Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-01-15 / 4. szám

tól Tittelig nincs illy rendetlen nagy kanyarulata a’ Tiszá­nak, mint Kerecsen és Veresmart közt, és midőn az átmet­szések tervezete szerint majd mindenütt egyenes irány a­­datik folyamának, csak ezen említett közön, azon nézetnél fogva, hogy itt l'/i mérföldnyi h­oszszu átvágás kívántatik, ’s hogy ez sokba kerülne, czélba vétetett az említett egy átvágás helyett magán a’ kanyarulaton 14 kisebbnek léte­­síttetése, mellyek alkalmasint csak annyi hoszszuságra üt­nek, mint radical orvoslása szerint Tiszánknak Kerecsen­nél az egy átvágás ’s igy itt az átvágás területére kívánta­té földveszteség egy mennyiségben áll a’ 14 kisebb átvá­gáséval, habár mégegyszer annyival több pénzbe kerülne is a’ kerecseni nagy átvágás; valamint a’ kisebb átvágásnak haszna van, úgy a’ nagynak nagyobb haszonhaj­tónak kell lennie. Itt pedig az említett területen homlokegyenest azt merem állítani, hogy a’ részleges átvágásoknak épen sem­mi hasznuk, sőt több igen nagy káros következései leend­őének. ( 1) Azért, mert Kerecsentől Veresmartig 9 mföldnyi kanyarulata maradna a’ Tiszának, melly a’ kerecseni átvá­gás által 1 */a mföldre olvadna,’s ezen a’ vontató­ út minden költség nélkül használható alakban tűnnék fel, holott a’nagy kanyarulaton tömérdek sok gyümölcsös kert és erdők ré­szei megsemmittetése mellett az uj átvágásoknál a’ régi vizű medreken csak nagy idővesztéssel, költséges dereglyék se­­gedelmivel válhatnék a’ vontató-út használhatóvá: ezen roppant nagy kártékonyságok a’ hajózásra nézve annyira szembeötlők, hogy erről minden bővebb elmélkedés fö­lösleges. De ezen kanyarulaton a’részleges átvágásoknak szó­r­om és kártékony következése bizonyosan még abban is létezik , hogy a’ Tisza folyama ezen átvágások daczára 20—30 év múlva ismét annyi átvágást igényelne; mert azon helységek, mellyek mostani távolságuk miatt még a’ Tisza elsodrásától mentesítve vannak, a’ viz folyásának megvál­toztatása által ki leendnek végpusztulásra téve; és igy az it­teni kanyarulatra fordítandó költség nemcsak sikernélki­­li, hanem mint már mondám, kiszámithatlanul kártékony. Előttünk a’ szomorú példa. Záhony helység határán ezelőtt mintegy 26 évvel létesült egy átvágás, a’ vizen já­rónak ez által mintegy nyolcz percznyi nyeresége talán van, de Záhony határából vesztett; mert nem úgy áll a’ tény, mint némellyek képzelik, hogy ó medrét beiszapolja a’ Ti­sza: igen is beiszapolja az ó medernek két torkolatát né­hány ölnyire, maga pedig a’ meder örökké haszonvehetlen marad. Többi rész következései a’ záhonyi átvágásnak,hogy az ugyanakkor zsinórmértékű egyenességbe vetült Tisza­­raeder már most a’ falu felé bekanyarult, ’s pusztulására szolgáland az említett helységnek; az alább fekvő helysé­gek pedig házaikat látják a’ viz által elpusztítva. Történt Zsurk helység határán is egy átvágás, de a’ viz nem vette belé folyását; mert a’ mint ezen átvágás mun­kálatba vétetett, úgy mutatkozott a’ viz sodra, hogy be­lé menend, de míg ez megkészült, az átelleni part elsodor­tatván a’ viz folyása az uj csatornát elhagyta ’s­em az egész munka sükeretlensége előttünk áll. Nem elég tehát az átvá­gást megtétetni, hanem annak torkolatát, ’s átelleni part oldalát partvédekkel ellátnia is kell, nehogy a’ folyam ré­gi útját megtartsa; ezeknélfogva a’ szent igazság azt sugal­­ja,hogy könnyebb egy torkolatot, mint szetköltséges part­­óvó­szerekkel ellátni és örökre elláttatni. Ha Tiszánkat nem imigyamügy, hanem valódilag jó és használható állapotba hozni akarjuk, partjainak általá­nosan szorgos felügyelés mellett jó karbani fentartása mel­lőzhetetlen. Föltévén tehát, mennyivel kevesebb költség kit­vántatnék a’ Tisza l Új, mint 9 mföldnyi partjainak conser­­vatiójára, ide számítván még Kerecsentől leendő egyenes­ségét a’ folyamnak, következőleg kevesebb partveszélyt, a’ részleges átvágásoknál pedig a’rendkivüli kanyarulatot, bi­zonyosan nem lesz állításom vakmerő, ha mondom: vala­hányszor a’ részleges átvágásokra 1 forintot költünk,a’ke­­recsenire, minden jótékonyságit ide értve, mindannyiszor 30 forintot még nyereséggel költhetünk. 2) A’ Tisza-szabályozásnak egyik fő czélja az, hogy vizármentesittessenek a’Tisza mentiben levő városok,hely­ségek, ’s ezek határai. Itt körültem az illető törvényhatósá­gok eddig nagy szorgalommal és fáradhatlan igyekezettel­­ csináltatták a’Tisza töltéseit, és mégis mi oka, hogy nem zabolázhatták a’ Tisza árját? röviden mondva ez: Szabolcs­­m­egye 36 ezer öl, más oldalán a’ Tiszának Bereg, Ung és Zemplény megyék csupán ezen a’ Kerecsentől Veresmartig tartó területen szinte 36 ezer öl töltéseket kényteleni­tet­­tek csináltatni, ’s igy öszvesen 72 ezer ölet. Ezen nagy munka erejüket felülmúlta ’s az árvíz zsákmányává vált min­den nedvesebb évben a’ gazdaember vagyona. Ha a’kerecseni nagyszerű átvágás megtörténnék, 72 ezer öl töltés helyett csak 12 ezer öl töltés kívántatnék; —’s ime itt a’ második kiszámíthatlan nyereség, melly is­­ttlét olcsóbbitja a’ nagy költséggel végrehajtható átvágást, , biztosítva egyszersmind az érdeklőket a’ viz-kicsapástól; mert a’ megkívántaké 12 ezer öl töltések megcsináltatása, ’s azok jó karban tartása az illetők munkabeli erejüket fe­lül nem múlja. 3) Nem fölösleg a’ földnyereséget felhoznom: vájjon minő hasonlatosságban áll a’ földnyereség a’ kerecseni nagy és a’ részleges átvágások között.Mellőzve a’ részleges átvágások mellett az által is történendő földveszteséget, hogy a’ kisebb átvágásoknál töltések mindenütt nem létez­nének, mi is szinte tetemes földveszteséget okozana, meg­­kisértem számítással a’ 72 ezer ölre terjedő töltések közt haszonvehetlenül elmaradó földet; a’ Tiszától a’ töltés lega­lább 40 ölre teendő, ’s igy a’ viz prédájának kitételik 2618 hold föld; a’ kerecseni átvágásnál pedig a’ töltések közötti földveszteség csak 436 holdra megy, ’s íra 2182 hold vol­na a’ földnyereség. Ezen mondottakból kiviláglik tehát, hogy mind hajó­zási, kereskedelmi’s igy pénznyereségi, mind árvizektől me­­nekülhetési állapotunk a’ kerecseni átvágást javasolják. Ó­ hajtásom végre csak az, hogy ezen igen nagy fontosságú tárgyat honosim illő figyelemre szíveskedjenek méltatni.*) Győröcskey Mihály: Aráádmegyei kötzgyülés. Gyűlésünk ebbe fe­szült várakozással tekinténk. Elhatározónak hívők politikai pályánkon az eredményt, melly tisztujitásunk eseményivel olly szoros kapcsolatban állott. És a’ folytonos viták éber pillanatiból meglehetősen kezünkbe adatott jövőnk kulcsa, és az iránytű, melly átalakulásunk közel éveinek nyílt ten­gerén vezetőül szolgáland. Mind két párt öszpontositá ere­jét a’ várt napon, amott láthatlan kéz titkosan működő ha­talma ébresztgeté az alig ébredőket; emitt önkint vállalko­zott a’hazafiság önzéstelen buzgalmától lelkesült értelmiség őszinte csatára a’ tespedőkkel; — amott gyanúsítás epébe mártott nyilas készittetének az önérdek sötét gyáraiban; mig itt az ész elvitázhatlan erejével az igazság és haladás tűzetett ki jelszavuk És jön az értelmiségnek diadalünnepe. Elsorolandom részletesen érdekes­ tárgyainkat. Ő mga fő­ispán-helyettesünk előterjesztést tön megyénk múlt gyű­lése ótai helyzetéről. Elmondá az adózó nép buzgalmát, melly szerint adóját ez évre esőleg nemcsak lerová,de még a’ múlt évekről fenmaradt tartozásából is fizetett szép ösz­­veget. Mondá hogy a’ hadi adó-kezelés hanyag karban van, ’s iránta tanácskozni óhajtana. Az iskolákat szomorú hely­zetben találta, kivévén a’ kath. és ref. iskolákat. A’ radnai oktatót különösen kiemelte, ki idegen ajkú tanitványit an­nyira megmagyaritá,hogy atyjaik e’ miatti panaszaik öröm­­gerjedelem­re buzditák keblét. A’ g. n. egyesültek iskoláit legbotrányosabb elhagyatottságban találta. Iskolai kézi­könyv, szakértő tanító, sőt még iskolai épület hiánya, vagy elpusztulása jőve tudomása alá. Részvéte bánatos szavain emlité meg Aczél József kir. kamrás elhunyta felett érzett közsajnot,ki mint fáradhatlan hazafi e’hontolly hő szeretet­tel ölelte gyermekévei óta, ’s kit egyik legkitűnőbb megyei kapacitásunk közé sorozott az elismerő méltánylat ,és ezért őt érdemeiért jegyzőkönyvileg óhajtja megemlíttetni. Ezen előadásra Fábián Gábor táblabiró válaszolt, és ő maga elő­terjesztését annyival inkább örömmel hallgatá, mert abból ő magának megyénk beléletét kisérő dicséretes szorgalma tűnik elő, pedig ezen jelentés évnegyedenkénti felmutatását első alispánunk kötelességei közé sorozta határozatunk. Mi végett alispánunkat ő maga előterjesztése mellett ezen kö­telességétől feloldatni épen nem tudván, felszólítja őt ha­tározatunk teljesítésére. És Török Gábor alispánunk rög­tön előterjesztést ten. Elmondá hidaink rész karban állását, rabjaink számát és dolgozóházunk pangó állapotját. Rab­jaink száma mondá elterjedt megyében 150re megy ’s ezt igen csekélynek veszi az évszak mostohaságához képest, mit ő egyenesen tisztviselőink emberiesen szelíd bánásmód­jának tulajdonít, mert bot és kínzás erkölcsnevelői szere­pet nem viselt, megrovatott egyik táblabiránk által alispá­nunk, hogy inkább az igazság-kiszolgáltatásnak mibenlé­tét fűzze másszor jelentése sorai közzé.—Az előterjesztések után kisgyűlésünk jegyzőkönyvei olvastatának. Csodálkoz­va halják a’ RR. ő maga azon eljárását, miszerint a’ tiszta­újításkor önmaga nyilatkozata és kívánságához képest ki­nevezett megyei szakértő kertész helyett időközben más neveztetett ki magánylag és a’RR. ajánlkozási jogának tö­kéletes elmellőztével. Itt megkezdeték az elvnek személyes­­kedési térre erőszakoltatása. Hoszszasabb viták után azon­ban meg lévén nyugodva a’ BB. ez ujdon kinevezett nem kertész, hanem már selyemtenyésztésre ügyelő egyedisé­gében, ajánlhatási joguk fentartása mellett a’ jegyzőköny­ven módosítást nem tevének. Ugyane tárgygyal rokonság­ban hozatott fel ő maga azon ténye, melly szerint kinyilat­koztatása ellenére tisztújitáskor első helyre megválasztott egyik szolgabiránk helyébe, a’ másod ízben megválasztot­tat iktathatván jegyzőkönyvbe, ez által a’BB. választási jogán sebet ejtett.(J­ólga tévedését nyíltan elismeré’s meg­kell ismerni, hogy e’ tárgy, mellyszerünél más megyékben elolthatlan láng gyűl a’ kedélyeken,nem izgatá fel az ellen­zéket sértő szavak felhozására, ’s méltánylattal kell meg­­vallani conservativeink gyanakodó részének azt, hogy az ellenzéket nem személyes megtámadás viszketege, hanem a’ közjog-szerűség­ vezérelte nyilatkozatiban. A’ hoszszabb ideig tartott vita eredménye jön a’következő tartalmú hatá­rozat: „főispáni helyettes ő maga a’ lunkai és eleki szolga­­biróságok iránt a’ tisztújitási jegyzőkönyvben történt és hi­telesítéskor észre nem vett változtatásra nézve, miszerint t. i. a’ jegyzőkönyvben jelenleg fordítva álló két szolgabiró­­ság közül tisztválasztáskor az eleki tudatott első, a’ lunkai pedig másod-szolgabiróságra választottnak lenni, előadá, hogy az ő meghagyása következtében jött a’ választással ellenkezőleg a’jegyzőkönyvbe és pedig tisztujitási jegy­zékével kimutatott azon oknál fogva, minthogy a’ tisztujitási zaj közben a’ jegyzékében kitűzött rendet átugorván, az első helyre írt lunkai szolgabiróság előtt a’ második helyen álló elekit tévedélyesen jelölte ki.“Tudomásulvétetett.Elő­­terjesztetett ezután a’ honti levél. (3 maga megkérdező, hogy miután e’ levél ismeretlen magány-pecséttel van ellátva, akarják e a’ RR. tárgyalni vagy sem. Majd közakarattal el­határoztatott a’ felette leendő tanácskozás. Nem akarok részletes leírásába bocsátkozni a’ viták sokféleségének, melly egész nap tárgyául szolgáltatott alkalmat, ide írom a határozatot, melly eredménye a’ tanácskozás hosszadalmas folyamának: „Hontmegye közönségének aláirtával ellátott ’s magány-pecsét alatt érkezett tudósításának, de Pestme­­gyének imént felolvasott tudomásul szolgáló figyelmezteté­sénél ’s egyéb köztudomásra levő adatoknál fogva tudatván, miképen a’ nevezett megyében ollyaton események fordul­tak elő, mellyek a megyei közigazgatás törvényes rendé­nek megzavarására ’s ezen rendkívüli tudósításnak kelet­­keztére szolgáltának alkalmid, ő felsége jobbágyi hódolat­tal megkéretni határoztatik, kegyeskedjék Hont megyé­­nek jelen állapotja tekintetében az illető törvények értelmé­ben orvoslást szerezni.“ Száraz szerkezet­ megtetszik rajta hogy akaratlanul teljesittetett a’ szerkesztési kötelesség.— Ezután Pestmegyének a’horvát viszonyok ügyében irt levele jön tanácskozásunk tárgya. Egy nap múlt el ismét felet­tünk, mig eredményre kelt a’ vitatkozás. És felirandunk ő felségének Horvátország tartománygyűlésének a’ köz haza irányában elkövetett lépései törvénytelensége miatt a’pesti levél értelmében szerkesztendő de mérsékeltebb modorban. —Végül erős vitára szolgált okul a’ megyeház benső ren­dezése. Az ellenzék előadta, miszerint már nemcsak a’ tör­vényszékre berendelt tanuk kénytelenek zivataros hideg­­időben hajléktalanul nyomorgani, hanem a’ törvényszéki rendes terem is magány-használatra elfoglaltatván, a’ tör­vényszék bizonytalan helyeni öszszeülése kellemetlen zavar­ra nyújt alkalmat. Ezen egyedül jó akaratból, adózóink i­­ránti gyöngédségből ’s megyénk érdekében tett kívánat az ellenpárt egyedeitől azonnal átvitetett személyeskedési me­zőre. Az igaz is, hogy ok fő hi­ányában a’ gyanusítási ürügy leghatalmasb népszerűtlenítője a’ kívánt sikernek. És a’nagy szavak megtevék hatásukat, mert nem akará az ellenzék, hogy általa „még soha illy mértékben érzett keserű nap“ idéztessék elő, és küldöttség neveztetett gunyaul a’ tartós vitának, melly a’ lakok iránt vizsgálatot tartván, véleményét előterjesztendi. Meglátjuk mikor!—Egyik újonnan kinevezett esküttünk váltóhamisitási váddal terheltetvén , ügye tör­vényszéki tárgyalás alá bízatott. Különös esetet érne meg Aradmegye, ha törvényeink világos tartalma ellenére pol­gári törvényszéki eljárás alá bocsáttatnék e’nem tudom mi okból takargatott ügy. No de hiszen ő m. főispáni helyet­tesünk váltótörvényinkbeni igen jeles tudománya biztosit bennünket, hogy a’tévedni akarókat felvilágositandja teen­dőik iránt. Jövő közgyűlésünk martius 23án tartatandik.— cT Eszergom vmegye közgyűlése. Multévi dec. 28—30 napján m. helytartónk elnöklete alatt folyt le évzáró közgyűlésünk, annak nevezetesb részeit köv. sorol­juk elő: 1) Pestmegye ama felszólítására, hogy fenséges nádor József féiig fényesen megünneplendő félszázados ünnepén a’ megye RRei részt vegyenek, határozták­ a’RK. és RR. addig is, mig a’ nemes Pest megye által tervezett ünnepély létrehozásában együttmunkálva abban részt ve­­endhetnek, ő cs. kir. fenségének, ki bár fejedelmi vérből származott, nem rettegve a’bokros foglalkozásodul és elő­gördülő nehézségedül Magyarország kormányát a’ vészes és századnegyedre kiterjedt harczok közepett vette át, azt az átalakulási korszak tövises pályáján erős karokkal ve­zette, ’s a’ nemzetiség felvirágozása, a’ pártok kölcsönös kibékitése, a’ különböző eszmék egyesítése, az anyagi jól­lét előmozdítása ’s a’ fejdelem és nemzet közti viszonyok kiegyenlítésére fordította kitűnő munkássága életét; ki öt­ven éves hivataloskodási korszakát a’ honboldogság esz­

Next