Jelenkor, 1845. január-december (14. évfolyam, 1-104. szám)

1845-09-11 / 73. szám

bet egyes töredékeknél, kiszemelni a’ hullámhányta darabot, mellyen az örvényből kiúszunk, ’s nem gon­dolni vele, ha e’ törekvésünk közben egymás után buktatjuk el társainkat, mig elvégre kifáradva ma­gunk is elmerülünk — ha ezek politikai érettség je­lei , úgy mi politikai érettséggel nem kis mértékben dicsekhetünk. De ha arról van szó, hogy Európa civilizált né­pei közt mint alkotványos független nemzet álljunk fon továbbra is, hogy mint nemzet-egész ügyekez­­zü­nk valahára föllépni a’ cselekvőség terén, alkot­­ványunkat ne tekintsük pusztán ’s egyedül olly bás­tyaként, melly mögé mindannyiszor elbújhatunk, a’ hányszor képzelt vagy valódi érdekeink megtámad­­tatnak ; megyeszerkezetünk szellemét tanuljuk is­merni valahára, ’s azért, mert e kimondhatlan be­csű institutiót elfajulni hagytuk, ne állapodjunk meg a’ jelennél, vagy lemondva minden reményről, soha nem létesíthető idegen formák után esengjünk, ha­nem e’ helyett komolyan lássunk a’ hiányok kellő utá­ni kipuhatolásához, megyeszerkezetünk újra élesztetéséhez; ha arról van szó, hogy csöndre szó­lítva szenvedélyinket, vessünk határt a’ tömérdek visszaélésnek, ébreszszü­k föl min magunkban a’ rend érzetét, igyekezzünk szabadságunk érdekében ki­­metélni azon részeket, mik erőszakos elnyomatást hozhatnak nyakunkra, — mar akkor elég ha mond­hatjuk, miszerint nálunk is fejledez a’politikai érett­ségkoránya. Nem vagyunk pedig e’ tekintetben érettek , mert arra, hogy nemzet a’ politikai számítások fön­­sőbb fokaira emelkedhessék — idő kívántatik; annak hogy e’ nemzet fölébredett, nem nagy ideje; még ke­­vésb hogy számitgatni kezd. Midőn tehát az állitta­­tik, hogy ma már politikai érettség tekintetében to­vább vagyunk mint évek előtt valánk;­­ koránsem az a­ következtetés, mintha többé legkisebb bajunk sem volna, hanem hogy nem egy tárgyra nézve jó­zanabb és megállapodottabb gondolkodással bírunk, mint csak néhány évvel is ezelőtt. Ha még ide gon­doljuk, miként országgyűlés óta sok máskép fejlett ki, mint tán legtöbb magyar urnák számítása szerint kellett volna, még érthetőbbekké válnak soraim, ’s legföljebb a’ temesi levelezőnek jutand eszébe azért haragudni rám, mivel előbbre haladásunkat megis­­merve, minden tekintetbeni érettségünket tagadni raerém. folyt. Nemzeti színház. Az igazgatóság által f. é. február 1déről kihirdetett három drámai ju­talom elsejére, melly f. é. sept.­ijeig beküldendő, egy a' magyar életből vett tárgyú népi­es, de aljasságoktól ment színműre, 50 arany pályadij ’s azon fölül a’jutalomhirdetésben nyil­­ványított részilletőségekben állapíttatott meg — a’ kijelölt határidőig köv. színmüvek érkeztek be u. m.: 1) Szerelem müve. Regényes színmű, dalok és látványokkal 4 szakaszban. Jelige: „Hej magyar! a’fegyvert eldobád, kötözd be sujtásiddal sérveid.“ — 23 M e s t e r e m­ b e r, eredeti színmű, dalokkal 3 szakaszban. Jelige: „Jelen körülményink közt ha­zánknak egyik fő figyelmet igénylő néposztálya lé­vén az iparüzőké, — illő, sőt szükséges, hogy a’ köl­tészet, különösen az életbevágó színpad is, becsülést gerjeszszen irántok ’s nemesitőleg hasson reájok.“ — 3) Ha­m­i­s j­á­ték­o­sa­k. Eredeti vígjáték 4 föl­von. Jelige: „Ember embernek farkasa.“ — 4) Ti­tok és csalódás. Eredeti drámai színmű dalokkal, 4 szakaszban. Jelige: ,,A’ titkot a’ tyúk is kikapar­ja. Közmonda.“— 5) Berta. Népszínmű 4 fölvo­násban. Jelige: „Erény az, mi kiemel az állatiságból ’s Istenekhez hasonlóvá tesz. Régi iró.“ — 6) ,Isten keze, vagy a’ szabólegény. Színjáték 4 szakaszban. Jelige: „Tűrj, de ne zúgj, fáradva reméllj.“ — 7) A’ két gyára. Népszínmű 4 fölvonásban. Jelige: „Li­­nearecta est brevissima.“ — 8) Az obsitos. Né­pies színmű dalokkal 4 szakaszban. Jelige: „Katona vagyok én, kiszolgált katona, csak káplár sem vol­tam, mindig közkatona. Petőfi.“— 9) 1838. Erede­ti színmű 3 szakaszban. Jelige: „Hol népes házsorok jegyzék az utakat, Most vad moraj között Fut gyil­kos áradat.“ — 10) Főiskolai élet. Vígjáték 5 felvonásban. Jelige: „Itt a’ pohár! itt a’ bor. Vigasz­tal ez mindenkor.“ Kisfaludy K. — 11) A’ rabló. Népszínmű 3 szakaszban. Jelige: „Aujourd’hui le poéte dit­ le peuple. Victor Hugo.“ — 12)Hal­ász­leány. Eredeti szinm­ű 3 felvonásban. Jelige: A Nép­­nevelés ügyét hány szó vitatta meg immár, A’ nép folyvást nő ’s nincs nevelése különb.“ Czuczor Ger­gely. ( 13) Úri höl­gy és paraszt legény. Eredeti népszínmű 3 szakaszban, dalokkal és táncz­­czal. Jelige: „Von eignem Boden, dem du bist ent­sprossen, Musst du hinan zur höh’ren Kunstregion “ — 14) Szerelem és áldozat. Dráma 3 fölvo­násban: „Un coeur amoureux prend un plaisir extre­me, à se voir redevable a ce qu’il aim­e.“ Moliére. 15) CatanzaroConrad. Történeti dráma 4 föl­vonásban. Jelige: „Hazádnak rendületlenül légy hí­ve oh magyar!“ — 16) Szeget szeggel. Szín­játék 3 felvonásban,és 17 Hontalan. Színjáték 4 fölvonásban. Mindkettő egy kísérő levéllel, mellynek felső czímboritéka alulirthoz, belső boritéka m. gróf Ráday Gedeon úrhoz szólott, azon hátirattal, hogy: „A’Hontalan és Szeget szeggel nevezett két mun­­kácska, figyelemre méltatása után bontandó fel, el­lenkező esetben bontatlanul elégetendő.“­­ Az első­től tizennegyedik számig bezárólag terjedő színmü­vek, jeligés leveleik az elnök ’s még két tag pecsét­jeikkel lezárt borítékban az elnöknél letétetvén, a’ jutalomhirdetésben megnevezett pályabirák között kiosztattak. A’ bírálat eredménye ’s jutalom-kiszol­­gáltatásróli jelentés annak idejében következni fog. — A’ 15dik számú, mint történeti dráma, a’választ­­vány véleménye szerint, az 1846iki sept.­lére kije­lölt 100 aranyos pályára tartozónak tekintetvén, az akkorra beérkezendő pályaszínművekhez fog soroz­tatni;— a’16. és 17dik számnak pedig, szerzőjük a’ beküldés módjára vonatkozó föltételeit a’jutalomhir­detésnek meg nem tartván, a’ pályázástól elmozdít­va, az állandó szinbizáló választványhoz rendeltet­tek áttétetni, ’s netalán alkalmasoknak találtatván, leendő előadatásuk esetére, a’ rendes drámai díjazás­ban fognak részesittetni,ellenkező esetben,a’nemzeti színház titoknokától viszszavehetők lesznek. Kelt Pesten sept. 3kán 1845. a’ pályabiráló választvány megbiztából Fü­­l­c­sy Laj­os, n. szinh. igazgat, ügyvivő ’s választvány egyik tagja. A’ Jégverés ellen kölcsönösen biztosító magyar egyesület aug. 23-én tartott gyűlése. Az egyesületi szabályok 21. §sza évenkint au­gustusi vásár alkalmakor közgyűlést tartatni rendel a’ netalán előforduló panaszok és javaslatok elinté­zése végett. Minthogy ez alkalommal sem a’ tagok a’ közgyűlés megtarthatására elegendő számmal meg nem jelentek, sem közgyűlési intézkedést igénylő panaszok és javaslatok fen nem forogtak, a’ jelen volt tagok helytartósági tanácsnok Havas József ar­a­ssága helyettes elnöklete alatt választványnyá alakultak. Az ülés figyelmét kiválólag három rokon tartalmú folyamodvány foglalá el, mellyekben az il­lető folyamodók a’ társaságnál biztosított’s jégverés által megkárosított (részint szőlő- részint dohány-) termésökért­­— mind a’ mellett is, hogy a’ kár beje­lentése hetekkel a’szabályok 13.­­szában megsza­bott határidő után történt vala — kártalanítást kértek. Minthogy azonban a’ késedelemből eredő felelette­­her a’ fölhordott esetek egyikében sem hárulhat a’ társaságra, vagy ennek ügynökeire;—mivel továbbá a’ társaság és biztosítottainak kölcsönös kötelezte­­téseik a’szabályokban —mellyek szigorú megtartá­sa egyedüli alapja az egyesületek fenállhatásának — világosan kijelöltetvék;— és mivel ezen folyamodvá­nyok olly határozatot tárgyazának, melly a’ szabá­lyok 13. §szának gyökeres megváltoztatását foglal­ná magában, mi csak a’ szabályok 26. ászában kije­lölt mód megtartása mellett, ’s ekkor is csak jövő, nem pedig múlt esetekre is alkalmazhatólag történ­hetnék meg: a’ kormányzó választvány azon tekin­tetnél fogva, mellyre az egyesületi szabályok és tör­vényesség irányában magát kötelezettnek érzi, a’fo­lyamodók kérelmét nem teljesíthette. — Végül a’ vá­lasztvány a’ közönséggeli folytonos közlekedés si­­keresb eszközét nem ismervén a’ sajtós nyilványos­­ságnál, a’ társasági ülések tárgyait ezentúl mindig hírlapokban nyilványíttatni határozá. — Választvá­­nyi meghagyásból Gyurmán Adolf egyesületi jegyző. Borsodmegyei közgyűlés, M­i­s­k­o­­­c­z aug. 25én. Megyénk évnegyedes közgyűlését c. alispáni elnöklet alatt f. hó 1 jén kezdé meg. Az elnöki szabá­lyos jelentés a’ megye jelen szomorú állásáról kö­rülményesen értesité a’ Bőket ’s a’ nagy árviz-csa­­pásról, melly székvárosunkat érte ’s melly annyival sajnosabb, mert jobban ’s kevesbbé az egész megye ’s a’ haza több vidéket szenvedvén hasonló károk alatt,önbajaik által elfogultaktól enyhítő részvét és segély aligha várható; azonban eziránt a’n.méltékta­­nácsnál már a’ szükséges lépések megtétettek,, va­lamint a’ közlekedések helyreállittatása iránt is; és csak az úri hatóságoktól függő mezőkeresztesi és edelényi vonalak hiányzanak még a’ sürgető szolga­­birói ’s e. alispáni felszólítás után is; — az illető ura­­dalmi ügyészek erre replicázni kezdének,különösen az edelényi annyira ment, hogy uradalma úti intéz­kedéseit részint megtörtént­ részint történendőknek állitá, ’s hivatkozott a’ szomszéd birtokosakra; közü­lök egy fel is kelt, de közmulatságunkra cserben ha­­gyá a’ hivatkozót; hogy is ne­ midőn köztudomás sze­rint legközelebb is egy hajadon lett áldozatjává a’ ki­mentetni czélzott töltésnek, ’s a’ szomszéd birtoko­sak legjobban érezheték kárát a’ hiányzó közleke­désnek. Bizony, bizony vastag öncsalódás vagy fal­­lacia szükséges az illyen hivatkozásokra;de hasonló tényeknek némelly jó urak már a’ politikai élet terén is gyakorlatában vagynak, exempla sunt odiosa. — Magányosak ügyeiben kelt felsőbb rendeletek olvas­tattak fel; kisgyűlésink jegyzőkönyvei hitelesíttet­tek ’s ezek közt nevezetesb volt a’ felsőbb intézvény, melly a’ katonai hatalomnak szükség esetében tiszt­viselőink általi használhatását megengedi ’s melly a’ tárgy fontossága miatt közgyűlésre tétetett át,ér­dekes vita után azt végezték a’RA,hogy örülnek raj­ta, mikép ezen felsőbb intézvényben a’ katonai ha­talomnak a’ polgári alatti állása elvileg benfoglal­­tatik; azonban a’ tulajdonított jogot csak köz- vagy kisgyűlésink és a’ törvényszékek vagy azok nem tartása esetében a’ fő és alispáni hivatal használhat­ják, a’ megye fentartván a’ felelősségrevonás jogát; a’ mennyiben pedig ezen ügy a’municipalitások ren­dezése körüli kérdésekbe vág, az utasító választ­vány­nak kiadatik. — Magányos vagy részletes vál­lalkozások tájékozásául leküldetvén a’ tiszaszabá­­lyozási országos terv, Sz. B. volt országgyűlési kö­vetünk — megemlítvén azt,hogy ez ügyben a’szom­széd megyék már munkálkodni sietnek ’s csak Bor­sod van még tétlenségben, mellynek pedig mint köz­­benfekvő megyének leginkább áll érdekében az e­­lőtte’s utána fekvőkkel egyiránt ’s egyetértve arány­lag haladni, a’ szomszédok példájára a’ tiszai birto­kosoknak társulatba állását ajánlotta’s mind a’mun­kálatokban leendő egyetértés ’s kellő öszpontositás, mind az óhajtott siker gyorsabb elérése tekintetiből a’ közszeretetben álló ’s minden megyétől általányo­­san tisztelt ’s érdekek egyesítésében páratlan tapin­tató volt főisp. helyettesünket b. Vay Miklóst k.biz­­tosul kikéretni javasló, ’s végül nádor ő fenségének ez ügyben is a’ nemzet érdekét emelő kegyes buz­­góságáért köszönő felírást indítványozott,­­) és a’ RR. a’ korszerű szózattól áthatva azt egész tertel­­mében elfogadók. — Harmadik napon pedig száz t. bírót választanak a’ RR. ’s vegye a’ b. p. Híradó ér­demdús levelezője őszinte sajnálatunk kijelentését a’ felett, hogy az ephorusokból újólag kimaradtak töb­ben azok közül, kikért tavai olly nagy jeremiádot in­­tonált; kortes nem volt jelen, mint ezt egyik tekinté­lye közgyűlésben kimondó, az értelmiség ellenében pedig csak tűrnünk kell ’s megelégedni vigasztalá­sul e’ jelmondattal „azért él magyar, áll Buda még“ — Zala levelére a’részek visszakapcsoltatása iránt mi is felírást határoztunk,’s ez alkalommal ifjabb volt országgyűl. követünk előhozó, mikép ott, midőn a’ kormányt törvény teljesítésre sürgetjük, mintaagunk­­nak sem szabad hátramaradnunk, ’s áttérve az élet practical mezejére például kereste ki a’ fuvarosok iránt kelt czélszerű törvényt, a mellynek hogy tel­jesítése nem jutott eddig eszünkbe,azzal csak a’keres­­kedés biztossága szenved ’s a’ bírói önkénynek nyit­­tatik tér,mi a’ törvényben rendelt fuvarkönyvek mel­lett kikerültetnék;ezek életbeléptetését kiváná tehát elhatároztatni, mi el is fogadtatott. A’ helybeli taka­rékpénztár kedvéért elhatároztatott, hogy f. évi oct.­­ től minden hó elején egyedül a’ betáblázások végett közgyűlést fogunk tartani ’s ezt a’ nm. htanácsnak köröztetésül feljelentetni rendeltük. Haladunk! Lám mit tesz a takarékpénztár! előbb a’megyei irodát ker­geti ki helyéből évenkinti száz p.forintért, ’s annak több ezerbe kerülő új épületet kell tennünk a’ nemesi pénztárból (az illyen eljárások aztán nagy kecseg­­tetőji ’s ébresztőji a’nemes tehervállalási hajlamá­nak!) most meg az annyi ősben díszelgő angarica-zong­­e’ szerencsétlen applicatio mutatja, hogy e’jó ur 1842 ben csak charlatánkodott Montesquieu és Filangieri­­ből, ’s vagy Loyola tanítványa a’ politika mezején, vagy az ár­t­a ii a nők egyike izlandi értelemben. Beküldő. És ezt nevezi aztán a’ B. p. Iliradó levelezője csengetyűs courbetuirozásában az elveszett juh megtéré­sének ! hát van valaki az oppositiónak nem bánjuk bár leg­­túlzóbb tagjai közül is, ki ő fenségének magasztos érde­meitől a’ hazafiui méltánylást megtagadná?! Bizony, ki­ 437

Next