Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-21 / 102. szám

fogja nógatni a’dolgosba’ rest kevéssel beérni jobb­nak tartandja,’s amaz­ megfeszített szorgalma gyü­mölcse elégülten érderendi vénségére dolgait foly­tató gyermekeivel­ ez, hanem szokja meg a’ nyomo­­ruságot, panaszkodni fog miatta. Csak igy van ter­mészetesen, csak igy helyesen. És a’ földmivelőnép szabadon látván magát, lelke majd emelkedni kezd; nyílva lévén előtte a’jobblét fáradságos ’s a’ nyomor útja, mellyen elczammaghatni henyélve— a’ végin­­ség felé; kételkedhetünk­­, mellyiket választja na­gyobb része, midőn tőle függ a’ választás. Két keze munkája leend tőkéje ’s bérleti földje a’ bátorságos bank, mellyet az ég csapásin kívül — mik ellen buz­gón fog imádkozni — nem buktat meg — mert nem kell hogy megbuktathassék — semmi viszony. ’S a’ földmivelő magából érzendi kifakadni élte örömeit és szenvedéseit; ragaszkodni fog a földhöz,a’ hazához, melly csak a’ tanyától tagadja meg javait; és szeret­ni tisztelni fogja az alkotványt, melly mindenki sa­játja felett, legyen az földben, főben vagy izmokban, őrködik, ’s arról mindenkit tetszése szerint intézked­ni hagy. Szabad tetszése szerint kell valóban a’ föld­­mivelőnek intézkedhetnie saját izmai erejéről, sza­badon ajánlhatnia munkáját Hátszeg- vagy Kővár­­vidékén ’s Péternek vagy Pálnak. Erre jogosítsa fel őt a’ törvényhozás, ha kellőképen segitni akar sor­sán; mert csak a’ szabad egyezés és szabad költözés teheti őt haza polgárává, emelendő emberré, mivé lennie kell. Nincs az életnek bajos helyzete, nincse­nek méltatlanságok, embertől szenvedendők, miket nem enyhitne annak tudása,hogy szabad akaratunk­tól függ, ha nem is jobbíthatni,változtatni sorsunkon. ’S fűszerezze bár két, gyönyör napjainkat, csak a’ gondolat, hogy ez nem is lehet máskép, jobbá épen nem — leveri lelkünket.Az urbér javitandaná tán a’ földmi­vés sorsát testileg, de lelke nyűgözve marad­na mindig a’nem szabad akaratjából vállalt munka alatt, ’s rokonérzetre nem hevülne soha is a’ haza i­­ránt, melly­ben a’falu, hol lakik, neki nem egyéb mint egy nagy fogház czellája. Mi fonákság: egész, fél vagy negyedrész úr­béri telekre, mint mértékre szabni akárkinek munka­kedvét, iparát és szorgalmát! ’S minő képtelenség: föltenni, hogy egy nagy számú lakos osztály mind földmivelő mind szántóvető kívánna lenni és maradni, az úrbérben pedig csak erre van minden intézkedés. Én azt óhajtanám, hogy a’ birtoktalan falusi ember is hajlama szerint választhassa életmódját; ’s ha e­­gyik kis kunyhójából sok hold földet akar megmivel­ni, a’ másik, minden külső nélkül, három négy együ­vé foglalt falusi telekre aklokat, ólakat kereskedés­­beni marháji számára, vagy ács- posztószövő ’sz.f. műhelyt kívánna állítani, a’tulajdonossali egyezés mellett szabadon tehesse; legyen, ha tetszik, nem robotosa hanem napszámosa a’ földesúrnak, vagy csak a’ falubeli gazdáknak; legyen fuvaros, vagy a­­kármi más becsületes keresetet folytató; mire kedve vonzódása van; ’s mehessen lakni városba is tartóz­­tatás nélkűl, ha úgy látja jobbnak. És megfordítva, a’ munkanélküliek naponként szaporodó számáról, a’ töménytelen sok rész vagy szerencsétlen mesterem­berről — kik, vagy mivel lelkök mező után sovárog, vagy mert belébuktak’s untak műipari vállalataikba, úgy is kora tavasztól késő őszig nyomom szőlőikben turkálnak, pepecselnek, abban hét- nyolczféle nö­­vényt mivelnek, ’s végre sem nem aratnak sem nem szűrnek — elszegényült kereskedőkről ’s iskolái­kat imigy amúgy végzett vagy félbenhagyott — a’ rendőrség figyelmét igénylő— suhanczokról miként gondoskodhatnék jobban a’ közállomány, miként — hogy világosabban megfejtsem — azon aggasztólag növekedő számú fiatalokról, kik a’ „légy jobb ember apádnál!“ kívánság nyomán, előbb a’ szülők akarat­jából, majd ön hiú reményeiknél fogva annyira tódul­nak kapa, kasza mellől vagy mesterség-műhelyből iskolákba, jog-gyógy-’s más nálunk kapható tanok által kenyereket keresendők, de azt a’ választott u­­ton csak ritka szerencsével megtalálók, kik hivatal­keresésben aztán fél éltet szertelézengnek, ’s — mi bizony nem csuda — elvégre sok nyomorral küzdés, hoszszas ínség után, becsületes után, módon nem él­hetvén, bűnre csábulnak, — miként gondoskodhat­nék, mondom, jobban ’s egyhamar ezekről is a’ köz­állomány, mint utat nyitva nekik,az emberiség jogai­ra már ébrebb lényeknek, szabad egyezés mellett, pénzfizetés- vagy dolog­tevésért bérelhetni földet,a­m­it mivelni, tíz közül kilencz bizonyosan szeret, és kívánna, hahogy a’ most innen majd amonnan hall­ható palezaütések is nem pislognának ki a’háttérből. Föld­birtoktalan ember mindenütt van földgöm­bünkön,’s lenni fog, mig szorgalom, ügyesség’s még szerencse is nem olly egyforma mértékben adatnak nekünk, mint újaink száma kezünkön és lábunkon ’s több testrészeink. ’S a’ birtoktalan mindenütt kedve, körülmény és szükség szerint választja életmódját. Nagy rész magát földmivelésre adja, mi, hanem hajt is véletlen kincset, mint a’ keletindiávali keres­kedés eleinte: a’ rajta izzadót eltáplálja ’s pótolja el­ső szükségeit. A’ földbirtok tulajdonosai pedig, minél nagyobb az,annál több jövedelmet vesznek,legalább vehetnének, ’s több örömet élveznek. Virágzó s ha­talmas nemzetek esnek tőlünk nyugatra, mellyek ki­sebb nagyobb mértékben ép úgy mutatnak birtokta­lan népet, mint két magyar hazánk; hol még sem jöt­tek a’gondolatra, limitálni a’föld haszonbérét, sza­bályozni a’ tulajdonos s bérlők közti föltételeket;hol az urbér ’s kancsuka egyformán úgy ismeretesek, mint mellyekre előbb süt fel a’ nap, hogy hamarább is oda hagyhassa azokat, mint az örökös jobbágyság és zsarnoki kény jelképei. A’civilisált nagy Német­ország legmunkásabb köznéppel bir tán a­ föld ke­rekségén; sovány földére alig hull több eső- mint ve­­riték-csep;de azt nem kényszeritett,nem is valamelly törvény által kiszabott, hanem önkéntes, szabadon vállalt munka izzasztja ki, — és a' test nem mecse­­rész el képtelen fáradozásai alatt, kipótolja annak lankadt erejét a’ pihenés óráin öntudatában nyugal­mát találó lélek, mellyet semmi erőtetes keserv­ ér­zete nem csüggeszt el. ’S a’germán nép ezért sza­pora is olly annyira, hogy már szűkében van a’ szik­laoldalaknak is, mellyeken puttonnal felhordott föld­ben élelmét megtermeszthesse, és csapatonként köl­tözik át,nagy költséggel ’s veszélyes vizi után Ame­rikába; de nem jó bezzeg — pedig mi könnyeden jöhetne szárazon — hozzánk, a’ robotok, ha kisebb ha nagyobb, de mindig csak robotok országába!Hol- land és a’ belga föld a’ szó betűszerinti értelmében virágoznak; egész határok, mint megannyi virágá­gyak,tulipánok­ jáczint és nárcziszokkal ’szef. dísz­­lenek, mellyek jó ára, élelmén kívül, fölösleget is ad a’ csinos gazdának, ki, hogy a’ kifogadott föld ma­gas bérét fizethesse, illy szeszélyes földmivelést űz. — Svéd-, Porosz- és Olaszország, a’ norvégek, dá­nok és svejeziak,Spanyolország,Portugál és a’fran­­cziák kisebb nagyobb mértékben és úgy mutathat­nak birtoktalan népet, mint két magyar hazánk. — A’ mi nem enyim, mindenütt a’másé, ’s kinek szük­sége van rá, a’ tulajdonossal beszéljen. Mivelt nem­zeteknél szent a’ tulajdon, de szentek az emberiség jogai is; a’ szegény nem vehet a’gazdag sokjából, de amaz sem köteles ennek még köszönni sem;mely­­lyiknek miként szüksége van a’ másikéra,úgy egye­zik iránta. Brittannia évenként milliókat áldozik, hogy Afrika vadonjaiba is míveltséget plántáljon, ’s az ott három embert természeti örök jogaiba helyezze, bé­kekötései ’s nemzetekkeli szerződéseibe soha nem felejti oda szúrni a’ rabárusság-eltörlést,’s ennek fe­jében érdekeiből is enged.Anglia,mondom, hol mint meg van írva (Hitel 116d.lapj.)„az emberiség jósai lehető legnagyobb szentségét láthatni“ fájdalmasan érzi ugyan, hogy a földbirtok aránylag kevés kéz közt van, ’s azok az egymásra tóduló bérlők nagy csődületében mód nélkül nagy haszonbért kívánnak, még sem nyúl a’ tulajdonhoz; eszébe sem jut kény­szerítői a’földbirtokost telkeinek ez’s amaz áron másnak, akármelly nagy ínséggel küzködőnek enge­désére; mert jól tudja, hogy igazság az országok a­­lapja,’s könyörületével imert renditné meg sót dön­tené fel; — azért inkább fizet jókora mennyiségű sze­­gényiadót, és segíti a’ más világrészbe költözni kívá­nókat, mint­sem belé túrjon a’drága sajátba. Ott, a’ hatalmas szigetországban tág mezeje van a’ szívjó­ságnak,’« bizony igen igen sok emberbarát, mint él­tető nap lövelli keble melegét annak minden zugaiba; de a’ legvadabb lelkek nemleges roszszaságának sincs egyéb ostora a’közvéleménynél; törvény e’ rész­ben nem kényszerít. Azért mondja Kossuth. (Fele­lete 2044. lapján ) „Amaz angol tory lord, ki ha elte­lik jobbágyainak bérideje, seregestül űzi ki szabad ég alá a’ zöld Erin szegény gyermekét, mivelhogy lí­rának politikai véleményében nem osztozék,jogsze­rűn cselekszik kétségtelenül, de szívtelenül is.“ Szívtelenül valóban; de Isten őrizz olly hazától, hol szivérzésinkkel sem lehetnénk szabadok! — Azon­ban, értők­­ a szavakat: „mivelhogy urának politi­kai véleményében nem osztozék?“ Vaj mi sok foglal­tatik azokban! de mit ez úttal fejtegetnem nem lehet. A’ végeredményt tudjuk, hogy a’ britt alattvaló, nem jobban egy lord mint a’ napszámos,léte legnagyobb örömének tartja nemzete, koronája dicsőségét; azt zengi népdalaiban ’s azt eszközlendő, olly kitartás­sal víja csatáit, olly elszántsággal veti magát oda legbizonyosabb halálnak, mire alig vagy soha sem képes valahol bárminemű úrbéresből lett zsoldos. Hanem, ha urbér a’ földbirtokos és birtoktala­­nok közti viszonyok törvényhozás általi meghatáro­zása, létezik az ama nagy birodalomban, hol a’ ba­jusz-viselésben is disponálnak; hol az egyedül ur jobbjával éjszakát felmarkolta, balját délre kiterjesz­tette, meszsze háta mögött úgyis már övé, tehát csak előre------néz.­­— Ott a’ nemes nem zsarnokoskod­hatik parasztján inkább mint a’ törvényhozó meg­engedte; jobb, engedékenyebb sem lehet iránta; vi­szonyaik egymáshoz koronként változnak, mint vál­tozik az eleven törvénykönyv. Ez több osztályba so­­rozá a’parasztokat. Vetélkedési vágyat, szorgalmi versenyt akart é azzal eszközleni? mit el nem ért; mert nem a’ paraszttól függ egyik osztályból másik­ba mehetni; vagy keserű irigységet gerjesztett? az nem a’ mi dolgunk. Úgy akará ’s úgy van, hogy egy rész szabad földet bír — ki tudja meddig? — ’s csak adót fizet és katonát tart, ru­ház ’stb. más bányát mi­vel, adózik, ’s ezt nem adhatni el a’ bánya nélkül; az igazi jobbágyság pedig szintúgy szabály — tehát urbér — szerint adózik földesurának, ’s dolgozik ma földjében, holnap gyáraiban,hol és mi parancsoltatik. Ura engedelmével lakni mehet városokba is, (íme a’ szabad költözés­) de az e’ végre attól nyert szabad­ság viszszavonható bármikor. — Egy rendelet — nem tehát földesúri önkény — bírói jogot is adott a’ nemesnek (nálunk uriszék) ’s megengedte, hogy ré­szegségért ’s más vétségekért jobbágyait Szibériá­ba küldhesse, mit a’ kormánykerületek teljesitni tar­toznak. Ezek bizony mind törvényhozási intézke­dések úrbéri viszonyok felett. (Vége köv.) A pest-szegedi csatorna ügy­ében Vásárhelyi Pál ur komoly szózatára egy őszinte szózat. (Vége). Mindezek után tekintve a’ Duna ’s Tisza között fekvő földezetet, ’s egyéb helyszinti viszonyokat ’s körül­ményeket, tekintve a’ használható vizezet ’s víze­sést, és tekintve B. ur elve után épült folyóvizü csa­tornának előnyeit az állóvizü felett, teljes meggyő­ződésem szerint tapasztalt technicus, azaz ollyan, ki nemcsak négy fal között élénk ábrándiban öszsze­­kalandozá a’ vizépitészet nagyhalmazu iratait ’s ez után merité e’ tárgybeli tudományát, és ki nemcsak egy állóvizü csatorna, ’s néhány vizszekrény-épités által szerzett nevének tekintélyt, hanem, ki a’ vi­zek körüli folytonos foglalkozásban, szükséghez ké­pest, majd a’ viz erejével daczolva,azt kellő korlátok közé szorítani, majd pedig kitűzött czélja megköze­lítéséhez annak erejét használni gyakorlatilag meg­tanulta, mondom teljes meggyőződésem szerint ily i­lyen technicus alig adhat elsőséget az állóvizü csa­tornának a’ folyóvizü felett.’S ezen nyilatkozatomat, mellyet némellyek után talán épen most nem tenni — midőn t. i. a’kérdéses pestszegedi csatorna ügye technikai vizsgálat alatt van —ildomosabb lett vol­na, ne vegye a’ tisztelt olvasó elhamarkodott ítéle­temnek, vagy abeli ezélzásomnak, miszerint a’ sző­nyegen forgó ügy vizsgálatára megbízott technikai tekintélyek fölött előre pálozát törni szándékom vol­na, mert nem tudván eljárásuk eredményét úgy nyi­latkoznom én tapasztalásom után erősödött meggyő­ződésem szerint előlegesen is lehetett, ha meggon­doljuk, hogy minden nevezetes­ tárgyban a’legna­gyobb tekintélyek véleménye és terve sokszor egy­mással homlokegyenest ellenkeznek, sőt nem ritkán, mint számos újabb példa bizonyítja , a’ hánya’nyi­­latkozó tekintély, annyi az elágazó ’s egymástól el­térő vélemény; ennélfogva én a’legnagyobb tekin­tély véleményét valamelly fontos tárgy körül, csak egyes egyedi sokszor czélszerű­bben változható vé­leménynek nézem. ’S legyen bár a’ kérdéses ügyben megbízott vizsgálók véleménye ellenkező, tiszta meggyőződésemtől nem tántoríthat el, mert én a’ Hydrotechniát folyók szabályozásában,hajózó ’sere­­mi­­­ csatornák építésében olly fokra fejlődöttnek lá­tom, minél ezen tudománynak még előbbre haladnia kell; következéskép valamint a’ szárítás és malom­csatornák közül B­­urnák már testesített, úgy itt is előadott elveit a’ vizépitészet ezen ágában egy újabb előhaladási lépésnek tekintem, mellyel némellyek csak azért gondolnak lehetlennek, mert nem egy an­golnak , vagy hollandinak csudatevő feje hozzatett életre. — 610

Next