Jogi Hirlap, 1933. július-december (7. évfolyam, 26-52. szám)
1933-07-02 / 26. szám
JOGI HÍRLAP 202 1933. július 2. jével történt megállapodás alapján, amely megállapodás a feleknek szabad rendelkezése alá esik. Ehhez képest tehát az alperes felperesekkel létrejött megállapodás értelmében a kezéhez befolyt összeget elsősorban a jelzett perekben felmerült és ügyvédje részére megállapított költségek törlesztésére fordíthatja k, amiből pedig az következik, hogy a vételárhátralékra csak a jelzett költségeken felül megmaradt összeg lévén fordítható, a vételárhátralékból nem törlesztett részöszszeg erejéig az alperes eladó jelzálogjog törlésére nem kötelezhető. I. V. 52—1932. Vida, 1933. III. 29. 649. Szolgálati viszony. Fegyelmi eljárás jogszerűségének kérdése. A felperes szolgálati szerződése szerint ő csak fegyelmi vétség esetében és a fegyelmi bíróság határozata alapján volt az alperesi pénzintézet szolgálatából elbocsátható. A felperes tényleges elbocsátásakor azonban ús a f alperesi vállalatnak még nem volt érvényes fegyelmi szabályzata, úgy, hogy az alperesi vállalat a fegyelmi eljárást csupán a tényleges elbocsátás időpontját követő időben folytatta le, mégpedig felperes megidézése nélkül, azért, mert a fegyelmi szabályzatot és a fegyelmi eljárás megindítását indokoló levélre felperes azt válaszolta, hogy az eljárásban résztvenni és a tárgyaláson megjelenni nem fog. Az így lefolytatott fegyelmi eljárás alapján a szolgálatból való elbocsátással büntetett felperes az alperes ellen indított szolgálati perben ennek a fegyelmi eljárásnak jogszerűségét tagadásba veszi, ámde a Kúria az erre alapított panaszt elutasítja. Indokolás: Felperes nem tehet kifogást a fegyelmi eljárás ellen az alapon, hogy a szolgálata alatt nem lévén fegyelmi szabályzat, az a szolgálati szerződésének a részévé nem vált, s annak magát alá nem vetette, mert a szolgálati szerződésnek ama rendelkezése, mely szerint a felperes csak fegyelmi határozattal bocsájtható el a szolgálatból, nem csak jogot biztosít a felperes javára, de kötelezettséget is abban a vonatkozásban, hogy azzal a felperes magát a megalkotandó fegyelmi szabályzatnak a fegyelmi eljárásnak és a fegyelmi határozatnak alá is veti. Nem kifogásolhatja a felperes azt sem, hogy a fegyelmi határozat a szolgálatból történt elbocsájtása után hozatott, mert a fegyelmi eljárásnak a megindítását sem jogszabály“ЧШ-г a szolgálati szerzőség mimbót időhöz nem köti s a fegyelmi eljárás és a fegyelmi határozat szabályos, kötelező voltának nem feltétele, hogy az eljárás megindítása és lefolytatása idején, a szolgálati viszony még fennálljon. Az eljárás szabályosságát a felperes sikertelenül támadja az alapon, hogy abban a felperes részt nem vett, mert a fegyelmi szabályzatot s a fegyelmi eljárás megindítását tudató levélre a felperes közölte a fegyelmi bírósággal, hogy az eljárásban résztvenni s a tárgyaláson megjelenni nem fog, s így felperesnek az idézése eleve eredménytelennek bizonyult. V. II. 2916—1932. — Totth. — 1933. V. 16. 650. Nőtartásdíj megszüntetésére irányuló igény a jogerősen befejezett bontóperben nem érvényesített vétkességi okok alapján. A peres felek házasságát a Kúria egy korábbi ítéletével a férj h bájából és vétkessé nyilvánítása mellett jogerősen felbontotta, a férj viszontkeresetét elutasította és öt nőtartás fizetésére kötelezte. Az így megállapított nőtartásdíj felmelése iránt indított perben az alperes férj viszontkeresetében a nőtartásdíj alóli teljes felmentését kéri, felhozván azt, hogy felesége még a házasságuk fennállása alatt rágalmazó híreket terjesztett róla, ami felperesnőt a tartásdíjra érdemtelenné teszi. A fellebbezési bíróság az idevonatkozólag felajánlott bizonyítás felvételét mellőzte és az alperest viszontkeresetével elutasította, mert a vétkesség kérdése és a tartásdíjfizetési kötelezettség jogalapja a már jogerősen befejezett bontóperben megállapítást nyert és ez újra nem tehető vizsgálat tárgyává. A Kúria feloldja ezt az ítéletet és a fellebbezési bíróságot az alperes által kért bzonyítás felvételére utasítja. Indokok: Ebben a vonatkozásban a bontóperben viszontkeresetével elutasított alperes a tartásra vonatkozó érdemetlenség tekintetében érvényesítheti mindazokat a tényeket, amelyek a bontás kimondására vonatkozó vétkesség és az ezzel összefüggő tartás kérdésén kívül fekszik. A Pp. 682. §-ban foglalt jogszabály ugyanis a kir. Kúria gyakorlata szerint kizárja, hogy a bontás alapjául szolgáló vétkesség az ebből folyó és ezzel kapcsolatos nőtartás kérdése szempontjából is perújítás tárgyává tétessék, de nem zárja ki a megítélt nőtartásra vonatkozó érdemetlenség bizonyítását oly tények alapján, amelyek a viszontkereset alapjaként nem tudás okából, vagy perjogilag érvényesíthetők nem voltak, vagy a bontás kimondása után merültek fel. Márpedig a fenti tényállásból kitetszőleg az alperes a bontóperben az érdemetlenségnek ezúttal érvényesíteni kívánt tényalapját a viszontkeresetben nem érvényesítette s ekként a felperesnőtartási igényének keletkezését követő időben beállott érdemetlenség eldöntéséről van szó, ami a bontóperbeli vétkesség kérdését WSW* is érintheti. E jogi álláspontból foly, hogy az alperes által a tartásra való érdemetlenség tényalapjaként érvényesített tényállítás bizonyítására felajánlott bizonyíték bevétele nem mellőzhető. V. III. I1700—1932. Thébusz, 1933 V. 2. V. 2. 651. Közös szerzemény ágyastársaknál. Felperes azon a címen követeli az ágyassági viszonyuk alatt szerzett ingatlan felerészének tulajdonát, hogy az ingatlan megvételével kapcsolatban átvállalt adósság törlesztésében munkáján felül saját örökölt vagyonának jövedelmével is részt vett. A Kúria a következő indokolással utasítja el a keresetet: A házasságon kívüli együttélés egymagában nem elegendő ahhoz, hogy a nő az együttélés alatt szerzett vagyon felét közös szerzemény címén igényelhesse, mert közösen, együtt szerzett vagyonnak csak azt lehet tekinteni, amelynek megszerzésében a nő a saját vagyonával vagy jövedelmével, illetve a tartásának ellenértékéül tekintendő háztartási teendőket meghaladó és vagyoni gyarapodást eredményező munkával — külön keresetével — résztvett. Ingatlanok közös szerzeménynek a felperes által előadott azon az alapon sem tekinthetők, hogy a felperes az ingatlanok megvételével kapcsolatosan átvállalt 180 forint adósságnak törlesztésében munkáján felül az 1903. decemberién meghalt anyja után örökölt ingatlanának jövedelmével is részt vett, mert ebben az esetben is közös szerzeménynek nem az ingatlan, hanem az adósság törlesztésére fordított összeg lenne tekintendő; e címen azonban a felperes részére megítélni semmit sem lehetett, mert a per adataiból nem tűnik ki, hogy az átvállalt 180 forint adósság mikor és mily részletekben nyert kiegyenlítést és annál kevésbbé állapítható meg, hogy a felperes az adósság törlesztéséhez a saját vagyoni erejével hozzájárult. C. 1. 1932- 1931. Jakab, 1933. V. 18. 652. Végrendelet alakszerűsége. Aláírás. Cs. Ágnes végrendelkező a közjegyző előtt tett végrendeletét nem egészen olvashatóan írta alá, amire a közjegyző mégegyszer aláíratta vele a végrendeletet, tollbamondotta neki az aláírandó nevet, tévedésből azonban Cs. Juliannát diktált s a végrendelkező másodszor így is írta alá a nevét. Az emiatt indított megtámadási keresetet a Kúria elutasítja. Indokok: Az a körülmény, hogy az okirat bevezető részében a kir. közjegyző a végrendelkező keresztnevét tévesen jelölte meg, nem teszi az okiratot érvénytelenné. De nem lehet szó az aláírás hiányáról sem, mert a végrendelkező az okiratot sajátnevével is aláírta, és bár ez az aláírás elég kezdetleges, azonban az aláírás fogalmának mégis megfelel. V. I. 2738—1931. Jakab, 1933. V. 18. ^ Eljárási jog 653. Hatáskör adóvégrehajtásból eredő kárigény tekintetében. Felperes arra alapítja kártérítési keresetét, hogy ő a II. rendű alperes ellen foganatosított és az I. rendű alperesként perbevont községi jegyző által vezetett adóvégrehajtási árverésen egy cséplőgarnitúrát vett meg, melynek kiadását azonban ЧТУ átérések hosszú időn át megakadályozták, úgy.