Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-07-31 / 61. szám

lés szerint öszszegyült három darab cs. kir. arany és 1277 ft. 67 kr. lesz az eddigi öszveggel 3 darab cs. kir arany és 1610 ft. 36 kr. Pesten julius liken 1845. K­ü­­­k­e­y Hen­rik jegyző, N­á­d­o­s­y István pénztárnok. Magyar gazd.egy«*ölet. Örömmel tapasztal­ván az egyesület azon buzdító erőt, mellyel az éven­­kint oda itéltetni’s osztogatni szokott ezüst érde­m­­pénzek a’gyümölcstenyésztés ügyének előmoz­dítására hatnak ’s meggyőződve lévén , hogy a’ ma- 2 Varnak szerény jelleme még akkor is, midőn belső ösztöndülés hivatásból, ’s nem önzésből vagy dics­vágyból cselekszik , nem veti meg rokon czelu s in­­dulatu honfitársainak kitüntető szándékát és becsü­lését — alulírt ezennel megbízatásánál fogva közhír­ré teszi, miszerint az egyesület szerencséjének fog­ja folyó évben is tartani,azon hazánkfiait, kik a gyö­­mölcstenyésztést mind sajáts­i­ker­es példájuk mind oktatás és gyámolítás által tettleg előmozdítani tö­rekszenek , (a­mennyiben eddig méltányolva nem lettek volna még),ezüstérdempénzeivel megtisztelni. Minélfogva ezentúl minden megyei, kerületi és vá­rosi hatóságok, uradalmak és fiókegyesületek szives tisztelettel kéretnek, ne terheltessenek hatásuk kö­rében a’ mezei ipar e’ szép és jótékony ágában feltű­nő hazafiakat, érdemeik elsorolása ’s oklevelekkel támogatása mellett, az egyesületnek f. é. October hava 15ig kegyesen bejelenteni s az ide vágó levele­ket bérmentve, vagy biztos alkalommal egyenesen az egyesület titoknoki hivatalához (üllői ut, gr. Ká­rolyiház) utasítani. —­­. Ugyanez alkalommal gyü­mölcstermesztő hazánkfiai szives tisztelettel kéret­nek: méltóztassanak a’ f. é. nov. 8,9 és 16ik napjain Pesten tartandó gyü­mölcskiállitásra minél számosb gyümölcspéldányt, vidéki elnevezéseikkel ellátva, a’ fenemlitett titoknoki hivatalhoz lehető legtöbb vidék­ről beküldeni, hogy a’falak megism­erését idórül idő­­re előmozditani’s végre megalapítani lehessen. Az il­­lető szakosztály e’ végre kebléből szakértő férfiakat fog munkálkodó, útmutatást és felvilágosítást adó küldöttségül kinevezni. — 3or A’„M­agyar G­a­z­­d­a igen tisztelt előfizetőit bátorkodunk figyelmeztet­ni, hogy rendeléseiket minél előbb megtenni méltóz­tassanak, minthogy az intézet hoszszas bizonytalan­ságban felesleg számú példányok nyomatására annál­­kevésbbé költhet, miután folyóirata olcsó ára mellett amúgy sem számíthat az egyesület nyereségre. Fi­gyelmébe ajánljuk különösen eddigi tisztelt ’s a’ má­sodik félévre még nem jelentkezett néhány előfizető­inknek, hogy ezen másod félévi folyamban adatik az „Okszerü gazdák naplójána­k“legérdekesb része, t. i. azon függelékei, mellyekben a’ különféle gazdasági eszközök rajzokkal kisért megism­erteté­­se, márgázás, vetésforgás, gyümölcstenyésztés és szőlőmivelés részletesbben fognak tárgyaltatni.Mind­ettől, de még azon kedvezménytől is el fognának­ folyó félévben elmaradó érdemes előfizetőink esni, melly az állandó előfizetőket az „Okszerű Kalauz“ jö­vő füzeteinek ingyen példányairól biztosítja. V­ég­­r­e mer szerencsém van a’ tisztelt közönséget ér­tesíteni , hogy a’ „G­a­z­d­a­s­á­g­i K­i­s­t­ü­k­ö­r“ a dik kiadása lényegesen javítva ’s néhány főrészszel, ’s nevezetesen az erdészettel, műiparral’s a’ termé­szeti élettan fővodalmainak népszerű öszszeállitásá­­val bővítve, jövő pesti jánosfővételi vásárig (Augus­tus 23áig) sajtó alól ki fog kerülni ’s mind a’ fenk­t titoknoki hivatalnál, mind a’pesti könyvkereskedé­sekben megszerezhető leend. Azon uradalmak, köz­ségek, hazafiak és intézetek, kik e’ népkönyvet is­­meretterjesztési jótékony buzgalomból legalább 100 példányban rendelik meg, 20^ kedvezésben része­­sülendnek; kevesebb ,de mégis 10et fölülmúló pél­dányszámú megrendeléseknél egyedül 10^ fog el­engedtethetni. — Pesten julius 8. 1845. Török János egyesületi titoknok. Budapesti napló. (Jul.31kén.) Ismét a’ nem­zeti színháznál vagyunk, mellynek belviszonyai annyi kérdés, annyi bonczolgatás tárgyaivá lőnek, mellyekröl öszszeségben annyi bizonyos, hogy jobb volna, ha más­kép volna. Múlt szombaton a’kardalnokok javára utószor énekelt Alboni k.­a. számos közönség előtt, ’s egy kis ko­csit meglehetett volna terhelni azon halmaz-bokrétával és koszorúkkal, mellyek részint a’padlásról, részint a’pá­­holyokból omlottak lábaihoz. Utána hétfőn eredeti dráma került a’ színpadra, ’s annyi meg annyi páholy sárkány fej­ként tátogott üresen a’ szín felé, mintha elnyelni készülne minden eredeti művet, mint más illy alkalommal csak a’ tö­möttkarzatot lehetett honi termény-pártolóként szemlél­ni, hol ha kis nyerseség van is, bizony nincs olly romlott ízlés,­melly minden külföldi silányságot hazai irók törek­vései elibe helyez; azonban ha más körök viszszavonul­­nak, miként várjunk mi kifejlendő nemzeti drámai irodal­mat? Irodalmunk ugyan nem áll épen olly rész lábon, mint azon journalisták, kik ezzel egymást ijesztgetik; hanem hogy még virágzóbb legyen, kivánatos; mert a’ forditások bármi jelesek, mégis csak külföldi honosított virágok, ’s koránsem illatoznak olly dúsan mint az eredeti magyar za­mattal átszivárogtatott művek. A’ fordítások közöl kieme­lendő a’ nagy hi­ánypótló .Történeti könyvtár­, mellynek már Idik füzetét lírjuk. A’ színházi zöldtől elestünk; Petőfi ,Zöld Marczis­ ja ugyanis egyhangúlag viszszautasíttatott; mit részünkről a’ színlátványi gyönyörűségnél s­o­k­k­al hasznosabbnak találunk, — mert e’ dolog csak egy kis hi­deg víz volt azon fiatal tűzre, melly már sok forró levet locscsantott az öszszes kritika terére, l­iában, fiatal ba­rátunk a’ jó kivrja magát! de ne szégyelljünk tanulni és o­­kulni.Ennél örömestebb tudatjuk, hogy másik eródús te­hetségünk .Végrendeletbe Szentpétery ur javára lesz a­­datandó, ’s kik ismerik — pedig ki ne ismerné—a’jeles színészünket, kit büszkén mérkőztetünk a’ külföldi legje­­lesbekkel; biztosak lehetnek,hogy ő magához méltó művet választott saját czéljára. Azért író és művésznek bő avatást kívánunk. — Egy német lap , melly már éveken át ,tük­­rözgetné­ Magyarországot, ha őszintén akarná; igen o­­kosan tenné, ha magyarul megtanulna; legalább úgy nyel­vünket értve, nem írna világos valótlan ráfogásokat egy m­a­gy­a­r lapról. Jövő hó­tán adatik bérbe az utczai vilá­gítás; egyúttal a’városi hatóság szigorú tilalmat bocsátott ki a’bérkocsisi legázolások ellen; mindkettőnek örülnünk kell, mert tudjuk hogy ezután lesz világosságunk, ha az utczák be nem sötétednek; ’s a’járdákon sem gázolnak el senkit, hacsak esetleg kerék alá nem jut.—Még a’ tol­vajban is van nemeslelküség; azon ficzkó t. i., ki minap az Orczyházból 12 ezer forintot elcsent, a’ megkárosított számára még 2 ezret hagyott a’ tárczában, jótéteményesét egész tönkre silányítani sajnálván. Halljuk, hogy a’ nem­zeti uszodában igen sok izraelita úszkál; ezen hirtelen változás figyelmet érdemel sok tekintetben, de kérdés: nem több magyar úszkáló az uzsorás pióczák úszod­ájában?—A’ magyar t. társasági szünnapok jövő aug. didikétől mint ez időszaki végheti gyülésnaptól oct. 6káig tartandnak. — F. hó 25-én történt a’ m. kir. egyetemben dékán-válasz­­tás,melly alkalommal a’hittani kar dékánjaiért: n.t. Szabó J. ur,a’biblia, r­é­gis­é­g­t­a­n és k­el­e­ti nyelvek tan.; a gyógytaniban: Havas t. Tolna megye volt főorvosa; hiva­­taljokban megerősíttettek Virozsil A. a’ jogtani, és Petz - vall a’ bölcsészeti karban;nagys. rectorrá 300. kiáltatott ki teljes ünnepéllyel magyar nyelven Havas gyógytankari dékán ur által: Vizkelety Ferencz, egyházi törvénytaniló. —Múlt vasárnap tartatott reggeli 9 órakor a’ Josephinum nevet viselő árva-intézet növendékeinek és számos szegé­nyebb sorsú szüle ez intézetben oktatást nyert gyerme­keinek nyilványos próbatéte Szepessy Ferencz polgár­mester, Staffenberger István népszószóló ’s díszes hall­gatóság jelenlétében. Valóban meglepő volt az iskolai év kezdetén magyarul alig vagy talán legkevésbet sem értő tót ajkú gyermekek magyar feleleteiket hallani, kik a’ kü­lönféle közhasznú tanulványokból föltett kérdéseket min­den akadozás nélkül megfejteni képesek valának. Megle­pő volt még a’pontos rend, tisztaság, a’ növendékek sze­rény, még is vidám viselete, kik a’ hazánkban olly nagy fontosságú kézműves osztály tagjaivá képeztetnek. ’S ha látjuk az e’ czélnak megfelelő nevelési rendszert, lehe­tetlen ennek üdvös eredményét — az intézet nagylelkű a­­lapitóján kívül — az intézeti tanítók buzgóságuk gyümöl­cséül ’s legszebb jutalmául nem rónnak föl; ’s ha polgári érdemül tekinthető azon ernyedetlen buzgalom, mellyel valaki minden hiú­dicsvágy nélkül egyedül keble nemes sugalmát követve öleli az árvák’s igy az emberiség ü­­gyét, ugye’ részben Staffenberger J. népszószóló ur — kinek gondos fölfigyelése alatt ez intézet olly bizton kö­zelít föladata megoldásához — fáradalminak legszebb ju­talmát a’jótékonyságában részesült szegény árvák hála­­könyein kívül az emberiség ügyében nyert érdemei közel­ismerése által minden esetre föltalálandja! Ausztriai szózat a’ védegylet Irént. Az ágostai közöns. lap bécsi rovata alatt egy le­velet közöl, melly mi ránk magyarokra nézve már csak azért sem érdektelen, mert védegyletünkről, ’s két legnevezetesebb tekintélyű férfiainkról van ben­ne szó. E’ nézetekreli ítéletünket most nem mondjuk ki, hagyván ezt akorja, midőn az itt érintettek teljes megértsége helyesb következtetést biztosít. A levél értelme következő:„Mint látszik,Magyarország véd­egylete végre is természetes alapjára állíttatott. Ve­le is az történt,mi történik mind azzal, mit Magyar­­országban bizonyos párt kezd, t. i. enyészet. (?). A’ szerfölötti enthusiasmus többnyire czélt téveszt’s csak midőn a’ szemek kinyílnak, tűnik fel a’ betölthetlen ü­­reg, melly az eredeti akarat ’s a’ közt van, mit a’ tul­­buzgalom létesített.Emlékezhetni még a’ programm­­ra, melly a’ védegylet keletkeztekor a’ közönséghez bocsáttatott. Ebben mi sem szándékoltatott más,mint Napoleonféle szárazföldi zárrendszer. Semminek sem volt szabad az országba bevitetni, semminek ott fel­használtatni, mi nem a’ hazának terményzése, vagy gyártaléka volt.A’ legjobb külföldi készitvénynek ki­­tiltatása ’s a’ legtökéletlenebb hazainak használása kivántatott; aláírási ivek becsületszó-elzálogosítást követelőleg köröztettek a’ legalsóbb néposztályok közt is,’s egy nyomozó bíróság alakíttatott,mellynek kötelessége lön­ a’népszerű eszmével daczolókat be­jelenteni. Egy az iparra vonatkozó őrvonalt (cordon) akarónak rendszeresíteni,hogy — mint az epemirigy a' külföld iparkészitvényei át ne léphessék a’ haza határait. A’ túlbuzgó ellenzéknek ezen intézkedései azonban ezért épen olly kevéssé értek, mint egykor az epemirigy feltartóztatására behozottak, ’s vala­mint nem voltak elegendők a’ külföldtől a’jót, úgy or­száguktól a’ rosszat eltávolítani;egyébiránt a’ dolgok mostani állásánál alig találhatni valakit, ki meg nem győződnék arról,hogy ezen elzárkózás ha csakugyan létrejövendhető, sokkal több kárára lett volna Ma­gyarországnak, mintsem a’külföldnek! Mig a’szen­vedélyek hevesb izgalmai le nem csilapultak, addig a’ meggyőződés szavai pusztában kiáltozónak hangjai­ként enyésztek el; ki ezen párt vérmes reményiben nem osztozott, az a’ discussiók terén szavazat nélkül maradt, ’s ki ezen mozgalmakhoz nem csatlakozott, az a’ közös hazában hazaárulónak bélyegeztetett. — Ma már máskép állnak a’ dolgok, a’ proscriptiókat a’ kereskedők ügyessége (?) kijátszotta, a’nyomozó bí­róságok (Inquisitionstribunale) mellyek a’ belgyárt­­ványok eredeti megbélyegzéséről ’s a’ fogyasztók becsületszó­szegéséről könyvet vezettek, jobbatlán nyugalomra léptek,azért­­, hogy nem volt meg a’ lé­­tesithetőségi hatalom, vagy hogy vádlottakat nem ta­láltak? nem tudni. E’ mellett a’ csekély pénzgyű­jte­­mény is felhasználtatott a’ nélkül, hogy valamit ered­­ményzett volna.Még folyvást igyekeznek f­o­n­ó g­yárt állítani, melly — ha fenállana, épen annyi hatással lenne az országos iparra, mintha nem állana. (?) Illy körülmények közt a fiatal patrióták kedvencz honi vastag szövetű­ruhájokat lassanként leöltögetik ’s fi­nomabb külföldi posztóban járnak.“ Ezután levelező tudni szeretné,hány székkel ’s munkás egyeddel sza­porodott a’ gácsi gyár azon idő alatt, mig a’ védegy­let uralkodott,ha vájjon elégséges volt e azon posztó­­mennyiség elkészítésére,melly az ő neve alatt elada­tott; valamint közérdekűnek tartja az 1844 ’s 45 ki ki-’s beviteli táblás kimutatások közzétételét,hogy ki­tűnjék: mennyivel csökkenté a’ védegylet a’ külföldi gyárművek behozatalát? Innét a védegylet eredeti programmja fejtegetésébe bocsátkozik, hasonlítja az ottani nézeteket nyilatkozásival,’s a’ kettő közt nagy különbséget vél rejteni, igy: Lukács ur az augsb. közöns. lapban mondja: „A védegylet nem akar mást, minthogy lakosai azon portékákat,mellyek Magyar­­országban elegendő mennyiség és jóságban készít­tetnek, használják ’s hol ezen eset nem alkalmazha­tó, ott a védegylet külföldi készitvények használatát nem tiltja” — Vájjon ki vonja e’mondás helyességét kétségbe, ki az, ki illy cselekvésmódot nem találna dicséretes és czélszerűnek? ’stb. De az eredeti pro­gramra nem i­lyen volt, ennek felületes,gyakorlatiat­lan jót létesithetlen tervét eléggé bizonyítják a’jelen nézetek ’s ha mégis azonosítni akarják vele talán a’ mostani védegyleti tant, akkor levelező ezen ellen­tétet úgy kénytelen venni, a’ hogy van, t. i. visszavo­nulási védelemnek tiszteletből ama fegyver iránt, mellyet egykor felkötöttek.” — Levelező ezek­­után elismeri, hogy a’ v­é­d e g­y­­­e t n­e­k az országos iparra ’s gyári és termesztési jóllétre meg volt hatása de sokkal áldáshozóbban, ’s a’ jövendőre gyümölcsö­zőbben vala hatandó; ha minden erőtetés nélkül a’ ki­fejlődés természetére hagyatott volna; mert szerinte a’ védegyletet az iparra nézve úgy vehetni, mint a’ kertészek melegházait, mellyek a’ növényt gyümöl­­csözésre eretetik ugyan, de tökéletlen alakban, ízet­len minőségben. ” Ezután igy ír a’ német levelező: “Hogy a’ kormány Magyarországnak ipartekintet­­beni haladását mindenkép elősegitni akarja,újabb ta­­nujele az, hogy a’nemzet kebléből választványt ne­vezett ki e’ czélra, ’s elnökévé az ország legneveze­­tesb emberét gr. Széchenyi Istvánt téve. Tehet é a’ kormány többet, mint a’ közlekedés ’s ipar-anyag­­czikkek szállítása könnyítésére a’ nemzetből tanács­adó választványt kinevezni,’s ezt olly vezérrel ellát­ni, mint gr. Széchenyi István? — Sz.I. gr. élén állt a’ mostani mozgalmaknak már bölcsejökben, ő éb­­reszté föl a’népet szunnyadozásábol,ő vezeté az ad­dig tétlen erőket a’ csekvési térre. Avagy állíthatni é róla, hogy ő nem a’ cselekvés, erély, kitartás em­bere? A­vagy mondhatni é róla,ki tollal és ajakkal an­nyi üdvös javaslatot tön, hogy nem gyakorlatilag történt,mi általa jött létre?Vajjon az országló hatalom hízelgőjének fog . Széchenyi I.gr. neveztetni azért, mert Magyarország felvirágzását ő csakúgy tartja lehetségesnek, ha a kormánnyal kezet fogva tétet­nek arra lépések? Ekkor vele is csak az fog történni, mi minden emberrel történni szokott, ki a rohanó vé- 361

Next