhatom , mert szabadnak jelenti a’ katoli­kusokra, mit ők hitelveik sértése nélkül nem tehetnek. Továbbá azt is elismerem,hogy valóban különös óvatos­sággal igyekszik urunk bölcs kormánya megfelelni mind a’ két rész kivánatinak,de a’ csomó oldhatlannak mutat­kozik, ’s igazolva marad amaz állítás, mellyet egy nagy bölcstől e’höngyülésen hallottunk:,,Nincs olly kormány­zási bölcseség, melly e’ kérdést mindenek megelégülé­­sére dönthetné el.“ íme a’ t. RR. sértve vélik a’ leiratban a’ protestáns férj jogát,ha gyermekeit más vallásnak en­gedi által; én veszélyeztetve látom a’ katholikusnő kö­telességét, ha gyermekei neveltetését biztositni nem tö­rekszik. A’ t. RB. a’ mostani felirási javaslatban határ­zott törvényt sürgetnek, ’s a’ múlt gyűlésben fölterjesz­­tett törvényjavaslatot ismét használhatónak vélik. Ő fel­sége a’ helyett, hogy a’ törvényjavaslatot elfogadta vol­na, a’kérdést inkább a’lelkiisméreti szabadság terére ál­­litá kijelentvén, hogy olly törvényjavaslatot nem fogad­hat el,melly akár egyik akár másik résznek ollyas vala­mit parancsoljon, melly hite elveivel ellenkezik. Mélyen tisztelem ő felségének a’ nyilatkozatát, ’s annak igaz­ságos létéhez ragaszkodva a’törvényjavaslatot ez úttal is épen azért nem fogadhatom el, mert az kényszeritné a’ katholikust ollyasra , mi egyháza szabályival ellenke­zik. Egy másik káptalani követ igy nyilatkozok: Nem osztozom ezen ok támogatásául a’ felirási javaslat által kifejtett elvek és következtetésekben, mert egy részről azt tartom, hogy ha a’ t. RB. a’ kir. válaszban hozzájok intézett legfelsőbb felhívásnak engedve, az alkotandó t. javaslatot a’ kitűzött elvekhez alkalmazzák , kétségkívül azon nehézségek,mellyek a’felirási javaslatban elsorol­talak,nagy részben el fognak hárittatni,más részről pe­dig,miután a’ felirási javaslatban előadott kétségeket a­­zon körülményről látom föltételezve, hogy az egyezke­dések nem a’jegyesek, de a’szülők közt a’ már megkö­tött házasság után történhetnek csak, lehetetlen észre nem vennem,mikép én az illyféle egyezkedéseket csupán ’s tisztán a’jegyesekről érthetem. Ezt kívánja bizonyo­san a' kir. válasz egész szelleme’s azon czél, mellyet el­­érni kívánt. Ugyanis a’ vegyes házasságoknál két egy­mástól lényegesen különböző vallás hívei közt mindenek elött a’gyermekeknek minő vallásban leendő nevelteté­se iránti legfontosb kérdésnek kell elintéztetni, ’s igy a’ kir. válasz, ha csak a’ vegyes házasságokat lehetlenek­­ké tenni nem akarta, szükségkép csak a’ jegyesek által kötendő szerződésekről szólhatott, mi ha áll, fel sem te­hetni esetet,hol a’ vegyes házasságnál az érdeklett pont­ra nézve valamelly egyesség előre ne létesülne. És ha e’ tekintetben szabad, mint teljes joggal szabad, azon köz­véleményre hivatkozni, melly más státusoknál az illyfé­le egyezkedésekről alkotott törvények ’s határozatok ál­tal kifejtett,úgy tapasztaljuk , mikép majd mindenütt vi­lágosan kötteték ki ,hogy az egyezkedések házasság e­­lőtt,és igy a’ jegyesek által köttessenek, így van ez p. o. Baadenben 1807,Ba­v­ár­i­áb­an 1809, Oldenburgban 1810, Meklenburgban 1811 ki törvények szerint. Nem mellőzhetem még azon megjegyzésemet,mikép a’ felirá­si javaslatban foglalt amaz okoskodás, hogy a’kir. vá­laszban ajánlott intézkedés a’tiszta házasságban élő szü­lőket kirekeszti, túlmegy mind azon, mi e’tárgyban ed­dig kivántatott,miután itt csupán a’ vegyes házasságok­ul­ forgott eddig a’ kérdés. Azokra, mik a’ felírásban a’ 2 dik szempont támogatására felhozatnak, miszerint t. i. a’ kir. válasz javaslata a’ kívánt czélhoz nem vezet, azt jegyzem meg, hogy az ott felállított okoskodást tovább folytatva azt kellene következetesen állítani, miszerint a’ vegyes vallásu házasok közti viszálkodások csak ak­kor fognak tökéletesen megszüntetni, ha a’ vegyes há­zasságok tisztákká alakulnak. Mert ott, hol egymástól lényegesen különböző elvek jönek érintkezésbe, ezek teljes kiegyenlítését követelni ’s azt kívánni,hogy az al­kotandó törvény által minden viszálkodás tökéletesen megszüntessék,puszta óhajtások közé tartozik; ’s a’ ve­gyes házasságok, mig vegyes természetüket megtartják, ugyanazon csatatérhez hasonlók fognak maradni,melly­­ről a’ felirási javaslat említést tesz, mellyen t. i. a’ két különböző egyház egymással találkozik és harezot vt, csak a kép megszüntetendőt, vagy legalább enyhitendőt, ha az egyik rész elveinek feláldozása nélkül a’másik rész irányában engedékeny lehet.Lássuk azonban,mikint alkalmazza a’ felirási javaslat a’ k. válaszban foglalt a­­jánlatot a’kitűzött czélra u. m.a’ vallási súrlódások meg­szüntetésére. Az egyezkedésekről mondatik, hogy azok mint puszta és magukban érvénytelen ígéretek a’ házas feleket már csak azért sem nyugtathatják meg,mert meg­­történhetik, hogy valamellyik fél a’ meggyőződés ’s lel­­kiismeret sánczai közé visszavonul. Itt a’ k. válasz an­nyiban , mennyiben az egyezkedéseket mind törvényes mind politikai uton kívül helyzi, túl menni látszik mind azon,mi e’ tárgyban másutt létezik, hol az illy egyezke­déseknek helyt adott a’ polgári törvénykezés. De még nem mondta ki a’ k. válasz az egyezkedések érvényte­lenségét; sőt midőn az illy egyezkedések megtartását magok a’ házas feleknek jó lelkiesméretére bízza’s ez által a’ lelkiisméret szabadságát ’s a’ vallást közelebb­ről érdeklő dolgokba mélyebben avatkozni ’s kénysze­­ritőleg fellépni gondosan óvakodik: egyszersmind felte­szi a’ házas felekről,hogy az illy föfontosságu, ’s min­dig magasb szempontból tekintendő kérdésben, miilyen 391

Next