Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-07-24 / 59. szám
FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; kimutatások a’ hazai létező’s létesítendő takarékpénztárak ügyében. Fáy Andrástól. Uj irány az agitatio terén; szörnyű árvíz Miskolczon; bácsbodrogi közgyűlés; mármarosmegyei új tisztikar névsora; szarvasi főiskola átlapolja, iparunk a’ birodalmi közönséges iparműkiallitáson ; budapesti napló. Amerika (Jackson tábornok halála; Texas függetlensége kétségbe vonatik; franczia követ.) Spanyolország (Izabella Kínt és don Enrique; újabb zendülések, oklevelek elsikkasztása, óvás don Carlos lemondása ellen.) Anglia (O’Connell odahagyja parliamenti ülését; Ujseelandban zendülés; Palmerston indítványa.) El egy hírek. Értesítő. Magyar* és Erdélyország. Ő cs. ’s ap. kir. fels. szatmárnémeti Németi János erdélyi k. főkormányszéki fogalmazót valóságos kormányszéki titoknokká előléptetni; ’s Mederus Lukács Samu nagyszebeni kerület tartományi biztosát ,,kir. tanácsos“ czimmel dijmenten diszesítni kegy. méltóztatott. A’ magy magy. kir. helytartótanács a’tanulványi biztosság-’s könyvizsgáló egyesületnél Beke Kálmán előléptetése által megürült tollnokságra Palugyay Imre helytartósági fogalmazó gyakornokot alkalmazó. Himutatnok a’ Hazai létező és létesítendő takarékpénztárak ügyében. Alkalmazzuk már a’ mondottakat hazánkra. Hazánkban, hol annyi a’ pótlandó hiány, emelendők: mezei gazdaság, műipar és kereskedelem, elősegítendő az úrbéri váltság, gyámolitandók, vállalatok és intézetek, hol azonban a’ hitelintézetek és bankok inkábbára még csak tervben léteznek,vagy korlátok közt tengenek, és igy hazai tekintetben a’ kikölcsönzések jótékonysága nem megvetendő, nemcsak nem ellenzem, sőt óhajtóra, hogy a’szerint, miként azt a’ takarékpénztárak vidékeinek képességük engedi, ezen intézetek több kevesebb banki vegyülettel ’s némi osztalékossággal alakíttassanak; csakhogy ezek, mint mondatott , heterogen irányúak, és philanthropies elem felett túlnyomók ne legyenek. Különösen valaraelly takarékpénztár felállitási alkalmakor, előleg és józanul számíttassanak ki a’vidék minden befolyásos körülményei ’s azokhoz alkalmaztassák a’ felállítandó intézet eleme és vegyülete. Nevezetesen: minél népetlenebb, minél szorgalmatlanabb, neveletlenebb népű, szegényebb pénzforgalmú, műiparú és kereskedelmű a’ vidék, annál kevesebb banki elemet vegyen föl szerkezetébe az intézet, azaz annál kevesebbet számítson nagyobb kész tőkepénzek betételeire , escompte - kölcsönbanki, zálogházi üzérkedésekre, annál kevesebbet osztalékosságra, hanem telhetően maradjon a’ tiszta takarékpénztári elem mellett. Ne sandítson az más kedvezőbb helyzetű, vidékű, nagyobbszerű takarékpénztárak csillogó eredményeire; ne tartsa, miként nemrégiben, hazánk legjobb fejeinek egyike, megyei közgyűlésen mondott beszédében tartó, egy takarékpénztár alapos jótékonysága csalhatlan kritériumának azt, hogy 50 forintos adási már 850 fton kelnek és 3 milliót kezel, hanem hitesse magával el azt, hogy bármi csekély pénzforgalman kisszerű takarékpénztár üdvös és nagynál a’ közhálára nem érdemetlenebb, mihelyt feladatának és vidékének teljesen megfelelve, ez utóbbinak köznépét szorgalomra és takarékosságra szoktatja, és annak erkölcsét javítja. Itálhatására nézve ez legyen czélja munkálkodásának, belrendelkezésére nézve pedig az: miként hozhassa folyton legbiztosabb ellensúlyba, arányba kezelésében a’ bevételt és kikölcsönzést? tehát miként alkothasson úgynevezett forgó-tőkét, (bewegliches Capital) melly az intézetet minden zavarból kisegíthesse, ha netán öszszetoluló pénzét ki nem adhatná, vagy egyszerre nagyobb öszvegek kívántainknak viszsza az intézettől? Erre csekélyebb vidékeken legtanácsosabb valamelly hiteles közpénztárt,p. o. megyeit,városit,vagy szilárdlábon álló magányost nyerni meg olly formán,hogy ezek az intézet fölösleges pénzeit, vagy azok bizonyos részét kisebb kamatra fogadják el, és abból időnként annyit, menynyi szükség, az intézetnek viszszaszolgáltassanak. Ha ez nem sikerülne, alapítási tartalékpénztárát hevertesse kamatlanul, vagy kikölcsönzéseit intézze úgy, hogy az intézetnek mindenkor legyen rendelkezése alá eshető pénze. Ez a’ vidék körülményeitől függ Ha csekély vidékű takarékpénztár, túl menve körülményein, sipkából köpenyeget erőködik varrni,’s kész nagy tőkepénzeket fogad el, örökös zavarban és végre is fenakadásban leend kikölcsönzéseire nézve, vagy kénytelen lesz félbátorságra sőt kísérletre is adni ki pénzeit, mi által, még nem egészen szilárd és szigorú eljárású hiteltörvényeink mellett, sok és költséges bajba keveri magát. Nem kell felednünk: miként takarékpénztáraknak igen szükségesek a’ kiszámítások,hogy kikölcsönzéseik port ne vonjanak nyakukra;mert azonfelül,hogy tövényeink szerint a’ kamat kamatja, mit az intézetek betevőiknek űzetnek, meg nem ítéltetik nekik, sok vesződség van a’ pörökkel’s végrehajtásokkal is;pedig a’ takarékpénztárak egyedei alig lehetnek egészen az intézet dolgainak fekvő független férfiak,rendszerint hivatalokkal ’s magány ügyekkel is vannak elfoglalva azok. Már pedig a’pontos,rendszerető és hiteles jellemű kölcsönvevők, olly vidékeken, hol a’ pénzforgalom szűkebb, nem épen gomba-növésüek. Innen némelly erőködő takarékpénztárak igen is szeretik minél nagyobbakra terjeszteni ki vidékeiket, különösen a’kikölcsönzésekre nézve; de itt csepegés alól csorgás alá jutnak, mert kénytelenek lesznek kikölcsönzött pénzeiket kellő nyúlványban tarthatni, mi hitelhiányaink közt szerfelett szükséges, sőt legtöbb esetben még a’kölcsönvevőnek személyét, körülményeit ’s lekötendő biztosságát sem leendnek képesek kellőleg megítélni; mert fájdalom, e’ részben egyedül némelly megyei tisztviselők öszszeirására támaszkodni,jelenleg még kész csalatás. Mi a’ veendő és fizetendő kamatlábat illeti, több tekintetből, de a’takarékpénztárak könnyebb folyamáért is, szívesen megnyugszom abban, hogy hazánkban, főkép a’ nagyobb pénzforgalmú takarékpénztárak, mik kész tőkepénzeket is elfogadnak, 5 percenttel kölcsönözzék ki pénzeiket, de olly föltétel alatt, hogy a’ takarékpénztárak alap-irányánál fogva, a’dolgozó és szolgáló néposztályok betételeinek kamatoztatásait ne csökkentsék. Mi úgy fog megtörténhetni, ha azon két néposztályra nézve, két betételi maximumot állitnak föl: egyikét a’szegényebbekre nézve, teszem: 100 — 150 ftig, ’s ettől levonatlan fizetik szinte az 5 percentet; másodikát a’ már vagyonosabbakra nézve, teszem: 150 ftul 300ig, ’s ettől fizetnek 4'0 percentet. Ezen utóbbiak V2 kamatjából, díjakból és két hónap kamatoztatása megszüntetéséből alkalmasint kikerül a’ régió; a’ kész tőkepénzesek betételei pedig — miktől 3—3 V2 kamat fizettethetik, sőt ha rövid időre esik a’ betétes, kevesebb is — kiadják az alapított tartalék öregbítését és osztalékot. A’ tartalék-öszveg, az intézet feloszlása esetében, mint mondatott, vagy egészen, vagy egy részben rendeltessék valamelly analog philanthropicus czélra. Ez a’ legméltányosabb osztó igazság. Azonban itt is, mint másban sokban, tapasztalás ’s néhány évi gyakorlat ’s kezelési élet, fogják legbiztosabban kimutathatni: mennyit kelljen a’ vidék pénzforgalmából számítni a’ két alap-néposztály betételeinek, és kész tőkepénzesek pénzeinek jövedelmezéseire? — Tréfaság itt eszményileg akarni vitatkozni a’felett, hogy lehet-e és meddig, határvonalt vonni a’kistőkét-gyűjtők és kész tőkepénzesek, a’ szegények és vagyonosak közt? itt gyakorlati megállapodás határoz. Valamint az sem akadály, hogy némi csalások is eshetnek a’ betétesekben, miknélfogva álnevek alatt, több könyvecskére, nagy kész tőkepénzek tétethetnek be. Ugyanis ha szinte a’ takarékpénztáraknál nem könnyű is e’részben teljes ellenőrséget gyakorolni, de egy kis szigor mellett mégsem lehetetlen a’sürű csalásokat meggátolni ’s minden esetre tanácsosabb azoknál névre,mint au porteur szóló ’s csak számmal jegyzett könyvecskéket adni ki. Hol a’ takarékpénztárak kész tőkepénzesekre nem számíthatnak, hagyják ki az osztalékosságot; mert az alap két osztály pénzein nyerekedniök, sem illő sem szabad. Illyenek csak a’ regió- és tartalék-kikeritésen iparkodjanak, ’s elégedjenek meg nemes fáradalmaikért ’s emberbaráti áldozataikért azon belérzet nyugtató jutalmazásával, mit emberiség teljesített kötelessége szül a’ kebelben. Annak elhatározása ismét philanthropismus tárgya: ha vájjon árva-pénzek, katona-ujonczok, rabok vagyonai, letételek ’sut. a’két osztály betételei gyanánt tekintessenek? Miért óhajtom hazámban a’ takarékpénztári kamatlábat, akként miként előadám? — mi alól jelenleg még, alig egy két vidék tehetne némi kis módosítással kivételt — oka az, hogy hazámban még a szorgalomnak minden faja zsenge ’s inkább ébresztgetésre vár még, mint gyümölcsöz, a’ keresetmód szűk, a’ fecsérlés és uzsora napirenden áll, ’sat. ezért a’ pénz drága és annyira keresett, hogy szerencsésnek vallhatja magát, ki nálunk huzamos időre, jutányos törlesztés mellett — mit legalább a’ kikölcsönzések egy részére és fekvő javakra nézve, minden nagyobb takarékpénztárainknál behozatni javaslanék — 6 percentre kaphat pénzt, ’s az uzsorások körmei közöl megmenekhetik, miután a’ törvényes és országos kamatláb is,még mindig száztól hat. Azért ezt, mint mondatott, a’ takarékpénztáraknak meszsze hagyniok nem lehet, hacsak alap-irányukat veszteni nem akarják. Ugyanis ha csekély kamatlábra számíthat a’ dolgozó és szolgáló néposztály, miután még díjat is kell fizetnie és a’ betétel és kivétel hónapjait is veszítnie,nem fogja,vagy csak ritka esetben beadni pénzét. Csak 20 — 30 ftjára is, ugyanannyi kérő akad a’ faluban, ki mint szorult vagy csaló ember nagyobb kamatot ajánl neki, vagy újból bort, búzát ’sat, ’s vagy megcsalatik,vagy ő csal meg mást. Ehhez járulnak rég már kitanult ármányok, miknek nálunk még alig van büntetésük is; mert, ha teszem, már csőd alatt álló csalja is ki hitetlenül a’ jámbornak pénzét, nem azé nálunk, kivált ha tekintélyes családnai csaló, a’ közönséges kiegyenlítő példaszócska: emtor, elocator debet esse cautus? Hát ha még köznépünknek számtalan bűn és fecsérlés alkalmait tekintjük:a hemzsegő korcsmái regale beneficiumokat, a’ szerencse-játékokat, kártyát, koczkát, a’ cziczomát ’sat. Kis kamatvesztést csak elszivel a’szegény, teljes biztosságért, mindenkori pénzéhez-nyulhatásért, és azért, hogy egyszerre elveti gondját, aggodalmát, de nagyobb csökkentés könynyen megingathatja bizalmát, ’s ha egy egy faluban, csak egy pár akad is bizalmatlan az intézet iránt, nem sok szorgalmat és takarékosságot fog ez abban serkenthetni többé! — Nem kell felednünk, hogy magában Párisban, Bécsben, Brüsselben, Helvétia városaiban 4 percentet fizetnek a’ takarékpénztárak a’ betétesektöl, sőt Bécs még 5 percentes statuspapirokat is vásárolgat betevőji javára , pedig milly különbség létezik ezek közt és köztünk, mind szorgalomra, mind divatozó országos kamatlábra, mind pénzforgalomra, mind népi jellemre, miveltségi fokra és azon akadályokra nézve, mikkel nálunk még küzdeni szükség! Skótziában, a’ takarékpénztárak szülőföldén, rendszeresen annyi kamatot fizetnek a’ takarékpénztárak, mennyi az országos divatozó. Nem mellőzhetem itt el azon óhajtásomat, hogy a’ hazai takarékpénztárak, mennyiben azt vidékeik és körülményeik engedik, figyelemmel legyenek arra, hogy hazánkban senkinek olly kiáltó szüksége nincs a telhetőleg olcsó kamatú és hoszszas befolyású kölcsönre, mint a’ földtermesztőnek és birtokosnak; mert ez részint adós, részint fölszereletlen gazdaságú , ennek birtoka ingósíthatását alkotványi szerkezet gátolja, ’s nincs hitelintézet, hol keressen segélyt, míg aránylag más osztályoknak e’ részben nyíltabbak forrásai. Maga a’bécsi takarékpénztár is DOTJÜgíte, Ullbetöjjteutfydlő, mint alapszabályaiban mondja, ezeknek adja ki pénzeit. Ha tehát a’ takarékpénztárak, jelen hiányainkban, kikölcsönzéseikben is, országos jótékonyságra törekedni kívánnak, illő figyelemmel legyenek arra, hogy a’ teljes biztosítást kimutató földbirtokosoknak, hoszszas és jól kiszámított törlesztésekre kölcsönözzenek pénzeket, úgy intézvén ezen törlesztést, hogy a’ kölcsönvevő 59dik szám. 1845. PEST, csütörtök julius 24kén .. ., , minden héten kétszer it vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház Megjelenik a’ Tarsal*°ha°nnediir minden királyi posta hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történelső emeleteben, egyebütt p ehetik ^ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. Teljes számiapéldányokkal még szolgálhat a szerkesztőség. ~ • .-rS^-tz^-ar-n I.IMIN