Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-12-21 / 102. szám

Minden előadott körülmény kellő megfonto­lása után látnivaló , h­ogy a­ pestszegedi csatorna ü­­gye méltó az illető vállalkozó társaság ’s az egész ország komoly figyelmére.’S erre nézve itt egy gon­dolat ötlik agyamba, mellynek ezennel kijelentését, miután a’ csatornázásba annyira besodortattam, nem mellőzhetem el, ’s melly abban áll, ha netán a’ vizs­gáló technikai tekintélyek inkább állóvizű csatornát javasolnának, vagy egymástól véleményökben lé­nyegesen eltérnének, ’s ez által a’társaság bizodal­mát annyira megingathatnák, hogy az magát elha­tározni nehezen tudná: vájjon álló, vagy fulyóvizű­­vé építtesse­­ a’pestszegedi csatornát? mondom ez esetben igen eszélyesen tenne a’ társaság, ha előbb bizonyos pénzöszlettel, illetőleg 2—2'/3 millióval Beszédes elve után rendelné el a’ dolgoztatást; mert e’ szerint semmit sem veszthetne, ellenben sokat nyerhetne; nem veszthetne pedig,mivel a’ pestszege­di csatornának, ha állóvizüvé építtetik is, egészben B. ur által megállapított vonalt — melly a’Duna és Ti­­sza között létező földhát legnyergesebb részin vo­nul keresztül, —szükség követnie; következéskép ha B.­ár az érintett pénzöszszeggel előre várhatott eredményt mutatna fel,a’ munkáltatás elve után foly­­tattathatnék, ellenkező esetben pedig a’ csatornát ál­­lóvizitre fordítani, ’s a’ szerint tökéletes kiásatását folytatni lehetne, tulajdonkép tehát a’ társaság nem károsulhatna, mivel B.ur csatornája felveszi az álló­vizü csatornának munkáját, azaz világosabban: a’fo­­lyóvizü csatornának előleges munkája bizonyos ré­sze az állóvizü csatorna munkájának, a’ jelen eset­ben annyival inkább is, minthogy az állóvízre építen­dő csatornát, mint fenebb láttuk, szinte mélyebbre, a’kemény földbeszükség lesülyeszteni. Azonban ezen ingadozást bélyegző utat, melly a’ társaság hitelét csökkenthetné, csak a’ legvégső esetben, ’s a’ legszorultabb körülmények közt ajánl­hatom, ajánlom pedig azért, hogy B.ur terve, részint az ország javáért, részint a’ társaság hasznáért va­lamikép­en ne buktathassák. ’S itt kénytelen vagyok őszintén megváltani, hogy B. ur terve bírálásában competens bíráknak csak ollyan vizmérnöki tekinté­lyeket ismerhetek el, kik nemcsak állóvizü csator­nát építettek, hanem nagy térségek kiszárítása, ’s nagyobb folyamok szabályozása körül, a’ vizezőnek használhatását kitapogatni megtanulták. A’ mérnök­lés sok ágra oszlik, ’s ennélfogva, hogy azok vala­melyikében alaposan ítélhessen a’ technicus, szük­ség abban tapasztalásának lennie; következéskép azokat, kik egyes vízépítvény, például: hidak, kikö­tők, szekrényes zugók, révpartok építése által ne­­veknek nagy tekintélyt szerezhettek, még nem tar­tom, és nem is tarthatom egészen más nemű és azok­tól lényegesen eltérő természetű vízi munkák körül is tökéletes competens bíráknak, annyival pedig ke­­vésbbé triangulatorokat, és azon meddő­szakbeli tu­dósokat, kik a gyakorlati téren semmit nem tettek, sőt egy pár ezer öt csatornát még egész érték­ben sem ásattak. Az előadottak után gondolom, még azon vára­kozása maradt fen a’ tisztelt olvasónak,miszerint tud­ni szeretné: hát a pestszegedi csatorna, ha folyóvi­­zűvé alkottatik, mennyi költségbe kerülend? Ehez­­képest arról még egy költségvetést kívánok előter­jeszteni, hogy mindeneket öszszehasonlítva, szoro­sabban ítélhessen a’ tisztelt olvasó. A’ következő költségvetést azonban kérem egészben , ’s egyedül sajátomnak, és nem Beszédes úrénak tekintetni;mert én a’ költségvetés-készítésben, ha az részemről tör­ténik, természetemnél fogva, minden tételt meggyő­ződésem, ’s tapasztalásom felett még valamivel ma­gasabb árban szoktam venni,hogy a’létesités után,az elókivetés valósága minél biztosabb legyen. Fentebb láttuk, mikép az előásás, melly a’ Du­na közép vizéből meglehetős víztömeget a’ Tiszába már átvezethetne, kerül 1,200,000 pforintba. Most a’ vizek körül tett tapasztalatim után biztosan 6 évet vehetek, és évenkint 2 százezer pforintot az utáná­­sásokra és a’ vizereje elősegítésére; e’ szerint fog az ásatási költség öszszesen 2,400,000 pforintba kerülni. Ehez előleges számításaim után vegyük a’ pesti vizosztó-toroki épületet 6 száz ezerbe, ’s nem mint V.ur vette, 2 száz ezerbe; a’ haraszti torok-e­­rösitést lOOIOOObe; ezentúl 6 szekrényes zugót e­­gyenkint 150,000; Pesttől Harasztiig, vagy a’ so­roksári Dunaág elzáratására, vagy a’ Duna mellett készítendő csatorna kiállítására öszszesen 300,000; az öszszes raunkavezetési költséget a’ szükséges szerszámokkal, s a’ hajóhuzó-ut elegyengetésivel 300,000; igy leszen a’ csatorna öszszes költsége —4,450,000 pft. Mostohább körülmények közt, ha t.i.a’csatorna alsó részeiben különös kemény agyag­föld találtatnék, hogy számtételünk biztosabb le­hessen, vehetünk 8 évet, és évenkint közép szám­mal 300,000 p.forintot a’ csatorna utánmunkáira; e’ szerint fogna a’csatorna öszszes költsége 5,650,000 p. forintra rúgni. Ezeket értem a’ föld kisajátításán kívül, mit az állóvizű csatornánál sem számítottam. A’ költségre nézve is tehát nagy a’ különbség az állóvizü ’s folyóvizü csatornák közt, melly onnan ered, hogy az állóvizü csatornából egész szélesség­re ’s mélységre a’ földet emberi erővel szükség tö­kéletesen kiemelni ’s a’ partszélektől még raeszsze távolságra nagy költséggel hordatni; a’ folyóvizü csatornánál pedig, az előásás után, mi aránylag szin­te kevés költségbe kerül,csak a’ vezérárkokat szük­ség folyton kiásatni, mellynek helyében a’ pandalo­­kon hagyott ’s apró darabokban létező földet a’ viz elmossa ’s a’ munkáltatást folyton könnyítendi. Mielőtt bevégezném őszinte szózatomat, még némellyeket felhozni kívánok, mellyek a’ tisztelt ol­vasó előtt nagyobb világosságra hozzák V. urnak e­­gyedül tiszta meggyőződés, és nem ellenkezés-ű­zés nem személyeskedés-szülte szándékát, mellyel B. ur tervét űzőbe vette. 1) V.urnak komoly szózatára kelt B. ur előleges felszólalásában igen helyesen jegyzi meg, hogy nem az a’fökérdés, hány millió forintba kerül a’ csator­na B. ur tervének méretei szerint, egészen emberi munkával kiásatva, hanem a’ lényeges kérdés az: szükséges e azon a mértékre emberi munkával azt egészen kiásatni ? Ezen kérdést V. úr nem vitatja meg, hanem ügyes modorával szépen elhallgatja és helyette saját tervét tolja fel;elhallgatja pedig mind­amellett, hogy a’ víznek munkáló erejét egy rész­ben megismérii és számvetést teszen,hogy egy köb­láb föld elvitelére 4 köbláb viz esik. Ha ezt, mivel helytelenül számitá, kevésnek tartotta, számította volna ki hát: valósággal hány köbláb viz kívántatik 22 mérföld hoszszu folyás alatt egy köbláb föld el­vitelére? ’S igy mégis bizonyos, bármi csekély ré­szét a’ hamisan felvett 21 millió köb­öl földnek a’ viz munkálatára le kellett volna húznia, de ezt V. ur nem tévé, hanem­­ a’ költségvetésben az egész csa­tornás földtömeg emberi erővel kiemeltetését szá­mítja ’s pedig olly árban, mellynek képtelensége — mint alább fogjuk látni — a’ legújabb gyakornok előtt is feltűnő volna. Tulajdonkép tehát V. ur Beszédes tervét nem a’ tervező elvei szerint veszi czáfolat alá, hanem azt megfosztván lelkétől, tulajdon eszméje ’s jó szándéka­­?) szerint törekszik ugyancsak lesuly­­kozni. 2) Beszédes urnák azon helyes állítására:„hogy V.ur maga számolatiban, lábbal mindenütt, csak hogy kisebb öszszeg kerüljön ki, kevesebbre teszi az ásati mélységet, mint az én tervemben,“ követke­zőleg felel V. ur: „Kereken tagadom, hogy a’ B. ur terve szerint az ásati mélységet csak tekintetbe vet­tem volna, nem is látom át, mi czélból tettem volna ezt? Á sat.“ Most kérdem V. urat, hogyan nem vette volna tekintetbe, midőn B. ur tervének ásati köbtö­megét—ha mindjárt hamisan is — az más kérdés — 21 millióra és a­ költséget 87 millió pontra számítja. Ezen számtételnek bizonyosan alappal kell bírnia. Vagy úgy, most jut eszembe, hogy azon öszszege­­ket V. ur, mint többi számításait is, önkénytelen alap nélkül vette fel. Ez is jól van! 3) Különös még V. ur értekezésében az, hogy a Balla úr által Szegednek (állítólag) kimutatott vonal szerint költségvetést tesz 13,860,000 pgo ftra, ’s ezt 23 millióra rugtatja azon oknál fogva, hogy az ásás költségit a’mély keresztmetszéseknél igen ke­vésbe vette,’s a’ 13,860,000 pgó ftot, Clark tekin­télyével is erősített valóságos tapasztalásra épült kulcs szerint, mihez képest a’ mély ásatásokban egy köb­ölet 4 p­őstra vesz — 23 millióra igazítja.Tehát 23 millióba kerülne gázszivattyúk nélkül az állóvizü csatorna. Most vizsgáljuk ezen csatornának mély­­ségeit.V. ur azt állítja, hogy a’ Duna és Tisza között létező földház 8 — 9 faföldön, 6 — 9 öllel áll maga­sabban a’ Duna legkisebb vizénél, következőleg erre kellett alapítnia mind tervét, mind költségveté­sét állóvizű csatornájánál. Minthogy pedig ezen csa­tornának mélységét a’ legkisebb vizen alul 8 lábra határozza, világos, hogy neki a’legemeltebb földhá­ton, hol t. i. a’ kis vizszin felett 9 öl az emelkedés , legalábbis 10 öl 2 láb mélységre szükség felvenni tervében és költségvetésében a’ csatorna fenekét, mellynek költségit 23 millióban megállapitá. Most nézzük B. ur tervét. E’ szerint a’csatorna tökéletes kiképeztetése után a’ legnagyobb mélység 11 és 4 láb lenne, tehát csak 8 lábbal mélyebb V. ur csator­nája fenekénél. Honnan veszi tehát eredetét 8 láb mélység miatt azon roppant nagy különbség a’ költ­ségvetésben, miszerint V.ur Beszédes tervét—ha az, mellőzve egészen a’ viz munkálatát és segedel­mét, egészen emberi erővel ásatnék ki—87 millió prostba kerülőnek állítja. Hiszen 8 láb különbség a’ mélységben, 8 — 9 mérfölden 64 millió különbsé­get—melly majd háromszor haladja V. ur által 23 millióba számított csatorna kiásatását —nem tehet, hanem legföljebb tehet­­,vagy 2 milliót. Ilyen kéz­zelfogható botlásokat V. arról fel sem is tettem ’s ha szavának hitelt akar a’ közönségtől igényleni, il­domosabban fog tenni, ha jövendőre jó szándéka mellett csak kevésbbé fogja nagyítani állításait ’s nem olly szerfelett, hogy azoknak valótlansága el­ső tekintetre kitűnjék; különben hasonlítani fog bi­zonyos emberhez, kinek minden szava hiteles docu­­mentum gyanánt vétetett (T). ’S mindezek daczára még V. urmerészli mondani értekezése végén:„alig van károsb következésü ’s azért megrovandóbb el­járás, mint illy tárgyban hamis véleményeket a’ kö­zönségben terjeszteni.“ V. urnak bizonyos czélzására, mit a’ követke­ző példabeszéddel kíván elértetni: „addig jár a’ kor­só a’ kútra,mig eltörik;’s addig úszik a’tök,mig elme­rül, azt felelem: azon korsó, melly a’ kútra jár, le­hetséges, hogy eltörik, ’s azon tök, melly vízre vi­tetik, lehetséges, hogy elmerül; de azon korsó,melly jól ki nem készített rész anyagánál fogva kútra nem vitethetik, ott soha el nem törik, ’s azon tök is, melly éretlenség­ okozta nehezéke miatt a’ vízbe el­merülhetne, a’ vízre soha nem vitetvén,el nem merűl. ’S mindezek után V. urnák egész értekezése nem világos bélyege é az ellenkezés-üzés, szemé­lyeskedés és még másnak.... „ítélje meg a’ részre­­hajlatlan olvasó, kinek egyszer mindenkorra megsú­gom, honnan erednek V. urnák B. ur ellen intézett minden ellenséges föllépései. Fáj, és méltán is fáj V. urnak, hogy a’megyék, társaságok ’s egye­sek Beszédesben inkább helyzik bizodalmukat,melly bizodalommal B. ur 34 év alatt, magyarországi szo­rult körülményink között is, sok szép vállalatot lét­­rehozott;midőn ellenben V.ur,vállalkozás mezejére ki nem lépve, nagy talentuma mellett is,igazán szólván, semmit sem tett. — Horváth József, hontmegyei mérnök. Hevesmegyei közgyűlés. November 24-én tartott rendkívüli közgyűlésünk tárgyául tisztelet­beli hivatalnokok kineveztetése tűzetvén ki, először is főispánhelyettes ur a’ kijelölt egyedek névsorát ol­­vastatá föl ’s őket hitletételre szólitá, melly alkalom­mal N. A. megemlítve, hogy midőn körünkben van tisztelni szerencsénk Ráday Gedeon grófot, kérnők meg őt a’ táblabirói eskü letételére. Ez mind R. G. mind a’ becsületbeli tisztviselők részéről megtörtén­ve, Cs. S. méltányolva ismeré el főisp.helyettesünk­­nek a’ kinevezésben tanúsított ügyes tapintatát, melly bizalomra érdemes egyedekkel nevelé a’ tisz­tikart; azonban szem előtt tartva az elvet, miszerint a’ nemes csak önválasztotta bírája által ítéltethetik el, régibb határzatok nyomán határozást kívánt ho­zatni a’ tiszteletbelieknek csak megyei kiküldetés melletti eljárhatásáról ’s mint szinte arról, hogy csak hivatalos eljárásaikban élhessenek előfogati hasz­nálattal. Ez indítvány hoszszas vitára nyújtott alkal­mat. Némellyek vonakodának azt a’ szolgabirákra kiterjeszteni, állitván,hogy az a’ közigazgatás folya­mára lassító ’s gátló lenne; mások a’létező határzat­­nak, — míg el nem töröltetik, — kötelező erőt tulaj­donítva, csak a régibb végzéseket kívánták megu­­jíttatni; végre az e’feletti hoszszúra nyúlt tanácsko­zásnak,— melly alatt sokszorosan győződénk meg a’felől, hogy e’ haza pillanatai drágák, azonban né­mellyek előtt a’tartalomnélküli csörömpölések igen olcsók, — ered­ménye jön azon végzés, melly szerint minden a’ szolgabirákra vonatkozó régibb megyei határzat kikerestetvén, a’ decembeben tartandó köz­gyűlésre beadatnak, ’s a’ további intézkedés azok minőségérül föltételeztetik. Majd néhány kanczella­­riai intéz­mény olvastatván föl, szőnyegre került P­est­­ megye ismeretes körlevele, mellyben a’ nevezett ha­tóság az új kormány­rendszer keletkeztekor támadt aggodalmát,miszerint az,az alkotmányos életet bizto­sító megyei önkormányzási jog megdöntésére c­éloz, újabb események által sokszorosan valósulva látván, 611

Next