Jóbarát, 1981 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1981-01-01 / 1. szám

4 B­éni Levere KEDVES LÁNYOK ÉS FIÚK! Végre eljött a várva várt téli szünidő a maga fehérségével s hidegével. Szerencsére én már a tavaly felkészültem erre az idő­szakra, akkor megtanultam sízni is, s így nincs olyan télisport, amit ne űzhetnék. Ugyanis tavaly télapó elhozta ké­résemre a jéghoki-felszerelést, s így valóban edzhettem is, s amint a csomafalviak válaszából kiolvas­tam, igyekeztem a nyáron úgy tenni, ahogyan ők javasolták. S valóban most könnyebben ment minden, mint a tavaly. Persze ehhez azt is hozzá kell tennem, s őszintén írom, hogy az ambícióm növekedett, hi­Fogarasban előbb csalódtam. Hírből ismertem csupán. Tudtam bevehetetlen váráról, hallottam a környék virágzó román néphagyo­mányairól, s arról is, hogy 1908 és 1911 között a költő Babits Mihály tanította itt a magyar és a latin nyelvet. S azután következett találkozá­som Fogarassal — és a csalódás. A vár köré zsugorodott álmos kis­várossal, ahol a gyorsvonat meg­állt ugyan, de megállt az idő is. Hétezer lelket számlált akkoriban, jó harminc esztendővel ezelőtt Fo­­garas. Az idő azóta ott is meglendült. S a város napjainkban, szemünk láttára fut fel rangos, korszerű nagyvárossá, negyvenezer lakosú municípiummá. A vár Fogaras egyéniségét a vár hatá­rozza meg. A várra települt az egy­kori város, köré nő a mostani. A vá­rat a XVIII. században bevehetet­lennek építették. Sebastien Le Prestre de Vauban francia hadmér­nök, maga is 33 várerőd építője forradalmasította a várépítést, s nyomában Európa-szerte építették a Vauban-rendszerű erődítéseket. Ilyen a gyulafehérvári, az aradi, a nagyváradi és a fogarasi vár. Sánc­cal övezett, alacsony, tömzsi, csil­lag alakú, tömör tégla épületegyüt­tes valamennyi. Bástyáit úgy ké­pezték ki, hogy a falakat minden szögből szemmel tarthassák, hogy sehol se keletkezzen védhetetlen, ellenőrizhetetlen holttér. Ilyen a fogarasi vár is. Magasz­tos, lenyűgöző. Ezen az idén nem szeretnék lesze­repelni Nusi előtt. Ő ugyanis meg­ígérte, ha a jégkorong-mérkőzé­seket olyan időre tesszük, amikor nincs más elfoglaltsága, szívesen kijön a pályára, s szurkol nekem! Nem is tudjátok elképzelni, hogy mit is jelentett nekem, amint az egyik délután, épp amikor a szom­széd suli csapatával játszottunk edzőmérkőzést, végre sikerült egy gólt elhárítanom a kapuból, s egy­szer csak egy éles lányhang bekiált a lelátóról: «Hajrá, Béni!» A hangot azonnal megismertem, s ha nincs az arcomon a védősisak, talán a barátaim s ellenfeleim is mind lát­hatták volna, ahogy hirtelen elpirul­tam. Mert valóban ettől a pillanattól kezdve triplán kellett őriznem . Rendhagyó előtörténete van en­nek a várnak: egy kastély, Erdély legerősebb fejedelmi várkastélya köré építették. Maga a kastély 1310- ben már állt. Az évszázadok során átépítették, bővítették ugyan, de ez csak hasznára vált Bethlen Gá­bor fejedelem korában az erdélyi reneszánsz egyik legpompásabb hajlékává szépült. Meleg, kiegyen­súlyozott díszítései messzi tájra el­vitték a hírét. És, hogy az időben tovább haladjunk visszafelé, a kas­tély alatt X­XI. századból szárma­zó földvár nyomait tárták fel. Egymásra rétegeződött az idő Fogarason: földvárra kastély, kas­tély köré vár, vár köré város... A legújabb réteg napjaink jegyét viseli magán. Fogaras vegyipari fellegvár, ötvennyolc éves a fogarasi vegyipar. A hazai vegy­szergyártás hőskorával egyidős. A kezdet persze szerény volt. A vegy­ipar napjainkban vált nagyhatalom­má. Ezt példázza a gyárak so­kaságát tömörítő vegyipari kombi­nát is. A Nitramonia védjeggyel el­kapomat, hisz első szereplésemét­, nem szabad Nusi előtt szégyent vallanom. Szerencsére az ellenfél még gyengébb volt, mint a mi csapatunk, s így én csak egyszer vettem be a korongot, igaz akkor is a bíró lefúj­hatta volna, mert az egyik játékosuk elém állt, zavarta a mozgási sza­badságomat, amiért a fiúk tiltakoz­tak is, de a bíró,az mégis csak bíró. Igaz, a végén Nusi megszidott ezért a gólért, s főleg azért, mert nem irányítom jól a hátvédek játé­kát. Persze én nem adtam neki igazat, s vitatkoztunk is elég sokat, de végül is elhallgattam, hisz attól féltem, hogy ha tovább feszítem a húrt, akkor már nem fog velünk jönni. Sajnos, így is történt, hisz a de­cemberi szünnapok egy részét, mint írtam volt, Apuval együtt Brassó­ban töltöttem, de a tanáraink közül látott termékeket 1968-ban még csak 16 országban ismerték, ma már 40 országban keresik. Sok szó esik mostanában a mű­szaki-tudományos forradalomról. Ennek jelenvalóságát is jól nyomon lehet követni a Fogarasi Vegyipari Kombinátban. Ma már nem műkö­dik egyetlen tíz évvel ezelőtti be­rendezés sem. A közelmúltban még 450 ember állított elő napi 300 tonna ammóniákat, ma már 150 ember 1000 tonnát termel. Országos jelen­tőségű vegyipari kutató- és tervező­központ nőtt a gyár mellé. A vegyi­par újabb vállalatai: vegyipari gép­gyár, műanyagfeldolgozó. Ez utób­bi egy kis helyiipari vállalatból, a gombgyárból fejlődött tekintélyes üzemmé. Fokozatosan nagykoro­sodott, a gombok után téli fadísze­ket és ruhacsíptetőket gyártott, hogy ma már mezőgép- és traktoral­egyik sem vállalta, hogy az osztályt vagy az iskola jégi válogatottját elkísérje. S így kézilabdacsapatunk sem jött is otthon maradt. Nekem pedi választásom nem volt, s így el­untam magam az unokatestv­­éknél. Igaz, elvittek a Polan, is, s ott egy jót korcsolyáztam, de felmentünk a libegővel egyszer a Cenkre, máskor a Postăvarulra, de Nusi nélkül azért sem telt jól a szünidő első fele. Most meg a második felében itthon maradtam, s Anyu megen­gedte, hogy azt a néhány narancsot, amit Brassóban vettünk, elvigyem Nusinak ajándékba. Remélem, örül­ni fog. Ha még lesz időm a vakáció­ban, megírom, hogyan fogadta Nusi az ajándékot. Most pedig sietek Nusihoz... ! Szevasztok katrészeket, hidraulikus felszerelé­seket készítsen. Mennyi értéke­sebbnél értékesebb fémet takaríta­nak meg ezek a műanyag alkatré­szek! És mindenek betetőzéséül Foga­rason a bukaresti műegyetem kihe­lyezett almérnöki kara működik. Az iskolahálózat, amelynek valamikor az egyetlen gimnázium jelentette a csúcsát, napjainkra bővült igazi há­lózatta. Ahogyan a város is most emelkedik igazi városi rangra. Épül, és ismét csak a várra épül, a holnapi Fogaras. Az egykori szűk főutca helyett széles sugárút s az új központ, tanácsházzal, művelő­dési házzal, szállodával, nagyáru­házzal. Fogaras ezután emelkedik nevé­hez, híréhez méltó várossá. VAJNOVSZKI KÁZMÉR ÚJ MUNICÍPIUM HAZÁNK TÉRKÉPÉN

Next