Jóbarát, 1971 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1971-01-07 / 1. szám
A bukaresti pionírok és iskolások eljöttek a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának épülete elé, hogy a hagyományokhoz híven tiszta szívből jó egészséget kívánjanak a párt- és államvezetőknek. A párthoz és vezetőihez, a hazához és a néphez intézett jókívánságokért Nicolae Ceauşescu elvtárs mondott meleg köszönő szavakat. «Újév alkalmából — mondotta Ceauşescu elvtárs — a legmelegebben gratulálni kívánok nektek, akik ma eljöttetek ide, szocialista hazánk gyermekeinek, az egész népnek. Kívánok egész ifjúságunknak, az összes gyermekeknek boldog és bőséges életet! Nektek iskolásoknak sikert kívánok a tanulásban és minél jobb jegyeket; ha lehet, csak kilencesnél jobb jegyeket kapjatok valamennyien. Ugyanakkor egyre nagyobb sikereket, sok boldogságot és jó egészséget kívánok szüleiteknek és testvéreiteknek. Boldog új évet!» A PIONÍROK ÉS ISKOLÁSOK HAGYOMÁNYOS ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE A PÁRTÉS ÁLLAMVEZETŐKHÖZ Boldog új évet kívánunk! Szívből jön«5 köszöntéssel kezdjük a 71-es esztendőt. Minden olvasónknak és önmagunknak is szól ez a jókívánság, hiszen a Jóbarát csak akkor lehet érdekes és jó, ha ti vidáman, hasznosan töltitek az időt, ha a pionírmunka, amiről írásban, képben hetenként számot kell adnunk, mind vonzóbb, mind változatosabb lesz. Kívánunk tehát: ezerszer annyi jókedvet, mint amennyi 1970-ben volt, sok millió tízest, érdekes, vonzó összejöveteleket, sok-sok kirándulást, sikert a tanulásban, a versenyekben, hogy méltók lehessetek a magasztos feladatokhoz, melyeket a megalakulása 50 éves évfordulóját ünneplő Román Kommunista Párt elétek tűzött! Végül pedig: Nektek jó lapot, magának sok olvasót kíván a Négy nagyváradi nyolcadikos győzött meg róla. Kicsi Gizella, amikor ezek a sorok íródnak, talán éppen vonaton ül. A gyors a szülőtája felé röpíti, Torja felé. Ott élnek a szülei, a testvérek, a rokonok, közöttük tölti el a téli szünidőt. — Szánkózunk, Brassóban felmegyünk a Cenkre... Harmadikos korom óta élek Váradon egyik testvéremnél, de a vakációk idején gyakran megyek haza. Milyen szépek a havas hegyek! — és a Gizi szeme csillog, amikor ezeket mondja. Igen, lehet már meg is érkezett Gizi, és most rakja ki a könyveit — mert egy bőröndre valót magával visz — azt mondta... Az is lehet, hogy ott ül a pattogó tűz mellett, a vatta fehérbe öltözött fenyők meg bekandikálnak az ablakon és megkérdezik: hazajöttél Gizi, mit olvasol? És ő a kedvenc író, Jókai könyvét egy percre becsukja, mert a szálegyenes fenyők mintha valami régi kisgyermekkori mesébe fogtak volna... Miklós Attila bélyeggyűjtő és elsősorban ennek a szenvedélyének hódol. — Sok cseretársad van? — — Nincs. Éppen most vakációban akarok ismeretségeket kötni... Szalontára, esetleg Biharfüredre is felugrok, azt hiszem a bélyeggyűjteményem nem látja kárát ezeknek az utaknak. Ocskay Gábor imádja a repülőgépeket. Nem véletlen, hogy repülőtervezőnek készül. Keze alól egymás után kerülnek ki a «mini-repülők». — Most egy légibuszt építek—mondja. — A YAK-24-es személyszállító helikopter. Gábor nem egyoldalú fiú. A bekalkulált egyhetes sízés sem maradhat el a biharfüredi hegyekben. De Gábor, nem zsúfolt kissé a három hét, mert lám az iskolai tánctanfolyamról sem akarsz lemondani? — Nem, cseppet sem — nevet fel. — Itt az ideje, hogy táncolni is megtanuljak. Utólag belátom, igaza van. És a szépnevű Csillag Hajnal talán unatkozik? Dehogyis. Egész oldalt írhatnék, tele, mégsem sorolhatnám fel a téli szünnapok minden mozzanatát, örömét. — Kedvemre zongorázhatok klasszikus és könnyű zeneszámokat napokon át — mondja. — Filmeket nézek, színielőadásokat, olvasok, sétálok.... Nem, csakugyan nem unatkozhat — és egyetlen iskolás sem unatkozhat! B.l a Racheta Cutezătorilor szilveszteri ünnepélyéről a sepsiszentgyörgyi gyermekvárosról