Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-24 / 59. szám

FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Kinevezések; k­i­m­u­­tatások a’ hazai létező’s létesítendő takarék­­pénztárak ügyében. F­á­y Andrástól. Uj irány az agi­­tatio terén; szörnyű árvíz Miskolczon; bácsbodrogi közgyűlés; mármarosmegyei új tisztikar névsora; szarvasi főiskola átlapolja, iparunk a’ birodalmi közönséges iparműkiallitáson ; budapesti napló. Amerika (Jackson tábornok halála; Texas függetlensége kétségbe vonatik; franczia követ.) Spanyolország (Izabella Kín­t és don Enrique; újabb zendülések, oklevelek elsikkasztása, óvás don Carlos lemondása ellen.) Anglia (O’Connell odahagyja parliamenti ülését; Ujsee­­landban zendülés; Palmerston indítványa.) El e­g­y h­í­r­e­k. Értes­í­t­ő.­ ­Magyar* és Erdélyország. Ő cs. ’s ap. kir. fels. szatmárnémeti Németi János erdélyi k. főkormánysz­éki fogalmazót valóságos kormány­­széki titoknokká előléptetni; ’s Mederus Lukács Samu nagyszebeni kerület tartományi biztosát ,,kir. tanácsos“ czimmel dijmenten diszesítni kegy. méltóztatott. A’ m­agy magy. kir. helytartótanács a’tanulványi biz­­tosság-’s könyvizsgáló egyesületnél Bek­e Kálmán elő­léptetése által megürült tollnokságra Palugyay Imre hely­tartósági fogalmazó gyakornokot alkalmazó. Himutatn­ok a’ Hazai létező és létesí­tendő takarékpénztárak ügyében. Alkalmaz­zuk már a’ mondottakat hazánkra. Hazánkban, hol annyi a’ pótlandó hiány, emelendők: mezei gazdaság, mű­ipar és kereskedelem, elősegítendő az úrbéri vált­­ság, gyámolitandók, vállalatok és intézetek, hol a­­zonban a’ hitelintézetek és bankok inkábbára még csak tervben léteznek,vagy korlátok közt tengenek, és igy hazai tekintetben a’ kikölcsönzések jótékony­sága nem megvetendő, nemcsak nem ellenzem, sőt óhajtóra, hogy a’szerint, miként azt a’ takarékpénz­tárak vidékeinek képességük engedi, ezen intézetek több kevesebb banki vegyülettel ’s némi osztalékos­sággal alakíttassanak; csakhogy ezek, mint monda­tott , heterogen irányúak, és philanthropies elem felett túlnyomók ne legyenek. Különösen valaraelly takarékpénztár felállitási alkalmakor, előleg és jó­zanul számíttassanak ki a’vidék minden befolyásos körülményei ’s azokhoz alkalmaztassák a’ felállí­tandó intézet eleme és vegyülete. Nevezetesen: mi­nél népetlenebb, minél szorgalmatlanabb, nevelet­lenebb népű, szegényebb pénzforgalmú, műiparú és kereskedelmű a’ vidék, annál kevesebb banki elemet vegyen föl szerkezetébe az intézet, azaz annál ke­vesebbet számítson nagyobb kész tőkepénzek beté­teleire , escompte - kölcsönbanki, zálogházi üzér­kedésekre, annál kevesebbet osztalékosságra, ha­nem telhetően maradjon a’ tiszta takarékpénztári elem mellett. Ne sandítson az más kedvezőbb hely­zetű, vidékű, nagyobbszerű takarékpénztárak csil­logó eredményeire; ne tartsa, miként nem­régiben, hazánk legjobb fejeinek egyike, megyei közgyűlé­sen mondott beszédében tartó, egy takarékpénztár alapos jótékonysága csalhatlan kritériumának azt, hogy 50 forintos ad­­ási már 850 fton kelnek és 3 mil­liót kezel, h­anem­ hitesse magával el azt, hogy bármi csekély pénzforgalman kisszerű takarékpénztár üd­vös és nagynál a’ közhálára nem érdemetlenebb, mihelyt feladatának és vidékének teljesen megfe­lelve, ez utóbbinak köznépét szorgalomra és taka­rékosságra szoktatja, és annak erkölcsét javítja. Itálhatására nézve ez legyen czélja munkálkodásá­nak, belrendelkezésére nézve pedig az: miként hoz­hassa folyton legbiztosabb ellensúlyba, arányba ke­zelésében a’ bevételt és kikölcsönzést? tehát mi­ként alkothasson úgynevezett forgó-tőkét, (­be­wegliches Capital) melly az intézetet minden zavar­ból kisegíthesse, ha netán öszszetoluló pénzét ki nem adhatná, vagy egyszerre nagyobb öszvegek kíván­tainknak viszsza az intézettől? Erre csekélyebb vi­dékeken legtanácsosabb valamelly hiteles közpénz­tárt,p. o. megyeit,városit,vagy szilárdlábon álló ma­gányost nyerni meg olly formán,hogy ezek az intézet fölösleges pénzeit, vagy azok bizonyos részét kisebb kamatra fogadják el, és abból időnként annyit, meny­nyi szükség, az intézetnek viszszaszolgáltassanak. Ha ez nem sikerülne, alapítási tartalékpénztárát he­vertesse kamatlanul, vagy kikölcsönzéseit intézze úgy, hogy az intézetnek mindenkor legyen rendel­kezése alá eshető pénze. Ez a’ vidék körülményei­től függ­ Ha csekély vidékű takarékpénztár, túl­ menve körülményein, sipkából köpenyeget erőködik varrni,’s kész nagy tőkepénzeket fogad el, örökös zavarban és végre is fenakadásban leend kikölcsön­zéseire nézve, vagy kénytelen lesz félbátorságra sőt kísérletre is adni ki pénzeit, mi által, még nem egé­szen szilárd és szigorú eljárású hiteltörvényeink mellett, sok és költséges bajba keveri magát. Nem kell felednünk: miként takarékpénztáraknak igen szükségesek a’ kiszámítások,hogy kikölcsönzéseik port ne vonjanak nyakukra;mert azonfelül,hogy tövé­­nyeink szerint a’ kamat kamatja, mit az intézetek be­tevőiknek űzetnek, meg nem ítéltetik nekik, sok ve­­sződség van a’ pörökkel’s végrehajtásokkal is;pedig a’ takarékpénztárak egyedei alig lehetnek egészen az intézet dolgainak fekvő független férfiak,rendsze­rint hivatalokkal ’s magány­ ügyekkel is vannak el­foglalva azok. Már pedig a’pontos,rendszerető és hi­teles jellemű kölcsönvevők, olly vidékeken, hol a’ pénzforgalom szűkebb, nem épen gomba-növésüek. Innen némelly erőködő takarékpénztárak igen is sze­retik minél nagyobbakra terjeszteni ki vidékeiket, különösen a’kikölcsönzésekre nézve; de itt csepe­­gés alól csorgás alá jutnak, mert kénytelenek lesz­nek kikölcsönzött pénzeiket kellő nyúlványban tart­hatni, mi hitelhiányaink közt szerfelett szükséges, sőt legtöbb esetben még a’kölcsönvevőnek személyét, körülményeit ’s lekötendő biztosságát sem leendnek képesek kellőleg megítélni; mert fájdalom, e’ rész­ben egyedül némelly megyei tisztviselők öszszeirá­­sára támaszkodni,jelenleg még kész csalatás. Mi a’ veendő és fizetendő kamatlábat illeti, több tekintetből, de a’takarékpénztárak könnyebb folya­máért is, szívesen megnyugszom abban, hogy ha­zánkban, főkép a’ nagyobb pénzforgalmú takarék­­pénztárak, mik kész tőkepénzeket is elfogadnak, 5 percenttel kölcsönözzék ki pénzeiket, de olly föltétel alatt, hogy a’ takarékpénztárak alap-irányánál fog­va, a’dolgozó és szolgáló néposztályok betételeinek kamatoztatásait ne csökkentsék. Mi úgy fog meg­történhetni, ha azon két néposztályra nézve, két be­­tételi maximumot állitnak föl: egyikét a’szegényeb­bekre nézve, teszem: 100 — 150 ftig, ’s ettől levo­­natlan fizetik szinte az 5 percentet; másodikát a’ már vagyonosabbakra nézve, teszem: 150 ftul 300ig, ’s ettől fizetnek 4'0 percentet. Ezen utóbbiak V2 ka­matjából, díjakból és két hónap kamatoztatása meg­szüntetéséből alkalmasint kikerül a’ régió; a’ kész tőkepénzesek betételei pedig — miktől 3—3 V2 ka­mat fizettethetik, sőt ha rövid időre esik a’ betétes, ke­vesebb is — kiadják az alapított tartalék öregbíté­sét és osztalékot. A’ tartalék-öszveg, az intézet fel­oszlása esetében, mint mondatott, vagy egészen, vagy egy részben rendeltessék valamelly analog philanthropicus czélra. Ez a’ legméltányosabb osztó igazság. Azonban itt is, mint másban sokban, ta­pasztalás ’s néhány évi gyakorlat ’s kezelési élet, fogják legbiztosabban kimutathatni: mennyit kelljen a’ vidék pénzforgalmából számítni a’ két alap-nép­­osztály betételeinek, és kész tőkepénzesek pénzei­nek jövedelmezéseire? — Tréfaság itt eszményileg akarni vitatkozni a’felett, hogy lehet-e és meddig, határvonalt vonni a’kistőkét-gyűjtők és kész tőke­pénzesek, a’ szegények és vagyonosak közt? itt gya­korlati megállapodás határoz. Valamint az sem aka­dály, hogy némi csalások is eshetnek a’ betétesek­ben, miknélfogva álnevek alatt, több könyvecskére, nagy kész tőkepénzek tétethetnek be. Ugyanis ha szinte a’ takarékpénztáraknál nem könnyű is e’rész­ben teljes ellenőrséget gyakorolni, de egy kis szigor mellett mégsem lehetetlen a’sürű csalásokat meggá­tolni ’s minden esetre tanácsosabb azoknál névre,mint au porteur szóló ’s csak számmal jegyzett könyvecs­kéket adni ki. Hol a’ takarékpénztárak kész tőke­pénzesekre nem számíthatnak, hagyják ki az oszta­lékosságot; mert az alap két osztály pénzein nyere­­kedniök, sem illő sem szabad. Illyenek csak a’ re­gió- és tartalék-kikeritésen iparkodjanak, ’s eléged­jenek meg nemes fáradalmaikért ’s em­berbaráti ál­dozataikért azon belérzet nyugtató jutalmazásával, mit emberiség teljesített kötelessége szül a’ kebel­ben. Annak elhatározása ismét philanthropismus tár­gya: ha vájjon árva-pénzek, katona-ujonczok, ra­bok vagyonai, letételek ’sut. a’két osztály betételei gyanánt tekintessenek­­? Miért óhajtom­ hazámban a’ takarékpénztári kamatlábat, akként miként előadám? — mi alól je­lenleg még, alig egy két vidék tehetne némi kis mó­dosítással kivételt — oka az, hogy hazámban még a­ szorgalomnak minden faja zsenge ’s inkább ébreszt­­getésre vár még, mint gyümölcsöz, a’ keresetmód szűk, a’ fecsérlés és uzsora napi­renden áll, ’sat. ez­ért a’ pénz drága és annyira keresett, hogy szeren­csésnek vallhatja magát, ki nálunk huzamos időre, jutányos törlesztés mellett — mit legalább a’ kiköl­csönzések egy részére és fekvő javakra nézve, min­den nagyobb takarékpénztárainknál behozatni ja­­vaslanék — 6 percentre kaphat pénzt, ’s az uzsorá­sok körmei közöl megmenekhetik, miután a’ törvé­nyes és országos kamatláb is,m­ég mindig száztól hat. Azért ezt, mint mondatott, a’ takarékpénztáraknak meszsze hagyniok nem lehet, hacsak alap-irányukat veszteni nem akarják. Ugyanis ha csekély kamat­lábra számíthat a’ dolgozó és szolgáló néposztály, miután még díjat is kell fizetnie és a’ betétel és ki­vétel hónapjait is veszítnie,nem fogja,vagy csak ritka esetben beadni pénzét. Csak 20 — 30 ftjára is, u­­gyanannyi kérő akad a’ faluban, ki mint szorult vagy csaló ember nagyobb kamatot ajánl neki, vagy újból bort, búzát ’sat, ’s vagy megcsalatik,vagy ő csal meg mást. Ehhez járulnak rég már kitanult ármányok, miknek nálunk még alig van büntetésük is; mert, ha teszem, már csőd alatt álló csalja is ki hitetlenül a’ jámbornak pénzét, nem az­é nálunk, kivált ha tekin­télyes családn­ai csaló, a’ közönséges kiegyenlítő példaszócska: emtor, elocator debet esse cautus? Hát ha még köznépünknek számtalan bűn és fecsérlés alkalmait tekintjük:a hemzsegő korcsmái regale be­­neficiumokat, a’ szerencse-játékokat, kártyát, kocz­­kát, a’ cziczomát ’sat. Kis kamatvesztést csak elszi­­vel a’szegény, teljes biztosságért, mindenkori pén­­zéhez-nyulhatásért, és azért, hogy egyszerre elveti gondját, aggodalmát, de nagyobb csökkentés köny­­nyen megingathatja bizalmát, ’s ha egy egy faluban, csak egy pár akad is bizalmatlan az intézet iránt, nem sok szorgalmat és takarékosságot fog ez abban serkenthetni többé! — Nem kell felednünk, hogy magában Párisban, Bécsben, Brüsselben, Helvétia városaiban 4 percentet fizetnek a’ takarékpénztárak a’ betétesektöl, sőt Bécs még 5 percentes statuspa­­pirokat is vásárolgat betevőji javára , pedig milly különbség létezik ezek közt és köztünk, mind szor­galomra, mind divatozó országos kamatlábra, mind pénzforgalomra, mind népi jellemre, miveltségi fok­ra és azon akadályokra nézve, mikkel nálunk még küzdeni szükség! Skótziában, a’ takarékpénztárak szülőföldén, rendszeresen annyi kamatot fizetnek a’ takarékpénztárak, mennyi az országos divatozó. Nem mellőzhetem itt el azon óhajtásomat, hogy a’ hazai takarékpénztárak, mennyiben azt vidékeik és körülményeik engedik, figyelemmel legyenek ar­ra, hogy hazánkban senkinek olly kiáltó szüksége nincs a telhetőleg olcsó kamatú és hoszszas befolyá­sú kölcsönre, mint a’ földtermesztőnek és birtokos­nak; mert ez részint adós, részint fölszereletlen gaz­daságú , ennek birtoka ingósíthatását alkotványi szerkezet gátolja, ’s nincs hitelintézet, hol keressen segélyt, míg aránylag más osztályoknak e’ részben nyíltabbak forrásai. Maga a’bécsi takarékpénztár is DOTJÜgíte, Ullb­etöjjteutfydlő, mint alapszabályaiban mondja, ezeknek adja ki pénzeit. Ha tehát a’ taka­rékpénztárak, jelen hiányainkban, kikölcsönzéseik­ben is, országos jótékonyságra törekedni kívánnak, illő figyelemmel legyenek arra, hogy a’ teljes bizto­sítást kimutató földbirtokosoknak, hoszszas és jól ki­számított törlesztésekre kölcsönözzenek pénzeket, úgy intézvén ezen törlesztést, hogy a’ kölcsönvevő­ 59dik szám. 1845. PEST, csütörtök julius 24kén .. ., , minden héten kétszer i­t­­ vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz. alatti Trattner-Károlyi ház Megjelenik a’ Tar­sal*°ha°nnediir minden királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történ­­első emeleteben, egyebütt p e­hetik ^ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. Teljes szám­iapéldán­yokkal még szolgálhat a­ szerkesztőség. ~ • .-rS^-tz^-ar-n I.IMIN­

Next