Jó Egészség, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1918-11-01 / 21. szám

21. szám. itt, nehogy elhanyagolják az egészség­ügyi szempontokat. Arra kell törekedni, hogy minden lakás jól szellőztethető legyen, minden lakásba bejuthasson a világosság és a napsugár. A létesítendő gyárakban és ipartelepeken is sokkal szigorúbban kell betartani az egészség­­ügyi szabályokat, mint eddig s egy pilla­natra sem szabad feledni, hogy fájda­lom, mi a tuberkulózis hazája vagyunk. A spanyolnátha-influenza ismerte­tése. Ezen a címen becses tájékoztató füzetet adott ki dr. Móricz Ernő, Bihar­­vármegye kiváló tisztifőorvosa. Az értékes tanu­lmányból közöljük ezeket a sorokat. Személyes észleleteim alapján a spanyol influenzának a következő alakjai állapít­hatók meg: Először az igen könnyű, abortív lefolyású, hurutos alak. Ez leg­­­­inkább a 6-ik életkorig és a 20-ik élet­koron t­lt jelentkezik. A bevezető tünetek után a következő tünetek lépnek fel: csekély, 38 fokot meg nem haladó, fázás érzettől bevezetett, 1—2 napig remíttáló láz, előbb csekély légcsőh­urut, köhögés, majd főfájástól megelőzött nátha, szék­rekedés, csekély hányinger. A láz leesése után fáradtság, étvágytalanság érzete mel­lett 3—4 napra teljes gyógyulás köszönt be. A második, következményeiben már súlyosabb, sőt végzetessé válható alak, a súlyos katarrhális alak. A bevezető tüne­tek itt kifejezettebbek, 40-41 fokig emel­kedő fázással és rázóhideggel bevezetett láz. A légcsőben égető érzés, mélyről jövő, váladék nélküli kínzó, száraz köhögés, álmatlanság, de ami feltűnő, a neuralgikus jelenségek (törzs, végtag, hát, tarkófájás és a felső szemgödör idegfájása) nem oly kifejezett, mint a régi influenzánál. Pár óra alatt a tüdőben igen változatos leletek, úgymint: száraz hurut, nedves hurut, majd néhány nap, de rendesen negyednapon túl, katarrhális körülírt lobok, ritkább eset­ben lebenyes tüdőlob és ami feltűnő, jórészt csakis száraz, nem izzadmányos mellhártyalob tünetei állapíthatók meg. A köpet eleinte habos, nyákos, láb esetén később genyes. Gyakori a vérköpés, amely jórészt igen mérsékelt, a felső légi utak­ból származik. A dr. Móricz által pontosan észlelt 113 esetben 524 lázas nap, megbetegedés után számítva, a hurutos, súlyos alak komplikálás nélkül 4 nap alatt folyt le. Ha 4 napnál, kimutatható egyéb ok (pl. obstipatió) nélkül a remittáló láz tovább tartott, vagy a látszólagos deservescentiát újabb láz követte, mindig kimutatható volt a tüdőkomplikáció valamelyik alakja. 113 eset közül 29 ily eset volt. Ifj. Doktor Károly orvosi laboratorjaina vizalet, Képet stb. ép és kóros váladék, vegyi, görcsővi és bakte­­relégiai vizsgálatára. Kossuth Lajos-n. S. Dr. PAJOR SZANATÓRIUM BUDAPEST, VIII., VAS-U. 17. Belyógyászati, sebészeti, nőgyógyászati és szülészeti intézet Vizgyógyintézet, inhalató­­rium, radium- és röntgenkúrák. JO­KUF..SZOKU 16.5. oldal. A HÁZIORVOS ! A várandós nők span­yolláza írta dr. Bayer Emil. Az egész világot utazza most úgyszólván be az influenzás megbetegedések „spanyol­nak nevezett járványos alakja, amely a tapasz­talatok szerint áldozatait főleg a fiatal korban levők közül szedi, legtöbb betegünk a 15 és 30 év között van, bár nem zárható ki e hatá­rok alatt és felett levők m­egbetegedése sem. Az áldott állapotban levő asszony felé nem­csak a család reménysége, dédelgetése for­dul, védelmébe fogadja az állam is, mert olyasvalakiről van szó, ki hónapok hosszú során át, majd pedig néhány fájdalmas, kínos óra árán egy új életet indít útjára, családját új taggal, a társadalmat új honpolgárral aján­dékozza meg. Ha egybevonjuk a két dolgot, hogy épen ez a 15 és 30 év közötti kor, mely­ben „spanyol“-nők a legjobban grasszál, az a kór, melyből az anyák legnagyobb százaléka kerül ki, méltán kérdezhetjük: milyen befo­lyással lesz ez a kór áldott állapotban levő asszonyainkra, milyennel a szülésre és végre a gyermekágyra, a szoptatásra? A terhesség alatt „spanyol­ influenzában" megbetegedett asszony természetesen ép oly tünetek között dől ágynak, mint minden más, e bajban szenvedő egyén, ami azonban külö­nös részvétünket és tudnivágyásu­nkat irányá­ban felkelti, az a jövendő honpolgár sorsa. A betegség, amint tudjuk, igen magas lázzal köszönt be, a hőmérsék felszökik legtöbbször már az első órákban 40 fokra, sőt néhány tizeddel e fölé is és nagyon gyakori azon esetek száma, mikor ez a hőmérsék 2, sőt 3 napig is makacsul megmarad, csillapító szerekre esetleg valamivel csökken, azután ismét felszáll. A tapasztalat régi idők óta azt mutatja, hogy a magzat általában igen ellent­­álló az anya magas lázával szemben. Ezen ellentálló képesség annál nagyobb, minél előrehaladottabb stádiumban van a terhesség, azaz minél fejlettebb a magzat. Más, hosszan­tartó és magas lázzal járó megbetegedések­nél is életben marad a legtöbb esetben a magzat és a mostani járvány ideje alatt sem igen észlelték a terhesség megszakadását, a magzat elhalását. Minden betegségnél meg van a láz oka, ez pedig nem egyéb, mint a szervezet fertő­­zöttsége. A baktériumok milliárdjai árasztják el a szervezetet, melyek saját magukban azon­ban nem fertőznek, hanem a baktérium­-m­ér­­geket, az úgynevezett toxinokat termelik, vá­lasztják ki magukból és ezek mérgezik azután a szervezetet. Itt merül fel mindjárt a máso­dik kérdés, hogy ha már a láz magában véve mint hőhatás megkíméli a magzatot, nem ölik-e meg a baktériumok, illetve nem mér­gezik-e meg azok toxinjai ? A gondviselés az ő kifürkészhetetlen műhelyében már úgy al­kotta meg a szervezetet, hogy védő berende­zésekről is gondoskodott az esetleges táma­dások ellen. A magzatot, miután az anyaméhen belüli életben sem légzésre, sem táplálkozásra nem képes, az anya látja el minden szükségessel; az anya vérkeringése össze van kapcsolva a a magzatéval, az anya tápláló anyagjai a vér­keringésen keresztül a magzat vérkeringésébe is bejutnak és a szükséges mennyiségben a magzat testében le is rakódnak. Természe­tes, hogy ezzel a vérkeringéssel a baktériu­mok is bejuthatnának a magzat testébe és mérgezhetnék azt. Csakhogy az anya és magzat vérkeringése között ott van a kapocs, a méhlepény, vagy ahogy egyesek nevezik, a „mása“. Ez mintegy szűrőkészülék működik, a baktériumokat visszatartja, ezek megakadnak a szűrőn és a magzat meg van óva bevándorlásuktól. Nem egészen így van ez az általuk termelt toxinnal. Ezek már át tudnak jutni a szűrön és termé­szetesen elárasztják az anya vérével a mag­zatot is. Csakhogy minden ilyen toxin a szer­vezetbe jutva ellenméreg (antitoxin) termelé­sére serkenti a szervezetet és így a toxinokkal együtt, az anya által termelt ellenmérgek is elárasztják a magzat vérét, a toxinokat lekö­­tetik, hatástalanná teszik. Magára, a szülésnek néhány órára húzódó aktusára a betegségnek nincsen nagy befo­lyása. A láz magas foka és a szervezet mér­­gezettsége ugyan csökkenti bizonyos mérték­ben az izmok teljesítő képességét és így a szülés kitolási szakában az izmok kisebb erő­vel fognak a magzatra nyomást gyakorolhatni, esetleg hamarabb is fáradnak ki, de az erő­kifejtésnek ez a csökkenése nagyon csekély, úgy, hogy bár tovább tartó kitolási szakkal de meg fog születni a magzat a természetes erők hatása alatt, ha pedig végső esetben oly nagy fokú is volna az izmok elgyengülése még mindig rendelkezésére áll az orvosnak a „fogó", melynek segítségével mesterséges uton távolíthatja el, épen és élve a magzatot; na­gyobb veszély tehát itt sem fenyeget. A gyermekágy befolyását már sokkal na­gyobb mértékben befolyásolja a spanyol in­fluenza. Maga az a törekvés, hogy „láztalan" szülést és gyermekágyat érjünk el, a mai orvosi tudomány vezércsillaga. Mikor a szer­vezet úgy is oly nagy mértékben van igénybe véve, a fertőzésre zárva van, természetes, hogy óvni fogjuk a legmesszebb menő elővigyázat­­tal, hogy fertőző csirák még csak közelébe se juthassanak. I ma azonban a szervezet fertőzése már meg van a spanyol nátha alakjában, vagy esetleg a gyermekágyban éri el az asszonyt, úgy világos, hogy kisebb ellenálló képességre találva, romboló hatását jobban fejtheti ki. Az asszony egészséges­­állapotban is 8 napig csaknem mozdulatlanul fekszi gyermek­ágyát; ha ehhez még ez a lázas betegség is hozzájárul, úgy sokkal tovább kell feküdnie, ellenálló képessége is sokkal kisebb, tehát megadatnak önként a legkedvezőbb körülmé­nyek a „spanyol influenza" szövődményeinek a tüdő- és mellhártyalobnak gy­ors és könnyű kifejlődéséhez. A baj sokkal lassabban fog lefolyni, mihelyst komplikációi vannak. A szoptatást ilyenkor természetesen el kell tiltanunk az anyának, még­­pedig úgy az új­szülött, mint az anya saját érdekében is. Az újszülöttre nőve ez a leghátrányosabb hatása az anya betegségének, mert az anyatejet semmi sem képes teljesen pótolni, még megfelelő dajka választása sent később, ha az anya felgyógyult, a szoptatást átveheti. Látjuk tehát, hogy a terhesség az anya be­tegségére nézve, a gyermekágyban f­okozza nehézségeit, míg az újszülött a szoptatás szempontjából szenved hátrányt. Ha más, ren­des körülmények között levő embertársaink­nak előírjuk tehát az óvóintézkedéseket, a tisztálkodást, a nagy tömeg kerülését, annál

Next