Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-31 / 61. szám

PEST, c.sít­ürtök Julius 31 kén 6ídik szám. 1845. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer, t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik sz alatti Trattner Károlyn hit első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján kifin­hetik a’megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik s pontosan és jutányosan közöltetik. K­­an ionén-Teljes számú példányokkal még szolgálhat a szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország: Kinevezések ’s elő­léptetések; jövedelmező középitvényekről; lapszemelvény, árviz­­pusztitások Gömörben ’s Abaujban; iskolaü­gy ’s ünnepélyek; bács­­bodrogi közgyűlés vége; aradmegyei közgyűlés; Mátyásemlékre tett adakozások; magy. Gazd. egyesület; budapesti napló. Ausztria (Mint látják most a’ védegyletet külföldön; Szé­chenyi, Wesselényi az Augsb. köz. lap után.) Amerika (Venezuela függetlensége Spanyolországtól meg­­ismerve; Jackson tábornok temettetése; Mexikó és Texas egyez­kedni készülnek; kegyeleti hirdetés.) Anglia (Mozgalom az izlandi papság közt; zavarok Ujsee­­landban; czukorvámügy.) Értesítő. Magyar- és Erdélyuraság. Ó cs. ’s ap. kir. Fels. Schmidt Antal fejértemplomi t­árnokot nyugalomba helyezni legkegy. méltóztatott. A’ nmgu m. k. udv. kamra a' keblebeli számvivő osz-z­tályban Schratzenthaler József előléptetése és Mayer Jó­zsef halála által megürült számtisztségekre K­e 1t­e János és Zora Dömötör ingrossistákat, továbbá ezek, valamint az elhunyt Cserfalvay Lajos helyébe is ingressistákká Ki­­á­­r­o­s­s­y Theophil, S­c­o­s­a József és D­e­n­c­s­i­k Endre számvivőhivatali járulnokokat léptett elő; nemkülönben Sebastian­ovics Imre, R­e­z­y Ján­ és N­­e­m­­­á­n Ká­roly számvivőségi díjas gyakornokokat járulnokokká ne­vezte ki; ezek helyett díjas gyakornokokká Pregsz­­ler Ignácz, F­öderer Adolf és Nagy Ferencz eddigi díjtalan gyakornokokat, ezek után továbbá a’ soborsini k. sóhivatalnál megürült mázsamesteri állomásra Linczy Antal m­ármarosi kir. sószállitó tisztet, a’megürült zimo­­nyisómázsásói tisztségre Spiegl Ferencz ó-gradiskai k. fő sófelvigyázót; végre a’ temesvári megürült sópajta­­őrségre B­abo­s József vallomarei k. fő sófelvigyázót al­­kalmazá. A­ saját jötkedelmökbül magokat kifize­tő építményekről. A’ Jelenkori, évi 57dik számú előadá Turkovics Lajos földmérő hazánkfiának vé­leményét a’ fiumei vasút iránt, melly által a’ tisztelt értekező a’ fiumei vasút kezdőpontjául Vukovár he­lyett inkább Mohácsot javasolja ’s Mohácstól, Barcs, Bellovár, Zágráb felé Károly városig ’s innen Fiumé­ig kívánná vitetni az utat. Úgy hiszem, az ellen senkinek sem lesz alapos kifogása, ha egy vasút Vukovártól,Bród, Sziszeken keresztül Károly városig, másik Mohácstól Pécs, Szi­getvár, Istvándi, Barcs, Bellovár (sz.györgyi vég­ezreden­ és Zágrábon keresztül, szinte Károly váro­sig vonatnék; de az ellen sem, hogy az főleg Budától kezdve mint legjeles, semmi módon ne maradjon el. Hogy magamat röviden kimagyarázzam, a’bu­­da-károlyvárosi vasútnak következő legrövidebb egyszersmind legolcsóbb és legkönnyebben létesít­hető vonalát bátor vagyok ajánlani táj-ismeretemnél fogva is:t.i.Budán kezdetvén meg ezen vonal a’ vér­kápolna (Krisztina-külváros temploma) mögött, az úgynevezett Kalmárffy féle szántóföldön, innen a’ ta­báni (ráczvárosi­ temető és Sashegy mellett a’ pro­­montori (jenőfoki) szőlők közt Martonvásár mellett folyvást legegyenesb vonalban vitetnék Fejérvárig délnek, innen szinte egyenes vonalban Lepsénynek, Siófoknak mindkét helység éjszaki részén, innen Ba­laton déli partján folyvást egyenes vonalban So­­mogy-Keresztúrnak, Kanizsának, azután áthidalván a’Drávát Légrádnak (Zala megye déli részén­ in­nen Ivapronczának Körösmegye éjszaki részén,Zág­rábnak és a’ Szávát áthidalván a’ dragáni erdő haj­­lásán vagy lejtőjén Jaszkának­­délszaki részén­ ’s a* Kulpa viz áthidaltával *­ Károlyváros éjszaki fe­lén be végezni. — De bezzeg ezután, hic labor hoc opus! jönek az elkerülhetlen nehézségek és pedig egy alagút (tűn­nel­ talán egy egész mérföldnyi hoszszu Dobra fo­lyóvízig, ezt áthidalván megint egy alagút ismét egy mérföldnyire a’ Kulpa vizéhez Ladesicznál, innen a’ Kulpa viz magyar partján,­­ mert a’ Kulpa folyam má­sik partja az illyriai királysághoz tartozik­ kigyódz­­va Bródig (van több Brói,’s innen talán még folyvást a’ Kulpa vize forrásáig, honnan ismét alagút lenne lé­­­­tesitendő F­i­u­m­a­r­á i­g, Grobnik helység tájékán ke-­­­resztül egészen Fiumé­be a’ papirgyárig, vagy ismét egy rövid alaguton vagy átmetszéssel a’ mos­tani kormányzói lak­táján a­ városon kívül végezni azt, mivel ide terveztetett a’ talán létesítendő kívá­natos kikötő, ’s csakugyan itt is van Fiume város kö­zéppontja. Wallay Károly mérnök ur 3000 láb magas bér­­ezeken javaslotta vezettetni a’ vasutat e’ hegyes vi­déken, de mivel ez igen hoszszú ’s több kanyargó vo­nalon és meredeken hozatnék keresztül, e’ mellett kétes sikerű is, ezt én nem tanácslom, mert az általam javaslott 1­ rövidebb ’s mintegy öröklétre építendő út lenne (mert illy munkát nem szokás készíteni néhány évre} 2} midőn a’ veszedelmes Bora (viharszél) ott közel Adriához főni szokott, olly rettentőn dühöng, hogy akkor e’ bérczeken kocsival, lóval, szekérrel, de gyalog is alig vagy épen nem járhatni, mert a’lég úgy öszszenyomul az ottani bérczeken, hogy azt szemmel úgy láthatni, mintha p.o. szörp öntetik vízbe. Tanácsosi­ tehát rövid utat építeni örökre, mintsem hoszszú görbe vonalakon bérczeket áthágni és még­is meredek hajlatát létesíteni véleményem szerint majd egy költség. Legújabb időben Aachen és Köln közt Königs­­dorfnál a­ vasút kedvéért építtetett egy 5100 láb hoszszú alagút, tehát majd fél mérföldnyi, mint egy millió porosz tallér költségen­­vagy 1,535,000 frton a’ mi pénzünkben. Már Napoleon, midőn e’ tájbeli tartományok a’ Száváig birtokában voltak, a’ Kulpa folyó forrásától egy csatornát szándékozott készíttetni egy részről Károly városig, más részről Fiuméig, ’s ezen másod­részt nem másképen mint alagcsatorna (Tunnel-Ka­nal) által;minden előmunkálat már készen is volt, ha­nem mivel „szegény (minden­ ember szándékát bol­dog isten bírja“ a’véghezvitel jövendő időkre ma­radt, ’s igy már akkor (több mint három évtized e­­lött­ lehetségesnek találtatott a’ Kulpa folyó csator­­náztatása Fiumeig’s ez nem másképen mint alagcsa­­tornán,minél könnyebben létesíthető,mondott módon, a’ vasút. A’ f. évi Pesti Hírlapban ’s utána Pesther Ta­­geblattban olvastunk egy értekezést, mellyben egy vasút Vukovár­tól Fiuméig négyféle módon ajánltatik e­lsőmód: szabad adakozás útján az ország ré­széről; ezen mód legszebb, legnemesb ’s legdicsére­­tesb volna ugyan,hanem egyszersmind legbizonytala­nabb ’s késedelmesb illy sok pénzt kívánó vállalat lé­tesítésére; ha igy építtetnék a’ vasút, egyedül annak kezelésére ’s fentartására szükséges volna mintegy két millió mázsa portékától mázsánkint 33 krt. szá­mítandó vitelbéri jövedelem, hozzáadván a’ Ludovi­­ceautnak megváltását és a’ fiumei kikötő-építést. 2dik mód: lenne országos 4% kölcsön által, mellynek biztosítására szükséges lenne 45 kr. vitel­bér minden szállítandó áru mázsájától ’s ezen vitel­bérnél ki lehetne állani Galacz és Odesszával a’ ver­senyzést. 3dik mód:egy társaság által 5% biztosítás mel­lett az ország részéről, egy mázsa vitelbérét 65'A krban számítva, de már ezen vitelbérnél nem állhatná ki a’ versenyt (mintáz 1 és 2d. pont szerint, Galacz és Odesszával). 4dikinód: egy társaságnak átengedni az épí­tést kamat-biztositás nélkül az ország­ részéről. — 45 kr. vitelbér mellett minden áru mázsájától, utazókat ide nem számítván az isó pontbeli 12kr. mint maradvány volna,­Pest-Budáról pedig bizonyo­san 2 millió mázsa jószágnál több szállíttatnék oda és viszsza­.Ezen 12kr. maradvány tenne 100 ezer ft. ősz veget. Azért ha fens, kormányunknak és szeretett hazámnak úgy tetszenék, hogy a’ külországok tőkéit ; ’s igy a’ kamatok oda szivárgását kizárjuk’s pénz- s szükségünkön még is segítsünk, ez lenne vélemén­y­nyem. 5­ Bocsáttassanak ki vasútjegyek olly öszveg­­ben, melly elég legyen vagy az egy fővonalú vasút­ , nak Budától Fiuméig vagy mellékágainak is Mo­hácstól Zágrábig és Vukovártól Károly városig(mind a’ háromnak úgy is öszsze kell vén itt torkolni)épitésé­­­­re. Ezen vasútjegyek mint a’ mostani ausztriai bank­jegyek (v á 11 ó­r­á­­­r­a,W­e­c­h­s­e­l auf Sicht vagy a vista­ magyar nyelven kiadva jönének törvény­­szentesítés által forgásba, mint pengő készpénz or­­szágszertei elfogadás mellett, ’s ezen papírpénzből építtethetnék a’ vasút és mellékágai; de biztosítást szükség esetében e’ jegypénz teljes értékéért adna az ország ’s ennek megkértére a’ fejdelem, ha t. i. nem volna elég biztosítás a’ vasút maga mint nemzet tulajdona, ’s mint épített ingatlan jószág. A’ fenem­­litett minden esztendei 12 kros maradványból egy egy portéka mázsájától, számítván 800 ezer frtot, csak az egy, azaz buda-fiumei vasútnál (két vasútnál több, háromnál még több lehetne­ az egész épitvényi ösz­­szeget 25 esztendő alatt be lehetne váltani, ’s meg­semmisíteni, vagy pedig egy részét megsemmisíteni, más részbül pedig más gyümölcsöző épitvényeket lé­­tesítni.­­­ Ha igy lehetne építni vasutat vagy vasutakat, akkor az ország senkinek adósa nem lenne, a’ neta­­láni kamat azaz haszon országunkból nem menne ki, mivel kölcsönvétel nem volna,igy a’ munka a’vas­­útjegyek teljes értékű divatozása mellett hamar el­készülhetne. Minden esetre Károlyváros és Fiume közt kellene kezdeni az építést,hogy az alaguti anya­got használni lehetne. Az említett építési mód szerint a’ pénzhiánynak is segéd- vagy pótlék-eszkö­z nyuj­­tatnék. P­ed­ig. Árvíz-iMBHztil­usok, a­ Rozsnyóról e’ hiva­talos tudósítást’s illetőleg felszólítást kaptak a’vá­rosi tiszt.előjáróságtól. Rozsnyó város a gyászos em­lékű 1813dik évi országosan ismert árvíz által majd felében leromboltatván, lakosink több százezerre ká­­rosíttattak meg. Ezen gyászos emlékű csapás szo­morú következéseitől alig szabadult ’s már már e­­melkedni’s vagyonosodni kezdett lakosink fájdalom! ismét viszszataszíttattak hajdani gyászos romjaik­ba, midőn folyó hó közelebb múlt 18­­19. és 201k nap­jain,a’ Gömört Szepestűl elválasztó nagy hegyrül a’ városba rohanó Drázus nevű patak egy hétig foly­vást tartó esőzés által annyira megáradt, hogy az a’ város felett védül állított, gátat szétrombolván a’ víz medrét kavicscsal behordotta, és minden véderő el­lenére borzasztó rohammal 92 házat részint a’ szó legszorosabb értelmében elsöprött, részint megron­gált ’s lakhatatlanná tett, és igy lakosainkat mint­egy 67,592 frtig megkárosítván, véginségre jutta­­tá. Vannak ugyan segíteni siető nagylelkű jótevők, ’s azok közt hálával említjük S­­zabari Szontagh Gyu­la urat, tisztelve szeretett járásbeli fászolgabirán­­kat, ki e’ csapásról értesittetvén, nyomban 120 em­berrel segédül megjelent nemcsak, hanem maga is a’ védeszközök létesítésében tettleges részt ven’s nyo­morral küzdő lakosinknak rögtöni szükségeik födö­­zésére 55 frtot adni kegyes volt. Erősen hiszszük mi, lesz több is illy nagylelkű fér­fi,­ mivel azonban az illy nagyobb károk pótlására,az illy nagyobb nyo­mor enyhítésére nagyobb erő kívántatik, annálfogva teljes bizodalommal kérjük­­. szerkesztő urat, mél­­tóztassék véginséggel küzdő é s elpusztulás rémeitül siránkozva rettegő lakosaink szomorú sorsát kegyes szívre venni ,s lapjaiban szeretett hazánk részvevő fiait és leányait keresztyéni és felebaráti segedelem­re foganatosabban serkenteni, állandó tisztelettel maradván Rozsnyón 1845. julius 23án Rozsnyó vá­rosa főbírája és tanácsa. ##­ B­­lvassárul pedig jul. 24körű­l igy értesítet­tünk: Múlt hó 27k én délelőtti 11'/s órakor e’ város felett támadt 's alig fél óráig tartott nagy fergeteg a’ város borzasztó emlékű történetei közé méltán szá­mítható lévén, sietünk e’ tárgyban a’ városi kapitány #) Minden hidat nem fábul hanem köbül kellene é­­pittetni, úgy hogy egy ívvonal 25 öl hoszszú is lehetne, miilyen p. o. a’ londoni uj hid. A’ beküldő. #) Vájjon nem majd azon egy­é ez a’statusköltségen építéssel? a’ szerk. Itt a’szenvedett csapás és kár nagysága elég buz­­ditólag szól minden emberbaráthoz, hogy annak enyhíté­sére, mit fölöslegéből kiki adhat— ez emberi erő által el nem háríthatott ínség osztályosain segíteni kegyeskedjék. —Az árviz-károsultaknak nyujtandó pénzsegedelmet mind Rozsnyó mind egyebek számára örömest elfogadni ’s rendeltetésére juttatni ajánlkozik a’ szerb.

Next