Jelenkor, 1844. január-december (13. évfolyam, 1-104. szám)
1844-10-17 / 83. szám
gos és érvényes, ennek csakugyan semmi, józan okossággal megegyeztethető , okát adni nem lehet. Szóval: akármelly oldalról vegyük is a’ dolgot az ,interusurium inberusurii non curritonak ideje hazánkban is lejárt's itt sem állhat az tovább fen semmikép becsülettel. Attól ne féljünk , hogy ha a’ törvény az elmaradt kamatoktól is kamatot venni megengedendi, majd sok baj lesz a’ sok évnűl fogva elmaradt kamatok kamatinak kiszámításával. Mert egy az, hogy az új kamattörvénynek kétségkívül visszaható ereje nem lesz ; más az, hogy annak hozatala után bizonyosan nem fognak úgy rakásra halmoztatni az elmaradt kamatok , mivel a fizetés halogatásában nem lesz annyi haszon. Azonban , mihelyt az uj törvény létre jut kétségkívül mindjárt jönek ki tabellák, mellyek az anatocismus szerinti kamatokat bármelly summától akárhány évről készen kimutatják. K.F. Országgyülési közlemény a’ Hírnök szerint. (Részletei a’ földi ülésnek a’ nem nemesek birhatási joga fölött, oct. 7 én). Miután egy m. gróf, minden egyebet mellőzve, már csak az emberiség szempontjából is pártolva a’ törv.javaslatot,egy főispán pedig a’nemzetiség , bonyolodások, a’ hisztériás nevek föntartása ’s a’ tárgynak más fontos kérdésekkeli öszszeköttetése tekintetéből ellenezte, a’ minapi elájulta után teljes egészségét viszszanyert gróf ezeket mondá többek közt: Én szemeimnek alig hittem, midőn ezen igen igen rövid üzenetet először olvastam, ’s mondhatom ez engem lelkesedésre ragadván, egy hires német irónak ama jelszavát juttatá eszembe : „ein Vogel trug einen Samenkorn in ein wüstes Land , und es entstand daraus eine neue Creation.“ Ez egypár sorban (a’1.javaslatra mutatva) én Magyarország egész jövendőjét biztosítva látom ’s azt e’ pillanatban meg nem ragadni több volna, minthan ; mert vannak pillanatok egyesek életében,úgy mint egész nemzetében, mikor a’ szerencse kínálkozik, utasítsd viszsza’s többé nem jelenik meg. Ezen egypár sorban nemzetünk regeneralioja fekszik. B megye tisztelt főispánja saját fegyveremmel akar legyőzni; ez bármi másban inkább megtörténhetnék, mert hisz én is sokat csalatkoztam ; de nemzetiség dolgában, mi vérembe ment át, ez nem könnyű ; ebben engem ellentétbe nem hoz senki e’ világon. A’ t. főispán veszélyt lát a’ nemzetiségre nézve e’ t.javaslatban , miszerint — mint mondá — minden idegen megvehetné a’ hazát, ’s kivetheti a’ magyart jószágaiból. Én azt tartom, hogy ha most a’ világnak bármelly pénzes embere mától holnap utánig — nem hoszszu terminust szabok — meg nem veszi a.országot,nem azért nem teszi azt,mintha nem lehetne, hanem azért, mivel nem akarja. Hiszen most minden idegennek, csak egy kerület kell, ’s minden pénzes ember kap nemességet, és megveszi — ha kell — egész Bács-országot; sőt magának a’ főispán urnak is megveszi minden jószágit, mert hiszen van az, miért az ember mindent elad. Sőt mondhatom, hogy mostani körülményink közt nemességet és nagyobb jószágokat egyedül csak külföldi szerezhet, mert bár lelkes nép vagyunk, jeles tulajdonokkal ellátva, de pénzünk nincs. Tehát most magyar magyartól jószágot nem vesz,de részén más idegen. 20 ’s több nevet lehetne erre például elősorolni Hiszen erre most is annyi mód van,hogy bármelly izraelita kiugrathatja a’ magyart jószágából in optima forma. Magyarország most nagy mozgalmaknak indul, ’s mi hasonlítunk utasaihoz azon hajónak, mellyen a’ kapitány elkiáltá amaz angol commando-szót „all hands an deck“ mindenki helyén álljon. A’ status quo, ha rá gondolok, mint valami tartarus emericus felforgatja egész belsőmet. Kell valami, mi ártalmatlanná tegye az átalakulást,’s a’ kicsist, mellyen átesünk. Mert azon beteg, ki egészségre fordul, lehetetlen, hogy ingadozás nélkül egészségét viszszanyerje, csak arra kell vigyázni, hogy az ingadozás ne legyen ollyan, melly életébe kerül. Ezt.javaslatot az, ki saját tulajdonát biztosságban látja , bizonyosan nem ellenzi, mert becsületesen szerzett tulajdon köztünk mindenek felett szükséges, ’s mert „les petites propriétés sont les sauvegardes des grandes propriétés.“ Most ha valamelly faluban kastélyt látunk, körülre nádviskók diszlenek , ’s Ely kastély emlékeztet a’bécsi polytechnicumra , mert hiányzanak körűlé azon kisebb birtokok, mikről mondja a’ franczia , hogy : ,,sont les sauvegardes de grandes propriétés.“ Én részemről azt szeretem, hol a’ kastélyok körül csinos házak vannak, mint ott, hol az emberek kedvelik a’ status quo-t. Ezt fogja eszközleni ez egyszerű törvény. Tapasztalásból szólok. Van egy jószágom ; földje rész; holdjáért 2 pengő forintnál többet évenként nem adnak. És akik ott egy templomfentartásra majorsági földjükből 40 holdat szakítottak ki; de a’40 hold keveset jövedelmezvén eladatott, és kik vették meg? Paraszt emberek. A’megye, mivel a’ mennyiség kicsiny volt,nem igen tudta e’ dolgot’s különös adót nem vetett reá. E’ 40 hold föld kézről kézre ment, ’s bár fordulókban hoszszas barázdák közt feküdvén, igazi tulajdonnak sem lehet mondani, csak „sapit proprietatem ,“ ’s a’ sajátságnak rajta levő kis íze mégis azt eszközlé, hogy most 250 — 300 pfton kél holdja. Valóban csudásul lehet, milly varázs-ereje van ezen kis szónak: „enyém.“ Kérdezem a' vevőktől , hogy van az barátim, hogy földeitek tő szomszédomban vannak , tudjátok hogy a’rendes kamatláb 5 — 6 százlél,’s mégis 300 pfton veszitek holdját, ’s igy tulajdonképen 18 ftot fizettek évenként minden holdért,’s ha én a’ magamét ki akarom adni , nem adtok holdjáért többet 2 ftnál? felelet az volt: uram! mi igen jól tudjuk, hogy 18 százlélit fizetünk, de az urnak 2 fánál többet még sem adhatunk; mert lássa az ur, ezen föld hypothekás,’s ha kereskedni akarunk, 50 száztélét kapunk rá, de a’ Nagysád földére nem adnak semmit. Aztán mondá egy becsületes öreg paraszt: én mondhatom, hogy 10 évig nem voltam korcsmában,éjjel nappal dolgoztam, de ha meghalok is , legalább két fiamnak marad valami. Ez csak egy jelenet. És milly számtalan határ van az országban, hol kivált a’ Duna és Tisza partjait véve, szabályozás által nagy darab földeket lehetne megnyerni. Ide alkalmazható Jean Paulnak azon fentebbi jelszava: „Ein Vogel trug ein Saamenkorn in ein wüstes Land, und es enstand daraus eine neue Creation.“ Mondhatom, hogy e’ tekintetben isteni hatása leend e’ t.javaslatnak, mit a’ legmélyebb combinatio szült, ’s ha most ezt meg nem ragadnók , én e’ pillanatban reményt veszitnék, annyi súlyt helyzek benne. Ha philanthropicus szempontból nézzük a’ dolgot,lehetlen meg nem indulni, midőn látjuk, hogy az, ki erkölcsileg kiképezve, falu helyütt becsületesen dolgozik éjjel nappal,’s családja van, saját birtokot nem szerezhet, mit csak azok bírhatnak, kik véletlenül kiváltsággal születtek.De én ezt még sem tartom legerösb oknak, hanem én az önérdek argumentumával esedezem a’ FORR. előtt, ne hagyják elsuhanni e’ szerencsés pillanatot,mert az orsz.gyűlés bármit tegyen , annyit nem viend haza, mint e’ törvénynyel. Ne legyünk igazságtalanok min magunk iránt. Hány családot, melly maholnap koldusbotra jutna, mentünk meg e’ törvény által, mi varázs-erővel fogja ez a’ földbirtok becsét följebb emelni! Ne büntessük ennek félrevetésével min magunkat! legalább a’ főrendi táblán ne teljesedjék ama német példabeszéd:,,der grösste Feind ist der Mensch sich selbst.“ Mondják , hogy ezen tárgy öszsze van bonyolódva tudja isten miféle viszonyokkal. Az meglehet, hogy némi bonyolódásokat fog okozni, de azért itt nincs semmi nehézség. Mert például ha a’ hires hollandus bun quier Van-Peng , amlga — mikép most is tehetné — megvesz Magyarországban egy föld birtokot,e törvénynél fogva legalább minden ember nem fogja kipiszkálni, kiugratni, kifüstölni, ’s ha az eladó család tagjai — mig az ősiség áll — csakugyan kifüstölnék is, legalább addig, mig a’ jószágot birta , tőle adózott, ’s igy hasznot hajtott a’ hazának. Lesznek talán némelly nehézségek a’ fideicommissumokra nézve, de itt is lehet a’ dolgon segíteni. Én ugyan a’ majorátusoknak barátja vagyok , de az olly majorátus, mi az országnak harminczadrészét teszi, igen káros tulság. E’ részben könnyen lehetne rendelni, hogy minden megyében a’ fideicommissumok csak egy harmada, v. tizedrésze tartsa meg előbbi természetét ,’s a’ többit el lehessen adni. Ez sem megvetendő javítás volna. De e’ mellett e’ törvény több olly égből hullott javítást szülne, miket előre nem láthatni.’S valóban csuda, hogy a’ váltótörvény olly lelkesedéssel fogadtatott múlt orsz.gyűlésen, ’s ez az itt levőket hidegen hagyja! E’ törvény a’ nemzetiséget is előmozdítja , beszivárogtatván azt az alsóbb osztályokba is. Mert ha a’ tisztelt bri főispánnak valamelly távolesö részjószágát egy vagy több becsületes magyar ember meg akarná venni,azt ezen törvény szerint,eladhatja ’s rajta egész magyar telepitvényt állíthat. Azt mondják : a’ magyarnak nincs pénze, hisz erre nem is kell pénz. Most semmit sem lehet pénz nélkül eladni, csak ingatlanvagyont. Az ember itt mondhatja a’ vevőnek: „barátom e’ jószág tízezer forintot ér, hány forintod van?“ ,ezért „jól van, add ide, kilencz ezerrel adósom maradsz, ’s ha azt lassanként nem fizeted, ki foglak ugratni a’Jószágból.“ Így ki saját vérének kedvez, ki a’ magyarságot szivén hordja , könnyen segíthet rajta, ’s lesz eset, midőn a’ magyar saját vérén segíthet, úgy hogy magának is használ. Az teszi ezen néhány sor varázs erejét, hogy szerinte az ember embertársain segít; ’s hogy leghatalmasb ok mellette az önérdek; ez és erszényünk üres,sorvasztó állapotra parancsolja, hogy fogadjuk el a’RR.javast.’s ne hagyjuk legördülni ezen pillanatot,millyen századok alatt szokott egyszer előfordulni. Számos vitatás közt egy gr. előzvényeket látott szükségeseknek e’ törvény behozatala előtt, mert ő a’ bajt nem annyira abban látja , hogy a’ nem nemes jószágot nem vehet , hanem abban , hogy szerzett birtokában nem biztosmert például Van Peng uramat Rothschild ki vetteti akár , melly nemes által megvásárlótt uradalmából. Úgy tegyük tehát e’ lépést , hogy az eddiginél nagyobb zavar ne következzék. E’ törvényt azon intézkedések nélkül hozni , mellyek a’birtokot biztosítják , a’bölcseséggel nem fér össze ,’s azért szónok csak akkor fogadhatnád , midőn a’ birtok biztossága egészen felállítva ’s ehez első lépés az ősiség módosítása vagy eltörlése volna. Erre az előbb felszólalt gr. ekkép válaszolt: E’tekintetben én tökéletesen kezet fogok , ’s tán én voltam egyik az elsők közül, ki az ősiséget, mint itt minap volt szerencsém mondani, nagybajnak és rosznak tartván, egyenesen eltöröltetni kívántam, noha szándékomban mindig csak annak módosítása volt, hogy t. i. a’ nemzetiséget fentartván , mégis más után úgy tágítsunk, hogy minden becsületes , kivált pénzes ember minden jószágot megvehessen , és a’ kihatás ne legyen egy osztályra szorítva,’s ezáltal a’ föld becse növekedjék. Előttem az , hogy azon becsületes nemesember , ki jószágát eladni kénytelen, ha egy részét drágábban adhatja el , az abból reá háramlandó haszon előttem még nan felállítandó probléma, hanem axióma ; mert a’ birhatási képesség kiterjesztése által, ha esze van azon becsületes embernek és e’ nélkül nem boldogul , kivált financial,s tárgyban szaporábban boldogul. Az ősiséggel hány év óta kínáljuk az országot, és én is azon voltam, ’* a' körül fáradoztam , miszerint ezen eledelt szeretném bekapatni valami módon a’ nemzettel, hanem úgy látszik, hogy ezen eledel nincs igen Ínye szerint , mert akárhogy kinálgatjuk , visszalöki. Igaz, hogy megrázásnak helye lesz , ezt nem tagadom, de csak azon különbséggel , mert méltóztatott öszszehasonlitani azon erős rázással , mellyet a’ váltótörvények, mellyek nem voltak első lépés , előidéztek , mondom : ez egészen különböző attól , mert a’rázás az elsőnél, szeretném mondani ollyan , mint i dén az erős ember a’ gyengébbtől el akarja venni pénzét, ’s ez kiadja bankóczéduláit ; de az, mellyröl most van szó , olly megrázás , mint mikor az ember, ki csömörben szenved, azt mondja: „rázzon meg jól, talán egészségesebb leszek.“Ezen megrázástól nem félek , ’s azt tartom , hogy a’ régi csömörből ezután a’ magyar ki fog vetkőzni. Azt mondá a’ m. gr. ur , hogy ezen intézkedés elejét nem veszi a‘ kidobásnak. Ezt mondom én is, mert itt Magyarországban , hol az oppositiót ’s efféle feudális systemába valókat látjuk, nem kecsegtethetjük magunkat , ’s olly sanguinicus reményim nincsenek, hogy a’ vistortioris mától holnapra megszünetidik. Fogfájás nagy fájdalom ugyan , de egy nagyobb , életet veszélyeztető betegség mellett az ember fel sem veszi. Mia a’ proprietás csak egy kis osztályra van szorítva , ’s pedig ollyanra , mellynek pénze nincs , ez olly nagy baj, hogy minden kis baj, mellyel találkozom, kicsinynek látszik előttem. Magára a’ dologra nézve napokig tudnék szólni, de a’ gyakorlatból , életből kell kiindulni. Tisztelet becsület, vannak, kik nagy poeticái és hisztériái tudományokkal elláttatvák, de vannak,kik jobb financierek , mint a’ mélt ur ; ezek közé sorozom magamat is , ki tudom , hogy nekem , kinek számos családról gondoskodnia kell mi hasznos Nem philanthropicus oldaláról szólok tehát a’ dolognak , hanem számokra állított józan calculusból indulok ki, és itt az egoismus , a’ saját haszon mutatkozik legnagyobb indoknak , ’s ezen indokot tűzöm ki , mert a’ sokaságban több az egoista és idegen számitó , mint az , ki szívesen osztja meg vagyonát magasabb tekintetből felebarátival. Még egygyel akarom végezni előadásomat; nem tudom , mikép adjam elő Itt a’ főrendi tábla némi tekintetben tán , mert azt hiszem , minden emberben van tévedés, némi tévedésben van. Úgy látszik , hogy midőn a t.RR. többet átküldenék,és azokban valami különös van,azt nem tetszik itt elfogadni. Én is azt mondom , egy hajszálnyit sem engedni ott , hol meg vagyok győződve, de mi ezen javaslatot illeti, melly előttünk fekszik , az egyben üdvös tárgyat foglal magában. Nem tudom ki tette fel , vagy kinek fejében fogantatott az , de bizonyos , hogy ez mély combinatio , sok meditatio, vagy valami istenibb sugallás eredménye ; ’s valóban ha én volnék e’ néhány sor szerzője, alkalmasint minden szerénységem mellett — ha igaz hogy szerény vagyok— azt követelném, hogy a nemzet nekem statuát állítson, ha mondom azon egypár sort készítettem volna. De itt a’ v. földi táblánál — minden sértés nélkül mondva— ezen t.javaslat lágymelegen fogadtatik. Ez természetes, mert hisz tudjuk , hogy a’másik oldalról a’ Földi tábla annyira korbácsoltatik ’s fog még korbácsoltatni, hogy ezen systema igen természetes és hogy ezen főtáblában olly valami idegenkedés ’s önállás fejlődik ki, mellynek következtében azután — a’ mi tán nem egészen árt némi esetben — a’ jó és czélszerű vagy el nem fogadtatik , vagy pedig az mondatik ,ez onnan jó; tudja isten, mi fekszik ebben ,Non quid patet, séd quid latet‘ —vagy az mondatik , hogy az ember a’dolgok illy halmaza közt annyi indítvány közt „man kömmt gar nelit zu Athem!“ Ez emlékeztet azon anecdotára , miszerint régi időkben , midőn egy hires követe S. megyének még egy kissé fiatal volt — 1805ben vagy 7ben történt; egy akkor igen hires követét B. megyének ki akkor igen ismeretes ember volt, kérdezte : uram bátyám , ujoncz vagyok, mit tanácsol, mik volnának azok , mikre különösen figyelmeznem kellene ? azt felelte II. megyének akkori követe : .Uram öcsém , mindenárait a’ personalis mond — akkor úgy nevezték — ellenezzen !‘ ’S közbevetőleg legyen mondva , ez nem volt akkor olly félszeg dolog ; mert midőn amalgambatio, a’nemzetiségnek minden módoni gyengítése vagy eltörlése némileg systema szerint űzetett , igen meg fogom , hogy az emberek idegenek voltak azoktól, 496