Jóbarát, 1989 (23. évfolyam, 1-50. szám)
1989-03-09 / 10. szám
TÖRTÉNELEM, KULTÚRA, CIVILIZÁCIÓ Valahová a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza a színjátszás kezdetei. Valójában, az ókori görögök idejéből beszélünk a színjátszás művészetéről. Ilieszpisz, az első tragédia költő az addig egységes, közösen énekelt kardalt két részre bontotta: ő maga — mint körvezető — különvált a kórustól, elmondta a mítosz egyegy mozzanatát vagy kérdéseket tett fel, amelyekre a kórus éneke adott választ. Csakhamar hasonló kórusok alakultak Hellas más tájain. Peiszisztrátosz idején Athén virágzásnak indult. I.e. 5.14-ben Peiszisztrátosz Theszpisztathénben marasztotta, s a világ első színjátékainak megszervezésével bízta meg az agarán (piactér). Igazi ünnepségek voltak az ilyen alkalmak, hiszen három napot szenteltek a színművek előadásának. ,4 színház a görög szellemi élet központja lett, s az itt lezajló versenyek az ókori művészet legnyégyszerűbb alkotásait hozták létre Több mint 300 tragédiáról van tudomásunk, mindössze 32 darab maradt ránk, Aiszkhülosztól, az ókori tragédia atyjától hét, Szophoklésztől hét, Euripidésztől tizennyolc, soknak már az ókorban nyoma veszett. .4 komédia, bár a tragédiával egy törös fakad, színházi bemutatása csak egy évszázaddal később nyert polgárjogot. Elnevezését a „kommosz" Igúnydal szóval hozták kapcsolatba. .4z ókori Görögország legnagyobb vígjátékírója, Arisztophanész volt, II darabja maradt ránk. ,4 rómaiak legrégibb drámai alkotásai népi eredetű szatirikus, komikus jellegű színművek voltak. I.e. 55- ben Pompeiusz felépíttette az első állandó kőszínházat. ,4 félkör alakú amfiteátrumszeríl, padsorokkal ellátott színházak nemcsak Rómában, a tartományokban is megjelentek. Reggel kezdődött az előadás, egy tragédiát és egy vígjátékot láthatott a közönség. Mintegy 1000 éven át Európában a királyi udvarokban a színházat trubadúrok, minnasengerek előadta lími dalok jelentették. Az antik görögök példáját követni a modern kor színházát három francia drámaíró, P. Corneille, Jean Racine és J. Baptiste Poquelin.Moliére hozta létre a klasszikus színművészet keretében, kritikai realista megalapozású műveivel. A XVII. században Voltaire drámái, Beaumarchais nagy visszhangot keltő komédiái éles társadalombírálatot jelentettek. A XIX .században a romantikus dráma hódít teret, Victor Hugo, majd Alexandre Dumas az apa drámáival. .A XX. században új szintézisbe fogták a színjátszás elemeit: a szövegmondást, a díszletet, a fény- és hanghatásokat. A ROMÁN SZÍNJÁTSZÁS TÖRTÉNEIÉBŐI. A román színház története a nép évezredes történelmével egyidős, mélyen gyökerezik az ősi szokásokban, hagyományokban. .. •színjátszás művészete a középkorig parasztok álarcos játékára vezethető vissza, amely a termékenységet, az állatcsordák sokaságát, a napéjegyenlőséget, napfogyatkozást stb. ünnepelte. Román nyelvű színjátszásról 1755- től tudunk, a színészek erdélyi iskolákban tanuló diákok voltak. .Az első színi előadásokat 1815—1819 között tartották Iasi-ban, Bucuresti-ben, Brasovban. Az első iasi-i román nyelvű színjáték előállását Gh. Asachi kezdeményezte, Bucurestiben pedig a lánglelk hazafi, Gh. Piazer. Nem volt könnyű útja a román színjátszásnak. 1833-ban alakult az első filharmóniai társaság a kultúra fáradhatatlan harcosának, I. Eliade Radulescunak és a hozzá hasonlóknak köszönhetően. 1834 január 15-én nyílt meg a Filharmónia színi iskola szakja. Hadd említsük meg néhányuk nevét, a román színház hőskorának bátor és előrelátó harcosaiét, akik minden nehézséget legyűrve alapozták meg az ország nyelvén megszólaló színjátszást: Gh. Asachi, M. Bogălniceanu, V. Alecsandri, I.E. Rddulescu, Gh. Lazar, A. Odobescu, I. Ghica, Gh. Baritiu, Iosif Vulcan, Costache és I.L. Caragiale,MátéiMilie, valamint a román művelődési élet más nagyjai. lasi-ban a színház nevét 1840-ben Nemzeti Színházra változtatták, Bucurestiben az 1852-ben felavatott Nagy Színház 1875-ben ugyancsak felveszi a Nemzeti Színház elnevezést. 1919-ben megalakul a Cluji Nemzeti Színház. Ezután színházik más városokban is alakultak, sőt a két világháború között magánszínjátéó társulatok jöttek létre. 1944. augusztus 23-i nagy történelmi aktust követő időszakban a román színház páratlan felvirágzásnak indult, nagy hírnévnek örvend. Számos színház alakult az ország főbb városaiban ,a széles néptömegek felé nyitott utat a realista, életes, harcos színjátszás, s mindinkább behatolt a nézők tudatába. Gazdag tevékenységet bontakoztat ki az amatőr színjátszó mozgalom is a Megénekelnk, Románia országos fesztivál keretében, a tehetség, a nép alkotóképessége e nagy seregszemléjén. Két és fél évezrede szolgálja tehát különböző formákban a színház a közönséget, hiszen arra hivatott, hogy nemes emberségetsugárzó célkitűzéseivel jobbá tegye a világot. TEODOR AXIOTI írása nyomán