Jó Pajtás, 1914 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1914-01-04 / 1. szám

4­ 1. szám. JÓ PAJTÁS Az arany cipő. írta : Sebők Zsigmond. I. Inka álma. (l) Kesztölczy Inkának születése tizen­kettedik évfordulóján különös álma volt. Mielőtt azonban az álmát ismertetném, el kell mondanom egyetmást róla és családjáról. Inka, tulajdonképpen Ka­tinka, vagy magyarosabban Katica egy fővárosi ügyvéd leánya, kinek két test­vére volt, a húsz éves Kálmán, aki jog­hallgató és a tizenhatéves Tera, a ta­nítónői képző növendéke. Inka volt tehát a legkisebb. A körúton laktak egy négyszobás lakásban, a negyedik szoba azonban a nagymamáé, özvegy Déday Istvánnéé volt, aki, mikor férjét elvesz­­tette, leányához költözött. Inkával tizenkét éves koráig nem történt semmi nagy esemény. Élete csön­desen úszott tova, mintha olyan csó­nakon ülne, melyet szelíden zúgó folya­mon erős kezek kormányoznak. Életé­nek legvidámabb napja a születése napja volt, melyet rendesen nagy uzsonna ko­ronázott meg s melyre meghívhatta leg­kedvesebb barátnőit. Most is örömmel repeső szívvel készült a születésnapi uzsonnára s mikor az előestén lefeküdt ágyába, az izgatottság folytán sokáig nem tudott elaludni. Mikor végre el­­szenderedett, egyszerre meglepetve ne­szett fel, mert az udvarról kiáltás hangzott: — Van-e ócska cipő, ócska ruha el­adó ? — Különös, — szólt magában Inka, — hát éjszaka is beeresztik a házalókat az udvarba? Ám meglepetve vette észre, hogy már megvirradt, sőt ugyancsak fényes napsugár szűrődik be a lebocsátott rolló hasadékain. Ugyanakkor a házaló hangja közvetlenül a folyosón, az ő előszobájuk ajtaja előtt szólalt meg: — Ócska cipőt, ócska ruhát veszek. Inkának eszébe jutott, hogy neki van egy pár hasznavehetetlen ócska cipője s tudja Isten, hogy, hogy nem, úgy érezte, hogy neki most fel kell kelnie az ágyból, felöltöznie és a cipőt eladni. Valami ösztökélte, hogy keljen fel. Nem is habozott hát sokáig, hanem felöltözött, előkereste az ócska cipőt és kifutott az előszobába, melynek ajtaja előtt látszott — az ablaküvegen át — a házaló alakja. A leányka kinyi­totta az ajtót és a házaló belépett. — No, kis­lány, — szólt — mit ad el nekem? — Ezt a pár ócska cipőt. A házaló átvette a cipőt, alaposan megvizsgálta, aztán ezt a furcsa dolgot mondotta: — Igen, ilyen cipőt keresek én, ami­lyen ez, mert aki ezt a cipőt viselte, sohasem hazudott. Ugy­e, azt gondolja most, kisasszonyka, hogy miképpen tudhatom én ezt? Oh, nekem a cipő elfecsegi azt. Aki füllent, az rossz úton jár, már­pedig a cipő nekem azonnal elárulja, hogy rossz úton járt a vise­lője. Hát én ezért a cipőért adok ma­gának, kis leány, másik cipőt. Letette a földre a batyuját, kioldozta és keresgélni kezdett az abban levő lim-lom ruhanemű közt és végre a legaljáról előkotort egypár gyönyörű aranycipőt. Nem aranyból készült az a

Next