Jóbarát, 1982 (16. évfolyam, 1-52. szám)

1982-02-18 / 7. szám

HI FLAMINGO GUMIMOTOROS REPÜLŐMODELL A Flamingó kis gumimotoros re­­pülőmodell, a legegyszerűbb motoros repülőmodell. Hajtóműve néhány szál gumiszalag, amely nyújthatóságánál, rugalmasságánál fogva hosszabb-rö­­videbb ideig forgatja a légcsavart. A légcsavar forgás közben jelentős vo­nóerőt fejt ki, mozgásba hozza a kis modellt. A kezdeti nagyobb sebesség következtében a szárnyakon felhajtó erő-többlet keletkezik, amely a mo­dellt elég meredek szögben — föld­ről indítva is — a levegőbe emeli. Lássuk, hogyan építhető meg a kis modell. Előre kell bocsátanom, hogy a modell megépítését a már kellő gyakorlattal rendelkező «modellezők­nek» tanácsolom. Akik építettek és sikeresen kiegyensúlyoztak néhány vi­­torlázó­ modellt, azoknak már csak a légcsavar és kellékeinek elkészítése jelent újat. Munkánkat mindenekelőtt a rajzon látható háromnézeti elemek felnagyí­tásával kezdjük. A szárny két félből készül a rajzon, megadott méretekkel, fenyőléc és vékony, 1,5—2 mm vas­tag rétegelt lemezből kivágott bordák segítségével. A szárnyvégek görbített részét igen könnyen elkészíthetjük 2 darab 2 mm szélesre vágott, hárs­­vagy juharfurnér-csíkból. A két befe­jezett félszárny középen történő össze­fogását két meghajlított 0,8—1 mm vastag acéldrót darabkával oldhatjuk meg, amelyeket cérnázunk és ragasz­tunk is (lás­d a rajzot). A szárny közepe alatt foglal helyet a szárnyfelerősítő­léc, elülső részén a jól látható kis fe­nyődarabkával, a szögbeállítással. A csillapítófelületek elkészítése nem gond a rajz méreteinek betartásával. A törzs két szerkezeti elemből áll: a motortartó részből és a csillapítókat tartó részéből. A mot­ordoiító rész elülső végén talál­ható a légcsavartengely csapágya 1,5 mm vastag alumínium lemezből ké­szítve a rajz szerinti furatokkal és hají­tással. Felerősítése cérnázott ragasz­tással történik. A motortartó hátsó részén látható a gumi motor hátsó kampója 0,8 mm-es acéldrótból ké­szítve és megfelelő módon felerősítve. Az egész modell legfontosabb szer­kezeti eleme a légcsavar. A lapátok anyagául (A) jól megfelel a hárs­­vagy juharfurnér 0,8 mm vastagságban. A két lapát pontos összecsiszolása után megnedvesítjük őket,majd a raj­zon látható ferde (kb. 15°-os) helyzet­ben egy literes üveg oldalára erősítjük, valamilyen szalag segítségével (B). Másnap a lapátok kiszáradt állapotban is megtartják a légcsavar működésé­hez olyannyira szükséges elcsavaráso­­kat. A légcsavar középrésze egy 5 x 8x60 mm-es hárs- vagy fenyőlécből készül a végeken befűrészelve és ki­fúrva. Elkészítéséhez és a lapátok be­ragasztásához figyelmesen tanulmá­nyozzuk át tervrajzunk C-D-E-F jelzé­sű ábráit. Tengelye 0,8 mm-es acél­­drót Működéséről, a légcsavart élűiről nézve balról-jobb irányba csavarjuk, amikor a gumimotort húzzuk fel. Elen­gedés pillanata után ellenkezőleg fog forogni. A futómű egy vékony acéldrót-váz a rajz szerinti méretben, és a rajta talál­ható két kerék. A kerekek anyaga vé­kony rétegelt lemez. Felerősítése ugyancsak cérnázott ragasztással tör­ténik. Ragasztóanyagok, bevonás. A váz ra­gasztása legjobban gyorsan száradó acetonos ragasztóval történik, míg a bevonáshoz használhatunk hígított a­­racetet is. Bevonóanyagként a vékony, színes vagy fehér selyempapírt hasz­náljuk. A bevonatot ne feszítsük meg nagyon — különösen vízzel vagy lak­kal, mert elcsavarhatja a vékony vázat, ami befolyásolja a modell repülését Berepítés. A szárnyat vékony gu­miszállal kötjük a törzsre és megpró­báljuk a modellt elsiklatni. Ha a siklóre­pülést kielégítőnek találjuk, rácsava­runk a gumimotorra előbb kevesebb majd egyre több fordulatot. Első repí­­téseinket kézből indítjuk, majd amikor minden rendben van, jöhet a földi start! Kellemes élmény, amikor a jól beállított kis modell, földről landolva kecsesen körözve emelkedik, majd szép siklórepüléssel földet ér. A kö­röző repülést a vékony papírból ké­szült hajlítható oldalkormánnyal tud­juk szabályozni. Végezetül felhívom figyelmeteket, hogy ez a kis modell — Flamingó — néven a marosvásárhelyi I.P.L. üzem­ben igen nagy példányszámban látott napvilágot és számos helységben fél­kész­ dobozban található, tökéletes műanyag-alkatrészekkel (légcsavar, ke­rekek, csapágy). A lelkes építőnek sok sikert kíván a modell tervezője: HINTS OTTÓ A PESZTICIDÁK ÉS A MEZŐGAZDASÁG Az utóbbi időben egyre gyakrab­ban beszélnek a peszticidákról, ame­lyeket az ember fedezett fel, és alkal­maz a mezőgazdasági termelés növe­lésére, a társadalom javára ém öntu­datlanul a kárára is használhatja. De miért szükségesek a pesztici­­dák? Tisztázzuk ezt a kérdést. Az emberi társadalom számbeli növeke­dési üteme egyre nagyobb. Érthető, hogy egyre több élelemre van szükség. Növelni kell a szerves anyag, azaz a mezőgazdasági termékek mennyiségét De hogyan? Elsősorban új agrotech­nikai módszerek bevezetésével, ma­gas terméshozamú növények kiterme­lésével, kemizálással, új állatfajták lét­rehozásával. A kemizálás alatt értjük a műtrágyázást, a növényi betegségek, a kártevők ellen alkalmazott szereket, valamint a gyomirtószereket is. Egyéb­ként az ember már rég megfigyelte azt, hogy a termés nagy részét a betegsé­gek és a kártevők semmisítik meg. A legújabb kutatási eredmények alap­ján a mezőgazdasági termékek 30 szá­zaléka a kártevők martalékává válik. De honnan kerülnek elő ezek a kárte­vők? A korszerű mezőgazdálkodás sok faj eltűnéséhez vezetett. Ugyanak­kor sok fennmaradt faj az új környezet­ben (bőséges táplálék stb.) rendkívül felszaporodik, lelegeli, gyökeréből ki­rágja a termesztett növényt. Az ember ősidők óta igyekezett védekezni elle­nük így kezdődött el korunkban a peszticidák gyártása és alkalmazása. Ma világviszonylatban kb. 900 hatóa­nyagot ismerünk, amely mintegy 100 000 vegyszerben kerül a forgalom­ba. E vegyszerek attól függően, hogy mi ellen használják, a következőképpen oszlanak meg: gombaölő, rovarölő, at­kaölő, fonalférgeket irtó, csigaölő, rág­csáló irtó,varjúűző és gyomirtó szerek. A peszticidák hatása kétségtelen. Egye­lőre világviszonylatban uralják a nö­vényvédelmet. Amennyiben a pesztici­­dákat hirtelen kivonnák a forgalomból, úgy a mezőgazdaság terméshozama felére csökkenne. De amint az előbbiekben említet­tem, a hatékonyság mellett az utóha­tást sok esetben csak sokkal később észlelhetjük. Káros következményei a vegyszer növényekbe való felszívódá­sában, talajba és vizekbe való jutásá­ban nyilvánul meg. A növényeken és a vizeken keresztül, a vegyszer a háziál­latok, vadak és halak szervezetébe kerül, ahol lerakódik. Ebből a szem­pontból az ember még kedvezőtlenebb helyzetben van, mert nemcsak zöld­ségekkel, hanem állati eredetű termé­kekkel (tej, vaj,, hús stb.) és vadakkal is táplálkozik, így a vegyszerek köny­­nyen a szervezetébe kerülnek. Hol van tehát a kiút? Elsősorban szelektív pesz­ticidák gyártásában és alkalmazásá­ban, amelyek csak a kártevőkre hat­nak.

Next