Jó Pajtás, 1910 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-03 / 27. szám

• ' *: : .:___—m— 516 JÓ PAJTÁS 27. szám. Dörmögő Dömötör nyaral. Irta Sebők Zsigmond. (1) — Meleg van, — dörmögte valaki egy valóban forró napon. — Nyáron mindig meleg van, — hal­latszott egy hasonló zúgolódó hang. — Mégis csak jobb télen. — Télen mindig hideg van, — felelt ismét az elbúsult hang. — Hja, hja . . . soha sincsen jó idő ! Pincér! Az utolsó szavat már ordította az először megszólaló hang. — Miért nem csönget a tekintetes úr? — kérdezte a másik hang. — Jobb csöngetyű az én hangom. Halli kend! Gyün már a pincér! Halli a cipője kopogását? Hogy szalad a jámbor! Talán kitalálják a kis olvasók, hogy a két elégületlen alak Dörmögő Dömö­tör volt az ő hűséges, — azaz, dehogy hűséges! — útitársával, Hörpentő bá­tyával. Azzal a Hörpentővel, aki nem restélt föllépni képviselőjelöltnek Dör­mögő Dömötör ellen. Mindnyájan hara­gudtunk ezért arra a gyalázatos Hör­­pikére, sok levelet írtunk neki, hogy így, úgy, te gonosz Hörpike, hogy mertél föllépni a jó ténsor ellen, abcúg Hörpentő, le­vele Hörpentő ! Ilyen levél seregestül érkezett a szerkesztőségbe az olvasóktól. No, de meglakolt a nagy­ravágyó tányértalpú, hát csak bocsás­sunk meg neki. Hiszen Dörmögő úr is keblére fogadta újra. Bocsássunk meg neki és méltassuk ismét meg nem ér­demelt figyelmünkre az érdemetlen fér­fiút. Hát, mondom, futvást futva, lihegvést lihegve rontott be a pincér a két úr­hoz. — Mit tetszik parancsolni? — Pincér, — szólt nagyúri előkelő­séggel a ténsor — hozzon nekem egy másik nyarat. A pincérnek szinte leesett az álla bámulatában. — Nyarat? Nyarat hozzak? Talán kávét vagy fagylaltot? — Arról is lehet majd csevegni, — felelt kegyesen Dömötör úr — de egye­lőre másik nyarat hozzon nekem. Ez a mostani nagyon meleg. — Honnan hozzak én hűsebb nyarat? — Az a maga gondja, pincér bará­tom. Én megfizetem az árát, maga meg hozzon nekem kellemesebb levegőt. A pincér meghajolt. — Kérem, tüstént hozok, csak egy percnyi türelmet kérek. Kisietett s nemsokára egy nagy le­gyezővel tért vissza, mellyel buzgón legyezgette a tekintetes urat. — No, ez már kissé kellemesebb nyár, — mormogta a ténsor — miköz­ben a buksiját a levegő-áram felé nyúj­togatta. Egészen csinos kis nyár. Ugy­e bátya ? A bátya görbén nézett Dömötör úrra. — Tessék? — kérdezte. — A tekin­tetes úr úgy legyezteti magát, akár egy kisasszony és én t tudjam, hogy kelle­mes-e a levegő? No, de majd segítek én a bajomon. Belemártott a vízbe egy kendőt és a feje körül csavarta. — Ej, be jó hűvös! Ej, be finom! Úgy érzem, hogy Máramarosban va­gyok és a fejemre csurog egy kis víz­esésbe.

Next