Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-01 / 1. szám

XVI­I. évf­gyára. Budapest, 1019. január 1­1. Sífer. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest, V., Pannónia­ utca 21. Telefon 53—90. NÉPSZERŰ EGÉSZSÉGÜGYI ÚJSÁG Orvostanárok és gyakorló orvosok közreműködésével szerkesztik Dr. SOMOGYI BÉLA APOR DEZSŐ főszerkesztő felelős szerkesztő Előfizetési ár egy évre............16 kor. Egyes szám­ára 1 korona. Hirdetések díjszabás szerint. A spanyol betegség tanulságai Az öt hónap óta tomboló spanyol­járvány körül tett eddigi tapasztalatok­ról a következő megállapításokat je­gyezzük fel: 1. A járvány késő tavaszszal jutott el hozzánk és csak nyár derekán vált epidémiává. A légzőszervek (orr, garat, légcső, hörgök és tüdő) többé-kevésbé súlyos megbetegedései teremtették meg a betegség komplikált eseteit. Egyéb szervekben való megnyilvánulásai a könnyebb esetek közé tartoztak. 2. A tünetek nagyjából határozott formájú képét mutatják a járványnak. Borzongással, hidegrázással, hőmérsék­letemelkedéssel kezdődik, ezt egyénen­ként változó módon jelentkező, elég súlyos érzések követik: tagfájdalmak, kínzó fejfájások, émelygés, hányás és a betegség többi jeleivel arányban nem álló feltűnő gyengeség, elesettség. A fertőzés módja, hogy a beteg fertőzi az egészséges embert a kilehelt és ki­köhögött párában elhelyezkedett bacil­­lusokkal. 3. Az átlagos légzőszervi elváltozá­sok közt a súlyosabb esetek úgy fej­lődnek, hogy szervezetünk berendezé­sénél fogva a bacillusok a garatba, onnan pedig a gégébe és tüdőkbe jut­nak. Telepedésük helye szerint így okozhatnak azután garat-, gége-, hörg­hurutokat és tüdő- meg mellhártya­­gyulladást. Nem egyszer jön létre a komplikációk révén a gyomor vagy a belek megbetegedése. A legsúlyosabb — de egyúttal ritka — eseteket a szív­­buroknak, szívbelhártyának, középfül­nek és az agyhártyának gyulladása okozza. 4. A járványt okozó bacillust a tu­domány határozottan még ma sem ismeri. 5. A védekezés első szabálya a tö­kéletes tisztaság, a száj és garat gya­kori öblítése alkalmas baktériumölő szerekkel, rendszeres életmód, óvako­­dás a meghűléstől, a vendégeskedés és a tömegek kerülése, az egyszer kiállott A háború sokfajta járványos beteg­ség kitörését és elterjedését mozdította elő. Nemcsak­ a katonáknak a háború­val összefüggő tömeges vándorlása, nemcsak ilyen alkalmakkor az egészség­­ügyi szabályok figyelmen kívül hagyása — a lakást, táplálkozást, tisztaságot illetőleg, — hanem az otthonmaradt népesség nélkülözése segítették elő a a ragály elterjedését. Igaz, az orvosi tudomány sok tekintetben gátat tudott vetni, a megfigyelő állomások felállítá­sával, a baj behurcolásának, de nem tudta meggátolni azt, hogy az itthoni népesség között — a piszok és nyomor következtében — más fertőző bajok ne keletkezzenek és ne terjedjenek. Ilyen betegség „a járványos kötőhártyagyulla­­dás,a­melynek tüneteit, lefolyását pár szóban akarom vázolni. A járványos kötőhártyagyulladás már békében is ismeretes volt; iskolákban, kaszárnyák­ban lépett fel, szóval zárt helyen, tömeglakásokban, hol nem figyeltek eléggé a hygienikus viszonyokra, az emberek egymást inficiálták. Budapesten körülbelül múlt év nya­rán kezdődött a járvány, elég nagy arányokban. Először gyermekeknél, majd munkásoknál lépett fel a baj. Első idő­ben azt gondoltam, hogy cumatikus viszonyokkal függ össze, mert meleg­ség idején kezdődött, de őszszel, mikor az idő hidegre fordult, sem szűnt meg, sőt inkább erősbödött. A járvány másfél év óta folyton tart, néha alább hagy, néha erősbödik. Meg vagyok győződve róla, hogy a jár­vány terjedése a piszokkal, a háborús nyomorúsággal függ össze, a szappan­­hiány a legfontosabb tényező. Az em­berek nem tudnak tisztálkodni, nem tudják mosni fehérneműiket, de nincs is fehérneműjük; a szappant pedig nem képesek beszerezni, mert nem kapható; am­it kapnak drága pénzért, az sem zsírt, sem lúgot nem tartalmaz, csupa homok és gypsz, lehet-e ilyen szappannak desinficiáló és tisztító ha­tása!? Szomorú látni, mikor egy csa­lád összes tagjai —­ minden kitanítás és figyelmeztetés dacára —■ egymás­után megkapják a bajt és az anya ké­zen vezeti egész családját, 3—4 gyer­mekét, mindenkinek a szeme fehér, beragadva, teli genynyel, lehorgasztott fővel, kerülve a világosságot, bandu­kolnak az utcán. A betegséget a szem váladéka ter­jeszti, tehát contagiózus, direct után jön létre, a váladéknak valamilyen után a szembe a kötőhártyára kell kerülni. Ez megtörténhetik kézfogás, a szemek­nek a fertőzött ujjaikkal való érin­tése, törülközők használata, csókolód­­zás által. A fertőző anyag­, azaz a váladék tartalm­azza a kórokozót, a bacillust vagy coccust, mely a fertőzést terjeszti. A váladék legtöbbször a Koch—Weeks által leírt és kitenyésztett bacillusokat tartalmazza, de gyakorta lehet találni benne influenza-bacillusokat, pneumo­­coccusokat, staphylococcusokat. Mind­ezen kórokozók tenyésztését és szapo­rodását elősegíti a részok, a nyomoru­ A járványos szemgyulladásról írta: dr. Fejér Gyula, a Szent Margit-közkórház szemorvosa betegség az eddigi tapasztalatok sze­rint nem mindig mentesít az újabb fertőzéstől. 6. A gyógyításra speciális gyógy­szerünk nincs, a kezelés általános orvosi elvek alapján történik. Nagyon fontos, hogy még a legkisebb esetben is — tehát már az első észrevett jelek után — a beteg ágyba kerüljön, lehetőség szerint elkülönítsék, azonnal orvoshoz forduljanak. 7. A lázmentessé vált beteg, akin azonkívül már a baj egyéb tünetei sem mutatkoznak, néhány­ napig még okvet­lenül jól szellőztetett szobában marad­jon. Az idő előtt való fölkelés hajla­mossá tesz a visszaesésre és súlyos szivr­űködési zavarokat okozhat.

Next