Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-09-01 / 70. szám

PEST, vasárnap sept. 1jén 1844. 200 lik­ szám. Megjelenik a’ télen, egyebi ’ Társalkodóval minden télen kétszer, t­í. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a' szeikte ’,5 kiadó tulajdonosnál úri utcza 435 d­ik sz. alatti Trattner-Károlyi ház első eme­­nd n­nti.r minőii királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ uu peaig minuen­ !­v megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény feltétetik 's pontosan közöltetik. FOGLALAT Magyar - és Erdélyország: előléptetések ’s halálo­zás- fiiteltörvények.Országgy. közlemény:­­a’rdi orsz. ülés részi, folytatása a’ borsodi indítvány ügyében a’kir személynek néze­teivel együtt; aug. 230. ker. ülés a’ kiszemelt indítványokat foly­­tató, juristiumok decr. napok 's kir. sanctio tárgyában ; az napi orsz. rdi ülés a’ vallási súlyokat illető rdi Gd üzenetet fog­lal­kodva; aug 2­ id. frdi ülés Fiume és Buccari kerül, rendezését saját bizottsága véleménye szerint állapitá meg ; az e’ napi orsz. rdi ülés a’hajdukerületi rendezést illető 2d üzenetet vizsgálta; aug. 2(id. frdi ülés több üzenetet hitelesite; az napi kér. ülés a’ kiszemelt indítványok tárgyalását folytatá ; a’ váltó törv. módo­sítása , a’ pesti egyetem , gyorsírászati’s hasonszenvi tanszék, polgár ifj magy. kir. őrseregbe felvételek ’s az iránt; az Vd oszt. sérelmek folyt a'86—95 pontig; aug 27d. kér. ülés a’részek i­­ránti frdi 2d. választ nem fogadá el, városi követek Felszólittatá­sa az e’ napi orsz. rdi ü­lésb. négy követet vit ki a 4d. rend az élelmezési választmányhoz ’s a’ büntető eljárást, foly­taták; buda­pesti napló: fővárosi ujdonságok, pesti vásár általányos sikere; pest vgyei közgyűlési), K. L. és Sz. I. gr. indítványaik, Esztergom vgyei közgyük Itatárzati) S­panyolország (egyb­ javak eladatását felfüggesztő rende­let kihirdettetik.) A­ngl­ia (Wolf letartóztatása Boch­arában ; orosz czári ajánlat d.köz-és védszövetségre; O'Connell ügyi kérelmek lengyel me­­nekvők haza­térése.) Francziaország (tou­loni készületek , marokkói hadügyi vi­szonyok; Taiti miatti súrlódás; indítcet adó­s sat.) O r­o­sz o r­sz­á g (Alexandra Chgnő halála.) Görö go r­s­zág(követválasztások ’s miniszterség állása.) Értesitő: Magyarország és Erdély. A’ írni. m. k. u. kincstár a’ hradeki megürült sóársze­­dő hivatal- írnok helyére Rády József eddigi uradalom­­igazgatósági gyakornokot nevezé ki, Ludwig Leopold bogsányi ellenőrt saját kérelmére Sz.Andrásra helyezte által, ennek helyét pedig Bonay Imre szentai kasznár­­ra ruházta. Néhai széki gr. Teleki József erdélyi korm.széki tanácsos ritka erényü özvegye szül. széki gr. Teleki Zó­­fia aug.lod.rothasztó-láz következtében példás élete 61. évében jobblétre szenderült. Későkorig kegyelettel fog­ják emlegetni anyai, földesasszonyi ’s jóléti érdemeit nemcsak számos övéji, magas rokoni’s alattvalóji, ha­nem a’ két testvér­ hazaszerte minden ismerősi ’s gyá­­moltai. Béke hamvainak ! I! i t c 11 ö ít­v­é n­­y­e­k. A’ hírlapok utján közlött eszmék, hiteltörvény , ipar, kereskedés, váltóintézet, pénzügy ’s hasonlók tár­gyában a’hiteltörvények változtatása’s módosítása iránt foglalának magokban némi indítványokat; azonban so­hasem kimeritőleg egyenesen e’ tárgy felett. Hogy e’ tárgy iránt kellő figyelmet gerjeszszek,azon inditványok bírálatába bocsátkozom , részletekre vive át a’ gondol­kozás fonalát, mellyekből azon nézet tűnik föl, hogy ha ez országgyűlésen hiteltörvényink különösen a’ vál­tótörvény változtatása ’s módosittatása felöl szó leend, nem a’ tudvalevő hírlapok utján is közlött megyei uta­sítások szerinti viszszalépést, sőt inkább a’váltójogi gyors eljárást gátló némelly akadályok elhárítását, ’s azon intézkedések létrehozását nyerendjük, mellyek által a’ szigorú kötelezés szentségének erkölcsi hatás­sal bíró teljesülése gyámolittatik. Viszszalépés alatt értem azon kivánatot, vagy is indítványt, hogy a’ váltó-képesség csak kereskedőkre szoriltassék, mennyiben a’ váltótörvények kereske­dés emelésére índitványoztatvák. E’ kivánat fonala azon eszméből szövődött, hogy a’ magyaradósnak pontosan fizetni, hacsak nem kereskedő, nem is lehet;’s a’ haj­dani kegyelmes adóssági perfolyam után ezen szavak­hoz: pontos fizetés, annak hi­ányában birói gyors el­járás — szokni nem lehet, ’s ha nincs pénz, a’ pontos fizetésnek el — de következményeinek nem lehet el­maradni. Az illy feljajdulások pusztában el hangzókéiért a’ magyar haza polgáraivá nemcsak az inkább nemze­tietlen kereskedőket, mint fökép birtokos uraimék ma­gukat , hisszük felkenteknek; és midőn e’hon a’ mivelt nemzetek közt régóta hitelért sovárog, hogy terjed­tebb közlekedési élet ’s kereskedési mozgást élvezhes­sen, — és e’ hitel, minden mivelt nemzet bálványa — mellynek homlokáról nyíltság sugárzik, njakán becsü­letszó ömlik el, lépésit határozott pontosság követi—­­az erkölcsiségtöl vezéreltetve, védszellemként ápolja az egyetemes nemzeti jóllétet, akkor a’ váltóképesség— megszorításról szót emelni ugyan gyáva gondolat.’S ha már az ipar és kereskedés ébredő fokain is a’ miveltebb nemzetek sorában kezdünk fellábolni, ne akarjuk ismét bölcsőbe fektetni a’ gyámolitott ifjú nemzet földbirto­kosit , hogy igy a’ velők megizleltebett ipar és kereske­dés színét viszont a’ hajdani szűk körökbe mázolgas­­sák , csupán azért mert némellyek arezuk bemázolásá­­val, szemök behuny­tával áldozativá lőnek az iparnak , tudniillik a’ vagyonfogyasztási iparnak. Illy súrlódá­soknak kellé lenni, mellyek nélkül nincs kisimulás ; valamint azokért, kik áldozatul tűntek föl, nem lehet a’ nemzet jövendőjének sírját megásni. Sok példát hozhat­nék elő a’ váltóüzlet üdvös létének magasztalására. — Több váltóüzletben éltek már a’földbirtokosak a’ for­­gatványozással jólelkű­leg ; megjó az idő, mellyben a’ váltóképességet jótéteménynek mindnyájan elismerend­­jük, ha azzal élni tudandunk. Igaz ugyan hogy a’ föld­­birtokoson, kinek a’ pontos váltófizetés nem teljesíté­se esetében , a’ váltójogi gyors eljárás nyakára hághat, minden áron segitni kell, de nem a’ gyors eljárást visz­­szatorló, hanem gyámolitó modorban. Nélkülözhetlen­­nek látszik az ősiség ’s általányos betáblázás eltörlesz­­tése,mint a’ földbirtok becsének emeltyüsi,szinte az el­adásait földbirtoka részének eladatása, az adósságtóli mentességre. Hogy pedig a’ szenvedő váltóképesség csak kereskedőkre szok­l­assék,sem szellemi sem anya­gi tekintetben üdvös nem lenne, ’s nincs is szükség reá. Sőt inkább a’ saját váltóképesség is kiterjeszthető; mert ha idegen váltó saját rendeletre kiadathatik , az ettől csupán alakjára, de lényegére nem különböző saját váltók iránti képesség annyival inkább kiterjesztendő, mivel mind kettőben a’ szerződőket és bíróságot is egyenlő elvek határozzák. A’ magyar földbirtok becse akkor állhatna kellő arányban azon értékkel, mellyet képvisel, ha az ősiség, a’birtok bizonytalansága eltöröltetnék. Ez nem történ­hetvén sokan igy okoskodnak: a’ megyei általányos betáblázást, kielégítésére csak hátulsó ajtónak tartja a’ váltóhitelező, e’ mellett az adósnak ingóságit ugyan­azon váltókövetelés fejében váltójogi végrehajtás fékén tartani jogában áll, és ha ekként árverési fenyegetés mellett az adóst haladéki kamatok uzsorájával kop­­pasztja is, tűrni kell; tűrni kell azt is, hogy az ingatlan vagyonra vezetett betáblázás végső ajtó a’ hitelező biz­tosságára , ez okán igazságosnak nem látják azt, hogy a’ már ingatlan vagyonra betáblázott váltókövetelés ingókbal is kielégittethessék ; ’s ugyanazért törvényt óhajtanak az iránt, hogy a’váltóperfolyam előtt betáb­lázott váltó, mint ingóságon és személyes hitelen ala­puló , köztörvényi utón közjogi elvek szerint ítéltes­sék meg. — Ez indítvány ismét veszélyes viszszalépés lenne. Mert gondoljuk meg, ’s ne ámítsuk magunkat, mi mivelt nemzetek példájaként akartuk hitelünket nevel­ni, hitelt és bizodalmat kerestünk; kitártuk kebleinket azaz ingó és ingatlan vagyonunkat a’hitelező biztossá­gára, nem azért hogy mindenünket elvesztegessük, ha­nem hogy az ipar és kereskedés­ szülte közlekedési mozgást megkísértve, áthágva házunk küszöbét, át­ültessük magunkat az iparkodó nemzetek mozgó életé­be ; — adtunk és akartunk adni a’ hitelezőnek annyi biztosítékot, mennyi hitelünket elölte felérte, hogy igy megnyerjük a’ bizalmat, mellynek romját — a’ hitele­ző zsarnoklása ellen — elötövényekkel vagyunk képe­sek megtorlani. ’S most meg akarjuk é ölni a’ hitelt? mit meggyilkol az is, ha a’ hitelezőtül a’ betáblázást el­raboljuk , megsemmisít az is, ha a’ hitelező betáblázott váltójogát a’ váltójogi eljárástól megfosztjuk. Illy visz­­szalépést nemzetnek elkövetni lehetlen, hitele lerontá­sára, úgy mindegy, akár a’ váltóképesség szorittas­­sék csupán a’kereskedőkre, akár a’ betáblázott váltó , váltójogi eljárásban ne részesüljön, végczélja mindket­tőnek egy, tudniillik:­­a’ földbirtokosnak ne legyen hitele. Mit következtetnének ebből mások? azt, hogy mi még mindig magunkat kívánjuk legyezgetni ,’s azon tö­rekszünk, hogy a’ törvény vértje alatt is kegyeltek le­gyünk; nem merünk nyíltan, adott szavunk szentségé­nek bizalmát követelve, a’ m­i­v­e­lt nemzetek körében megállni. Végre képzeljünk hasonló törvényt magunk­nak, ’s tekintsük meg , mi következéseket szülne az a’ földbirtokosakra nézve; jövő országgyűlésen újabban visszakérnék a’ nemzet előbbi hiteltörvényit. — Való­ban nincs olly törvényczikk, melly a’ nemzetre káros hatásúnak bizonyult volna, mellyet a’hiteltörvények­­böl el kellene törleni, hogy azonban némelly pótlások szükségesek, az általányosan el van ismerve. Mondják némellyek, hogy a’ váltókat hitelesitni kellene,a’ gyakori hamisítási esetek elkerülése végett. — Ha elismerjük azt, hogy vezetőre még mindig szük­ségünk van,ám legyen,hitelesíttessék a’váltó; de bezzeg általa korlátozzuk a’ szerződést vezető szabad akara­tot, megnehezítjük a’szerződhetést,’s a’ kereskedők állását olly helyzetbe tennék, mellyben oldaluknál min­den perezben hitelesítés-tevő egyedet kellene tartaniok; a’gyorsaságot igénylő váltóüzleteknek ónlábakat al­kotnánk. Ez intézkedés csak foltozgatása lenne a’ tör­vénynek; mellyre hogy miveletlen nemzetnek szüksége van, senki sem tagadja;— de midőn Váltótörvényink szerint, magát váltóra most már csak írástudó köte­lezheti , nem örömest ismernek el, hogy írástudóink mi­­veletlenek , kiknek váltóiknál hitelesítésre lenne szük­ség. Hajdankorból is vannak példák a’ hamisításra , hány nevezetes oklevél ítéltetett hamisnak ? a’ hamisí­tók ellen büntetés is hozatott, és igy maga a’ hamisí­tás esete nemuj, de a’váltó-hamisitás uj dolog előt­tünk ’s a’ mellett gyakoribb eset, mellynek megtorlásá­ra épen olly gyakori legyen a’ büntetés is, miben jelen­leg váltótörvényünk szűkölködik. — A’ váltótörvény­nek ez országgyűléstől nyerendő toldalékát illető né­­zetinkrül jövő számban. (Vége köv.) Országgyűlési közlemény. (A’ rdi orsz.ülés részletei a’bors. indítvány fel.) fia az egyh.rend tekintélyét folyt, szónok, az isteni tisztelet díszét fentartani’s öregbíteni akarjuk,elkerülh­etlen szük­­ség , hogy föpapoktól kezdve az utólsó plébánosig sem­miféle földi gazdasággal, hanem bizonyos és aránylagos elegendő fizetéssel ellátva,egyedül Isten igéjével foglalt kódjának , és a’ közönséggel, különösen pedig a’ pór­néppel semmi olly érintkezésbe ne jöjenek, hol őket a’ nép nem mind­stnn fiait tisztelni,hanem mint közönséges gyarló embereket szánni v­­épen megvetni tanulja. Men­nyi ingerültséget sőt botrányt okozott már az,hogy a’pa­­pok mint közbirtokosak, mint földesurak , mint gazdák léptek fel a’ nemesség ’s a’ pórnép irányában, ’s az első­tül elfoglalt földet, a’ másiktól robotot és jobbágyi tar­tozásokat követeltek, szóval földesúri jogokat védve ’s igényelve a’ nemességgel, a’ pórnéppel gyakran ízetlen­ségekbe, bajokba keveredtek? Ha a’papok nem lennének gazdák ’s földmivelők, hanem kész­pénzzel fizettetnének, bizonnyal nem történt volna Z. vármegyében azon bot­rányos eset, hol tiszti vizsgálat bizonyítása szerint egy plebánus azért tagadta meg egy gyermekágyból fellábadt nőtül a’ beavatást, mert pap dolgára nem járt, utóbb pe­dig ezen beavatást csak kétszeres dij- lefizetés mellett vitte véghez.Ha felmentve minden gazdaságtól ’s földmi­­veléstöl a’ papok készpénzbeli fizetéssel lennének ellát­va, nem történt volna ismét Z. megyében azon botrányos eset, hol az illető plebánus hívének tetemeit ismét némi munkabéri tartozás miatt,szokott egyh. szertartással el­temetni vonakodott, ’s nem is jött a’ halottnak kikiséré­séhez ’s a’holtnak tulajdon atyja kénytelenittetett a’holt­­testet eltemetni. Ha a’papok nem gazdaságból ’s föld­­mivelésből, hanem készpénzből élnének,bizonnyal nem lettünk volna e’mivelt­ 90.században tanuji azon szomo­rú eseményeknek, mellyek egy gazdag káptalanhoz tar­tozó uradalomban nem régen történtek , hol a’ lakosok ellen katonai karhatalom is használtatván, majd két évig folyvást a’legnagyobb kegyetlenségek követtettek el. E­­zen szomorú események már magok elég okot szolgál­tatnak arra,hogy a’ papok földesurak soha se legyenek ! Ekkép a’ szőnyegre hozott tárgyat statuspolitikai ’s egy­házi szempontból taglalván,az előhozottakból világosan kitetszik, hogy az egyh. jószágok hazánkban is a’ status tulajdonához tartoznak ’s hogy azok felett a’ status sza­badon rendelkezhetik. E’ nézetekből indulván küldőim is, midőn anyautasitásukban kijelentették azon kívánsá­gukat , miszerint az egyh. jószágok jövedelmei a’ haza közszükségeire fordittassanak,’s a’papok illő készpénz­beli fizetéssel láttassanak el, jelesen kötelességemül te­vék sürgetni azt, hogy mind az egyh,mind az alapítványi jószágok örökösen adassanak el, a’mennyiben pedig az egyszerre eszközölhető nem volna,emphylheuticus szer­ződések köttessenek.Továbbá országosan határoztassék meg azon öszszeg,mi az isteni tiszteletre ’s ennek dí­szes fentartására úgy kívántatik, hogy az legkisebb fo­gyatkozást se szenvedjen, a’ papi személyek állásuk.

Next