Jelenkor, 1847. január-december (16. évfolyam, 1-104. szám)
1847-02-14 / 13. szám
PEST vasárnap február 14kén Megjelenik a’ Társalkodóval minden héten tében ,egyebütt pedig minden királyi posta 13 dikszám 1847. kétszer, t. vasárnap és csütörtökön Előfizethetni helyben a’ szerkesztő ’s kiadó tulajdonosnál úri utcza 453 d.k sz. alatti Trattner Károlyi ház első ( a hivatalnál. Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kivontató példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ rendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik. emelemeg-Az elkészeknek teljes számi példányokkal szolgálhat meg a’ szerkesztőség. FOGLALAT. Magyar- és Erdélyország. (előléptetések István kir. helytartó ’s főlig levele a’ am. m. k. helytartó tanácshoz; a’ kir. ügyek és nemzeti muzeum igazgatójához; özvegy nádorné ő fenségének levele a' kir. ügyek igazgatójához; a’ tiszavölgy rendezése iránt Paleocapa mérnök ur véleménye. Budapesti napló. Törvényhatóságok: Temes és Ungmegyék közgyűlései; városi tudósítások Buda és Breznóbányáról. Irdélyi országgyűlés. Társulati élet: Gr. Zay Károly nyilatkozata a’ pesti színházak ügyében; a’ Kisfaludy-társaság 1 Oikk közülése; izr. jótékony egyesület Budán; a’ József-emlék-egyesület.) Külföld (Amerika, Spanyolország, Francziaország, Németország ) Értesítő: MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A’ sopronyi em bit váltótörvényszéknél ürességben levő ülnökségre Szuha Márton ottani tollvivő érdemesitt tett, Ócsai Sámuel, erdélyi kir. kormányszéki titoknok egyszersmind kiadó-hivatali igazgató pedig, sok évi hű tisztviselése méltánylása mellett rendes nyugállapotba lan helyezve. A’ nagu magyar kir. udv. Kamra Javorik József bánsági kir. bányaigazgatóságnál számvevőségi számjegyzőt ideiglenes első, Frank Auguszt szomolnoki főbányafelügyelőségnél számvevőségi számjegyzőt pedig ideiglenes második pénztártisztté alkalmazá az oraviczai bánsági bányaigazgatóságnál, — továbbá a’ sziszeki harminczadhivatal— nál megüresült harminczadosi állomásra Müller Józsifobl'.ji k. harminczadost érdemesné. A’ magyarfalvi kir. harminczadosi állomás Finselsberg Ferencz halála által ürességbejött. Február 6-án Budán elhunyt tasnádszántói Becsky Antal, magy. kir. helytartósági titoknok mellvakórságban hoszszas sinylődés után, élete 44.évében. Béke hamvainak! Fenséges István cs. kir. főherczeg ’s Magyarország királyi helytartójának — a nagy magy. kir. helytartó-tanács által hozzá intézett részvéttanusitó iratra f. évi jan. 27. irt válasza: „Tekintetes magyar királyi Helytartótanács! Elérzékenyült szívvel olvastam ezen királyi helytartótanácsnak folyó hátán tartott ülésből hozzám intézett keresés levelét, felejthetetlen édesatyám iránti kegyeletének ’s bánatombani gyöngéd részvétének szóló tanúját. ?— Több napja, hogy atyám odalenn nyugszik testvéreim közt, ’s még mindig alig hihetem, hogy csakugyan elhagyott bennünket. — Ő életének végnapjaiban is a’ férfikor teljes erejével, a’ teremtő lélek nyugalmával intézte a’ közügyeket, ’s ki vélte volna, hogy a’ nap már olly közel volt, midőn csak a’ közrészvétben találhatok némi vigasztalást. —* Két nemzedék tűnt le azon ünnep óta, melly őt ezen tekintetes kir. helytartótanács elnöki székébe ülteté; újak ’s ismét újak váltották fel azon tagjait e’ kir. kormányszéknek, kiket ötven évvel ezelőtt oldalánál látott; de az újak’s a’ legújabbak egyilek voltak a’ legrégiebbekkel hű ragaszkodásban személyéhez, ernyedetlen buzgalomban a’ közjó iránt. — ’S igy midőn ezennel szives köszönetet mondok azon vigasztalásért, mit nekem e’ királyi kormányszék részvéte által nyújt, köszönetet mondok a’ Dicsőült nevében is, hogy neki mindig és mindenben hű segéde volt. — Midőn ő első ifjúságában hazánk közügyeinek vezérletére megbizatott, támaszra volt szüksége a’ nehéz pályán, ’s ő azt feltalálta az ország ezen,főkormányszéke keblében; hol én is, kit időközben a’ királyi helytartóságban utódának nevezett ki ő császári királyi felsége legmagasb kegyelme, azt szinte keresni, és — mint bizton reménytem— feltalálni is fogom. — A’ feladás súlyosan dicső egyszersmind. Megfelelnünk azon kötelességnek, mellyel e’ kormányszék törvényes állásánál fogva felséges fejedelmünk’s hazánk irányában tartozik,megfelelnem azon várakozásnak, mellyel e’ tek. királyi helytartótanács irántain viseltetik annálfogva, mert fia vagyok annak, kinek emléke áldás és irány gyanánt lebegjen felettünk és utódaink felett. — Egyébiránt állandó megkülönböztetett hajlandósággal maradok e’ tek. m. kir. helytartótanácsnak Bécs boldogaszszonyhós7kén 1847. Legszivesb jóakarója István m.k.kir.helytartó. Fenséges főherczeg ISTVÁN, királyi helytartó válaszlevele a’ királyi ügyek igazgatójának hozzá intézett részvéttanúsító iratára: „Nemes, nemzetes és vitézlő ur! Meghatott szívvel mondok uraságodnak, ’s a’ kormányára bízott királyi ügy-igazgatóságnak köszönetét azon bánatos részvétért, mellyel felejthetetlen édesatyám elhunyta feletti fájdalmamban folyó hó 20ról hozzám intézett levele szerint olly híven osztozik. — Látom ebből is azon hű ragaszkodást, mellyel tisztelt uraságod ’s ezen egész királyi hivatal boldogult atyám iránt mindenkor viseltetett, ’s enyhülést meritek bánatomban azon gondolatból, hogy félszázados fáradhatlan működése a’ Dicsőültnek, kinek érdemeiről annyi elismeréssel, emlékéről annyi kegyelettel nyilatkozik ezen királyi ügy igazgatósági testület, felejtve itt sem leend. — Fogadja azért ismételve köszönetemet üdvözlő soraiért is,’s vigye át rám elhunyt atyám iránti hű indulatát. — Egyébiránt minden jót kívánván, maradok Bécs, boldogaszszonyhószkén 1847. Czimzett uraságodnak jóakarója István, kir. helytartó.“ Fens. ISTVÁN főlig. válasza Kubinyi Ágoston kir. tan.’s magyar nemzeti múzeum igazgatójához ennek ’s a’ múzeumi tisztviselőségnek részvéttanusitó levelére: „Ne-mes és vitézlő ur! Azon veszteség, melly felejthetetlen édes atyám elhunyta által mindnyájunkat olly fájdalmasan ért, érzékenyebben tán alig sujtá hazai intézetink egyikét is, mint épen a’ nemzeti Múzeumot; méltán kesergi ez a’ dicsőültben mindig egyiránt buzgó ápolóját ’s érdekeinek legmelegebb előmozdítóját, ki valóban nemcsak páratlan ügyszeretettel vezette az intézet dolgait, de szakértői fáradhatlansággal kereste mindig az alkalmat, hol akár régi időnk ’s történetink valamelly maradványa megmenthető , akár az intézet egyéb gyűjteménye valamikép gyarapítható volt, hogy mind ezek által a’ hazai tudományosság érdekében a’ nemzeti múzeumot gazdagítani segítse. ’S habár nem engedé is a’ gondviselés megfejthetlen végzete,hogy atyám ezen intézetet, melly ápoló gondjai közt jelen állásáig emelkedett, mint czéljának már lehetőleg megfelelő egészet közhasználatra megnyílni láthassa, ’s hogy az intézet végkifejlését példás buzgósága által ő is előmozdíthassa: szabadjon még is reménylenünk , hogy az elhintett mag megtermendi gyümölcseit, ’s ezen „nemzeti“ intézet szükséges kiegészítése ’s kellő ápolása a’ közelebb teendők sorából kimaradni nem fog. Vegye már most czimzett uraságod ’s általa a’ nemzeti Muzeum egész tisztviselősége folyó évi hold, aszszonykava 30rul hozzám intézett bizalom- és hűségteljes nyilatkozatáért szíves köszönetemet; ki mindenesetre kedvesen veendem, ha czimzett uraságod Budára érkeztem után az intézet tisztviselői személyzetét nekem bemutatandja. — Egyébiránt minden jót kívánván maradok czimzett uraságodnak Bécs,böjtelő havasén 1847. Jóakarója István m. k. kir. helytartó. Fenséges főherczegnő MÁRIA Dorothea, boldogult József nádor özvegyének, ugyancsak, a’ királyi ügyek igazgatójához bocsátott kegyes válasza imez: „Nagyságos ’sat. Folyó hó 20ról a’ magyar királyi ügy igazgatóság tisztviselősége nevében, czimzett uraságodnak hozzám intézett részvétteljes sorai boldogult és felejthetlen férjem kimultával, a’ legérzékenyebben sújtott szivemnek édes vigasztalásul szolgáltak, mert az őszinte részvét leginkább enyhíti sebeink sajgását, ’s elviselhetőbbekké teszi fájdalmainkat. — Fogadja czimzett uraságod, fogadja a’ magyar királyi ügyigazgatósági tisztviselői kar ezért szives köszönetemet, ki egyébiránt minden jót kívánván maradok Budán, jan. 24- kén 1847. Czímzett uraságodnak jóakarója Mária Dorothea.“ A’ Tiszavölgy- rendezés iránt Pallene apa mérnök ur véleménye. I. Néhány év előtt e’ földön, mellyet hazánknak nevezünk, mély csend és szomorú pangás uralgott. Az ember parányi látkörrelbírt rajta. Nem volt a’föld széles kerekségén a’ boldog (!) hazának fogható mása, nem ország, mellyben annyian élveztek volna beatumotiumot, mint élveztek itt e’ juh szélre helyzett hazában, hol az extra Hungariam-féle hires és közhitelű proverbiumban annyi ártatlan megelégillés nyilatkozott!. .. De ez idők istennek hála! elmúltak már. Elmúltak pedig, mert úgy akaráa’ gondviselés, miszerint e’ hazának ébresztője keletkezzék azon legnagyobb egyediségben, mellyet mindnyájan tisztelünk, de nem mindnyájan ismerünk. Ő volt az igen, ki szellemi pangásunknak határt szabott; ő az, ki hatalmas szavával csalódás - teljes helyzetünkből kiemelkedni késztetett, ■— ő az, ki midőn látná, hogy a’kölcsönzött erőanyag —hevességünk következtében — kelleténtúli átalakulásra készít, nem késett kellő adag fris vízzel mérsékelni a’ dolgokat; ő az végre, ki határtalan teendőink anyagi részén is pár nagyszerű vállalat által kezdeményt nyitott. És ime itt vagyunk a’ Tiszavölgyrendezés nagyszerű, következvényteljes vállalatánál; azon vállalatnál, melly hazánk fejleményire nézve fontosságban mérhetlen’s melly,merjük állítani — csak a’feljebb említett nagy egyediségben találja fel a’ biztos sikerülés feltételeit! ... És nagyszerű, következvényteljes vállalat a’ Tiszavölgy rendezése azért, mert először általa mintegy 1250 m. f.nyi mocsárság szüntettetik meg, mi által e‘ hazának földje legalább is 150—200 millió által értékesebbé válik; másodszor, a’ minden útban szűkölködő ’s vizi közlekedésre hivatott Alföldnek a Tisza folyó rendezése által egy oly olyatén közlekedési eszköz szereztetik, mellynek értéke rá nézve megbecsülhetetlen; harmadszor, a’ számos mocsár kiszárittatása az Alföldön annyira elmaradott népesülést közvetlen’s közvetve hihetlenűl előmozditandja’s ez által a haza népességét nem csupán számra, de minőségre nézve is tetemesen gyarapitandja; negyedszer a’ sikerrel végrehajtandó Tiszaszabályozás példájában olly ösztön lesz adva ez elmaradott hazának hasonló vállalatok létesítésére, mellyet semmi nemű okoskodások ’s külföldi tapasztalások nem pótolhatnak; végre — e’ nagyszerű vállalat tanitand meg bennünket méltatására azon értéknek, mit isten a’ víznek terményző erejébe, az ember munkájába ’s értelmébe helyzett, meg szóval erőink használására s cselekvőségre, mi nélkül — hatalmas életrevaló néppé soha nem formálódhatunk. Igen! Tiszaszabályozás az Alföldnek azon talisz mánja, melly azt évek múlva e’ hazának leggazdagabb, leg— jóllétesebb, legvagyonosabb részévé képezendi’s melly által ezen gyönyörű vizekkel— a’természet e’becses ajándékával bővelkedő — nagy rónasága hazánknak,Európa második Lombardiájává hivatott alakulni. ’S midőn egy részről a’ Tiszának szabályoztatása annyi terményességnek lesz szülő anyja; más részről a’cselekvés elutasithatlan is. Mert hisz mit mondanánk ollyatén egyedről, kit lakásábul folyton kiönt a’ viz ’s ki még is azon töprenkednék, hogy vájjon rá nézve mi legyen a’ teendők elseje? ... mit mondanánk ollyatén emberről igen, ki gyáván tűrve a’ viz zsarnokságát birtokán, tehetségének, erejének munkatért válogatna?Az illyentől uraim! nemde megtagadnék az egészséges öszszevetési tehetséget’s bárgyusága fölött mélták vigadhatnánk is! Nincs különben. És ha ekkép van a’ dolog egynek irányában, még különben van úgy, többek, sokakra nézve, azon különbséggel, hogy midőn előbbi esetben, egyes fölött csintalankodhatnak az ökölbe nevetni szeretők, emitt egész népfajt tehetnek nevetségessé! Nem uraim, nincsen, de nem is lehet fontosabb teendőjük önöknek,mint önérzetre emelkedvén emancipálni magukat ’s vagyonukat a’ vizek átkaitól, szeszélyeitől; ellenben nincsen, nem lehet roszszabb számítás, mint posványban ülve nyakig, arról gondolkodni: ha vájjon a’ posványbóli kimászás a’teendők elsején? Ezekhez járul,hogy midőn a’ szóban levő vállalat olly kitünőleg nagyszerű ’s egyelőre az egészre nézve ki sem számítható jótékonyságot keblez magában; midőn, mondom, e’ vállalat gondolkozó ’s önérzetű nemzet szemében végleg elutasithatlan, tárgyának nagyszerű kiterjedése miatt szükségkép nem is lehet egyéb, mint aránylag igen olcsó, igen jutalmazó. A’ vállalat közvetlen tárgya ugyanis nem kevesebb, mint körülbelül másfél millió hold földnek mivel betűvé, lakhatóvá tétele! Nagy erő, nagy teher—viselési ’s munka-kiállitási képesség fekszik illy alapban! mert hisz csak 10 pftot számítván egy holdra, már 15 millió pftnyi erő kínálkozik. Ennyivel pedig a’czél bizonnyal tökéletesen elérhető, melly mihelyt eléretett, azonnal hálásan, sok helyütt már első évben, fizetendi viszsza a csekély — de nagyszerű terményző erőre kiadott — beruházást. És itt még csak a’ földben rejlő terményzés van szóban; nincsen tehát említve a’ szállítási ’s termékenyítési képesség ’s alkalmasság, mellyel a’ Tisza önmaga és szabályoztatása következtében Alföldnek számos egyéb vizei és téréi megajándékoztatandnak;nincsen szám