Jóbarát, 1984 (18. évfolyam, 1-52. szám)
1984-05-17 / 20. szám
társainak is a névsorát, akik kiinnek a hazafias munkában. Mi is gratulálunk nekik a szép eredményekhez! A hadadi általános iskola VI. osztályosait is dicséret illeti a vasgyűjtésben elért sikerükért: „az egész iskola előtt megdicsértek munkánkért, és két gyönyörű pöttyös labdával ajándékoztak meg“ — írják levelükben. Ehhez még csak annyit fűznénk hozzá, hogy tudósításotokat feldolgoztuk A Jóbarát képes krónikája rovatunkban is. Ügyesen megfogalmazott levelet hozott a posta a domokosi Molnár Hildától és Szász Annától. Hilda a láposi fonodában tett látogatásukat. Anna pedig a Pionírfogadalom elmondásának és aláírásának ünnepélyes pillanatát örökítette meg számunkra. Ezután is várjuk írásaitokat! Hazánk és más országok városairól albumot készítettek a gyergyószentmiklósi 6-os számú általános iskola VIII. C osztályos tanulói — tudjuk meg Horváth Annamáriáié/, Komoly munkájukért megérdemlik a dicséretet. Hosszú, tartalmas beszámolót kaptunk Uzonból Szabó Erikáié/ Többek között iskolájának, a sepsiszentgyörgyi 1-es számú általános iskolának az Édesanyám rózsafája című népdalversenyen elért szép sikeréről tudósít. Erika azt is megírta hogy már 80 pionírból lett KISZ-tag , „de azért még büszkén hordjuk a pionírnyakkendőt“ jegyzi meg. Sok sikert kívánunk továbbra is Erikának és társainak. Reméljük, még kapunk hírt tőletek, Erika! Ünnepe! az osztag címet adhatnánk a segesvári Csíki Edit írásának. Meleg hangon számoltál be Edit, azoknak az osztálytársaidnak az öröméről, akiknek születésnapját megünnepeltétek. Bizonyára a következő ünnepségen már a lányok sem fogják szégyellni magukat, amikor fiú osztálytársaikkal táncolnak, hiszen már VIII-osok vagytok! A marosvásárhelyi Ajtai Géza levele kétszeres örömet szerzett. Először is azért, mert törött karra is leült írni, másodszor pedig azért, mert nagyra értékeli az összetartást, s azokat az osztálytársait, akik nemcsak a tanulásban, hanem a munkában is segítenek egymásnak. Géza, szeretnénk, ha gyógyulásod után is beszámolnál osztagod munkájáról, pionírfoglalkozásairól. Kirándulás, karnevál, tornaverseny ihlette levélírásra Egyed Kingát (Vlahica), Létai Tündét (Székelyhídi, Császár Ildikót (Sepsiszentgyörgyi, Fazakas Gabriellát (Kézdivásárhely), Katz Krisztinát (Zilah) pedig egy „füstbe ment“ kirándulás A továbbiakban néhány üzenet: • Mindenekelőtt szeretettel köszöntjük a Jóbarát-olvasók-levelezők táborában a marosvásárhelyi Nagy Máriát. Várjuk újabb jelentkezésedet! • A csíkmadarasi Szőcs Ibolyának köszönjük a visszajelzést! Jólesett, mert sajnos csak ritkán szokott előfordulni, hogy az egyéni válaszokra, órarendekre köszönő levelet is kapunk!? Várjuk, Ibolya, megígért írásaidat! • Rejtvényfejtő pioníroknak — Gát Erzsébet (Érszőlősi, Hunyadi Erika, Nagy Mária, Nagy Zsuzsa (Dénesháza), Chis Margit (Kágya — üzenjük: a megfejtéseket nem kell beküldeni, ezt csak szórakoztatásotokra közöljük. Ha versenyezni akartok, kapcsolódjatok be a Tarkabarka oldal más rovataiba! • Dicséret illeti a lupényi Székely Ildikót, a régens Dóczi Sándort sokoldalú tevékenységéért (verset, fogalmazást írnak, Logi-suli megfejtéseket, keresztrejtvényt küldenek be), valamint a Csíkszeredai János Andrást kiemelkedő ötletes, humoros írásaiért! Itt mondunk köszönetét a nőnapi jókívánságokért is (nehéz lenne valamennyit név szerint felsorolni.) Ezután is várjuk leveleiteket, tudósításaitokat. Jó tanulást! Szervusztok! TÓTH VASS MÁRIA I VAGÁNY KARI KALANDJAI — Elég hideg a limonádé? KELLER EMESE karikatúrájá ig a pattantyús őrnagy a pattantyús őrnagy mindenütt fegyverben állna .1 nép. Akkor nekünk is kevesebb vasas német jutna. — Egy dolog bizonyos, ezután már nem tudunk úgy élni, mint a mozgalmak előtt. Ha megérjük, akárki győzzön, másképpen kell hogy legyen... Hallgasd csak! Rabol a harcsa. Leső harcsa, éjjel vadászik. — Pszt! Csónak jön! Vigyázz! Kapd el! Megállj, osztrák sógor! Most megnyuvasztalak! — Ne öld meg! Meg ne fojtsd! Harcosok vagyunk, nem gyilkosok! Vigyük a táborba, az Őrnagy kifaggatja, mi a helyzet ott, a vízen túl...De hiszen ez maga az őrnagy, Balázs Manó! A székházában tárgyal a védelmi bizottmány. Kinn zúg, kiabál a tömeg. Egy tisztet a székház előtti cölöpökhöz kötöztek. Berde Mózest küldik ki, hogy csillapítsa le a népet. — Mi történik itt, emberek? — Az áruló Balázs Manó! — Bújjon osztrák mundérba, őrnagy úr! — Üsd agyon! — Csend legyen! Valaki mondja el értelmesen, mi történt! — Az történt, Berde úr, hogy tegnap éjszaka elfogtuk Köpecnél, midőn az ellenség táborából jött vissza az Oltón csónakban! — Őt is meg kell hallgatni. — Árulóval nem tárgyalunk! — Halál a szabadság meggyalázójára! — Törvényes hatalom vagyunk, emberek! Hadbíróság vizsgálja meg ügyét, s a méltó ítélettel nem késlekedik. — Uraim, Balázs őrnagyot hűtlenségen fogták! — tért vissza a tanácskozók közé Berde. — Vasra verve kísérték be katonái Köpecről. A tömeg végezni akar vele. Behozattam a székházba azzal az ígérettel, hogy hadbíróság ítélkezik felette. — Bizonyított-e az árulás? — Egyelőre csak annyi tudható, hogy Heydtééktől csónakon jött vissza az Olt vizén, amihez még az is hozzáteendő, hogy tisztjeit, katonáit meghódolásra kísérelte bírni. — Jelöltessék hát ki magunk közül hadbíró tisztre alkalmas testület! — Jelöltessék, de te nem leszel közöttük, Gál Dani, a szélsőségesek maradjanak ki, az ítélkezők megfontoltak legyenek! — Jogász volnék, törvényismerő, de ha úgy kívánjátok, kimaradok az ítélkezők közül. De egyet ne felejtsen a tisztelt hadbíróság: ha felmentő ítéletet hoz, önnön halálos ítéletét is kimondja! Tanácskozás közben jött az üzenet Gábor Árontól: a Kiss-féle harangöntő műhelyben elvégezte a végső igazítást az ágyúkon. Van ágyú, van puskapor! Készülhetnek a harcra. Gergő az aznap hozott határozatot olvassa. — Nézem, tanító bácsi, ezt a határozatot, amit november 28-án terjesztettek a nép elé. A harmadik pont így szól: „A parancs megszegőit, ha az illető birtokos, vagyonelkobzással sújtják, ha nem birtokos, főbe követtessék. Furcsa ez nekünk, mert mi már a törvény előtti egyenlőség fogalmát természetes jognak tartjuk, de akkor hiába hogy a polgári egyenjogúságot hirdették, mégis különbséget kellett tenniük vagyonos és szegény között. — Fegyverbe! Ne halogassák a döntést tovább, urak! — Várjatok, mert fontos törvényt hoznak — csitította valaki a tömegből a kiabálót. — Az előbb hallom, két diák jött ki a teremből, ők beszélték: háborognak az urak, azt mondják, hogy Gál Dani minden józanabb gondolatot félrelök. Most is azt kiáltotta: nem igazságos, hogy a parancs megszegőjét, ha nemes, vagyonelkobzással büntetik ha pedig szegény, akkor főbe lövetik. Minden lázadót főbe kell lőni! — Gál úrnak igaza van! Az örökös a, pattantyús őrnagy a pattantyús őrnagy szegénység halálos ítélet volt ugyan rajtunk, s ha valamelyik gyengébb ember közülünk árulásra vetemedik, még a ej látszat életét is elveszik, de a nemes úr, ha ravaszkodik, s kiderül, attól még leheti a túrós puliszkát.! ÁÁ — Ne váljunk tovább, emberek! — Mr háborogtak egyre többen. — Ítéljünk , mi, ha az urak gyávák! Hozzuk ki Balázs őrnagyot! — Elég az úri praktikákból! Halál az árulóra! BENCSIK JÁNOS illusztrációi