Jelenkor, 1848. január-december (17. évfolyam, 1-104. szám)

1848-04-16 / 46. szám

[ MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. A Budapesten lakó angol polgárok üdvözli­ irata a magyar nemzethez (angol eredeti után). Magyarok! Hazafiak! Testvérek! Ti hegy nag­y győzelmet vívtatok ki, egy dicső, eredvénydús forradalmat vittetek véghez. Ti szabadságokat, jogaitokat a­ nemzet e­­rélyesen kimondott akarata által, férfias, nyugalmas elhatáro­zottsággal vittátok ki. Semmi vérontás, semmi erőszaklét, semmi vétség személy vagy tulajdon ellen nem indokitja di­csőséges ujjászületésteket. Boldog, áldott legyen a’ nép, me­ly szabadságát illy módon elérte, kiküzdötte. Magyarok! ti most szabad nemzet vagytok , szabadok a’ szó legtágasabb, legnemesb értelmében; mindenki közületek egyenlő jogokkal, egyenlő szabadsággal bir. Kiváltságos osztá­lyaitok, mint o­­ly­an­ok többé nem léteznek. Ők régi, részint időszentesitette előjogaikat a’közjóllétnek nemes nagylelkűség­gel áldozák fel a’ haza szent oltárán. Magyarok­ egy nemzetnek, melly igy tud cselekedni, lesz ’s kell hogy legyen nagy, áldásdús jövője; igen, a’ szabad Magyarország, alkotványos népképviselettel, felelős miniszté­riummal, esküttszékkel, sajtó- és lélekismeretszabadsággal (ha csak önmagához és valódi érdekeihez hű marad) e­l­fog­lal­a­n­d­­­a és kell hogy elfoglalja azon rangot Európában, mellyre azt helyzete, természeti nagy adományai öszszekötve nemes fiai bátor erélyével már rég jogosították. Magyarok­ mi köztetek élünk; néhányan közülünk évek óta működnek veletek ’s minden alkalommal folyvást csodáltuk a’ti rendületlen ragaszkodásokat szabadságtokhoz, férfias buz­­góságtokat minden nagy és nemes iránt; ’s noha számra keve­sen vagyunk , mégis britt szivünk ép olly melegen vez értetek szabadságtok­ és jogaitokért, mintha milliónyin volnánk. Magyarok­­ mint szabad polgárai a’ szabad ó Angliának nyilatkoztatjuk rokonszenvünket irántatok, ’s tanúsítjuk nektek tiszteletünket teljes szivünkből. Nevelve ama­ századok előtt erdődeink által olly dicsően kivitt szabadság bölcsőjében, hozzászokva gyermekségünk óta tenger-övezte szigetünkben szabad intézvények áldásdus hatá­sán­ak élvezetéhez, akarjuk ’s kívánjuk teljes lelkűnkből, hogy nemcsak ti, hanem a’ föld valamennyi népei, mel­­lyek a’kényuraság vas járma alatt nyögnek, hasonló sza­badságban, hasonló jogokban csakhamar, minél ha­­marább részesüljenek; ennélfogva, magyarok! testvérek! szabad férfiak! fogadjátok a’ mi angol polgárokul kijelentett legforróbb rokonszenvünket, legszívesb részvétünket ’s csodálkozásunkat. Polgártársaink is a’ távol hazában néznek reátok, velünk egyetemben szíves „hurrah“t’s éljent kiáltanak a’ lovagias magyaroknak, kik jogaikat, szabadságukat olly méltóságteljes, olly nemes módon küzdötték ki. Magyarok­ nemcsak Anglia—egész Európa néz reátok. Rajta tehát hazafiak, folytassátok szép műveteket egyet­értéssel, mérséklettel, elhatározottsággal’s kitartással; iparkodjatok testvérek! a’törvény holt be­tűjének erőteljes élő lelket adni; és lesztek, kell hogy legyetek nagy, dicső, boldog nemzet! Pest, april 15. 1848. A Budapesten lakó angol polgárok. Pest, april 1­ékén. Tegnap estve újólag megmutatá fiatalságunk, miként ha­bár felhagyott a’ diszmenetek ’s csoportozásokkal, de azért vi­­raszt’s ébren van. Hire támadt, hogy az alsó vidékekről ide szállított vagy 200 huszár ujonczot, sőt az itt állomásozó min­den magyar katonaságot azon éjjel, csak úgy suttonban Olasz­országba indítani akarják szabad emberek mészárlására. E’ hir—mint rajcsomót—gyüjté öszsze pillanatok alatt fia­talságunkat, mint már f­gyveres nemzetőröket, ’s mivel a’ há­rom miniszter közül egyet sem találhatott fel sok keresés után is, hogy tőlök utasítást vegyen, vagy hogy intézkedésre kérné föl őket, tehát magától intézkedett; elfoglaltatá őreivel a’ kérdéses kaszárnyák kapuit ’s maga a’ test fegyveresen várt a’ jeladásra. Kl­auzá­l Gábor kereskedésügyi miniszter éjféltáján jelent meg a’városháznál, hol annak idejében a’ választvány tagjai is nélkülöztetének, ’s hevesen támadd, meg az őrködőket, őrültség­nek nevezvén a’ szolgálati buzgóságot. Mi erre csak azt mond­juk, hogyha Pest fiatalsága Klauzál arra hallgatott volna, ki az ellenzéki conferentiát husvét másodnapján javaslá tartatni, ak­kor sem felelős kormányunk, sem szabad sajtónk nem volna, de Klauzál úr sem lenne magyar miniszter. E’ roppant dolgokat é­­pen ama polgártársak segiték létre, kiket miniszter ur túlbuz­góknak szíves vala czimezni. A’ szavakat ezentúl mindenesetre jó lesz megválogatni, valamint ügyelni arra, hogy Pul­sz­ky Ferencz a’ minisztériu­mot ne igyekezzék mindjárt megalakulásakor me­gbuktat­­n­i; mert habár fiatalok is azon urak, kik őt a’ lépcsőzeten intéz­kedésre kérték föl, ’s habár nem táblabiráji is több tekintetes nemes vármegyének; de azért ollyanok, kik a’ hatalmában ma­gát mindenhatónak képzelt Metternich-Apponyi féle kormányt segítették megsemmizni;kik előtt tehát egy Pulsz­ky F.csak pe­hely, kit tisztelünk ugyan, mint jó hazafit, de épen nincs kedvünk paczkázásit eltűrni. Ezt sehogy n­em hallgathattuk el. Egyébiránt az ujonczok, kik az elindítás sikerülése esetében német mentor­ba lettek volna bujtatandók— csakugyan köztünk maradtak ’s megtarták őket hazánk védelmére. Az is áll­ttatott, hogy Budán a’tabáni, vízivárosi és újvá­rosi városrészekben az alsóbb polgárság ’s napszámosok közt öszszeesküvés fedeztetett volna fel,mellynek czélja volt Budából a’ zsidókat m­omisse kikergetni, ’s másnap reggel megrohanni a’ városházat, hogy a’tanács és vár. polgárok ezen kikergetést ha­­tárzatlag erősítsék meg. Fiatalaink ’s nemzetőreink közt e’ hír méltó indignatiót gerjesztett. Most, midőn a’ legcatholicusabb , Olaszország státusai is vetekedve emancipálják Izrael népeit ’s midőn a’ körülmények fontossága miatt erőnk szaporítását kell eszközlenünk, illy barbár eljárás mocskával indokilni nemzeti nevünket egy főváros képes nem leend. Ez a’többség meggyő­ződése, ’s úgy hiszszük, az egész csak némelly beteges agynak volt rémszülötte. Daczára az országgyűlésileg is helyeslett 12 pesti pontnak, sem a’mi katonaságunk nincs még köztünk, sem az itteni olaszok és lengyelek nem vitettek még hazájokba, habár rájok itt sem­mi, de semmi szükség sincs,’s csak híjába eszik a’ drága kenye­ret, ’s fogyasztják pénzünket. Egy ifjú polgártársunk, értvén az olasz nyelvet, proclamatiót szerkesztett az itt foglyokként letar­tóztatott olasz katonasághoz, i­lleiván őket saját hazájok védel­mére, melly részben forog ’s intvén őket, hogy nem hallgatva tisztjeik ellenző parancsira, kerekedjenek föl ’s térjenek hazá­jokba, a’ velenczei és milánói köztársaságba. E’ proclamatióval említett polgártársunk bement az olasz katonákkal tömött ka­szárnyába, hogy proclamatióját ott felolvassa, de egy tiszt el­járásában gátlá őt és fogollyá tévé.—A’ miniszterek ugyanott termettek’s közbelépésükkel az elfogottnak szabadságát viszsza­­szerzék, az azonban a’ nemzetőrség és nép felingerült kedélyét nem nyugtathatja meg; de elégtétel kell a’ martius löki emléke­zetes mozgalmaknak. A’milliókkal játszani nem lehet’s ámutta­­tása hónapokon át nem tarthat. ’S az elégtétel csak az által szol­­gáltatik ki, ha az idegen katonaságot határinkon rögtön átlép­tetik. Ez kivánata a népnek. —Különben a’ kedélyek nagyon iz­gatottak, a’miniszteri mozgás illy tevékeny időben, midőn a’lé­­pések óriásiak, nem kielégítő. Akarnak is cselekedni, nem is. Eddig a’ helytartótanácscsal takaróztak; ez tegnapi utólsó ülé­sében lenni megszűnt, elvárjuk, kihez fognak afélék ezentúl iga­­zittatni.—A’házbérek emelésének első epochája már bekövetke­zett, csak jel ne legyen uj forradalomra a’ házi úri zsarnokság ellen. — K. P. Pest april 14kén. Minisztereink a’ napra váratlak,’s éji tizenegyed—fél órakor meg is érkeztek. A’két testvér város nemzetőrsége a’ gőzhajók állomásától a’ dunaparton nagyhidutczán, országú­ton’s a’szabadsajtó-utczán két sorba volt kiállítva, hogy tisz­telegjen ’s ha épen kedve van, éljenezzen is. A’ lelkesedés, mellyel első felelős nemzeti minisztereink megjövetele vára­tott, nem volt épen olly rendkivül nagy, de rendkívül lehan­golt sem. A’ hivatalos kivilágításokra tett készületek egyikét igérék a’ legfényesb estéknek. Már délutáni három órakor a’ nemzetőrségi gyalog és lovas dandárok állomás­helyeiket el­­foglalák’s várták a’szerencsét, mielőbb tiszteleghetni a’nem­zeti kormánynak, melly a’mi kormányunk, mert a’ forrada­lom szülte azt. A’ nép, miként minden nagyobbszerü látványnál, sűrű tömegben hullámzott, majd a’ kelenföldi zászlóra, majd e’ fegyveres nemzetőrökre tekintvén,mintegy gondolá­m mégsem vagyunk mi olly nyomoruk, mint rongyaink sejtetik: ime itt 6 ezer szuronyt nyujtánk polgárkezekbe, ’s itt a’ hegytetőn ama lobogó azon polgár­ miniszterek érkezése elé int üdvözletét, kiket ollyanokká erélyességünk igtatott.“ És ha ezen nép nem megy tovább gondolatában,hanem e’ látványok ritkaságán, mellyre Magyarországnak ezer évig kelle várakoznia, megállapodik,akkor a’ baj könnyen tulmul­­ható. A’ gőzös négy és öt óra közt kikötött, hozva magával— minisztereket? — nem, hanem tudósítást,hogy a’ miniszterek majd csak kilencz felé fognak megérkezni. A’ fegyverek azonnal pyramisokba rakattak utczaho­­szant, ’s a’ barátságos conversatio megkezdetett; a’ minisz­teri teendőkről sokféle észrevételek létettek, annak működé­se fölött különféle eszmék cseréltettek. —Megnyugvással le­hetett azonban hallani,miként ennyi vélemény-felekezetű közt sem találtatott, ki annak nélkülözhetlen szükségét el nem is­mervén, minden erőveli támogatását nem javaslá. És ez szép, mert igaz ugyan, hogy a’ minisztérium a’ tör­vények rögtönzésénél kissé szórakozottan viselte magát, ’s hogy a’hatalmas erőben felledezni indult mozgalomnak irányt adni elmulasztá; sőt akkor, midőn a’ lelkesedés Kárpáttól Ad­riáig mint egy fáklya lobogott, puszta tudomásnál egyebet nem tett: ama határtalan ragaszkodást,melly keletkeztekor az ország minden zugából iránta nyilványult — nem kissé inga­­doztatá meg, sőt a’ későbbi hallucináló eljárás egy pártot is támasztott,melly különben a’mostani világmozgalomnak igen természetes szülötte, de melly nálunk könnyen amal gamisá­­landá magát a’ nagy többséggel. Itt nem is szolgálhat mentségül az, hogy a’ miniszterek az országgyűlés végnapjaiban nem mint illyenek, hanem mint nemzeti képviselők folytak a’ törv­hozásba. Ez világos dolog pedig annyira, hogy a’civilisált világnak tán egy nemzetére sem bukkanhatunk,mellynek alsó házánál a’miniszter mint ily i­lyen, és nem mint képviselő gyakorolna befolyást, de tagad­­hassan egyszersmind, hogy a’követ, mint miniszter minden vi­tatása’s javaslatiban magának többséget teremteni, vagy azt megtartani igyekszik, ’s hogy igyekezzék, miniszteri állása követeli azt. A’ mi kormányunk, midőn a’ felelősség eszméje kirá­lyiig helybenhagyatott, ’s tagjai ki is jelöltettek, vagy nagyon bízott népszerűségében, úgy hogy a’ pártalakitást, ’s annak részérel biztositását fölöslegnek gondolá,vagy pedig nem fogá fel hivatását. Ezen utólsót — a’ minisztérium egyedeit mint országos kapacitásokat ismerve és tisztelve, nem hiszszük, ’s azért nem is állítjuk;— ennélfogva maradnunk kell az első­nél, melly az első hatást igen lehangolá ’s hogy olly föltétlenül arra számitni nem kellett volna,mutaták az ellendemonstratiók. Mart. 15én minden párt eltűnt, ’s april 10—15keig három párt keletkezett. Ha majd tetteiben nyilatkozandik, is­­mertetni fogjuk. A’ centralisták és anticentralisták legszámo­sabbak, a’kettőt egy helyes vonással egyesitni volt lehetséges. A’ minisztérium állása tehát nehéz és fárasztó nemcsak azért, mert pártokkal kell mérkőznie, mellyek ifjak és erősek, sőt mint a’parlamentaris életben okulatlanok még féktelenek is lesznek, mellyek a’kormány részéről 13 próbás türelmet ’s csüggedetlen éberséget tesznek szükségessé, hanem azért is, mert a’ minisztérium első nemzeti felelős kormány ama ki­váltságos hazában, hol az ősi institutiók romjain egészen u­­jakat, amazokkal ellenkezőket kell teremtenie, tehát hol min­den lépés egyegy érdeklegióba ütközik ’s minden intézkedés az obseurantismus és birtokhatalom ellenhatását ébreszti föl. Ezen állapot súlyos, ’s mivel kifolyása édes közös va­gyonúnkat a’ hazát, annak népét, ’s a’ kettőnek átalakítását illeti legközelebbről, hinni merjük, hogy e’ nagy munkához minden becsületes polgára e’ hazának elszánt készséggel nyújtja segédkezeit, még azon esetben is,habár nézetei némelly nem létesítési, hanem elvi pontokban térnének is el a’ kor­mányzáséitól. Bizalom az újjá alakítás nagy és szent művéhez, különben az lehetetlen, —és mert omne regnum in se divi­sion desolabitur. Hat óra tájban délnyugatról fergeteg húzódott felénk terhes sötét felhőkkel. Ez meglepő volt sokunkra, mert mi nem délnyugatról, hanem éjszakkeletről vártunk és várunk is fergeteget. — Először jött a’ forgószél magával so­dorva homályos por­ oszlopokat, majd megeredtek a’ póru­sok,’s hullott az eső nagy cseppekben. E’ nem várt jelenet, mellyből auguraink a’ minisztériumra áldásteli évet jósoltak, — a’ néző tömeget szétverék ’s maradtak csak a nemzetőrök a’ kapuk és ereszek alá húzódva. Ellenben a’ budaiak meg­tartva helyeiket az utcza kellő közepén népdalokat éneklének ’s a’ rákóczy-indulóval harsogák el a’ lelkesedés éljeneit. Ez némi életet kölcsönzött az elmosott elevenségnek ’s a’ tö­meg,melly martius 15. egész napon át ki bírta állani a’záport, újra megjelent az utczán, hogy a’ kivilágítás fényének is ö­­rüljön. Azonban ezt csak ablakok közt szemlélhető, mert a’ folyvást hullongó eső a’ nagyobbakat lehetlennté. Késő este megérkeztek minisztereink, a’ budai örömtűl morgó álgyak hirdetők azt félórával előbb. Kiszállásnál a’ magyar díszes egyenruhába öltözött hölgyek üdvözlők kormá­nyunkat és szónoklata végeztével a’vezérnő koszorúval tiszte­lé meg a’ miniszterelnököt’s minisztertársait, mit látva társ­­nőji kezökben tartott virágcsomóikat hinték a’ nép embereire ’s hatalmas éljenzést támasztottak. Vasvári a’ nép ’s fiatalság nevében üdvözlé a’miniszte­­reket,mire Kossuth kebelrenditőleg felelt. Innét a’nemzetőrök hadirendje közt gyalog léptettek el kormányfőnökeink, elől Batthyány L. utána Kossuth, Széchenyi kísértetve Nyáry ál­tal. A’ látás fölötti öröm egész elragadtatásig nyilatkozott. A’ megtiszteltek a’ szabadsajtó utczában Batthyány L. miniszter­­elnök szállására tértek, midőn a’ nemzetőrség és nép tőlük búcsút vevén, eloszlottak. K­ossuth Lajos, ki leginkább tudja és érzi, mennyi mindenbe került egy illy fogadtatást Pestvárosban lehetsé­gessé tenni, lélekiratok­nak mutatkozott, ’s az ezrektől, kik előtt ellépdelt, önzéstelen és szent volt amaz éljen, melly­nek harsogása magát a’ borult eget megtisztitá fellegfoltjaitól. Királyi Fái. FOGLALAT. Magyarország és Erdély. (Budapesten lakó angol pol­gárok üdvözlő irata a’ magyar nemzethez; pesti események april 12- 15j1.• Pozsony april tikén az országgyűlés berekesztése ’s törvény­szentesi­tésekor mondott beszédek, 2kai kerületi ülések Folytatása.) Külföld. (Spanyolország, Bécs, Frankfurt, Berlin, Schles­wig-Holstein, Genfi izlandi és gallicziai hírek.) Értesítő. 46ik szám ■ 1818. PEST vasárnap április 16kán Jelenkor vasárnap, kedden és csütörtökön; a’ Társalkodó pedig pénteken, mindegyik minden ízben egyegy ivén. Előfizethetni helyben a’ szer-Bugri utcza 453 dik sz. alatti Trattner­ Károly- ház első emeletében, egyebütt pedig minden királyi' posta-hivatalnak' Az ausztriai birodalomba vagy külföldi tartományokba kiván- 8 tartó példányok iránt csupán a’ bécsi cs. főpostahivatal utján történhetik a’ megrendelés. Az Értesítőben mindenféle hirdetvény fölvétetik ’s pontosan és jutányosan közöltetik.

Next