Jóbarát, 1989 (23. évfolyam, 1-50. szám)

1989-03-09 / 10. szám

TÖRTÉNEL­EM, KULTÚRA, CIVILIZÁCIÓ Valahová a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza a színjátszás kezdetei. Valójában, az ókori görögök idejé­ből beszélünk a színjátszás művésze­téről. Ilieszpisz, az első tragédia költő az addig egységes, közösen énekelt kardalt két részre bontotta: ő maga — mint körvezető — különvált a kórustól, elmondta a mítosz egy­­egy mozzanatát vagy kérdéseket tett fel, amelyekre a kórus éneke adott választ. Csakhamar hasonló kórusok alakultak Hellas más tájain. Peiszisztrátosz idején Athén virág­zásnak indult. I.e. 5.14-ben Peisziszt­rátosz Theszpiszt­athénben marasz­­totta, s a világ első színjátékainak megszervezésével bízta meg az aga­rán (piactér). Igazi ünnepségek vol­tak az ilyen alkalmak, hiszen három napot szenteltek a színművek előadá­sának. ,4 színház a görög szellemi élet központja lett, s az itt lezajló versenyek az ókori művészet leg­­nyégyszerűbb alkotásait hozták létre Több mint 300 tragédiáról van tudo­másunk, mindössze 32 darab maradt ránk, Aiszkhü­losz­tól, az ókori tra­gédia atyjától hét, Szophoklésztől hét, Euripidésztől tizennyolc, soknak már az ókorban nyoma veszett. .4 komédia, bár a tragédiával egy törös fakad, színházi bemutatása csak egy évszázaddal később nyert polgárjogot. Elnevezését a „kom­­m­osz" Igúnydal­ szóval hozták kap­­csolatba. .4z ókori Görögország leg­nagyobb vígjátékírója, Arisztopha­­nész volt, II darabja maradt ránk. ,4 rómaiak legrégibb drámai alko­tásai népi eredetű­ szatirikus, komi­kus jellegű színművek voltak. I.e. 55- ben Pompeiusz felépíttette az első állandó kőszínházat. ,4 félkör alakú amfiteátrumszeríl, padsorokkal ellá­tott színházak nemcsak Rómában, a tartományokban is megjelentek. Reg­gel kezdődött az előadás, egy tragé­diát és egy vígjátékot láthatott a kö­zönség. Mintegy 1000 éven át Európában a királyi udvarokban a színházat tru­badúrok, minnasengerek előadta lími dalok jelentették. Az antik görögök példáját követni a modern kor színházát három fran­cia drámaíró, P. Corneille, Jean Ra­cine és J. Baptiste Poquelin­.Moliére hozta létre a klasszikus színművészet keretében, kritikai realista megala­pozású műveivel. A XVII. század­ban Voltaire drámái, Beaumarchais nagy visszhangot keltő komédiái éles társadalombírá­la­tot jelentettek. A XIX­ .században a romantikus dráma hódít teret, Victor Hugo, majd Alexandre Dumas­ az apa drá­máival. .A XX. században új szinté­­z­isbe fogták a színjátszás elemeit: a szövegmondást, a díszletet, a fény- és hanghatásokat. A ROMÁN SZÍNJÁTSZÁS TÖRTÉNEIÉBŐI. A román színház története a nép évezredes történelmével egyidős, mé­lyen gyökerezik az ősi szokásokban, hagyományokban. .. •színjátszás művészete a középkorig parasztok álarcos játékára vezethető vissza, amely a termékenységet, az állat­­csordák sokaságát, a napéjegyenlősé­­­get, napfogyatkozást stb. ünnepelte. Román nyelvű színjátszásról 1755- től tudunk, a színészek erdélyi isko­lákban tanuló diákok voltak. .Az első színi előadásokat 1815—1819 között tartották Iasi-ban, Bucuresti-ben, Brasovban. Az első ia­si-i román nyelvű színjáték előállását Gh. Asachi kezdeményezte, Bucuresti­ben pedig a lánglelk­­ hazafi, Gh. Piazer. Nem volt könnyű útja a román színjátszásnak. 1833-ban alakult az első filharmóniai társaság a kultúra fáradhatatlan harcosának, I. Eliade Radulescunak és a hozzá hasonlók­nak köszönhetően. 1834­ január 1­5-én nyílt meg a Filharmónia színi iskola szakja. Hadd említsük meg néhányuk ne­vét, a román színház hőskorának bá­tor és előrelátó harcosaiét, akik min­den nehézséget legyűrve alapozták meg az ország nyelvén megszólaló színjátszást: Gh. Asachi, M. Bogăl­niceanu, V. Alecsandri, I.E. Rddu­­lescu, Gh. Lazar, A­. Odobescu, I. Ghica, Gh. Baritiu, Iosif Vulcan, Costache és I.L. Caragiale,­­Mátéi­­Milie, valamint a román művelődési élet más nagyjai. lasi-ban a színház nevét 1840-ben Nemzeti Színházra változtatták, Bu­curesti­ben az 1852-ben felavatott Nagy Színház 1875-ben ugyancsak felveszi a Nemzeti Színház elneve­zést. 1919-ben megalakul a C­luji Nemzeti Színház. Ezután színházik más városokban is alakultak, sőt a két világháború között magánszínját­­é­ó társulatok jöttek létre. 1944. augusztus 23-i nagy tör­ténelmi aktust követő időszakban a román színház páratlan felvirágzás­nak indult, nagy hírnévnek örvend. Számos színház alakult az ország főbb városaiban­ ,a széles néptöme­gek felé nyitott utat a realista, éle­­tes, harcos színjátszás, s mindinkább behatolt a nézők tudatába. Gazdag tevékenységet bontakoztat ki az amatőr színjátszó mozgalom is a Megénekelnk, Románia országos fesztivál keretében, a tehetség, a nép alkotóképessége e nagy seregszemlé­jén. Két és fél évezrede szolgálja tehát különböző formákban a színház a közönséget, hiszen arra hivatott, hogy nemes emberséget­­sugárzó cél­kitűzéseivel jobbá tegye a világot. TEODOR AXIOTI írása nyomán

Next