Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-15 / 4. szám

*) Ossian. gyupont, melly minden honszereteti eszmét éleszt, világít, ■— a’ honboldog­itás nemzetünk feladata. Hogy a’ hazát boldognak, nagynak látni nemzetünk nagyobb része óhajtja, — ezt bebizonyitni kevés optimis­­musra van szükség; a’ lelkes igy érez, mert máskép érezni nem tud, az önző szintezt kívánja önhaszonból vagy hiú­ságból; de még a’ hanyag is, vagyis tespedés embere bol­dognak óhajtja látni honát,mert nála is végre kellemetlen ha­tást okoz az elégületlenek szünetlen félj­aj­dulása! Ha tehát igy van, minek annyi párt? — mivel a’ m­i k­é­p, azaz a’ hazának mi módoni boldogitása az, melly olly annyira osz­latja szét az egyetértést, melly nélkül minden nemzeti erő elgyengül ’s enyészetnek indul, ezen m­i k­é­p legkitűnőbb, de egyszersmind legkülönzőbb színezetekben mutatkozik az alkotványi védelem eszméjénél! Az alkotványi védelem szempontjából indul ki tehát nálunk minden politikai párt, az alkotványi védelem eszméje az, mellynek alkotványos országban minden politikai pártnak alapul kell szolgálnia; az alkotványi védelem eszméje olly­annyira vezéreszméje,­­hogy nemzetünk egy fractiója szerint fejezzem ki magam —minden létező politikai pártnak, hogy, ha nemzetiségünk alapjául egyedül nyelvünket ismerném el, nyíltan kimonda­nám, hogy az alkotványi védelemre nézve sokkal több erő ’s kevésb idővel kieszközölhetendő egység létezik köztünk, mint magára a’ nemzetiségre nézve! Átalakulásunk észrevehetőbb kezdete óta, melly cse­kély véleményem szerint mintegy 12 évet teszen, — kö­vetkező pártok léteztek ’s léteznek nagy részben még most is hazánkban: E­lször van két nagy általányos párt, t. i. átalakulást kívánó és azt nem kívánó párt, rövidebben: r­e­­former és conservativ párt. 26r Vagyon 49, illetőleg 52 kisebb párt,—ezen pár­tot azon 52 megye alkotja, mellyeknek meglevőn különkü­­lön saját érdekeik, azokat pótló­ utasitási jogaiknál fogva a’ hongyűlésen gyakran szokták mérlegbe venni a’nemzet ér­dekei ellenében, kitűnik ez leginkább akkor, midőn anyagi kérdések kerülnek szőnyegre, akkor letétetik (sans géné)a’ honszereteti köpeny, és a’ provinciális érdek, sőt ollykor magány-érdek képviselőji ott állnak egész tisztaságukban f élénk példát nyújthat ehez a’legközelebb múlt hongyülés, midőn a’ közlekedési eszközökrül folytak a’ viták. —­kor Van oppositionalis és conservativ párt, a’ sajtó­mozgalmak előtti, ’s per Oppositionalis és conservativ párt a’ sajtómoz­galmak ótai. Ezen párt egymást politikai enyelgésből egy időig­ rohanva haladó és fontolva haladó pártnak nevez­­geté; jelenleg azonban aristokrata és demokrata névvel tisz­teli egymást a’ politika mezején.—• Kör Centralista és municipalista párt. Mindkettő a’leg­­közelebb múlt hongyülésnek szüleménye, szintúgy mint a’ védegylet; mindkét párt életbe léptét erősen elősegíté a’sik decemberi végzés, szintúgy mint a’ védegyletét. A’munici­­palisták tágítni akarják cselekvési erejüket a’socialis téren; a’ centralisták öszpontosítni kívánják a’ nemzet erejét az or­szággyűlésen. A’ municipalisták munkálkodásának m­á­r megvan első eedvénye,’s ez eredvény a’védegylet! a’cen­­tralisták eredvénye még tovább nem haladt az eszmék ter­jesztésénél; ők valódi eredvényeket egyedül az országgyű­léstől várhatnak ’s hiszem, hogy csak attól várnak is. — Mindazáltal koránsem kívánom azt vitatni, mintha e­­gyedül a’ municipalisták lennének a’ védegylet létrehozóji ’s annak buzgó fentartóji; sőt erősen hiszem, hogy a’ cen­tralisták közt aránylag szint annyi és szintolly buzgó előse­­gitője van a’ védegyletnek, mint a’ municipalisták közt; de az eszme, t. i. a’ védegylet eszméje Magyarországban a’mu­­nicipalistáké, haladás a’ socialis téren! — Ám ez az egész, miként viszont a’ centralistáké kitünőleg: a’pótló- vagy sok­szor inkább gátló—utasítások eltörlése, a’verificatiónak or­­szággyűlésrei bizatása, évenkénti országgyűlés ’sat.—esz­mék;— a’ vallási pártokat itt érinteni nem akarván. —■ Az idegen nyelvmozgalmakat pártnak — politikai pártnak legalább nem nevezhetem, —mert mihelyest po­litikai párttá emelkednék Magyarországban egy szláv, illyr vagy más nem magyar nyelvű propaganda, az egyszers­mind törvényen kívül állana; miután honunkban csak egy a’ nemzetiség, és ez a’ magyar. — P. I. (Folyt.) Pentalozzi-ünnepély. Pest, jan. 11 kén. „Édes hangok szálltának fel, Örömtől zengő a’terem.“*) Igen, örömtül zenge a’ terem, melly egy Örök nym­­bus­ körözte szellem dicsőítésének tanúja volt. Pestalozzi születésének évszázados emlékünnepélyét ülltük ma déli ti­zenkét órakor a’ pesti kör nagy teremében ’s megbocsát­­nak­­. olvasóink, ha mielőtt az igen érdekes ünnepélyt leír­­nók, némelly vonalait ’s árnyéklatit adjuk azon érzelmek­nek , mik az alatt bennünk keletkeztenek. — Csodálva ’s kegyletes érzettel függesztők szemeinket a’képre, melly az ünnepeltet ábrázolva, a’ terem falszőnyegéről édesdeden mosolyga ránk, mint mosolygott egykor a’ boldogító kö­rébe gyűjtött kisdedek ’s növendékekre; ’s a’ dalzaj és ze­nemoraj az üdvözültnek szellemét látszanak öszszevarázsol­­ni az élettelen kép szende vonaladba. Széles homlokán u­­gyanazon derüfénye ragyogott az önbecsérzetnek, mellyel reá magasztos czéljának világos öntudata lehelt; szemeiből ugyanazon lelkesülés buzgalomtüze, ugyanazon szivöröm sugáréi tündöklőttek, mellyel örökvégzetü rendeltetése gö­röngyös pályáján sziklaszilárdan ’s rendületlenül haladott, 's mellyet nagyszerű tervei ’s vállalata sikerülten osztatlanul érezett; ajkain ugyanazon kegy és nyájasság, ’s egész va­lóján ugyanazon szelídség mondhatlan kifejezése ült, melly őt hivatása szent körében egész életén át végső perczeig jellemzé.Pestalozzit a’természet jelölte ki az emberiség ne­velőjéül. Legnehezebb hivatás, mellyre csak rendelhet az ég valakit. Vagy nem fáradságos , a’ gyémánt, rubin vagy zafír érdes göröngyét köszörülni ’s azon fényességre csi­szolni, mellyben aztán a’ fejdelmi koronák arany lemezein ragyog?—nem fáradságos , a’ durva érczkőbül előterem­teni a’ drága aranyat ’s azon fokára emelni a’ becs és szi­lárdságnak, mellyen aztán a’ tűzpróbát kiállhatja? mennyi­vel csüggedetlenebb erő és munkásság kívántatik arra, hogy az ember szinte durva érczkint lővén az anya méhé­­ből, szellemi’s anyagi tulajdonira nézve oda képeztessék ’s müveltessék, miszerint méltólag foglalhassa el a’ teremtés alkotványai közt azon helyet és polczot, mellyre mint an­nak legremekebb műve öröktül fogva rendeltetett! ’S az emberi foglalkozások ezen ágának legterhesb, legfárasztóbb osztálya: a’ népnevelés. Nemcsak azért, mert az a’mun­kához aránylag szerfölött csekély díjjal kecsegtet óvót és oktatót, ’s nem lebegtet szemeik előtt fényes ígéreteket ’s gazdag kárpótlási tündérvárat; de legfőkép azért, mert maszlagos előítéletek ’s vak babonahit rémserege tanyáz rendesen a’ nép keblében, ’s a’ ki ezeket kiirtani ’s a’ nép fiait igaz,tiszta, jóllét ’s erénygyümölcsöző ismeretekre ve­zetni vállalkozik, valóban nagy áldozatot ten az emberiség­nek. Tiszta szándék, szilárd akarat ’s hő lelkesülés kell e’ vállalathoz, és e’ hárommal kítünőleg ajándékozá meg a’ természet Pessalozzit — atyját ’s teremtőjét a’ józanabb, czélszerűbb népnevelés új rendszerének—vagy tulajdon­kép megalapítóját a’ valódi népnevelésnek. Nekünk ma­gyarokut, kik a’ népnevelésnek úgyszólván még csak al­­phájánál sem vagyunk,nekünk illett és volt leginkább szük­séges a’ nagy néporó „népvezetők szellemét közénk va­rázsolni, hogy emlékénél feladataik e’ legkiáltóbbikára ha­­ladék nélkül gyuladjunk fel ’s a’ minek titokkulcsát az név­­szerint az egész emberiség birtokába juttatá, mi azt nem­­zetileg alkalmazni siessünk, „mert nemzeti egymásutánunk első talpköve a’ nemzeti nevelés.“ ’S a’ mint kétkedés nél­kül vártuk ’s remélltük is,az ünnepélynek megvolt maga ha­tása. Mintegy ismeretlen ösztön rezge­tt keblünkön , ’s a­­gyunkban hathatósan villant meg ama szent eszme, misze­rint szükséges a’ népet, melly a’társaság magkövét képezi, czélszerű nevelés által valahára végre megnyernünk az e­­rény, munka, gazdálkodás ’s önbecsülés boldog országának. ’S ez mintegy láthatólag a’ nagy népnevelő körünkbe va­rázsolt szellemének működése volt.—Az ünnepélyt, mellyet nagyszámú hölgykoszoru ’s férfiközönség érdekelbe—e­­lőbbiek sorában többi közt a’ magyar nevelésügy, kisdedo­­vás, ’s jótékony egyletek történetében örökké ragyogandó gróf hölgy Brun­swick Teréz ő mlga, tündökölvén—sym­­phonia nyitá meg Riesztől, szabatosan ’s andalítókig elő­adva, mit N­e­y Ferencz által felolvasott szózat Pestalozzi­­ról követe. Felolvasó kissé hoszadalmas de végig érdekes szózatában híven festé Pestalozzi lángszellemét, mikint az e’ töretlen pálya minden akadályin hősileg ’s dicsőséggel diadalmaskodott, ’s jóllehet nem hazánk kebléből szárma­zott, mégis méltó köztiszteltetésre ’s hálánk legforróbbiká­­ra; különben is őt, mint „szabad hazának szabad fiát nem tekinthetni idegenül e’ szabad hazában.“ — Ezután T­a­­tai István nevelő „Urihölgyét“ szavalá el Vörösmartynak, mit Davidson iskolai növendék által előadott ábrány kö­vete „Stranierából“ Thalbergtől. Erre Pestalozzira vonat­kozó némelly közlemények, olvasva Teichengraebe­r— az ünnepély főrendezője által, kinek is e’ részbeni fáradal­­miért az ügy ’s egész közönség nevében méltán szíves kö­szönetet mondhatunk , ’s egy a’ dicsőültnek életét ’s jelle­mét élénk színezettel ’s jeles hasonlatokkal vázoló ballada , e­ttől következett—az egészet hangászegyleti leánynö­vendékek férfihang kiséretü karéneke zárván be. A­ mű­ködők mindnyájan szíves éljenekkel jutalmaztattak. Mintegy délutáni két órakor öröm és vidámságteljesen oszlottunk el. Szabad legyen itt néhány vonással rajzolni élettörténetét az ünnepelt férfiúnak. Pestalozzi Henrik jan. 12-én 1746ban*) született Zürichben. Atyja, gyakorló orvos, korán elhalv­án, őt hőn­­szerelő anyja gondja alá jutott, ’s innen jön P, alapjelleme egész a’ sírig: forró emberszeretet.Gyermek-évein, mikben főleg tanulótársai iránti szívélyessége ’s az akkori tanmód­szer formáinak irányábani egykedvűsége által kivált, átes­vén, Rousseau Emil-je megjelentekor a’ házi ’s közoktatás hiányosságát átlátván e’ felett az eszményileg megalapí­tott szabadságérzelemtől elkapatván, nagy ’s áldásdús ha­táskör után sóvárgott a’ nép jóllétének előmozdítására. E’ miatt a’papi állapotról, mellyre magát előbb elhatározta, lemondván, polgári állásban keresett hona helyzetére te­vékeny befolyást. 17­47 ben Neuhofban telepedett le, meg­nősült ’s mezei gazdászatot kezdett űzni. De vállalata nem sikerülvén, gazdászattal később nevelési czélokat kötött ösz­­sze. ’S. igy támadott 1775 ben a’ neuhofi szegények intéze­te, mellynek növendékszáma csakhamar ötvenre szaporo­dott. Nyár­ban a’ gyermekek főleg mezei munkával, télen fo­nással ’s egyéb kézművekkel foglalkoztak. De az intézet több oknál fogva öt év múlva megszűnt’s P. helyzete iszo­nyú jön. 1781 ben egy könyv jelent meg tőle „Lienhard és Gertrud“ czím alatt, melly nagy figyelmet gerjesztett’s ezer meg ezer kézen fordult meg. Az anyai nevelés példányát rajzolja benne Pestalozzi—a’ nép helyzete ’s viszonyaihoz alkalmazva. Többi közt így szól:„Láttam a’ nép nyomorát, a’ könyv, melly érzetimet e’ helyzet fölött ártatlanságomtól kicsikaró, Lienhard és Gertrud, belső gyámoltalanságom műve volt, úgy állott ottan kortársaim előtt mint egy kő, melly életről beszél és halott.—Életemben nem akartam e­­gyebet, mint a’ nép üdvét, mellyet szeretek ’s nyomorultnak lenni érezem, mint sírzik fölötte kevesen, mert szenvedéseit együtt viseltem vele, mint viselték fölötte kevesen.“—Le­het e valódibb jellemzése P. lelkűidének ? 1781—1798ig csendesen folytató szegényes életet Neuhofban, hol mind­­öszsze 30 évig lakott. Ez időszakban keveset vagy épen mitsem foglalkodott nevelési vállalatokkal ’s e’ közben ki­jött iratai is leginkább philosophiai ’s politikai tartalmúak. Franczia forradalmi seregek beütvén Schweizba, sept.­bén Stanz Unterwaldenben a’ francziák által megrohantatott ’s az egész canton elpusztittatott; számtalan atya ’s anya­nélküli gyermek lézengett elhagyatva ’s menhely nélkül idestova. Pestalozzi felszólittatott, hogy Stanzba jőjön ’s e’ gyermekek pártját fogja. P. ment, az ottani orsolyazárdát elfoglaló, ’s csakhamar mintegy 80 gyermeket gyűjtött ma­ga köré, iszonyúan elhanyagol­takat, minden testi és szel­lemi bajban sinyletteket. Ez volt P. legterhesb vállalkozá­sa, de csak egy évig tartott, mert az újólag megjelent fr­an­­cziák a’ zárdát hadikórházzá alakították. Ekkor P. rövid pi­henés után Burgdorfba ment alsóbb iskolatanitónak, de mellfájdalmakba esvén, itt is csak egy évig maradhatott. 1800. telén három segéddel nevelőintézetet nyitott meg Burgdorfban, melly lassan lassan nagy figyelmet gerjesztett, és számos látogatót vont oda meszsze távolból is. De a’ berni kormány újólag változván, Burgdorf vára egy főhiva­talnok lakává rendeltetett ’s Pestalozzinak ismét távozni kel­lett. Intézete számára azonban a’ buchseei zárda jelöltetett ki, hol is P. az intézet igazgatójául nevezett Fellenbergtőli függést czéljaira hátráltatón nehezülőnek találván, örömest fogadó el következő évben az yverdoni tanács azon aján­latát, miszerint intézetét nevezett városba tegye át. Itt mű­ködött ezentúl Pestalozzi egész 1825ig, midőn mint 80 é­­ves életfáradt Neuhofba viszszatért ’s két év múlva február 17-én 1827ben kevés napi betegeskedés után jobb vi­lágra szenderült. Ez P. sokat hányatott éltének rövid váz­lata, kinek emlékét mi jobban nem tisztelhetjük, mintha ta­nulságos iratait ’s nevelésmódját vizsgálgatva, hasonlag lelkesülni fogunk a’ nép javáért, melly neki minden ’se an­nak mindene volt. S­chultz Auguszt. A Tiszaszabályozás ügyében*­) Honunk anyagi jóllétét bármennyi pénzzel sem lehet olly biztosan előmoz­dítani, mint Tiszánk szabályoztatása által,mellynek haszna kiszámithassan; ’s ha ezen vállalat sikerülend , a’ jelen kor örök emléket vivand ki magának. Ennélfogva buzgó óhaj­tásom az, hogy az erre megkivántató pénzt, és pedig sok pénzt kölcsönözni, ’s azt e’ munkára fordítani ne irtózzunk, mert bizonyosan dús kamattal pótolandja viszsza a’ Tisza­­folyam a’ reá fordított költséget;’s így a’kerecseni átvágást elmellőzni—attól tartva hogy sokba kerülend—kipótolhata­lan hiba ’s kiszámithatlan kár volna; mert ennek bizonyos hasznát, a’ Kerecsen és Veresmart közt létező kanyarula­ton tervezett és történendő részleges átvágásoknak pedig kártékonyságát, következőkkel látom nyilványítani szüksé­gesnek : Köz­tudomás az, hogy mennél egyenesebben foly va­­lamelly viz, annál mélyebb medret csinál magának, és ke­­vésbbé vannak partjai beszakadásoknak kitéve. Mármaros­ *) Az ünnepély alkalmasabb megtarthatás végett P. születésének évszázados előnapjára tétetett át. *) A’ szerző különös kivonatát a minden lapszerkesztő­séghez ennek közlése végett intézett kérelemmel a B.P.Hira­­dó után közli a’ szerk. 20

Next