Jó Pajtás, 1910 (2. évfolyam, 27-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
• ' *: : .:___—m— 516 JÓ PAJTÁS 27. szám. Dörmögő Dömötör nyaral. Irta Sebők Zsigmond. (1) — Meleg van, — dörmögte valaki egy valóban forró napon. — Nyáron mindig meleg van, — hallatszott egy hasonló zúgolódó hang. — Mégis csak jobb télen. — Télen mindig hideg van, — felelt ismét az elbúsult hang. — Hja, hja . . . soha sincsen jó idő ! Pincér! Az utolsó szavat már ordította az először megszólaló hang. — Miért nem csönget a tekintetes úr? — kérdezte a másik hang. — Jobb csöngetyű az én hangom. Halli kend! Gyün már a pincér! Halli a cipője kopogását? Hogy szalad a jámbor! Talán kitalálják a kis olvasók, hogy a két elégületlen alak Dörmögő Dömötör volt az ő hűséges, — azaz, dehogy hűséges! — útitársával, Hörpentő bátyával. Azzal a Hörpentővel, aki nem restélt föllépni képviselőjelöltnek Dörmögő Dömötör ellen. Mindnyájan haragudtunk ezért arra a gyalázatos Hörpikére, sok levelet írtunk neki, hogy így, úgy, te gonosz Hörpike, hogy mertél föllépni a jó ténsor ellen, abcúg Hörpentő, levele Hörpentő ! Ilyen levél seregestül érkezett a szerkesztőségbe az olvasóktól. No, de meglakolt a nagyravágyó tányértalpú, hát csak bocsássunk meg neki. Hiszen Dörmögő úr is keblére fogadta újra. Bocsássunk meg neki és méltassuk ismét meg nem érdemelt figyelmünkre az érdemetlen férfiút. Hát, mondom, futvást futva, lihegvést lihegve rontott be a pincér a két úrhoz. — Mit tetszik parancsolni? — Pincér, — szólt nagyúri előkelőséggel a ténsor — hozzon nekem egy másik nyarat. A pincérnek szinte leesett az álla bámulatában. — Nyarat? Nyarat hozzak? Talán kávét vagy fagylaltot? — Arról is lehet majd csevegni, — felelt kegyesen Dömötör úr — de egyelőre másik nyarat hozzon nekem. Ez a mostani nagyon meleg. — Honnan hozzak én hűsebb nyarat? — Az a maga gondja, pincér barátom. Én megfizetem az árát, maga meg hozzon nekem kellemesebb levegőt. A pincér meghajolt. — Kérem, tüstént hozok, csak egy percnyi türelmet kérek. Kisietett s nemsokára egy nagy legyezővel tért vissza, mellyel buzgón legyezgette a tekintetes urat. — No, ez már kissé kellemesebb nyár, — mormogta a ténsor — miközben a buksiját a levegő-áram felé nyújtogatta. Egészen csinos kis nyár. Ugye bátya ? A bátya görbén nézett Dömötör úrra. — Tessék? — kérdezte. — A tekintetes úr úgy legyezteti magát, akár egy kisasszony és én t tudjam, hogy kellemes-e a levegő? No, de majd segítek én a bajomon. Belemártott a vízbe egy kendőt és a feje körül csavarta. — Ej, be jó hűvös! Ej, be finom! Úgy érzem, hogy Máramarosban vagyok és a fejemre csurog egy kis vízesésbe.