Jogi Hirlap, 1931. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1931-01-04 / 1. szám
JOGI HÍRLAP 2 A Kúria határozatai. Magánjog 1. Ügyvéd zálogjoga a perben megítélt költségekre. Az alperes ügyvéd a perben megítélt pereltségek erejéig kielégítési végrehajtást vezetett a felperes ellen, aki a végrehajtás megszüntetése iránt azon az alapon indít keresetet, hogy az alperes ügyvéd ügyfele elengedte felperessel szemben a szóbanforgó költségek megfizetését. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 39. számú polgári döntvényében foglalt indokolás szerint a Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdésében foglalt y. szabályt az anyagi jog szempontjából akként kell felfogn, hogy azzal a törvény az ügyvéd javára jelzálogjogot 6. a d, és a zálogul szolgáló követelést a za. чк ШкИегjedő hatállyal csak a záloghitelező hozzájár*. ,,val lehet jogügylet útján megszüntetni, — éle’ jét. VI. 2874/1929. Báczi 1930. XI. 7. 2. Ügyvédi díj a kikötött jutalék helyett? Alperes ingatlanainak eladása esetére 1.5% közvetítési jutalékot kötelezett az eladással megbízott ügyvéd részére. Az ügyvéd ügyvédi költségjegyzék alapján követel díjazást a kikötött jutalék helyett. A Kúria csak a kikötött közvetítési jutalék címén járó összeget ítéli meg. Indokok: Az alperes ingatlanainak eladása tekintetében külön megállapodás lévén, helytálló az alperes ellenvetése, hogy a felperes az alperes ingatlanainak eladása körül kifejtett tevékenységért az eredményhez képest a külön megállapodás alapján követelhet díjazást, ügyvédi díjat azonban jogosan nem igényelhet. Ezzel szemben nem lehet figyelembe venni a felperesnek azt a kifogását, hogy ő közvetítői díjat nem érvényesít, hanem az eladás körüli tevékenységéért ezúttal ügyvédi díj címén támaszt követelést, mert a létrejött megállapodás a felperesre is kötelező és így tevékenysége ennek alapján díjazandó. H. V. 7769/1929. Hatás, 1930. XI. 20. 3. Előző állapot helyreállítása idegen állampolgárokkal szemben. A Tábla a felek ingatlanaira létrejött csereszerződést írásbafoglalás hiánya miatt érvénytelennek mondotta ki, azonban az előző állapot visszaállítása iránt azért nem rendelkezett, mert a felperesek idegen állampolgárok és az általuk visszaszolgáltatandó csereingatlan jugoszláv területen fekszik, amelyre nézve viszonosság hiányában végrehajtható határozat amúgy sem hozható. A Kúria az ítélet idevonatkozó rendelkezéseit feloldja és a Táblát arra utasítja, hogy az előző állapot visszaállítása tekintetében is hozzon határozatot. Indokolás: Helyes felhozott indokaiból a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kereseti csereszerződés érvényességének elbírálásánál a magyar jogszabályok az irányadók. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az okfejtése is, hogy a csereügylet érvénytelensége folytán az előbbi állapot helyreállításának van helye, amelynek következtében mindegyik fél viszonosan köteles az érvénytelen csereszerződés alapján felvett szolgáltatásokat egymásnak visszatéríteni. Sérti azonban az anyagi jogot a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amely szerint az adott esetben az előző állapot helyreállítása iránt rendelkezni nem lehetett. Az alperesek ugyanis a felsőmuzslyai ingatlanok birtoka iránt viszonkeresetet nem támasztottak és így azok tekintetében végrehajtható határozat — kérelem hiányában — szóba sem jöhet, — az alperesek csak a teljesítés viszonosságán alapuló kifogást érvényesítettek, amiből kifolyólag csak oly ítéleti rendelkezés foghatna helyt, hogy az alperesek az ingatlanokat a felperesek birtokába attól a feltételtől függően tartoznak visszapocsátani, hogy viszont a felperesek is birtokukba adják az alpereseknek a felsömuzslyai ingatlanokat. Az a körülmény, hogy a felsőmuzslyai ingatlanok szerb-horvát-szlovén állam területi fennhatóságához tartoznak, az alpereseknek a fentebb említett feltételtől függően az ingatlanok birtokba bocsátására kötelezését nem gátolhatják, mert ily tartalmú rendelkezésnek sem magánjogi, sem nemzetközi jogi akadálya nincs és így ez okból az eredeti állapot helyreállítása tárgyában való rendelkezés mellőzhető nem volt. G. V. 4157/1930. Hatás, 1930. XI. 27. 4. Sommás visszahelyezési kereset a különélő házastárs által elvitt ingóságokra. A peres felek együttélése a kereset beadását megelőző egy éven belül akként szűnt meg, hogy az alperes férj eltávozott a felperesnőtől és a kereseti lakásberendezési tárgyakat is magával vitte. A felperesnő az említett berendezési tárgyakra nézve sommás visszahelyezési keresetet indít, amit a Kúria a következő indokolással utasít el: Kétségtelen, hogy felperesnő a közös használat alapján a közös lakás berendezési tárgyainak férjével együtt a közös birtokában volt s hogy aban a közös használati tárgyak elvonása folytán az alperes által megzavartatott. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja téves. A házastárssal szemben azonban a lakásberendezési tárgyakra a közös birtoklás állapota csak az együttlakás, tehát a házassági együttélés tényleges helyreállítása útján volna keresztülvihető, ami azonban ki nem kényszeríthető, mert a házastárs együttlakásra való kötelezettsége, amint az a kir. Kúria 732. számú elvi jelentőségű határozatában is kifejezésre jutott, erkölcsi természetű, amellyel szemben hiányzik a jogi kényszerítő eszköz arra, hogy a házas együttélés folytatását megtagadó házasfél, mint az a jelen esetben is fennforog, az együttlakásra szorítható legyen. Ebből folyóan a házastárssal szemben a közös lakás berendezési ingóira vonatkozó közös birtoklás tényleges állapotának védelmére a sommás visszahelyezési perút fel nem használható. Annak az eldöntése pedig, hogy a változott házassági viszonyok folytán a felperest a kereseti ingókra, avagy azok egy részére mennyiben illeti a házassági kötelék alapján az anyagi jog szerint az egyedüli használat és birtoklási jog s hogy ennek alapján az alperes milyen ingóknak kiadására kötelezhető, nem a sommás visszahelyezési per, hanem a birtoklási jognak az elbírálására hivatott birtokper, a jogper keretébe tartozó kérdés. H. V. 7474/1929. Hatás, 1930. XI. 18. 5. Gyámhatóságilag jóváhagyott szerződés célszerűségének felülbírálása. A felperes ingatlanainak túlterheltsége és ebből eredő zár alá vétele folytán az illetékes gyámhatóság az akkor még kiskorú felperes ingatlanaira gyámhatósági árverést rendelt el, ennek során elfogadta az alperesek vételi ajánlatát s a törvényes képviselő harctéren tartózkodása miatt kirendelt ideiglenes gyámot utasította, hogy az alperesekkel az adásvételi szerződést kösse meg. Ez meg is történt és árvaszéki jóváhagyást is nyert. A harctéren tartózkodó törvényes képviselő előbb tiltakozott az eladás ellen, de később, még a gyámhatósági jóváhagyás jogerőre emelkedése előtt helybenhagyta azt. A felperes, nagykorúságának elérése után megtámadja az akként létrejött adásvételi szerződés érvényességét, részben azért, mert a kirendelt gyám nem tekinthető ingatlaneladásra is feljogosítottnak, részben azért, mert az árvaszék az eladás körül gondatlanul járt el, sőt 1931 január 4.