Jó Egészség, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1918-11-01 / 21. szám
21. szám. itt, nehogy elhanyagolják az egészségügyi szempontokat. Arra kell törekedni, hogy minden lakás jól szellőztethető legyen, minden lakásba bejuthasson a világosság és a napsugár. A létesítendő gyárakban és ipartelepeken is sokkal szigorúbban kell betartani az egészségügyi szabályokat, mint eddig s egy pillanatra sem szabad feledni, hogy fájdalom, mi a tuberkulózis hazája vagyunk. A spanyolnátha-influenza ismertetése. Ezen a címen becses tájékoztató füzetet adott ki dr. Móricz Ernő, Biharvármegye kiváló tisztifőorvosa. Az értékes tanulmányból közöljük ezeket a sorokat. Személyes észleleteim alapján a spanyol influenzának a következő alakjai állapíthatók meg: Először az igen könnyű, abortív lefolyású, hurutos alak. Ez leginkább a 6-ik életkorig és a 20-ik életkoron tlt jelentkezik. A bevezető tünetek után a következő tünetek lépnek fel: csekély, 38 fokot meg nem haladó, fázás érzettől bevezetett, 1—2 napig remíttáló láz, előbb csekély légcsőhurut, köhögés, majd főfájástól megelőzött nátha, székrekedés, csekély hányinger. A láz leesése után fáradtság, étvágytalanság érzete mellett 3—4 napra teljes gyógyulás köszönt be. A második, következményeiben már súlyosabb, sőt végzetessé válható alak, a súlyos katarrhális alak. A bevezető tünetek itt kifejezettebbek, 40-41 fokig emelkedő fázással és rázóhideggel bevezetett láz. A légcsőben égető érzés, mélyről jövő, váladék nélküli kínzó, száraz köhögés, álmatlanság, de ami feltűnő, a neuralgikus jelenségek (törzs, végtag, hát, tarkófájás és a felső szemgödör idegfájása) nem oly kifejezett, mint a régi influenzánál. Pár óra alatt a tüdőben igen változatos leletek, úgymint: száraz hurut, nedves hurut, majd néhány nap, de rendesen negyednapon túl, katarrhális körülírt lobok, ritkább esetben lebenyes tüdőlob és ami feltűnő, jórészt csakis száraz, nem izzadmányos mellhártyalob tünetei állapíthatók meg. A köpet eleinte habos, nyákos, láb esetén később genyes. Gyakori a vérköpés, amely jórészt igen mérsékelt, a felső légi utakból származik. A dr. Móricz által pontosan észlelt 113 esetben 524 lázas nap, megbetegedés után számítva, a hurutos, súlyos alak komplikálás nélkül 4 nap alatt folyt le. Ha 4 napnál, kimutatható egyéb ok (pl. obstipatió) nélkül a remittáló láz tovább tartott, vagy a látszólagos deservescentiát újabb láz követte, mindig kimutatható volt a tüdőkomplikáció valamelyik alakja. 113 eset közül 29 ily eset volt. Ifj. Doktor Károly orvosi laboratorjaina vizalet, Képet stb. ép és kóros váladék, vegyi, görcsővi és bakterelégiai vizsgálatára. Kossuth Lajos-n. S. Dr. PAJOR SZANATÓRIUM BUDAPEST, VIII., VAS-U. 17. Belyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és szülészeti intézet Vizgyógyintézet, inhalatórium, radium- és röntgenkúrák. JOKUF..SZOKU 16.5. oldal. A HÁZIORVOS ! A várandós nők spanyolláza írta dr. Bayer Emil. Az egész világot utazza most úgyszólván be az influenzás megbetegedések „spanyolnak nevezett járványos alakja, amely a tapasztalatok szerint áldozatait főleg a fiatal korban levők közül szedi, legtöbb betegünk a 15 és 30 év között van, bár nem zárható ki e határok alatt és felett levők megbetegedése sem. Az áldott állapotban levő asszony felé nemcsak a család reménysége, dédelgetése fordul, védelmébe fogadja az állam is, mert olyasvalakiről van szó, ki hónapok hosszú során át, majd pedig néhány fájdalmas, kínos óra árán egy új életet indít útjára, családját új taggal, a társadalmat új honpolgárral ajándékozza meg. Ha egybevonjuk a két dolgot, hogy épen ez a 15 és 30 év közötti kor, melyben „spanyol“-nők a legjobban grasszál, az a kór, melyből az anyák legnagyobb százaléka kerül ki, méltán kérdezhetjük: milyen befolyással lesz ez a kór áldott állapotban levő asszonyainkra, milyennel a szülésre és végre a gyermekágyra, a szoptatásra? A terhesség alatt „spanyol influenzában" megbetegedett asszony természetesen ép oly tünetek között dől ágynak, mint minden más, e bajban szenvedő egyén, ami azonban különös részvétünket és tudnivágyásunkat irányában felkelti, az a jövendő honpolgár sorsa. A betegség, amint tudjuk, igen magas lázzal köszönt be, a hőmérsék felszökik legtöbbször már az első órákban 40 fokra, sőt néhány tizeddel e fölé is és nagyon gyakori azon esetek száma, mikor ez a hőmérsék 2, sőt 3 napig is makacsul megmarad, csillapító szerekre esetleg valamivel csökken, azután ismét felszáll. A tapasztalat régi idők óta azt mutatja, hogy a magzat általában igen ellentálló az anya magas lázával szemben. Ezen ellentálló képesség annál nagyobb, minél előrehaladottabb stádiumban van a terhesség, azaz minél fejlettebb a magzat. Más, hosszantartó és magas lázzal járó megbetegedéseknél is életben marad a legtöbb esetben a magzat és a mostani járvány ideje alatt sem igen észlelték a terhesség megszakadását, a magzat elhalását. Minden betegségnél meg van a láz oka, ez pedig nem egyéb, mint a szervezet fertőzöttsége. A baktériumok milliárdjai árasztják el a szervezetet, melyek saját magukban azonban nem fertőznek, hanem a baktérium-mérgeket, az úgynevezett toxinokat termelik, választják ki magukból és ezek mérgezik azután a szervezetet. Itt merül fel mindjárt a második kérdés, hogy ha már a láz magában véve mint hőhatás megkíméli a magzatot, nem ölik-e meg a baktériumok, illetve nem mérgezik-e meg azok toxinjai ? A gondviselés az ő kifürkészhetetlen műhelyében már úgy alkotta meg a szervezetet, hogy védő berendezésekről is gondoskodott az esetleges támadások ellen. A magzatot, miután az anyaméhen belüli életben sem légzésre, sem táplálkozásra nem képes, az anya látja el minden szükségessel; az anya vérkeringése össze van kapcsolva a a magzatéval, az anya tápláló anyagjai a vérkeringésen keresztül a magzat vérkeringésébe is bejutnak és a szükséges mennyiségben a magzat testében le is rakódnak. Természetes, hogy ezzel a vérkeringéssel a baktériumok is bejuthatnának a magzat testébe és mérgezhetnék azt. Csakhogy az anya és magzat vérkeringése között ott van a kapocs, a méhlepény, vagy ahogy egyesek nevezik, a „mása“. Ez mintegy szűrőkészülék működik, a baktériumokat visszatartja, ezek megakadnak a szűrőn és a magzat meg van óva bevándorlásuktól. Nem egészen így van ez az általuk termelt toxinnal. Ezek már át tudnak jutni a szűrön és természetesen elárasztják az anya vérével a magzatot is. Csakhogy minden ilyen toxin a szervezetbe jutva ellenméreg (antitoxin) termelésére serkenti a szervezetet és így a toxinokkal együtt, az anya által termelt ellenmérgek is elárasztják a magzat vérét, a toxinokat lekötetik, hatástalanná teszik. Magára, a szülésnek néhány órára húzódó aktusára a betegségnek nincsen nagy befolyása. A láz magas foka és a szervezet mérgezettsége ugyan csökkenti bizonyos mértékben az izmok teljesítő képességét és így a szülés kitolási szakában az izmok kisebb erővel fognak a magzatra nyomást gyakorolhatni, esetleg hamarabb is fáradnak ki, de az erőkifejtésnek ez a csökkenése nagyon csekély, úgy, hogy bár tovább tartó kitolási szakkal de meg fog születni a magzat a természetes erők hatása alatt, ha pedig végső esetben oly nagy fokú is volna az izmok elgyengülése még mindig rendelkezésére áll az orvosnak a „fogó", melynek segítségével mesterséges uton távolíthatja el, épen és élve a magzatot; nagyobb veszély tehát itt sem fenyeget. A gyermekágy befolyását már sokkal nagyobb mértékben befolyásolja a spanyol influenza. Maga az a törekvés, hogy „láztalan" szülést és gyermekágyat érjünk el, a mai orvosi tudomány vezércsillaga. Mikor a szervezet úgy is oly nagy mértékben van igénybe véve, a fertőzésre zárva van, természetes, hogy óvni fogjuk a legmesszebb menő elővigyázattal, hogy fertőző csirák még csak közelébe se juthassanak. I ma azonban a szervezet fertőzése már meg van a spanyol nátha alakjában, vagy esetleg a gyermekágyban éri el az asszonyt, úgy világos, hogy kisebb ellenálló képességre találva, romboló hatását jobban fejtheti ki. Az asszony egészségesállapotban is 8 napig csaknem mozdulatlanul fekszi gyermekágyát; ha ehhez még ez a lázas betegség is hozzájárul, úgy sokkal tovább kell feküdnie, ellenálló képessége is sokkal kisebb, tehát megadatnak önként a legkedvezőbb körülmények a „spanyol influenza" szövődményeinek a tüdő- és mellhártyalobnak gyors és könnyű kifejlődéséhez. A baj sokkal lassabban fog lefolyni, mihelyst komplikációi vannak. A szoptatást ilyenkor természetesen el kell tiltanunk az anyának, mégpedig úgy az újszülött, mint az anya saját érdekében is. Az újszülöttre nőve ez a leghátrányosabb hatása az anya betegségének, mert az anyatejet semmi sem képes teljesen pótolni, még megfelelő dajka választása sent később, ha az anya felgyógyult, a szoptatást átveheti. Látjuk tehát, hogy a terhesség az anya betegségére nézve, a gyermekágyban fokozza nehézségeit, míg az újszülött a szoptatás szempontjából szenved hátrányt. Ha más, rendes körülmények között levő embertársainknak előírjuk tehát az óvóintézkedéseket, a tisztálkodást, a nagy tömeg kerülését, annál