Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-12-21 / 102. szám
fogja nógatni a’dolgosba’ rest kevéssel beérni jobbnak tartandja,’s amaz megfeszített szorgalma gyümölcse elégülten érderendi vénségére dolgait folytató gyermekeivel ez, hanem szokja meg a’ nyomoruságot, panaszkodni fog miatta. Csak igy van természetesen, csak igy helyesen. És a’ földmivelőnép szabadon látván magát, lelke majd emelkedni kezd; nyílva lévén előtte a’jobblét fáradságos ’s a’ nyomor útja, mellyen elczammaghatni henyélve— a’ véginség felé; kételkedhetünk, mellyiket választja nagyobb része, midőn tőle függ a’ választás. Két keze munkája leend tőkéje ’s bérleti földje a’ bátorságos bank, mellyet az ég csapásin kívül — mik ellen buzgón fog imádkozni — nem buktat meg — mert nem kell hogy megbuktathassék — semmi viszony. ’S a’ földmivelő magából érzendi kifakadni élte örömeit és szenvedéseit; ragaszkodni fog a földhöz,a’ hazához, melly csak a’ tanyától tagadja meg javait; és szeretni tisztelni fogja az alkotványt, melly mindenki sajátja felett, legyen az földben, főben vagy izmokban, őrködik, ’s arról mindenkit tetszése szerint intézkedni hagy. Szabad tetszése szerint kell valóban a’ földmivelőnek intézkedhetnie saját izmai erejéről, szabadon ajánlhatnia munkáját Hátszeg- vagy Kővárvidékén ’s Péternek vagy Pálnak. Erre jogosítsa fel őt a’ törvényhozás, ha kellőképen segitni akar sorsán; mert csak a’ szabad egyezés és szabad költözés teheti őt haza polgárává, emelendő emberré, mivé lennie kell. Nincs az életnek bajos helyzete, nincsenek méltatlanságok, embertől szenvedendők, miket nem enyhitne annak tudása,hogy szabad akaratunktól függ, ha nem is jobbíthatni,változtatni sorsunkon. ’S fűszerezze bár két, gyönyör napjainkat, csak a’ gondolat, hogy ez nem is lehet máskép, jobbá épen nem — leveri lelkünket.Az urbér javitandaná tán a’ földmivés sorsát testileg, de lelke nyűgözve maradna mindig a’nem szabad akaratjából vállalt munka alatt, ’s rokonérzetre nem hevülne soha is a’ haza iránt, mellyben a’falu, hol lakik, neki nem egyéb mint egy nagy fogház czellája. Mi fonákság: egész, fél vagy negyedrész úrbéri telekre, mint mértékre szabni akárkinek munkakedvét, iparát és szorgalmát! ’S minő képtelenség: föltenni, hogy egy nagy számú lakos osztály mind földmivelő mind szántóvető kívánna lenni és maradni, az úrbérben pedig csak erre van minden intézkedés. Én azt óhajtanám, hogy a’ birtoktalan falusi ember is hajlama szerint választhassa életmódját; ’s ha egyik kis kunyhójából sok hold földet akar megmivelni, a’ másik, minden külső nélkül, három négy együvé foglalt falusi telekre aklokat, ólakat kereskedésbeni marháji számára, vagy ács- posztószövő ’sz.f. műhelyt kívánna állítani, a’tulajdonossali egyezés mellett szabadon tehesse; legyen, ha tetszik, nem robotosa hanem napszámosa a’ földesúrnak, vagy csak a’ falubeli gazdáknak; legyen fuvaros, vagy akármi más becsületes keresetet folytató; mire kedve vonzódása van; ’s mehessen lakni városba is tartóztatás nélkűl, ha úgy látja jobbnak. És megfordítva, a’ munkanélküliek naponként szaporodó számáról, a’ töménytelen sok rész vagy szerencsétlen mesteremberről — kik, vagy mivel lelkök mező után sovárog, vagy mert belébuktak’s untak műipari vállalataikba, úgy is kora tavasztól késő őszig nyomom szőlőikben turkálnak, pepecselnek, abban hét- nyolczféle növényt mivelnek, ’s végre sem nem aratnak sem nem szűrnek — elszegényült kereskedőkről ’s iskoláikat imigy amúgy végzett vagy félbenhagyott — a’ rendőrség figyelmét igénylő— suhanczokról miként gondoskodhatnék jobban a’ közállomány, miként — hogy világosabban megfejtsem — azon aggasztólag növekedő számú fiatalokról, kik a’ „légy jobb ember apádnál!“ kívánság nyomán, előbb a’ szülők akaratjából, majd ön hiú reményeiknél fogva annyira tódulnak kapa, kasza mellől vagy mesterség-műhelyből iskolákba, jog-gyógy-’s más nálunk kapható tanok által kenyereket keresendők, de azt a’ választott uton csak ritka szerencsével megtalálók, kik hivatalkeresésben aztán fél éltet szertelézengnek, ’s — mi bizony nem csuda — elvégre sok nyomorral küzdés, hoszszas ínség után, becsületes után, módon nem élhetvén, bűnre csábulnak, — miként gondoskodhatnék, mondom, jobban ’s egyhamar ezekről is a’ közállomány, mint utat nyitva nekik,az emberiség jogaira már ébrebb lényeknek, szabad egyezés mellett, pénzfizetés- vagy dologtevésért bérelhetni földet,amit mivelni, tíz közül kilencz bizonyosan szeret, és kívánna, hahogy a’ most innen majd amonnan hallható palezaütések is nem pislognának ki a’háttérből. Földbirtoktalan ember mindenütt van földgömbünkön,’s lenni fog, mig szorgalom, ügyesség’s még szerencse is nem olly egyforma mértékben adatnak nekünk, mint újaink száma kezünkön és lábunkon ’s több testrészeink. ’S a’ birtoktalan mindenütt kedve, körülmény és szükség szerint választja életmódját. Nagy rész magát földmivelésre adja, mi, hanem hajt is véletlen kincset, mint a’ keletindiávali kereskedés eleinte: a’ rajta izzadót eltáplálja ’s pótolja első szükségeit. A’ földbirtok tulajdonosai pedig, minél nagyobb az,annál több jövedelmet vesznek,legalább vehetnének, ’s több örömet élveznek. Virágzó s hatalmas nemzetek esnek tőlünk nyugatra, mellyek kisebb nagyobb mértékben ép úgy mutatnak birtoktalan népet, mint két magyar hazánk; hol még sem jöttek a’gondolatra, limitálni a’föld haszonbérét, szabályozni a’ tulajdonos s bérlők közti föltételeket;hol az urbér ’s kancsuka egyformán úgy ismeretesek, mint mellyekre előbb süt fel a’ nap, hogy hamarább is oda hagyhassa azokat, mint az örökös jobbágyság és zsarnoki kény jelképei. A’civilisált nagy Németország legmunkásabb köznéppel bir tán a föld kerekségén; sovány földére alig hull több eső- mint veriték-csep;de azt nem kényszeritett,nem is valamelly törvény által kiszabott, hanem önkéntes, szabadon vállalt munka izzasztja ki, — és a' test nem mecserész el képtelen fáradozásai alatt, kipótolja annak lankadt erejét a’ pihenés óráin öntudatában nyugalmát találó lélek, mellyet semmi erőtetes keserv érzete nem csüggeszt el. ’S a’germán nép ezért szapora is olly annyira, hogy már szűkében van a’ sziklaoldalaknak is, mellyeken puttonnal felhordott földben élelmét megtermeszthesse, és csapatonként költözik át,nagy költséggel ’s veszélyes vizi után Amerikába; de nem jó bezzeg — pedig mi könnyeden jöhetne szárazon — hozzánk, a’ robotok, ha kisebb ha nagyobb, de mindig csak robotok országába!Hol- land és a’ belga föld a’ szó betűszerinti értelmében virágoznak; egész határok, mint megannyi virágágyak,tulipánok jáczint és nárcziszokkal ’szef. díszlenek, mellyek jó ára, élelmén kívül, fölösleget is ad a’ csinos gazdának, ki, hogy a’ kifogadott föld magas bérét fizethesse, illy szeszélyes földmivelést űz. — Svéd-, Porosz- és Olaszország, a’ norvégek, dánok és svejeziak,Spanyolország,Portugál és a’francziák kisebb nagyobb mértékben és úgy mutathatnak birtoktalan népet, mint két magyar hazánk. — A’ mi nem enyim, mindenütt a’másé, ’s kinek szüksége van rá, a’ tulajdonossal beszéljen. Mivelt nemzeteknél szent a’ tulajdon, de szentek az emberiség jogai is; a’ szegény nem vehet a’gazdag sokjából, de amaz sem köteles ennek még köszönni sem;melylyiknek miként szüksége van a’ másikéra,úgy egyezik iránta. Brittannia évenként milliókat áldozik, hogy Afrika vadonjaiba is míveltséget plántáljon, ’s az ott három embert természeti örök jogaiba helyezze, békekötései ’s nemzetekkeli szerződéseibe soha nem felejti oda szúrni a’ rabárusság-eltörlést,’s ennek fejében érdekeiből is enged.Anglia,mondom, hol mint meg van írva (Hitel 116d.lapj.)„az emberiség jósai lehető legnagyobb szentségét láthatni“ fájdalmasan érzi ugyan, hogy a földbirtok aránylag kevés kéz közt van, ’s azok az egymásra tóduló bérlők nagy csődületében mód nélkül nagy haszonbért kívánnak, még sem nyúl a’ tulajdonhoz; eszébe sem jut kényszerítői a’földbirtokost telkeinek ez’s amaz áron másnak, akármelly nagy ínséggel küzködőnek engedésére; mert jól tudja, hogy igazság az országok alapja,’s könyörületével imert renditné meg sót döntené fel; — azért inkább fizet jókora mennyiségű szegényiadót, és segíti a’ más világrészbe költözni kívánókat, mintsem belé túrjon a’drága sajátba. Ott, a’ hatalmas szigetországban tág mezeje van a’ szívjóságnak,’« bizony igen igen sok emberbarát, mint éltető nap lövelli keble melegét annak minden zugaiba; de a’ legvadabb lelkek nemleges roszszaságának sincs egyéb ostora a’közvéleménynél; törvény e’ részben nem kényszerít. Azért mondja Kossuth. (Felelete 2044. lapján ) „Amaz angol tory lord, ki ha eltelik jobbágyainak bérideje, seregestül űzi ki szabad ég alá a’ zöld Erin szegény gyermekét, mivelhogy lírának politikai véleményében nem osztozék,jogszerűn cselekszik kétségtelenül, de szívtelenül is.“ Szívtelenül valóban; de Isten őrizz olly hazától, hol szivérzésinkkel sem lehetnénk szabadok! — Azonban, értők a szavakat: „mivelhogy urának politikai véleményében nem osztozék?“ Vaj mi sok foglaltatik azokban! de mit ez úttal fejtegetnem nem lehet. A’ végeredményt tudjuk, hogy a’ britt alattvaló, nem jobban egy lord mint a’ napszámos,léte legnagyobb örömének tartja nemzete, koronája dicsőségét; azt zengi népdalaiban ’s azt eszközlendő, olly kitartással víja csatáit, olly elszántsággal veti magát oda legbizonyosabb halálnak, mire alig vagy soha sem képes valahol bárminemű úrbéresből lett zsoldos. Hanem, ha urbér a’ földbirtokos és birtoktalanok közti viszonyok törvényhozás általi meghatározása, létezik az ama nagy birodalomban, hol a’ bajusz-viselésben is disponálnak; hol az egyedül ur jobbjával éjszakát felmarkolta, balját délre kiterjesztette, meszsze háta mögött úgyis már övé, tehát csak előre------néz.— Ott a’ nemes nem zsarnokoskodhatik parasztján inkább mint a’ törvényhozó megengedte; jobb, engedékenyebb sem lehet iránta; viszonyaik egymáshoz koronként változnak, mint változik az eleven törvénykönyv. Ez több osztályba sorozá a’parasztokat. Vetélkedési vágyat, szorgalmi versenyt akart é azzal eszközleni? mit el nem ért; mert nem a’ paraszttól függ egyik osztályból másikba mehetni; vagy keserű irigységet gerjesztett? az nem a’ mi dolgunk. Úgy akará ’s úgy van, hogy egy rész szabad földet bír — ki tudja meddig? — ’s csak adót fizet és katonát tart, ruház ’stb. más bányát mivel, adózik, ’s ezt nem adhatni el a’ bánya nélkül; az igazi jobbágyság pedig szintúgy szabály — tehát urbér — szerint adózik földesurának, ’s dolgozik ma földjében, holnap gyáraiban,hol és mi parancsoltatik. Ura engedelmével lakni mehet városokba is, (íme a’ szabad költözés) de az e’ végre attól nyert szabadság viszszavonható bármikor. — Egy rendelet — nem tehát földesúri önkény — bírói jogot is adott a’ nemesnek (nálunk uriszék) ’s megengedte, hogy részegségért ’s más vétségekért jobbágyait Szibériába küldhesse, mit a’ kormánykerületek teljesitni tartoznak. Ezek bizony mind törvényhozási intézkedések úrbéri viszonyok felett. (Vége köv.) A pest-szegedi csatorna ügyében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára egy őszinte szózat. (Vége). Mindezek után tekintve a’ Duna ’s Tisza között fekvő földezetet, ’s egyéb helyszinti viszonyokat ’s körülményeket, tekintve a’ használható vizezet ’s vízesést, és tekintve B. ur elve után épült folyóvizü csatornának előnyeit az állóvizü felett, teljes meggyőződésem szerint tapasztalt technicus, azaz ollyan, ki nemcsak négy fal között élénk ábrándiban öszszekalandozá a’ vizépitészet nagyhalmazu iratait ’s ez után merité e’ tárgybeli tudományát, és ki nemcsak egy állóvizü csatorna, ’s néhány vizszekrény-épités által szerzett nevének tekintélyt, hanem, ki a’ vizek körüli folytonos foglalkozásban, szükséghez képest, majd a’ viz erejével daczolva,azt kellő korlátok közé szorítani, majd pedig kitűzött czélja megközelítéséhez annak erejét használni gyakorlatilag megtanulta, mondom teljes meggyőződésem szerint ily ilyen technicus alig adhat elsőséget az állóvizü csatornának a’ folyóvizü felett.’S ezen nyilatkozatomat, mellyet némellyek után talán épen most nem tenni — midőn t. i. a’kérdéses pestszegedi csatorna ügye technikai vizsgálat alatt van —ildomosabb lett volna, ne vegye a’ tisztelt olvasó elhamarkodott ítéletemnek, vagy abeli ezélzásomnak, miszerint a’ szőnyegen forgó ügy vizsgálatára megbízott technikai tekintélyek fölött előre pálozát törni szándékom volna, mert nem tudván eljárásuk eredményét úgy nyilatkoznom én tapasztalásom után erősödött meggyőződésem szerint előlegesen is lehetett, ha meggondoljuk, hogy minden nevezetes tárgyban a’legnagyobb tekintélyek véleménye és terve sokszor egymással homlokegyenest ellenkeznek, sőt nem ritkán, mint számos újabb példa bizonyítja , a’ hánya’nyilatkozó tekintély, annyi az elágazó ’s egymástól eltérő vélemény; ennélfogva én a’legnagyobb tekintély véleményét valamelly fontos tárgy körül, csak egyes egyedi sokszor czélszerűbben változható véleménynek nézem. ’S legyen bár a’ kérdéses ügyben megbízott vizsgálók véleménye ellenkező, tiszta meggyőződésemtől nem tántoríthat el, mert én a’ Hydrotechniát folyók szabályozásában,hajózó ’seremi csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek látom, minél ezen tudománynak még előbbre haladnia kell; következéskép valamint a’ szárítás és malomcsatornák közül Burnák már testesített, úgy itt is előadott elveit a’ vizépitészet ezen ágában egy újabb előhaladási lépésnek tekintem, mellyel némellyek csak azért gondolnak lehetlennek, mert nem egy angolnak , vagy hollandinak csudatevő feje hozzatett életre. — 610