Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-11 / 73. szám
torna szüksége, mi annak oka, hogy a’ társaság eddigi munkálatiról ’s elhaladásáról mindeddig semmit sem olvashatott a’hírlapokban? Merthogy az előleges 50 ezer forint részvényesei ezt joggal követelhetik, nincs ki tagadni merné. És a’ nyúl a’ bokorból csak még sincs kiugratva. Én valóban még magam is olly hiszemre jutok végre, hogy ezen társasághoz kevés a’ reménység ’s annyival inkább szükséges lenne ezen csatorna készíttetését országos költségen eszközleni, ’s azon társaságot, melly 2 év alatt országgyűlés óta, egy elhatárzó lépést sem tett, mert a’ mit tett, az harmadrész lépésnek is kevés, csatorna-építési jogától elmozdítani,’s ezt tenni annyival inkább országos kötelességnek vélem, mert az illy gazdag jövedelmű vállalatokba tömött pénzt szegény hazánk roppant uzsorája kölcsönének tartom. — Nem teszem ugyan fel,mit a világ beszélt hogy itt egy erszény dolgozik a’ vasútra és csatornára, de a’ következvény még is erővel azon hiedelemre van, mintha e’ csatornát a’vasut szolnoki conductora lökné ki helyéből, mert a’hírlapok hallgatása erre mindenkinek okot ad, valamint a’ reményhez adott akkor, midőn az ötven ezer forintot sürgeték, melly summával még is csak lehetett volna eddig már valamit lendíteni, de nemakarásnak nyögés a’ vége. Újólag felhozván, hogy ezen pest-békesi vagy gyulai csatorna, a’ Sárrétbe és Marosra nyújtandó két oldal csatornáival, az alföldnek minden termékeit képes lenne egy maga Pestre szállítani, következőleg hogy ez egy lenne a’legjövedelmezőbb vállalatok közűl,azon óhajtással végzem felszólalásom: vajha e’ csatorna orsz. költségen építtetnék!Balla. Bé«» sept. 2kán. Pillanatim drágák lévén nem akartam elmulasztani, hogy ne írjak a’ rövid-utu eljárásról ’s igy azon kevés időt, mi jelenleg jutott, némileg hasznosra ne fordítsam. — Egész utamon mint kisértet, úgy járt előttem és utánam és körültem a’ magyar törvényhozásnak egyik újabb szüleménye, t.i. az 1836:20d. és 1840. lld.törvényczikkelyek,ide értve a’végrehajtásról szóló 1836: 15. törvényczikket is. Mikre nézve azt mondom, hogy az újabb törvényhozás, midőn a’ régi bajt orvoslani akarta, egyik tulságból a’ másikba szökkent, és hogy ekként a’ különbség csak abban áll, hogy a’ régi törvény a’ hitelezőt, az uj pedig az adóst sújtja. Holott a’ törvényhozás szemei előtt egyedül az egy örök igazságnak kell érvényesnek lenni minden részrehajlás nélkül ’s nem volt szabad, (legalább czélirányos nem) a’ hitelező lábából kihúzni a’ tüskeszuronyt és azt az adóséba döfni. Márpedig igy áll a’ dolog!... Mert régente az igaz, hogy az alperes, érezve a’ sáfrány-illatot, vagy is a’ bírói foglalást, előkutatá minden avaska lomjait, mételyes bárányait, rósz dongáit, ős szemöldökű,sánta-béna,rokkant,csökönyös avagy cholericus lovait, selejt-teheneit’s azoknak is véneit,nyálkás borait’stb.megbecsülteté(a’becsüsökkel eleve amúgy in camera sinceritatis egykét szót váltva és őket amúgy more patrio megbabonázva ’s becsároa a’ szegény hitelezőnek nyakába sózta, mosolyok között mormolva magában amúgy divatosan: „no hiszen, isten irgalmazzon neked te jámbor!“ ’S midőn a’ szegény felperes az illy szemetet elvitte, méltán kiáltott utána az alperes ama híres csárdás szavával: „szegény tatár!...“ Ugyanis, ha félannyi áron elvesztegetheté felperes az illy vagyont, a’ mennyivel neki alperes tartozott, úgy még azt mondotta, hogy hagyján! Ez tehát az élő igazsággal meg nem egyezett világos!... De lássuk már most, hogyan egyezik meg az élő igazsággal az újabb rendszer? ’S méltán felelhetjük, hogy a’ gyógyszer roszszabbá jön a’ bajnál! Mert a’ pénzbeli végrehajtásnál,tudván azt az árverő,hogy a nemesi birtok nála csak mint bírói zálog marad ’s minden órán kiváltható, igen természetes dolog, hogy a’ lehető legkevesbet ígéri meg érette! De úgy is van ez in praxis, mert nem egy sem nem két esetet tudok, hol egy köblös (hold földért 2 ezüst forintnál nem volt ki többetadott volna, notabene! első rendű ’s osztályzatú határon és földért! ’s az ember — t. i. az alperes (vagyis az adós) koldusbotra jutott!... Igaz, hogy erre lelkesedett legislatoraink azt felelik:„tudjuk mi azt atyafi! de hiábalmi úgy vagyunk vele, hogy mindig a’ második lépést vagyunk tenni kénytelenek, hogy vele tandem abjuando az elsőt is kivíhassuk! Mire én azt mondom, hogy nincs kifogásom ellene, mert ennek igy kell lenni, különben a’sok rövidlátásunk miatt a’föld soha sem lesz fölszabadítva pedig ennek meg kell történni, mert az ellenkező víhatatlanul idomtalan (abnormis és igy nemzeti enyészethez vezető állapot lévén, elháríttatása mindenek előtti fő-fő kellék a’ hazában!... Igen ám, de a’ 19dik század, ezen humanitás korszaka, nem kap é általa olly bélyeget, melly magán az embertelenség gyászszinét viseli? akkor, midőn számtalan ártatlan ember a’ törvény tökéletlenségének áldozatul ’s nyomorult martalékul esik!... Ámde van e’ törvénynek még más hiánya is, t. i. hogy semmi külalakja (formalitása ezen eljárásnak nincsen, mert e’ szerint a’ netalán önkénykedni akaró szuperbeli bírónak tág kapu nyílik ama híres „inci vinci convinci“ fogásokra, t. i. ő ha akarja, az írásbeli védelmet el nem fogadja, hanem azt mondja, feleljenek az urak szóval ’s akkor azt írja be a’jegyzőkönyvbe, a ’mi neki tetszik (t. i. holmi ákum-báriumot... a jeles, talán igen alapos védelem helyébe, sőt többet mondok, „semmit“ sem igtat jegyzőkönyvébe! ’stb. ’S ha a’ felek egyike fölebbvinni akarná, nincs mit! mert jegyzőkönyv nem is létezik. (Esedezem, ne nevesse ezt senki, mert jól mondja a’ német, a’ ki utoljára nevet, jól csak az nevet!... Avagy miért van a’ csődpörökben megállapítva a’ külalak? még pedig többi között az is, hogy minden csomó ’s adat kétszer (in dupple} legyen meg? mert tapasztalás tanitá, hogy számtalan pör (ha már más mód nem volt segítni a’ dolgon!} elsikkadt mindenestül örökre!... kellene leiz arra külalak! hanem hozzá tenni, hogy nyolcz nap alatt a’ feleselések végkép befejeztessenek, különben mindenesetre végítélet hozatik ’stb. Emlékezzünk, esdek, hogy e’ törvény értelmében világosságra hozható és igy gyakran igen fontos ügyek is vitattatnak. Mit olly hebehurgyázva ’s rögtönözve jól kifejteni ’s megérteni lehetetlen. — Mi pedig a’ pénzbeli végrehajtást illeti, erre nézve egy különös czikk írását közelebbre tartom fen magamnak; talán valami óriási tehetséget ébreszthetek parányiságommal gyógyítási működésre. Zombory Leopold: Válasz a’ IV. II. temesi levelezőjének. Az eddigiekből látható, miként a’ temesi levelező, ki nem kerülheti ezen dilemmát, vagy azért kívánta követelőleg a’ kormánytól, hogy a’ temesi sorokat életbe léptesse;vagy azért szólt hogy mondjon a’temesi conservativek közöl is valaki fönhangzó de mit sem jelentő szókat; első esetben vagy erővel akará körülvétetni a’ megyei tanácskozások termeit, vagy legnagyobb politikai botlást elkövetve, erkölcsileg lehető mélyen kívánta sérteni a’ közhivatalnoki tisztelt testületet, ’s ennek egész jövőjét kiforgatni;— második esetben szólt,hogy szóljon, vagy is kiáltott hogy zaj legyen, hihetőleg nem más okból, hanem hogy a’ conservativ pártnak Temesben is létezését tudtuladja. Csak ez utóbbi jelentés mellett nyilatkozott a’ N. A. érdemdús szerkesztősége, különben — mint már érintve volt — ollyatén gyanúnak tenné ki magát, mintha vagy nem tudná,mit kíván az alkotmány megvédetése’s fejlesztése; vagy ezen kettős czélra szükséges eszközöket ismervén, azok kellő használását szándékosan mulasztaná el. Hogy ezen értelemben a’ temesi sorokat örömmel üdvözlé,igen természetesnek látom; mert ki valamit olly hőn óhajt, mint a’ N. U. hazánk számára stabilistico-conservativ pártot; ki továbbá szive ápoltjának jeleivel olly gyéren találkozik, mint a’ N. U. megyei életünk terén conservativ magyar elemekkel, annak kapva kell kapnia minden legkisebb jelességen, melly a’ kedvelt eszme tovább terjedésére mutat.Ollyformán van e’dolog, mint ha háború idején szorultságban levő tiszthez önkéntesek érkeznek: „adjatok nekik fegyvert, — kiált ez;csatasikon majd vizsgálatot tart fölöttük az ellen fegyvere.“ És valóban kötelességünk szerint meg is kezdettük a’vizsgálatot,mi közben kitűnt,miszerint a’temesi úr ütni csak ütne; de még most nem igen bírja megkülönböztetni az ellent saját feleitől, ’s ez okból ütlegeiböl több jut baráti, mint ellensége számára. Ezt leginkább azért jegyeztem meg, mivel temesi ellenem a’ N. A. érdemdús szerkesztőségze által tett helyeslő észrevételre, mint valami észgyőző argumentumra hivatkozik. Meglátjuk,a’ jó úr mint fogja eddigi következtetésinket magától elhárítni. Itt bízvást véget vethetnék minden további vesződségnek; azonban mivel a’ temesi urnak politikai oktatásra nem kevésbbé van szüksége mint bármelylyikünknek — jövőre irányzatul néhány fölvilágositással segítem. Mondottam ’s pedig egy és ugyanazon czikkben (Jelenkor 62 sz.)hogy az érett megfontolás koránya mosolyg felénk, ’s mindinkább elközelg a’ politikai érettség, — de kizárják e ezen szűk egyéb hiányok lehetőségét? nem szabad é ennélfogva mondanom, nincsenek tiszta fogalmaink azokról, miket leggyakrabban forgatunk ajkainkon? Vegyük a’ dolgot példában. Ha a’Pesti Hírlap első szerkesztője azon vezérczikkeket, mikkel egy időben mindent annyira megrázott, ma újra elmondaná, vájjon fognak ésorai azon hatást gyakorlani, mint ez előtt 4 évvel? Mennyire devalválnék azok értékét most ’s hány születésen menne át minden egyes állítás, mielőtt elfogadtatnék! — Hogy ez igy fogna történni, a’ N.U. emberei legkevésbbé tagadhatandják, hacsak bevallani nem akarják, hogy olly lapra, mint az egykori p.Hírlap volt,máig is sokkal nagyobb szükségünk van, mint például a’ II. Újságra. ’S ha a’ dolog igy áll, kérdem miért áll igy? bizonyára nem más okból, hanem mivel fölébredt nemzet 4 év alatt sokat halad ’s ha nem is a’ teendők sorozatát, de az egyes teendők eszközlésének módját ennyi idő alatt másként tanulja szemlélni. Tehát nincs igazam , midőn állítom, hogy a’ politikai érettség mind inkább elközelg. Ámde következik ezekből, hogy mindenről tiszta fogalommal már bírunk is? Mi emlegettetik mai nap gyakrabban alkotvány ’s megyeszerkezetnél —• ’s azért állíthatnné, hogy egyező tehát tiszta fogalmak keringnek közöttünk e’ nagy fontosságú két tárgyról? Az uj pesti Hírlap franczia ’s német írókból kölcsönzi állításinak támaszit —lehet e az magyar alkotvány? melly illy tanok egyedüli kifolyása? Mit mondjunk e’ tekintetben magáról a’ NI. Újságról? midőn kivált ez olly különös értelemben látszik használni az alkotvány ’s megyerendszer szókat, mihezképest épen akar, midőn e’ palládiumok védelmére áll elő, alig tesz mást, mint kígyót békát kiáltoz minden legkisebb szabad nyilatkozatra, másfelől meg takargatni igyekszik azon rézseket, mik napról napra tágasbak és számosabbak kezdenek lenni alkotványos éltünk körében. Van Magyarországban ember, ki az aristokratia fontosságát inkább megismerné, mint a’ Nemzeti Újság ’s mégis ha végig nézünk eddigi működésein, alig mutathatni föl néhány eszmét, mellyek szorosan aristokratiánk szilárdítására volnának irányozva, úgy hogy eddig negativ működést vagy is az oppositio megmegtámadtatásán kivül e’ lapokban keveset találunk; — sőt mi azon egyes eseteket illeti, mellyek kötelességévé tették volna országos méltósággal fölruházott nagyaink érdekében a’ fölszólalást, vagy mellőzé az egészet, vagy abban nem látott egyebet a’politikai életnek egyeseket sújtó forgandóságinál. Pedig a’ tiszta fogalmak szerinti cselekvés abban állna: kiszemelni a’ csorbákat, mik az alkotványon ejtettek; őrködni a’ meglevő fölött úgy, hogy ne csak a megtört oppositónak kiáltsuk utána balfogásit, hanem bármi hatalomnak is meg merjük mondani, hogy fáj, ha legszentebb jogainkban sértetünk, hogy bár stabilismusi zászló alá esküvénk, borzadunk még is ollyféle haladástól, mellyben kiki erőszaktól űzetve fut viszszafelé. Azért hogy polit. tekintetben szebben kezd felénk mosolygani a’ józan megfontolás koránya — mit hiányunk megismerése mellett is itt újra ismétlek — van köztünk gyermekies dacz, van aszszonyi félelem;—illy gyermekies dacz az,ha bizonyos elemről álmodozva éjjel nappal, ellenszegülünk saját eszünk sugallatának, ’s a‘ helyett hogy mérsékelt haladástól várnok nemzeti szebb jövőnket azon bizonyos elemre ’s annak egy idő ótai védéjire támaszkodva— rákmódra kívánunk haladni, vagy legjobb esetben csontosultan egy helyett megállapodni, nem akarván észrevenni, hogy előbb utóbb annál nagyobb erővel fogunk tovasodratni. Illy aszszonyi félelem , midőn minden szabadabb tett sót szabadabb szó előtt összeborzadunk anathemát kiáltva és szintett rettegés vagy valóságos rémülésünk közben azok elől futunk, kikkel egyesülnünk kellene, ’s azokhoz folyamodunk, kiktől mindkettőnknek tisztán tartani magát fő kötelességünk volna. Midőn ezt ’s hasonlókat teszszük — saevimus in viscera propria ’s a’ nélkül hogy észrevennők, fejszét ragadva döngetjük alkotványunk fáját. Igen vagyunk is politikailag érettek, nem is; ha politikai érettség jele: pártokra szakadozni, rendszereket állítni rendszer ellenébe ; győzni és semmivé tenni saját véreinket, vagy meggyőzni és semmivé tenni általok; nem látni egye- 4 36