Jogi Hirlap, 1931. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1931-07-05 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 Ezért a m. kir. Kúria a tulajdonközösség bírói árverés útján Leendő megszüntetésének az adott esetben az egyébként alkalmatlan idő ellenére helyét látta. Minthogy pedig a felperes a kiskorúak érdekében kötelezettséget vállalt abban az irányban, hogy az árverésen az ingatlan IOOOS forgalmi értéket megütő vételár fog befolyni, viszont arra való tekintettel, hogy a társtulajdonosok nem hagyhatók korlátlan ideig bizonytalanságban az ingatlanuk sorsa tekintetében, ezért a m. kir. solna arra az esetre, ha az árverés 60 nap alatt kéretik és az árverés jóvást eredményez, a tulajdonközösségnek bírói árverés útján való megszüntetését elrendelte és arra való tekintettel, hogy ily körülmények között a közösség megszüntetése az adott esetben az összes társtulajdonosok érdekét szolgálja, az összes per és felebbviteli költségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntette. Az árverési vételár felerésze az 1. r. alperes holtigtartó haszonélvezeti jogára való tekintettel is a gyámhatósághoz fizetendő be. Ellenben, ha az árverés 60 nap alatt nem kéretik, vagy az árverésen megajánlott vételár a 4000 P-t nem érné el, erre az esetre a tulajdonközösség árverés útján való megszüntetésének helye nincs, mihez képest erre az esetre a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és őt a Pp. 543. és 508. §-ai alapján a felülvizsgálati költség viselésére kötelezni kellett. I. V. 409—1929. Hatás 1931. IV. 15. 115. Kártérítés főtárgyalás közléséért? Felperest azzal rágalmazták meg, hogy ő orosz hadifogsága alatt komunista volt. Felperes ezért rágalmazója ellen bűnvádi feljelentést tett s az ennek folytán tartott bírósági tárgyalásról az I. r. alperes, a II. r. alperesként perbevont napilapban tudósítást közölt, amelynek hatása alatt a felperes az egyik szélsőjobboldali sajtóorgánumnál addig élvezett keresetét elvesztette. Felperesnek ezen az alapon indított kártérítési keresetét a Kúrát a következő indokolással utasítja el: A közleménynek inkriminált része a jelzett bűnügyben nyilvános tárgyalás tárgya volt és ezt a közlemény hív szellemben és igazán közölte, semmi egyéni megjegyzést nem fűzött hozzá. Helyesen mondottam tehát a fellebbezési bíróság a St. 44 §-a alapján, hogy e miatt kártérítési igénynek nincs helye. Ha a közlés a jelzett módon történt, közömbös az, hogy a szerző a tárgyaláson volt-e és hogy a tárgyalás tartalmáról mi módon értesült. Mert a St. 44■ §-a így irányú különböztetést nem foglal magában. A fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt nem vitás tények, jelesül, hogy a cikk megjelenését követő hét nap múlva a Pesti Napló már közli a kérdéses bűnügyben tett indítvány visszavonásának az okait és a felperes jogi képviselőjének a nyilatkozatát és hogy a cikk megjelenése után a felperest vitézzé avatták, arra engednek következtetést hogy a felperes személyének kijáró társadalmi megbecsülés a cikk megjelenése következtében figyelembe vehető mértékben nem csökkent és így őt erkölcsi károsodás nem érte. Nem sért tehát jogszabályt az e címen támasztott igény elutasítása sem. G. VI. 6145—1929. Rácz, 1931. IV. 30. 716. Szolgálati szerződés változtatása fúzió esetén. A felperes eredeti munkaadóját annak szanálása kapcsán az alperesi cég beolvasztotta. Az alperesi cég a felperest is átvette ugyan szolgálatába, de a társaság nagyobb méreteihez képest kisebb jogkörű állással, mire felperes arra az álláspontra helyezkedett, hogy az egyesülés tényével a szolgálati szerződés megszűnt és ezen az alapon felmondási illetményeit perrel követeli. A fellebbezési bíróság helyt adott a keresetnek, anélkül, hogy azzal a további felperesi tényállítással is foglalkozott volna, hogy az egyesülés után a szolgálati szerződést átvevő alperes öt megalázó munkakörbe osztotta be. A Kúria feloldja a fellebbezési bíróság ítéletét az alábbi indokolással: A szolgálati szerződés a jogviszony személyes vonatkozásainál fogva rendszerint sem a munkaadó, sem az alkalmazott részéről egyoldalúan harmadik személyre át nem ruházható. Ez a szabály merev alkalmazást nem nyerhet abban az esetben, amidőn két részvénytársaságnak vagy két szövetkezetnek a Keresk. Törv. 208. §., illetőleg 247. §. 3. pontja értelmében való egyesülése forog fenn s a beolvasztó társaság a beolvadó társaság által kötött szolgálati szerződésnek változatlan teljesítésére és fenntartására hajlandó és mikor — miként az adott esetben —• az egyesülés a beolvadó szövetkezetnek a szanálása céljából s ekként maguknak az alkalmazottaknak az érdekében is történt. Azon az alapon tehát, hogy a felperessel a C. alatt csatolt szolgálati szerződéssel szabályozott szolgálati viszonyt a ,J£özalkalmazottak Országos Gazdasági Szövetkezetet az alperessel történt egyesülés tényével már egyoldalúan megszüntette, a felperes a hátralévő szerződéses időre illetményeit nem követelheti. De a felperes az 5. alszámú tárgyalási jegyzőkönyvből kitűnően azt adta elő és az alperes tagadásával szemben bizonyítani is kívánta, hogy az alperes szolgálatából 1927. november havában kilépett, ezt levélileg alperesnek bejelentette és a kilépésének okául azt hozta fel, hogy az alperes nem megfelelő, sőt megszégyenítő munkakört akart adni a felperesnek. Ezen az alapon pedig a felperes kereseti követelésének a jogossága attól függ, hogy az alperes a felperesnek valóban egy nem megfelelő s a felperes önérzetet joggal sértő munkakört kívánt-e adni s e tényével a szolgálati viszonynak rögtöni hatályú megszüntetésére a felperesnek jogos okot szolgáltatott. Ennek a kérdésnek az elbírálásánál irányadó az a szempont, hogy a szolgálati beosztás a munkaadó elvitathatatlan joga, amiből következően a munkaadó az alkalmazott munka és hatáskörén az üzleti és gazdasági viszonyai által indokolt, annak önérzetét nem sértő változtatásokat sőt megszorításokat is eszközölhet és hogy egy kisebb társaságnak egy nagyobbá való beolvadása esetén a beolvadó kisebb társaság alkalmazottjának a korábbinál alacsonyabb rangú és szűkebb hatáskörű állásra való beosztása önmagában még lealázónak nem tekinthető. С. II. 5234—1929. Totth, 1931. V. 19. 717. Valorizáció egyezségileg rendezett követelésnél Alperesek 1921. évben névértékben fizették ki a felperesekkel szemben fennálló ingatlanvételártartozásukat. Ezt a fizetést a felperesek jogfenntartással fogadták el s az átértékelés iránt indított perben a felek 1924. január 8-án olyan egyezséget kötöttek, amelynek alapján a felperesek teljes kiegyenlítésül elfogadták az alperesek által lefizetett 7 millió koronát. Később a felperesek újabb átértékelési pert tesznek folyamatba azon az alapon, hogy az időközben életbe lépett 1928: XII. t. c. alapján őket nagyobb arányú átértékelés illette volna meg. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A tényállás szerint a peres felek a pénz értékváltozásának következményeit az 1928. évi XII. t. c. életbelépte előtt egyességgel rendezték, úgy, hogy a felperes a jelen keresettel a valóságban ismételt (kétszeres) átértékelést szorgalmaz, azért mert az egyességileg keresztül vitt átértékelést csekélynek tartja. Ilyen alapon azonban átértékelési igény nem érvényesíthető. Nemcsak azért nem, mert az idézett törvénynek a felperes által hivatkozott 14 §-ának 4. bekezdése, egyéb feltételeinek fennforgása esetében is csak akkor alkalmazható, ha az átértékelés elmaradt, a jelen esetben pedig ez megtörtént, de azért sem, mert ugyanezen törvényszakasz első bekezdése határozottan kimondja, hogy nincs helye átértékelésnek, a törvény más rendelkezése nélkül, az olyan pénztartozás tekintetében, amely a törvény életbelépése előtt névértékben való teljesítéssel, vagy más módon már megszűnt. A törvény a kereseti egyességileg már átértékelt pénztartozás további átértékelésére vonatkozólag mást nem rendel, sőt 11. %-ában épen akként rendelkezik, hogy ha a felek az átértékelést megállapodással kifejezetten rendezték, jogviszonyukra ez a megállapodás az irányadó. A törvény életbelépése előtt már megszűnt pénztartozás átértékelésének pedig a törvény 111. §-ának 1. bek. szerint akkor sincs helye, ha a hitelező kisebb mérvű ár ШЛ július 5.