Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-04 / 97. szám

vagy tűzzön ki határidőt, mellyben kiraenvén a’ helyszínére, megmutassam adatinak valótlanságát, megmutassam a’ kérdéses helyen elrejtett ’s még fellelhető főpontokat,mellyeket azonnal megvizsgál­hatunk, és összehasonlíthatunk az Aedilis directio által elrendelt szintezés alkalmával vett pontokkal. A’ mérési költséget mindenesetre vesztes fél fe­dezendő Mindezekből csak az látszik, hogy V. ur Be­szédes vonalát legkérdésesb részeiben mai napig sem ismeri, vagy ismerni nem akarja, ’s még is Bal- Iáénak bérmálni szeretné. Szántszándékos tévedése pedig V. urnak megmondom honnan ered. Mint fen említem, az Aedilis directio kiküldött két egyedet a’ pestszegedi csatornavonal szintezésére, ezek azon vidék hullámos alkatú földezetének sokféle alakban előtűnő változatai mellett könnyen tévedésbe jöhet­tek, és valójában, mint egyikétől, ki jó barátom lé­vén, részletesen elsorolni hallám a’ helyeket,m­ellye­­ken haladtak, nem azon vonalon tették mérésöket, mellyet B. ur határozottan megállapított, hanem csak annak környékén, ’s igy jön , hogy a’ kérdéses földháznak nem a’legnyergesebb vonalán, hanem e­­meltebb részén mentek keresztül­ következéskép az általok szintezett vonal egy pár öllel ezen kérdéses részben magasabb, a’mellett hogy szintezésüknek végeredménye, a’ Tisza és Duna állásához mérve, Beszédes úréval egészen egyezik. Azonban az V. urat nem menti, mert B. ur tervrajzai kezében forog­tak, következéskép ha B.tervének czáfolatába eresz­kedett, annak adatait kellett volna használni, vagy előbb azok helytelenségét megmutatni. V. urnak illy szépen devalvált adatival azon 24 láb magasság, mellyre V. ur Baracsnál az alsó csa­torna vizéből a’ felsőbbe a vizet gőzerővel felszivat­­tyúzni, mások gondolatszikrája után ajánlja, B. ur vonalán megkiméltetnék tetemes részében, illetőleg megkiméltetnék B. ur 12—15 lábnyi alacsonyabb fekvésű vonalán több mint fele részében. — Hor­váth József. (Folytatjuk.) Horvátországi tartománygyülés folytat. Olvastatott a’választványi előmunkálat sóik pontja, melly az országház kijavítására, nemzeti színházra megajánlott tőkékről, úgy a’ jamrikai borkút jöve­delméről készített számadásokat tartalmazza. Külö­nösen a’ színházi tőkét érintőleg M. D. ezen mellék tartományok részéről a’volt magyar országgyűlésen követ, kiemelőleg emlité meg a’ számadási kimuta­tások azon tételét, melly szerint ezen tőke 10 ezer pengő forintig növekedett, nehogy tehát ezen tőke akár megfogyjon, akár gyümölcsözés nélkül veszte­geljen, akarja, hogy annak évi kamatai az országos statútumok értelmében tőkésítessenek, mig végre annyira fog szaporodni, hogy azon egy állandó szín­ház alapittassék meg. Azon hazafiaknak, kik ezen tőke alapítványt tevék , szándékuk volt: a’ nyelvet mívelni, ’s számára templomot épitni, hol az mulat­­tatólag foganatosittathassék; de ezen nemes szán­­déknak létesülését a’ jelen nemzedék aligha érendi meg, ha csak magánál ezen alapnál marad meg a’ nemzet, ’s arra várakozik, hogy kamatai által szapo­rodjék a’ megkivántató mennyiségre; illy módon tiz esztendeig sem jő be csak annyi pénz is, hogy pusz­tán a’ színházi épület felemeltethessék, pedig egy nemzeti színháznak belső készületei, alkatrészei­ további fentartatása még sokkal több költséget igé­nyelnek; ha tehát — mond szónok — nemzeti kiké­­peztetésünk legfőbb eszközének — t. i. a nemzeti színháznak létrehozását megélni akarják, akkor fel­állítása érdekében más módokról, más eljárásról kell gondolkodnunk, mellyek czélhoz elébb, ’s könnyeb­ben vezethetnek.Szónok e’ módok egyikének tartja, és ajánlja, ha a’ mondott tőke kamatinak egy része évenként a’ legjobb illyr drámák jutalmazására fog fordittatni, ekép­p úgymond, néhány esztendő múlva drámai litteraturánk lesz, melly nélkül nemzeti szín­ház fen nem állhat; ezen eljárásnak meg lesz azonnal ama hatása is, miszerint a’ hazafiak, kik eddig kellő fogalommal ezen ügy iránt nem bírva, pártolásához sem járultak — most dicső czéljáról meggyőződve, ezen alapot sietenének odáig öregbítni, hogy maga az intézet is minél elébb életbe léphessen. Az ezen ügyre vonatkozó egyéb intézkedések — szónok sze­rint, a’ választvány buzgalmára hagyandók lenné­nek, mellynek elnökévé gr. Draskovich János jelöl­tessék ki. Ezen inditványt sokan támogaták szavazataik­kal , némellyek azonban a’ drámai jutalmazásokra nézve úgy vélekedtek, hogy ennek kezelése a’ tudós társaságot illetvén — addig várakozni kellene vele, mig ezen társaság meg nem alapíttatik; mások azon­ban ezen vélemény czáfolatául felhozák, hogy nem­zeti irodalmi munkák kiadására alakult már magány egyesület (Maticza) melly mindenesetre képviseli a’ nélkülözött tudós társaságot, ugyan ezen egyesü­let kebelében van egy bizottság a’ színi ügyek keze­lésére, melly bizottságnak, valamint az egész egye­sületnek is elnöke gr. Draskovich János, erre tehát minden kétkedés nélkül rá lehetne bízni az érintett drámai munkák megbirálását, valamint a’jutalmak oda ítélését, és kiosztását is. A’mi pedig a’ tudós tár­saságot illeti, melly a’nemzeti mivelődés egyedül va­lódi eszközéül vehető. Bán ő exc. mond szóló, igye­kezni fog, hogy ő felsége a’ nemzet ebeli kivánatát mi elébb teljesitni méltóztatnék;mit elnök bán kész­séggel megígérvén azonnal kimondá a’ határozatot is, hogy a’ színház alapítványi töke kamatinak fele évenkint a’ legjobb drámai munkák jutalmazására fog fordittatni.Ezen határozat kimondása alkalmakor Varasd m. követe párhuzamba állttá a’magyar, és a’ mellék tartományok eddigi tudományos, és szépiro­dalmi műveit; az öszszehangzó együttmunkálás,azon hazafius láng, ama nagyszerű áldozat, mellyet Ma­gyarhon lelkeslejei nemzetiségük szent oltárára olly csüggedetlenül ezen utolsó évtized alatt felhalmozá­­nak, szónokot ellenállhatlanul e’férfiak tisztelettel­jes bámulására ragadja,kik hazájukat a’ nyers mive­­letlenség kötelékeiből fel tudák szabadítani; ha el­lenben e’ melléktartományok parányi előlépéseit az irodalmi téren tekinti, ha a’ nemzeti érdekek iránti silány részvétet veszi, ha az apathiát — sőt nemzete kebelében ennek felvirágzása elleni törekvéseket bonczolja, ha látja, mikép némellyeknél a’ nemzeti­­­­ség csak eszközül vétetik aljas czélok kivitelére,ho­lott a’ valódi hazafiuságot, melly szivet, lelket egyi­­ránt melegít, nemesit — csak nevéről ismerik; ha látja, hogy a’horvátok a’ helyett, hogy más szeren­csésbek példájára a’ cselekvés terén elébre haladná­nak, mindinkább mélyebre süllyednek a’ nemzetiség moralis értékében, akkor szónokot fájdalom veszi kö­rül,’s hite nem kölcsönözhet elég bátorságot e’ nem­zet jövőében reméllni; ezen folytonos apathiából ma­­gyarázhatók Dráván túli szomszédunknak ama gány­­nyilatkozatai, mellyek bennünk csak szó, de nem egy úttal tett embereire ismernek, ’s kivált tudományos mivelődés mezején nem egyebeknek, mint dilettán­soknak tartanak.Innét van az is,hogy mindjárt az első ülésben itthoni elleneink kérdezhetők: „Mit tevénk mi a’ hazáért,minő áldozatokkal járultunk oltárához? Ezután szónok inté a’rendeket: tiszteletben tartsák honosikat, ’s azt, mi nemzeti sajátjuk, ha akarják, hogy mások előtt tiszteletben tartassanak. „Cserél­jük fel az óhajtások terét a’férfias cselekvésével,’s mutassuk meg a’ világnak, hogy hazafiságunk nem­csak a’ protestantismus kizárásában,nemcsak a’költ­­séges tisztujitások megszüntetésében, mellyek ed­dig több pénzt nyeltének el, mint bár­mi nemzeti, vagy közhasznú intézet — nemcsak hivatalok utáni kapkodásban áll, hanem abban is, hogy a’ haza szá­mára áldozni is tudunk, hol ennek érdeke csak áldo­zatokkal mozdítható elé.1. Végül szónok a nemzeti intézetek hasznosságát fejtegeté, ’s ezek közt leg­melegebb szavakkal emlékezett a’ nemzeti színház­ról,mellynek minél előbbi felépítésére szónok aláírási ivet nyújtott át a’ rendeknek, mellyet ő 500 pfttal nyitott meg. (Zsivio háromszor.) Ezután felvétetett a’ választványi munkálat ldik pontja, melly a’ múlt tartományi gyűlés 21dik pontját említi, melly szerint a­ horvát alapítványi pénztárak tárgyaltatása ezen tartom­ánygyűlésre ha­­lasztatott. Ezen felhívásra az ez ügyben munkálko­dott mellék­választvány jelentése olvastatott fel, mellynek értelme szerint hozatott a’ határozat,hogy t.i. egy alázatos felírásban meg fog kéretni ő felsége, mi szerint az ezen melléktartományokat illető ala­pítványi pénztárakat, mellyek jelenleg a’m­agy­ or­szági Helytartó Tanács kezelése alatt vagynak,visz­­szaadatni méltóztatnék;a’ kérelem okai közt emlitte­­tik, hogy a’ pénztár áthelyhezése által ét tartomá­nyokban nagyobb pénzforgalom hozathassák be, és — hogy — ha szükség támadna,vagy a’ közös­ jóllét valamit rögtön kívánna, legyen e’ tartományoknak — hová folyamodniok, ’s hogy annak kezelése felett saját befolyásukkal őrködhessenek. Addig pedig, mig ezen pénztárak áthelyheztetnek, megkéretni határoztatok ö felsége, hogy a’magy­ országi Hely­tartó Tanács által azok állásáról, és viszonyairól szó­ló számadásokat évenként zen­etartományoknak ter­­jeszsze elé. — B. báni táblai ülnök indítványára az is határo­zatba ment, miszerint ö felsége azon 61000 ft.visz­­szafizettetésére is megkéretik, mellyet még 1791- ben Ferencz király a’ bandérium fentartására az or­szágos pénztárból pótoltatott; ez ellen felhozatott u­­gyan az elévülés, ’s még inkább a’ már gyakor ízben tett ez érdembeli felírások meghiúsulása; a’többség azonban jónak látta a’szerencsét újra megkísérteni. A’ 171k pont felírást indítványoz megkérve e felső­­ségét azon régi sérelem orvoslására, melly Kapron­­cza kir. várost nyomja részént azért, hogy a’ Varasd körösi katonai végezred felállítása alkalmakor a’vá­­rost illető néhány birtokrész ettől elszakítva az ez­redbe keblesittetett, részint pedig azért, hogy ezen város a’ nevezett ezrednek évenkint 534 fr. 30 kr. p. p. haszonbér fejében , kénytelen fizetni. A’ 18. és 1­0ik pontok, a kir. leiratokról szólnak, köztök érde­kes az, melly a’ mellék tartományok gabnakivitelét Lombard Velenczébe a’ fiumei és segniai kikötőkben gyakorlott eddigi szabadalom értelmében — a’ ma­gyar tengerpart minden kikötőiből megengedi. A’ A’ 20ik pont ismétlését ajánlja azon — még a’ múlt tartománygyű­lésröl intézett, de siker nélkül maradt felírásnak, miszerint a’ tengerparti kamrai kerüle­tekben f­első birósági törvényszékek előtt vitt bűn­vádi perek átvizsgálás végett a’ báni táblához vites­senek fölebb, nem pedig, miként eddig szokásba hu­­zatott a’ fiumei kormányzóhoz. Hasonlókép az emlí­tett kerületek csődpereire nézve első forumul Zágráb m. törvényszéke kéretett tétetni a’ múlt tartomány­i gyűlés által; és még is ezen kérelemmel ellenkező­leg, sőt az 1647: 67­­.czikk ellenére is a’ múlt ma­gyar országgyűlésen ezen perek fórumául a’ fiumei váltótörvényszék tétetett. Ezen sérelmek orvosolta­­tásának eszközlését a’ választvány a’jövő magyar országgyűlésre küldendő követeknek utasitásul a­­datni ajánlja. Elfogadtatott A’ 217. pontban a’választvány a’ belső ke­reskedés előmozdítására megkivántató eszközökről, úgy az azt akadályozó hátrányokról adván javasla­tát, ennek nyomán alázatos felírás határoztatott, mi szerint a’kereskedés elősegítésére czélzó eszközök, minő a’ Dráva, és Száva tisztítása, és szabályozása stb. ő felsége kormányának figyelmébe ajánltatnak. A’ 224. pontban pártoltatok Segnia város azon igaz­ságos kivonata, miszerint régi szabadalmaiba, ’s a’ város ősi méltóságába helyheztessék viszsza annál inkább, minthogy ezt azon bokros szolgálatok,mely­­lyeket Segnia polgárai a’ török elleni harczokban a’ haza, és az uralkodó ház mellett kiküzdének, külö­nösen ajánlják; nem különben: adassék nekik vissza — saját hasznaikra forditandásul azon tőkepénzt, mellyet még József császár idejében egy — a’ saját határukban építendő kikötőre gyűjtöttek öszsze. A’ 23­. pont hivatkozva azon rendszerre, miszerint ő felsége legújabban a’ királyi tábla rendes ülnökinek számát megszaporítni méltóztatott, egyszersmind a’ zágrábi báni tábla ülnökeit is két egyeddel szaporí­taná, melly helyekrei kinevezéseknél különös figye­lemalsó Szlavóniára lenne fordítandó; ezen szaporí­tás pedig annál szükségesebb, minthogy gyakran — kivált a’ magyar országgyűlés alkalmakor, hova a’ bán néhány báni táblai tagokkal felmenni köteles, vagy egyes ülnökök m­egbetegedésök esetében is — megtörténik,hogy az ülnökök a’megkivántató szám­mal öszsze nem állhetnek,mi által az igazság kiszol­gáltatása tetemesen hátráltatik. A’ 24 d. pontban pártoltatása javasoltatik a’ Károly városi vitótörvény­­szék azon kérelmének, minél fogva a’ váltótörvények a’ határőrvidékeken is érvénnyel bírjanak. A’ 25 d. pont ajánlja a’Hendeknek ezen kapcsolt tartományok protomedicusának évi dijaztatása öregbítését, mint­hogy ezen egyed egyszersmind a’ tartományoknak szem bajok orvoslása körül is szolgálatokat tesz. A’ 26­. pont nem találja eléggé kiraeritett­­nek némelly kereskedők által benyújtott abeli folya­modványát, miszerint a’ váltótörvényszék Károly­­városból, Zágrábba tétessék át; m e 11 e z t e t e 11. A’ 27dik pontban a’ károlyvárosi váltótörvényszék ebeli folyamodása — hogy a’ tartományi gyűléseken a’ váltótörvényszék alsóbb rangú személyzete is ü­­léssel és szavazattal bírjon — félrevetendőnek ja­vasoltunk annál is inkább, minthogy a’ tartomány­­gyűlés rendezésének pontjai a’váltótörvényszékek ülnökeit is kizárják a tartomány gyűlésekbéni sza­vazható részvétből, ’s ezen jogot egyedül csak azok elnökeinek adák meg. A’ 28­. pontban elősorolvák 580

Next