Jelenkor, 1846. január-december (15. évfolyam, 1-103. szám)

1846-06-11 / 46. szám

46dik szám 1846. PEST, csütörtök június l1kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten kétszer t. i. vasárnap és csütörtökön. Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál uri utcza 453dik szám alatti Trattner-Károlyi ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi posta­hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföld''tartományokba kívántató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle füirdetvény fölvétetik 's pontosan és jutányosan közöltetik._______________________________________________ Végére jutandván c’ hónappal a’félév, bizodalmas tisztelettel vagyunk figyelmeztetni bátrak a’ két testvér hazai olvasó közönséget, hogy kik kettős lapunknak eddigi munkaosztályosi és levelezni mellett jeles több közredolgozó által becsesbitendő ’s julius elejétül kezdetét veendő 2dik félévi folyamára, Medárdvásárkor fel nem küldék az elő­fizetést,—azt gyors-vagy szorgalomkocsin, vagy más biztos alkalom által hozzánk (uri-utcza 453. sz. Trattner-Károlyi ház lsó emelet) méltóztassanak intézni—ezek hi­­­ányában pedig a’ lakásukhoz legközelebb eső posta-hivatalnál rendelkezni. Kettős lapunk félévi ára marad az előbbi, f.i. Budapesten borítékosan ’s házhoz küldve — ugyszinte postán is 6 pfrint; boritéktalanul pedig szinte házhoz küldve 5 pfrint. 4’ cs. kir. örökös tartományokba valamint külföldre járatandó példányok iránti megrendelés csupán a­ bécsi cs. kir. főpostahivatalnál történhetik meg. A Jelenkor és Társalkodó szerkesztősége. FOGLALAT- Magyar-és Erdélyország. (Kinevezések: pápa őszentsége halála; eskü vallási erkölcsi és társadalmi szempont­ból M. M Nyitra, Győr, Ung és Pest megyék közgyűlései; czáfolat a’ P. Z. balaton-füredi levelezőjét érintőleg; az Iső pesti lóver­seny; szatmári gazdasági fiók-egyesü­let alakulása; igazítás a’du­­nántuli evang. egyházkerület superintendens­ választása körül; módositvány S.Patakról; medárdi vásár; budapesti napló.) Ausztria. (Bécsben cs. k. tudományos akadém­ia-alapi­­tás; ügyeimet érdemlő talál­vány a’ vasutü­gyre; elegy.) Amerika. (A’tanácsban a' főpostahivatalnak jövő szám­adási évre teendő pénzbeli javaslatai taglalása; hadnyilatkozvány az egyesült státusok katonai és polgári hivatalnokihoz Mexico ellen.) Portugália­ (A’lázadás folyvást tart; az uj miniszterség megalakulása.) A­n­g­­­i­a. (A’gabnabill másodszori felolvastatása feletti vi­ták a’ felsőházban; Lajos Fü­löpnek Londonba leendő megjelené­se; a’ M. Post nyilatkozata Bonaparte Lajos elillanta iránt; elegy.) Francziaország. (Bonaparte Lajosnak ham­várbeli börtönéből megszökése; a’ minisztérium ez iránti intézkedése.) Értesítő: Tiíkfer­­é** Ordélyroraság. Rendkívüli sürgöny, mellyet az ausztriai cs. kir. követ Rómából junius 1 jén indított el, hoza azon bírt, hogy ő szentsége XVI. Gergely pápa ugyanazon nap délelőtti 9*/2 órakor ollu«»»úl. ő szentsége rövid időig volt beteg ’s hirtelen kimúltát orbáncznak tulajdonítják, melly a’ mell ne­­mesi belrészeire szállott ’s véget vetett az egyházra és stá­tusra nézve dicső fejdelemnek 81 éves korában! W. Z. Ő cs. ’s ap.kir.fels.a’hétszemélyes főtörvényszéknél meg­ürült ü­lnökségekre a’főrendből báró V­écs­e­y Miklóst Szat­­mármegye főispánját, továbbá V­á­g­h­y Ferenczet a’ hét­személyes törvényszéknél váltóügyi előadót, Jeszenszky János, és Just Ferencz k. tábla biráit a’ hétszemélyes tör­vényszék ülnökeivé, Császár Ferencz és Lip­ovniczky Vilmos váltófeltörvényszéki ülnököket pedig a’ hétszemélyes törvényszékhez váltóügyi előadókká; a’ megürült nagybányai pénztárellenőri állomásra Gotthard Mihály eddigi körmöczi pénzverő-hivatali szergondnokot kegy. kinevezni; Gl­a­n­z­e­r Eduárdot körmöczi bányagondnoki segédet urvölgyi bányai, gondnokká; L­e­c­h­n­e­r Józsefet nagybányai szentkereszti kir. bánya­műgondnokot felsőbányai kir. bánya­mérnökké­ , Seitz Jánost felsőbieberstollni bányamérnöki segédet nagy-­­ bányai szentkereszti kir. bányaműgondnokká; végre Rei­­n­isch Ágostont offenbányai kir. bányaintézet abrudbányai bányakerületi felügyelőségre, mellyel az első aranybeváltói ülnök és,királyi emberi hivatala van kapcsolatban,érdemesí­teni méltóztatott A’ nmgu magy. kir. udv. Kamra a’ károlyvárosi kir.har­­minczad-hivatalnál megürült áruvizsgálói állomásra Bog­dán­o­v­i­c­s Jánost, varasdi k. harminczad-vizgálóvá K­o­m­­lósy József zsuppaneki áruvizsgálót, aki harminczadossá N­e­­i­s­z­­ János vöröskuli harminczadost;a’carlopagoi k.har­­minczadnál megürült árvizsgálóságra Pauer Fer. pesti á­­ruvizsgálói gyakornokot, Mej­ák Feriin, rónaszéki kir.szer­­gondnokot pedig szlatinaisóaknahivatali ellenőrködő mázsa­­mesterré léptette elő.­­ E«küvallá»-erkölcst a táraadm­ini szem­pontból. II. Mielőtt egyszerű nézelimet az erkölcsi érze­lemnek esküt illető képezésmódja és eszközeiről elmonda­nám: szükségesnek vélek mintegy praeambulumul, de az e­­lőbbi czikkben is már némileg érintettek recapitulatiójául egy kis kitérést’s a’bűntények genesisére nézve egy és más­nak elsorolását. Két ellenirányú erő működik az emberben létele min­den perezében; egyik: a’ kívánó vagy vágyó erő, melly ösz­töne egész hevével óhajtása tárgyait minden áron létesíte­ni vagy bírni ’s elérni akarván, vis motrix a’ tényekre.Másik: a’félelem,melly fontolóra véve a’tényekből szálemlő rész kö­vetkezéseket, elbágyasztja a’ vágy ’s kívánat ruganyossá­gát’s akadályt vet annak tettre igyekeztében.Két ellensar­­kú rugó, az erköltsiség mérlegét a’ kedélyekben vagy eme­lő vagy sülyesztő. Ha az első diadalt ví ki magának, a’ vágy ténybe mozzan által ’s a’ kívánság melegágyából cselekvény csírázik föl; ha pedig kiábrándultan fontolóra vétetvén a’ tény kedvetlen eredményei, a’ borzalom emelkedik túlnyo­­mósságra: a’ tény a’ vágy és kívánság stádiumán hal el. És így itt a’ tények előszülemlése vagy fölfüggesztése egyedül csak attól függvén, mellyik erő nyert tulnyomóságot a’má­sik fölött — hogy a’ bűntények végrehajtása megakadá­­lyoztassék ’s mentül kevésb erkölcsi rész teremjen meg: a’ félelem ösztönét kell hatályra emelni a’ vágyak fölött ezek erejét csökkentvén, amazét nagyitván. Ez szoros ’s elen­gedheti kötelessége a’ polgárzatnak, mellyben mindenek olly szoros viszonhatásban vannak, hol a’ lények különféle idomokban másokat érintve viszhangzanak. A’ terrorisms, mint láttuk, nem felel meg a’ kívánt czélnak. Hogy a’ bitó, azon erkölcsi máglya, mellyen a’bel­­ső ember öszszeég, guillotine, gályarabság ’s mit tudom én, mi más pokoli találványai a’ kiontott alattvér által undoki­­tott barbárkornak, csak nagyon tökéletlen gyógymód: két­ségtelenül mutatják a’hatóságok gyalázatos bűnöktől hem­zsegő rab-statistikáji,mellyeknek csak drámákban viszsza­­tükrözött képe is képes megjegeszteni becsületes ember vé­rét. Tehát a’ vágy azon vis motrix hatását kell csökkenteni. Mikép lehetne pedig ezt czélhozvezetőbben eszközleni, mint hogy magasb erkölcsi természetünk követelései kívánaté­ban lerázva az aljas érzékiség uralmát, nem gyönyörkés vagy más ingerek, hanem a’ keblünkbe isten kezekkel írott erkölcsi törvények szerint határozzuk el magunkat cselek­vésekben,teljesítsük föltétlenül,mit azok parancsolnak, ke­rüljük mit tiltanak, bár szivvóru­nkig nyomulna is be a’ kí­vánság csiklandoztad tövise, szóval — ha ama két ellenes természetű ösztön fölött egy harmadik, hozzánk illőleg ne­mes, az erény ösztöne nyer praepotentiát. Ez általányosan van érintve a’ bűntények genesisét illetőleg. Fiat applicatio. Most általmegyek kitüzött tárgyamhoz ’s előadom rö­viden az erkölcsi érzelemnek esküt illető képezésmódját’s eszközeit, csak és egyedül erkölcsileg kiművelt kedély ad­ván morális kezességet annak. Első helyre sorozom mindenek fölött a’ v­a­ll­á­s­o­s n­e­v­e­l­é­s­t. Mi válhatnék az emberből, mond Kant nevelés tanában, csak akkor tudhatnók meg igazán, ha nevelését fensőbb lények, angyalok vennék által. És Kantnak teljesen igaza van. Azon magasztos erő és tehetségcsirák, azon ne­mes hajlamok és képességek, mellyek az emberlényt a’ lé­nyek világfokozatán első helyre emelik, mélyen szunnyad­nak,mélyen mint tenger fenekén Rialto gyöngyei,vagy mint hangszerben a’ bajló harmónia. Búvár kell, ki azokat kiha­­lászsza, művész, ki a’ szeráf-hangokat előcsalja, így van a’ dolog az emberben rejlő erők ’s képességekkel is. Ezeket ha rendeltetésének — melly sem több sem kevesebb mint tökélyesedés igazban, jóban és szépben—meg akar felel­ni, a’legszentebb kötelességet kifejteni, alakitni. Csak így lesz ó ember — másként állat, benne csak az állat fejlődvén ki természetszerűleg a’ puszták állatihoz hasonló, sőt azok­nál is roszabb, minek például kétely-kirekesztő tanúságok szerint Amerika és Ausztrália vad népei. Tehát nevelés for ever’s pedig mentül avatottabb kezek közt, és leszen ő ak­kor arany, ha salakját, — salak, ha aranyát elveszed.— És pedig ezen nevelés a­ tehetségek czéljaik felé való harmonikus kifejlesztésére, az öszszes képességek észkivo­­natábani kimivelésére legyen irányozva. Az egyoldalú és fonák műveltség nem sok köszönetet érdemel. Ész és ke­délynek vallásos kiműveltetése teszi a’ tökélyes műveltsé­get. Ha értelmileg művelődünk, de nem vallásosan ’s erköl­csileg; ha agyunk fölvilágosodik, de az akarat nemesbítése bűnösen elhanyagoltan­g jó éjszakát akkor neked erkölcsi világrend­ az illy minden egyensúlyt’s öszhangzást förduló nevelés fiainál lesz eszélyesség, lesz minden, csak az nem,­­ mi az emberi műveltség mézanyagát teszi, a’ tiszta erköl- J ősiség. Gyökeret ver a’socialis kapcsokat átkosan megmér­gező egoismus, azon üdvtelen frivolitas, melly csak saját hasznát bálványozza,’s neme a’ materialismusnak, mint a’­­ múlt évszáz végin egy akkor politikai hagymázban sinylelt­­ népnél elharapózott. Hogy aztán az illy tévelyes irányban­­ vitt egyoldalú és ferde műveltség átkos következvényei, a’ társadalomnak, csakhamar megáshatják érdemlett sírját: nem nehéz átlátni. — Nem vagyok pessimista,hogy fekete szemüvegen néz­vén a’dolgokat, mindent olly színben látnék. Ama Frau­­schwester és pange-szesztraféle vakbuzgó, ábrándosságig tévelyedett képzelgésen, vagy nagymesterünk jellemző sza­vait használva, „szivborjazáson“ alapult vakhitet sem aka­rom, — de még sem állhatom meg, hogy panaszt ne emel­jek a’ köztünk mindinkább terjedező vallási közönyösség,hi­degség sőt pláne hitetlenség ellen. Vallásos cselekvények, szertartások?... Csak pro forma gyakoroltatnak. Vallásos eszmék, ezen túlvilági báju virágai a’ kedélynek? hervata­­gon állanak a’ kebel ugarrá lett hitföldén.Ez veszélyes kór­jel, ostoba frivolitás, melly meszszire vive, a’polgárzatot a­­láássa ’s földulja annak üdvét, czélját és mindenét. Nem tudom bizonyosan, mellyik német iró, de azt hi­­szem Seume mondja valahol, miszerint a’vallástalan ember’ lehet becsületes ember. A’tisztelt urnak igaza lehet, de én nem hiszem. Hogy a’ vallástól elkülönítve, minden vallásos eszmét megtagadva az erényt pusztán mint ész követelé­sét, valahai jutalom vagy büntetés tervénye ’s illetőleg fé­lelme nélkül gyakorolhatni: ez ha in thesi állana is, gyakor­latban kereken tagadom. Általában merem állítani: miként az erény a’ vallásnak a’ túlvilág eszméinek gyümölcse; mi­dőn a’ vallás, isten és öröklét eszméji által, az ész parancsit a’ legfelsőbb lény akaratává magasítja, érvényeket az ö­­röklét végtelenségéig terjesztvén ki, ekként azoknak legna­­gyobb terjedelmet és szentesítést ad. Ellenben hol a’ vallá­sos eszmék igazsága által nem hatja ihletével a’ lelket; hol a’ legmagasb dolgok hiú képzelgéseknek tartatnak: ezen vé­lemény áthat a’ cselekvésekre is, mert a’ mint az ember hi­szen, úgy él—és élete bizonyítja, miként hiszen? Midőn tehát a’státus a’ vallásos nevelést minden mó­don ápolja, önhaszna ’s kötelessége szerint cselekszik, ez lévén fönállhatásának ’s czéljai létesithetésének conditio si­ne qua non-ja. Ez fogja a’ cselekvények indokait finomítani, nemesíteni, a’ tényező tisztaságát ’s ruganyosságát magas hatályra emelni, a’ pusztán törvényes cselekvényeken túl még erkölcsieket is előteremteni. Hogy csak az illy módon kiképzett kedélynél lesz már aztán morális kezessége az es­kütétel olly fontos cselekvényének, hoszszadalmas muto­gatást nem igényelvén,elég annyit röviden érinteni, misze­rint kiben a’ vallásos érzelem felhajnállott, annak derűs lel­kéből éjszinti tettek nem születhetnek elő;az isten nagy gon­dolatára elhal bűntényre késztő vérösztöne ’s fölhiván ne­vét állitványi megpöcsétlésére, reszketne azt bűnösen lepe­lül használni hazugság’s csalás megerősítésére. Egy puszta fölvillanása a’vallás magas eszméinek,az öröklét végtelen­­séginek, a’ jutalom és bünhődés képzetének, harmóniába hoz gondolatot ténnyel, érzelmet annak kifejezésével. — Az erkölcsi érzelemnek esküt illető képezésmódja és eszközei közt, második helyre sorozom: az eskütétel cselekvén­yének mentül ünnepélyesbbé tételét. Elharapózott kör időnkben,miszerint az eskü oly­annyira fontos és nagy érdekű czélokra, úgymint a­ társa­dalmi viszonyok bonyodalmának fölfejtésére, azoknak téve­­géből kimenekülésre, titokszerűség-borítja ügyek tisztába hozatalára szánt és rendelt vallásos cselekvény, akár kell akár nem, kívánja bár az ügy természete vagy nem, kön­nyelműig és bűnösen ajkán pengettetik, sőt fájdalom! még beszéddísz és czafrangnak is használtan­g Ottrombaszokás, meg könnyelműség ’s nevetséges meztelenitése az erköl­csi hitványságnak! Miért ezt bitorlani után útfélen, ollykor a’legdisztelenebb’s aljasb ügyekben is mintegy czifrának, hasonlag a’ tolvajhoz, ki gazténye elkövetésére kéri isten segélyét? avagy nem nyilványitja é az illy gyönyörű madár az eskütétel szent cselekvényénél könnyelműsködésével im­plicite azt, miszerint ő egy erkölcsileg mélyre sülyedt lény, egy alacsony hazug, kinek — mert erkölcsi maximák köve­tésére gyalázatosan gyáva — nincs mit hinni, hacsak un­­talan nem eszküszik mennyre földre?És ő ezt önmaga vall­ja meg magáról! a’nyomoru erkölcs! árcsökkentett esküd el­lenkezőt eredményez azzal, mit vele akarsz elérni. Hol illy sublimált quintessentiája van a’könnyelműség’s erkölcsi sülyedtségnek; hol isten neve említése semmi komolyan megdöbbentő hangulatot nem idéz elő: ott eskü-muriaszok sem képesek, de csak szemernyi hitelt is szerezni.__ Tehát legyen az eskü cselekvénye mentül ünnepélyesb. Legyen azon értelemben, hogy ne használják azt csupán a polgári élet komolyabb ügyeinél, hol a’törvény, a’polgá­­rok üdve és nyugalma szükségkép követeli’s akkor is tisz­telettel és szent borzalommal, mint a’ múlt század egy nagy embere Newton, ki valahányszor isten nevét emlité, mind annyiszor födetlen fővel tévé azt. Nemde vádolják az em­bert,ki csak a’ társadalom fensőbb fokozatin levőkrül is tisz­­teletlenül’s könnyelmüleg beszél? Pedig mik ők a’ végtelen lényhez! Legyen továbbá az eskü cselekvénye ünnepélyes abban is, hogy a­ törvény, az ügyek kétes helyzetében úgy kívánván: az illető esketést végrehajtók által komoly val­lásos hangulattal vitessék véghez. Ammon azt mondja va­

Next