Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-11-23 / 94. szám

­ Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a­ szerkesztő’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453dik sz. alatti Trattner­ Károlyí iás első ameletében, egyebütt pedig minden királyi posta-hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’bécsi cs. főpostahivatal utján történ­hetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. Jogviszonyaink, pos­­tam­ozgalom; vázlatos közlemény a’ gyáralapító társaság nov.­ban tartott közgyűléséről; horvátországi tartománygyű­lés folytatása; komoly szó a’ dunatiszai csatorna ügyében; Ungmegye évnegye­­des közgyűlése; új tisztikar Csanádban; ungvási tisztujitás; bu­dapesti napló; adakozások Reguly számára Amerika. (Buenosayresi viszonyok; brazíliai arany- és gyémántbányák iránti intézkedés.) Spanyolország. (Narvaez újabb hatalmaskodása; Ro­­mávali közlekedés; reformkérdések; rendbomlás a’hadseregnél.} Anglia. (Vasúttervek; házassági kaland; izlandi mozgal­mak; sárgaláz elleni intézkedés­) F­r­a­n­c­z­i­a­o­r­s­z­á­g. (Uj hadminiszter; algíri hírek és e­­semények.) Törökország. (Rezsid viszszahivatott; franczia követ erélyes fölléptének sikere.) Értesítő; pénzkeret. Hagftr- és Erdélyország. Jogviszonyaink. Tocqueville, az ism­éretes franczia publicistája’ nemzetboldogság föltétlen esz­közéül a’közösen igazságosnak ismert törvé­nyeket, ’s a’ néptől jogosnak tartott hatalom in­tézkedéseit vallja valahol. Én ezen elvet aláírom, a’ nélkül hogy tudnám: hol, mikor,és milly körülmények, vagy viszonyok irányában állitattott fel. Ugyanis e­­rősen meg vagyok győződve,hogy:nem a’hatalomnak törvényeken épült gyakorlata, vagy az engedelmes­ség megszokása vesztegeti meg az embereket, ha­nem ollyas törvényeken alapuló hatalom gyakorlata, millyeket a’társadalmi élet viszonyai közt ’s az igaz­ságkövetelő közérdekek tekintetében jóknak, helye­seknek nem ism­ertünk el, ’s olly hatalomnak való en­gedelmeskedés, mit önkényesnek, ’s elnyomó szelle­műnek tartunk. Ezen elvből indulva ki, pár pillanatot akarok vetni jogviszonyainkra, és kimutatni azon abnormis állapotot, melly részint törvényeink ingatagságán, részint jogaink egyoldalúságán alapszik.Társadalmi életünk átalakulása egyik igényei jogviszonyaink kel­lő ismerete’s lehető tisztába hozatala is, — ’s én úgy gondolom, hogy sem a’ törvénykező, és törvényhozói testület, sem egyes honpolgárra nézve nem érdekte­len a’journalistica mezején a’jogviszonyról magyar szempontból egyet mást elmondani. Azon socialis intézkedések között, mik a’ két legközelebb múlt országgyűlés lefolyta alatt történ­tek, azok bizonyosan legfontosabbak, mellyek nem­zetünk magány viszonyait érdeklik, de a’ mi a’ köz­igazság törvények általi kiszolgáltatását tárgyazó rendelkezéseket illeti, nézetim szerint sem elegek, sem eléggé kielégítők. Mert ha megvalljuk is, hogy vannak e’ tekintetben számos jó törvényeink, nem tagadhatjuk mindazáltal más tekintetben, hogy van­nak a’ mammut csontok régiségével ’s haszonvehet­­lenségével versenyzők is, mik törvénykönyvünknek nem igen nagy becsültére válnak. ’S hogy erre nézve valamit,éspedig minél előbb tenni szükséges — mindnyájunk közéhajtása. Már csak az maga is nagy nyereség lenne,ha corpus juris-unk elavult szellemű része tiszta ereklyéül csupán a’ törvényhozás histó­riájára nézve hagyatnék meg, többi része pedig, t. i. a’ divatozó’s újabb törvények egy egészszé alkottat­ván, ’s a’ tudomány és korszükség jelen álláspontjá­ból,mennyire viszonyunkhoz illeszthető, philosophiai rendszerrel és világossággal párosult reformban, a’ mai civilisatio igényeinek megfelelőleg idomuttat­­nék. Egy illy munkának eddig még teljes hiányát érezzük, — pedig szükségünk volna reá — kimond­hatatlan. Ha codexünk régibb részének értékét az ész mérlegébe vetjük, megvallhatjuk ugyan, hogy mig apáink az igazság kiszolgáltatását sátrak alól, vagy szabad ég alatt úgy­szólván kengyelből kezel­ték—igenis czélszerűek voltak azon törvények­ — ámde az eféle,minden esetre tisztes,ős maradványok­ból öszszeállitott Corpus Juris,jelenleg már nem ele­gendő ’s egy uj Verbőczyt kell keresnünk, hogy ha­zánk óhajtatos újjászületését’s minél előbbi boldog­ságát alaposan reménylhessük. Tagadhatlan, hogy a’törvényes állapot javítására nézve minden politi­kai párt elég jó akarattal bir nálunk, ’s épen ezért a’ tárgy ismerete is, mennyiben az a’ nemzet törvé­nyeit érdekli, leginkább el vagyon terjedve;—ám­de az ellenkező,most már nem használható törvények csomója, a’még haszonvehetők ’s alkalmazhatók el­lenében olly nagy,hogy egy hamar nemigen reményl­­hető, egy korszerű,’s kimerítő rendszeres miunika lé­tesítése. Már pedig ha illyesmihez nem fogunk,’s át­alakulásunk általányos reformjának iránytűje’ nem­ben is nem adunk, —higyük el, hogy a’ részletes re­formok e’ nélkül a’mostani zavart inkább szaporitni, hogy sem kevesiteni fogják. Hogy általában milly ritkán van sikere a’ különszakasztott i­n­­tézkedésekne­k,nemcsak a’magányos sőt még a’ gyakorlati közéletben is elég alkalmunk van tapasztalni naponkint, ’s eléggé igazolják ezt országgyűlésink, hol az előbbieken hozott határoza­tok, már a’ legközelebb gyűlésen úgy tűnnek fel, mint nem czélirány­osak. Itt ugyan nem törvényeink­ben rejlik sokszor a’ hiba, hanem philosophiai szel­lemű ,általán­os törvénykönyv’ hiányában. Ennek alkotásához volt nyúlni kénytelen az utolsó hatvan évben minden műveit nemzet, az absolutisták szint­úgy, mint a’ constitutionalisok,­­ Ausztria, Porosz­­ország, Francziaország, Baden, Würtemberg, ’stl Mária-Therézia és Ferencz, mint nagy Fridrik és Napóleon. Sőt Napóleon olly büszke volt erre, hogy mintegy dicsekedve nyílványitva sem átallá azt mon­dani, miszerint: törvénykönyvével akar az utóvilág elibe lépni, ’s érdemeit annak becse szerint mérle­­geztetni. A’magyar törvények mostani állapotukban sem birtokot, sem jogot nem védelmeznek eléggé, miért is, hogy törvényink eredeti rendeltetésüknek szoro­san nem felelnek meg, igen természetes. Újra­ala­­kíttatásuk ugyanis mindeddig elhalasztatott, az ó és új törvények sok helyen mintegy ellentétben állnak egymással, az igazság kiszolgáltatását valameny­­nyien roszaljuk, pereink végetlenül megszaporod­tak, ’s ezek,és ezeknek hoszszas és költséges folya­matok miatt a’Codex Juris gyülevész, rabulai mes­terséges és ravasz fogások helyévé jon, mi aztán sokkal alkalmatosb a’ világos törvényt meghomá­­lyositani, mint annak erőt,érvényt ’s e’mellett tisz­teletet kölcsönzeni. Talleyrand azt mondá egykor, hogy: ,,a’beszéd az embernek gondolati eltitkolá­sára adatott/­ ’s ez éles gúnyt magyar törvényeinkre valóban helyesen alkalmazhatni. De a’ számos ellen­­tételes törvény mellett is , mennyi szükségest nél­külözünk még,mutatja eléggé az, hogy a’ legfonto­sabb ’s jogalapul szolgáló esetekben is hiányzanak lényleges(j­ositiv) törvényhatározatok — honnét az „usus 44 nálunk majd olly gyakor alapjok a­ törvényes eldöntéseknek, mint a’ törvény maga. Azon külön­féle ’s nem ritkán minden józan fogalommal ellenke­ző elméletek hatalma, melly a’ bírói ítéletek alapját a’szokásból, nem pedig a’ törvényből meríti, eléggé mutatja, milly abnormis állapotban van a’ törvény tu­domány egy olly országban, mellyben egy tábornyi ügyvédet maholnap szintolly könnyű kiállítani, mint egy sereg katonát.Mennyiszer válik az ,usus abusus­­sá,­ ’s milly ellenhatást gyakorolhat ennek védpajzsa alatt a’ legoktalanabb szokás is a’ törvények ellené­ben—tudhatja minden’s megítélheti, ki szerencsét­lenségéül pörök folytatására van kárhoztatva balsor­sa által és ismeri a’ ,Savignyk, Gausok, Mittermaie­­rek hires juridica tekintélyeiket.—„Beati possiden­­tes,44 e’ szóban forgó kifejezése a’jószág igazság­talan leírásának, egy olly állapotnak, mellyben majd kizárólag a’ birtokosnak van joga, ’s hol a’ citatiók, mandátumok, oppositiók, via facti elfoglalások,egy szóval, mindenféle kivételes haszontalan küzdelmek, csaknem feltetlenné teszik a’ legnyilványosabb jo­­gokhozi juthatást. Ezen tömérdek bujósdi eszköz majd mind az adós javára ’s egy azon mélyen fekvő alapú gonoszra mutat,melly a’ magyarországi birtok­állapot természetében a’ nemzetet századok óta sújt­ja. De még ezen egyoldalú,következőleg törvényte­len czél is, mi némileg az adós sorsának könnyebbi­­tésére látszik irányulni, olly rész,hogy eszközei: a­ sok húzás, halasztás, ’s mesterséges fogások nem hogy lendítenének ügyén, hanem ezt, a’ hitelezőével együtt többnyire a’ tönkrejutás örvényébe sodorják. De állitásaink ezen igazságát példák leginkább iga­zolhatják; lássunk tehát egy párt. Tudjuk, hogy az oppositio által joga van a’ törvényesen elitélt adós­nak a’ törvényszék ítéletének tettleg ellenszegülni, a’ végrehajtástól vonakodni ’s illy módon egy új pert kezdetni. A’ via facti elfoglalás által a’ megtámadó rész bizonyos esetekben bírói ítélet nélkül erőszak­kal ’s gyakran fegyveres csoport előtt állva a’ per­tárgy birtokába helyzi magát. És nálunk mind kettő törvényes.Én mellőzve több illyszerü törvénykezési balszokásunk elsorolását, e’ czikkemet, mellyel co­dexünk minél előbbi újjá teremtésének szükséges lé­tét akarám­ kimutatni, csak a’ opium desideriumok 44 1839 ben kijött jeles német röpirat jogviszonyaink­nak épen ezen oldalára vonatkozó szavaival fejezem be, hogy lehet­­ ott szilárd törvényállapotot gondol­ni,hol illy jogbeli szörnyűségek gyakoroltatnak? hol a’törvény első kivántatóságai az önkénynek, a’ biró és annak ítélete alá való rendelések olly erőszakos módon félreismertetnek —van é ott a’személy és tulajdonra nézve elegendő biztosság? Vagy létezik é ott valódi törvénykezési állapot, melly gyengét az erősb ellen, elnyomottat az elnyomó ellen, ’s kirab­­lottat a’ bitor ellen — illyképen ótalmaz ? És egy olly országban, hol illyféle törvények codexben ál­lanak, hol azok analógok azon szellemmel, melly ő­­ket előállította, ’s hol nem kíván a’ törvények egész tömege általányos revisiót, — lehet e egyes változ­tatásoknak mi is sikere, mint még nagyobb zavaro­­dás? — Nem tudom, jól vágyóké meggyőződve, — de azt hiszem, hogy a’ törvény- és igazságkiszolgál­tatás állapota egy irányban áll a’ nemzetboldogság­gal, — sőt ennek amazok épen föltétlen eszközei, — ’s hogy: az e’ tekintetbeni szokások tekintélye mindig a’ népműveletlenség tanujele; mert a’ szokások be­cse általában csökken a’felvilágosultság terjedésé­vel. Mészáros Károly: Postamiozgalom. A’ socialis élet felfedező szelleme ismét egy uj ’s hinni óhajtjuk, eredvénydus társulatot hoza létre: t. i. a’ magyarországi kir. pos­tamesterek egyesületét. Czélja ezen egyletnek , ha jól vagyunk értesítve, a’ testület közbajait a’ nm. kincstár és közönség érdekeivel egyenvonalban fo­lyamodások útján orvoslani ’s orvosoltatni egyesek postai viszonyokból keletkezett sérelmeit, nemcsak azért, mert kölcsönös segítség ’s egyesitett erő si­­kerdusabban működhetik; de azért is, hogy egyesek nem ritkán alaptalan panaszaitól tömérdek teendők­kel halmozott főkormányszékeinket megkímélje. Czéljai sikereik elősegítésére ’s a’teendők öszpon­­tosított vezetésére a’ nm. Helytartótanács tudtával nov.ILdikén tartott első közgyűlésben választvány nevezteték, melly vezérfonalul szolgáló alapszabá­lyait megkészité.Ezen alapszabályok közgyülésileg elfogadtatván az imént tisztelt kormányhatóság ut­ján legfelsőbb helyre terjesztettek. Majd ügyvise­lő választatott. ’S most nincs egyéb hátra, mint tiszta ügyszeretettel ’s öszszevetett vállakkal mun­kálni a’közügyre. Ugyanazért hív öszszetartás és kitüzés. Vázlatos közlemény a gyáralapító társaság nov. 8. tartott közgyűléséről.—Ámbár a’jelen rend­kívüli közgyűlés főleg a’ módosítások megtételére tűzetett ki; örömmel vesz alkalmat alulirt igazga­tó választvány, eddigi hivatalos eljárásainak rajzát ’s az egyesület kifejtésének ’s életbe léptetett műkö­désének jelen állapotát, a’ tisztelt közgyűlés ek­be terjeszteni. Miután a’ választvány kiegészité az ügyveze­téshez szükséges személyzetet, azon eszközök é­­letbeléptetésére fordító munkásságát, mellyek az e­­gyesületi czél­ elérésre alapszabályilag kif­üzettek. Ezen eszközök egyike az országban megtele­pült gyárnokok és iparűzöknek,kamatra és részletes törlesztés mellett, adandó kölcsön általi segélyezés lévén, az egyesület keletkeztétől fogva e’ végett beadott folyamodványok, igazgatói tárgyalás után ’s ügyvédi vélemény mellett, megvizsgáltattak, ‘s a­ Angliát kivéve, hol általán­os philosophiai tör­vénykönyv nincs,épen úgy mint nálunk—ott is a’ törvény­­könyv épen o­lyan aggregátum mint nálunk, ’s hihetőleg mi ezentúl is úgy leszünk törvényinkkel mintáz angolok. 8 a o r k.

Next