Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-07 / 98. szám

1586 tralisatiót átellenben a’ megyével vitatják, vagyis hogy a’centrálisadét a’megye helyett indítványoz­zák, holott a’megye mindenesetre csak egyes insti­tute,csak rész, míg a’centralisatio egész alkotvány. Avagy erre azt mondják önök: „ezen ur még azt sem fogja fel, miért surrogáljuk mi a’ centralisatiót épen a’ megye helyébe!“Tehát, felelet azért: „mivel min­denki tudja (?), hogy 52 megye 52 felé húz, és hogy a’megye már vi­vocis valami szétágrást jelent, míg a’ centralisatio egységet akar.“ Hogy önök így fe­lelnének, arról nem kételkedünk; ámde ez is azt bi­­zonyitná, mikép önök aligha megvizsgálták szoro­san: vájjon a’ megyével szükségkép nem fér é ösz­­sze az egység, hanem igen is praecipitanter vették be a’ hitet, hogy a’ megye és statusegység két anti­­polus. Azonban ezt önöknek nemcsak hinni kell, hanem egyszersmind bebizonyítani, mivel mi épen ezt tagadjuk, még pedig, a’ mint később látható lesz, ex ratione sufficienti.Most csak annyit jegyzünk meg, miszerint míg önök elegendő okokkal be nem bizonyítják, hogy a’ megye mellett egység nem lé­tezhetik, addig ezen szempontból a’ megye ellen le­­gbce nem harczolhatnak, de kivált a’centralisatiót a’ megye helyébe logice még papiroson sem surrogál­­hatják. Ha pedig önök maguk sem kételkednek azon, miszerint az államnak (statusnak) kormányzati egy­sége a’ megye mellett is teljesen megfér, és mégis a’megye romjain akarnak centralisálni, akkor ezen centralisatio végbonczolatban, lehetetlen hogy gya­nús ne legyen előttünk;akkor az nem azon centralisa­tio, melly iránt alkotványos nemzet sympathiáit le­hetne fölkelteni, akkor az hasonlít a’ görög fa­lóhoz, mellynek gyomrában Trójának végveszedelme vala concentrálva. Ugyanis ha önök meg lévén győződve, mikép a’ megye mellett az egység, bár nem léteznek is,de könnyen létesíthető, és mégis a’megyét par for­ce kiirtani készülnek, ebből világosan következnék, hogy önöknek inkább csak a’ centrum mint egység fekszik szívükön. Megbocsát­­. barátom ezen fölté­teles ágáért a­ dilemmának, mellyet egyenesen a’szi­­gorú logika ránk kényszeritett. Aut......aut........­­ Avagy önök azért nem mondják ki, hogy a’cen­tralisatiót az „öszszes magyar elkorhadt alkotvány“ helyébe szánták, mivel e’ nagy szó egyelőre talán nagyon is nagynak látszik önök előtt? ’s ezért most csak annyit mondanak inkább, hogy ,,a’ centralisatio a’megye helyét fogja pótolni/*—Én úgy vélekedem, hogy az első czégér logikaibb és őszintébb lenne; mert hiszen ki azon együgyű közöttünk, ki át nem látná, mikép a’ megye megszűntével úgy is dőlni kell az öszszes alkotvány-egésznek?, hacsak valami nyo­­m­orú férczczel az észt szántszándékosan kigúnyolni nem akarjuk. Az önök félig leplezett, félig feltakart terve vonzani akar, de sajátlag eltaszít. ’S logikájok — miként látni való — nemcsak rész, de mysticus is. De én nem szeretném, hogy e’ tárgyban mysti­­cismus uralkodjék hazámfiainál; azért különösen szükségesnek tartom, mielőtt tovább haladnék, egy kis bonczolatban feltárni olvasóimnak: „mit akar tu­lajdonkép a’P. Hírlap akkor, midőn a megyét akarja kiirtani?“ Mi egy állományt — volna bár abban megvaló­sítva a’ német politika legmerészebb ideálja: „egy tyúk minden polgár fazekában minden vasárnapon,“ azaz volna bár abban az anyagi jóllét példátlan ma­gasra emelve, és terjedne az ki mindenkire — ha e’ mellett a’ közéletnek minden nyilványos manifesta­­tióji a'lehetetlenségek lajstromában állanának, vagy­­is nem léteznék semmiinstitutio, melly által a’nem­zet közéletének jelenségeit adhatná, mi egy illy ál­lományt a’ boldogtalanok közt legboldogtalanabb­nak ítélnénk. Nincs ország a’ széles világon, melly­­ben a’ népgyűlési jog olly magasztosan nyilt, törvé­nyes megállapítás által lenne szentesítve, mint ma­gyar hazánkban, főleg, ha elgondoljuk, hogy, bár e’ jog jelenleg még csak a’ feudális értelemben vett nemzet *­ által élveztetik, de nem sokára, a’ nemzetnek észszerűbb fogalma megalapultával, a’ most kitagadottakra is kiterjedem­, — lehetetlen az emberiség társas jogainak épen honunkban leendő legszebb győzedelm­e meggondolásakor a’kebelnek föl nem dobognia. Eivonatkozva itt a’m­egyének min­den más szempontbóli tekintetétől, csupán a’népgyű­­lési jognak ’s ez által a’ nemzet-élet koronkinti nyi­­latkozványinak illy nagyszerű gyakorlási orgánu­mát mélyebb eszmélettel vizsgálva, sajnálkozással tt) Vagyis az ősn­ép által, hogy ne mondjam elkeseredéssel tapasztalja minden el nem ámult hazafi,mikép: a’ magyar sajtónak egyik legjobb hirü közlönye illy institutiónak enyésztésén dolgozik! Eddigelé, mig bizonyos politikai uj tanok sza­­badelvüségi álarcz alatt fel nem tünének, azt hitte az egyszerű elmélet, mikép ha a' két fő statushata­lomból (Törvényhozó és végrehajtó) minél nagyobb részt bir maga a’ nemzet, annál erősb alapon áll az alkotvány, ’s különösen igen sokáig senkinek sem juta eszébe, a’ végrehajtó hatalmat egy bármi bölcs de még is gyarló ember (minister)önkényétől függ­­ve hinni legbiztosabbnak jogra és szabadságra néz­ve, — minden statusbölcs igen jól tudván, hogy ezen egyetlen ember által a’ legszabadabb kény szerint nevezett hivatalnokok ezrei soha nem érezhetik olly melegen a’ nemzet érdekét, mint érzik kedves ma­gukét, ’s ezen körülmény aztán szavakkal ki nem mondható’s ésszel is alig ellátható keserű bonyodal­mak tömkelegébe vezet, mellyből Ariadne is csak nagy ügygyel bajjal, talán (mint bizonyos német könyvecske írja) csak egy veres tengeren keresztül szabadíthatná ki a’ szegény nemzetet.------.— A’ mondott egyszerű elmélet értelmében eddig a’ ma­gyar nemzet mind a’ két statushatalomnak részese volt. ’S talán még inkább birta jobb felét a’ végrehaj­tásnak, mint a’ törvényhozásnak, nélküle, akaratja ellen az előbbi szinte nem történhetvén.’S ezen szük­­ségképeni osztályosság minden statushatalomban, de különösen a’ végrehajtásban , az, a’ mit röviden a’ „semmit rólunk nélkülünk“ kifejez. Nem gyakorol­ja ugyan a’ nemzet a’ végrehajtó hatalmat közvetle­nül; de a’ mennyiben maga választja meg a’ szüksé­ges tiszti személyzetet, maga utasítja azt eljárási­ban, ’s különösen a’ mennyiben maga ellenőrzi min­den lépésiben, ez által mintha csak önmaga lenne a’­­ végrehajtó. És ebben áll végbonczolatban a’ nemzet­­­ nek nemcsak feldicsőitett önkormányzata, hanem egyszersmind nemzeti ereje: „hogy minden status­hatalom, legnagyobb részben, saját kezében van.“ Ez az, a’ mit mi honfiak kicsiben veszünk, sőt tán é­­pen nem méltányolunk , a P. H. pláne képtelennek tart, holott ellenben épen ez az, a’ miért Európa iri­gyelve néz alkotványunkra, mellyben a’ legsajátabb demokratikai elv lehető leghatárzottabban van meg­valósítva, úgy hogy, miután az ősnép kivétel nélkül osztályos a’ végrehajtásban, ez értelemben hazánk alkotványát szintúgy democratica, mint aristocratica monarchiának nevezhetni. — ’S érted már most szi­ves olvasó, mit akar a’ P. H., midőn a’ megyét kiirtani készül? nem mást, és nem kevesebbet, mint megfosz­tani előbb a’ nemzetet a’végrehajtó hatalombani ré­szességtől, aztán egy intéző ministert a’nemzettel aequiparálni,’s megvégre ezen nemzetet saját minis­tere tisztjeinek g­zámsága alá vetni. Azaz rövideb­ben szólva: meg akarja fosztani­­a’ nemzetet fenérin­­tett democraticai hasisától, ’s kizárólag monarchiai elemet akar uralkodóvá tenni. De világosítsuk fel e’ pontot egy kissé bőveb­ben is. Hogy önök a’ nemzetnél semmi hatalmat nem akarnak meghagyni, mint egy részt a’ törvényho­zásból (ennek jobb fele természetesen a’ fejedelmet illeti­, ezt már tudjuk; de az még nincs világosan tudva előttünk: vájjon vajkép hiszik önök szilárdabb­ és biztosabbnak a’ végrehajtó hatalmat, ha ezt kizá­rólag a’miniszterség, vagy egyszersmind a’nemzet kezeli? — Hogy önök egy miniszterben keveset bíz­nak, ezt azon szigorú felelősség-követelés világos­sá teszi; de hogy a’nemzet részvétele (a’ végrehaj­tásban) sem tetszik önöknek, ezt megint a’megye elleni föltétlen antipathiájok bizonyítja. Mi ezen in­gadozás, és több más symptomából is úgy veszszük ki, hogy a’ P. H. épen nem azért ellensége a’ megyé­nek, mivel azt nagyon kiismerte, hanem inkább az­ért, mivel azt lényegében nem ismeri. Önök, mint látszik, azt tartják, hogy ha a’ nemzet törvényeket alkotni segít, ’s a’ felelős miniszter ezeket végre­hajtatja, már ez által jó a’ rend, biztos a’ szabadság, mivel egyensúly van a’ hatalmak közt. Mi azonban itt különösen törném látunk egyensúlyt, már nem lá­tunk semmi ellenőrséget. Az első nyilván van, mert hiszen nem kell mondanunk, mikép a’ nemzet a’ tör­vényhozást is, mint van, csak részben gyakorolja, a’ végrehajtásból pedig egészen kikopik. De már a' má­sodik némi bizonyítást kíván. Melly itt következik: A’ P. Hírlap egy uj tant fedezett fel, midőn azt hirdeti, hogy a’ törvényhozás okszerűbben és siike­­resebben ellenőrizheti a’ végrehajtó hatalmat, mint ezt képes tenni a’ megye. Már itt legjobb lesz, ha az ellenörség fogalmát tisztán meghatározzuk, és an­nak a’ számoltatás eszméjétőli különbözését kiderít­jük. Az ellenőrség hitünk szerint nem lehet más,mint a’végrehajtásnak nyomrul nyomra őrszemmel kisé­rése, ’s a’rósz szándéknak vagy hibának tetté vál­hatni nem engedése. E’ szerint az ellenőrség nem le­het egészen utólagos, vagyis egészen tényutáni, ha­nem annak okvetlenül együttesen kell lépdelni a’vég­­rehajtó hatalom orgánumaival. A’ számoltatás ellen­ben már egészen utólagos, ’s nem akadályozásra, de elégtételre, vagy (netalán szükséges) büntetésre i­­rányul. ’S ebben egészen egytermészetű felelősség­gel. Az ellenörség hű árnyékkint mozog a’ végre­hajtás mellett, a’ számoltatás birókint tűnik elő, az el­követett hibákért vagy bűnért ítéletet mondóképen. Már e’ szerint tisztelet becsület, de nevetség is, mi­dőn olvasnia kell az ember úrának, hogy bízzunk min­dent egy miniszterre ’s ennek tisztjeire, majd a’ tör­vényhozás évenkint megteheti a’ számoltatást, és e­­zen utólagos censura mellett jól fog menni minden. Ugyan ki tudná elhinni, hogy a" törvényhozás a vég­rehajtó hatalomnak minden speciális eljárásit gya­korlati sükerrel számon kérni képes? Igen de azért, mivel a’ törvényhozás nem ellenőrizheti minden lép­ten nyomon a’ végrehajtó hatalmat, azért már nem is szükséges, hogy a’ végrehajtó hatalomnak min­den eljárása lehető legrészletesb controll alatt le­gyen? Sőt a’ gyakorlati észnek örök postulatuma, hogy létezzék okvetlenül egy közvetlenebb hata­lom, mint a’ törvényhozás, melly a’ nemzet valamen­nyi törvényeinek végrehajtatását őrszemmel kisér­ve, a’ hol lehet, a’ hibát vagy vétkes szándékot meg­gátolja— a’ nélkül természetesen, hogy a’ törvény­nek, ha az világos, executióját akadályoztathatná. És e’ közvetlen hatalom leghelyesebben van a’ me­gyék független Rendeinél. A’ miniszterség aláren­delt organjai (sokszor felejtve azt, hogy ők is a’nem­zet újai) a’ mondott értelmű ellenőrség nélkül csak akkér teljesítik rendszerint hivataljokat, mint telje­síti egy számadó magány-tisztviselő a’ magáét, ha nincs utána mindenütt az úr. Általjában, ha kétség­telen igaz az a’ magány-gazdálkodásban:,,oculus do­­mini saginat,“még igazabb ez a’ nemzetélet jogoe­­conomiájában.­­S mi annyira meg vagyunk győződve a’ vég­rehajtásnak szakadatlan ellenőrzése szükséges lété­ről, hogy ha a’ történetet és a’statusélet elméletét nem vesszük is,előttünk már a’ gyakorlat maga száz és száz bizonyságot tesz ezen szükségletről ugy­an­nyira, hogy kimerjük mondani, miképp minden al­kotvány, ha biztos akar lenni, e’ három hatalmat föl­tételezi szükségesképen:a’ törvényhozó,végrehajtó, és (végrehajtást) ellenőrző hatalmakat. ’S ha jól fontolóra veszszük a’ megye genesisét, nem mondjuk ugyan, hogy az ezen és ehez szőrszálig hasonló com­­binatiónak köszöni létét; de hogy a’ végrehajtás sza­kadatlan ellenőrzésének kiáltó szüksége, habár ön­­tudatlanul is vezérelte őseinket a’ megye alapszer­kesztésében,ezt könnyen elhihetni a’ nélkül, hogy e’ miatt a’ megengedhetőnél nagyobb fokú bölcseséget kellene ősapáinkról supponálnunk. Tisztán állhatott őseink előtt (ha nem elméletileg, de) gyakorlatilag, miszerint azon alkotvány, melly csak a’törvényhozó hatalomra bízza a’ végrehajtás controllját, nem sok­kal biztosabb annál, melly a kormányt még csak fe­lelőssé sem teszi. ’S már most végkép érthető lesz a’szives ol­vasó előtt, mit akar a’ P. Hírlap akkor, midőn a’ me­gyét akarja kiirtani; t. i. tször a’ népgyűlési jogot (mellynek a’ megyében olly igazán népi alapja van) semmivé tenni; 2szor a’ nemzet kezéből a végrehaj­tást könyörtelenül kiragadni, nemcsak, sőt ilszor az olly gyakorlati szükségü ellenőri hatalmat is a’ nem­zetnél egészen megsemmiteni ’s annak helyébe pusz­tán a' m­inisterség utólagos számoltatási elvét, ezen mystificatióját az ellenőrségnek, akarja pótolni. ’S mindezt egyedül rósz és igazságtalan logikája követ­keztében. Má­r ezen mondottakból is kivehette az olvasó, mit tartunk a’ P. Hírlapnak egész központosítási ter­vezetéről. De hogy felvett tárgyunkat lehetőleg ki­merítsük, szükség még részletesen bebizonyitnunk, mikép, 2szor rósz maga a’terv is (t. i. a’ centrali­satio terve), mellyet a’ megyének substituált a' P. Hírlap.­­S ennek teljesebb bebizonyítása végett kö­vetkező három ágú kérdésre fogunk még czikkünk folytában pontonkint megfelelni.

Next