Jogi Hirlap, 1931. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1931-07-05 / 27. szám

JOGI HÍRLAP 210 Ezért a m. kir. Kúria a tulajdonközösség bírói árve­rés útján Leendő megszüntetésének az adott esetben az egyébként alkalmatlan idő ellenére helyét látta. Minthogy pedig a felperes a kiskorúak érdekében kö­telezettséget vállalt abban az irányban, hogy az árverésen az ingatlan IOOO­S forgalmi értéket megütő vételár fog be­folyni, viszont arra való tekintettel, hogy a társtulajdo­nosok nem hagyhatók korlátlan ideig bizonytalanságban az ingatlanuk sorsa tekintetében, ezért a m. kir. solna arra az esetre, ha az árverés 60 nap alatt kéretik és az árverés jóvá­s­t eredményez, a tulajdonközösségnek bírói árverés útján való megszüntetését elrendelte és arra való tekintettel, hogy ily körülmények között a közösség meg­szüntetése az adott esetben az összes társtulajdonosok ér­dekét szolgálja, az összes per és felebbviteli költségeket a peres felek között kölcsönösen megszüntette. Az árverési vételár felerésze az 1. r. alperes holtig­­tartó haszonélvezeti jogára való tekintettel is a gyámha­tósághoz fizetendő be. Ellenben, ha az árverés 60 nap alatt nem kéretik, vagy az árverésen megajánlott vételár a 4000 P-t nem érné el, erre az esetre a tulajdonközösség árverés útján való megszüntetésének helye nincs, mihez képest erre az esetre a felperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani és őt a Pp. 543. és 508. §-ai alapján a felülvizsgálati költség viselésére kötelezni kellett. I. V. 409—1929. Hatás 1931. IV. 15. 115. Kártérítés főtárgyalás közléséért? Felperest azzal rágalmazták meg, hogy ő orosz hadifogsága alatt komunista volt. Felperes ezért rágalmazója ellen bűnvádi feljelentést tett s az ennek folytán tartott bírósági tárgyalásról az I. r. alperes, a II. r. alperesként perbevont napilapban tudósítást közölt, amelynek hatása alatt a felperes az egyik szélsőjobb­­oldali sajtóorgánumnál addig élvezett keresetét elvesztette. Felperesnek ezen az alapon indított kártérítési keresetét a Kúrát a következő indokolással utasítja el: A közleménynek inkriminált része a­ jelzett bűnügy­ben nyilvános tárgyalás tárgya volt és ezt a közlemény hív szellemben és igazán közölte, semmi egyéni megjegy­zést nem fűzött hozzá. Helyesen mondotta­m­ tehát a fel­lebbezési bíróság a St. 44­ §-a alapján, hogy e miatt kár­térítési igénynek nincs helye. Ha a közlés a jelzett módon történt, közömbös az, hogy a szerző a tárgyaláson volt-e és hogy a tárgyalás tartalmáról mi módon értesült. Mert a St. 44■ §-a így irányú különböztetést nem foglal magában. A fellebbezési bíróság ítéletében felsorolt nem vitás tények, jelesül, hogy a cikk megjelenését követő hét nap múlva a Pesti Napló már közli a kérdéses bűnügyben tett indítvány visszavonásának az okait és a felperes jogi kép­viselőjének a nyilatkozatát és hogy a cikk megjelenése után a felperest vitézzé avatták, arra engednek következ­tetést hogy a fel­peres személyének kijáró társadalmi meg­becsülés a cikk megjelenése következtében figyelembe ve­hető mértékben nem csökkent és így őt erkölcsi károso­dás nem érte. Nem sért tehát jogszabályt az e címen tá­masztott igény elutasítása sem. G. VI. 6145—1929. Rácz, 1931. IV. 30. 716. Szolgálati szerződés változtatása fúzió esetén. A fel­peres eredeti munkaadóját annak szanálása kapcsán az al­peresi cég beolvasztotta. Az alperesi cég a felperest is átvette ugyan szolgálatába, de a társaság nagyobb méreteihez képest kisebb jogkörű állással, mire felperes arra az álláspontra he­lyezkedett, hogy az egyesülés tényével a szolgálati szerződés megszűnt és ezen az alapon felmondási illetményeit perrel kö­veteli. A fellebbezési bíróság helyt adott a keresetnek, anél­kül, hogy azzal a további felperesi tényállítással is foglalko­zott volna, hogy az egyesülés után a szolgálati szerződést át­vevő alperes öt megalázó munkakörbe osztotta be. A Kúria feloldja a fellebbezési bíróság ítéletét az alábbi indokolással: A szolgálati szerződés a jogviszony személyes vonat­kozásainál fogva rendszerint sem a munkaadó, sem az al­kalmazott részéről egyoldalúan harmadik személyre át nem ruházható. Ez a szabály merev alkalmazást nem nyerhet abban az esetben, amidőn két részvénytársaság­nak vagy két szövetkezetnek a Keresk. Törv. 208. §., illető­leg 247. §. 3. pontja értelmében való egyesülése forog fenn s a beolvasztó társaság a beolvadó társaság által kö­tött szolgálati szerződésnek változatlan teljesítésére és fenntartására hajlandó és mikor — miként az adott eset­ben —• az egyesülés a beolvadó szövetkezetnek a szanálása céljából s ekként maguknak az alkalmazottaknak az érde­kében is történt. Azon az alapon tehát,­­ hogy a felperessel a C. alatt csatolt szolgálati szerződéssel szabályozott szolgálati vi­szonyt a ,J£özalkalmazottak Országos Gazdasági Szövet­kezetet az alperessel történt egyesülés tényével már egy­oldalúan megszüntette, a felperes a hátralévő szerződéses időre illetményeit nem követelheti. De a felperes az 5. alszámú tárgyalási jegyzőkönyv­ből kitűnően azt adta elő és az alperes tagadásával szem­ben bizonyítani is kívánta, hogy az alperes szolgálatából 1927. november havában kilépett, ezt levélileg alperesnek bejelentette és a kilépésének okául azt hozta fel, hogy az alperes nem megfelelő, sőt megszégyenítő munkakört akart adni a felperesnek. Ezen az alapon pedig a felperes kereseti követelésé­nek a jogossága attól függ, hogy az alperes a felperesnek valóban egy nem megfelelő s a felperes önérzetet joggal sértő munkakört kívánt-e adni s e tényével a szolgálati viszonynak rögtöni hatályú megszüntetésére a felperesnek jogos okot szolgáltatott. Ennek a kérdésnek az elbírálá­sánál irányadó az a szempont, hogy a szolgálati beosztás a munkaadó elvitathatatlan joga, amiből következően a munkaadó az alkalmazott munka és hatáskörén az üzleti és gazdasági viszonyai által indokolt, annak önérzetét nem sértő változtatásokat sőt megszorításokat is eszközölhet és hogy egy kisebb társaságnak egy nagyobbá való beol­vadása esetén a beolvadó kisebb társaság alkalmazott­jának a korábbinál alacsonyabb rangú és szűkebb hatás­körű állásra való beosztása önmagában még lealázónak nem tekinthető. С. II. 5234—1929. Totth, 1931. V. 19. 717. Valorizáció egyezségileg rendezett követelésnél Al­peresek 1921. évben névértékben fizették ki a felperesekkel szemben fennálló ingatlanvételártartozásukat. Ezt a fizetést a felperesek jogfenntartással fogadták el s az átértékelés iránt indított perben a felek 1924. január 8-án olyan egyezsé­get kötöttek, amelynek alapján a felperesek teljes kiegyenlí­tésül elfogadták az alperesek által lefizetett 7 millió koronát. Később a felperesek újabb átértékelési pert tesznek folya­matba azon az alapon, hogy az időközben életbe lépett 1928: XII. t. c. alapján őket nagyobb arányú átértékelés illette volna meg. A Kúria a következő indokolással utasítja el a ke­resetet: A tényállás szerint a peres felek a pénz értékváltozá­sának következményeit az 1928. évi XII. t. c. életbelépte előtt egyességgel rendezték, úgy, hogy a felperes a jelen keresettel a valóságban ismételt (kétszeres) átértékelést szorgalmaz, azért mert az egyességileg keresztül vitt át­értékelést csekélynek tartja. Ilyen alapon azonban átértékelési igény nem érvénye­síthető. Nemcsak azért nem, mert az idézett törvénynek a felperes által hivatkozott 14­ §-ának 4. bekezdése, egyéb feltételeinek fennforgása esetében is csak akkor alkalmaz­ható, ha az átértékelés elmaradt, a jelen esetben pedig ez megtörtént, de azért sem, mert ugyanezen törvényszakasz első be­kezdése határozottan kimondja, hogy nincs helye átérté­kelésnek, a törvény más rendelkezése nélkül, az olyan pénztartozás tekintetében, amely a törvény életbelépése előtt névértékben való teljesítéssel, vagy más módon már megszűnt. A törvény a kereseti egyességileg már átértékelt pénztartozás további átértékelésére vonatkozólag mást nem rendel, sőt 11. %-ában épen akként rendelkezik, hogy ha a felek az átértékelést megállapodással kifejezetten rendezték, jogviszonyukra ez a megállapodás az irányadó. A törvény életbelépése előtt már megszűnt pénztarto­zás átértékelésének pedig a törvény 111. §-ának 1. bek. szerint akkor sincs helye, ha a hitelező kisebb mérvű ár­ ШЛ július 5.

Next