Jó Egészség, 1919 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1919-01-01 / 1. szám

2. oldal­­ ság által okozott antihygienikus viszo­nyok. A betegség tünetei a következők: a szemhéjak duzzanata, bő­genyes, eza­­fatos váladék, a szemhéjak kötőhártyájá­nak pirossága, duzzanata, sok véralá­futásos pettyek a szemteke kötőhártyája alatt. A szemhéjak reggelenként be­tapadnak, a látás napközben akadályozva van részint a szemhéjjak duzzanata és ezáltal okozott kellemetlen érzés által, részint a szem előtt úszkáló cafatok által. Néha a szaruhártyákban is lép­hetnek fel finom pontszerű beszüremke­­dések, melyek a látást zavarják és részbeni munkaképtelenséget okoznak. A betegség tartama 2—3 hét, de eltarthat 6 hétig is, míg az összes tüne­tek visszafejlődnek és az egyén újra munkaképes lesz. Olyan elváltozások, melyek munkaképességcsökkenést okoz­hatnak, nem szoktak visszamaradni a betegség után. Mint már említettem, e betegség már régóta ismeretes, kis körzetekben 10-20 egyénre átterjedve szokott fellépni, de hogy járványszerűig terjedjen és sok ezer ember szemét megfertőzze, azt a háborús nyomorúságos viszonyokkal lehet magyarázni. A háború okozta pi­szok, az embereknek antihygienikus és antisociális élete, melyben testüket meg­felelő módon tisztán tartani nem tudták, azaz sem fehérneművel, sem szappannal nem rendelkeztek — mindezen körül­mények voltak okozói és terjesztői e járványos kötőhártyagyulladásnak. Tartsuk magunkat tisztán, ne nyúl­junk soha kezünkkel a szemhez. Le­gyen külön törülközőnk, zsebkendőnk és ágyneműnk. Ezen egyszerű rend­szabályok sokfajta fertőző betegségtől fognak megóvni. Egy híres statisztikus azt mondta, hogy egy nemzet kulturális fokát abból lehet és kell megítélni, mennyi a szap­pan fogyasztása, — ezen axióma he­lyességét és érvényességét a háború tartamára függesszük fel, mert a szap­pan a háztartásban ritka kincs volt és azt kellő mennyiségben csak a gazdag ember tudta beszerezni. Adja Isten, hogy ezen áldatlan viszonyok — az emberiség üdvére — mihamarabb meg­változzanak ! A Jó Egészség közleményei a saj­tóban. A Virradat egész terjedelmében vezető helyen közölte főszerkesztőnknek Legyen igazság és lesz egészség! című cikkét, amely a forradalmi egészségügy programmjáról szólt és kormánykörökben is nagy feltűnést keltett. A Neues Poli­tisches Volksblatt a spanyol­ betegség újabb gyógyítómódjának ismertetését for­dította le németre a Jó Egészség-ből, hogy a maga olvasóival is közölhesse. JÓ EGÉSZSÉG A fekete himlő írta: dr. Rohrböck József budapesti egyetemi tanársegéd Évszázadok óta időnkint óriási pusz­títást vitt véghez az emberiség közt a himlő, más néven fekete himlő (variola). Ősi hazája némelyek szerint Kína, mások szerint Közép-Afrika volt. Európában először Kr. u. VI. században lépett föl, mikor egész országok lakóit megtizedelte. Azóta hol itt, hol ott lépett fel s mindenütt óriás pusztítást vitt végbe. Legnagyobb kiterjedést a XVIII. szá­zadban ért el, mikor évente átlag 30,000 ember esett áldozatul. Nálunk legutóbb a háború alatt ütötte föl fejét, de hála az erélyes óvóintézkedéseknek, elég hamar sikerült csirájában elfojtani. Nem szabad összetéveszteni a bá­rányhimlővel, ezzel a majdnem telje­sen ártatlan gyermekbetegséggel, mely­­lyel a név és a tünetek némi hasonló­ságán kívül semmiféle összefüggése vagy rokonsága nincs. Ezzel szemben a himlő mindig igen súlyos lefolyású betegség, mely ha nem is végződik mindig halálosan, de csúnya hegeket, vakságot stb. hagy maga után. Rázó hideggel, magas lázzal kez­dődik (39—40'); a beteg gyönge, feje fáj, szédül, végtagjai nehezek, étvágy­talan, kereszttája fáj. A harmadik na­pon a láz csökken, de ezzel egyidőben a bőrön számos apró, kissé viszkető petty lép fel, ezek mindjobban elsza­porodnak, úgy, hogy végül az egész testet ellepik, annyira, hogy akár össze is folynak, mikor is, különösen pár nappal később, az egész test mint egy pergament maszkkal bevontnak látszik. Ugyanekkor a száj, orr, szem nyálka­hártyáján is hasonló piros foltocskák képződnek, melyek kellemetlen kaparó, viszkető érzést, fényiszonyt okoznak. A pettyek közepén 2—3 nap múlva apró hólyagocskák képződnek, melyek­nek eleinte víztiszta tartalma újabb 2—3 nap múlva megzavarodik, elgeny­­nyed, ezzel egyidőben a hőmérsék újból emelkedik akár 40°-ig is, a beteg delirál. Körülbelül a betegség 10-dik napjától a hólyagcsák megnyílnak, tartalmuk a bőrön elömlik, a hólyagok beszáradnak, a hőmérsék csökken, s így a 3-ik hét körül megkezdődik a feketére száradt pörkök leválása, mely szintén eltart 2—3 hétig. Az egész betegség tehát körülbelül 5 hétig tart. A levált pörkök helyén kisebb-nagyobb barnás heg ma­rad, melyek idővel elhalványulnak, ösz­­szehúzódnak. Néha, különösen súlyos esetekben, a kiütésekben apró kis vér­zések vannak, melyek beszáradván a pörköknek intensivebb feketés színt adnak (fekete himlő). A kórjóslat gyermekeknél és öre­geknél rosszabb, mint középkorúaknál. Súlyos tünetek rosszabb lefolyásra en­gednek következtetni, mint enyhén kez­dődő betegség. Olyanoknál, akik oltva voltak, még ha régebben is, enyhébb, mint olyanoknál, kik beoltva nem voltak. A himlő kórokozója ismeretlen. Any­­nyi bizonyos, hogy a himlő­hólyag tar­talma élő szervezet bőrébe juttatva ott hasonló elváltozást okoz. Csakhogy a kiterjedt, univerzális himlőhólyagcsái­­nak tartalma (az ú. n. nyirok) egy állat bőrébe juttatva ott csak egyetlen hólyag­­csákból álló fészket okoz, az ebből vett nyirok hasonló módon az emberbe visszavive, szintén csak helybeli elvál­tozást idéz elő, így tehát állatpassage által a himlőnek egy lényegesen le­gyengített módosulását van módunk­ban előidézni. Ennek azért van nagy jelentősége, mert a himlő elleni védő­oltás is ezen alapszik. A himlő rendkívül fertőző betegség. A hólyagcsák, azok tartalma, a pörkölt, az összes váladékok (köpet, verejték, vizelet, bélsár) a vér, mind tartalmazzák e betegség kórokozóját, melyek hóna­pokig, esetleg évekig is fertőzőképesek és még a fertőtlenítő szereknek is makacsul ellenállnak. A beteg ruháiról, fehérneműiről, ágyneműiről a kórokozó a vele közvetlenül érintkezők bőrén, haján, ruháin megtapad és így egy har­madik személyre is átvihető. Ezenkívül a köhögés, mozgás stb által a csirák a levegőbe jutnak és lassan-lassan a falakra, padlóra, bútorokra stb. leüle­pednek s igy az ily levegő belégzése, a tárgyak érintése is előidézheti a be­tegséget. Sőt az ily szobákat szellőzve a szél a csirákat akár néhány száz méternyire is elviheti. A fertőzés kapuja ismeretlen, való­­színűleg a bőrön át, a sérült felszínről, ezenkívül a légző- és emésztőszervek nyálkahártyájáról is történhetik. A hajlamosság embernél igen nagy. Független a kortól (magzatok lezajlott himlővel születhetnek), de egyszeri kiállása újabb fertőzés ellen mentesít. Fertőz a lappangási időtől a pörkök leválásáig. Legfertőzőbb a hólyagcsák képződése és a pörkösödés ideje alatt. A lappangási időszak 10—13 nap. A már kitört betegség ellen sajnos nincs módunkban mit tenni. A betegség feltartózhatatlanul folyik le, mi csak a beteget igyekszünk oly kedvező viszo­nyok közé hozni, hogy szervezete a betegség romboló hatásának ellen tudjon állni. Tiszta, jól szellőzött szoba, testi lelki nygalom­, a kínzó viszketés eny­hítése, fölfekvések gyógyítgatása, a szív és idegrendszer jó karban tartása, erőteljes táplálás az, amivel ilyen szeren­csétlen betegen segíthetünk. Mindennél sokkal nagyobb jelentő­ségű a baj tovaterjedésének megaká­­lyozása, mit tényleg hosszas próbálkozás 1. szám.

Next