Jogi Hirlap, 1932. július-december (6. évfolyam, 27-52. szám)
1932-07-03 / 27. szám
JOGI HÍRLAP 210 minőségi hiány miatt pert indít az eladója ellen, amiből folyóan utóbbi pervesztés esetére a saját eladója ellen kíván a K. T. 31/8. §-a alapján szavatosság, vagy kártérítés címén követelést támasztani, amely követelés a K. T. 31/9. §-ának második bekezdése értelmében már az áru átvételétől számított 6 hó alatt elévül. Gyakori eset az is, amikor az eladó, akit a vevő a teljesítés helyére szállított áruban mutatkozó hiány miatt perel, pervesztessége esetére a szállítmányozó, vagy a fuvarozó ellen a K. T. 385., ill. 398. §-a értelmében kártérítési követelést kíván érvényesíteni, amely a К■ T- 390. §. első bekezdése, illetve J/10. §. harmadik bekezdése szerint az áru kiszolgáltatásától számított egy évi elévülés alá esik. Sűrűn előfordul az az eset is, hogy a szállítmányozó, akit a szállítmányozásból eredő kár címén perelnek, azt a fuvarozót, vagy közvetett szállítmányozót hívja perbe, akivel a szállítást lebonyolította. Ha ekként az a követelés, amelyet a perbehívó a per elvesztése esetén a perbehívott ellen érvényesíteni kíván s amelyre nézve a perbehívás idején az elévülés már folyik, vagy a per folyamán kezdetét veszi, a perbehívó ellen folyamatba tett per kimenetelétől függ, akkor nyilván visszás volna a perbehívótól azt kívánni, hogy a per folyama alatt a perbehíváson felül a perbehívott ellen keresetet is nyújtson be pusztán azért, hogy ezzel magát az elévülés ellen megóvja. Visszás volna ez azért, mert a perbehívott ellen támasztható követelése пшг folyamatba tett per kimenetelétől függvén, ennek a pernek befejezése előtt a fél sokszor nem is tudhatja, hogy pervesztessége esetére a perbehívott ellen milyen alapon és összegben fog követelést támaszthatni. Egyébként a szavatosság, vagykártérítés címén indított kereset elintézésére hivatott bíróság rendszerint amúgy is felfüggesztené az új eljárást annak a korábbi pernek a jogerős befejezéséig, amelynek kimenetelétől az előtte érvényesített kereset sorsa függ. S ha aztán abban a másik perben a perbehívó pernyertes lett, akkor a szavatosság, vagy kártérítés címén indított per rendszerint tárgytalanná válik. Ha pedig a másik perben a perbehívó pervesztessé vált, akkor föltehető, hogy az esetek túlnyomó részében a perbehívott a perbehívó irányában a szavatosságból, vagy kártérítésből eredő kötelezettségének perlés nélkül is eleget fog tenni Abból a célból tehát, hogy bizonytalan és felesleges perek elkerültessenek s a felek ily perek költségeitől megkíméltessenek, indokolt módot adni a félnek arra, hogy az elévülést perbehívással megszakíthassa. Az az álláspont egyébként, amely szerint a perbehívás megszakítja az elévülést, semmiképpen sincsen ellentétben az elévülés intézményének alapgondolatával. Az elévülés célja ugyanis elsősorban az, hogy az adós ne legyen túlságosan hosszú ideig bizonytalanságban afelől, hogy a hitelező kívánja-e ellene állítólagos követelését érvényesíteni. A perbehívással pedig a perbehívó a bíróság előtt ad kifejezést annak, hogy a per kimenetelétől függően követelését a perbehívott ellen érvényesíteni kívánja. Az elévülés intézményének általános törvényhozási indoka továbbá az a tapasztalati tény, hogy a követelés keletkezésének és megszűnésének körülményei az idő múlásával mindinkább elmosódnak és az adósra nézve hoszszabb idő elteltével a követelés fennállásának a kérdésében a védekezés mind nehezebbé válik. Ámde a perbehívás folytán a perbe beavatkozó perbehívottnak módjában áll a perbehívó ellen támasztott követeléssel szemben az utóbbival együttesen védekezni s amidőn a perbehívott, mint beavatkozó a perben tényállításokat tehet s bizonyítást ajánlhat fel, ezzel egyúttal rendszerint alkalma van a bíróság előtt mindazokat a tényeket és bizonyítékokat előterjeszteni, amelyek a perbehívó részéről szavatosság, vagy kártérítés címén ellene támasztható követeléssel szemben is védelméül szolgálhatnak. Arról azonban, hogy a követelés elévülését a perbehívás megszakítsa, illetve, hogy a perbehívás folytán az elévülés a per folyama alatt kezdetét ne vegye, csak akkor lehet szó, ha a pervesztés esetére érvényesíteni kívánt követelés tekintetében a perbehívás idején az elévülés már folyik, vagy még annak a pernek folyamán kezdetét veszi, amelyben a perbehívás történt, azaz, ha a perbehívó a perbehívás idején, illetve azt követően, de még a per folyamán a követelését a perbehívottal szemben önálló keresettel érvényesíthetné, mégis az a kérdés, hogy a követelését a valóságban mennyiben érvényesítheti sikerrel, éppen annak a pernek a kimenetelétől függ, melyben a perbehívás történt. Az elévülés félbeszakítása a perbehívási kérelem előterjesztésével (Pp. 90. §.) következik be, azonban újra kezdetét veszi az elévülés akkor, amikor annak a pernek az elévülést félbeszakító hatálya megszűnik, amelyben a perbehívást érvényesítették. Az a szabály, hogya követelés elévülését félbeszakítja a perbehívás olyan perben, melynek kimenetelétől a követelés függ, a dolog természete szerint nem nyer alkalmazást akkor, ha valamely követelés tekintetében külön törvény eltérően rendelkezik. Kelt és hitelesíttetett a m. kir. Kúria a közpolgári ügyekben alakított jogegységi tanácsának Budapesten, 1932. évi június hó 20. napján tartott ülésében. Juhász, a Kúria elnöke, dr. Alföldy előadó. 720. A Kúria jogegységi tanácsának 52. számú polgári döntvény®. Az 1874:XVIII. t.-c. 9. §-ának a kártérítési követelés elévülésére nézve a rendesnél rövidebb elévülési időt megállapító rendelkezését nem lehet alkalmazni akkor, ha a fél a balesettől származtatott kártérítési követelését nem tárgyi felelősségre, hanem a felelősségnek az általános magánjogban meghatározott valamely más jogcímére alapítja. A döntés indokolását legközelebbi számunk egyikében közöljük. 721. Hitelezők kijátszása. A hagyomány kifizetésére köteles I. rendű alperes fivére a II. rendű alperesre ruházta át vagyonát. A hagyományos mindkettőjüktől követeli a hagyomány kifizetését. A Fellebbezési bíróság anélkül döntött a perben, hogy alkalmat adott volna a felperesnek annak bizonyítására, miszerint maradt-e annyi vagyona az I. rendű alperesnek, amelyből a hagyomány kifizethető lett volna, illetve, hogy az alperesek között vagyonátruházás ingyenes jogügylet volt-e. A Kúria emiatt a következő indokolással oldja fel az ítéletet: A m. kir. Kúriának 758. sz. elvi határozata szerint a közeli rokonok között létesült olyan jogügyletről, amellyel a hitelező elől az akkor már fennállót követelésének kielégítési alapját vonják el, azt kell vélelmezni hogy az ügylet a hitelezők kijátszása céljából létesült; a hitelező kijátszására irányuló jogügyletnél pedig közömbös, hogy azt visszteherrel, vagy anélkül kötötték meg. Abból a célból tehát, hogy a felperes az A. alatti ügyletet, amellyel adósa, az I. r. alperes vagyonát a fivérére, a II. r. alperesre ruházta át, megtámadhassa, csak azt kell bizonyítania, hogy az A. alatti vagyonátruházás folytán az I. r. alperesnél nem maradt annyi vagyon, amennyiből a felperes követelése kielégítést nyerhetett. Nem kell azonban ezt se bizonyítania, ha kimutatja, hogy az A. alatti szerződés ajándékozást foglal magában, amely esetben a II. r. alperest marasztalni lehet másodsorban arra az esetre, ha az I. r. alperestől a követelést nem lehet behajtani. I. I. 569—1931. Pap, 1932. IV. 21. 722. Haszonbérlet megszűnése a felek halála esetén. Az alperes elhalt jogelődje a peres ingatlanokat a felperestől haszonbérelte. A kérdéses ingatlanok birtokba adása iránt indított perben vitás, hogy a jogelőd halála egymagában megszüntette-e a haszonbérleti viszonyt? A Kúria idevonatkozólag kimondja, hogy: A magyar királyi Kúriának a P. H. T.-ba 131. sz. a. felvett 3. sz. T. U. H.-ában kifejezésre jutott szabály szerint sem a bérbeadó, sem a bérlő halála egymagában 1932 julius 3.