Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)
1845-12-21 / 102. szám
Minden előadott körülmény kellő megfontolása után látnivaló , hogy a pestszegedi csatorna ügye méltó az illető vállalkozó társaság ’s az egész ország komoly figyelmére.’S erre nézve itt egy gondolat ötlik agyamba, mellynek ezennel kijelentését, miután a’ csatornázásba annyira besodortattam, nem mellőzhetem el, ’s melly abban áll, ha netán a’ vizsgáló technikai tekintélyek inkább állóvizű csatornát javasolnának, vagy egymástól véleményökben lényegesen eltérnének, ’s ez által a’társaság bizodalmát annyira megingathatnák, hogy az magát elhatározni nehezen tudná: vájjon álló, vagy fulyóvizűvé építtesse a’pestszegedi csatornát? mondom ez esetben igen eszélyesen tenne a’ társaság, ha előbb bizonyos pénzöszlettel, illetőleg 2—2'/3 millióval Beszédes elve után rendelné el a’ dolgoztatást; mert e’ szerint semmit sem veszthetne, ellenben sokat nyerhetne; nem veszthetne pedig,mivel a’ pestszegedi csatornának, ha állóvizüvé építtetik is, egészben B. ur által megállapított vonalt — melly a’Duna és Tisza között létező földhát legnyergesebb részin vonul keresztül, —szükség követnie; következéskép ha B.ár az érintett pénzöszszeggel előre várhatott eredményt mutatna fel,a’ munkáltatás elve után folytattathatnék, ellenkező esetben pedig a’ csatornát állóvizitre fordítani, ’s a’ szerint tökéletes kiásatását folytatni lehetne, tulajdonkép tehát a’ társaság nem károsulhatna, mivel B.ur csatornája felveszi az állóvizü csatornának munkáját, azaz világosabban: a’folyóvizü csatornának előleges munkája bizonyos része az állóvizü csatorna munkájának, a’ jelen esetben annyival inkább is, minthogy az állóvízre építendő csatornát, mint fenebb láttuk, szinte mélyebbre, a’kemény földbeszükség lesülyeszteni. Azonban ezen ingadozást bélyegző utat, melly a’ társaság hitelét csökkenthetné, csak a’ legvégső esetben, ’s a’ legszorultabb körülmények közt ajánlhatom, ajánlom pedig azért, hogy B.ur terve, részint az ország javáért, részint a’ társaság hasznáért valamiképen ne buktathassák. ’S itt kénytelen vagyok őszintén megváltani, hogy B. ur terve bírálásában competens bíráknak csak ollyan vizmérnöki tekintélyeket ismerhetek el, kik nemcsak állóvizü csatornát építettek, hanem nagy térségek kiszárítása, ’s nagyobb folyamok szabályozása körül, a’ vizezőnek használhatását kitapogatni megtanulták. A’ mérnöklés sok ágra oszlik, ’s ennélfogva, hogy azok valamelyikében alaposan ítélhessen a’ technicus, szükség abban tapasztalásának lennie; következéskép azokat, kik egyes vízépítvény, például: hidak, kikötők, szekrényes zugók, révpartok építése által neveknek nagy tekintélyt szerezhettek, még nem tartom, és nem is tarthatom egészen más nemű és azoktól lényegesen eltérő természetű vízi munkák körül is tökéletes competens bíráknak, annyival pedig kevésbbé triangulatorokat, és azon meddőszakbeli tudósokat, kik a gyakorlati téren semmit nem tettek, sőt egy pár ezer öt csatornát még egész értékben sem ásattak. Az előadottak után gondolom, még azon várakozása maradt fen a’ tisztelt olvasónak,miszerint tudni szeretné: hát a pestszegedi csatorna, ha folyóvizűvé alkottatik, mennyi költségbe kerülend? Ehezképest arról még egy költségvetést kívánok előterjeszteni, hogy mindeneket öszszehasonlítva, szorosabban ítélhessen a’ tisztelt olvasó. A’ következő költségvetést azonban kérem egészben , ’s egyedül sajátomnak, és nem Beszédes úrénak tekintetni;mert én a’ költségvetés-készítésben, ha az részemről történik, természetemnél fogva, minden tételt meggyőződésem, ’s tapasztalásom felett még valamivel magasabb árban szoktam venni,hogy a’létesités után,az elókivetés valósága minél biztosabb legyen. Fentebb láttuk, mikép az előásás, melly a’ Duna közép vizéből meglehetős víztömeget a’ Tiszába már átvezethetne, kerül 1,200,000 pforintba. Most a’ vizek körül tett tapasztalatim után biztosan 6 évet vehetek, és évenkint 2 százezer pforintot az utánásásokra és a’ vizereje elősegítésére; e’ szerint fog az ásatási költség öszszesen 2,400,000 pforintba kerülni. Ehez előleges számításaim után vegyük a’ pesti vizosztó-toroki épületet 6 száz ezerbe, ’s nem mint V.ur vette, 2 száz ezerbe; a’ haraszti torok-erösitést lOOIOOObe; ezentúl 6 szekrényes zugót egyenkint 150,000; Pesttől Harasztiig, vagy a’ soroksári Dunaág elzáratására, vagy a’ Duna mellett készítendő csatorna kiállítására öszszesen 300,000; az öszszes raunkavezetési költséget a’ szükséges szerszámokkal, s a’ hajóhuzó-ut elegyengetésivel 300,000; igy leszen a’ csatorna öszszes költsége —4,450,000 pft. Mostohább körülmények közt, ha t.i.a’csatorna alsó részeiben különös kemény agyagföld találtatnék, hogy számtételünk biztosabb lehessen, vehetünk 8 évet, és évenkint közép számmal 300,000 p.forintot a’ csatorna utánmunkáira; e’ szerint fogna a’csatorna öszszes költsége 5,650,000 p. forintra rúgni. Ezeket értem a’ föld kisajátításán kívül, mit az állóvizű csatornánál sem számítottam. A’ költségre nézve is tehát nagy a’ különbség az állóvizü ’s folyóvizü csatornák közt, melly onnan ered, hogy az állóvizü csatornából egész szélességre ’s mélységre a’ földet emberi erővel szükség tökéletesen kiemelni ’s a’ partszélektől még raeszsze távolságra nagy költséggel hordatni; a’ folyóvizü csatornánál pedig, az előásás után, mi aránylag szinte kevés költségbe kerül,csak a’ vezérárkokat szükség folyton kiásatni, mellynek helyében a’ pandalokon hagyott ’s apró darabokban létező földet a’ viz elmossa ’s a’ munkáltatást folyton könnyítendi. Mielőtt bevégezném őszinte szózatomat, még némellyeket felhozni kívánok, mellyek a’ tisztelt olvasó előtt nagyobb világosságra hozzák V. urnak egyedül tiszta meggyőződés, és nem ellenkezés-űzés nem személyeskedés-szülte szándékát, mellyel B. ur tervét űzőbe vette. 1) V.urnak komoly szózatára kelt B. ur előleges felszólalásában igen helyesen jegyzi meg, hogy nem az a’fökérdés, hány millió forintba kerül a’ csatorna B. ur tervének méretei szerint, egészen emberi munkával kiásatva, hanem a’ lényeges kérdés az: szükséges e azon a mértékre emberi munkával azt egészen kiásatni ? Ezen kérdést V. úr nem vitatja meg, hanem ügyes modorával szépen elhallgatja és helyette saját tervét tolja fel;elhallgatja pedig mindamellett, hogy a’ víznek munkáló erejét egy részben megismérii és számvetést teszen,hogy egy köbláb föld elvitelére 4 köbláb viz esik. Ha ezt, mivel helytelenül számitá, kevésnek tartotta, számította volna ki hát: valósággal hány köbláb viz kívántatik 22 mérföld hoszszu folyás alatt egy köbláb föld elvitelére? ’S igy mégis bizonyos, bármi csekély részét a’ hamisan felvett 21 millió köböl földnek a’ viz munkálatára le kellett volna húznia, de ezt V. ur nem tévé, hanem a’ költségvetésben az egész csatornás földtömeg emberi erővel kiemeltetését számítja ’s pedig olly árban, mellynek képtelensége — mint alább fogjuk látni — a’ legújabb gyakornok előtt is feltűnő volna. Tulajdonkép tehát V. ur Beszédes tervét nem a’ tervező elvei szerint veszi czáfolat alá, hanem azt megfosztván lelkétől, tulajdon eszméje ’s jó szándéka?) szerint törekszik ugyancsak lesulykozni. 2) Beszédes urnák azon helyes állítására:„hogy V.ur maga számolatiban, lábbal mindenütt, csak hogy kisebb öszszeg kerüljön ki, kevesebbre teszi az ásati mélységet, mint az én tervemben,“ következőleg felel V. ur: „Kereken tagadom, hogy a’ B. ur terve szerint az ásati mélységet csak tekintetbe vettem volna, nem is látom át, mi czélból tettem volna ezt? Á sat.“ Most kérdem V. urat, hogyan nem vette volna tekintetbe, midőn B. ur tervének ásati köbtömegét—ha mindjárt hamisan is — az más kérdés — 21 millióra és a költséget 87 millió pontra számítja. Ezen számtételnek bizonyosan alappal kell bírnia. Vagy úgy, most jut eszembe, hogy azon öszszegeket V. ur, mint többi számításait is, önkénytelen alap nélkül vette fel. Ez is jól van! 3) Különös még V. ur értekezésében az, hogy a Balla úr által Szegednek (állítólag) kimutatott vonal szerint költségvetést tesz 13,860,000 pgo ftra, ’s ezt 23 millióra rugtatja azon oknál fogva, hogy az ásás költségit a’mély keresztmetszéseknél igen kevésbe vette,’s a’ 13,860,000 pgó ftot, Clark tekintélyével is erősített valóságos tapasztalásra épült kulcs szerint, mihez képest a’ mély ásatásokban egy köbölet 4 pőstra vesz — 23 millióra igazítja.Tehát 23 millióba kerülne gázszivattyúk nélkül az állóvizü csatorna. Most vizsgáljuk ezen csatornának mélységeit.V. ur azt állítja, hogy a’ Duna és Tisza között létező földház 8 — 9 faföldön, 6 — 9 öllel áll magasabban a’ Duna legkisebb vizénél, következőleg erre kellett alapítnia mind tervét, mind költségvetését állóvizű csatornájánál. Minthogy pedig ezen csatornának mélységét a’ legkisebb vizen alul 8 lábra határozza, világos, hogy neki a’legemeltebb földháton, hol t. i. a’ kis vizszin felett 9 öl az emelkedés , legalábbis 10 öl 2 láb mélységre szükség felvenni tervében és költségvetésében a’ csatorna fenekét, mellynek költségit 23 millióban megállapitá. Most nézzük B. ur tervét. E’ szerint a’csatorna tökéletes kiképeztetése után a’ legnagyobb mélység 11 és 4 láb lenne, tehát csak 8 lábbal mélyebb V. ur csatornája fenekénél. Honnan veszi tehát eredetét 8 láb mélység miatt azon roppant nagy különbség a’ költségvetésben, miszerint V.ur Beszédes tervét—ha az, mellőzve egészen a’ viz munkálatát és segedelmét, egészen emberi erővel ásatnék ki—87 millió prostba kerülőnek állítja. Hiszen 8 láb különbség a’ mélységben, 8 — 9 mérfölden 64 millió különbséget—melly majd háromszor haladja V. ur által 23 millióba számított csatorna kiásatását —nem tehet, hanem legföljebb tehet,vagy 2 milliót. Ilyen kézzelfogható botlásokat V. arról fel sem is tettem ’s ha szavának hitelt akar a’ közönségtől igényleni, ildomosabban fog tenni, ha jövendőre jó szándéka mellett csak kevésbbé fogja nagyítani állításait ’s nem olly szerfelett, hogy azoknak valótlansága első tekintetre kitűnjék; különben hasonlítani fog bizonyos emberhez, kinek minden szava hiteles documentum gyanánt vétetett (T). ’S mindezek daczára még V. urmerészli mondani értekezése végén:„alig van károsb következésü ’s azért megrovandóbb eljárás, mint illy tárgyban hamis véleményeket a’ közönségben terjeszteni.“ V. urnak bizonyos czélzására, mit a’ következő példabeszéddel kíván elértetni: „addig jár a’ korsó a’ kútra,mig eltörik;’s addig úszik a’tök,mig elmerül, azt felelem: azon korsó, melly a’ kútra jár, lehetséges, hogy eltörik, ’s azon tök, melly vízre vitetik, lehetséges, hogy elmerül; de azon korsó,melly jól ki nem készített rész anyagánál fogva kútra nem vitethetik, ott soha el nem törik, ’s azon tök is, melly éretlenség okozta nehezéke miatt a’ vízbe elmerülhetne, a’ vízre soha nem vitetvén,el nem merűl. ’S mindezek után V. urnák egész értekezése nem világos bélyege é az ellenkezés-üzés, személyeskedés és még másnak.... „ítélje meg a’ részrehajlatlan olvasó, kinek egyszer mindenkorra megsúgom, honnan erednek V. urnák B. ur ellen intézett minden ellenséges föllépései. Fáj, és méltán is fáj V. urnak, hogy a’megyék, társaságok ’s egyesek Beszédesben inkább helyzik bizodalmukat,melly bizodalommal B. ur 34 év alatt, magyarországi szorult körülményink között is, sok szép vállalatot létrehozott;midőn ellenben V.ur,vállalkozás mezejére ki nem lépve, nagy talentuma mellett is,igazán szólván, semmit sem tett. — Horváth József, hontmegyei mérnök. Hevesmegyei közgyűlés. November 24-én tartott rendkívüli közgyűlésünk tárgyául tiszteletbeli hivatalnokok kineveztetése tűzetvén ki, először is főispánhelyettes ur a’ kijelölt egyedek névsorát olvastatá föl ’s őket hitletételre szólitá, melly alkalommal N. A. megemlítve, hogy midőn körünkben van tisztelni szerencsénk Ráday Gedeon grófot, kérnők meg őt a’ táblabirói eskü letételére. Ez mind R. G. mind a’ becsületbeli tisztviselők részéről megtörténve, Cs. S. méltányolva ismeré el főisp.helyettesünknek a’ kinevezésben tanúsított ügyes tapintatát, melly bizalomra érdemes egyedekkel nevelé a’ tisztikart; azonban szem előtt tartva az elvet, miszerint a’ nemes csak önválasztotta bírája által ítéltethetik el, régibb határzatok nyomán határozást kívánt hozatni a’ tiszteletbelieknek csak megyei kiküldetés melletti eljárhatásáról ’s mint szinte arról, hogy csak hivatalos eljárásaikban élhessenek előfogati használattal. Ez indítvány hoszszas vitára nyújtott alkalmat. Némellyek vonakodának azt a’ szolgabirákra kiterjeszteni, állitván,hogy az a’ közigazgatás folyamára lassító ’s gátló lenne; mások a’létező határzatnak, — míg el nem töröltetik, — kötelező erőt tulajdonítva, csak a régibb végzéseket kívánták megujíttatni; végre az e’feletti hoszszúra nyúlt tanácskozásnak,— melly alatt sokszorosan győződénk meg a’felől, hogy e’ haza pillanatai drágák, azonban némellyek előtt a’tartalomnélküli csörömpölések igen olcsók, — eredménye jön azon végzés, melly szerint minden a’ szolgabirákra vonatkozó régibb megyei határzat kikerestetvén, a’ decembeben tartandó közgyűlésre beadatnak, ’s a’ további intézkedés azok minőségérül föltételeztetik. Majd néhány kanczellariai intézmény olvastatván föl, szőnyegre került Pest megye ismeretes körlevele, mellyben a’ nevezett hatóság az új kormányrendszer keletkeztekor támadt aggodalmát,miszerint az,az alkotmányos életet biztosító megyei önkormányzási jog megdöntésére céloz, újabb események által sokszorosan valósulva látván, 611