Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)

1844-10-17 / 83. szám

gos és érvényes, ennek csakugyan semmi, józan okos­sággal megegyeztethető , okát adni nem lehet. Szóval: akármelly oldalról vegyük is a’ dolgot az ,interusurium inberusurii non curritonak ideje hazánkban is lejárt's itt sem állhat az tovább fen semmikép becsülettel. Attól ne féljünk , hogy ha a’ törvény az elmaradt kamatoktól is kamatot venni megengedendi, majd sok baj lesz a’ sok évnűl fogva elmaradt kamatok kamatinak kiszámí­tásával. Mer­t egy az, hogy az új kamat­­törvénynek kétségkívül visszaható ereje nem lesz ; más az, hogy an­nak hozatala után bizonyosan nem fognak úgy rakás­ra halmoztatni az elmaradt kamatok , mivel a­ fizetés ha­logatásában nem lesz annyi haszon. Azonban , mihelyt az uj törvény létre jut kétségkívül mindjárt jönek ki ta­bellák, mellyek az anatocismus szerinti kamatokat bár­­melly summától akárhány évről készen kimutatják. K.F. Országgyülési közlemény a’ Hírnök szerint. (Részletei a’ földi ülésnek a’ nem nemesek birhatási joga fölött, oct. 7 én). Miután egy m. gróf, minden egye­bet mellőzve, már csak az emberiség szempontjából is pártolva a’ törv.javaslatot,egy főispán pedig a’nemzeti­­ség , bonyolodások, a’ hisztériás nevek föntartása ’s a’ tárgynak más fontos kérdésekkeli öszszeköttetése tekin­tetéből ellenezte, a’ minapi elájulta után teljes egész­ségét viszszanyert g­r­ó­f ezeket mondá többek közt: Én szemeimnek alig hittem, midőn ezen igen igen rövid üzenetet először olvastam, ’s mondhatom ez engem lel­kesedésre ragadván, egy hires német irónak ama jel­szavát juttatá eszembe : „ein Vogel trug einen Samen­korn in ein wüstes Land , und es entstand daraus eine neue Creation.“ Ez egypár sorban (a’1.javaslatra mu­tatva) én Magyarország egész jövendőjét biztosítva lá­tom ’s azt e’ pillanatban meg nem ragadni több volna, minthan ; mert vannak pillanatok egyesek életében,úgy mint egész nemzetében, mikor a’ szerencse kínálkozik, utasítsd viszsza’s többé nem jelenik meg. Ezen egypár sorban nemzetünk regeneralioja fekszik. B­ megye tisztelt főispánja saját fegyveremmel akar legyőzni; ez bármi másban inkább megtörténhetnék, mert hisz én is sokat csalatkoztam ; de nemzetiség dolgában, mi vé­rembe ment át, ez nem könnyű ; ebben engem ellentét­be nem hoz senki e’ világon. A’ t. főispán veszélyt lát a’ nemzetiségre nézve e’ t.javaslatban , miszerint — mint mondá — minden idegen megvehetné a’ hazát, ’s kivet­heti a’ magyart jószágaiból. Én azt tartom, hogy ha most a’ világnak bármelly pénzes embere mától holnap utánig — nem hoszszu terminust szabok — meg nem veszi a.országot,nem azért nem teszi azt,mintha nem le­hetne, hanem azért, mivel nem akarja. Hiszen most min­den idegennek, csak egy kerület kell, ’s minden pén­zes ember kap nemességet, és megveszi — ha kell — egész Bács-országot; sőt magának a’ főispán urnak is megveszi minden jószágit, mert hiszen van az, miért az ember mindent elad. Sőt mondhatom, hogy mostani kö­­rülményink közt nemességet és nagyobb jószágokat e­­gyedül csak külföldi szerezhet, mert bár lelkes nép va­gyunk, jeles tulajdonokkal ellátva, de pénzünk nincs. Tehát most magyar magyartól jószágot nem vesz,de ré­szén más idegen. 20 ’s több nevet lehetne erre például elősorolni Hiszen erre most is annyi mód van,hogy bár­melly izraelita kiugrathatja a’ magyart jószágából in o­­ptima forma. Magyarország most nagy mozgalmaknak indul, ’s mi hasonlítunk utasaihoz azon hajónak, mel­lyen a’ kapitány elkiáltá amaz angol commando-szót „all hands an deck“ mindenki helyén álljon. A’ sta­tus­ quo, ha rá gondolok, mint valami tartarus emericus felforgatja egész belsőmet. Kell valami, mi ártalmatlan­ná tegye az átalakulást,’s a’ kicsist, mellyen átesünk. Mert azon beteg, ki egészségre fordul, lehetetlen, hogy ingadozás nélkül egészségét viszszanyerje, csak arra kell vigyázni, hogy az ingadozás ne legyen ollyan, melly életébe kerül. Ezt.javaslatot az, ki saját tulajdonát biz­tosságban látja , bizonyosan nem ellenzi, mert becsüle­tesen szerzett tulajdon köztünk mindenek felett szük­séges, ’s mert „les petites propriétés sont les sauve­­gardes des grandes propriétés.“ Most ha valamelly fa­luban kastélyt látunk, körü­lre nádviskók diszlenek , ’s Ely kastély emlékeztet a’bécsi polytechnicumra , mert hiányzanak körűlé azon kisebb birtokok, mikről mond­ja a’ franczia , hogy : ,,sont les sauvegardes de grandes propriétés.“ Én részemről azt szeretem, hol a’ kasté­lyok körül csinos házak vannak, mint ott, hol az embe­rek kedvelik a’ status quo-t. Ezt fogja eszközleni ez egyszerű törvény. Tapasztalásból szólok. Van egy jó­szágom ; földje rész; holdjáért 2 pengő forintnál töb­bet évenként nem adnak. És ak­ik ott egy templom­­fentartásra majorsági földjükből 40 holdat szakítottak ki; de a’40 hold keveset jövedelmezvén eladatott, és kik vették meg? Paraszt emberek. A’megye, mivel a’ mennyiség kicsiny volt,nem igen tudta e’ dolgot’s külö­nös adót nem vetett reá. E’ 40 hold föld kézről kézre ment, ’s bár fordulókban hoszszas barázdák közt fe­küdvén, igazi tulajdonnak sem lehet mondani, csak „sa­pit proprietatem ,“ ’s a’ sajátságnak rajta levő kis íze mégis azt eszközlé, hogy most 250 — 300 pfton kél holdja. Valóban csudásul lehet, milly varázs-ereje van ezen kis szónak: „enyém.“ Kérdezem a' vevőktől , hogy van az barátim, hogy földeitek tő szomszédomban vannak , tudjátok hogy a’rendes kamatláb 5 — 6 száz­­lél­,’s mégis 300 pfton veszitek holdját, ’s igy tulaj­­­donképen 18 ftot fizettek évenként minden holdért,’s ha én a’ magamét ki akarom adni , nem adtok holdjáért többet 2 ftnál? felelet az volt: uram! mi igen jól tud­juk, hogy 18 százlélit fizetünk, de az urnak 2 fánál többet még sem adhatunk; mert lássa az ur, ezen föld hypothekás,’s ha kereskedni akarunk, 50 száztélét ka­punk rá, de a’ Nagysád földére nem ad­nak semmit. Az­tán mondá egy becsületes öreg paraszt: én mondhatom, hogy 10 évig nem voltam korcsmában,éjjel nappal dol­goztam, de ha meghalok is , legalább két fiamnak ma­rad valami. Ez csak egy jelenet. És milly számtalan ha­tár van az országban, hol kivált a’ Duna és Tisza part­jait véve, szabályozás által nagy darab földeket lehetne megnyerni. Ide alkalmazható Jean Paulnak azon fen­tebbi jelszava: „Ein Vogel trug ein Saamenkorn in ein wüstes Land, und es enstand daraus eine neue Crea­tion.“ Mondhatom, hogy e’ tekintetben isteni hatása le­­end e’ t.javaslatnak, mit a’ legmélyebb combinatio szült, ’s ha most ezt meg nem ragadnók , én e’ pillanatban reményt veszitnék, annyi súlyt helyzek benne. Ha phi­­lanthropicus szempontból nézzük a’ dolgot,lehetlen meg nem indulni, midőn látjuk, hogy az, ki erkölcsileg kiké­pezve, falu helyütt becsületesen dolgozik éjjel nappal,’s családja van, saját birtokot nem szerezhet, mit csak a­­zok bírhatnak, kik véletlenül kiváltsággal születtek.De én ezt még sem tartom legerösb oknak, hanem én az önérdek argumentumával esedezem a’ FORR. előtt, ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot,mert az orsz.­gyűlés bármit tegyen , annyit nem viend haza, mint e’ törvénynyel. Ne legyünk igazságtalanok min magunk i­­ránt. Hány családot, melly maholnap koldusbotra jutna, mentünk meg e’ törvény által, mi varázs-erővel fogja ez a’ földbirtok becsét följebb emelni! Ne büntessük ennek félrevetésével min magunkat! legalább a’ főrendi táblán ne teljesedjék ama német példabeszéd:,,der grösste Feind ist der Mensch sich selbst.“ Mondják , hogy ezen tárgy öszsze van bonyolódva tudja isten miféle viszonyokkal. Az meglehet, hogy némi bonyolódásokat fog okozni, de azért itt nincs semmi nehézség. Mert például ha a’ hi­res hollandus b­u­n q­ui­e­r Van-Peng , amlga — mikép most is tehetné — megvesz Magyarországban egy föld birtokot,e törvénynél fogva legalább minden ember nem fogja kipiszkálni, kiugratni, kifüstölni, ’s ha az eladó család tagjai — mig az ősiség áll — csakugyan kifüs­­tölnék is, legalább addig, mig a’ jószágot birta , tőle a­­dózott, ’s igy hasznot hajtott a’ hazának. Lesznek talán némelly nehézségek a’ fideicommissumokra nézve, de itt is lehet a’ dolgon segíteni. Én ugyan a’ majorátusoknak barátja vagyok , de az olly majorátus, mi az országnak harminczadrészét teszi, igen káros tulság. E’ részben könnyen lehetne rendelni, hogy minden megyében a’ fi­­deicommissumok csak egy harmada, v. tizedrésze tartsa meg előbbi természetét ,’s a’ többit el lehessen adni. Ez sem megvetendő javítás volna. De e’ mellett e’ törvény több olly égből hullott javítást szülne, miket előre nem láthatni.’S valóban csuda, hogy a’ váltótörvény olly lel­kesedéssel fogadtatott múlt orsz.gyűlésen, ’s ez az itt levőket hidegen hagyja! E’ törvény a’ nemzetiséget is előmozdítja , beszivárogtatván azt az alsóbb osztályok­ba is. Mert ha a’ tisztelt bri főispánnak valamelly tá­­volesö részjószágát egy vagy több becsületes magyar ember meg akarná venni,azt ezen törvény szerint,eladhat­ja ’s rajta egész magyar telepitvényt állíthat. Azt mond­ják : a’ magyarnak nincs pénze, hisz erre nem is kell pénz. Most semmit sem lehet pénz nélkül eladni, csak ingatlanvagyont. Az ember itt mondhatja a’ vevőnek: „barátom e’ jószág tízezer forintot ér, hány forintod van?“ ,ezért „jól van, add ide, kilencz ezerrel adósom maradsz, ’s ha azt lassanként nem fizeted, ki foglak ug­ratni a’Jószágból.“ Így ki saját vérének kedvez, ki a’ magyarságot szivén hordja , könnyen segíthet rajta, ’s lesz eset, midőn a’ magyar saját vérén segíthet, úgy hogy magának is használ. Az teszi ezen néhány sor va­rázs erejét, hogy szerinte az ember embertársain segít; ’s hogy leghatalmasb ok mellette az önérdek; ez és er­szényünk üres,sorvasztó állapotra parancsolja, hogy fo­gadjuk el a’RR.javast.’s ne hagyjuk legördülni ezen pilla­­natot,millyen századok alatt szokott egyszer előfordulni. Számos­ vitatás közt egy gr. előzvényeket látott szüksé­geseknek e’ törvény behozatala előtt, mert ő a’ bajt nem annyira abban látja , hogy a’ nem nemes jószágot nem ve­het , hanem abban , hogy szerzett birtokában nem biztos­mert például Van Peng uramat Rothschild ki vetteti akár , melly nemes által megvásárlótt uradalmából. Úgy tegyük tehát e’ lépést , hogy az eddiginél nagyobb zavar ne kö­vetkezzék. E’ törvényt azon intézkedések nélkül hozni , mellyek a’birtokot biztosítják , a’bölcseséggel nem fér össze ,’s azért szónok csak akkor fogadhatnád , midőn a’ birtok biztossága egészen felállítva ’s ehez első lépés az ősiség módosítása vagy eltörlése volna. Erre az előbb felszólalt gr. ekkép válaszolt: E’tekintetben én tökéle­tesen kezet fogok , ’s tán én voltam egyik az elsők közül, ki az ősiséget, mint itt minap volt szerencsém mondani, nagybajnak és rosznak tartván, egyenesen eltöröltetni kívántam, noha szándékomban mindig csak annak módo­sítása volt, hogy t. i. a’ nemzetiséget fentartván , mégis más után úgy tágítsunk, hogy minden becsületes , ki­vált pénzes ember minden jószágot megvehessen , és a’ ki­­hat­ás ne legyen egy osztályra szorítva,’s ezáltal a’ föld becse növekedjék. Előttem az , hogy azon becsüle­tes nemesember , ki jószágát eladni kénytelen, ha egy részét drágábban adhatja el , az abból reá háramlandó haszon előttem még nan felállítandó probléma, hanem axióma ; mert a’ birhatási képesség kiterjesztése által, ha esze van azon becsületes embernek és e’ nélkül nem bol­dogul , kivált financial,s tárgyban szaporábban boldogul. Az ősiséggel hány év óta kínáljuk az országot, és én is azon voltam, ’* a' körül fáradoztam , miszerint ezen ele­delt szeretném bekapatni valami módon a’ nemzettel, ha­nem úgy látszik, hogy ezen eledel nincs igen Ínye sze­rint , mert akár­hogy kinálgatjuk , visszalöki. Igaz, hogy megrázásnak helye lesz , ezt nem tagadom, de csak azon különbséggel , mert méltóztatott öszszehasonlitani azon erős rázással , mellyet a’ váltótörvények, mellyek nem voltak első lépés , előidéztek , mondom : ez egészen kü­lönböző attól , mert a’rázás az elsőnél, szeretném mon­dani ollyan , mint i dén az erős ember a’ gyengébbtől el akarja venni pénzét, ’s ez kiadja bankóczéduláit ; de az, mellyröl most van szó , olly megrázás , mint mikor az em­ber, ki csömörben szenved, azt mondja: „rázzon meg jól, talán egészségesebb leszek.“Ezen megrázástól nem félek , ’s azt tartom , hogy a’ régi csömörből ezután a’ ma­gyar ki fog vetkőzni. Azt mondá a’ m. gr. ur , hogy ezen intézkedés elejét nem veszi a‘ kidobásnak. Ezt mondom én is, mert itt Magyarországban , hol az oppositiót ’s ef­féle feudális systemába valókat látjuk, nem kecsegtet­hetjük magunkat , ’s olly sanguinicus reményim nincse­nek, hogy a’ vistortioris mától holnapra megszünetidik. Fogfájás nagy fájdalom ugyan , de egy nagyobb , életet veszélyeztető betegség mellett az ember fel sem veszi. Mia a’ proprietás csak egy kis osztályra van szorítva , ’s pedig ollyanra , mellynek pénze nincs , ez olly nagy baj, hogy minden kis baj, mellyel találkozom, kicsinynek lát­szik előttem. Magára a’ dologra nézve napokig tudnék szólni, de a’ gyakorlatból , életből kell kiindulni. Tisz­telet becsület, vannak, kik nagy poeticái és hisztériái tu­dományokkal elláttat­vák, de vannak,kik jobb financierek , mint a’ mélt­ ur ; ezek közé sorozom magamat is , ki tu­dom , hogy nekem , kinek számos családról gondoskod­nia kell mi hasznos Nem philanthropicus oldaláról szó­lok tehát a’ dolognak , hanem számokra állított józan cal­­culusból indulok ki, és itt az egoismus , a’ saját haszon mutatkozik legnagyobb indoknak , ’s ezen indokot tűzöm ki , mert a’ sokaságban több az egoista és idegen számi­tó , mint az , ki szívesen osztja meg vagyonát magasabb tekintetből felebarátival. Még egygyel akarom végezni előadásomat; nem tudom , mikép adjam elő Itt a’ főrendi tábla némi tekintetben tán , mert azt hiszem , minden em­berben van tévedés, némi tévedésben van. Úgy látszik , hogy midőn a t.RR. többet átküldenék,és azokban valami különös van,azt nem tetszik itt elfogadni. Én is azt mon­dom , egy hajszálnyit se­m engedni ott , hol meg vagyok győződve, de mi ezen­­ javaslatot illeti, melly előttünk fekszik , az egy­ben üdvös tárgyat foglal magában. Nem tudom ki tette fel , vagy kinek fejében fogantatott az , de bizonyos , hogy ez mély combinatio , sok meditatio, vagy valami istenibb sugallás eredménye ; ’s valóban ha én vol­nék e’ néhány sor szerzője, alkalmasint minden szerény­ségem mellett — ha igaz hogy szerény vagyok— azt követelném, hogy a­ nemzet nekem statuát állítson, ha mondom azon egypár sort készítettem volna. De itt a’ v­. földi táblánál — minden sértés nélkül mondva— ezen t.­­javaslat lágymelegen fogadtatik. Ez természetes, mert hisz tudjuk , hogy a’másik oldalról a’ Föl­di tábla annyira korbácsoltatik ’s fog még korbácsoltatni, hogy ezen sys­­tema igen természetes és hogy ezen főtáblában olly va­lami idegenkedés ’s önállás fejlődik ki, mellynek követ­keztében azután — a’ mi tán nem egészen árt némi eset­ben — a’ jó és czélszerű vagy el nem fogadtatik , vagy pedig az mondatik­­ ,ez onnan jó; tudja isten, mi fekszik ebben­ ,Non quid patet, séd quid latet‘ —vagy az mon­datik , hogy az ember a’dolgok illy halmaza közt annyi indítvány közt „man kömmt gar n­elit zu Athem!“ Ez em­lékeztet azon anecdotára , miszerint régi időkben , midőn egy hires követe S. megyének még egy kissé fiatal volt — 1805ben vagy 7ben történt; egy akkor igen hires kö­vetét B. megyének ki akkor igen ismeretes ember volt, kérdezte : uram bátyám­ , ujoncz vagyok, mit tanácsol, mik volnának azok , mikre különösen figyelmeznem­ kel­lene ? azt felelte II. megyének akkori követe : .Uram ö­­csém , mindenárait a’ personalis mond — akkor úgy ne­vezték — ellenezzen !‘ ’S közbevetőleg legyen mondva , ez nem volt akkor olly félszeg dolog ; mert midőn amal­­gambatio, a’nemzetiségnek minden módoni gyengítése vagy eltörlése némileg systema szerint űzetett , igen m­eg fogom , hogy az emberek idegenek voltak azoktól, 496

Next