Jogi Hirlap, 1931. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1931-01-04 / 1. szám

JOGI HÍRLAP 2 A Kúria határozatai. Magánjog 1. Ügyvéd zálogjoga a perben megítélt költségekre. Az alperes ügyvéd a perben megítélt pereltségek erejéig kielégí­tési végrehajtást vezetett a felperes ellen, aki a végrehajtás megszüntetése iránt azon az alapon indít keresetet, hogy az alperes ügyvéd ügyfele elengedte felperessel szemben a szóbanforgó költségek megfizetését. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A m. kir. Kúria jogegységi tanácsának 39. számú pol­gári döntvényében foglalt indokolás szerint a Ppé. 18. §-ának utolsó bekezdésében foglalt y. szabályt az anyagi jog szempontjából akként kell felfogn, hogy azzal a törvény az ügyvéd javára jelzálogjogot 6. a d, és a zálogul szolgáló követelést a za. чк ШкИег­­jedő hatállyal csak a záloghitelező hozzájár*. ,,val lehet jogügylet útján megszüntetni, — éle’ jét­­. VI. 2874/1929. Báczi 1930. XI. 7. 2. Ügyvédi díj a kikötött jutalék helyett? Alperes ingat­lanainak eladása esetére 1.5% közvetítési jutalékot kötelezett az eladással megbízott ügyvéd részére. Az ügyvéd ügyvédi költségjegyzék alapján követel díjazást a kikötött jutalék helyett. A Kúria csak a kikötött közvetítési jutalék címén járó összeget ítéli meg. Indokok: Az alperes ingatlanainak eladása tekintetében külön megállapodás lévén, helytálló az alperes ellenvetése, hogy a felperes az alperes ingatlanainak eladása körül kifej­tett tevékenységért az eredményhez képest a külön meg­állapodás alapján követelhet díjazást, ügyvédi díjat azon­ban jogosan nem igényelhet. Ezzel szemben nem lehet figyelembe venni a felperes­nek azt a kifogását, hogy ő közvetítői díjat nem érvé­nyesít, hanem az eladás körüli tevékenységéért ezúttal ügyvédi díj címén támaszt követelést, mert a létrejött megállapodás a felperesre is köte­lező és így tevékenysége ennek alapján díjazandó. H. V. 7769/1929. Hatás, 1930. XI. 20. 3. Előző állapot helyreállítása idegen állampolgárokkal szemben. A Tábla a felek ingatlanaira létrejött csereszerző­dést írásbafoglalás hiánya miatt érvénytelennek mondotta ki, azonban az előző állapot visszaállítása iránt azért nem rendel­kezett, mert a felperesek idegen állampolgárok és az általuk visszaszolgáltatandó csereingatlan jugoszláv területen fek­szik, amelyre nézve viszonosság hiányában végrehajtható határozat amúgy sem hozható. A Kúria az ítélet idevonat­kozó rendelkezéseit feloldja és a Táblát­ arra utasítja, hogy az előző állapot visszaállítása tekintetében is hozzon határo­zatot. Indokolás: Helyes felhozott indokaiból a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a kereseti csereszerződés érvényességének elbírálásánál a magyar jogszabályok az irányadók. Helyes a fellebbezési bíróságnak az az okfejtése is, hogy a csereügylet érvénytelensége folytán az előbbi állapot helyreállításának van helye, amelynek következ­tében mindegyik fél viszonosan köteles az érvénytelen csereszerződés alapján felvett szolgáltatásokat egymás­nak visszatéríteni. Sérti azonban az anyagi jogot a fellebbezési bíróság­nak az az ítéleti rendelkezése, amely szerint az adott esetben az előző állapot helyreállítása iránt rendelkezni nem lehetett. Az alperesek ugyanis a felsőmuzslyai ingatlanok bir­toka iránt viszonkeresetet nem támasztottak és így azok tekintetében végrehajtható határozat — kérelem hiányá­ban — szóba sem jöhet, — az alperesek csak a teljesítés viszonosságán alapuló kifogást érvényesítettek, amiből kifolyólag csak oly ítéleti rendelkezés foghatna helyt, hogy az alperesek az ingatlanokat a felperesek birtokába attól a feltételtől függően tartoznak visszapocsátani, hogy viszont a felperesek is birtokukba adják az alpere­seknek a felsömuzslyai ingatlanokat. Az a körülmény, hogy a felsőmuzslyai ingatlanok szerb-horvát-szlovén állam területi fennhatóságához tar­toznak, az alpereseknek a fentebb említett feltételtől füg­gően az ingatlanok birtokba bocsátására kötelezését nem gátolhatják, mert ily tartalmú rendelkezésnek sem magán­jogi, sem nemzetközi jogi akadálya nincs és így ez okból az eredeti állapot helyreállítása tárgyában való rendel­kezés mellőzhető nem volt. G. V. 4157/1930. Hatás, 1930. XI. 27. 4. Sommás visszahelyezési kereset a különélő házastárs által elvitt ingóságokra. A peres felek együttélése a kereset beadását megelőző egy éven belül akként szűnt meg, hogy az alperes férj eltávozott a felperesnőtől és a kereseti lakás­berendezési tárgyakat is magával vitte. A felperesnő az emlí­tett berendezési tárgyakra nézve sommás visszahelyezési kere­setet indít, amit a Kúria a következő indokolással utasít el: Kétségtelen, hogy felperesnő a közös használat alap­ján a közös lakás berendezési tárgyainak férjével együtt a közös birtokában volt s hogy aban a közös használati tárgyak elvonása folytán az alperes által megzavartatott. A fellebbezési bíróságnak ezzel ellentétes jogi álláspontja téves. A házastárssal szemben azonban a lakásberendezési tárgyakra a közös birtoklás állapota csak az együttlakás, tehát a házassági együttélés tényleges helyreállítása útján volna keresztülvihető, ami azonban ki nem kényszeríthető, mert a házastárs együttlakásra való kötelezettsége, amint az a kir. Kúria 732. számú elvi jelentőségű határozatában is kifejezésre jutott, erkölcsi természetű, amellyel szem­ben hiányzik a jogi kényszerítő eszköz arra, hogy a házas együttélés folytatását megtagadó házasfél, mint az a jelen esetben is fennforog,­­ az együttlakásra szorítható legyen. Ebből folyóan a házastárssal szemben a közös lakás berendezési ingóira vonatkozó közös birtoklás tényleges állapotának védelmére a sommás visszahelyezési perút fel nem használható. Annak az eldöntése pedig, hogy a változott házassági viszonyok folytán a felperest a kereseti ingókra, avagy azok egy részére mennyiben illeti a házassági kötelék alap­ján az anyagi jog szerint az egyedüli használat és birtok­lási jog s hogy ennek alapján az alperes milyen ingóknak kiadására kötelezhető, nem a sommás visszahelyezési per, hanem a birtoklási jognak az elbírálására hivatott birtok­per, a jogper keretébe tartozó kérdés. H. V. 7474/1929. Hatás, 1930. XI. 18. 5. Gyámhatóságilag jóváhagyott szerződés célszerűségé­nek felülbírálása. A felperes ingatlanainak túlterheltsége és ebből eredő zár alá vétele folytán az illetékes gyámhatóság az akkor még kiskorú felperes ingatlanaira gyámhatósági árverést rendelt el, ennek során elfogadta az alperesek vételi ajánlatát s a törvényes képviselő harctéren tartózkodása miatt kirendelt ideiglenes gyámot utasította, hogy az alpere­sekkel az adásvételi szerződést kösse meg. Ez meg is történt és árvaszéki jóváhagyást is nyert. A harctéren tartózkodó törvényes képviselő előbb tiltakozott az eladás ellen, de később, még a gyámhatósági jóváhagyás jogerőre emelkedése előtt helybenhagyta azt. A felperes, nagykorúságának elérése után megtámadja az akként létrejött adásvételi szerződés érvényességét, részben azért, mert a kirendelt gyám nem te­kinthető ingatlaneladásra is feljogosítottnak, részben azért, mert az árvaszék az eladás körül gondatlanul járt el, sőt 1931 január 4.

Next