Jogi Hirlap, 1932. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)

1932-07-03 / 27. szám

JOGI HÍRLAP 210 minőségi hiány miatt pert indít az eladója ellen, ami­ből folyóan utóbbi pervesztés esetére a saját eladója ellen kíván a K. T. 31/8. §-a alapján szavatosság, vagy kártérí­tés címén követelést támasztani, amely követelés a K. T. 31/9. §-ának második bekezdése értelmében már az áru átvételétől számított 6 hó alatt elévül. Gyakori eset az is, amikor az eladó, akit a vevő a teljesítés helyére szál­lított áruban mutatkozó hiány miatt perel, pervesztessége esetére a szállítmányozó, vagy a fuvarozó ellen a K. T. 385., ill. 398. §-a értelmében kártérítési követelést kíván érvényesíteni, amely a К■ T- 390. §. első bekezdése, illetve J/10. §. harmadik bekezdése szerint az áru kiszolgáltatásá­tól számított egy évi elévülés alá esik. Sűrűn előfordul az az eset is, hogy a szállítmányozó, akit a szállítmányozás­ból eredő kár címén perelnek, azt a fuvarozót, vagy köz­vetett szállítmányozót hívja perbe, akivel a szállítást le­bonyolította. Ha ekként az a követelés, amelyet a perbehívó a per elvesztése esetén a perbehívott ellen érvényesíteni kíván s amelyre nézve a perbehívás idején az elévülés már fo­lyik, vagy a per folyamán kezdetét veszi, a perbehívó ellen folyamatba tett per kimenetelétől függ, akkor nyil­ván visszás volna a perbehívótól azt kívánni, hogy a per folyama alatt a perbehíváson felül a perbehívott ellen keresetet is nyújtson be pusztán azért, hogy ezzel magát az elévülés ellen megóvja. Visszás volna ez azért, mert a perbehívott ellen tá­masztható követelés­e пшг folyamatba tett per kimene­telétől függvén, ennek a pernek befejezése előtt a fél sokszor nem is tudhatja, hogy pervesztessége esetére a perbehívott ellen milyen alapon és összegben fog köve­telést támaszthatni. Egyébként a szavatosság, vagy­­kártérítés címén in­dított kereset elintézésére hivatott bíróság rendszerint amúgy is felfüggesztené az új eljárást annak a korábbi pernek a jogerős befejezéséig, amelynek kimenetelétől az előtte érvényesített kereset sorsa függ. S ha aztán abban a másik perben a perbehívó pernyertes lett, ak­kor a szavatosság, vagy kártérítés címén indított per rendszerint tárgytalanná válik. Ha pedig a másik perben a perbehívó pervesztessé vált, akkor föltehető, hogy az esetek túlnyomó részében a perbehívott a perbehívó irá­nyában a szavatosságból, vagy kártérítésből eredő köte­lezettségének perlés nélkül is eleget fog tenni Abból a célból tehát, hogy bizonytalan és felesleges perek elkerültessenek s a felek ily perek költségeitől megkíméltessenek, indokolt módot adni a félnek arra, hogy az elévülést perbehívással megszakíthassa. Az az álláspont egyébként, amely szerint a perbehívás megszakítja az elévülést, semmiképpen sincsen ellentét­ben az elévülés intézményének alapgondolatával. Az elévülés célja ugyanis elsősorban az, hogy az adós ne legyen túlságosan hosszú ideig bizonytalanság­ban afelől, hogy a hitelező kívánja-e ellene állítólagos kö­vetelését érvényesíteni. A perbehívással pedig a perbehívó a bíróság előtt ad kifejezést annak, hogy a per kimenetelétől függően követelését a perbehívott ellen érvényesíteni kívánja. Az elévülés intézményének általános törvényhozási in­doka továbbá az a tapasztalati tény, hogy a követelés ke­letkezésének és megszűnésének körülményei az idő mú­lásával mindinkább elmosódnak és az adósra nézve hosz­­szabb idő elteltével a követelés fennállásának a kérdésé­ben a védekezés mind nehezebbé válik. Ámde a perbehívás folytán a perbe beavatkozó perbehívottnak módjában áll a perbehívó ellen támasztott követeléssel szemben az utóbbival együttesen védekezni s amidőn a perbehívott, mint beavatkozó a perben tény­állításokat tehet s bizonyítást ajánlhat fel, ezzel egyúttal rendszerint alkalma van a bíróság előtt mindazokat a tényeket és bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a perbe­hívó részéről szavatosság, vagy kártérítés címén ellene támasztható követeléssel szemben is védelméül szolgál­hatnak. Arról azonban, hogy a követelés elévülését a perbe­hívás megszakítsa, illetve, hogy a perbehívás folytán az elévülés a per folyama alatt kezdetét ne vegye,­­ csak akkor lehet szó, ha a pervesztés esetére érvényesíteni kí­vánt követelés tekintetében a perbehívás idején az el­évülés már folyik, vagy még annak a pernek folyamán kezdetét veszi, amelyben a perbehívás történt,­­ azaz, ha a perbehívó a perbehívás idején, illetve azt követően, de még a per folyamán a követelését a perbehívottal szem­ben önálló keresettel érvényesíthetné,­­ mégis az a kér­dés, hogy a követelését a valóságban mennyiben érvénye­sítheti sikerrel, éppen annak a pernek a kimenetelétől függ, melyben a perbehívás történt. Az elévülés félbeszakítása a perbehívási kérelem elő­terjesztésével (Pp. 90. §.) következik be, azonban újra kezdetét veszi az elévülés akkor, amikor annak a per­nek az elévülést félbeszakító hatálya megszűnik, amelyben a perbehívást érvényesítették. Az a szabály, hogy­­a követelés elévülését félbesza­kítja a perbehívás olyan perben, melynek kimenetelétől a követelés függ, a dolog természete szerint nem nyer al­kalmazást akkor, ha valamely követelés tekintetében kü­lön törvény eltérően rendelkezik. Kelt és hitelesíttetett a m. kir. Kúria a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának Budapesten, 1932. évi június hó 20. napján tartott ülésében. Juhász, a Kúria elnöke, dr. Alföldy előadó. 720. A Kúria jogegységi tanácsának 52. számú polgári döntvény®. Az 1874:XVIII. t.-c. 9. §-ának a kártérítési kö­vetelés elévülésére nézve a rendesnél rövidebb elévülési időt megállapító rendelkezését nem lehet alkalmazni akkor, ha a fél a balesettől származtatott kártérítési követelését nem tár­gyi felelősségre, hanem a felelősségnek az általános magán­jogban meghatározott valamely más jogcímére alapítja. A döntés indokolását legközelebbi számunk egyikében közöljük. 721. Hitelezők kijátszása. A hagyomány kifizetésére kö­teles I. rendű alperes fivére a II. rendű alperesre ruházta át vagyonát. A hagyományos mindkettőjüktől követeli a hagyo­mány kifizetését. A Fellebbezési bíróság anélkül döntött a perben, hogy alkalmat adott volna a felperesnek annak bizo­nyítására, miszerint maradt-e annyi vagyona az I. rendű al­peresnek, amelyből a hagyomány kifizethető lett volna, illetve, hogy az alperesek között vagyonátruházás ingyenes jogügy­let volt-e. A Kúria emiatt a következő indokolással oldja fel az ítéletet: A m. kir. Kúriának 758. sz. elvi határozata szerint a közeli rokonok között létesült olyan jogügyletről, amellyel a hitelező elől az akkor már fennállót követelésé­nek kielégítési alapját vonják el, azt kell vélelmezni hogy az ügylet a hitelezők kijátszása céljából létesült; a hitelező kijátszására irányuló jogügyletnél pedig kö­zömbös, hogy azt visszteherrel, vagy anélkül kötötték meg. Abból a célból tehát, hogy a felperes az A. alatti ügyletet, amellyel adósa, az I. r. alperes vagyonát a fi­vérére, a II. r. alperesre ruházta át, megtámadhassa,­­ csak azt kell bizonyítania, hogy az A. alatti vagyonát­ruházás folytán az I. r. alperesnél nem maradt annyi va­gyon, amennyiből a felperes követelése kielégítést nyer­hetett. Nem kell azonban ezt se bizonyítania, ha kimutatja, hogy az A. alatti szerződés ajándékozást foglal magában, amely esetben a II. r. alperest marasztalni lehet másod­sorban arra az esetre, ha az I. r. alperestől a követelést nem lehet behajtani. I. I. 569—1931. Pap, 1932. IV. 21. 722. Haszonbérlet megszűnése a felek halála esetén. Az alperes elhalt jogelődje a peres ingatlanokat a felperestől haszonbérelte. A kérdéses ingatlanok birtokba adása iránt indított perben vitás, hogy a jogelőd halála egymagában megszüntette-e a haszonbérleti viszonyt? A Kúria idevonat­­kozólag kimondja, hogy: A magyar királyi Kúriának a P. H. T.-ba 131. sz. a. felvett 3. sz. T. U. H.-ában kifejezésre jutott szabály szerint sem a bérbeadó, sem a bérlő halála egymagában 1932 julius 3.

Next