Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-12-07 / 98. szám
1586 tralisatiót átellenben a’ megyével vitatják, vagyis hogy a’centrálisadét a’megye helyett indítványozzák, holott a’megye mindenesetre csak egyes institute,csak rész, míg a’centralisatio egész alkotvány. Avagy erre azt mondják önök: „ezen ur még azt sem fogja fel, miért surrogáljuk mi a’ centralisatiót épen a’ megye helyébe!“Tehát, felelet azért: „mivel mindenki tudja (?), hogy 52 megye 52 felé húz, és hogy a’megye már vivocis valami szétágrást jelent, míg a’ centralisatio egységet akar.“ Hogy önök így felelnének, arról nem kételkedünk; ámde ez is azt bizonyitná, mikép önök aligha megvizsgálták szorosan: vájjon a’ megyével szükségkép nem fér é öszsze az egység, hanem igen is praecipitanter vették be a’ hitet, hogy a’ megye és statusegység két antipolus. Azonban ezt önöknek nemcsak hinni kell, hanem egyszersmind bebizonyítani, mivel mi épen ezt tagadjuk, még pedig, a’ mint később látható lesz, ex ratione sufficienti.Most csak annyit jegyzünk meg, miszerint míg önök elegendő okokkal be nem bizonyítják, hogy a’ megye mellett egység nem létezhetik, addig ezen szempontból a’ megye ellen legbce nem harczolhatnak, de kivált a’centralisatiót a’ megye helyébe logice még papiroson sem surrogálhatják. Ha pedig önök maguk sem kételkednek azon, miszerint az államnak (statusnak) kormányzati egysége a’ megye mellett is teljesen megfér, és mégis a’megye romjain akarnak centralisálni, akkor ezen centralisatio végbonczolatban, lehetetlen hogy gyanús ne legyen előttünk;akkor az nem azon centralisatio, melly iránt alkotványos nemzet sympathiáit lehetne fölkelteni, akkor az hasonlít a’ görög falóhoz, mellynek gyomrában Trójának végveszedelme vala concentrálva. Ugyanis ha önök meg lévén győződve, mikép a’ megye mellett az egység, bár nem léteznek is,de könnyen létesíthető, és mégis a’megyét par force kiirtani készülnek, ebből világosan következnék, hogy önöknek inkább csak a’ centrum mint egység fekszik szívükön. Megbocsát. barátom ezen föltételes ágáért a dilemmának, mellyet egyenesen a’szigorú logika ránk kényszeritett. Aut......aut........ Avagy önök azért nem mondják ki, hogy a’centralisatiót az „öszszes magyar elkorhadt alkotvány“ helyébe szánták, mivel e’ nagy szó egyelőre talán nagyon is nagynak látszik önök előtt? ’s ezért most csak annyit mondanak inkább, hogy ,,a’ centralisatio a’megye helyét fogja pótolni/*—Én úgy vélekedem, hogy az első czégér logikaibb és őszintébb lenne; mert hiszen ki azon együgyű közöttünk, ki át nem látná, mikép a’ megye megszűntével úgy is dőlni kell az öszszes alkotvány-egésznek?, hacsak valami nyomorú férczczel az észt szántszándékosan kigúnyolni nem akarjuk. Az önök félig leplezett, félig feltakart terve vonzani akar, de sajátlag eltaszít. ’S logikájok — miként látni való — nemcsak rész, de mysticus is. De én nem szeretném, hogy e’ tárgyban mysticismus uralkodjék hazámfiainál; azért különösen szükségesnek tartom, mielőtt tovább haladnék, egy kis bonczolatban feltárni olvasóimnak: „mit akar tulajdonkép a’P. Hírlap akkor, midőn a megyét akarja kiirtani?“ Mi egy állományt — volna bár abban megvalósítva a’ német politika legmerészebb ideálja: „egy tyúk minden polgár fazekában minden vasárnapon,“ azaz volna bár abban az anyagi jóllét példátlan magasra emelve, és terjedne az ki mindenkire — ha e’ mellett a’ közéletnek minden nyilványos manifestatióji a'lehetetlenségek lajstromában állanának, vagyis nem léteznék semmiinstitutio, melly által a’nemzet közéletének jelenségeit adhatná, mi egy illy állományt a’ boldogtalanok közt legboldogtalanabbnak ítélnénk. Nincs ország a’ széles világon, mellyben a’ népgyűlési jog olly magasztosan nyilt, törvényes megállapítás által lenne szentesítve, mint magyar hazánkban, főleg, ha elgondoljuk, hogy, bár e’ jog jelenleg még csak a’ feudális értelemben vett nemzet * által élveztetik, de nem sokára, a’ nemzetnek észszerűbb fogalma megalapultával, a’ most kitagadottakra is kiterjedem, — lehetetlen az emberiség társas jogainak épen honunkban leendő legszebb győzedelme meggondolásakor a’kebelnek föl nem dobognia. Eivonatkozva itt a’megyének minden más szempontbóli tekintetétől, csupán a’népgyűlési jognak ’s ez által a’ nemzet-élet koronkinti nyilatkozványinak illy nagyszerű gyakorlási orgánumát mélyebb eszmélettel vizsgálva, sajnálkozással tt) Vagyis az ősnép által, hogy ne mondjam elkeseredéssel tapasztalja minden el nem ámult hazafi,mikép: a’ magyar sajtónak egyik legjobb hirü közlönye illy institutiónak enyésztésén dolgozik! Eddigelé, mig bizonyos politikai uj tanok szabadelvüségi álarcz alatt fel nem tünének, azt hitte az egyszerű elmélet, mikép ha a' két fő statushatalomból (Törvényhozó és végrehajtó) minél nagyobb részt bir maga a’ nemzet, annál erősb alapon áll az alkotvány, ’s különösen igen sokáig senkinek sem juta eszébe, a’ végrehajtó hatalmat egy bármi bölcs de még is gyarló ember (minister)önkényétől függve hinni legbiztosabbnak jogra és szabadságra nézve, — minden statusbölcs igen jól tudván, hogy ezen egyetlen ember által a’ legszabadabb kény szerint nevezett hivatalnokok ezrei soha nem érezhetik olly melegen a’ nemzet érdekét, mint érzik kedves magukét, ’s ezen körülmény aztán szavakkal ki nem mondható’s ésszel is alig ellátható keserű bonyodalmak tömkelegébe vezet, mellyből Ariadne is csak nagy ügygyel bajjal, talán (mint bizonyos német könyvecske írja) csak egy veres tengeren keresztül szabadíthatná ki a’ szegény nemzetet.------.— A’ mondott egyszerű elmélet értelmében eddig a’ magyar nemzet mind a’ két statushatalomnak részese volt. ’S talán még inkább birta jobb felét a’ végrehajtásnak, mint a’ törvényhozásnak, nélküle, akaratja ellen az előbbi szinte nem történhetvén.’S ezen szükségképeni osztályosság minden statushatalomban, de különösen a’ végrehajtásban , az, a’ mit röviden a’ „semmit rólunk nélkülünk“ kifejez. Nem gyakorolja ugyan a’ nemzet a’ végrehajtó hatalmat közvetlenül; de a’ mennyiben maga választja meg a’ szükséges tiszti személyzetet, maga utasítja azt eljárásiban, ’s különösen a’ mennyiben maga ellenőrzi minden lépésiben, ez által mintha csak önmaga lenne a’ végrehajtó. És ebben áll végbonczolatban a’ nemzet nek nemcsak feldicsőitett önkormányzata, hanem egyszersmind nemzeti ereje: „hogy minden statushatalom, legnagyobb részben, saját kezében van.“ Ez az, a’ mit mi honfiak kicsiben veszünk, sőt tán épen nem méltányolunk , a P. H. pláne képtelennek tart, holott ellenben épen ez az, a’ miért Európa irigyelve néz alkotványunkra, mellyben a’ legsajátabb demokratikai elv lehető leghatárzottabban van megvalósítva, úgy hogy, miután az ősnép kivétel nélkül osztályos a’ végrehajtásban, ez értelemben hazánk alkotványát szintúgy democratica, mint aristocratica monarchiának nevezhetni. — ’S érted már most szives olvasó, mit akar a’ P. H., midőn a’ megyét kiirtani készül? nem mást, és nem kevesebbet, mint megfosztani előbb a’ nemzetet a’végrehajtó hatalombani részességtől, aztán egy intéző ministert a’nemzettel aequiparálni,’s megvégre ezen nemzetet saját ministere tisztjeinek gzámsága alá vetni. Azaz rövidebben szólva: meg akarja fosztania’ nemzetet fenérintett democraticai hasisától, ’s kizárólag monarchiai elemet akar uralkodóvá tenni. De világosítsuk fel e’ pontot egy kissé bővebben is. Hogy önök a’ nemzetnél semmi hatalmat nem akarnak meghagyni, mint egy részt a’ törvényhozásból (ennek jobb fele természetesen a’ fejedelmet illeti, ezt már tudjuk; de az még nincs világosan tudva előttünk: vájjon vajkép hiszik önök szilárdabb és biztosabbnak a’ végrehajtó hatalmat, ha ezt kizárólag a’miniszterség, vagy egyszersmind a’nemzet kezeli? — Hogy önök egy miniszterben keveset bíznak, ezt azon szigorú felelősség-követelés világossá teszi; de hogy a’nemzet részvétele (a’ végrehajtásban) sem tetszik önöknek, ezt megint a’megye elleni föltétlen antipathiájok bizonyítja. Mi ezen ingadozás, és több más symptomából is úgy veszszük ki, hogy a’ P. H. épen nem azért ellensége a’ megyének, mivel azt nagyon kiismerte, hanem inkább azért, mivel azt lényegében nem ismeri. Önök, mint látszik, azt tartják, hogy ha a’ nemzet törvényeket alkotni segít, ’s a’ felelős miniszter ezeket végrehajtatja, már ez által jó a’ rend, biztos a’ szabadság, mivel egyensúly van a’ hatalmak közt. Mi azonban itt különösen törném látunk egyensúlyt, már nem látunk semmi ellenőrséget. Az első nyilván van, mert hiszen nem kell mondanunk, mikép a’ nemzet a’ törvényhozást is, mint van, csak részben gyakorolja, a’ végrehajtásból pedig egészen kikopik. De már a' második némi bizonyítást kíván. Melly itt következik: A’ P. Hírlap egy uj tant fedezett fel, midőn azt hirdeti, hogy a’ törvényhozás okszerűbben és siikeresebben ellenőrizheti a’ végrehajtó hatalmat, mint ezt képes tenni a’ megye. Már itt legjobb lesz, ha az ellenörség fogalmát tisztán meghatározzuk, és annak a’ számoltatás eszméjétőli különbözését kiderítjük. Az ellenőrség hitünk szerint nem lehet más,mint a’végrehajtásnak nyomrul nyomra őrszemmel kisérése, ’s a’rósz szándéknak vagy hibának tetté válhatni nem engedése. E’ szerint az ellenőrség nem lehet egészen utólagos, vagyis egészen tényutáni, hanem annak okvetlenül együttesen kell lépdelni a’végrehajtó hatalom orgánumaival. A’ számoltatás ellenben már egészen utólagos, ’s nem akadályozásra, de elégtételre, vagy (netalán szükséges) büntetésre irányul. ’S ebben egészen egytermészetű felelősséggel. Az ellenörség hű árnyékkint mozog a’ végrehajtás mellett, a’ számoltatás birókint tűnik elő, az elkövetett hibákért vagy bűnért ítéletet mondóképen. Már e’ szerint tisztelet becsület, de nevetség is, midőn olvasnia kell az ember úrának, hogy bízzunk mindent egy miniszterre ’s ennek tisztjeire, majd a’ törvényhozás évenkint megteheti a’ számoltatást, és ezen utólagos censura mellett jól fog menni minden. Ugyan ki tudná elhinni, hogy a" törvényhozás a végrehajtó hatalomnak minden speciális eljárásit gyakorlati sükerrel számon kérni képes? Igen de azért, mivel a’ törvényhozás nem ellenőrizheti minden lépten nyomon a’ végrehajtó hatalmat, azért már nem is szükséges, hogy a’ végrehajtó hatalomnak minden eljárása lehető legrészletesb controll alatt legyen? Sőt a’ gyakorlati észnek örök postulatuma, hogy létezzék okvetlenül egy közvetlenebb hatalom, mint a’ törvényhozás, melly a’ nemzet valamennyi törvényeinek végrehajtatását őrszemmel kisérve, a’ hol lehet, a’ hibát vagy vétkes szándékot meggátolja— a’ nélkül természetesen, hogy a’ törvénynek, ha az világos, executióját akadályoztathatná. És e’ közvetlen hatalom leghelyesebben van a’ megyék független Rendeinél. A’ miniszterség alárendelt organjai (sokszor felejtve azt, hogy ők is a’nemzet újai) a’ mondott értelmű ellenőrség nélkül csak akkér teljesítik rendszerint hivataljokat, mint teljesíti egy számadó magány-tisztviselő a’ magáét, ha nincs utána mindenütt az úr. Általjában, ha kétségtelen igaz az a’ magány-gazdálkodásban:,,oculus domini saginat,“még igazabb ez a’ nemzetélet jogoeconomiájában.S mi annyira meg vagyunk győződve a’ végrehajtásnak szakadatlan ellenőrzése szükséges létéről, hogy ha a’ történetet és a’statusélet elméletét nem vesszük is,előttünk már a’ gyakorlat maga száz és száz bizonyságot tesz ezen szükségletről ugyannyira, hogy kimerjük mondani, miképp minden alkotvány, ha biztos akar lenni, e’ három hatalmat föltételezi szükségesképen:a’ törvényhozó,végrehajtó, és (végrehajtást) ellenőrző hatalmakat. ’S ha jól fontolóra veszszük a’ megye genesisét, nem mondjuk ugyan, hogy az ezen és ehez szőrszálig hasonló combinatiónak köszöni létét; de hogy a’ végrehajtás szakadatlan ellenőrzésének kiáltó szüksége, habár öntudatlanul is vezérelte őseinket a’ megye alapszerkesztésében,ezt könnyen elhihetni a’ nélkül, hogy e’ miatt a’ megengedhetőnél nagyobb fokú bölcseséget kellene ősapáinkról supponálnunk. Tisztán állhatott őseink előtt (ha nem elméletileg, de) gyakorlatilag, miszerint azon alkotvány, melly csak a’törvényhozó hatalomra bízza a’ végrehajtás controllját, nem sokkal biztosabb annál, melly a kormányt még csak felelőssé sem teszi. ’S már most végkép érthető lesz a’szives olvasó előtt, mit akar a’ P. Hírlap akkor, midőn a’ megyét akarja kiirtani; t. i. tször a’ népgyűlési jogot (mellynek a’ megyében olly igazán népi alapja van) semmivé tenni; 2szor a’ nemzet kezéből a végrehajtást könyörtelenül kiragadni, nemcsak, sőt ilszor az olly gyakorlati szükségü ellenőri hatalmat is a’ nemzetnél egészen megsemmiteni ’s annak helyébe pusztán a' ministerség utólagos számoltatási elvét, ezen mystificatióját az ellenőrségnek, akarja pótolni. ’S mindezt egyedül rósz és igazságtalan logikája következtében. Már ezen mondottakból is kivehette az olvasó, mit tartunk a’ P. Hírlapnak egész központosítási tervezetéről. De hogy felvett tárgyunkat lehetőleg kimerítsük, szükség még részletesen bebizonyitnunk, mikép, 2szor rósz maga a’terv is (t. i. a’ centralisatio terve), mellyet a’ megyének substituált a' P. Hírlap.S ennek teljesebb bebizonyítása végett következő három ágú kérdésre fogunk még czikkünk folytában pontonkint megfelelni.