Jó Egészség, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1918-10-01 / 19. szám

XVII. évfolyam. Budapest, 1918. október 1. 19. szám. JÓ EGÉSZSÉQ NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Visegrádi­ utca 9. Telefon 53—90. Orvostanárok és gyakorló orvosok közreműködésével szerkesztik Dr. SOMOGYI BÉLA APOR DEZSŐ főszerkesztő felelős szerkesztő Előfizetési ár egy évre............16 kor. Egyes szám ára 1 korona. Hirdetések díjszabás szerint. Változott alakban és megbővült tartalommal köszönti az olvasót a Jó Egészség mai száma. Ti­zenhét évvel ezelőtt, mikor a Jó Egész­ség először megjelent, töretlen csa­páson indult el, hogy az egészséges és szép élet útjára vezesse el azt a né­hány ezer olvasót, aki az új folyóirat zászlaja mögött sorakozott. Azóta majd­nem két évtized telt el, a Jó Egészség olvasóinak tábora évről-évre sokasodott, gyarapodott és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ma már szívesen lá­tott és örömmel fogadott vendége a magyar családoknak. Ahol bekopogtat, azzal a bizalommal veszik kézbe, amely csak a hűséges, jó barátnak jár ki. Ezt a bizalmat kívánja meghálálni most a Jó Egészség, amikor a­­ szerkesztőséget újjáalakította, neves orvostanárok és országszerte ismert gyakorlóorvosok közreműködését biztosította a lap szá­mára. Az eszményi cél szolgálatában — amelyért eddig munkált — Nagy Albert dr. egyéb, sokirányú elfoglalt­sága miatt nem állhat tovább a Jó Egészség nagyközönségének rendel­kezésére, de ígéretét bírjuk, hogy időn­ként fölkeresi cikkeivel a lapot, amely­nek felvirágoztatása az ő nevétől el­választhatatlan. Az új gárda, amely örökébe lép, az orvosi tudomány hala­dásáról, az egészség megóvásáról, a betegségek gyógyításáról, a célszerű életmódról, ifjak és aggok, férfiak és nők testi jóvoltának gondozásáról tájé­koztatja a Jó Egészség olvasóit; értük akar dolgozni buzgón és szeretettel. Boldogok leszünk, ha a magyar csa­lád, amelynek ez a lap készül, ezentúl is jó szívvel fogadja az írásainkat. A Jó Egészség szerkesztősége. A „Spanyol­nátha“ és az influenzás járványok Fertőzők azok a betegségek, melyek­ről a tudomány mai állása szerint be­bizonyított tény vagy pedig a betegség fellépésének módja, lefolyása körül tett tudományos értékű megfigyelések alap­­ján feltehető, hogy a szervezetünkbe jutott, kórságot okozó élőlény idézte elő. Ezen élőlények szabad szemmel nem látható szervezetek. A fertőző betegségek szórványosak (sporadikusak), ha itt-ott lépnek fel és számuk korlátolt marad. Nagyobb számú — körülírt területen — az ott megismét­lődő fertőző betegség endemiát (táj­kórt), nagy geografikus területeken nagyszámú megbetegedés pedig epidé­miát okoz. A jelenleg grassáló, „spanyol nátha“ tudományos értelemben influenzás epi­démia, tehát egy specifikus, leggyakrab­ban epidemikus formában fellépő fer­tőző bántalom, amely különben az egész földkerekségen endemikus jelleg­gel fennáll. Független minden éghajlat­tól, szél, esőzés, zivatar, évszak egy­szóval minden légköri viszonytól füg­getlenül az endemikus jelleg epidemiás formát ölthet. Az influenza a szó szoros értelemben véve fertőző bántalom, melynek speci­fikus hatánya van, az influenza-bacil­lus. Az összes u. n. epidemikus fertőző betegségek közt az egyetlen, mely­­lyel geografikus elterjedtséget illetőleg egyetlen betegség sem konkurálhat. Az elterjedés gyorsaságában is egyedül álló, mondhatnánk, hogy túlszárnyalja a gyorsvonat sebességét. Hangsúlyozni kívánatos az ezen tekintetben még az u. n. értelmiség körében is gyökeret vert nézettel szemben, hogy a fertőzés útja független a széljáratok, áramla­tok irányától. Bebizonyosodott dolog ugyanis, hogy ellenkező irányban is terjedt. A tudomány­­ a fertőzés módjául a közvetlent ismeri el, az­az midőn az egészséges emberbe fertőzött egyénről terjed az influenza bacillus. Ezzel nem mondtuk azt, hogy az influenzás beteggel való érintkezés ok­vetlen fertőzést okozhat, hisz kivételek igazolják az ellenkezőjét épp úgy, mint diftheria, vörheny vagy kanyarónál. Ez majdnem hihetetlen az influenzá­nál a betegség rendkívüli ragályossága, az elterjedés gyorsasága és a betegség tömeges volta mellett. Magyarázatát annak, hogy egyes egyének, dacára az influenzás beteggel való érintkezésnek egészségesek marad­tak, több körülményben találhatjuk, így bár ellentmondásnak látszik — nem minden influenzás beteg fertőző, mivel nem mindegyik terjeszt teljes virulen­­tiájú, szaporodó képességű, fertőző képes­ségű bacillust, vagy ha igen — vélet­lenül — nem jutott a vele érintkezésbe állóba a bacillus. Kétséges az a felfogás, mely a betegség terjedési módjául a légi utat is megjelölte Az összes fertőző betegségek közül ez áll első helyen, mely a kor és foglalkozásra való tekintet nélkül a leg­intenzívebben terjed, ellenben a halálo­zási aránya aránylag a legkisebb. A betegség morbiditása, mint már jelez­tük, igen nagy. Statisztikai adatok iga­zolják, hogy egy-egy epidémia a lakos­ság 30—50...-át fertőzi. A halálozási arányszám ellenben kicsiny. Így például Sperling számítása sze­rint 1889—90-iki epidémiának Német­országban 66000 ember esett áldozatul, ami Németország akkori 4901 m­illió lakosságában egy ezrelék elhalálozásnak felel meg. Az influenzával szemben kivétel nél­kül mindenki fogékony (tehát senki sem immunis), azonban tény az, hogy a fogékonyság kisebb csecsemőknél és az 50­ éven felülieknél és leggyakoribb a megbetegedés a 20—40 években levők között. A megbetegedési arány a férfiak és nők között körülbelül egyenlő és a

Next