Jóbarát, 1969 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1969-09-11 / 37. szám
ÁLLAMFŐNK IRÁNI LÁTOGATÁSÁRÓL Az elmúlt héten Nicolae Ceauşescu, Románia Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke és felesége,Elena Ceauşescu hivatalos látogatást tett Iránban a császári Felséges Mohammad Reza Pahlavi Aryamehr sahinsah és Őfelsége,Irán császárnője meghívására. A látogatás célja az volt, hogy országunk és Irán között tovább erősödjenek a hagyományos jó kapcsolatok. Irán sahinsahja a román vendégek tiszteletére adott hivatalos vacsorán pohárköszöntőjében így üdvözölte országunk Államtanácsának elnökét: «Abban a megtiszteltetésben részesültünk ma, hogy egy fiatal, dinamikus és virágzó ország elnökeként fogadjuk Önt, ugyanakkor önök elhozták nekünk egy történelmi, több évszázadra visszatekintő barátság folytonosságának tanúságát. Tudjuk, hogy az országaink közötti diplomáciai kapcsolatok öt évszázaddal ezelőtt kezdődtek Uzun Hassan perzsa király és Ştefan cel Mare moldovai fejedelem levél- és követváltásával. De népeink még régebbi idők óta ismerték egymást. Nicolae Ceauşescu elvtárs pohárköszöntőjében szintén méltatta a román és az iráni nép közötti történelmi barátságot, majd ezt modotta: «Úgy vélem, hogy Önök is egyetértenek velem, amikor kijelentem, hogy a román-iráni együttműködés mintaképe a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás mellett élés elvei gyakorlati megtestesülésének, a kölcsönös megbecsülésen és bizalmon alapuló gyümölcsöző nemzetközi együttműködésnek. A látogatás napjai alatt az iráni fővárosban, Teheránban, amerre csak jártak a magasrangú román vendégek, mindenütt meleg barátsággal, nagy lelkesedéssel köszöntötték őket. Az ünnepi hangulatban úszó főváros utcáit zászlókkal, virágokkal, a vendégek fényképeivel díszítették. Ez a meleg fogadtatás egyben azt is kifejezésre juttatta, hogy az iráni nép tiszteli és nagyra becsüli a román népet. A két államfő és felesége beszáll egy-egy hatlovas nyitott hintóba és így folytatja útját Teherán nagy sugárútjain egy lovassági gárdaszázad kíséretében... A hintók valóságos emberfolyosó között érkeznek meg a Golesztán palotához, amelyet az iráni látogatás idejére szálláshelyül bocsátottak a román államfő rendelkezésére. A megérkezés napján, o Szeptember 13-án ünnepeljük a tűzoltók napját. Tiszta szívből köszöntjük ezeket a bátor, önfeláldozó embereket, akik sokszor életüket teszik kockára feladatuk végzése közben. Kívánunk nekik erőt, egészséget. Az idei lipcsei őszi vásáron 55 országból 6500 vállalat mutatta be termékeit. Románia vállalatai és külkereskedelmi szervei gépkocsikat, fafeldolgozó gépeket és szerszámokat, vegyipari termékeket, élelmiszeripari cikkeket, textil- és konfekcióipari termékeket, stb. mutattak be. Szerte az országban számos tanteremmel bővült az iskolahálózat, így többek között Temes megyében 107, Kovászna megyében 52 új tantermet vettek birtokukba a tanulók. Ugyanakkor Hunyad megyében 24, Brassóban 54 tízosztályos iskola létesült. A Szovjetunióban fellőtték a Kozmosz- 297 mesterséges holdat. A Kozmosz- 297 folytatja a kozmikus tér tanulmányozását. Goethe, a nagy német költő levegőből, vízből, földből és égből szőtt ábrándnak nevezte Velencét. S ez a cölöpökön nyugvó csodálatosan szép olasz kikötőváros — az Adria gyöngye — ma veszélyben van. Omladoznak a paloták, a székesegyházak, a lakóházak, pusztulnak a szobrok, penész réteg borítja be a képeket, fakul a freskók szépsége, és a velencei csatornákat iszap, sár szennyezi — így kongatják a vészharangot az olasz lapok Velence felett. És nem is alaptalanul. Az 1200 éves város veszélyes gyorsasággal, évi három milliméterrel süllyed a lagúnák vizében. Harminc év múlva, 2000-ben, ha a jelenlegi pusztulás üteme nem módosul, a süllyedés eléri a 16—36 centimétert. Negyven évvel ezelőtt még rendkívüli különlegesség volt, ha a híres Szent Márk teret elborította a víz. Mostanában már évente többször is — különösen ősszel és tavasszal — elönti. S 2000-ben már 30 centiméteres állandó víztakaró áraszthatja el a nevezetes teret — ha nem sietnek Velence megmentésére... A víz, amely valamikor Velence büszkesége és fő szövetségese volt, ma legnagyobb ellensége. Egyre nagyobb veszélyt jelentenek a tenger «támadásai»: míg az utóbbi 10 év alatt 28 áradás volt, az előző 90 esztendőben összesen 32 árvíz sújtotta Velencét. Az 1966. november 4-i árvíz katasztrófális és sok szempontból végzetes volt. Ezen a napon a víz 1 méter 90 centivel volt magasabb a szokásosnál. Velence tragédiáját azonban nemcsak a természet erői okozzák. Szakértők szerint az embereknek is szerepük van benne, mert nagy ipari öblöt alakítottak ki a város közelében, ami hozzájárult az eliszaposodáshoz és a gyakori áradásokhoz is. Ugyanakkor Velencében a talajvizet ipari célokra használják, és ez a tenger és a talaj közötti nyomás egyensúlyát megbontotta... A pusztuló város megmentése nemzetközi problémává vált. Az olasz kormány az 1966 novemberében a Velencére és Firenzére zúdult árvíz másnapján felhívást intézett az UNESCO-hoz, amelyben kérte, hogy dolgozzon ki tervet Velence városának megmentésére. (Lapszámainkban kétszer is olvashattatok az UNESCO műemlékvédő-akcióiról, így most nem részletezzük ennek a nemzetközi szervnek feladatkörét.) A felhívásra megmozdult a közvélemény. Komoly szakemberek tanulmányozták a híres város megmentésének lehetőségeit... Természetesen ennek valóra váltása jelentős anyagi alapokat igényel. A Velencében megrendezett UNESCO-szimpozionon a nemzetközi szervezet vezérigazgatója kijelentette, hogy az UNESCO a kidolgozásra kerülő nemzetközi terv keretében teljes támogatást ad Velence megmentésére. Az Adria gyöngye mégsem pusztul el — akár a világ sok-sok műemlékét — az emberiség közös erőfeszítése menti meg a jövőnek! BALOGH IRMA