Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-06-07 / 45. szám

PEST, vasárnap június 7-én ;145diki szám 1846. Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 463dik szára alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta­ hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföld’­tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle h­irdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. Végére jutandván e’ hónappal a félév, bizodalmas tisztelettel vagyunk figyelmeztetni bátrak a’ két testvér hazai olvasó közönséget, hogy kik kellős lapunknak eddigi munkaosztályosi és levelezési mellett jeles több közredolgozó által beesesbitendö ’s julius elejétül kezdetét veendő 2 dik létt úi folyamára, Medárdvásárkor fel nem küldék az elő­fizetést,—azt gyors- vagy szorgalomkocsin, vagy más biztos alkalom által hozzánk (úri- utcza 4­53. sz. Trattner-Károlyi ház Is. emelet) méltóztassanak intézni—ezek hi­­­ányában pedig a lakásukhoz legközelebb eső posta-­hivatalnál rendelkezni. Kettős lapunk félévi ára marad az előbbi, i.i. Budapesten borítékosan ’s házhoz küldve — ugyszinte postán is 6 pírint; boritéktalanul pedig szinte házhoz kü­ldve 5 pfrint. A’ cs.kir. örökös tartományokba valamint külföldre járatandó példányok iránti megrendelés­t­supán a’ bécsi cs. kir. főpostahivatalnál történhetik meg. A’ Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. FOGLALAT. Magyar-és Erdélyország.(ford. ajándék s elő­léptetés; gyászhír; városi ügy; Ugocsa,­­Nyitra, Komárom és Kras­­só megyék közgyűlései; erdélyi ügyek; az Almanach-társaság u­­tólsó közgyűlésének határzata; a’ kőszegi polgárőrhad zászló­szentelése; a’ Kisfaludy-társaság népköltési gyűjteménye; ada­kozások a’József-nádor nemz. képcsarnokra Hí. budap. napló­) A­u­s­z­tr­i­a. Az uralkodó császárné ’s Ferencz-Károly féiig Linzben az orosz czárnőt fogadják; a' bécs-trieszti vasutszakasz Ciliéig kész.) Amerika. (Az Oregont érdeklő szerződés felmondása for­ma szerint is megküldetik a’ britt kormánynak; az egyesült stá­tusok Mexico ellen; elegy,­­ Po­rtugália.(A’ zendülés terjedése.) Anglia. (Richmond hű felsőházi beszéde a’ gabnabill e­llen; O’Connell indítványa O’Brien szabadon bocsáttatása tárgyában félretétetik; Viktória királynő leányt szül; lapvélemények és tár­sasági gyűlések a'gabnabill iránt; Bonaparte Lajos ötéves fog­ságából szökve Londonba érkezik máj. 28kán.) Törökország. (A’ szultán és kíséretének kalandos ten­geri útja.) E r­­ e s­­ t­ő ; duna vízállás. Hagyara és Erdélyomig. ö cs. ’s ap. kir. fölsége a’ Pesten felállított gyermekkór­ház szilárd megalapítására háromezer pengő forintnyi se­­gélyöszletet legkegyelm. méltóztatott megajánlani. A’ nagy magy. kir. udv. kamat­a a’ temesi k. kam. igaz­gatóságnál Koronái Frigyes halála által megürült tollnoki állomásra O íg­y ay Jeromos középponti díjas gyakornokot léptette — F­ü­rs­t Vincze, a’ mármarosi kir. kam. igazgató­ságnál levél- és irattári első sorjegyző nyugalomba helyez­tetett. — G y á s­zhi r.Az élet viszontagsági közt gyakran nyújt enyhülést azon gondolat is, hogy kiket szeretünk, kikhez vér, vagy baráti érzet köt szorosabban, megemlékeznek ró­lunk sírunkban is. E’ gondolat vigasztalható egykor idősb szlavniczai Sándor Lászlót is,ki folyó évi szent-György hava 22kén munkás éltének 59­. évében másrészbeni hosz­­szu és súlyos évnegyednyi betegeskedés után hunyt el Kis- Sztriczen. Én, ki a’ boldogultban hoszszu évek során át a’ hű ragaszkodásu barátot tisztelém, meg akarám testesitni az őt vigasztaló gondolatot ’s e’néhány szóval emlényt hin­teni sírjára, mellyben hátramaradt özvegye­tek. H­ud­e­list M­á­r­i­a ’s két fiánál inkább szeretett tek. Tuchinszky János mostoha fia, kesergik most a’ szelíd férjet, a­ bol­dog és boldogító családatyát, tisztelik hamvaiban és Tren­­csény megyének egykor fáradhatlan buzgalmu,szent törek­vésű’s példátlan hűségű tisztviselőjét azon ns megye karai, kiknek barátjok’s áldják adózóji, kiknek mint biró atyjok volt. — Emléke bizonyosan fennmarad mindazoknál, kik őt ismerék. — Béke lebegjen porain! Ordódy Flórián: Városi ügy. Nem leend korszerűtlen e’kérdést újra szóba hozni ma, midőn annak fejtegetését hazai és külföldi német lapok mintegy feladatukká tevék. A’ városok rendez­­tetése polgári átalakulásunk egyik legnevezetesb kérdése, melly ha szerencsésen vagyis a’ fejedelem és nemzet igé­nyei és akaratához méltólag és megfelelőig oldatik meg, egyikét lépők túl a’ reform legingadozóbb fokainak; mert e’ kérdésre félmilliónak sóvár szeme néz, pedig azon félmil­liónak, mellyet nem igen nagy kivétellel az értelmiség osz­tályába sorozhatunk, mellynek kezében a’ kereskedés, az ipar, a’ művészet, sőt kitűnő részben tudományosság is, és igy kezében az erő! Ezeket tekintetbe véve ’s azt, hogy illy osztálynak erős és világos törvény által önálló karba hely­­zetése mennyire ’s milly üdvösen hat az öszszes nemzet er­kölcsi és anyagi jólléte’s erejére, úgy hiszem, hogy alig ta­lálkozik közülünk, ki e’ kérdésnek újra szóbahozatalát untató ismétlésnek bélyegezné. A’Gegenwart, magyarul: jelenkor,116ik számában e­ korszerű tárgyról Remellay G. hazánkfia hoszszadalmas czikket közöl, mellyet a’ Pressburger Zeit. élethíven nyo­matott utána. Tisztelt hazánkfiának, mint ismeretes magyar írónak nevét a’ mondott kétrendü lapban szemlélvén, még pedig olly tárgyú értekezésnél, mellynek belső lényegével megismerkednie olly szép alkalma volt, mondhatom nem kis öröm lepett meg, mert előre is hittem, hogy a’külföldiek fonák okoskodásai politikai mozgalmunkról, alaptalan vád­jaik a’ törvényhozás eljárásiról, sőt elfogult szándékból e­­redt méltatlan gyanúsításaik a’ pártok irányairól egyik ol­vasottabb német lapban magyar hazafi által fog megczá­­foltatni, elmondván egyszersmind nekik azt, mikép e haza polgárai, vagy szerintök nemessége, melly fogalom a­­latt általok gyakran nem az öszszes arisztokratia, hanem kizárólag csak az oppositio értetik, nem olly önző lélek ’s törpe akarat által hagyja magát vezettetni akkor és ott, hol és mikor tőle törvényhozói kötelessége méltányosságot, sőt többet, azaz igazságot követel. Ezt előre hittem, mert a’ magyar polgári rend egyik avatottjától ’s tisztviselőjétől ke­­vesbet föl sem tehettem a’ nélkül, hogy kisebbitési előleges vádnak ki ne tegyem magamat; mennyire volt e’ hit alapos ’s ennek arányában mennyire volt a’ csalódás fájdalmas? az alább kijegyzendőkbül ki fog tűnni. A’ neveztem német lapban Remellay ur a’ városok rendeztetésének rövid hisztériai vázlatát adja: mikép kelet­kezett újabb időkben az eszme, mikép izgattak ellene és mel­lette; hogy viselék magukat e’ kérdés irányában a’ megyék, hogyan a’ kormány, ’s mikép fogadák a’ városi községek az előleges intézkedést a’ közelválasztások tárgyában? Eze­ket Remellay úr meglehetős híven adja, kivevén némelly helyeket, hol, mintha peregrinus volna in Izrael, vagy tu­datlanságot árul el, vagy tudja Isten mi szándékból torzitá el a’képeket, miknek hű rajza sokkal kellemesb hatást gya­­korolhatandó vala azokra is, kiknek érdekűkben íratott. E­­zen hisztériai rajzok emlitgetésével az olvasót fárasztani nem akarva, egyenesen magára az eljárásra térek át, vagy is a’ csomóra, mellynek megoldatása olly küzdelmébe ke­rült egy országnak, ’s mit a’ legrészvevőbb erőfeszítés mel­lett sem oldhataeddig meg.Az ügy részint hírlapok,részint az országgyűlési napló utján világosabb, semhogy ez ered­­ménytelenség okait fejtegetnem kellene, ’s mivel mégis B.­urnák ezen okokra vonatkozó állításira nagyobb részint ki­terjeszkedem, az által csak azon kötelességem teljesíteni, melly morális feladata minden ellenzéki tagnak, ki a’hala­dásnak nemcsak szóval barátja, hanem tettel is működik ama téren, mellyen tartósságra nézve legtanácsosabban testesíthetők azon eszmék, mellyekhez annyi remény csat­lakozott. Azt mondja a’ Gegenwart, hogy az alsó tábla a’ vá­rosok coordinatióját illető törvényjavaslat kidolgozására választványt nevezett ki, ’s e’ választvány elkészité a’rá bí­zott törvényjavaslatot, de az olly túlzó szabadelvű „in ultra­­liberalem Linne“ ütött ki, a­ mikép előre is lehete látni, hogy az a’ felső tábla által félre fog vettetni. Ugyde az illy választ­­ványoknak mire kötelességük inkább figyelni, mint saját meggyőződésükre, mellyen a’becsületesség alapszik, vagy pedig azon quasi veto-ra, mellyel dolgozatát e’vagy ama párt fogadandja? és ha ezen utóbbi mellett nyilatkoznék is a’ Gegenwart, a’ választvány még ekkor is a’ többség ér­telméhez idomzottan járt el dolgozata készítésében, mert a’ választvány nem a’felső hanem az alsó tábla osztályzata ’s megbízottja volt, itt pedig a’ többség a’ liberálisoké volt. A­­zonban bajos e’ gordiusi göböt csak amúgy nagysándori karddal eldönteni: ha vájjon a’rendezési törvényjavaslat olly túlzott szabadelvűen volt , szerkesztve? ám olvassák azt el a’városok polgárai, sőt olvassa el a’Gegenwart is’s félre­téve minden pártérdeket vagy előítéletet, ’s csupán a’ ma­gyarországi polgárság eddigi illusorius helyzetét vegye bí­ráló tekintet alá,’s úgy hiszem, ezen munkálatot túlzott sza­badelvűnek nem találandja, sőt ollyannak, melly tartósan (ha t.i. józan demokratiai elemű polgárságot akarunk)csak ehez közelítőleg elégítheti ki az olly hoszszas idő óta szom­jazott önállóság utáni vágyakat. A’ városok szavazatot kívántak ’s ezen kivánatuk tör­vényes is, igazságos is; a’rendek nem is tagadák azt meg tőlük, de mint képviselőji a’ nemzetnek, azt nem adhatták meg olly terjedelmes alakban, hogy az saját érdekeik le­rombolására fegyverül használtassák; ők föltételhez köték azt, de ollyanhoz, melly mind a’ nemzet méltóságához illő, mind a’ városi polgárok köz- és emberjogaival azonositható legyen,’s e’föltétel a’rendezés volt. Ennek kezdetben ma­guk a’városok szegültek ellen, mert a’ városi követek nem voltak az öszszes polgárság képviselőji, később azonban ha­­jolniok kelle az általányos többség akaratához, melly sar­kalatos akaratban a’ felső tábla is megnyugodott; vagyis a’ nemzet törvényhozása oda nyilatkozott, hogy igen is akar­nak a’ városoknak az alsó táblánál 16 szavazatot adni, de csak coordinatio mellett. Itt megállván — kérdem a’czikk­­irót: mi van ama törvényjavaslatban túlzott szabadelvű, mellynek ez alap feltételén maga a’kormány is megnyugo­dott,mert hiszen a felső táblánál jelenlevő számos tagja ál­tal részt ven ama kijelentésben! Túlzás­­ az: midőn a’ nem­zet a’ városi zárt testületeket eloszlatván helyettük nyilvá­­nyos helyhatóságot e’ fogalom minden jogaival akar rend­­szeresítni? túlzásnak mondhatni­­ azt, midőn a’ városi köz­ügyek igazgatásába néhány tanácsos és választott polgár helyett az öszszes lakosságot terhei aránya szerint kívánja részeltetni? ’s végre túlzás miatt vádolható e azon törekvés, hogy az eddig nullának vett’s maguk a’választott polgárok által is illyennek tekintett öszszes városi népségnek azon önállóság szándékoltatik megadatai, melly őt emberi neve ’s méltósága után természetjogilag illeti, de mellynek üdvös malasztját eddigi erőszakos kiskorúsága miatt nem ízlelhe­tő? Ha mindez túlzás, ha a’ méltányosság és igazság túl­zás, akkor a’ választvány rendezési törvényjavaslatát is il­lyennek állíthatni, de míg az igazság — mint ilyen tisztel­teim fog, addig czikkíróval sem én sem a’ velem egyértel­műek kezet nem foghatunk. Azonban R. úr a’Gegenwartban említett túlzott sza­­badelvűséget „extravagante Grundsätze“ szélsőségekben tévedező alapokra épité. Lássuk ezen szélsőségekben téver­dező alapokat! „A’ választvány—úgymond — ’s általa az alsó tábla a’ polgárjogokat olly kiterjesztett hasista alapitá, minőkön azok sehol a’világon nem láthatók;­­magában Éj­­szakamerikában is a’ népnek csupán az elnökválasztásnál lévén befolyása (?) ’s ez által a’ megyékben divatozó za­varokat a’ városoknál is meg akará honosítni, nevezetesen: az alsó tábla a’ városi tisztikart bizonyos határidő elteltével uj választás alá akará vetni, mellyben legfőbb hivatalnok a’ polgármester lenne, szinte a’ polgárság által választandó; tanácskozásaikban nyilván­osságot határra, helyhatósági jogokat, initiált kisajátítást, a’ curialis jogokat elenyészteni akaró a rendőri eljárások könnyítése tekintetéből, a’tár­noki és személynöki székek megszüntetését kívánja.“ Ezek tehát az „extravaganten Grundsätze!“ Lássuk bennök a’ szélsőségeket, mik miatt Remellay úr olly panaszosan jaj­­dúlt fel a’ Gegenwartban. Akár a’ hisztériát, akár a’ politi­kát híjuk bizonyságul, valódi szabadságot mindkét segéd­forrás erősítése mellett csak azon nemzeteknél lelünk, mel­­lyek hivatalnokaikat — a’ bírói testületet kivéve — csak ideiglen bírták. Róma minden évben tartott consul-válasz­­tást,’s azért mégis erős volt, diadal és hódítás kisérte lép­teit, mi nem történt vele az örökös dictatorság alatt; vagy ha polgári benső életét elemezzük, a’ köz­csend, népjóllét, igazságszolgáltatás, a’ törvények iránti tisztelet sokkal inkább ajánlja a’ consulatust, mint a’dicta­­torságot, midőn egyik nap­ szülte törvényét a’ másodiknak hajnala vérrel mosáse. De félre illy példákkal, vagy miért ne választhatná vallamelly testület hivatalnokit annyi idő­re, mennyire neki tetszik? Itt önként az örökös és ideiglenes hivataloskodás előnyei fordulnak elő; bonczoljátok a’ kettőt ’s vegyétek fontolóra, hogy egy részről, ha jó, szilárd, be­csületes hivatalnokkal bírtok, azt újra is megválasztjátok, holott más részről — ha kötelességét e’ hivatalnok csak szemüvegen nézi, ha a’ közbizodalmát csak ruhadarab gya­nánt tekinti, mit kény és kedv szerint ma felvehet ’s holnap levethet, de azért elmozdittatása által még sem segíthetni a’ bajon, vagy csak — az ismeretes hoszszú után, minek megjárása néha egész emberélet-időt kíván.—Avagy mel­­lyik mellett fogtok nyilatkozni? A’polgárság Magyarország­ban már nyilatkozott ’s a’ közvélemény folyton nyilatkozik, melly egyenesen az ideiglenes választást óhajtja. A’polgárságot emlitém,’s ide nem értettem a’ váro­sunkban még most fenálló rendszer melletti tanácsosokat (senatorokat) kiknek hivataloskodásuk örökös; ezek igen is — mivel a’ képviselőket nagy részben ők utasiták, ellene nyilatkoztak a’ három éves választásnak; okaik voltak, mert nekik, mint polgároknak kevésnek van fekvő vagyona, ho­va települhetnének a’ választásbéli kimaradás esetén, mint van a’megyei hivatalnokoknak; hogy nekik a’ senatorságra készülniök kell ’s midőn annak kellékeit hoszszas fáradozás­ ?) Hiedelmünk szerint leginkább az igen széles alapú polgári qualificatíó ’s igy szerfölött számos választósog ’s a’ városi felügyelők kérdése miatt állítja ezt a’Gegenwart.Szerk.

Next