Jogi Hirlap, 1929. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 szerződés jött létre. A felperes ugyanis az E. alatti irat vétele után két évnél hosszabb ideig nem jelentkezett az alperesnél a tervekkel, sem pedig ennek a jelentkezésnek akadályait az alperessel nem közölte. Az alperes tehát ilyen hosszú időnek eredménytelen eltelte után, figyelemmel az E. alatti irat utolsó bekezdésében a felpereshez intézett arra a figyelmeztetésre is, hogy a tervezett bódé felállítását a felperesre nem tartja gazdaságosnak, — joggal feltehette, hogy a felperes elállást a szándékától és így — két és fél év eltelte után — teljes jóhiszeműséggel mással szerződhetett. E szerződéssel pedig a helyzet úgy megváltozott, hogy a felperes az előszerződés teljesítését — a változott viszonyok között — többé nem követelhette. Ilyen körülmények között a felperes az alperestől akár az előszerződés nem teljesítése miatt, akár általában jogellenes magatartás címén kártérítést nem követelhet. (I. VI. 5704/1927. Rácz, 1299. VI. 4.) 820. Ajándékozás ellátás fejében. Felperes életfogytiglani haszonélvezeti jog fentartása mellett ajándékozta ingatlanait az alperesekre, akik azt vállalták, hogy élelmezni fogják az ajándékozót és a szőlőmunkákban munkaerejükkel segítségére lesznek. Tekintettel a fent kikötött ellenszolgáltatásokra, vitás a felek között, hogy az ajándékozásnak címzett jogügylet hatálytalanítása a viszterhes ügyletekre vagy az ajándékozásra fennálló szabályok szerint történhetik-e meg. A Kúria ajándékozásnak minősíti az ügyletet. Indokok: A felek egyike sem állította azt és a fellebbezési bíróság ítélete nem tartalmaz ténymegállapítást arra nézve, hogy az ingatlanokra az életfogytiglani haszonélvezeti jog fenntartása mellett is az alperesek által kötelezett élelmezés és a szőlőmunkában munkaerejükkel való segélynyújtás az ingatlanok rendes jövedelmét felülhaladó oly ellenérték lenne, mely különösen a birtok és használat hiányában előreláthatólag az ingatlanok értékét felemésztené vagy kimerítené akként, hogy a szerződés visszterhesnek volna tekinthető. Am oly szerződés, mellyel valaki javait azzal a feltétellel ruházta át másra, hogy az átvevő őt holtig élelemmel ellátni, tisztességesen eltemettetni s gazdasági munkájában is kívánságára munkaerejével segítségére lenni köteles, nem visszterhes szerződésnek, hanem ajándékozásnak tekintendő s ebből a szempontból bírálandó el, ennélfogva, ha a felek között létesült ebben a szerződésben az ellátási szerződésre valló kikötések foglaltatnak is s igy az ügylet maga ajándékozással vegyes ügyletnek volna is tekinthető, azonban az ügylet visszteher nélküli voltát s ajándékozási szerződés jellegét ez nem érintheti, — különösen nem abban a tekintetben, hogy annak hatálytalanítása iránti kereset tekintetében az ajándékozási jogügylet hatálytalanságára vonatkozó jogi feltételek ne érvényesüljenek. C. 111. 8217// 928. Wesztermayer, 1929. IV. 23. 821. Szerzői jog bitorlása vályogvető cigányzenekar által előadott zenedarabnál. Alperes falusi korcsmájában az ott játszó cigányok engedély nélkül szerzői jogi védelem alatt álló zenedarabot adtak elő. A szerzői jog bitorlására alapított kártérítési keresettel szemben a korcsmáros azzal védekezik, hogy a kérdéses alkalommal a cigányokat nem ő fogadta fel és hogy azok nem is rendes muzsikuscigányok, hanem vályogvető cigányok voltak. A Kúria a szerzői jogbitorlást a következő indokolással állapítja meg: Abból folyóan, hogy az alperes korcsmahelyiségében a cigányzenekar védelem alatt álló zeneművet adott elő, az alperes terhére a szerzői jog bitorlását meg kellett állapítani és pedig tekintet nélkül arra, hogy a cigányokat ő fogadta-e fel, illetve, hogy azokat helyiségében állandóan alkalmazta-e. Az 1921: LIV. t. c. 57. §-a szerint ugyanis az, aki a szerző beleegyezése nélkül védelem alá eső zeneművet szándékosan vagy gondatlanságból előad, vagy előadót, — a 18. §-ban meghatározott vétséget követi el és kártérítéssel tartozik. Márpedig a kir. Kúriának ma is érvényben levő 18. számú jogegységi döntvényére való tekintettel vendéglősök (s az ezzel nyilván egy tekintet alá eső korcsmárosok), akiknek nyilvános helyiségében előzetesen megállapított műsor nélkül játszó zenekar (cigányzenekar) ad elő zenedarabokat, már ennél a fénynél fogva olyanoknak tekintendők, akik valamely zeneművet nyilvánosan előadatnak. A 18. számú jogegységi döntvényben állandóan alkalmazott zenekarról szó nincsen; a döntvény beszél ugyan, — az elbírált jogeset tényállásánál fogva — a játszásra felfogadott zenekarból, de ebből még egyáltalán nem következik, hogy a vendéglős (korcsmáros) e felelősségtől mentesülne, ha a vendéglőjében (korcsmájában) nyilvánosan játszó zenekart nem közvetlenül ő fogadta fel. Ha ugyanis a vendéglős (korcsmáros) eltűri, hogy a bárki részére nyitva álló, vagyis nyilvános helyiségében cigányzenekar játsszék, ha azt ő nem is fogadta fel, ezzel már ő is igénybe veszi a zenekart iparának előnyösebb kihasználására. A szerzői jog bitorlásának fennforgása szempontjából közömbös az is, hogy a korcsma nyilvános helyiségében zenedarabokat hány cigány játszotta és hogy a cigányok egyébként vályogvetéssel is foglalkoznak-e. C. 1. 3982/1927. Pap, 1929. IV. 9. 822. Kártérítés lovasfogat okozta balesetért. Alperesnek az udvarba beforduló fogata a gyalogjárón előtte átfutó felperest elütötte. Felperes kártörést szenvedett és kárának megtérítését követeli a fogat tulajdonosától, aki még azzal védekezik, hogy ő a baleset idején súlyos betegen feküdt, hogy fogatát egy harmadik személy az ő engedélye nélkül használta, végül, hogy a felperes volt a hibás. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: a balesetet kizárólag a felperes okozta azzal a hibás magatartásával, hogy — bár az úttestről az alperes udvarába vezető köznél, a gyalogjárón elhaladás előtt, mint a helyi viszonyokkal ismerős egyénnek, önmagával szemben köteles gondosságból, elővigyázatosságból észre kellett vennie, — de kijelentése szerint észre is vette, — hogy az alperes fogata az úttestről az alperes udvarába vezető közbe befordulóban van — mégis a fogatnak az alperes udvarába vezető közbe való behajtásnak bevárása nélkül, sőt a fogatot hajtó kocsisnak és a mellette ülőnek »hopp, vigyázzon« kiáltása dacára közvetlen a kocsi előtt, a járdán még hirtelen átjutni igyekezett és e közben történt, hogy felperest a kocsi rudja úgy megütötte, hogy bal karján törést szenvedett. Ilyen ténykörülmények mellett az anyagi jogszabállyal nem ellenkezik a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy alperes a felperest ért balesetért kártérítési kötelezettséggel nem tartozik. Alperes a baleset idején, heteken át orbánc-betegségben, súlyos lázzal fekvő beteg volt, akinek tudomása sem volt arról, hogy az ő fogatával, a 14. életévet meghaladott alkalmazottja, az alperes családján kívül álló más harmadik személy felszólítására és annak érdekében ment el — s a baleset ekként nem is az alperes érdekében teljesített szolgálat közben történvén, az alperes terhére felelősség különben sem volna megállapítható. C. //. 3963/1927. Totth, 1929. VI. 12. 823. Valorizáció névértékben történt teljesítéssel megszűnt családjogi tartozásnál. Alperes 1913 június 23-án a mostoha anyjával kötött egyezségben arra kötelezte magát, hogy egy negyedévvel mostoha anyjának halála után a nevezettnek 24.000 koronát kitevő hozományát örökösei részére kifizeti. A mostoha anya 1918 január 9-én halt el, alperes pedig 1918 április 12-én a 24.000 koronából 1275 koronát tartozatlan fizetésként visszatartva, 22.725 koronát a mostoha anyja igazolandó örökösei javára bírói letétbe helyezett. A hagyatéki bíróság az eljárás lefolytatása után a letett összeget 1918 1929 június 7.