Jó Egészség, 1918 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1918-10-01 / 19. szám
XVII. évfolyam. Budapest, 1918. október 1. 19. szám. JÓ EGÉSZSÉQ NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Visegrádi utca 9. Telefon 53—90. Orvostanárok és gyakorló orvosok közreműködésével szerkesztik Dr. SOMOGYI BÉLA APOR DEZSŐ főszerkesztő felelős szerkesztő Előfizetési ár egy évre............16 kor. Egyes szám ára 1 korona. Hirdetések díjszabás szerint. Változott alakban és megbővült tartalommal köszönti az olvasót a Jó Egészség mai száma. Tizenhét évvel ezelőtt, mikor a Jó Egészség először megjelent, töretlen csapáson indult el, hogy az egészséges és szép élet útjára vezesse el azt a néhány ezer olvasót, aki az új folyóirat zászlaja mögött sorakozott. Azóta majdnem két évtized telt el, a Jó Egészség olvasóinak tábora évről-évre sokasodott, gyarapodott és szerénytelenség nélkül mondhatjuk, hogy ma már szívesen látott és örömmel fogadott vendége a magyar családoknak. Ahol bekopogtat, azzal a bizalommal veszik kézbe, amely csak a hűséges, jó barátnak jár ki. Ezt a bizalmat kívánja meghálálni most a Jó Egészség, amikor a szerkesztőséget újjáalakította, neves orvostanárok és országszerte ismert gyakorlóorvosok közreműködését biztosította a lap számára. Az eszményi cél szolgálatában — amelyért eddig munkált — Nagy Albert dr. egyéb, sokirányú elfoglaltsága miatt nem állhat tovább a Jó Egészség nagyközönségének rendelkezésére, de ígéretét bírjuk, hogy időnként fölkeresi cikkeivel a lapot, amelynek felvirágoztatása az ő nevétől elválaszthatatlan. Az új gárda, amely örökébe lép, az orvosi tudomány haladásáról, az egészség megóvásáról, a betegségek gyógyításáról, a célszerű életmódról, ifjak és aggok, férfiak és nők testi jóvoltának gondozásáról tájékoztatja a Jó Egészség olvasóit; értük akar dolgozni buzgón és szeretettel. Boldogok leszünk, ha a magyar család, amelynek ez a lap készül, ezentúl is jó szívvel fogadja az írásainkat. A Jó Egészség szerkesztősége. A „Spanyolnátha“ és az influenzás járványok Fertőzők azok a betegségek, melyekről a tudomány mai állása szerint bebizonyított tény vagy pedig a betegség fellépésének módja, lefolyása körül tett tudományos értékű megfigyelések alapján feltehető, hogy a szervezetünkbe jutott, kórságot okozó élőlény idézte elő. Ezen élőlények szabad szemmel nem látható szervezetek. A fertőző betegségek szórványosak (sporadikusak), ha itt-ott lépnek fel és számuk korlátolt marad. Nagyobb számú — körülírt területen — az ott megismétlődő fertőző betegség endemiát (tájkórt), nagy geografikus területeken nagyszámú megbetegedés pedig epidémiát okoz. A jelenleg grassáló, „spanyol nátha“ tudományos értelemben influenzás epidémia, tehát egy specifikus, leggyakrabban epidemikus formában fellépő fertőző bántalom, amely különben az egész földkerekségen endemikus jelleggel fennáll. Független minden éghajlattól, szél, esőzés, zivatar, évszak egyszóval minden légköri viszonytól függetlenül az endemikus jelleg epidemiás formát ölthet. Az influenza a szó szoros értelemben véve fertőző bántalom, melynek specifikus hatánya van, az influenza-bacillus. Az összes u. n. epidemikus fertőző betegségek közt az egyetlen, melylyel geografikus elterjedtséget illetőleg egyetlen betegség sem konkurálhat. Az elterjedés gyorsaságában is egyedül álló, mondhatnánk, hogy túlszárnyalja a gyorsvonat sebességét. Hangsúlyozni kívánatos az ezen tekintetben még az u. n. értelmiség körében is gyökeret vert nézettel szemben, hogy a fertőzés útja független a széljáratok, áramlatok irányától. Bebizonyosodott dolog ugyanis, hogy ellenkező irányban is terjedt. A tudomány a fertőzés módjául a közvetlent ismeri el, azaz midőn az egészséges emberbe fertőzött egyénről terjed az influenza bacillus. Ezzel nem mondtuk azt, hogy az influenzás beteggel való érintkezés okvetlen fertőzést okozhat, hisz kivételek igazolják az ellenkezőjét épp úgy, mint diftheria, vörheny vagy kanyarónál. Ez majdnem hihetetlen az influenzánál a betegség rendkívüli ragályossága, az elterjedés gyorsasága és a betegség tömeges volta mellett. Magyarázatát annak, hogy egyes egyének, dacára az influenzás beteggel való érintkezésnek egészségesek maradtak, több körülményben találhatjuk, így bár ellentmondásnak látszik — nem minden influenzás beteg fertőző, mivel nem mindegyik terjeszt teljes virulentiájú, szaporodó képességű, fertőző képességű bacillust, vagy ha igen — véletlenül — nem jutott a vele érintkezésbe állóba a bacillus. Kétséges az a felfogás, mely a betegség terjedési módjául a légi utat is megjelölte Az összes fertőző betegségek közül ez áll első helyen, mely a kor és foglalkozásra való tekintet nélkül a legintenzívebben terjed, ellenben a halálozási aránya aránylag a legkisebb. A betegség morbiditása, mint már jeleztük, igen nagy. Statisztikai adatok igazolják, hogy egy-egy epidémia a lakosság 30—50...-át fertőzi. A halálozási arányszám ellenben kicsiny. Így például Sperling számítása szerint 1889—90-iki epidémiának Németországban 66000 ember esett áldozatul, ami Németország akkori 4901 millió lakosságában egy ezrelék elhalálozásnak felel meg. Az influenzával szemben kivétel nélkül mindenki fogékony (tehát senki sem immunis), azonban tény az, hogy a fogékonyság kisebb csecsemőknél és az 50 éven felülieknél és leggyakoribb a megbetegedés a 20—40 években levők között. A megbetegedési arány a férfiak és nők között körülbelül egyenlő és a